Zalai Hírlap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-28 / 50. szám
liiór. teoru Ar ZU. Próza az éterben Telekvita helyett — antenna-vita ... Bár sokaknak ad örömet a C3-rádiózás lehetősége, az örömbe már itt is vegyül üröm. Előfordul, hogy furcsa párbeszéd hangzik fel hirtelen a rádió- vagy a tv-műsor közepette a készülékből, s esetleg a megdöbbent néző azt veszi észre, hogy Desdemona szinkront vált: férfias hangon, göcseji dialektusban közli Othellóval, hol lehet pult alól Radiál gumit kapni. . . Az okokat és megnyugtató választ keresve látogattunk el a Nyugat-Balatoni CB Klub műszaki titkárához, Karácsonyi Györgyhöz (a keszthelyi Gelka szerviz vezetőjéhez) és Büki Lajoshoz, a klub zavarelhárító csoportjának vezetőjéhez. Már a két funkció említése is bizonyítja, hogy nem „akármilyen” klubról van szó: a szakmai-technikai tudás és tapasztalat határozza meg a CB-rádiózás feltételeit. S nem kevésbé fontos az a szervezeti szabályzat, amelynek köteles alávetnie magát minden klubtag. Leplombált készülékek — Minden egyes CB-készüléket a posta szigorú műszaki vizsgálatnak vet alá, s csak ezután adja ki a működési engedélyt — mondta Karácsonyi György. — Nemzetközi egyezményben a CB-sek sávját (Cytizen Band) a 27 MHzen jelölték meg. A posta a készülékeket leplombálja, a tulajdonos nem bonthatja fel, nem piszkálgathatja. Az adókészülékekkel egyszerűen lehetetlen más frekvenciákkal variálni. — Ezek szerint mi okozza a zavarokat ? — Alapvető feltétele az előírásszerű rádiózásnak — vette át a szót Büki Lajos — az adóantennák pontos illesztése. Ha ez nem jó, megjelennek a féjhullámok, amelyek már „beleszólhatnak” a tv-be vagy a rádióba. Ugyanilyen problémát okozhatnak a szakszerűtlenül felszerelt tv-antennák is, ilyenkor aztán a CB-adás meglovagolhatja a 27 MHz többszörösét is. A nagykanizsai tv-adó körzetében a 2-es műsort az 54 MHz tartományban lehet fogni, így a rosszul felszerelt antennák miatt hamar észreveszik az esetleges zavarokat . Úgy tudom, a keszthelyi városgazdálkodási vállalat CB-készülékeit jól felszerelték, a múltkor mégis hallottam a tv-ben, hogy csőrepedés volt a Rákóczi tér egyik épületében ... — Mikor vette a tévét? — Vagy hat éve. — Ez az! Az új készülékek mindegyikébe már zavarszűrő berendezést építenek. A klub azonban vállalta, hogy a régiekbe kérésre, díjtalanul beszereli a zavarszűrőt. Etikai kérdés... A Nyugat-Balatoni CB Klub maximális segítséget nyújt tagjainak, hogy jó minőségű, szakszerűen felszerelt antenna biztosítsa a zavartalan rádiózást, rendszeresen , ellenőrzi, beméri ezeket, s zavar esetén azonnal intézkedik. Ha kell, közösen a postával vizsgálják meg mind a panaszos, mind a CB-s készülékét, s tesznek intézkedéseket. I —■ Sokféle előírásnak kell megfelelniük a CB-seknek, amíg engedélyt kapnak a forgalmazásra. A szakmai tudás mellett azonban mintha itt-ott hiányozna a jólneveltség ... — Hát igen... Bár az engedélyt erkölcsi bizonyítvány birtokában adják ki — így a válasz —, ez még nem oldja meg a beszélgetések irodalmi tisztaságát. A társalgás elején és végén a partnereknek előírásszerűen be kell mondaniuk azonosítási számukat, de ha ezt nem teszik, a klub úgynevezett ételfelügyelete akkor is kiszűri a magukról megfeledkezett rádiósokat. Aztán jön az intézkedés. Szélsőséges esetekben a posta végleg bevonhatja az illető CB-s engedélyét. A Nyugat-Balatoni CB Klubnak jelenleg ez a legnagyobb az országban — már több mint háromszáz tagja van. "A rádió- és tv-antennák, illetve -készülékek egyes hibáira csak most figyelhettek fel, ahogy megjelentek az éterben a „27-esek”. Korszerűsödtünk ... Abban is, hogy a hagyományos magyaros telek- vagy mesgyevízák után most az antenna-szomszédok keverednek afférba. Volt eset, hogy