Zalai Hírlap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-02 / 27. szám

1982. február 2. A­umorfesztivál a rádióban Marton Frigyes rendező irá­nyításával szombaton kezdőd­tek­ a rádió 6-os stúdiójában a III. humorfesztivál nyilvá­nos felvételei. A, tavaly ősszel meghirdetett pályázatára 1132, jeligével 5018 pályamű érke­zett a Rádióba. Az első for­dulóban elhangzott pályamű­­veket február 8. és március 8. között hétfő esténként sugá­rozza a rádió. Szombaton megkezdte mun­ká­ját a zsűri is, amelyben­­— a fesztivál védnökei képvise­letében — Kiss Kálmán, a Magyar Rádió elnökhelyette­se, Pálfy József, a MÚOSZ el­nöke, Jovánovics Mikl­ós, a Magyar Írók Szövetsége főtit­kára, továbbá Moldova György és Szilágyi György vesz részt. Zalai szövetkezeti versmondók sikere A III. országos szövetkezeti szavalóverseny területi döntő­­­jét ebben az évben is Kősze­gen rendezték meg, Győr- Sopron, Komárom Vas és Za­la megyék versenyzőinek részvételével, 1982. január 30 —31-én. . A megyénket képviselő 9 versenyző a közel 100 résztve­vőt megmozgató járási-városi versenyeken, majd a megyei döntőn szerzett jogot a rész­vételre. A kőszegi eredmény minden korábbit felülmúl, hiszen az 1982. február 13—14-én, Sze­gedért megrendezésre kerülő országos döntőn, a 4 megyét képviselő 10 versenyzőből 4-en zalaiak] Horváth Valéria Len­­ti, Hegedűs Erzsébet Nagyka-­a nizsa, Nyári Gizella Bagód és­­ Dömötör, Józsefné, Pátró ver-­­­senyzője. Az elért pontszám­­­mókát tekintve a továbbjutás­­ határán szerepelt még Hor-­­­váth István nagykanizsai­­ versmondó, és nagyon dicsére­tesen a többiek is. Különösen a kötelező anyagként előírt népköltészeti alkotások szín­vonalas és kulturált előadá­sáért dicsérte a zsűri a zalaia­kat. Napjainkban, amikor a köz­­művelődés formái egyre dif­­­­ferenciáltabbá válnak, szapo­rodnak az ún. kiscsoportok, nagyon meg kell becsülnünk az ilyenfajta, valóságos tó-­­­rregbózisra épülő akciókat. A területi verseny magvas poli­tikai tanulsága, hogy érdemi eredmény ebben a rendez­vénysorozatban is ott született, ahol a szövetkezetek vezetői, a kulturális munka szervezői nemcsak anyagi feltételeket, hanem a körültekintő gondos-­­­kodást is biztosítják. Varga Zoltán A hét új filmjei Egy magyar, egy szovjet és egy csehszlovák filmet mutat be ezen a héten a Mokép. Örkény István novellájából Fárbi Zoltán írta — és ő is rendezte — a Requiem című színes magyar filmet. A tör­ténet középpontjában Netti áll, s a hozzátartozó három férfi: Hannover István — Netti első szerelme — a bör­tönkórházban elhunyt tanár, Pelle Gyula, aki a börtönből jön, s cellatársától hoz üzene­tet és Kari, az ügyvéd, Netti férje. Négyük kapcsolatáról, tragikus, megindító sorsáról szól a Requiem, amelyet Illés György fényképezett. Nettit Frajt Edit alakítja, a három férfi főszereplő Balázsovits Lajos, Gálffy­ László és Kál­mán György. Korhatár nélkül megtekint­hető­ A férfiak pedig nem sír­nak című színes szinkronizált csehszlovák film. Főszereplő­je a kis Pepi, aki fogadott gyermekként boldogan él új családjával, míg tudomására nem jut, hogy kistestvére szü­letik. Néhány