Zalai Hírlap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-10 / 238. szám
1981. október 18. Ír vegyicikkek háziasszonyoknak autósoknak A vásárlást és a házimunkát egyaránt megkönnyítik a közelmúltban forgalomba hozott tisztítószerek. Az egyik újdonság — az univerzális padlóápoló — kő, a parketta, és a műanyagpadlók tisztítására, kezelésére alkalmas, az újfajta fertőtlenítő-lemosószer pedig padló, csempe, mosdókagyló, de még a tányérok, evőeszközök fertőtlenítésére is használható. Különösen betegség, járványok idején. Az előbbit a tükör, az utóbbit komfort elnevezéssel hozták forgalomba. Rövid időn belül megjelenik a BIP ’81 elnevezésű mosópaszta, amelyet tetszetős műanyag vödörben árusítanak. Ez a paszta gyapjú és műszálas anyagok gépi és kézi mosására egyaránt alkalmas. Megjelent az üzletekben egy új autóápolási cikk is a Fobizan korróziógátló autósampon, amely tisztítja és bizonyos mértékig a rozsdásodástól is megóvja a gépkocsit. Még ebben a hónapban a boltokba kerül egy hasonló típusú autósampon, az Évi Car, amelynek a korrózióvédelem mellett nagy előnye, hogy folt nélkül szárad, használata után nem kell az autót szárazra törölni. Érdemesek érdemrenddel Öt katonafiú anyja A VASKOS LAKAT nincs rácsukva az ajtóra. A tojóházból éktelen kárálás hallatszik, elnyomja a köszönet a Jónapot. Nincs válasz. •— Van itt valaki? Kinyílik egy oldalajtó, alacsony, idősebb asszony néz ki a résen. — Tessék, mi tetszik? — Vukics Györgynét keresem. Azt mondták a major elején, hogy itt találom, leghátul, az erdő alján. — Én vagyok Vukicsné — mondja egyszerűen. Nem látni az arcán, hogy különösebben érdekelné, miért keresik itt a kora délelőtti órákban. Leül, s pucolja tovább a tojásokat. Egyet, kettőt... ezret és még ezret. Az asszonyt, aki a tojásokat tisztítja, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki a Fegyveres Erők Napja alkalmával a budapesti központi ünnepségen. — SZÉP VOLT ott fönt. Rövid volt az egész, de szép. Hm. Nem változott semmi, de nagyon jólesett — mondja, s igen nehezen oldódik, mint azok az emberek, akiknek bánatuk, titkuk van. — Nyugdíjas vagyok, a tsz nyugdíjasa. Az a pénz is elég volna, amit a postás hoz, beosztva megélnék belőle, de kell nekem ez a munka. A kétezerkétszáz tyúk, a tojások. Egyedül vagyok itt a tojóházban. Jó így a gondolatokkal, a munkával — tudom, hogy érek még valamit. Mondom, menjünk egy kicsit vissza a múltba. — Nehéz, de emberséges volt az életem — kezdi — Kemény munkával felneveltem hat gyermeket. Hatot a nehéz időkben. Amikor a legkisebbek születtek, már meg lehetett volna szüntetni a terhességet. De miért? Jó, hogy vannak, büszke vagyok rájuk. Voltak csínytevéseik, mint minden gyereknek, de senki sem mondja a Vukics gyerekekre, hogy hitvány emberek, hogy fenn hordják az orrukat. Öt fiam van. Mind az öten egészségesek, katonaviseltek. Ezért kaptam a kitüntetést is. Úgy van ez a katonaság, hogy erre korán felkészül az era- bér. örül, hogy egészséges a gyerek és szorong, hogy elviszik katonának. De hát az a törvény. SZÜNETET TART, keze azonban egy pillanatra sem áll meg. Beszélni, hallgatni lehet közben, de a kéz nem pihenhet, mert nincs aki elvégezze helyette a dolgot. Aztán azt mondja: a Fityeházáról kerültünk először Petend pusztára, aztán ide, Nagyrécsére. ötvenhat előtt a férjem a tsz elnöke volt, majd munkásőr is. Sok volt a hivatalos elfoglaltsága. A háztartás, a hat gyerek, az állatok ellátása jobbára rám szakadt. Az állatokra nagy szükség volt, azokból pénzeltünk. Részest vállaltam, a gyerekek kint futkostak mellettem a mezőn, amíg kapáltam. Sárosak, piszkosak voltak, de szem előtt tarthattam