Zalai Hírlap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-28 / 302. szám

1981. december 28. ZA­L­A­I HÍRLAP Rontás és reménység Moldova• Domokos új filmjének bemutatója Nagykanizsán És Pestlőrincen egy nyomo­rék asszony, vastagtalpú orto­pédé­­pőben sántikál minden nap a bazáros sátorhoz, amelyben dolgozik, cipőfűzők, csatok, műanyag játékok kö­zött. A fején valamelyik pa­rókája borzaskodik az öt kö­zül, melyeket felváltva a fejé­re húz otthon reggelente és arról álmodik, hogy valami csoda f­­lytán meggyógyul a lába, eljön a férfi, aki csak őt szereti, és hogy két gyer­meket is szül majd ennek a férfinek . . . Úgy hívják, akik a környé­ken ismerik, Erzsike néni. Hatvanhét éves. 1979 februárjában Kertész Magda írt a Nők Lapjában arról a perről, mely Erzsike megcsalatása miatt keletke­zett. Húszezer forintját köve­telte vissza attól a cigánycso­porttól, amelynek tagjai elhi­tették vele, hogy teljesítik minden álmát. Tudós asszo­nyoknak és szent embereknek nevezték magukat, csapatos­tul szálltak meg a Zorba menyasszonyához, szegény Bu­­bulinához hasonlatos, hiszé­keny asszony házát és tojás belsejében keresték a „ron­tást”, melyet elhárítanak majd a feje fölül, és ígérték neki Bélát, aki eljön és feleségül veszi , amint a kolostorból kiszabadul. Moldován Domokos a cikk nyomán kereste fel a sértettet. Készített egy 31 oldalnyi magnóbeszélgetést, amit előbb a Dokumentumfilm Stúdióba, majd a Balázs Béla Stúdióba adott be. Ez utóbbitól kapott egy kísérleti keretet, és hozzá­kezdhetett a munkához. A Forrás 1980 márciusi szá­mában közölte az első, 16 milliméteres filmre rögzített beszélgetést, mely a későbbi játékfilm magja lett. A film forgatókönyvét Er­dély Miklóssal írták közösen és ott álltak kameráikkal a rendőrségi szembesítések, bí­rósági tárgyalások alatt. — Játékfilm, vagy doku­mentumfilm ez? — kérdezem a rendezőt, aki a putnoki ha­lottlátó asszonnyal már bizo­nyította,­­ izgatják, érdeklik azok az emberek, akik jósok­hoz, vajákosokhoz, kuruzslók­­hoz fordulnak életük nehéz fordulóiban. — A történet igaz, a szerep­lők nagy része is a valóság­ban megtörtént események életbeli figurája. Csupán két vádlott cigányasszony nem vállalta, hogy a kamera elé áll, őket Athina Papadimitriu, a Várszínház fiatal színésznője, és P.-né Lukács Margit, egy virágárus cigányasszony he­lyettesíti. Tehát miután forga­tókönyvvel, hivatásos színész­nővel, az események megszer­kesztésével és tömörítésével készült, én játékfilmnek tar­tom. A film szerint a varázslat sikerült, ugyanis a történet ott fejeződik be, hogy Ferkovics Istvánná — Erzsike — vissza­vonja a vádat. Már nem kö­veteli vissza a pénzt, mert amit, a cigányok megígértek, teljesült. A legid­illikusabb, befejező képsorok a legfájdalmasabbak a pestlőrinci virágzó fákkal, a szentek szobraival telerakott kerttel. Erzsike a menyasszo­nyi ruháját egy selyemcsíkkal bővítgetve kint üldögél és irá­nyítja jövendőbelijét és két kamaszfiát, akik nagy mű­gonddal tündérkertet igyekez­nek varázsolni a nyomorék öregasszony háza köré. Nem ők az elsők, és nem is az utolsók, akik hozzáverődtek a fedélért, a pénzéért és ő megint hiszi, hogy teljesül, amire vágyott. Készül az es­küvőre. A két fiú — fehértrikós ka­maszok — ássa a földet és hirtelen feltámad a szél. A fiatalabbik gyerek belemoso­lyog a­ tavaszi levegőbe, mi­alatt a nagytakarítás­ miatt ki­rakott mindenféle holmi kö­zött továbbszalad — garázdál­kodik a szél. Lerepíti az egyik parókát az állványról, ledönti a földre a máskor vitrinban