Zalai Hírlap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-15 / 38. szám

4 Miért nem a beérkezés sorrendjében? Az ED­ÁSZ lakossági szol­gáltatásokkal foglalkozó rész­legénél 1982. szeptember 3-i bejegyzéssel iktatták bojler­­bekötési kérelmünket. Éjsza­kai áramfogyasztás mérésére alkalmas műszerek felszerelé­sére, villanybojlerünk üzem­behelyezésére várunk azóta. Október végén érdeklődtem először, azóta már sokadszor, mert biztattak, hitegettek és hittem is, addig, míg az aláb­bit nem láttam és tapasztal­tam. Októberben nevünk előtt egy—másfél oldalnyi igénylés volt „kihúzatlan”. November végén a nevünk után 2,5—3 ol­dalnyi áthúzott, azaz már tel­jesített igénylés volt Hogy miért maradtunk ki, miért nem kerültünk sorra, kérdé­sünkre az elosztást végző dol­gozó „fontossági elbírálást!” említett (öregek, világítással együtt járó igény stb.). Ezt meg is értettem. Közben elfogyott az óra. 1983. január 18-án ér­deklődtem, gondoltam a leltá­rozásnak vége, tán megindult a szállítás. Igen, azóta jóné­­hányat be is kötöttek. Január 21-én jártak is a faluban, sze­reltek fel egy órát, a miénk ismét kimaradt. Szeretném tudni, miért ma­radunk ki mi már többedszer a sorból. Miért nem érdemel­jük meg azt, hogy a beérkezés sorrendjében vegyék figye­lembe igényünket. Talán azért, mert mindketten dol­gozunk, van két kicsi gyerme­künk? Már hat hónapja áll kihasználatlanul a bojler, az egyéves garanciaidőből már ennyi eltelt, de ez másodlagos. Simon Gyuláné tanár Hottó Kerékkötés helyett segítséget várunk Úgy érzem, érdemes ösülni arról a két lelkes emberről, akik a Nagykanizsához tartozó Kis­csertői hegyre az átjáró út építését kezdeményezték. El­jártak a hivatalos szerveknél, s a helyszíni szemle után meg­kezdték az útépítést — ketten. Fáradtságot nem ismerve szervezték a társadalmi mun­kát és önkéntes pénzadomá­nyokat. Eljártak az anyagbe­szerzés és minden olyan mun­kában, amely az útépítéssel kapcsolatos. A kezdeményezők Fincza­­gyula és Dani László, mind­ketten nyugdíjasok. Munkáju­kat csak dicsérni lehet Meg­jegyzem, hogy az út évszáza­dokon keresztül földút volt és esős, téli időben járhatat­lan. Az út megépítésével a hegyben az élet megélénkült A kezdeményezők szervezik tovább az útépítést, de sajnos akadnak kerékkötők, akik nem akarnak részt vállalni a mun­kálatokból, csak kritizálnak. Társadalmi munkát nem vé­geztek, sőt az anyagi hozzá­járulást is megtagadták. De reméljük, hogy ők is jobb be­látásra térnek és nem gátol­ják a fejlődést Nádasi Lászó Nagykanizsa Hamburger u. 13. Egyet értek a jegyzet írójával örömmé! olvastam a Zalai Hírlap 1983. február 9-i szá­mában a Jegyzet Vissza a fel­ Horányi Árpád, a Keszthe­lyi Agrártudományi Egyetem gépjármű ügyintézője megírta, hogy a Baranya megyei Autó­­közlekedési Tanintézet tovább­képzést szervezett gépjármű ügyintézők és szállításvezetők részére Keszthelyen, a Helikon szállóban. A tanfolyamon a kö­zületi gépjárművek üzemelte­tésével kapcsolatos új jogsza­bályokkal ismerkedtek a több megyéből érkezett szállítást irányító dolgozók. Kárász Lajosné, sármelléki levélírónk