őket. Hogy idegeskedtem-e? Persze. De azért mégsem értem a mai asszonyokat. Ha valaki két gyerekkel otthon van gyesen, tönkremennek az idegei, nem jut ideje semmire sem. Pedig nekem a szükség parancsolt, hogy a hat gyereknek enni kell adni, ruhát vásárolni, iskoláztatni. Mindegyik gyermekem szakmával rendelkezik. Egyik fiam katonatiszt, a többiek érettségiztek. Családos emberek. Búcsúkor, amikor mindenki hazajön, valóságos kis lakodalom van nálunk. Hát ezt tettem én, ezért tüntettek ki. A gyerekek gratuláltak, együtt örültek édesanyjukkal. Al asszony gondolkodik, mondja, vagy ne mondja, aztán kiböki: — A FÉRJEM IS gratulált. Az igazsághoz tartozik — mindenki tudja ezt a faluban — nem lehet elhallgatni, tíz éve külön élünk. Nem váltunk el, de semmi közünk egymáshoz. Hát így vagyok most már magamban a tojóházban. A gyerekek elmentek, hála isten mindegyiknek van lakása — jól élnek. A kislányommal és a vejemmel lakom egy házban. Ők is dolgoznak nappal, hát akkor én már mit csináltak? Lefoglalom magam munkával ... Győrffy István A Legfelsőbb Bíróság döntéseiből Bonyodalmak egy adócsalás körül Egy kőműves kisiparost a tanács pénzügyi osztályának vizsgálata alapján négy évre kétmillió forint általános jövedelmi adó és négyszázezer forint köszégfejlesztési hozzájárulás fizetésére köteleztek. A kisiparos a városi illetékhivatal adóosztálya ellen pert indított. Arra hivatkozott, hogy a kivetés indokolatlan becslés és irreálisan túlzott bruttó haszonkulcs alkalmazásával történt. Azt is elmondta, hogy adócsalás bűntette miatt eljárás folyik ellene. A nyomozás során üzleti könyveit és bizonylatait lefoglalták, emiatt állításait nem tudja igazolni. Ezért kérte, hogy ezeket az iratokat a bíróság szerezze be és a tanács által időközben elrendelt végrehajtást függessze fel. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyet adott, de a fellebbezésre a másodfokú bíróság elutasító végzést hozott. Ezt azzal indokolta, hogy a kisiparos nem jelölt meg olyan bizonyítékokat, amelyek alapján a végrehajtás felfüggesztése indokolt lenne. E döntés ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: A jogerős államigazgatási határozatok végrehajtása a bíróság előtt megtámadható, ha a tényállás nincs megfelelően felderítve és helyrehozhatatlan következményekkel járhat. Ezért, a felfüggesztésnek elsősorban az a célja, hogy a kellően meg nem alapozottnak tűnő államigazgatási határozatok foganatosítását megakadályozza. A bíróság azonban a végrehajtást méltánylást érdemlő körülmények miatt nem függesztheti fel. Ugyanígy ilyen intézkedésre nem szolgálhat alapul, hogy a jogerős határozat nagy összegű fizetési kötelezettséget ír elő, illetve hogy annak fedezete biztosítva van. A kisiparos keresetében arra hivatkozott, hogy olyan felvett összegek után is adózásra kötelezték, amelyek az építtetők érdekeit szolgálták, s amikből jövedelme nem volt. Az elsőfokú bíróság az adócsalás miatt indult büntető eljárás iratainak beszerzése nélkül, kellő alap hiányában, rendelte el a végrehajtás felfüggesztését. A másodfokú bíróságnak pedig — a büntetőiratok birtokában — a kisiparost részletesen meg kellett volna hallgatnia afelől, hogy az államigazgatási határozatot milyen bizonylatokra hivatkozva támadja meg, s csak ezután foglalhatott volna állást abban a kérdésben: van-e jogi lehetőség a végrehajtás felfüggesztésére. Mindezek alapján megállapítható: a jogerős végzés megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú döntést hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. és a darut az építőipari vállalat üzemeltette, a kezelő, mint kirendelt dolgozó, az ő utasításuk