Zalai Hírlap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-28 / 50. szám

1981. február 28. A Legfelsőbb Bíróság döntéseiből Halszag — és következménye A szálloda konyhájában a szakács nagy mennyiségű süllőt vett ki a hűtőszekrényből. Kellemetlen szag ütötte meg orrát, ezért odahívta társait, akik ugyanezt tapasztalták. Nyomban értesítették az állategészségügyi állomás hús- és tejvizsgáló felügyeletét, amelynek állatorvosa másnap a halakat megvizsgálta és a mintegy két és fél mázsa árut fogyasztásra alkalmatlannak minősítette. Azonnal el is kobozta és erről jegyzőkönyvet készítettek. Ezek után a szállodát fenntartó vállalat a kereskedelmi vállalatnál, amelytől a halat vásárolta, szavatossági kifogást emelt, és bejelentette: a romlott áru ellenértékét nem fizeti ki. Ilyen előzmények után a szállodavállalat ellen a halak árának megtérítéséért a kereskedelmi cég pert indított. Az elsőfokú bíróság elutasító ítéletet hozott,de fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság a keresetnek helyt adott és a szállodát a peresített összeg megfizetésére kötelezte. Mint az ítélet indokolásából kiderült, a halak, amelyeket aznap fogtak, a mezőgazdasági termelőszövetkezettől oxigénes víztartályban érkeztek az eladóhoz. A halakat ezután jég közé helyezték, másnap kibelezték és műanyag-rekeszben, zárt tehergépkocsin fuvarozták a mindössze negyedórányira levő szálloda konyhájára, ahol 0—5 Celsius fokos villanyhűtőszekrényben tepsibe rakva helyezték el. Két nap múlva fogyasztásra akarták előkészíteni,amikor kiderült, hogy az áru megromlott. A szálloda hibanaplója igazolta, hogy a hűtőszekrényeikben nem volt zavar. Ezért szerinte a halak arcért romlottak meg, mert már a vásárlás idején megindult egy romlást előidéző biológiai folyamat, ami azonban érzékszerűleg nem volt észlelhető. Viszont nem lehetett bizonyítani, hogy az állategészségügyi állomás élelmiszer-higiéniai ellenőrzéséről készített jegyzőkönyvben szereplő több mint két és fél mázsa hal honnan származott és miért vált fogyasztásra alkalmatlanná — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. Abban a hónapban ugyanis a szálloda több alkalommal máshonnan is szerzett be fagyasztott halat. És maga is elismerte, hogy korábban egy másik vállalattól hűtve érkezett hal, amelyből 15 kiló megmaradt. Az új szállítmánnyal ez a mennyiség a hűtőben összekeveredhetett, ezért nem lehetett megállapítani, melyik honnan származik. Azzal is mulasztást követett el a szálloda, hogy az eladó képviselőjét az állatorvosi vizsgálatra nem hívta meg és nem kért bakteriológiai vizsgálatot. Mindezek figyelembevételével alaptalanul tagadta meg a vételár kifizetését A feltalálók jogos igénye Egy vállalat három mérnöke találmányára szabadalmat kapott. Munkaadójukkal szerződést kötöttek a díjazásra. A kifizetett összeget azonban a feltalálók keveselték és pert indítottak. Avállalat arra hivatkozott hogy bizonyos termékei előállításánál a találmányt nem alkalmazza, tehát ezek után nem köteles díjat fizetni. Egyben bejelentette: a Molnár Kálmán betanított munkás az Univerzál ISZ tűzoltókészülékeket javító részlegénél, de klarinétjának köszönheti, hogy több helyen is utazgatott már a világban. — Jártam én külföldön katona koromban is, de arról jobb nem beszélni. Tavalyelőtt viszont az NSZK-ban jártam, Franciaország