tartott, kitömött, fehér cicát. A fák virágszirmai hóhullás­­szerűen ráterülnek a házra, a kertre és a szellőzködő tár­gyakra. A képsorok idillikusak, a valóság mögötte annál szívszo­­rongatóbb. Érzi ezt mindenki, amikor a filmet látja, pedig még nem tudja, hogy a per fellángolt Pesten megint. A ház újra megürült, és a pestlőrinci Bu­­bulina ismét imádkozik szent­jei és szentképei között jö­vendőbeliért, gyermekekért... December 18-án, az országos bemutató előtt vetítették a filmet a Helyőrségi Művelődé­si Otthonban, Nagykanizsán. Sejtelmes fények, ütemes ze­ne, szűk nadrágok, bő pulóve­rek, a közös tánc öröme. Ez jellemezte azt a szombat esti diszkót, amelyet kará­csony másnapján rendeztek meg Zalaegerszegen a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban. S hogy mi különböz­tette meg egy átlagos hétvégi „bulitól”? Az, hogy a közre­működő négy egerszegi disz­­kós — Gaál József, Hájas László, Molnár Tibor és Pén­tek Róbert — ötlete alapján, a nem csekély — közel nyolc­ezer forintos — bevételt a mozgássérültek javára aján­lották fel. — Honnan az ötlet? — tuda­koljuk a diszkósoktól, akikkel egy kis eszmecserére ülünk össze a büfében. — Annyi kezdeményezés volt ebben az évben a moz­gássérültekért, miért éppen mi maradtunk volna ki ebből? — mondják —, így aztán gyor­san kitaláltuk ezt a szuper disz­kót, mielőtt még befejeződne az év ... Ritka esemény, hogy négy diszkós szórakoztatja felváltva egy este a fiatalokat, s főleg ilyen dicséretes céllal. Hasz­náljuk fel ezt az alkalmat ar­ra, hogy kicsit közelebbről is­merkedjünk a lemezlovasok ténykedésével. Manapság sok szó esik a diszkósok alkonyáról, arról, hogy az élőzene utánozhatat­lan hangulata kiszorítja a gé­pek muzsikáját a porondról. Ők négyen azonban, úgy tű­nik, nem nagyon izgatják ma­gukat emiatt.. — Persze, hiszen mi sem ta­pasztaljuk a diszkók alko­nyát ... — hangzik a válasz, s szó ami szó, szombaton este az MMIK-ban valóban nem tűnt úgy, mintha haladna ez a műfaj. — Hiszen hol van ma egy vidéki városban olyan zene­kar, amely azonos minőségben tudna zenét szolgáltatni, mint a magnószalagok? S akkor még ott a frisseség kérdése is. Hiszen mi a listavezető sláge­reket kis késéssel be tudjuk mutatni, de mire egy zenekar Itt találkozhatott vele a ma­gyar közönség egy kis része először, mint ahogyan már a Halottlátóval is annak idején. Délután három előadásban mutatták be a Rontás és re­ménységet, és a vetítések után a közönség elbeszélgethetett a rendezővel. A kanizsai reagá­lás, a sokféle gondolat, melyet a film a nézőkben ébresztett, következtetni enged az orszá­gos bemutatót követő élénk érdeklődésre, betanulja ... — csóválja a fe­jét Gaál József, aki saját be­vallása szerint már „vén szár­csának” számít a diszkós ber­kekben, hiszen 1971 óta gyako­rolja. Jelenleg a Móricz Zsig­­mond Művelődési Házban szol­gáltatja a talpalávalót a hét­végeken, egyébként pedig az Expressz utazási iroda szerve­zője. — Mennyire függ a diszkó­program összeállítása a lemez­lovas egyéniségétől? — tuda­koljuk Molnár Tibortól, aki jelenleg az Arany Bárány le­mezlovasa, egyébként pedig a Zala Bútorgyárban dolgozik. — Nagyon sokat számít a diszkós egyénisége, hiszen ön szabja meg, hogy milyen szá­mokat választ, s mivel egészí­ti ki a műsort. Persze azért a felkapott, sikeres irányzatokat, a közönség összetételét, han­gulatát kell elsősorban figye­lembe vennie, ugyanis enél­­kül hamar elpártolnának tőle. Valamilyen kiegész­ítő prog­ramot ma már szinte minden diszkós belesző a műsorába, hiszen