a tv-tulajdonos egyszerűen letörte a CB-s szomszédja antennáját, pedig az ő készülékével volt a hiba... El kell viselnünk egymást. De — ahogy a szakemberek is hangsúlyozták: csak a jó készülékek, az előírásnak megfelelően felszerelt antennák, illetve — ahol ez szükséges — a zavarszűrő berendezések birtokában lehet zavartalan az éter. Rátar Gábor 17. Hemingway Máriája Mindegyik kollégám, akivel együtt dolgoztam a „Casablancában”, kiváló színész volt, de a forgatás tisztázatlansága miatt alig tudtuk megismerni egymást Az biztos, hogy megcsókoltam Humphrey Bogartot, de alig ismertem meg. Barátságos volt és udvarias, de mindig bizonyos távolságot éreztem közöttünk. Megfélemlített. Éppen a „Sólyom nyomában” című filmjét adták a mozikban, amit a „Casablanca” forgatása alatt többször is megnéztem. Azt reméltem, hogy ezen a módon jobban megismerhetem Bogartot. Mialatt a „Casablanca” állóképeit készítettem, csöngött a telefon. David O. Selznik volt a készüléknél és azt mondta: „Hallo, Maria!” Megvan a szerep: Én voltam Hemingway Mariája! Az ..Akiért a harang szól” külső felvételeit a Sierra Nevadában forgatták. Mikor hosszú autóút után elértem a filmes csapat táborát, odajött hozzám Gary Cooper, aki a férfi főszerepet alakította, rám nevetett és azt mondta: „Jó napot, Maria!” Elpirultam zavaromban. Szerettem Mariát. Mindent elolvastam, amit Hemingway erről a lányról írt. Napokra bezárkóztam, hogy eggyé váljak Mariával. Mariának Robert Jordánba, az amerikaiba kellett beleszeretnie. És azon vettem észre magamat, hogy a forgatási szünetekben Gary Coopert figyelem, akiben azt a férfit láttam, akibe Mariának bele kell szeretnie. Nem tudtam levenni róla a szemem. Mikor Hemingway visszajött Kínából, megkérdeztem, látta-e már a filmet. „Igen” — mondta meglepetésemre —, „ötször”. Nagyon boldog vagyok, válaszoltam, hogy enynyire tetszett. „Nem” — mondta. „Bementem, hogy megnézzem, de az első öt perc után már kint is voltam. Kihagyták az elejéről a legjobb jeleneteimet. Később ismét bementem, mert azt mondtam magamnak, meg kell néznem az egész filmet, mielőtt ítélek. Megint láttam valamit, megint kimentem és így tovább, öt fájdalmas látogatásba került, míg az egész filmet megnéztem. Most már tudja, mennyire tetszett a film!” A „New York Times” azt írta: „Hemingway könyvét meggyőzően vitték filmre. Charles Boyer-val 1943-ban játszottam a „Lady Alquist házában”. Az első forgatási napon a szerelmi jelenetek nagyon komikusak voltak. Meg kellett érkeznem egy pályaudvarra, Boyer-hoz futni, odaadóan a karjaiba omlani , és megcsókolni. Valójában egy ládán állt, mert kisebb volt, mint én. És vigyáznom kellett arra, hogy a nagy izgalomban meg ne lökjem a ládát. Charles Boyer volt a legintelligensebb színész, akikivel valaha is együtt dolgoztam, legkedvesebb partnereim egyike. Egy évvel később ezért a szerepért kaptam az első ! | Oscar-díjamat. | Következik: 18. Válaszúton immd mmmm■ ■ - ■ •...* Jv ■ » i V'v f • »•■... t. - i Eletem Bergman Gary Cooperrel, az „Akiért a harang szól” című Hemingway-regény alapján készített filmben. ALAI HÍRLAP Színészházaspár Egy hötfig a Madách-ból s egy tenor áss Operából A közönség lelkes tapsa kísérte őket, amikor a napokban egyik este fáradtan lejöttek a zalaegerszegi Városi Művelődési Központ színpadáról, hogy két előadás között szusszanjanak fél órát Nem volt véletlen a siker, hiszen Bencze Ilona és Maros Gábor, a népszerű színészházaspár önálló előadói estje sziporkázóan sokszínű volt. József Attila, Ady Endre, Petőfi és Kodály művek éppúgy szerves részei voltak, mint a pesti kabaré kupléi, egészen a Szerelmes giliszta románcáig. — Hogyan is kezdődött a pályájuk? — kérdeztük őket a csupa tükör öltözőszobában. — Érettségi után