határán, a KISZÖV táncegyüttessel. — S mire emlékszik szívesen? — Az különösen jólesett, hogy az étkezésekhez ott egyegy négyszemélyes asztalra minden alkalommal két liter vörösbort kaptunk. — Aztán nem ártott meg? — Egyszer volt egy kis ijedtségem. A polgármester fogadásán voltunk. Amikor kijöttem onnan, eltévedtem. A szálláshelyünktől ellenkező irányba mentem vagy három kilométert. Amikor már gyanús kezdett lenni az a játék, megkérdeztem egy németet, merre kell menni? Kézzel-lábbal magyaráztam, mire megértette, mit akarok. Beültetett az autójába, én meg hálából egész a szállásig klarinétoztam neki. — Hol járt még? — Tavaly ismét az NSZK- ban jártunk, Linburg környékén. Ki volt plakátolva, hogy Budapestről a Sebők-együttes is fellép, nem érkeztek meg, így négy zalai zenetanár, meg én léptünk fel helyettük. Voltunk tavaly nyáron kétszer Jugoszláviában is, egy ízben az olasz Fiat cég kiállításán játszottunk. — Hogyan függ össze a klarinét a tűzoltókészülék javításával? — Zenész voltam eredetileg, a vendéglátónál dolgoztam, mint B-kategóriás zenész. Aztán valahogy kiöregedtem abból, hogy ezzel keressem a kenyeremet Akkor kerültem kapcsolatba a táncegyüttessel, és elhelyezkedtem itt ötvenötéves koromban. — Melyik az igazi? A zene, a színpad, vagy a műhely? — Nézze ... megtanultam ezt a filmket, igyekszem úgy végezni, hogy ne legyen panasz, meg a munkatársaimmal is jól kijövök. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy a zene másodrendű számomra. Látja, a klarinétomnak köszönhetem azt is, hogy az utóbbi években külföldre járhatok. Aztán ha hazajövünk, elmesélgetek itt mindent a kollégáknak, mit láttam, mit lehetett venni, milyenek azok a távoli emberek, városok, ni, amennyit lehetett. Szeretek emberek között járni, nézni, hogyan öltöznek, milyenek a szokásaik, jókedvűek, vagy rosszkedvűek? Mindent, ami velük kapcsolatos. — Mi volt a legszebb élménye külföldön? — Nekem a Finn öböl látványa. Egy kikötőben álltam, koratavasz volt, a levegő kicsit párás. A víz végtelennek tűnt. Óceánt még nem láttam, de az öböl partján állva a látvány felért azzal az élménynyel — bán — U lassiijó... Akinek klarinétja van, nem veszhet el A Finn öböl partján Huszonhat éves Pohánka Iván, hűtőgépszerelő a szakmája. Járt a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Romániában. — Mikor tette ezeket az utazásokat? — Először 1970-ben jártam külföldön, aztán amíg meg nem nősültem, szinte minden évben elutaztam valahová. — Hogyan készült fel? A vérbeli utazók legalább egy fél évvel az indulás időpontja előtt útikönyveket vásárolnak, térképeket böngésznek, s mindent elolvasnak arról az országról, ahová készülnek. — Nem mondhatnám, hogy bármelyik utamra is jellemző volt ilyen felkészülés. Legtöbbször a fogkefémet tettem el, meg két szendvicset, azt sem tudtam, kikkel utazom. Engem a képzőművészet érdekel a legjobban, és annyira azért tájékozott vágyait, hogy tudtam, ha valahová megyek, mit érdemes megnézni, hová érdemes ellátogatni?. . A képzőművészeten túl mi érdekelte még, ha külföldön járt? — Legjobban az emberek érdekelnek. Igyekeztem minden utamon annyi élményt gyűjte ZALAI HÍRLAP szerződést megtámadja, mert tévedésből kötötte meg és mert a megállapodás szerinti díjazás a találmány gazdasági értékével nincs arányban. Az elsőfokú bíróság