szerint végezte munkáját, tehát kárfelelősséggel nem tartozik. A jogvita a Legfelsőbb Bíróságon dőlt el, amely a vállalatot a peresített összeg hetvenöt százalékának megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a daru üzemben tartója a gépesítő vállalat volt. Egymagában az a körülmény, hogy ezt a fokozott veszéllyel járó tevékenységet az építőipari vállalat megrendelésére végezte, üzemben tartói minőségét nem szüntette meg. Erre utal az a szerződési kikötés is, amely szerint a darut saját dolgozója kezeli. Tehát a munkaadó személye nem változott. Tekintve, hogy a szerencsétlenül járt ember a halálos baleset bekövetkezéséhez huszonöt százalékban hozzájárult, a gépesítő vállalat a kár hetvenöt százalékát köteles megtéríteni. Hajdú Endre Halálos baleset a toronydaruban Tragikus szerencsétlenség történt az egyik állami építő- ipari vállalat munkahelyén, ahol megbízásokraegy gépesítő vállalat a tulajdonát képező és saját alkalmazottja által irányított toronydaruval dolgozott. A kezelő észrevette, hogy a fékberendezés nem jól működik. Arra gondolt, hogy víz került bele, s az megfagyott benne. Ezért elhatározta, hogy a darut melegítéssel próbálja üzemképessé tenni. Segítségül hívta az építőipari vállalat egyik munkását, aki olajba mártott ronggyal felment a darura. A rongyot csak akkor gyújtsa meg, ha én is felérek! — figyelmeztette a kezelő. — Ennek ellenére az illető a rongyot meggyújtotta, ettől saját ruházata is lángra lobbant és a szerencsétlen ember olyan súlyos égési sebeket szenvedett, hogy másnap a kórházban meghalt. A történtek miatt a darukezelőt foglalkozási körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségéért jogerősen elítélték. A halálos baleset különböző pereket vont maga után. Ebből az SZTK az elhunyt ember özvegyének megállapított járulék visszatérítéséért a gépesítő vállalattól száznyolcvanezer forint megfizetését követelte. A bíróság kimondta: a történtekért huszonöt százalékban a szerencsétlenül járt ember felelős, ezért a vállalatot csak a peresített összeg hetvenöt százalékának megfizetésére kötelezte. Az állami építőipari vállalat az elhunyt dolgozó özvegyének temetési és egyéb költségeit megtérítette, s az ezen a címen juttatott tizenhatezer forint visszafizetéséért a gépesítő vállalat ellen pert indított.- A halálos balesetet kizárólag a szerencsétlenül járt ember okozta — védekezett a gépesítő vállalat Egyébként ZALAI HÍRLAP Falut is, várost is segítve Mire költik a lenti tsz szociális-kulturális forintjait ? Ha a megye térképén képzeletben kirajzolnánk a lenti Szabadság tsz határait, egyhamar kiderülne, hogy az egyik legnagyobb zalai közös gazdaságról van szó, tagjaik, dolgozóik száma is tekie' ' -es, több mint 750 fő. Ezek után már aligha meglepő, hogy csaknem háromnegyedmilliós szociális-kulturális alapot képeztek a tszben az idén is. Semmi sem sok a tanulásért Tették ezt azért is — mint Gyurica Sándor, a tsz-pártvezetőség titkára hangsúlyozta —, mert nem pusztán csakis dolgozóik érdekeit szem előtt tartva gondolkodnak. Arról van szó, hogy súlyának, meghatározó városi-járási szerepének megfelelően a gazdaság becsülendően igyekszik segíteni a forintok révén Lenti, valamint a körzetéhez tartozó községek kulturális- és sportéletét is. — De ne vágjunk a dolgok elébe — szögezte le a pártvezetőség titkára. — Magam részéről legfontosabbnak azt tartom, hogy e forintokból elsősorban dolgozóink és gyermekeink tanulását, szakmaszerzését támogassuk. Semmi sem sok a tanulásért, a kiművelt emberfők számának gyarapításáért! Jelentős, egészen pontosan 600 forintos ösztöndíjat nyújtunk például Unger Csabának és két