bérelszámolóként dolgoztam — kezdi Bencze Ilona, aki Nagykanizsán látta meg a napvilágot, s Gyékényesen töltötte gyermekkorát —, s éppúgy mint Gábor, baráti unszolásra jelentkeztem a főiskolára, Szerencsém volt, elsőre felvettek. — Én műszerész vagyok — folytatja Maros Gábor —, s mielőtt a főiskolára jelentkeztem volna, egy évig a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál dolgoztam, mint modellező. Ennél a vállalatnál olyan névtelen fiatalemberek dolgoznak, akik a szobrászok megálmodott szobrait, s a gobelinesek terveit valósítják meg, eredeti méreteikben. Én modelleket készítettem, s például az Erzsébet híd általam készített kicsinyített másán végezték el a terheléspróbát. — Megmaradt-e azóta a modellkészítés hobbiként? — Sajnos nem, egyrészt mert ma már olyan drágák a szükséges szerszámok, hogy egy színész ezt nem engedheti meg magának, másrészt pedig időm sincs. De a manualitás szeretete, tisztelete azért a mai napig él bennem. — Házasságukat is a pályának köszönhetik? — Hogyne... — vágja rá Maros Gábor. — Már a főiskolán összekerültünk. Tizenkét éves házasok vagyunk. — Gábor! — szól közel szemrehányóan Bencze Ilona. — Tizenhárom... — Igen? Hát ez borzasztó — vág bocsánatkérő grimaszt a férj. — Az előadói est rendkívül sokszínű volt. A mindennapi munkájukban, a színpadon is ilyen sokrétűen kell bizonyítaniuk? — Én szerencsés helyzetben vagyok e téren — válaszol Maros Gábor — ugyanis sokfélét próbáltam már, s annak ellenére, hogy prózai színészként végeztem, most az Operaház tagja vagyok. Akik eddigi pályámat ismerik, azok lehet hogy erre felkapják a fejüket, de nem kell megijedni, nem Radamest fogom alakítani az Operában. Karakter-tenor szó- Bencze Ilona Maros Gábor nepkörre hívtak meg, hiszen az operában is nagy szükség van olyan alkatra, mint amilyen én vagyok. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy négy hónap alatt hat szerepet kaptam. Sok színházat megjártam már eddig, de ez nem azt jelenti, hogy csapongó vagyok, sokkal inkább azt, hogy sok mindennek szeretem odaadni a lelkemet. Az ember minél több társulatban, szerepkörben mérettetik meg, annál csiszoltabb lesz. Nem szeretem az akadémikus elvonulást, a színészetben nem értek egyet a „törzsgárda szemlélettel”. A művészetet nagyon sok helyről kell összeszedni, minél több színt, frisseséget kell hordoznia. — Én pedig épp egy ilyen „törzsgárdatag” vagyok — neveti el magát Bencze Ilona, — hiszen a főiskola elvégzése után a Madách Színháznál sikerült elhelyezkednem, s azóta is e társulatban dolgozom. De ez nem jelenti azt, hogy nem értek egyet Gábor véleményével, csak éppen én a Madáchban nagyon jól érzem magam, változatos a szerepköröm, elégedett vagyok a helyemmel, megszoktam, szeretem a társulatot . Igen, az tagadhatatlan, hogy talán a Madách a legkiegyensúlyozottabb, legegyenletesebb teljesítményt nyújtó , színház Budapesten, mind műsorpolitikájában, mind pedig színvonalában — erősíti meg Bencze Ilona szavait férje is. — Gyakran szerepelnek vidéken? — Amikor csak tehetjük. Mindketten nagyon szeretjük a vidéki életformát, s ha lehetne, egész életünkben itt élnénk, de hát a színház Pesthez köt — sajnálkozik Bencze Ilona, s nosztalgiája érthető, hiszen e tájon nőtt fel — Vidéki nyári színházakban is gyakran szereplőnk, aaak eddig élvezzük ezt a munkák. — Zalaegerszeg instálna Egerváron is van nyári színház... — Ez csak meghívás kérdése, mi szívesen vállaljuk. — Szüksége is van a panésznek ezekre a vidéki fellépésekre, a közönséggel való közvetlen találkozásra, hiszen a régi nagy színészek is Kolozsvártól Pozsonyig játszottak. S már csak azért is kellenek az ilyen előadói estek, hogy megmutathassuk mindazt, amire a színpadon esetleg mégsincs lehetőségünk. Mi soha nem