a védekezést nem fogadta el és a feltalálóknak személyenként 170 ezer forintot ítélt meg. Fellebbezésre az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely új eljárást rendelt el. Az indokolás szerint a vállalat a szabadalmat a vitatott termékeknél is alkalmazza, ezért díjfizetési kötelezettsége fennáll. Tehát az elsőfokú ítélet elmarasztaló rendelkezése jogszerű volt. Viszont a vállalat a találmány alkalmazására vonatkozó szerződést megtámadta és érvénytelenségének megállapítását kérte. A Polgári Törvénykönyv értelmében, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között nagy értékkülönbség mutatkozik, a sérelmet szenvedő a szerződést megtámadhatja. A rendelkezésre álló adatok azonban ennek elbírálására nem alkalmasak, ezért az elsőfokú bíróságnak sokoldalú bizonyítási eljárást kell lefolytatnia. Ennek során fel kell hívnia a vállalatot, hogy részletes számításokkal alátámasztott tényállításokat tegyen. Meg kell állapítani a találmány műszaki-szellemi színvonalát, az elérni kívánt és a valóban elért gazdasági eredményeket, továbbá, hogy ha a nyereség nem mutatkozott, ennek mi volt az oka. Amennyiben a vállalatnak a szerződés érvénytelenségére vonatkozó keresete nem fogadhatók el, a feltalálók jogosan követelik díjazásukat. Ellenkező esetben viszont az érvénytelen szerződés jogkövetkezményei felől kell az arra illetékes bíróságnak döntenie. Hajdú Endre I Az értelem és a mozgás fejlesztéséért konduktív képzés a nagykanizsai úttörőházban Meglehetősen kemény fekhelyet biztosít a linóleumra terített pár négyzetméteres, vékony textilszőnyeg, de ez láthatólag nem zavarja a rajta tornázó 3—6 éves gyerekeket Kicsi farúddal a kezükben próbálják mozgatni nehezen engedelmeskedő testüket Hollós Istvánná óriási türelemmel újra és újra elmagyarázza a feladatot, segít a végrehajtásban. Az apróságok tőlük telhetően igyekeznek, de van akinek a bot megfogása is nehézséget okoz. Könyörgő szemekkel tekintenek Hollósáéra, azaz Marika nénire, aki a legkisebb eredményüket is megdicséri. A sikerélmény újabb sikereket szül: az addig mereven kapaszkodó, járni tanuló fiú önállóan lép néhányat, az egyensúlyzavarokkal bajlódó kislány billenés nélkül végig gyalogol a pár méter hosszú padon. A fal melletti székeken üldögélő anyukák is kezdik felejteni a sokadik kudarc utáni elkeseredést, együtt nevetnek, együtt szótagolják az egyszerű mondókát mozgássérült gyermekeikkel. — Tavaly október elsején kezdtük itt a munkát, s egyre többen jönnek a therápiás kezelésre. Jelenleg 33 beteg gyerekem van, őket tanítom meg az élet egyszerűsített mozgáselemeire. Azokra, amit már tovább lehet fejleszteni otthon is. — tájékoztat a rövid szünetben Hollósné. — A központi idegrendszer sérüléséből adódó mozgássérülteket tanítom, akiknél együtt kell haladnia az értelemnek és a mozgásnak. ★ Amíg az aprócska terem közepén folyik a csoportos foglalkozás, szót válthatunk a minden mozdulatot árgus szemekkel figyelő szülőkkel. — Agyvérzéssel született Tamáska, azóta mozgássérült Budapesten műtötték, mert „dongalábú” volt, s oda jártunk, felülvizsgálatokra, gyógytornára is. Nagyon sok pénzünk elment az alkalmanként egy órás foglalkozásokért való felutazgatásokra, javulás pedig alig mutatkozott — mondja a miklósfai Balaskó Lajosné. — Egy munkatársamtól tudtam meg, hogy ugyanazt a kezelést itt Kanizsán, az Úttörőházban is megkaphatjuk. Második hónapja járunk Marikához, s máris óriási az eredmény: a kisfiam magától tud menni, s késsel, villával eszik. Pedig korábban, ha nagyon erőltettük, ballal letörte a kenyeret, áttette a tehetetlen jobb kezébe, s úgy vitte a szájához. .