Zalai Hírlap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-21 / 44. szám

1981. február 21. 450 éves a pápai kollégium Az idén ünnepük a nagyhí­rű pápai kollégium alapításá­nak 450. évfordulóját. A vá­ros vezetői és az egykori re­formátus főiskola hajdani diákjaiból alakult rendező bi­zottság gazdag kulturális prog­ramot dolgozott ki az évfor­dulóra. Szeptember 28-a és október 2-a között egyhetes rendezvénysorozaton foglal­koznak a Dunántúl egyik szel­lemi bölcsőjének múltjával, hazánk művelődésében betöl­tött szerepével, ismeretterjesz­tő, pedagógiai jelentőségével. Emlékülésen idézik az isko­­la neves tanárainak, Bocs­or Istvánnak, Tarczy Lajosnak, Vály Ferencnek alakját. Pápa az irodalomban címmel kiál­­lítás nyílik, melynek látogatói visszatekinthetnek Petőfi Sán­­­­dor, Jókai Mór, Nagy László­­ Pápán töltött éveire. A Zalaegerszegi Ruhagyár lenti üzemében új technológiát alkalmaznak a zakók félkész állapotban való vasalására. Így jobb minőségben, kevesebb normaidővel alakítható ki a fazon. Képünkön: Gyurán Antalné a zajlók fazonját va­salja. ZALAI HÍRLAP Nem rossz a bizonyítvány , de még jócskán javítható komplex ellenőrzésen a nagykanizsai vendéglátó egységekben A Zala megyei Vendéglátó Vállalat 20 egységét érintő komplex ellenőrzést tartottak az elmúlt napokban Nagy­kanizsán. A városi tanács termelés-ellátásfelügyeleti osztálya által szervezett vizsgálat résztvevői — tanácsi és társadalmi ellenőrök, köjál, rendőrség, állategészség­ügyi szolgálat — több csoportban, előre összeállított me­­netrend szerint keresték fel az egységeket. A 7 meleg­konyhás étteremben, 5 presszóban és 8 italboltban tar­tott ellenőzés során a higiéniai helyzetet, az élelmiszer és alapanyag felhasználást, tárolást, illetve a fogyasztói érdekvédelmet vették górcső alá. Dicséret kerül , a jegyzőkönyvbe Nyitás után egy órával ér­kezünk a kiskanizsai 151. szá­mú presszóba, mely kong az ürességtől. A féldeci pálinká­kat kimérve órájára néz Szaszkó Mihályné üzletvezető­helyettes: 9 óra 10 perc — ki­szolgálhat. — Még nem volt „megká­rosításom” — mondja, amikor az italokat visszamérve és új­raszámolva nem találunk hi­bát. Nem találtak kivetniva­lót a tisztasággal kapcsolat­ban sem, a friss takarítás nyomai látszanak minden he­lyiségen, bútoron. Jelesre vizsgázik biztonságtechniká­ból is az asszony, a jegyző­könyvbe bőven jut a dicsérő szavakból. Az üzletvezető-helyettes, Kámán János van szolgálat­ban a szomszédos italboltban is. Tud rólunk, várja az ér­kezésünket, mégis nagyon ide­ges lesz, amikor nem rende­lünk, hanem az egyik vendég teli poharát kérjük el. Keze remegésének is tulajdonítha­tó, hogy a fél deci cseresznye csak 4,6 centre, azaz tűrésha­táron alulira sikerül. Hosszas keresés következik, de a hite­les poháron levő nívójelzés nem­ mutatkozik. A mérőhen­ger dönt­­ ellene. Amíg az írás készül, van idő körülnézni. Az egyébként tisztán tartott teremben fel­tűnően kopottak a berendezé­si tárgyak. Nem az alkalma­zottak, inkább az üzemeltető hibája, hogy ide csupa más­­honnét kiselejtezett bútorok kerültek. Az ötágú fogasnak csak két ága van, elfogyott a lakk a szék­ekről, asztalokról. Lehet, hogy csak ez jár a III. osztályba­ sorolt egységnek? Nem képezi az ellenőrzés tárgyát, de feltűnik, hogy az egyik asztalnál három mun­karuhás férfi melegedik sör és pálinkás poharak mellett. — A vízmű dolgozói — tá­jékoztat a belépő körzeti meg­bízott rendőr, s mutatja a be­járat előtt árválkodó csáká­nyokat, kerékpárkormányra akasztott gépzsíros vödröket. Minden, csak nem vonzó „ fregoli ember”, a heten­ként máshol helyettesítő Já­­rik Tibor fogad bennünk a 134. számú kiskanizsai ital­boltban. Az egységre a leg­nagyobb jóini­dulattal sem le­het ráfogni a vonzó jelzőt. — Ezért is hívják az em­berek a „Don-kanyarhoz” cím­zett vendégfogadónak — mu­tat körbe az ellenőrző csoport egyik tagja. A fapadozatba beletaposott vastag koszrétegtől ragad a cipőnk talpa, a deszkák közti szintkülönbség elakadás- és balesetveszélyes. Kétes tiszta­­ságúak a székek, asztalok is, némelyiknek meginog a lába, ahogy hozzáérünk. A mellék­­helyiség látogatóinak előbb ki kell menni az utcára, s a kö­vetkező kapun belépve köze­líthetik meg az űrgödrös ár­nyékszéket. — Nem, az nincs! — tilta­kozik a kiszolgáló, amikor kézmosási lehetőség után ér­deklődünk. Persze szakmai probléma is akad. A vásárlók könyve a 33- as sorszámmal kezdődik, s az egyetlen panaszjelzés mellett sem találjuk az intézkedés nyomait. • Inkább több Próbavásárlással indul a Vendiófa vendéglő ellenőrzé­se. A fogyasztásra kért kávé­ minőségére nem lehet panasz. A visszamérés után kiderül, hogy a féldecis barackpálin­kák mennyiségére sem: 5,5 centet mutat a henger mind­egyik adagnál. A konyhában tett látogatást alátámasztja az üzlet népsze­rűségét: a hamarosan elérke­ző ebédidőben 16 fajta kész­és 12 fajta frissensült étel kö­zül választhatnak majd a vendégek. Megemlítve, hogy szép tiszta minden, előírás­­szerű a tárolás, Bicsák Ist­ván üzletvezető összeráncolja a homlokát. — Ez mind a többletmunka eredménye, de nem mondha­tunk le róla. Október óta há­rom emberhiánnyal dolgo­zunk, így a többieknek job­ban meg kell fogni a munka végét. A külön útvonalakon járó ellenőri csoportok a tanácson találkoznak, s számolnak be munkájuk eredményéről. Megtudjuk, hogy szinte min­den egységnél akadt élelmi­szertárolási probléma. A hi­giéniai előírásoknak eleget tesznek az alkalmazottak. Ki­rívó hiányosságot két egység­nél találtak. A Béke étterem­ben 6­ 30 forintos fogyasztói megkárosításról beszél a fél deci címen kiadott, 4, illetve 3,8 centiliter konyak. Az ál­lategészségügyi dolgozó 25 li­ter tejfölt vont ki azonnal a forgalomból, amikor kiderült, hogy a még felbontatlan két kanna tartalmának már egy hete lejárt a szavatossága. A Park étteremben 4,2 kilót ta­láltak a december 31-én szállított 5 kiló halból, pedig az űrlapok szerint minden­nap volt halétel náluk. A hi­vatalos papírok szerint nem volt utánszállítás. Elkobozták az 1,6 kiló, helytelenül tárolt, lejárt szavatosságú virslit is. Kovács Zoltán, a tanács termelés-ellátás felügyeleti osztályának vezetője így ösz­­szegzett: Van előbbre lépés ■— Az elmúlt évekhez viszo­nyítva gyorsult az­­ egységek felújításának üteme, de még van tennivaló. Az idegenfor­galom szempontjából, kifogá­solt dolgokban is léptek elő­re, így megjelentek a több­nyelvű étlapok, bővült az étel­­választék, javult a kínálat az olcsóbb, kímélő és tájjellegű ételekből. A kalkulált árak megfelelnek az előírásoknak, visszaélést most sem tapasz­taltunk. Az ételadagok ellen­őrzésénél csak tűréshatárokon belüli eltérések voltak. Az italméréseknél már több prob­lémánk akadt. Több lejárt hi­telességű, horpadt, mérőhen­gert kellett kivonni a