panaszolja, hogy a múlt év novemberében Zala­­váron felvásárolt állatok árát a mai napig nem kapták meg a zalaegerszegi Állattenyészté­si Felügyelőségtől. adónak! című írását Én ma­gam már január 24-én írtam egy levelet Peterdi Pálnak, mert sértőnek találtam, hogy az Onedin család ahhoz ké­pest egy édenkert. Nem fel­adatom Bázakerettye jó híré­nek megvédése, de mégis örü­lök annak, hogy a Zalai Hír­lap is szóváteszi az ilyen fe­lelőtlen kijelentést. Köszönöm. Tóth József nyugdíjas tellénháza Úttörőeink írják A csapatunknál lezajlott Tu­dományos-technikai úttörő­szemle eseményeiről szeretnék beszámolni. Első programunk egy szak­maismertető volt. Sok érdek­lődő pajtás hallhatott ismer­tetőt az erdészeti, a védőnői és az állattenyésztői munka-A SrAxiAd­rian narv­n raise verseny volt. Két téma közül választhattak a pajtások: Út­törőélményeim. Milyennek képzelem el a XXI. századot? Ez utóbbi volt a sikeresebb téma. A természetkutató és a tár­sadalomkutató pajtások egy hétfői napon mérték össze tu­dásukat. Szép verseket hall­hattak az érdeklődők a Petőfi szavalóversenyen Egyéni ma­tematikai verseny is volt, ahol több-kevesebb sikerrel szere­peltek a pajtások. Végül ezt a másfélhetes programot érté­kelő úttörőtanácsüléssel zár­tuk. Az úttörőtanács tagjai ja­vaslatot tettek, hogy kik ve­gyenek részt a TTUSZ járási vetélkedőn. Tóth Lívia a gutorföldi 371. sz. Kossuth L. úttörőcsapat sajtófelelőse ★ Úttörőcsapatunk minden őr­e a UTAsan a név­­adópróbára, ahol bizonyíthat-ò­ta, mennyit tud csapatunk névadójának, Petőfi Sándor­nak az életéről, munkásságá­ról. Február 3-án volt a vetél­kedő napja. Őrsönként bevo­nultunk és felsorakoztunk. Az úttörőtanács titkára néhány szóban méltatta Petőfi mun­kásságát, majd elhelyeztük a hála virágait Petőfi mellszob­ránál. Iskolánk előcsarnoká­ban kezdődött az izgalmas versenyzés. Az első összecsa­pás a versmondó verseny volt, az őrsök egy-egy képviselője szavalta el az általa választott Petőfi verset. Míg folyt a ve­télkedés, a fotószakkörösök sem pihentek, kattogott a gép, villogott a vaku. Az őrsi nép­dal-éneklést a Petőfi élete alapján készült totó kitöltése követte. Végül sportverekedő, majd lufi-verseny következett. Az eredményeket csak ké­sőbb tudjuk meg, mert a zsűri értékeli az előzőleg összeállí­tott albumokat, gyűjteménye­ket is. Ferge Rita az úttörőtanács tagja Sármellék Igyekszünk kielégíteni a tégla­igényeket Az idei télről és ez Itt a tégla, hol a tégla című, janu­ár 15-én és 18-án közölt, a megye téglaellátásáraik gond­jaival foglalkozó cikkeink­re terjedelmes válaszlevélben reagált a Szombathely—Zala­egerszegi Tüzép Vállalat. A válaszadó az általános gazda­sági tényezők ismertetésén túl számadatokat közöl a me­gye 1982. évi építőanyag for­galmának alakulásáról, majd cikkeinket összefüggésben a következőket írja: — Az országos helyzethez képest a zalai ellátás a reali­tások figyelembevételével, megfelelőnek látszik, bár nem mindenben elégíthette ki a fo­gyasztók igényeit Szólni kell a téglaellátás Za­la megyei specialitásairól. A terület sűrű téglagyári háló­zattal