megjegyzést fél­retéve attól kezd félni, hogy ezentúl őt már nem fogják szeretni. Végülis rájön, hogy nem is olyan rossz dolog, ha az embernek öccse van. Otor Koburidze rendezte Az összekötő jönni fog című színes és fekete-fehér felira­tos szovjet háborús filmdrá­mát. A cselekmény középpont­jában egy titkos fegyverrak­tár hollétének a felderítése áll. A film főszerepeit Szoszo Dzsagvliani, Szvetlána Tomna és Alekszandr Gyeniszov ala­kítja. (MTI) Keszthelyi farsang Agrár­ família a bálteremben Szombaton agrárszakembe­rek és családtagjaik szállták meg a Keszthelyi Helikon Szálló szórakozásra alkalmas helyiségeit,, több mint 400-an jöttek el a hagyományos ag­rár­bálra. De ..csak” mint bál hagyományos ez a közös mu­latság, Keszthelyen most ren­dezték meg először. — Húsz éve alakult meg nálunk a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület szervezete — mondta Nagy Miklós, az egyesület megyei elnöke —, alig több mint száz taggal, ma pedig már hatszáz a tagok száma. Bár még este 9 óra sincs, érezhetően emelkedett a han­gulat. — A jó közérzethez jól vég­zett munka is kell — bólin­tott Nagy Miklós. — A mérleg elkészült a mezőgazdasági üzemekben, s úgy fest, hogy legalábbis a tervezett ered­ményt elérték. Ez megnyugta­tó. A sok munka után ideje már fehér asztalnál is meg­pihenni ... A jó hangulatról Fekete György igazgató irányításával gondoskodott a szálloda stáb­ja jó féle vacsorával, s há­rom teremben is szólt a zene. Az agrár­bálok mindenkori főrendezője, Fatér Ferenc, az Agroker megyei igazgatóhe­lyettese mondta:­­ ötödik éve rendezzük meg farsangi bálunkat. So­kan hangoztatták, hogy most már Keszthelyen is találkoz­zunk, hiszen mégis­­ itt van a szakmai központ. — Úgy tűnik, hogy a kísér­let sikerült. . — Igen. Egyébként is az évek során összetartó famíliá­vá szerveződtünk. Persze más egy szakmai találkozó, és más a fehér asztal. Az igaz — tette hozzá —,, alig ülnek le, öt perc múlva már a szakmáról esik szó... Ez óhatatlan, de­h­át őszintébb, felszabadul­­tabb az ilyen tapasztalatcsere. Valóságos népvándorlás áramlott­­ teremről-teremre, mert idősebbek és fiatalabbak egyaránt kipróbálták, hol a legjobb táncolni. Pihenéskép­pen a bárasztalok és az étter­mi asztalok mellett lehetett koccintani. Magyar István, a Böhönyei Állami Gazdaság igazgatóhe­lyettese és felesége — bár So­mogy megyeiek — egy kicsit mégis haza érkeztek. Ugyanis annak idején Magyar István a keszthelyi egyetemen szerzett diplomát. — Nagyszerűen érezzük ma­gunkat — lelkesedett a fiatal igazgatóhelyettes. — De nem is csoda, számos ismerőssel, baráttal találkozunk, akikkel hajdan együtt izgultunk a keszthelyi egyetemen a vizs­gák előtt. Amolyan évfolyam­­találkozónak is nevezhetnénk ezt a bált... Vasárnap hajnalig ropták a táncot a Helikonban. (katai) A h­ét m műsorai JÓ HÉTVÉGE A TÉVÉBEN ★★★★ Számszerű adatokat nem ismerek, mégis lefogadnám, hogy a kétnapos hétvége a legtöbb embernél a televízióra fordított időt növelte meg. Legalább is, amíg ki nem, tavaszodik és zsendülni­ nem kezd a határ! De a mai benzinárak mellett, valószínűleg még azután is azok lesznek