Zalai Hírlap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-21 / 44. szám
1981. február 21. 450 éves a pápai kollégium Az idén ünnepük a nagyhírű pápai kollégium alapításának 450. évfordulóját. A város vezetői és az egykori református főiskola hajdani diákjaiból alakult rendező bizottság gazdag kulturális programot dolgozott ki az évfordulóra. Szeptember 28-a és október 2-a között egyhetes rendezvénysorozaton foglalkoznak a Dunántúl egyik szellemi bölcsőjének múltjával, hazánk művelődésében betöltött szerepével, ismeretterjesztő, pedagógiai jelentőségével. Emlékülésen idézik az iskola neves tanárainak, Bocsor Istvánnak, Tarczy Lajosnak, Vály Ferencnek alakját. Pápa az irodalomban címmel kiállítás nyílik, melynek látogatói visszatekinthetnek Petőfi Sándor, Jókai Mór, Nagy László Pápán töltött éveire. A Zalaegerszegi Ruhagyár lenti üzemében új technológiát alkalmaznak a zakók félkész állapotban való vasalására. Így jobb minőségben, kevesebb normaidővel alakítható ki a fazon. Képünkön: Gyurán Antalné a zajlók fazonját vasalja. ZALAI HÍRLAP Nem rossz a bizonyítvány , de még jócskán javítható komplex ellenőrzésen a nagykanizsai vendéglátó egységekben A Zala megyei Vendéglátó Vállalat 20 egységét érintő komplex ellenőrzést tartottak az elmúlt napokban Nagykanizsán. A városi tanács termelés-ellátásfelügyeleti osztálya által szervezett vizsgálat résztvevői — tanácsi és társadalmi ellenőrök, köjál, rendőrség, állategészségügyi szolgálat — több csoportban, előre összeállított menetrend szerint keresték fel az egységeket. A 7 melegkonyhás étteremben, 5 presszóban és 8 italboltban tartott ellenőzés során a higiéniai helyzetet, az élelmiszer és alapanyag felhasználást, tárolást, illetve a fogyasztói érdekvédelmet vették górcső alá. Dicséret kerül , a jegyzőkönyvbe Nyitás után egy órával érkezünk a kiskanizsai 151. számú presszóba, mely kong az ürességtől. A féldeci pálinkákat kimérve órájára néz Szaszkó Mihályné üzletvezetőhelyettes: 9 óra 10 perc — kiszolgálhat. — Még nem volt „megkárosításom” — mondja, amikor az italokat visszamérve és újraszámolva nem találunk hibát. Nem találtak kivetnivalót a tisztasággal kapcsolatban sem, a friss takarítás nyomai látszanak minden helyiségen, bútoron. Jelesre vizsgázik biztonságtechnikából is az asszony, a jegyzőkönyvbe bőven jut a dicsérő szavakból. Az üzletvezető-helyettes, Kámán János van szolgálatban a szomszédos italboltban is. Tud rólunk, várja az érkezésünket, mégis nagyon ideges lesz, amikor nem rendelünk, hanem az egyik vendég teli poharát kérjük el. Keze remegésének is tulajdonítható, hogy a fél deci cseresznye csak 4,6 centre, azaz tűréshatáron alulira sikerül. Hosszas keresés következik, de a hiteles poháron levő nívójelzés nem mutatkozik. A mérőhenger dönt ellene. Amíg az írás készül, van idő körülnézni. Az egyébként tisztán tartott teremben feltűnően kopottak a berendezési tárgyak. Nem az alkalmazottak, inkább az üzemeltető hibája, hogy ide csupa máshonnét kiselejtezett bútorok kerültek. Az ötágú fogasnak csak két ága van, elfogyott a lakk a székekről, asztalokról. Lehet, hogy csak ez jár a III. osztályba sorolt egységnek? Nem képezi az ellenőrzés tárgyát, de feltűnik, hogy az egyik asztalnál három munkaruhás férfi melegedik sör és pálinkás poharak mellett. — A vízmű dolgozói — tájékoztat a belépő körzeti megbízott rendőr, s mutatja a bejárat előtt árválkodó csákányokat, kerékpárkormányra akasztott gépzsíros vödröket. Minden, csak nem vonzó „ fregoli ember”, a hetenként máshol helyettesítő Járik Tibor fogad bennünk a 134. számú kiskanizsai italboltban. Az egységre a legnagyobb jóinidulattal sem lehet ráfogni a vonzó jelzőt. — Ezért is hívják az emberek a „Don-kanyarhoz” címzett vendégfogadónak — mutat körbe az ellenőrző csoport egyik tagja. A fapadozatba beletaposott vastag koszrétegtől ragad a cipőnk talpa, a deszkák közti szintkülönbség elakadás- és balesetveszélyes. Kétes tisztaságúak a székek, asztalok is, némelyiknek meginog a lába, ahogy hozzáérünk. A mellékhelyiség látogatóinak előbb ki kell menni az utcára, s a következő kapun belépve közelíthetik meg az űrgödrös árnyékszéket. — Nem, az nincs! — tiltakozik a kiszolgáló, amikor kézmosási lehetőség után érdeklődünk. Persze szakmai probléma is akad. A vásárlók könyve a 33- as sorszámmal kezdődik, s az egyetlen panaszjelzés mellett sem találjuk az intézkedés nyomait. • Inkább több Próbavásárlással indul a Vendiófa vendéglő ellenőrzése. A fogyasztásra kért kávé minőségére nem lehet panasz. A visszamérés után kiderül, hogy a féldecis barackpálinkák mennyiségére sem: 5,5 centet mutat a henger mindegyik adagnál. A konyhában tett látogatást alátámasztja az üzlet népszerűségét: a hamarosan elérkező ebédidőben 16 fajta készés 12 fajta frissensült étel közül választhatnak majd a vendégek. Megemlítve, hogy szép tiszta minden, előírásszerű a tárolás, Bicsák István üzletvezető összeráncolja a homlokát. — Ez mind a többletmunka eredménye, de nem mondhatunk le róla. Október óta három emberhiánnyal dolgozunk, így a többieknek jobban meg kell fogni a munka végét. A külön útvonalakon járó ellenőri csoportok a tanácson találkoznak, s számolnak be munkájuk eredményéről. Megtudjuk, hogy szinte minden egységnél akadt élelmiszertárolási probléma. A higiéniai előírásoknak eleget tesznek az alkalmazottak. Kirívó hiányosságot két egységnél találtak. A Béke étteremben 6 30 forintos fogyasztói megkárosításról beszél a fél deci címen kiadott, 4, illetve 3,8 centiliter konyak. Az állategészségügyi dolgozó 25 liter tejfölt vont ki azonnal a forgalomból, amikor kiderült, hogy a még felbontatlan két kanna tartalmának már egy hete lejárt a szavatossága. A Park étteremben 4,2 kilót találtak a december 31-én szállított 5 kiló halból, pedig az űrlapok szerint mindennap volt halétel náluk. A hivatalos papírok szerint nem volt utánszállítás. Elkobozták az 1,6 kiló, helytelenül tárolt, lejárt szavatosságú virslit is. Kovács Zoltán, a tanács termelés-ellátás felügyeleti osztályának vezetője így öszszegzett: Van előbbre lépés ■— Az elmúlt évekhez viszonyítva gyorsult az egységek felújításának üteme, de még van tennivaló. Az idegenforgalom szempontjából, kifogásolt dolgokban is léptek előre, így megjelentek a többnyelvű étlapok, bővült az ételválaszték, javult a kínálat az olcsóbb, kímélő és tájjellegű ételekből. A kalkulált árak megfelelnek az előírásoknak, visszaélést most sem tapasztaltunk. Az ételadagok ellenőrzésénél csak tűréshatárokon belüli eltérések voltak. Az italméréseknél már több problémánk akadt. Több lejárt hitelességű, horpadt, mérőhengert kellett kivonni