ezen a területen is ér­vényesül,­­ hogy a változato­sabb, érdekesebb kínálat elhó­dítja az érdeklődőket a szimp­lábbtól, az egyhangúbbtól. Szombaton este is kitettek ma­gukért a rendezők, hiszen a Helikon Táncklub diszkótán­­cokat mutatott be a program elején, s az est folyamán do­bos kíséret szolgált végig a ze­neszámokhoz — Gallai Tamás jóvoltából. — A dobkíséret színesebbé teszi a zenei élm­ényt, s egy kis illúziót is nyújt az élő ze­néből — indokol a dobos, aki egyébként „civilben” az Uni­­verzál dolgozója. A négy diszkós közül a leg­fiatalabb Péntek Róbert, a Ganz Ábrahám Gépészeti Szakközépiskola negyedikes tanulója. — Én még kezdőnek számí­tok, s persze sok segítségre volt szükségem az induláshoz Ezt az iskolától, a város többi diszkósától, s a szüleimtől is maradéktalanul megkaptam. Hájas Lászlóból arról érdek­lődünk, hogyan lehet valaki „szakképzett” diszkós? — Ha valaki úgy érzi, hogy megvan hozzá a felszerelése és a rátermettsége is, az Or­szágos Szórakoztatózenei Köz­pontnál kell ,jelentkeznie, ké­sőbb pedig vizsgáznia Buda­pesten. Hogy miből? Technikai ismeretekből, munkavédelem­ből, angol nyelvtudásból, álta­lános műveltségből, s persze zenei ismeretekből is. Meg­jegyzem, szerintem cseppet sem volt könnyű — teszi hozzá a Gelka dolgozója, aki jelen­leg katonai szolgálatát tölti. M. H. Ki beszél itt alkonyról?! Egerszegi »super diszkó — a rokkantakért Jelenet a filmből, a próbaesküvő groteszk pillanata F­rzsi-­­­kével. Háta mögött a szobája falára felszerelt neonangyal és ortopédcipős lába előtt a cigányok kilenc fekete gyer­tyája, melyek a rontást hivatottak elűzni a pestlőrinci öreg­asszonyról. .4 tárgyalóteremből A kutyáktól félt A motoros ütötte el Mankóra támaszkodva lép a tárgyalóterembe a 21 éves Kiss József nagypáli lakás. Az, hogy nem­ tud a jobb lábára állni, egy súlyos közlekedési balesetnek a következménye. Fia a járdán megy és nem az úttesten, akkor nem éri baj. De hát félt a kutyáktól. — Igen, bíró úr, azért kény­szerültem az úttestre, mert féltem a kutyáktól. Van járda azon az oldalon, amelyiken mentem, de nem mertem ott­ közlekedni, mert nem zárják be rendesen a kutyákat és megtámadhattak volna. Nem égtek a villanyok, nagyon sö­tét volt, úgy gond­oltam, az úttesten biztonságosabb. — Oda nem mennek ki a kutyák? — kérdezi a tárgya­lást vezető bíró, dr. Kutasi István, a járásbíróság elnöke. — De igen, de ott van kő, amit fel lehet venni, ha meg­támadnak az állatok. — És támadtak? — Nem.­­ — Honnét jött, mennyit ivott azon az estén? — Az italboltból sörte vittem haza. Nem voltam részeg, az­nap három üveg sört ittam, attól nem rugok be. — Nem észlelt semmit? — Nem. Csak arra emlék­szem, hogy egy mentős fölém hajolt és a nevemet kérdezte. Aztán megint elvesztettem az eszméletemet. Csak később tudtam meg, hogy egy motoros elütött. Utánam jött, az út bal oldalán. A motoros, László Béla Kis­­páli, Kossuth utca 4. szám alatti lakos így ad számot a tárgyaláson: __ötvenhat óta vezetek mo­torkerékpárt. Már megtettem vagy háromszázezer kilomé­tert. Október 12-én motorral elmentem a hegyre. — Milyen motorja van? — Egy oldalkocsis Pannó­niám. A műszakija lejárt ugyan, de nincs rossz állapot­ban. Az igaz, hogy a motor kicsit gyenge már, de nem rossz jármű még. A hegyen megittam háromszor két deci bort, aztán hazafelé indultam. Ahol a baleset történt, ka­nyargott az út, s én levágtam a kanyart, ezért kerültem a bal oldalra. Nem­ égett a köz­­világítás, későn láttam meg a gyalogost, elütöttem — Milyen