számbeli fölényben, akik a megnövekedett szabadidő szórakoztató és kulturált el­töltésében legfőképpen a televízióra számítanak. Hiába, az a legkönnyebben­­— legkevesebb fáradtsággal és legkisebb költ­séggel — elérhető, mondhatni leginkább kéznél lévő eszköz erre a célra. A műsoridőből ítélve fel is készült erre az igényre a tele­vízió. A hétvége mindkét napján lényegében reggeltől estig tart, déli, alig egy-két órás szünettel egész napos az adás az első programon. A második program is szolgáltat esti műsort mindkét napon, szombaton három órányi délutánit is. Adás tehát bőven varó. Mégsem mondható, hogy a nézők elégedettek lennének a hétvégi kínálattal. Különösen sokszor kifogásolják a műsor összetételét, hiányolva benne a kifejezetten szórak­oz­­tató, a kikapcsolódást szolgáló műsorokat. Nos, ilyen szem­pontból a most lefutott hétvége bizonyosan kevesebb panasz­ra adhatott okot, hiszen mindkét nap programja — különö­sen az első műsorban — kifejezetten a szórakoztatás, a ki­­kapcsolódás jegyében készült. Szombat estére talán sok is jutott a „jóból”, hiszen két bur­­leszk eszközökkel készült film, a Folytassa, ahogy jólesik cí­mű faramuci humorú ang­ol és a Miénk a világ című mélyér­telmű szatirikus régi csehszlovák film — közöttük Medveczky Ilona — töltötte ki az estét. Vasárnapra pedig egy sokadik is­métlésben is nagyszerű film, a Casablanca, aztán egy igazi show-ként prezentált másfélórás Kálmán­­ Imre-est jutott. Legfeljebb azok szidhatták a szerkesztőket, akik a Kálmán­­est miatt nem tudták megnézni a Két nap az élet című, ugyancsak magas színvonalú francia filmalkotást a második műsorban, Belmondo főszereplésével. Amellett szombat dél­utánra még jutott egy Riporter kerestetik is , az eddigieket minden vonatkozásában felülmúló tartalommal, a Ház­tartás­ra és a Főzőcskére szétválasztott Molnár Margit-műsor, egy a megszokottnál valamivel fáradtabb és kevesebb ötletet tar­talmazó Parabola, majd vasárnap délutánra Az év sportolója és Az év ifjúsági sportolója vándordíjak jól megszerkesztett átadási ünnepsége és a változatlanul érdekes — bár változat­lanul igen vaksi képminőséggel szolgáló — Lehet egy kérdés­sel több című vetélkedő műsor. Ha nem zavarna az a régi észrevétel, hogy a televízió túl­ságosan sokat tesz azért, hogy a gyerekeket szombaton dél­előtt és délután, majd vasárnap délelőtt a képernyő elé ül­tesse, és ott is tartsa, holott éppen a gyerekek tudnák legjob­ban eltölteni ezt a szabad idejüket a szabadban, azt mond­hatnák a legutóbbi hétvége műsorára: példamutatóan jól si­került. MIÉRT POCSÉKOLUNK? ★★★ A példát amit A he­­telhozott hüledező hitetlenkedéssel néztem. Egy, vashenger falvastagságának több mint felét le kell faragni, hogy a tervezett áru elkészülhessen De aztán eszembe villant, hogy minden zalai vasipari üzem, amely öntvényekkel dolgozik (például a DKG), hasonló cipőben jár. Ha nem is annyit, mint a példaként ismertetett termékből, de a valóban szükségesnél mégis sokszorosan többet kell lefarag­ni az öntvényekből, hogy a termék elkészüljön. Üzemeinkben tehát folyamatos energia-, anyag-, és­ munkaerőpocsékolás