mondunk már betanult szerepeinkből részleteket önálló esteken, bár valószínűleg az sokkal kényelmesebb lenne, mint új műsorral készülni. De ezt a formát nem ezért találták ki. Itt komplex módon kell megragadni a közönséget — ahogyan ez ma már a színház szinte minden területére áll — szöveg, zene, látvány együttes hatására van szükség. Ezért nyúlunk szívesen a megzenésített versekhez. Nádasdy Kálmán nyitotta ki számunkra ezt a képeskönyvet, amelyben a magyar dalirodalom kissé talán mellőzött, de nagyon értékes alkotóit, műveit találtuk, s azóta is hálásak vagyunk neki ezért. Futólépésben érkezik a VMK népművelője, „idő van” — mondja— a közönség már a helyén. Még néhány villámgyors kérés, a mikrofont ha lehet kicsit hangosabbra, hogy ne kelljen minden tartalékot bedobnia a színésztüdőnek, a szellőzést, ha lehet egy kicsit erősebbre, hogy a reflektorok fénye még elviselhető legyen, aztán néhány utolsó simítás a sminken, a ruhán, s irány a színpad. Magyar Hajnalka Temetik a bőgőt Cigányból Nagykanizsán Régen volt ekkora vendégköre a Kanizsa étteremnek: talpalatnyi üres hely sincs a presszóval összenyitva hatalmassá nőtt teremben. Csonkacsütörtök van és cigánybán Az alkalomra átalakult zenekarban az orgonát és gitárokat cimbalom, hegedű, klarinét és bőgő váltotta fel az est kezdete óta hallgatókat, verbunkokat, csárdásokat játszik a héttagú zenekar. — Az akácos utat játsszitok, Sanyikám! — kéri az egyik vendég, s igazolva az állítását, hogy cigánybálon minden mulató kérését teljesítik, felcsendül az ismert dallam. — Válogatott közönség van itt kérem! — magyarázza a kontráz, egykor népszerű zenész. Színes forgatagot jelent a népes társaság. S bár a garbótól a stóláig megannyi divat képviselteti magát a hölgyfronton, az igazi színességet a népviseletben megjelent cigánylányok, asszonyok jelentik hímzett blúzaikkal szoknyáikkal, derékra csavart, fejtetett tarka kendőikkel. Meglódul az állók csoportja, s eleven falat képez a zenekar előtt, amikor Horváth István kezébe veszi a mikrofont. — Testvérem, engedj magadhoz! — visítja egy lobogó szoknyás cigánylány, s utat tör magának a tömegben. Odapertül a porondra, s táncol a mély átéléssel éneklő férfi előtt. A „Jaj cigányok, gyertek hát velem” című nótára elemi erejű, túlfűtött érzelmű csoporttánc kerekedik, s szinte az extázisig fokozódik a hangulat. — Igazi népiripityom ez kérem, itt érzi jól magát igazán az ember! — közli egy férfi. _ Jót mulatni csak cigányzenére lehet! Akinek ez nem tetszik, az menjen Jancsó filmet nézni a moziba! Jóval elmúlik éjfél, amikor egyik pillanatról a másikra kialszanak a lámpák. A sötétséget sápadt fény oszlatja gyertyás menet közeledik a tánctéren székre fektetett, fehér lepedővel letakart bőgőhöz. Az alkalmi miseruhát öltött bőgőspap kicsi bográcsból habverővel hirt „szenteltvizet" halottnak minősített hangszerére, s a mikrofon segítségével a hátul levők is hallhatják gyászos kántálását. — Jóban, rosszban együtt voltunk, s most el kell válnunk, ölelgettelek, simogattalak, hogy neveltél, énekeltél nekem, s most elhagysz bennünk, elviszed magaddal menyasszonyainkat, a brácsát, a cimbalmot és a hegedűt is. A többi zenész siránkozása igazi gyászt sejtet. Azt a felsíró hegedűből kicsalogatott prímástemető dal is: Lehullott a rezgő nyárfa arany színű levele ... Hajnal felé már semmi sem emlékeztet a cigánybálra, hacsak a vendégek összetétele nem. A zenekar mélabús és temperamentumos tangókat, érzelgős valcerokat játszik, többen többször viszakövetelik a limbó-hintót. Régen „kirúgták” már a terem oldalát is, a táncosok egyre növekvő száma egyre hátrébb kényszeríti a pódium előtti asztaltársaságokat. Áll a bál, a cigánybál. Kaiser László Lehuzott a rezgőnyárra— temetik a bőgőt.