Zalai Hírlap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-01 / 230. szám

1982. október 1. Építőipari együttműködés A Zala megyei Beruházási Vállalat, a Mélyépítési Tervező Vállalat, valamint a Déldunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat vezetői a mostani tervidőszakra együttműködési megállapodást írtak alá. A beruházási folyamatok szervezettségének és hatékonyságának javítása, a rendelkezésre álló pénzeszközök célszerűen takarékos felhasználása, az átfutási idők csökkentése, a szellemi kapacitások racionális kihasználása, az építési célú fővállalkozás rendszeresebbé tétele volt a cél az együttműködési szerződés kidolgozásakor. A megállapodásban foglaltaknak megfelelően a közelmúltban Balatonlábdiban tekintették át az érdekeltek azokat a beruházásokat, amelyeknél a határidőre, jó minőségben való befejezésben közösen felelősek. Napirenden volt a Zalaegerszeg—Pózva szennyvízelvezetés, a Nagykanizsa— Palin városrész vízellátása, a zalakarosi víztározó és vezetékrendszer hiánypótlásával kapcsolatos munka. A vezetői egyeztetésen szóba került Keszthely földgázzal való ellátásával kapcsolatos tervezői munka is. A kivitelezés első ütemét ugyanis ki kell bővíteni, ezt a Mélyépterv igen rugalmasan fél évvel korábbra, 1982. december 31-re megígérte. Autó-miniteszt Autó-miniteszt gyártását kezdték meg a Fővárosi Finommechanikai Vállalatnál. Ezt a műszert két- és négyütemű autókhoz egyaránt használhatják, akik járművük „egészségi” állapotát otthon akarják diagnosztizálni. A miniteszt méri a motor fordulattát, a gyújtászárás szögét, ellenállását, teljesítményét. (MTII ZALAI HÍRLAP Becsület terem hőkezelő módon Kinyílik a kemence ajtaja és az adagoló betáplálja az anyagot. Az egyik munkás az arca elé emeli a tenyerét. Hogy ez a jelentéktelen bőrdarab mennyire árnyékolja le a sugárzást, nem tudni. Mert nézzük csak a számokat. Az edzésnél a maximális hőmérséklet 1250 fok, a minimum pedig 780. Mindez a csarnokban meleg idő esetén legalább negyven fokos hőmérsékletet eredményez. Persze, ha kinyitják a kemenceajtót, akkor gyökeresen megváltozik a helyzet. Ilyenkor akár 70 fokra is felkúszhat a higanyszál. Hiába meleg üzemben vagyunk. Pontosabban: a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár hőkezelő részlegében. Eliniátésnek indult...! Meglehetősen mozgalmas volt Lenkovics Ferenc pályafutása. Reszelő-vágó szakmunkásként került az edző- műhelybe, s öt kemény évet húzott le annak érdekében, hogy hőkezelő legyen. Sikeresen levizsgázott, aztán mégis f elment. Erről csak anyit mond, hogy elég rosszul fizzettek akkoriban a DKG-ban. Aztán visszajött. — Reszelő és hőkezelő. Nem éppen rokonszakmák, összehasonlítaná a kettőt? Megteszi. A következőket mondja: — A hőkezelés sokkal nagyobb tudást igényel. Persze a kívülállók általában ezt úgy látják, hogy az edző beleteszi , a vasat a vízbe, aztán kive- s szi. — Nem így van? Nevet. — Persze, hogy nem így van. Mert sok minden számít. A hőfok, az összetétel, az arányok. Sok múlik a francia auomata gépeken, de az emberben még több. Az utóbbi években nagy változásokon ment át a műhely. A korábbiakban ■ meglehetősen szedett-vedett társaság gyűlt itt össze, az igazság az, hogy itt dolgozni nem egyszer büntetésszámba