— Nekünk is a körzeti orvos ajánlotta ezt a helyet, hálásak is vagyunk érte — mondja a kanizsai Szász Józsefné. — Szilárdkát vele született idegsérülése miatt a fővárosba kellett hordani gyógytornára. Sajnos, sokan vannak mozgássérültek, csak kéthavonta fogadtak bennünket, egy-egy órára. Túl nagy volt közben a kiesés, elmaradt a fejlődés. Ide hetente jövünk, s a kapott eligazítás után otthon is gyakorolni tudunk. Egyedüli problémánk, hogy délelőtt, munkaidőben vannak a foglalkozások. Vállalatom, az SZKFI vezetőinek megértésén múlik, hogy eljöhetek. — Szívesen tartanánk foglalkozásokat délután is, de egyedül nem bírom. Kellene már egy munkatárs, hiszen ahogy terjed a kirendeltség híre, egyre szaporodik a páciensek száma — magyarázza két feladat között Hollósné. — Kirendeltséget említett? — Igen, az én munkahelyem a budapesti Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelő Intézete ,s magam jelentem a kirendeltséget. Onnan kapom a szakmai felügyeletet, helyileg pedig a tanács művelődési osztályához tartozom. A konduktor pedagógusi mellé előbb a tanítói, majd a tanári diplomát is megszereztem. Hivatásos katona férjem révén kerültem a városba, s akkor született az ötlet, hogy a tapolcai mintájára itt is megkezdjük a mozgássérültek tanítását. Kanizsán nem ismerték az intézetünket, de némi utánjárással megtudtam, hogy sok a mozgássérült gyerek a környéken, s felajánlottam a munkámat Ezt a kicsi szobát kaptam az úttörőházban, a felszerelések nagyobb része a sajátom... ★ — Egyszerre maximum hat gyerekkel tudok intenzíven foglalkozni, többen nem férünk el. Nagyon sok speciális segédeszközre lenne szükségünk, a sok felajánló között talán akadna egy szocialista brigád, amely rajz alapján elkészítené. — Elférnének itt? — Jelen formában nem, hiszen az ebben a szakmában szinte nélkülözhetetlennek tűnő fapriccs egymaga betöltené a fél termet Nem beszélve egy igazi tornaszőnyegről, ami egyelőre csak álom. A legfontosabb az lenne, ha termen belül önállóak lennénk. Az idei év a mozgássérülteké, talán felfigyelnek a mi munkánkra is. Úgy érzem, a közel fél év alatt sikerült bizonyítanunk a nevelésünk létjogosultságát Vége felé közeledik a kétórás csoportos képzés. A papírral letakart kisasztalhoz ültetett gyerekek gyurmát kapnak, hogy megformálják belőle a mintaként szolgáló péksütemények. A visszafelé hajló csukló csak segítséggel engedelmeskedik az akaratnak, de végül sodrássá alakulnak a tétova mozdulatok. Munkára kényszerülnek az ujjak, s a képlékeny maszsza kezd hasonlítani a kiflihez és a zsemléhez. Jutalmul megehetik az eredetit. Sor kerül az utolsó, s talán legnehezebb feladatra is: a kicsiknek önállóan kell felhúzni és megkötni a cipőjüket. — Ma nagyon ügyesek voltak a gyerekek, ugye, anyukák? — búcsúzik a következő foglalkozási _ nap rögzítése után a szülőktől Hollós Istvánná, s összemosolyognak. Kaiser László ★ _ Segítséggel menni fog! A Sólyom László fotókör A lenti Sólyom László Művelődési Központ és Helyőrségi Művelődési Otthon avatása után