a forgalomból. A mostani 12 próbavásárlás során egyébként két esetben történt szabálysértéssel járó szak mérés. Ez viszonylag jó arány, de azt is jelenti, hogy szükség van a rendszeres ellenőrzésekre. Kaiser László Újszerű, ígéretes szakmai programok az IBUSZ mezőgazdasági irodájának idei ajánlatában Kitűnő szakmai programokat állított össze a mezőgazdasági szakembereknek, az ágazat dolgozóinak és a különböző agrártémák iránt érdeklődőnek az IBUSZ mezőgazdasági utazási irodája 1981-re. Kelet- és nyugat-európai, aztán néhány dél-európai országba is szervez társasutazást, illetve szakmai tanulmányutakat az iroda. Íme néhány az ajánlatból. Bulgáriába a Vadászati Világkiállításra invitálják az érdeklődőket június és július hónapban, míg szeptember végén és október elején a Plovdivi Nemzetközi Vásár megtekintését ajánlják. De egész évben lesz alkalom a kertészetéről méltán híres ország néhány üzemében tanulmányozni a szántóföldi és az üvegházi zöldségtermesztést is. Északi szomszédainkhoz, Csehszlovákiába a SALINA— 81 Nemzetközi Élelmiszeripari Kiállításra szervez utat egyebek között az iroda, míg Csehszlovákiába és Ausztriába legelőgazdálkodást, az élelmiszeripart, illetve a burgonyatermesztést és feldolgozást tanulmányozhatják az érdeklődők. Érdekesnek ígérkezik egy, három ország érintésével szervezett program. Az NSZK- ban, Nürnberg környékén egy élenjáró cukorrépa- és burgonyatermesztő gazdaságba látogatnak a résztvevők, ugyanez lesz a program az NDK-ban, Drezda közelében, majd Csehszlovákiában egy Elba-menti gazdaság tanulmányozása következik. Lesznek külön programok is az NDK-ba. Például a Markkleebergi Mezőgazdasági Kiállítás, ahol gabonafélékről, ipari növényekről, valamint a takarmánytermesztés módszereiről kapnak információt az utazók, az Erfurtban megrendezésre kerülő IGA—1981 pedig a kertészeknek nyújt sok látnivalót. Romániában, Erdély történelmi tájaival ismerkedhetnek meg azok, akik jutalomutat kapnak gazdaságuktól, mert a mezőgazdasági munkában élenjáróan kivették a részüket Sok utat ajánl az IBUSZ a Szovjetunióba is. Kisinyovba például a Nemzetközi Kertészeti Gépesítési Kiállításra. Leningrádban ugyancsak kiállításon ismerkedhetnek a gyümölcstermesztés gépesítésével, szállításával, feldolgozásával, Bakuban pedig a szőlészet és a borászat gépesítését tanulmányozhatják a szakmai program résztvevői. Déli szomszédainknál elsősorban a zágrábi és a rijekai rendezvények ígéretesek, de az ajánlott programból kiemelkedik a Ljubljanában megrendezésre kerülő Nemzetközi Borászati Kiállítás és Borvásár, valamint a nagy hagyományokkal rendelkező Újvidék Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállítás. Mindezen kívül Olaszországba, Ausztriába is szerveznek különböző szakmai utakat, aztán az NSZK-ban, Svájcban, Hollandiában, Belgiumban és Fraciaországban az állattenyésztők, főleg a szavasmarhatenyésztők tanulmányozhatják az ottani legfejlettebb módszereket „ Eszembe sem jut „kiemelkedni’... Munkás fiú az ifjúsági klub élén — Két évig jártam középiskolába, de a második után kimaradtam. Rossz társaságba keveredtem, nem vettem komolyan a dolgokat, ezért nem tanultam akkor tovább — magyarázza Lentiben Bogár Lajos segédmunkás, a Fém- és Faipari Szövetkezetben. — Idejöttem dolgozni a szövetkezetbe, lemezvágó gépet