rendelkezik. A gyárak közül a teskándi, nagykanizsai és kapcsolódóan a balaton­szentgyörgyi üzem hazai vi­szonylatban folyamatosan ter­melő, korszerű létesítménynek minősíthető. Zala megye terü­letén a téglaértékesítés szinte teljes mértékben úgynevezett művi úton történik, amikor is a Tüzép telepen vásárolt tég­lablokkokat a vevő — a tég­lagyárral egyeztetett kiszolgál­tatási időpontban — vagy sa­ját (bérelt) fuvareszközével, vagy a gyár által szervezett központosított kiszállítással juttatja el az építkezés helyé­re. A művi értékesítésnek Vas és Zala megyékben sok évtize­des hagyományai vannak és rendkívüli anyagi kedvez­ményt biztosítanak a vásárlók­nak a vasúton szállított és Tüzép telepen vásárolt téglá­val szemben. Ekkor ugyanis cca. 25—45 százalékkal drá­gábban lehetne a téglát meg­vásárolni, a magasabb keres­kedelmi árrés, a kétszeri és hosszabb távú fuvarköltség felmerülése miatt. A művi téglaellátás gyakorlatában ter­mészetesen előfordulnak olyan késleltető tényezők, amelyek abból adódnak, hogy a vásár­lás és az árukiszolgálás két különböző helyen történik, s emiatt az éves­ negyedéves ki­szállítások egyeztetése, a gyá­rak termelési programjának késése, a választékok, osztá­lyok időbeni ismerete stb. né­hány napos fennakadást je­lenthetnek a téglavásárlások­nál. Ez történt január első nap­jaiban is, amikor a téglaipari vállalat csak január 6-án tud­ta közölni a januárban elad­ható tégla­kereteket, ezeknek a részünkről való telepí­t­­lést szétbontása, illetve el­postázása január 11-én történ­hetett meg, a kiszolgálások gyakorlatilag ezért késtek. Az ellátás folyamatosságá­nak biztosítására megállapod­tunk az iparral, hogy a for­duló időpontokon (év­, ne­gyedév vége) előzetes (a con­to) kereteket biztosít részünk­re, hogy a téglaeladásokban ne legyen fennakadás. Ezen kívül úgy intézkedünk, hogy a zalai, állami telepeink­re vasúti téglát hozunk be, más területről, amely a vásár­lók rendelkezésére áll — ter­mészetesen a fentiekben már jelzett, magasabb fogyasztói áron. Bevezetjük továbbá az előlegfizetéses tégla­eladás gyakorlatát a telepeken, a megfelelő sorrendiség kialakí­tása céljából. Témák tisztázására az üzem­igazgatóság vizsgálatot rendelt el A vizsgálat megállapítot­ta hogy­ a takarékszövetkezet, a posta, a fodrászüzem 1982. november 23-án, a tej­gyűjtő jelentkezési lapja, november 26-án, a cipészműhely jelent­kezési lapja pedig december 9-én érkezett a zalaegerszegi kirendeltségre Kirendeltségünk a bekap­csoláshoz szükséges fogyasz­tásmérőkkel nem rendelkezett, így a bekapcsolást a legna­gyobb jóindulattal sem tudta elvégezni. Fogyasztásmérőket csak december 22-én szállítot­tak a kirendeltség részére. A kirendeltségvezető a cikk­ben tett ígéretét teljesítette, hiszen a bekapcsolás az ígért 1983. január 5-e előtt, 1983. január 3-án megtörtént. Bartók Tibor üzemigazgató igazgató, Kiss Tihamér ZALAI HÍRLAP Közlekedik a rásegítő járat Lemaradt utasok címmel, január 25-i számunkban kö­zöltük Bolezsár Ede és 40 utastársa levelét, melyben ar­ról panaszkodtak­, hogy a Vo­lán nem körültekintően