fo­lyik, egyszerűen azért mert az öntödék nem képesek a meg­adott méretnek megfelelő öntvényeket gyártani. Nem képesek? Vagy nem akarnak? A hét riportjában megszólalt vállalati vezetők egyike ezt, másika azt állította. Valószínű, hogy mindkét álláspont igaz. Az öntvénykészítés, de méginkább az öntőforma készítés több mint szakmunka. Megközelíti, az egyedi gyártásban pedig el is éri a művészet fogalmát. Anyagilag és erkölcsileg egyaránt nagyon meg kell becsülni azt, aki ezt a munkát a szükséges színvonalon el tudja végezni. De vajon élvezik-e ezt a meg­különböztetett megbecsülést a mintakészítők, a formázók, az öntők? Nem semlegesítődött-e ez a jogos megkülönböztetés az elmúlt évtizedek félreértelmezett, tehetséget, tudást, kéz­ügyességet negligáló egyenlőségkergetésben? A kérdések magukban hordják a választ! Annál is inkább, mert még mindig nem sikerült megoldani, hogy a vasipari üzemek, köztük az öntödék teljesítményét végre minőségi darabszám­ra és ne súlyra mérjék. Vajha a kohászatot jelenlegi nehéz helyzete, rendeléshiánya az új termékek keresése mellett ar­ra is kényszerítené, hogy vasiparunknak erre az immár sok év­tizedes gondjára is megoldást találjon!? A statisztika szerint a magyar ipar fajlagos energiaszük­séglete másfélszerese a fejlett országokénak. Vajon miért? A kérdésre A hét riportja, ha nem is teljes, de a laikus számára is érthető választ adott. EZ SHOW! ★★★*★ Azt hiszem szükséges bővebben is szót ejteni arról a Kál­mán­ Imre-estről, amelyet a nyugat-németországi Ludwigsha­­fenből közvetítettek vasárnap és létrehozásában két német, az osztrák és a magyar televízió működött közre. A pompás ki­állítás, a nagyvonalú rendezés a hármas koprodukció helyes­ségét igazolja. De egyben illusztrálja azt is, hogy a jó show­hoz a show-üzletben jártasság, megfelelő színpad és nem utolsósorban­­a tőke, pénz szükségeltetik. A látványos revüben a magyar közreműködők is láthatóan jól érezték magukat, szokatlanul fegyelmezetten és pontosan követték a rendező utasításait. Különösen dicsérendő ezen a téren a Magyar Nép­hadsereg tánckarának teljesítménye, hiszen a bonyolult ko­reográfiájú táncokat, az énekesekkel hajszálpontosan össze­dolgozott mozgást igénylő csoportképeket kifogástalanul, pro­fesszionista tökéllyel oldották meg. A magyar műsorvezető és énekes Tiboldy Mária jól vezette be a műsort a népdal­­népszerűségű Kálmán-melódiák tűzről pattant előadásával, s e hatással jól gazdálkodott a német nyelvterületen már sztár­nak számító Németh Sándor, de Pitti Katalin és Leblac Győ­ző is.. A rendező neve Hartmut Schottier volt. Érdemes a fel­jegyzésre: Hári Sándor M­L­A­I HIRM! 5 Szabad szombat — színesen Oly csábos illatok töltik meg az előteret, hogy az érzékeny orrú, s gyomrukat kedvelő vendégek nyílegyenesen talál­nak rá a Főzőcske feliratú aj­tóra szombaton délután Zala­egerszegen a Városi Művelő­dési Központban a szabad szombat egésznapos rendezvé­nyeinek nyüzsgésében. Nem is csoda, hiszen odabent horto­bágyi húsos palacsinta, göcse­ji töltött gombás szelet, bab­saláta, s még sok-sok finom­ság csábítja kóstolgatásra, s a receptek lejegyzésére a ven­dégeket, akik Lenk Lászlótól, a Nefelejcs konyhafőnökétől kapnak meg minden útmuta­tást az ínycsiklandozó falatok otthoni megalkotásához. Igaz, a betérők zöme inkább eszik, mint beszél, hiszen ritkán ada­tik meg, hogy ételkülönleges­­ségek kóstolójára hívják meg az embert. Ritka, de nem egy­szeri alkalom ez, mint a kony­hafőnöktől megtudjuk.