ment. — Miért? — Egyszerűen azért, mert itt tényleg meleg van. De nézze meg most a felállást! Tele vagyunk érettségizettekkel. Időközben megszereztük a szakma becsületét. És itt álljunk meg egy pillanatra. Már csak azért is, mivel a beszélgetésbe Benedek Sándor művezető és be-kapcsolódik. — Nyilvánvaló, hogy egy büntetőtábornak nem lehet különösebb becsülete. Igen ám, de szerencsére jött egy olyan korszak, amikor ráébredtünk, hogy mennyit számít a minőség. Szakmaira fordítva a dolgot, ez pedig így hangzik: A bekezelt anyagoknak sokkal nagyobb az élettartama. Persze erre nemcsak a DKG-ban jöttek rá, hanem az egész iparban is. — Mennyivel nagyobb ez az élettartam ? — Vannak olyan termékek, amelyek egyszerűen semmit sem érnek hőkezelés nélkül. A görgősfúrók esetében majdnem kétszeresére növekszik az időtartam. Köztudott, hogy a DKG-ban legalább ötezer féle terméket gyártunk — nem be- ]szélve az egyes termékekhez tartozó alkatrészekből. Manap- slag majdnem mindent hóke- szelni kell. Hirtelen fontosak lettünk, valahogy így jött vissza a becsület. — Mondanom sem kel, hogy nincs minden termékre technológiai leírás. Képtelenség lenne. A szériaárukat leszámítva a hőkezelőnek szinte darabonként kell megszereznie a tapasztalatot — folytatja a művezető. — És az sem mindegy, hogy hogyan. A marós megállhat a munka közben, mert ugye ott van a tolómérő. De, ha mi már egyszer beraktuk a kemencébe az anyagot, akkor nincs megállás. Szóval, nincs különösebb átmenet a kezdeti és a végtermék között. — Tényleg, lehet itt rontani? — Azt a legkönnyebb — mondja Tóth Béla műszakvezető — javítani is lehet, de legjobb, ha az ember pontosan betartja a hőértékeket. Nyilván nem lehet ezzel túl nagy gond, mert a tizennyolc fős szocialista brigád a visszaszerzett becsület mellett megkapta a vállalati kiváló címet is, az idén pedig OKGT-díjra pályáznak. Egy furcsa munkamódszer Vajon mi a helyzet az utánpótlással? Ilyenfajta szakmunkásképzés nincs a megyében, így kénytelenek üzemen belüli tanfolyamokat szervezni. Tavaly például tíz embert iskoláztak be, ebből öt sikeres vizsgát tett Budapesten. És a másik öt? Ilyen-olyan okok miatt nem tudott levizsgázni. Volt olyan is, aki egyszerűen nem vállalta. Mindenesetre ez a szűk kollektíva úgy látja, hogy ezzel legalább tizenöt évre biztosították az utánpótlást. Meleg tízem, tűz, forró anyagok . . . Egy kérdés még kikivánkozik az emberből. — Senki sem tapintott rá még tüzes vasra? — Nagy ritkán előfordul — mondja Benedek Sándor —, de én az újoncoknak azt mondom, hogy ebben az üzemben először köpjenek. __ ? — Jól hallotta. Csak így derülhet ki, hogy mit Szabad megfogni és mit nem. Így alakul ki a biztonsági reflex. 1. A NAPI GONDOK igen szorítják vállalatainkat. A gazdasági szabályozók év közben megváltoztak, csökkentve a jövedelemképződést, s így korlátozzák a vállalati alapok képződését is. Az év során már két alkalommal felemelték a kamatlábat, összesen három százalékkal, a hitelfeltételek is szigorúbbak lettek. Az operatív irányítás is erőteljesebbé vált, megnehezült az importbeszerzés, gyakoribb lett az előre nem tervezett szállítási igények teljesítésének kényszere, és így tovább. A népgazdasági terv összeállításának alapjait szolgáló információk, előrejelzések 