forga­lomból. A mostani 12 próba­­vásárlás során egyébként két esetben történt szabálysértés­sel járó szak mérés. Ez vi­szonylag jó arány, de azt is jelenti, hogy szükség van a rendszeres ellenőrzésekre. Kaiser László Újszerű, ígéretes szakmai programok az IBUSZ mezőgazdasági irodájának idei ajánlatában Kitűnő szakmai programo­kat állított össze a mezőgaz­dasági szakembereknek, az ágazat dolgozóinak és a kü­lönböző agrártémák iránt ér­deklődőnek az IBUSZ mező­­gazdasági utazási irodája 1981-re. Kelet- és nyugat-eu­rópai, aztán néhány dél-euró­pai országba is szervez tár­sasutazást, illetve szakmai ta­­nulmányutakat az iroda. Íme néhány az ajánlatból. Bulgáriába a Vadászati Vi­lágkiállításra invitálják az ér­deklődőket június és július hónapban, míg szeptember vé­gén és október elején a Plov­­divi Nemzetközi Vásár megte­kintését ajánlják. De egész évben lesz alkalom a kerté­szetéről méltán híres ország néhány üzemében tanulmá­nyozni a szántóföldi és az üvegházi zöldségtermesztést is. Északi szomszédainkhoz, Csehszlovákiába a SALINA— 81 Nemzetközi Élelmiszeripa­ri Kiállításra szervez utat egyebek között az iroda, míg Csehszlovákiába és Ausztriá­ba legelőgazdálkodást, az élel­miszeripart, illetve a burgo­nyatermesztést és feldolgozást tanulmányozhatják az érdek­lődők. Érdekesnek ígérkezik egy, három ország érintésével szer­vezett program. Az NSZK- ban, Nürnberg környékén egy élenjáró cukorrépa- és burgo­nyatermesztő gazdaságba láto­gatnak a résztvevők, ugyanez lesz a program az NDK-ban, Drezda közelében, majd Cseh­szlovákiában egy Elba-menti gazdaság tanulmányozása kö­vetkezik. Lesznek külön programok is az NDK-ba. Például a Mark­­kleebergi Mezőgazdasági Ki­állítás, ahol gabonafélékről, ipari növényekről, valamint a takarmánytermesztés módsze­reiről kapnak információt az utazók, az Erfurtban megren­dezésre kerülő IGA—1981 pe­dig a kertészeknek nyújt sok látnivalót. Romániában, Erdély törté­nelmi tájaival ismerkedhetnek meg azok, akik jutalomutat kapnak gazdaságuktól, mert a mezőgazdasági munkában élenjáróan kivették a részü­ket Sok utat ajánl az IBUSZ a Szovjetunióba is. Kisinyovba például a Nemzetközi Kerté­szeti Gépesítési Kiállításra. Leningrádban ugyancsak ki­állításon ismerkedhetnek a gyümölcstermesztés gépesíté­sével, szállításával, feldolgozá­sával, Bakuban pedig a szőlé­szet és a borászat gépesítését tanulmányozhatják a szakmai program résztvevői.­­ Déli szomszédainknál első­sorban a zágrábi és a rijekai­ rendezvények ígéretesek, de az ajánlott programból ki­emelkedik a Ljubljanában megrendezésre kerülő Nemzet­közi Borászati Kiállítás és Borvásár, valamint a nagy ha­gyományokkal rendelkező Új­vidék Nemzetközi Mezőgaz­dasági Kiállítás. Mindezen kívül Olaszor­szágba, Ausztriába is szervez­nek különböző szakmai uta­kat, aztán az NSZK-ban, Svájcban, Hollandiában, Bel­giumban és Fraciaországban az állattenyésztők, főleg a szavasmarhatenyésztők tanul­mányozhatják az ottani leg­fejlettebb módszereket „ Eszembe sem jut „kiemelkedni’... Munkás fiú az ifjúsági klub élén — Két évig jártam középis­kolába, de a második után ki­maradtam. Rossz társaságba keveredtem, nem vettem ko­molyan a dolgokat, ezért nem tanultam akkor tovább — ma­gyarázza Lentiben Bogár La­jos segédmunkás, a Fém- és Faipari Szövetkezetben. — Idejöttem dolgozni a szö­vetkezetbe, lemezvágó gépet kezelek. Belekerültem egy