szün­tetett meg egy autóbuszjáratot, melynek következtében a Be­­csehelyről Nagykanizsára köz­lekedő bérletesek többsége le­maradt a járatokról. A panaszra a Volán 16. sz. Vállalattól a következő vá­laszt kaptuk: — A Letenye—Nagykanizsa között reggel közlekedő ráse­gítő járatnak, a panaszokt na­pon történt elmaradása miatt keletkezett zsúfoltságról és le­maradásokról értesülve, azon­nali hatállyal elrendeltük rá­segítő járat ismételt, folyama­tos közlekedését. A 19.30 órakor induló Nagy­kanizsa— Muraszemenye vi­szonylatban közlekedő jára­tunk személyzetét kioktattuk az Indulóhelyre történő beál­lás idejének pontos betartásá­ra. Ezúton kérjük a lemaradt utasok szíves elnézését Tulipán József igazgatóhelyettes Megtörtént a bekapcsolás Az ÉD­ÁSZ zalaegerszegi üzemigazgatósága reagált a Felépült, mert a falu akarta című, december 31-én közölt cikkünkre. , _ A salomvári szolgáltató ház villamos energiával­ való ellátásával kapcsolatos prob­ Csak hálózat­bővítés után Február 1-i számunkban Miért nem ad bekötési enge­délyt a DEDÁSZ? címmel kö­zöltük Máté Árpád szűcs kis­iparos levelét, melyben pana­szolta, hogy a hévízi autópar­kolóban megépített szolgálta­tó pavilonsorban saját üzleté­nek villamos fűtésére benyúj­tott kérelmét a D­ÉD­ÁSZ el­utasította, három társa ugyan­akkor engedélyt kapott. A panasszal kapcsolatban a DÉDÁSZ keszthelyi üzem­­igazgatósága folytatott vizs­gálatot és tájékoztatta szer­kesztőségünket annak ered­ményéről: — Az elmített létesítmény tervezését, illetve kivitelezését megelőzően a villamos fűtésre vonatkozóan az áramszolgálta­tóval előzetes egyeztetés nem történt. A panaszos és három társa 1981-ben kérte üzem­­igazgatóságunktól a nyolc egy­ségből álló kisipari szolgálta­tóház villamos fűtésének en­gedélyezését. Ez a fűtési igény kereken 50 kW-os egyidejű villamos teljesítmény igénybe­vételét jelentette. Mivel a Jó­kai utcai kommunális kisfe­szültségű hálózat műszaki pa­raméterei nem tették lehetővé, hogy ilyen nagy teljesítményt rákapcsoljunk, az 1981. no­vember 16-án kelt 42. 1—756. számú válaszlevelünkben az 50 kW-os teljesítmény szolgálta­tási feltételeként határoztuk meg a nevezett hálózat veze­tékcseréjét mintegy 30 ezer fo­rintos költség-előirányzattal. Erre az áramszolgáltatói nyi­latkozatra az érintettek nem válaszoltak, ellenben külön­­külön, egymástól függetlenül jelentkeztek közülük néhá­nyat f­őt­ési igényükkel a keszt­helyi kirendeltségünknél. Ki­­rendelt­ségiínk a meglévő há­lózat álal megadott határo­kon belül a jelentkezés sor­rendjében két foronaem­ háló-Zafrp IranegaVicát 1 janu­ár 18-án engedélyezte. Ez a két fogyasztó a levélben is szerep­lő szaruműves és sportruháza­ti kiskereskedő volt. Ezzel a két fogyasztói igénnyel, illetve az üvegcsiszoló számára már 1981. július 27-én kiadott együttes teljesítménnyel a meglévő hálózat terhelése mintegy 20 kW-al növekedett és elérte a megengedett érté­ket. Ennek következtében to­vábbi bekapcsolásra már nem volt lehetőség. Máté Árpád fogyasztónk a fenti engedélyek kiadása után 1982. május 6-án, majd ismé­telten, 1982. december 13-án