1981- ben szinte egységesen a fejlett tőkés országok szerény gazdasági növekedését feltételezték, a válság kimerülését valószínűsítették. De a vállalatainkhoz intézett körkérdések alapján is ilyen információk álltak a gazdaságirányítás rendelkezésére. Erre épültek az 1982. évi gazdasági szabályozók. A külgazdasági feltételek olyan arányú romlására, mint amilyen ebben az évben bekövetkezett, még a legpesszimistább előrejelzések sem számítottak. A KIALAKULT HELYZETRE való reagálásunk még mindig viszonylag lassú Az év első két hónapjában már erőteljesen tapasztalt jelenségekre a szabályozó rendszerben csak az év közepén vontuk le a szükséges, és a vállalatok számára gyakran igen fájó következtetéseket. Nem egy példa van viszont arra, hogy alacsony értékű importtal való „takarékosság” magasabb értékű export elvesztését eredményezi. Hiába, ez a kényszerű „kézivezérlés” elkerülhetetlen hibalehetősége. A világgazdasági válság eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a krízist azok a vállalatok tudják átvészelni a legkönyebben, amelyek hosszútávú stratégiával rendelkeznek és a piacot új gyártmányokkal tudják „meglepni”, illetve amelyek a beszűkült vásárlóerőt vonzó módszereket alkalmaznak. VÁLLALATAINKNÁL MA a megnehezült viszonyokat gyakran annak igazolására „használják fel”, hogy miért nem készítenek érdemi középtávú terveket, hogy miért nem rendelkeznek vállalati hosszúlejáratú stratégiával. Ez a gyakorlat a vállalati érdekeltség jelenlegi rövidtávú és bázisjellegével is szorosan összefügg, ami azonban kétségkívül zsákutcába vezethet. A szakemberek — különösen a fejlesztésben érdekeltek — gyakran felvetik, hogy a vállalati stratégia megalapozásához anyagi tartalékokra és jelentős fejlesztési összegekre volna szükség, mert ilyen körülmények között az innovációra — amely minden hoszszabb távú vállalati elképzelés kulcsa — alig van mód. Mindez — noha több részigazságot tartalmaz — vitatható. Az egyik ellenvetés, hogy az exportbővítő fejlesztések talán soha nem kaptak olyan előnyöket, mint napjainkban. E vállalatoknál igenis jelentős kihasználatlan szellemi és anyagi kapacitások vannak, amelyek tartalékok lehetnek az innováció folytatásához. A nemzetközi verseny kiéleződése bebizonyította, hogy az innovációt nélkülöző, tradicionálisan gondolkodó vállalati vezetés már nem oldhatja meg a gondokat. Nem frázis az, hogy az újító vállalat a műszaki, gazdasági és társadalmi haladás motorja, s hogy az új eljárások, gyártmányok nemcsak az adott üzem, hanem az egész népgazdaság versenyképességét növelik. NYILVÁNVALÓAN NEHÉZ éppen most, a legnehezebb időszakban megteremteni az alig belátható jövő stratégiáját. De ez a feladat. A vállalatoknál éppen ezekben a nehéz napokban kell mind nagyobb erőt összpontosítaniuk a piackutatásra, a piaci és műszaki prognózisok kialakítására. Ezekre alapozva ugyanis olyan vállalati fejlesztési alternatívák készülhetnek, amelyek a vállalatokat a világpiaci változásokhoz való jobb reagálásra készítik elő. Minderre természetesen nincs csodaszer, de bizonyos, hogy élni és a jövőt megalapozni egyszerre kell, s ebben a vállalatoknak jórészt a saját erejükre kell támaszkodniuk. Wiesel Iván Kényszerű „kézivezérlés** Élni és alapozni ! Gyűlik a hegy