igen jó brigádba, és megsze­rettem a vasat. Megismertem, mint anyagot, kitanultam a ve­le való bánás lehetőségeit és úgy döntöttem, munka mel­lett mégis leérettségizem, az­tán szakmunkásvizsgát teszek. — Felesége tanítónő. Az öt év alatt, amióta házasok, nem buzdította arra, hogy valami módon elkerüljön a lemezvágó gép mellől? — Most a gimnáziumot vég­­­­zem, a feleségem biztat is, hogy tanuljak, de soha nem­­ azért, hogy más munkaterüle­­t­­en dolgozzam, hogy „kiemel­­­­kedjek”, hanem, hogy a mű- s veltségem, tudásom ne marad­jon el az övétől. — Hogyan került kapcsolat­ba az Angela Davis ifjúsági klubbal, amelyet ötödik éve vezet? — Már a bevonulásom előtt is összetartunk. Miután lesze­­t tettem és megkerestem őket,­­ már jól működő, szervezett­­ klubot találtam. A rendőrka­­­­pitányság klubjában kaptunk­ egy helyiséget itt Lentiben, akkor a művelődési központ még nem épült meg. Olyan hetven, hetvenöt klubtag járt össze rendszeresen. Vegyesen voltunk, fiúk, lányok és egé­szen heterogén társaság, értel­miségiek, munkások, vegye­sen. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel, de a mi ese­tünkön kívül is jónéhányat tu­dok, amikor a klubbeli isme­retségből házasság lett. — Hogyan lehet összefogni, vezetni egy olyan csoportot, ahol megtalálhatók a harminc év körüliek, de a tizenhét éve­sek is? Olyan fiatalok, akik kö­zött vannak diákok, munkások, különböző területeken dolgo­­­­zók? — Amikor egy mélypont­­ után újraszerveztük a klubot,­­ meghirdettük, hogy a művelő­dési házban indul új formában , és új tartalommal. A megjelen­tektől megkérdeztük, mit sze­retnének, milyen igényeik van­nak? Egyiket a természettudo­mányok érdekelték, másikat a csillagászat, harmadikat a köz­gazdaság. Gondolkodtam azon, most melyik témakörbe hív­junk előadókat, hogyan csinál­jam, hogy mindenkinek a ked­vére legyen? Lényegében nem új, amit végül bevezettem, már­ a klub korábbi gyakorla­tában is megpróbálkoztunk ezzel. A klubtagokat kértem fel egy-egy olyan előadás meg­tartására, amely témakörben tá­jékozottak voltak és fel tud­tak készülni. Úgy látszik, a módszer bevált. A klub eleven életet él. — Nem érzi néha fárasztó­nak a klub vezetését? — Nekünk még nincs gyere­künk. *azt lehetne mondani, könnyen beszélek. De úgy gon­dolom, ha majd lesz, akkor sem változtatok az életmódo­mon. A feleségem inkább ott­honülő, szeret kézimunkázni, olvasgatni, a lakásunkat szé­­pítgetni. Az ellen nincs kifogá­sa, hogy a klubot még mindig vezetem és eljárok oda. Ha va­lami érdekesebb programunk van, ő is eljön velem. — Ha a beszélgetésünk alap­ján levonhatok következtetést, úgy tűnik, elégedett ezzel az életformával. — Úgy akarok élni, ahogy eddig is, ilyen munkatársak között dolgozni — mutat körül a műhelycsarnokban, ahol a vaslemezekből a gépsorok vé­gén hajlított, krómozott, lyu­kasztott vasalások gyűlnek lá­daszámra. Asszonyok is dol­goznak a gépek mellett, bizony nem könnyű munkát végeznek napi nyolc óra alatt, de becsü­lettel és jókedvűen. — Nem akarok nagy szava­kat használni — mosolyodik el Bogár Lajos — arról, hogy kol­lektíva, meg öntudat, de annak ellenére, hogy a tizennyolc évestől ötvenöt évesig minden korosztály megtalálható ebben a brigádban, nagyon jó társa­ság. Ez a munka, a tanulás , klub kitölti az életemet és úgy érzem, a napjaim nem telnek hiábavalóan. Jól érzem magam így. — Bán — A lift