­­ A VMK legközelebbi sza­bad szombati rendezvényén melegszendvicsekkel, s a kor­szerű táplálkozással, azt köve­tően a tesrítés-kultúrával, ké­­­­sőbb pedig valószínűleg fagy­­s­­ájtokkal jelentkezünk, hogy­­ kedvet ébresszünk a háziasz­­szonyokban ritkább, érdeke­sebb ételek elkészítésére is — mondja. Nehéz ugyan elszakadni az ízes falatoktól, de érdemes ilyen sokszínű szabad szomba­ton máshová is bekukkantani a VMK-ban. A folyosó végén Nyakasné, Túri Klárát ostro­molják a gyerekek színes pa­pírért, ragasztóért, ollóért, mi­vel hogy babák, s állatok ké­szülnek nagy igyekezettel. Ez­alatt a szülök betérhetnek a szomszédba lakberendezési ta­­­nácsért, s a Zala Bútorgyár garnitúrái mellett a lakásdí­szítő elemek alakulására is láthatnak érdekes példákat. Vessünk egy pillantást a csere-bere szolgálat hirdető­­táblájára is. Itt kiderül, hogy van aki , sötétbarna esküvői ruhájától szeretne megválni, s akad, akinek minden vágya egy, szíriai arannyhörcsög. Dr. Beke Barnabásné, a za­laegerszegi Marx téri gyógy­szertár egészségnevelési cso­portjának vezetője kolléganői­vel együtt gyógyszerészeti ta­nácsokat osztogat az érdeklő­dőknek. *— Sokan fordulnak hozzánk tanácsért, s a legmeglepőbb tapasztalatunk az, hogy az em­berek nem tudják, mikor kell egy gyógyszert kidobni, mikor jár le a szavatossága. Remél­jük, minél több embernek se­gíthetünk e tanácsadó szolgá­lattal­, amelynek legközelebb a gyógynövény lesz a fő témája — mondja. Ezalatt a Családi klub tag­jai számára. Kelemen Endre, a Családi kör, televízióból jól ismert vezetője ad szakszerű tanácsokat "pszichológiai, gyer­meknevelési kérdésekre, s az előtérben is egyre zajlik az élet. Kisebb tömeg a büfé kö­rül, s néhány percnyi bámész­­­­kodás után, szinte mindenki­­ belebotlik egy-két ismerősbe. Két tizenéves csinos leányzó az esti családi vetélkedőt jött végignézni. Vass Éva, a Di­mitrov elsőse mindennel elé­gedett, barátnője a tizennégy éves Timea is csak azért szo­morú kicsit, mert a nyolckor kezdődő diszkót ő már nem várhatja meg a szigorú isko­lai rendelkezések­ miatt. De ő is hamar jókedvre de­rül, hiszen a családi vetélke­dőn igazán akad rá alkalma bőven. A házaspárok, akik a csemetéikkel együtt verseng­­e­nek a partvisból, poroiókból, s­­ egyéb nélkülözhetetlen cikkek- I ből álló díjakért, keményen megküzdenek egymással. Volt I itt táncverseny homlok közé I szorított pingpong labdával, i házastársismereti teszt, csoki­­tevő verseny, s jaj annak a férjnek, aki nem ismeri fel kedves neje paraván mögül kinyújtott kis kacsáját. Hát igen. Valahogy így kép­zeli el az ember egy művelő­dési ház hétvégi életét. M. H. összpontosítás, a pingpong labdára Előkészületek a lufi-tipró tánchoz ...és a megvalósítás (Kiss Ferenc felvitelei)

Next