nyújtott be kérelmet villamos fűtésre, de a már közölt in­dokok alapján mindkét eset­ben elutasítást nyert. Téves a fogyasztónk azon információ­ja, hogy 1982. októberében ad­tunk ki engedélyt, a sportru­házati kiskereskedő ugyanis már korábban, 1982 januárjá­ban megkapta az engedélyt. Az adott fogyasztási helyen csak a hálózat bővítésével tu­dunk további fűtési célt­ telje­sítményt szolgáltatni, amely az érdekelt fogyasztók közös költségviselésével a korábbi előirányzat szerint megoldha­tónak látszik. Végezetül megjegyezzük, hogy az áramszolgáltató a hő­tárolós készülékek hálózatra kapcsolását a kommunális há­lózat terhelhetőségének függ­vényében engedélyezi úgy, hogy — hőtárolós készüléket nem üzemeltető fogyasztóink számára is — a biztonságos villamosenergia-szolgáltatás feltételei ne változzanak. Az engedélyek kiadása jelentke­zés sorrendjében történik ad­dig, amíg a hálózat megenge­di, ezt követően az adott há­lózatszakaszon csak átépítés, vagy egyéb terhelésváltozás után adunk ki ismételten en­gedélyt. Tatár Dénes üzemigazgató Nem értünk egyet a megjegyzéssel A zalaegerszegi Városgaz­dálkodási és Kommunális Szolgáltató Vállalattól a kö­vetkező válaszlevél érkezett:­­ A lap január 9-i számá­ban a Megvastagodott a hó cí­mű cikkben tett megjegyzés­sel, hogy „Zalaegerszegen, akik a városi utak takarításáért felelősek, mintha későn ébred­tek volna" — nem értünk egyet Dolgozóink feruár 8-ra vir­radó éjjel már 3.30 órakor az utak gépi takarítását, szórását megkezdték 3 darab nagy tel­jesítményű hóekével, 3 darab szóró gépjárművel, 2 darab T—4—K kistraktorral. Ez utóbbiak az autóbuszmegállók takarítását és síkosságmente­sítését végezték. Ehhez a gép­lánchoz csatlakozott 7 órakor még egy nagy teljesítményű hóeke,­ egy Csepel gépjármű két rakodóval, akik a legve­szélyesebb helyekre biztosíték­ként voltak kiküldve az utak síkosságmentesítésére. A­ város területén a hótala­­nítási és síkosságmentesítési munkákat a Költségvetési Üzem és az IKV is megfelelő időben megkezdte. Február 8-ra virradóra az is­mételt havazás hirtelen nagy mennyiségben zúdult le, így a megfelelő hóeltakarítási és szórási munkák ellenére ter­mészetes, hogy volt kisebb sí­kosság az úttesteken, ami azonban nem akadályozta a közlekedést. Az ilyen eset nagy havazás miatt kiküszöbölhetet­­len. Vállalatunkhoz olyan rek­lamáció, vagy bejelentés nem érkezett, ami miatt a hóelta­karítással küszködő dolgozóin­kat el kellett volna marasz­talni. Munkánkat a városi ta­nács műszaki osztálya is el­lenőrizte a vállalat vezetésével együtt, akik megállapították, hogy a hótalanítás és síkos­­ságmentesítési munkákat meg­felelően végezzük. Dolgozóink számára a Zalai Hírlapban lévő megjegyzés sértő és lehangoló, kedvszegő, mert a jó munka elismerése helyett inkább elmarasztalás­ban részesültek. Hivatkozunk a Népszabadság 1983. február 8-i számában közzétett Fővá­rosi Tanács felhívására, amely­ben a Közterületfenntartó Vál­lalat erőfeszítéseit a hóeltaka­­pui«smé­ rik­­», e mun­ka eredményességéhez min­ 1983. február 15. denki cselekvő segítségét ké­rik. Ilyen segítséget