kezelek. Belekerültem egy igen jó brigádba, és megszerettem a vasat. Megismertem, mint anyagot, kitanultam a vele való bánás lehetőségeit és úgy döntöttem, munka mellett mégis leérettségizem, aztán szakmunkásvizsgát teszek. — Felesége tanítónő. Az öt év alatt, amióta házasok, nem buzdította arra, hogy valami módon elkerüljön a lemezvágó gép mellől? — Most a gimnáziumot végzem, a feleségem biztat is, hogy tanuljak, de soha nem azért, hogy más munkaterületen dolgozzam, hogy „kiemelkedjek”, hanem, hogy a mű- s veltségem, tudásom ne maradjon el az övétől. — Hogyan került kapcsolatba az Angela Davis ifjúsági klubbal, amelyet ötödik éve vezet? — Már a bevonulásom előtt is összetartunk. Miután leszet tettem és megkerestem őket, már jól működő, szervezett klubot találtam. A rendőrkapitányság klubjában kaptunk egy helyiséget itt Lentiben, akkor a művelődési központ még nem épült meg. Olyan hetven, hetvenöt klubtag járt össze rendszeresen. Vegyesen voltunk, fiúk, lányok és egészen heterogén társaság, értelmiségiek, munkások, vegyesen. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel, de a mi esetünkön kívül is jónéhányat tudok, amikor a klubbeli ismeretségből házasság lett. — Hogyan lehet összefogni, vezetni egy olyan csoportot, ahol megtalálhatók a harminc év körüliek, de a tizenhét évesek is? Olyan fiatalok, akik között vannak diákok, munkások, különböző területeken dolgozók? — Amikor egy mélypont után újraszerveztük a klubot, meghirdettük, hogy a művelődési házban indul új formában , és új tartalommal. A megjelentektől megkérdeztük, mit szeretnének, milyen igényeik vannak? Egyiket a természettudományok érdekelték, másikat a csillagászat, harmadikat a közgazdaság. Gondolkodtam azon, most melyik témakörbe hívjunk előadókat, hogyan csináljam, hogy mindenkinek a kedvére legyen? Lényegében nem új, amit végül bevezettem, már a klub korábbi gyakorlatában is megpróbálkoztunk ezzel. A klubtagokat kértem fel egy-egy olyan előadás megtartására, amely témakörben tájékozottak voltak és fel tudtak készülni. Úgy látszik, a módszer bevált. A klub eleven életet él. — Nem érzi néha fárasztónak a klub vezetését? — Nekünk még nincs gyerekünk. *azt lehetne mondani, könnyen beszélek. De úgy gondolom, ha majd lesz, akkor sem változtatok az életmódomon. A feleségem inkább otthonülő, szeret kézimunkázni, olvasgatni, a lakásunkat szépítgetni. Az ellen nincs kifogása, hogy a klubot még mindig vezetem és eljárok oda. Ha valami érdekesebb programunk van, ő is eljön velem. — Ha a beszélgetésünk alapján levonhatok következtetést, úgy tűnik, elégedett ezzel az életformával. — Úgy akarok élni, ahogy eddig is, ilyen munkatársak között dolgozni — mutat körül a műhelycsarnokban, ahol a vaslemezekből a gépsorok végén hajlított, krómozott, lyukasztott vasalások gyűlnek ládaszámra. Asszonyok is dolgoznak a gépek mellett, bizony nem könnyű munkát végeznek napi nyolc óra alatt, de becsülettel és jókedvűen. — Nem akarok nagy szavakat használni — mosolyodik el Bogár Lajos — arról, hogy kollektíva, meg öntudat, de annak ellenére, hogy a tizennyolc évestől ötvenöt évesig minden korosztály megtalálható ebben a brigádban, nagyon jó társaság. Ez a munka, a tanulás , klub kitölti az életemet és úgy érzem, a napjaim nem telnek hiábavalóan. Jól érzem magam így. — Bán — A lift menne, de visszafogja a szabály Február 9-én írták alá a lakásvásárlási szerződést, másnap kézhez kapták a kulcsokat a zalaegerszegi Berzsenyi utca 26. szám alatti házban otthonra talált lakástulajdonosok. Egy téli költözködés nem mondható kellemesnek, de szerencsére azok, akik — mit sem törődve az elnagyoltan kitakarított szobákkal — álmaik teljesülése feletti örömükben azonnal beköltöztek, megúszták a havazást. Kétszeres volt a szerencséjük, ugyanis a házban levő három felvonóhoz — közte a költözködéskor nélkülözhetetlen teherlifthez — az OTP átmenetileg biztosított szakképzett, hozzáértő kezelőt. Egy hétig fizették a költségeket. Ezt követően az új lakók — ki ahogy megszervezte — kézben cipelték bútoraikat a magasba. Biztos, hogy egy magnetofon is elpirult volna, hallván azt a sok cifraságot, amit a nehéz bútorokkal tüsténkedők mondogattak lépcsőmászás közben, a szűk fordulókban. Miért volt mindez? A szokásos magyar betegség, a túlbiztosítás miatt. Amikor a hatóság — jelen esetben az ÉMI, merthogy balesetveszélyes berendezésről van szó — képviselője a helyszínen alapos "vizsgálatot követően átveszi a felvonót, üzembehelyezéséhez csak akkor járul hozzá, ha vizsgázott kezelője van. A vizsgát — elméleti és gyakorlati oktatás előzi meg — a hatóság szakembere tartja. E felvonó átvétele még tavaly, az év végén megtörtént. Ekkor azonban még ismeretlen volt a házfelügyelő személye, s gyakorlatilag azoké is, akik, majd a házba költöznek, így érthetően kulcsra zárták az egyébként működőképes felvonót. Miután azonban az OTP a 145 lakás kétharmadát már értékesítette, házmestert is választott a lakógyűlés. Azaz olyan valakit, aki a kialakult szokások szerint elsősorban felelős a felvonó üzembiztonságáért, természetesen a többi kötelezettsége mellett. Az OTP táviratban értesítette az ÉMI-t, hogy jöjjön és tartsa meg azt a bizonyos oktatást, vizsgáztassa le a felvonókezelőket. Még a mai napig sem érkezett válasz. Ezért volt tehát zárva napokig a Berzsenyi utca 26. szám alatti épület összes felvonója. A múlt időt az indokolja, hogy " — miután — a lakók az újságnál panaszkodtak a lehetetlen állapotok miatt, az OTP Zala megyei Igazgatósága igen gyorsan intézkedett. A szomszédos épület házfelügyelőjét némi ellenszolgáltatásért megkérték, vállalja el a 26 szám alatti felvonó üzemeltetését is. Megtette, annál is inkább, mert tudta a saját tapasztalata alapján, hogy a Ganz-Mávag svájci licensz alapján készített felvonója tökéletesen működik, alig kell közbeavatkoznia. Apropó Ganz-Mávag! A dunántúli üzem vezetője elmondotta: azon túlmenően, hogy ők szerelik a felvonókat, az ÉMT-nél nyilvántartott szakértőiknek papírjuk van arról is, hogy oktathatnák a kezelőket, de ,,illetékességük” erre nem terjed ki. Elmondták: nemcsak a szakértők, hanem a szerelők is képesek a felvonók üzemeltetésével kapcsolatos összes elméleti és gyakorlati ismeretet elmagyarázni azoknak, akik erre vállalkoznának. Nem túlságosan megerőltető az otatás, a legnehezebb felfogóképességűvel a karbantartási szerződéskötést követően akár 2 óra alatt is megrételnék a tennivalót. De hát ők nem illetékesek ... • Reméljük, lefikozmább mindez már másként lesz Már csak azért is, mert a Ganz- Mávag dunántúli felvonóüzemének központja Zalaegerszegen található... — takáts —