leve Szüret Vonyarco! Mustgázveszély! — figyelmeztet a felirat a vonyarcvashegyi szőlősgazdák szakcsoportja pincéjének ajtajában. Megkezdődött tehát a szüret Zalának e történelmi borvidékén. — Szőlőből vagy száz tonnát vettünk az elmúlt napokban, mustból pedig nyolcszáz hektó került a hordókba — mondja kapásból Papp Lajos, a jóhírű szakcsoport pincemestere. Tőle azt is megtudjuk, hogy ez még csak a kezdet, az elkövetkezendő két hétben 120 tonnányi szőlő és 1500—2000 hektoliter must átvételével számolnak. Győzik az átvételt, a feldolgozást, hiszen a tavalyi próba után az idén már igazán üzemel a fogadógaratból, a zúzóbogyozóból, a cefreszivattyúból, és a két horizontális présből álló új feldolgozó rendszer, így együtt akkora teljesítményű, hogy a környékbeli mezőgazdasági üzemeknek bérmunkát is vállalnak. Elég egy gombnyomás, hogy működésbe jöjjön a gépsor, aztán naponta 18—20 tonna szőlő feldolgozására is képes. — És milyen a szőlő leve? — Néhány tized híja van a 17 cukorfoktól, ez bizony némi javításra szorul — válaszol a pincemester. — Lesz hova tenni a mustot? , — A pincegazdasággal két- ezer hektóra szerződtünk, azt már folyamatosan szállítjuk, s így mindig van helyünk, de lesz is ahol borrá érlelhetjük a hegyvidéknek ezt a csodálatos levét. Nem ok nélkül magasztalja a vonyarci nedűt Papp Lajos, hiszen az idei országos borversenyen a szakcsoport rizlingszilvánija bronzérmet nyert. Arra is büszkék, hogy tagjaik közül Sáfár Károlmné, Simon Sándor és Németh Ferenc egyegy kora ugyancsak „bronzos” lett. — Talán nem szerénytelenség azt mondani, hogy egyéni sikerüknek mi is részesei vagyunk, hiszen szakcsoportunk tagjait mindenben segítjük — mondja Gelencsér Antal elnnök. — Most a szüret kezdetén is eligazítást tartottunk részükre. — Miért van erre szükség? — A minőség védelmében. Ha rosszul választanák meg a szüret időpontját, csak rontanák a bor minőségét. A tanácsadás mellett különböző eszközökkel is segítik a tagokat. Czenkli Ferencékhez éppen az imént hozták meg a két jókora hordót. — Jól adja a levet, bő ezer literre számítok, ennek többségét leadom a szakcsoportnak, magunknak csak a fejadagot hagyom — mondja a gazda, megjegyezve, hogy nem sok bort iszik a család. Szinte csak kedvtelésből lett szőlősgazda a vonyarci kőművesmester. Egy régi szőlőhözutött, azt alakítgatta kordonossá. — A szakcsoportban tanultam a szőlészkedést, a borászkodást — mondja, miközben húz egyet a présen. — Nekünk nagy segítségünkre van a magamfajta gazdákból álló társulás. Amire szükségünk van a szőlőben, a pincében, mindent beszerezhetük a csoportnál. — A figyelmesség viszonzásául megyünk is sokan szüretelni az üzemi ültetvénybe, a minap én is ott voltam — mondja a háziasszony. — Voltunk akkor vagy negyvenen — teszi hozzá a szedésnél segédkező Seffer Józsefné, aztán a szőlőt most is szaporán szedő Fricz Mariska nénit említi, aki a közösben szorgalmával mutatott példát a fiatalabbaknak. — Nekem is van egy kis szőlőm, a csoport segítsége nélkül nem tudnám már művelni — mondja az idős, de még mindig fürge asszony. — Most van itt az ideje, hogy viszonozzam a gondoskodást. A szüret nehéz munkája a puttonyozás ma a testvérre, Czenkli Jánosra maradt. — Nem volt könnyű, alaposan meghúzott a teli