világítással köz­lekedett? — Tompítottál. — Hány métert látott előre? — Úgy hét—tíz métert — válaszolja bizonytalanul. — A tompított fénynek med­dig kell elvilágítania? — Huszonöt, harminc­­ mé­tert. Biró úr kérem, nem pörgettem a motort, így a di­namó kevésbé töltött... Az ütközés után elment a világí­tásom. — Vagy nem is volt jó a tompított világítása és a fény­szórója sem. — Jó volt az kérem. Csak a dinamó nem töltött rendesen. A műszaki szakértő szerint a motor helyzetjelző lámpája volt jó. A világításkapcsolóból ki voltak szakadva a vezeté­kek, ez a meghibásodás azon­ban nem a balesetkor keletke­zett, mert a drótok vége már erősen oxidálódott volt.. László Bélát a bíróság tíz­hónapi, háromévi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesz­tésre, négyévi járművezetéstől való eltiltásra és négyezer fo­rint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. — Győrit? — 55 Az ember böngészi az újsá­gokat és nem hisz a szemének. Pedig ott áll, feketén, fehéren, hogy „A karácsonykor vásárolt tévékészülékemet 10 hónap alatt kilencszer kellett javít­tatni. A bolt mégsem hajlandó kicserélni, mert a műszerész csak két jótállási jegyet hasz­nált el — kilenc helyett. A ké­szülékem továbbra is hibás, de már nincs bizalmam a GEL­­KA Szervizben. Kérem szíves segítségüket, tisztelettel X. Y. nyugdíjas”. Az ember hallgatja, mit üzen a rádió és nem hisz a fülének. Szociális gondozásra szoruló, egyedülálló idős emberek pa­naszolják el a különböző ke­reskedelmi egységekben, szol­gáltató vállalatoknál elszenve­dett sérelmeiket. Gyesen levő kismamák kérdezik, miért a lakosságnak kell alkalmaz­kodni a Patyolat-fiókok sze­szélyesen váltakozó — és meg­jegyezhetetlen — nyitvatartási rendjéhez, miért nem a Patyo­lat fut a rendelői után? Gazdasági erőfölényben Kihez forduljon a vendég, ha a pincér — akinek vastagon fogott a ceruzája — nem haj­landó kiküldeni az üzletveze­tőt? Mi a teendő az olyan vá­sárlók könyvével, amelynek lapjait hónapokig nem forgat­ják a vállalati belső ellenőrök? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések ösztönözték arra a Hazafias­­ Népfront Országos Tanácsát, hogy valamiképp gondoskodjék a fogyasztók kollektív érdekvédelméről. Arról van szó, hogy az erő­viszonyok nem egyenlőek. A különböző gazdálkodó szerve­zetek — amelyekkel a fogyasz­tó naponta kapcsolatba kerül — sokkal nagyobb gazdasági | erővel, alaposabb szakismeret- | tel és kiterjedt apparátussal­­ rendelkeznek, vagyis a keres- j kedelem, a vendéglátóipar és a szolgáltatás gazdasági erőfö­ j lényben van a vásárlóval, a vendéggel szemben. S ezzel­­ olykor visszaél. A fogyasztói­­ érdekvédelem ezt az erőfö- | lényt hivatott ellensúlyozni,­­ kompenzálni. Igaz, a belkereskedelemről­­ szóló 1978. évi I. törvény mint­­ alapelvet mondja ki, hogy védi­­ a fogyasztói érdekeket és a vá­­sárlók jogait, tiltja a vásárlók­­ megtévesztését és megkárosít­­­­ását — ki ne tudná mégis,­­ hogy a törvénynek olykor csak­­ éles konfliktusok árán lehet érvényt szerezni?! Miniszterta­nácsi rendelet intézkedik a ja­vító-karbantartó szolgáltatá­sok minőségvédelméről is, s vajon akad-e mutatóba közöt­tünk, akinek még nem gyűlt meg a baja ilyen-olyan szak-­­ iparosokkal, szolgáltatóipari mesteremberekkel ? Meggyűlt bizony, annak el­lenére, hogy a jogszabályok betartását, a belkereskedelmi törvény, az alkatrészellátási kötelezettségről szóló MT ren­delet, stb. gyakorlati érvénye­sülését számos állami és társa­dalmi szervezet ellenőrzi. Gon­doljunk csak a népi ellenőrzési