társának, akik most kerültek el a vépi mezőgazdasági szakiskolába. Csaba apja, Unger László régi, kipróbált dolgozónk, s mi előszeretettel támogatjuk a tagok gyermekeinek iskoláztatását. A jövőre is gondolva, hiszen visszavárjuk Lentibe és a környékre e maholnap szakmunkássá váló fiatalokat. Varga Károly és Horváth László lakatost a technikusi cím megszerzésében támogatják, Konkoly István sertéstelep-vezetőt pedig egyetemi tanulmányaiban segítik ősztől. Ám nem csupán a szakirányú képzést vállalók útját egyengetik a magasabb képzettség megszerzésében, hanem annak is örülnek, hogy számos dolgozójuk — lakatos is akad köztük — a helyi gimnázium levelező tagozatának hallgatója. Arról is határozatot hozott nemrég, egyik nyárvégi ülésén a tsz szociális-kulturális bizottsága, hogy ezután 250—250 forinttal támogatják a három és többgyermekes családok gyermekeinek zavartalanabb, kiegyensúlyozottabb tanévkezdését. Állták is szavukat, 23 ezer forintot szétosztva a nagycsaládos tagság körében. Mondhatnánk: nem nagy összeg ez, ám ahol több gyermekre kell költeni a tanévkezdés előtt, ott — mint a visszajelzések is tanúsítják — bizony jólesett ez a figyelmesség. Szabó László KISZ-titkár azzal folytatta, hogy nemcsak a szellem épüléséért áldoznak, hanem a testkultúra, a sport népszerűsítése, s a változatos sportolási lehetőségek biztosítása is fontos céljuk. Szerinte e tekintetben kiegyensúlyozott gyakorlatra utal az a tény, hogy minden ötödik dolgozójuk — főként persze a fiatalságra áll ez — részese a verseny- és a tömegsportéletnek. Az idén ugyan főleg a járási bajnokságot megnyert, s most a megyeibe került labdarúgó-csapat újabb sikereiért szurkol szinte mindenki a tsz-ben, ám jut figyelem és pénz a közös gazdasághoz tartozó községek sportéletének támogatására, nemkülönben a tömegsport segítésére is. Fiatalokért és idősebbekért — Rendkívül népszerűek náluk a Medosz-kupa versenyek, tavaly megyei szinten is kitettek magukért atlétáink, női kézilabdázóink és a labdarúgók — folytatta a KISZ- titkár. — A kispályás foci és a sakk sokak napi kedvtelése. A KISZ és a szakszervezet az idén is szervezett egy jól sikeült labdarúgó- tornát Lenti- ben, öt csapatot hívtunk meg, s a mi gárdánknak a 3. hely jutott. Említett egy tervet is, mely megvalósulása esetén még nagyobb lehetőséget kínálna a rendszeres testedzéshez mind a tagság, a mind Lenti érdeklődő lakossága számára. Arról van szó, hogy idővel — a lenji major területén — egy új tömegsport-centrumot kíván építeni a tsz. Ám a fiatalok mellett az idős — már nyugdíjas, beteg, vagy rokkant — tsz-tagokról sem feledkeznek meg a szociális-kulturális alap kezelői: rendkívüli segélyt nyújtottak az érintettek- nek a rokkantak éve alkalmából, s időről időre az öreigek napja megrendezésével is kedveskednek egykori munkatársaiknak. (Itt a vendéglátás után a tsz saját zenekara húzza a talpalávalót, s az idős vendégek a bálon is jól érzik magukat.) Együttműködni mindenkivel A tsz a fiatal város és környéke népművészeti hagyományait is ápolja, nemrég létesített szőtteskészítő-részlegében a hetési szőttes reneszánszáért dolgoznak. Remekeiket kiállították az idei Kerka menti Kulturális Napok alkalmával, s mint mindig, újra nagy sikert aratva. Ugyanekkor a kulturális élet más területeit is támogatják, a Sólyom László Művelődési Központtal kötött együttműkködési szerződés értelmében ■ például évről évre jelentős összeget utalnak át a kulturcentrum egyszámlájára. Ennek viszonzásaként az SLMK sokféleképp járul hozzá a tsz-tagság művelődési, szórakoztatási igényeinek kielégí- | téséhez. Hasonló kapcsolatot alakítottak ki a lenti