menne, de visszafogja a szabály Február 9-én írták alá a la­kásvásárlási szerződést, más­nap kézhez kapták a kulcso­kat a zalaegerszegi Berzsenyi utca 26. szám alatti házban otthonra talált lakástulajdo­nosok. Egy téli költözködés nem mondható kellemesnek, de szerencsére azok, akik — mit sem törődve az elnagyoltan kitakarított szobákkal — ál­maik teljesülése feletti örö­mükben azonnal beköltöztek, megúszták a havazást. Kétsze­res volt a szerencséjük, ugyan­is a házban levő három fel­vonóhoz — közte a költözkö­déskor nélkülözhetetlen teher­­lifthez — az OTP átmenetileg biztosított szakképzett, hozzá­értő kezelőt. Egy hétig fizet­ték a költségeket. Ezt követően az új lakók — ki ahogy meg­szervezte — kézben cipelték bútoraikat a magasba. Biztos, hogy egy magnetofon is elpi­rult volna, hallván azt a sok cifraságot, amit a nehéz búto­rokkal tüsténkedők mondogat­tak lépcsőmászás közben, a szűk fordulókban. Miért volt mindez? A szokásos magyar beteg­ség, a túlbiztosítás miatt. Amikor a hatóság — jelen esetben az ÉMI, merthogy bal­esetveszélyes berendezésről van szó — képviselője a hely­színen alapos "vizsgálatot kö­vetően átveszi a felvonót, üzembehelyezéséhez csak ak­kor járul hozzá, ha vizsgázott kezelője van. A vizsgát — el­méleti és gyakorlati oktatás előzi meg — a hatóság szak­embere tartja. E felvonó átvétele még ta­valy, az év végén megtörtént. Ekkor azonban még ismeret­len volt a házfelügyelő sze­mélye, s gyakorlati­la­g­ azoké is, akik, majd a házba költöz­nek, így érthetően kulcsra zárták az egyébként működő­képes felvonót. Miután azon­ban az OTP a 145 lakás két­harmadát már értékesítette, házmestert is választott a la­kógyűlés. Azaz olyan valakit, aki a kialakult szokások sze­rint elsősorban felelős a fel­vonó üzembiztonságáért, ter­mészetesen a többi kötelezett­sége mellett. Az OTP táviratban értesí­tette az ÉMI-t, hogy jöjjön és tartsa meg azt a bizonyos ok­tatást, vizsgáztassa le a felvo­nókezelőket. Még a mai napig sem érkezett válasz. Ezért volt tehát zárva napokig a Berzse­nyi­ utca 26. szám alatti épü­let összes felvonója. A múlt időt az indokolja, hogy " — miután — a lakók az újságnál panaszkodtak a lehetetlen ál­lapotok miatt, az OTP Zala megyei Igazgatósága igen gyorsan intézkedett. A szom­szédos épület házfelügyelőjét némi ellenszolgáltatásért meg­kérték, vállalja el a 26 szám alatti felvonó üzemeltetését is. Megtette, annál is inkább, mert tudta a saját tapasztala­ta alapján, hogy a Ganz-Má­­vag svájci licensz alapján ké­szített felvonója tökéletesen működik, alig kell közbeavat­koznia. Apropó Ganz-Mávag! A du­nántúli üzem vezetője elmon­dotta: azon túlmenően, hogy ők szerelik a felvonókat, az ÉMT-nél nyilvántartott szak­értőiknek papírjuk van arról is, hogy oktathatnák a kezelő­ket, de ,,illetékességük” erre nem terjed ki. Elmondták: nemcsak a szakértők, hanem a szerelők is képesek a felvo­nók üzemeltetésével kapcsola­tos összes elméleti és gyakor­lati ismeretet elmagyarázni azoknak, akik erre vállalkoz­nának. Nem túlságosan meg­erőltető az o­­tatás, a legnehe­zebb felfogóképességűvel a karbantartási szerződéskötést követően akár 2 óra alatt is megré­telnék a tennivalót. De hát ők nem illetékesek ... • Reméljük, lefikozm­ább mindez m­ár másként lesz Már csak azért is, mert a Ganz- M­ávag dunántúli felvonóüze­­mének központja Zalaegersze­gen található... — takáts —

Next