bizottságok, a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet, a szakszervezetek mellett műkö­dő társadalmi ellenőr-hálózat, a kereskedelmi felügyelőségek, s a különböző szintű tanácsok társadalmi ellenőreinek tevé­kenységére. És a szolgáltatások ellenőrzése? Ha jobban megnézzük kide­rül, hogy a legtöbb hálózat, bi­zottság, intézet a belkereske­delem ellenőrzésével foglalko­zik. Csakhogy a fogyasztói ér­dekvédelem nem szűkíthető le a belkereskedelem tevékeny­ségére! A különböző szolgálta­tások a lakosságnak legalább olyan széles körét érintik márpedig itt mind a rendsze­res ellenőrzés, mind a fogyasz­tói jogok kérdése kevésbé ren­dezett. Erre a területre sem a termelő ágazatban működő, hatósági jellegű minőségellen­őrző szervezetek, sem a KER­­MI és a kereskedelmi felügye­lőségek jogköre nem terjed ki. A szolgáltatások terén tehát a többinél nagyobb szükség van a fogyasztók kollektív jogvé­delmére. Olyan fórumra, amely a gaz­dálkodó szervektől elkülönül­ten, azoktól függetlenül fejti ki tevékenységét. Ilyen fórum le­het — és lesz is — majd a Fo­gyasztók Országos Tanácsa, amelynek létrehozásáról no­vember 27-i ülésén határozott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A FOT a Gazdasági Bizott­ság határozatának alapján működő, társadalmi jellegű or­szágos szervezet lesz, amely­nek elnökét és tagjait a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa választja. Tagjai között he­lyet kapnak az Országgyűlés Kereskedelmi Bizottsága, a KNEB, a SZOT, az MNOT, a KISZ KB, az illetékes minisz­tériumok, a Minisztertanács Tanácsi hivatala, a Magyar Kereskedelmi Kamara, a Ma­gyar Szabványügyi Hivatal, a SZÖVOSZ, a KISOSZ, a KER­­MI, az Országos Kereskedelmi Felügyelőség és a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsége képviselői. Az egész országra kiterjed­ t területi munka végzésére olyan társadalmi aktíva háló­zatot hoznak létre, amely a megyei és a nagyobb városi népfrontbizottságok mellett megalakítandó fogyasztók ta­nácsa irányításával működik. A FÓT és a megyei, illetve városi fogyasztói tanácsok fi­gyelemmel kísérik a fogyasz­tók érdekvédelmének alakulá­sát az egyes ágazatokban a termelés, a forgalmazás és a fogyasztási szolgáltatások te­rén; a fogyasztói jogok meg­sértése esetén vizsgálatot, in­tézkedést kezdeményeznek az érdekelt szerveknél; elősegítik a fogyasztók tájékoztatását az áruk és a szolgáltatások minő­ségéről, választékáról, s a fo­gyasztói jogokról. A FÖT ajánlásaival segíti az államigazgatási szervek és a gazdálkodó szervezetek fo­gyasztókat is érintő tevékeny­ségét; véleményezi a fogyasz­tók széles körét érintő terve­ket, javaslatokat, jogszabályo­kat; a fogyasztói érdekek sé­relme esetén gazdasági bírság kiszabását vagy egyéb szank­ciók alkalmazását — például a szabálysértési eljárás megindí­tását — kezdeményezheti; együttműködik a fogyasztási cikkeket és fogyasztási szolgál­tatásokat vizsgáló intézmé­nyekkel és a Kiváló Áruk Fó­rumának titkárságával; a fo­gyasztói jogvédelem szempont­jából vizsgálja és véleménye­zi a jogi személyeknek a fo­gyasztókkal szemben alkalma­zott általános szerződési felté­teleit, és az indokolatlan egy­oldalú előnyt tartalmazó szer­ződési feltételeket a bíróság előtt megtámadhatja; egyedi fogyasztói panaszokkal kap­csolatban tájékoztatást ad, s ha az közérdekű, ellátja a fo­gyasztók képviseletét a gazdál­kodó szervezetek, az állam­igazgatási hatóságok vagy a bíróságok előtt. Nyíri Éva A fogyasatő béprimelésében Mindannyiunk érdekét védi: a FÓT

Next