TIT-szervezettel, de nem csupán programokat kapnak, hanem előadókat is biztosítanak a járásbeli ismeretterjesztő tevékenységhez. S hadd szóljunk még a tsz egy becsülendő kezdeményezéséről! Lenti általános iskoláival együttműködve — Berkes Józsefné üzemmérnök vezetésével — alakították meg a fiatalok mezőgazdasági szakkörét, mely olyan népszerűvé vált, hogy mára immár több mint félszáz tagja van. Így válhatnak falut is, várost is segítő tényezővé a kulturális forintok Lentiben. T. A. Kezdés — az emeleten Hogyan nyert 38 új lakást a kanizsai BKV? Az utóbbi időben sok kanizsai ház lett magasabb egy-egy emelettel a nagykanizsai ingatlankezelő vállalat jóvoltából. — Azért is szeretjük ezt a fajta lakásépítést, mert olcsóbb a többinél. Olcsóbb, mert járulékos beruházásokra nincs szükség. Ezért aztán amikor a felújítási, korszerűsítési terveket készítjük, azt is nézzük, hol lehetne újabb lakásokat nyerni emeletráépítéssel, vagy a tetőtér hasznosításával — kezdi az igazgató, Lakatos Ferenc. Igen komoly felülvizsgálat, statikai szakvélemények előzik meg azt, hogy az emeletráépítési listára felkerülhet egyegy belvárosi épület. Mert többnyire csak ezek jöhetnek szóba. Lakótelepi épületeket nem célszerű magasítani, rendszerint nem is lehet, mert ezeket a házakat „nem tervezték túl”, azaz nincsenek túlméretezett alapok. Eddig 38 új lakással bővítették a város lakásállományát emeletráépítés révén. A Béke és Ady utcai öreg házak felső szintjén találhatók ezek, s többnyire a most ismert elképzelés alapján — majd a tanács vb hagyja jóvá — ugyanitt javasolják a lakásszámot növelni. Nemrégen fejezték be az Ady utca 5. szám alatti emeletráépítést, most a Béke út 14—16 alatt folyik a munka. Következik majd a Lenin utca 23. szám alatti épület, ahol műszakilag indokolt a födémcsere, s lehetőség nyílik két új lakás kialakítására. Nehezíti az építkezést, hogy egy időre majd le kell zárni a Hunyadi utca forgalmát. — Ezek a beépítések érdekesek azért is, mert megmutathatjuk, értünk-e a szervezéshez? — említi, az igazgató. — Szűk a helyünk, lényegében felvonulási terület nélkül dolgozunk. A hajnali órákban rendszerint reggel négykor emeljük helyére a betongerendákat, hogy a hatórai műszakkezdéshez igyekvőket már ne tartsuk fel. Csupán a napi ütemnek megfelelő anyagot tudjuk a helyszínen tárolni, tehát organizációból is vizsgázunk egy-egy beépítésnél. Mutatják a következő évek programját tartalmazó listát. A Lenin utca, Zrínyi és Ady, Béke utcák házszámai sorakoznak rajta. — A listán szerepelnek úgynevezett ,,CS”-lakások és a csökkentett komfortfokozatú, régen épített belvárosi épületek. Bár időközben a korszerűsítésről nem feledkeztünk meg, de ránk maradt a termofor kémények átépítése, a szárítóhelyiségek iránti igény kielégítése. S ott, ahol fafödém van, ott is cserélni kell a biztosabb vasbetonra, tehát olcsóbb egyből lakásokat építeni. Körülbelül tucatnyi új lakást alakíthatunk ki még a mostani tervidőszakban. A következő tíz évben újabb lehetőségeink vannak, hiszen elérjük a 25 éves felújítási határt — mondja Takács Sándor műszaki csoportvezető. Követésre méltó a kanizsaiak igyekezete, hiszen 0,65 és 0,9 a tetőtérbeépítés, emeletráépítés négyzetméterenkénti költségaránya a mostani új technológiákkal épülő lakások költségeihez viszonyítva. Ennyit jelent, hogy már megvan az alapszint. Hagyományos módon, kézi falazással építik a szerkezetet, a burkolások is réginek mondhatók — parkettás a szoba, nem szőnyegpadlós —, egyedi gázfűtésűért, szóval komfortos lakást építenek, ahol lehet. S amenynyit csak tudnak, amennyi erejük marad a felújítások, korszerűsítések mellett. — takáts — s