több amatőr művészeti csoport alakult az új intézményben. A fotólaborban rejlő lehetőségeket először Kovács Attila, és Pintér József próbálta kihasználni. A mindennapiélet jelentősebb eseményeit megörökítő felvételek mellett már pályázatokra is küldtek képeket. Később dr. Müller Sándor, dr. Müller Sándorné és Kovács Zoltán csatlakozott hozzájuk, így 1978. szeptemberében megalakult a Sólyom László fotókör. Alig egy hónapos tevékenység után, a megyei fotópályázaton Kovács Zoltán második, Pintér József harmadik díjat nyert. Mosonmagyaróváron 1979. elején, az „Ifjúság” országos fotópályázaton Kovács Zoltán fődíjat kapott. — Milyen eredmények követték a kezdeti sikereket? — Az első országos bemutat,kozásunk Nyíregyházán, a „Természetbarát” fotópályázaton, nagyon jól sikerült — kezdte a felsorolást dr. Müller Sándor. — A kiállított anyag közel negyed része a mi munkánk volt. Kazincbarcikán, a Szocialista Városok VI. Országos Fotópályázatán Kovács Attila képviselte fotókörünket. Az elért eredményeknek köszönhető, hogy 1979-ben megkaptuk a Megyei Fotópályázat rendezési jogát. Itt felnőtt kategóriában második, harmadik, ifjúságiban pedig első helyezést sikerült elérnünk, valamint nekünk ítélték a lenti városi tanács különdíját — Lentiben, Hévízen, Komáromban volt önálló kiállításunk — folytatta Pintér József, a fotókör vezetője. — Két alkalommal, két—két szerzőpárunk rendezett kiállítást Zalaegerszegen, a Fotógalériában. Képeink tablóra kerültek Nagykanizsán, az „Életünk” fotópályázaton, és Székesfehérváron, a Pannónia Fotószalonon. Eredményesen szerepelt a dr. Müller házaspár, az Egészségügyi Dolgozók Országos Fotópályázatán. A Női Fotósok II. Országos Fotópályázatán — most kaptunk értesítést —, dr. Fer Sándorné díjat nyert. Jól fzdődik az esztendő ... — Milyen elképzeléseke akarnak a jövőben megvalósítani? — Megpróbálunk egy olyan fotóbázist kialakítani, tűni majd nagymértékben segíti a város, és a járás területén működő szakköröket. Tavaly Lentiben a Zefag-nál három alkalommal találkoztunk a fotózás iránt érdeklődőkkel. Ők folyamatosan igényt tartanak ezekre az összejövetelekre. Az ilyen jellegű kapcsolatainkat szeretnénk tovább bővíteni. Fotós tanfolyam indítását tervezzük, ahol az érdeklődők elsajátíthatják a fotózási alapismereteket. Kedvet akarunk csinálni a fényképezéshez, ami a szabad idő hasznos eltöltésének egyik formája — sorolják a megvalósításra váró feladatokat. — Az eredeti célkitűzésünk természetesen változatlan — összegezte az elmondottakat dr. Müller Sándor. — A jövőben is megpróbálunk eredményesen szerepelni a pályázatokon. A fotókör tagjai voltak közös kiránduláson Romániában, Csehszlovákiában. Állandó kapcsolatot tartanak a komárnói, és a komáromi fotósokkal. Elismerésük újabb bizonyítéka: Lentiben rendezik 1931- ben az Országos Néprajzi Fotópályázatot , Völgyi Ferenc Magyar rajzfilm sikere Chicagóban Ezüst Hugó-díjat nyert egy magyar rajzfilm a Chicagóban rendezett nemzetközi rövidfilm-fesztiválon. Az Időben elmosódva című alkotás a Pannónia Filmstúdió pécsi műtermében készült, rendezője Varga Csaba. A grafikai eszközökkel megalkotott rövidfilm örök témáról, a férfiak és nők kapcsolatáról szól. Ez az első mű, amellyel a pécsi részleg fiatal közössége a nyilvánosság elé lépett, s mindjárt nemzetközi sikert aratott. (MTI)