kérünk mi is minden illetékestől, aki e tevékenységünket és mun­kánkat becsüli, eredményessé­géért valamit akar tenni. Borda László igazgató ★ A szerkesztő­ség megjegyzé­se: Az észrevételünkre adott igazgatói válasz utolsó mon­dataihoz fűzünk először is vé­leményt. Természetesen amennyiben az illetékesek szerkesztőségünkhöz, fordul­nak hasonló kéréssel, minden bizonnyal teljesítettük volna. Az enyhe kritikánkra tett egyéb megjegyzésekkel vi­szont nem értünk egyet. Nem­csak a cikk megjelenésekor és azt megelőzően, hanem az azt követő napokban sem tör­tént lényeges változás. Azt ugyan észrevettük, hogy a hóekék a főútvonalon nagy­jából félretolták a havat, de a mellékutakon erre sem ke­rült sor. Sőt, a főútvonalakon is a. A delták árit­­ás zömét az időjárás végezte el, a névtár­­művek közreműködésével. A járdák takarítása nagy­jából megtörtént. Egyes for­­galmas helyeken kistraktor­ral a hó egy részét félre­nyomták ugyan, de jóformán sehol sem volt látható a hó­ekék nyomán dolgozó hóel­takarító munkás. Évek óta szóvá tesszük, hogy a város legforgalmasabb pontján, a Centrum és a Domus Áruház közötti lépcsősoron, az áru­házak Kovács Károly téri jár­dája, a raktáraikhoz vezető utak eltakarítatlanok, vagy bokán felül érően lucskosak, balesetveszélyesen síkosak. Jelenleg is így van. Közis­mert, hogy a Kovács Károly téren van a legforgalmasabb autóbuszmegálló. Mégis, szombaton és vasárnap, talán a városban ezen az egyetlen helyen, bokáig érő hóban, lo­­csokban taposhattak az uta­sok. És még egy észrevétel: mindkét hétvégi napon sport­rendezvényekre, szórakoztató műsorokra került sor a Váro­si Sportcsarnokban. Az oda vezető járdák takarítása nem történt meg, legfeljebb any­­nyi, hogy a kistrak­tor ekéje a hó tetejét félretolta. * Talán e néhány példa is elég annak illusztrálására, hogy nemcsak a hirtelen le­zúdult nagy hómennyiség okozza a gondokat, hanem az is, hogy nem tökéletes a mun­ka szervezettsége, és hogy az illetékesek nem gondolnak arra, hogy ilyen rendkívüli időjárá­s esetén a hétvégeken is megszervezzék a hóeltaka­rítást, ha nem is mindenütt, de legalább a város forgalmas pontjain. Tervezzük a járdaszint emelését Marton J­enőné, zalaeger­szegi olvasónk kérdésére, hogy építenek-e járdaszigetet a za­laegerszegi Kossuth utcában az autóbuszmegállóknál, a vá­rosi tanács műszaki osztályá­tól kaptunk választ.­­ A levélíró azon vélemé­nye, hogy amióta elhelyezték az OTP elől a buszmegállót az Ofotért elé, nagyon nehéz a buszról le- és felszállni, mivel ott a járda azonos szintű az úttesttel, közlöm, hogy az em­lített buszmegállót 1983. feb­ruár 8-án visszahelyeztettük. A Kossuth utca korszerűsí­tésénél egyidejűleg tervbe vet­tük a járdaszint emelését így a megállóknál könnyebb lesz a le és felszállást a buszokról. Tímár István osztályvezető ÉPÍTKEZŐK FIGYELEM! Lakóházak, hétvégi házak, garázsok, műhelyek és egyéb épületek VILLANYSZERELÉSÉT VÁLLALOM. Nagyobb megrendelés esetén 10 százalék árkedvezményt adok. A munkák megrendelhetők: SEIBERT JÁNOS villanyszerelő Zalaegerszeg, Fürst Sándor u 21. 11/20. 302

Next