puttony, mindig felfelé kellett menni a teherrel — mondja. — Azért mégis szívesen csinálom, vasutas vagyok, nekem jó kikapcsolódás a Szüret. Még az érillet körüli lugasról kapkodják le sebtében az asszonyok a bornak valót, aztán a gazdaasszony ebédhez szólítja a népes társaságot. A jó falatokhoz pedig már lesz mit kóstolgatni. — Az előszüréti Irsaiban már nóta is van, annak murcijával koccintunk — mondja a gazda. Neotecz Ferenc Czenkliéknél préselik és fokolják a szülő édes levét 3 Tíz tsz összefogásával (Folytatás az 1. oldalról.) a földi tölítésre. Egy gép dolgozik rajta, szakemberek pedig most végzik a pályakorrekciót Rövidesen fektetik a síneket. Az iparvágány rakodásfejlesztési pályázat elnyerésével, a MÁV fejlesztési támogatásával létesül. Mert az agrokémiai centrum vasútja tehermentesítő lesz. Elsősorban azzal, hogy a termelőszövetkezeteknek érkező nagymennyiségű műtrágya, növényvédő szer kirakodása meggyorsul, irányvonalakat tudnak fogadni és a mezőgazdasági üzemek különböző áruikat, terményeiket is itt tudják rakni a vagonokba. Ide érkezik majd a talajjavításhoz szükséges mész is, az legalább akkora mennyiséget jelent, mint a műtrágya. — A telenet teltesen gépesítjük, s tárolás, előkészítés után egyenesen a tagszövetkezeteknek a földjeire kerül ki a műtrágya — magyarázza a beruházás felelőse. Csökken a veszteség és hatékonyabb lesz a felhasználás. Gondoltunk rá, hogy a későbbiekben kiszórógépparkunk és akár repülőnk is lehetne. Számolunk a folyékony műtrágyázás és szuszpenziók alkalmazásával, hiszen ez a vidék rossz talajadottságú, a mélyműveléssel egybekötött tápanyaggazdálkodásnak jövője van. A fiatalember otthon érzi magát ebben a témában, ugyanis ez a szakmája. 1978- ban végzett a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem agrokémiai szakán és a lenti tszben a meliorációs feladatokat bízták rá. Az sem titok, hogy ő lesz az agrokémiai centrum vezetője. — Szép és erőt próbáló feladatot kaptam — mondja. — Szövetkezetünk építőbrigádja felkészült a munkára. Az anyagok érkeznek, és reméljük az alvállalkozókkal is sikerül jól együttműködni. A jövő őszre szeretnénk, befejezni a komplexumot, B. E. Export Kanizsáról és Zalaszentgrótról (Folytatás az 1. oldalról.) tervet nem fenyegeti veszély, mert számítva a vásárlók érdeklődésére , megfelelő készleteket tartanak. A harmadik negyedévben 12 vagon gyógynövényt szállítottak tőkés országokba, jelenleg hat áll előkészítés alatt. Október 15-re valamennyi elhagyja az országot, tele a fogyasztó teához szükséges aranyvesszővel, kutya bengekéreggel, a vértisztító gyógyszerekhez használt tarrackgyökérrel, s egyéb drogokkal. A következő hónapokban is tekintélyes munka vár a Herbaria asszonyaira, mintegy 15 vagon különféle gyógynövény indul útjára külföldre. A szentgróti Faipari Szövetkezetnél A falaszentgróti Faipari Szövetkezet bútorai mint egyre nagyobb az érdeklődés. Nemrég Franciaországból kaptak jelentős megrendelést — ide kerti szervizasztalokat szállítanak. Nagy fantáziát látnak a legújabb NSZK üzletben is. A gyermekbútorokból nemrég küldték el az első mintaszállítmányt, ennek sikerén is sok múlhat. Megítélésük szerint húszmilliós üzlet is lehet a dologból, gyártanak külföldre hanglemeztartó szekrényeket is.