Zalai Hírlap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

8 Szeles József: Sóhaj kiáltás kövesedik kő hull halomba sikoly térde rogy írlámpák alatt a Vágy botorkái didergő ágakon üveges szemek lélek holdsugárba kapaszkodik intene — de kinek? vörösbor vigyorog olcsó ribancok házak falára meszelve suhint az és lopakodik elő Valaki fázik a Szeretet Padja alatt megveti mindennapi ágyát (Szép Gyula rajza) Kis helytörténet Turbános sírkő, mint szenteltvíztartó A hódoltság kori Magyarországon négy-öt nemzedéket temettek hazai földbe, és mégis a török világ három évszázada után, egyetlen egy török temető sem maradt meg az utókorra. Pedig az ádáz harcok ugyancsak szedték áldozataikat. A mezítelen holttesteket halomba rakták és sövénnyel körülfonták, hogy a farkasok és kósza ebek a tetemeket szét ne hordhassák. Azután, mint Dernschwamn János, a Fugger-ház magyarországi főmegbízottja, konstantinápolyi útleírásában említi, saját szemével látta, amint egy nagy csapat dögkeselyű a császár mögött vonult és ezek falták föl a tetemeket. A farkascsordák is elszaporodtak, de ezek a marhaállományban is iszonyú pusztítást vittek végbe. Az el nem temetett hullák borzasztó bűzt árasztottak. Olvadáskor és nagyobb esőzések alkalmával a tetemekről lefolyó víz megmérgezte folyóinkat. Ha a katonák a Duna vízéből ittak, elpusztultak. Mivel a víz ihatatlan volt, borivásra kaptak az emberek. A törökök kutakat ástak. Általában a halottakat otthagyták, csak a fegyvereiket és ruhájukat vitték el. A magyarok a törököket nem temették el, mert a kereszténység ellenségeit látták bennük. A hazai törökök ellenben türelmesebbek voltak és eltemették a magyarokat. Tudjuk, hogy Ali basa vitézi módra temettette el Szondy Györgyöt, Musztafa, budai basa pedig Zrínyi Miklóst. Thury György fejét pedig Konstantinápolyban temették el. A nagyvezér még Thury szép szakállát is végigsimogatta. Thury testét a kanizsai mezőn emelt kápolnában helyezték örök nyugalomra. Ez a kápolna közel száz esztendeig volt a törökök kezén, de ujjal sem érintették legnagyobb ellenségük sírját. A császári hadak ellenben a törökök kiűzésekor elpusztították a nagy hős sírját. Írott emlékeink arról tudósítanak, hogy az egykori töröklakta városainkban és erősségeinkben mindenütt voltak temetőik (Mezarlik), ahol turbános sírkővel jelezték a férfiak sírját, míg virágfüzéres fejkővel díszítették a nőkét. A török temetők sírkőerdejéből kimagaslott egy-egy helyi kövekből épített, nyolcszög alaprajzú, kupolás sírkápolna, a „Tűrbe”, amely valamelyik egyházi vagy világi férfi emlékét örökítette meg. Múzeumaink sok turbános sírkövet őriznek, de ezek mindegyike egyszerű homok, ritkábban mészkőből faragott, szövegtelen, gerezdes sírkő. (Székesfehérvár, Eger- Szeged, Buda stb.). Az említett sírkövekkel azonban vetekszik szépségben és művészi kivitelben az a gerendás sírkő, amelyet három évszázaddal ezelőtt faragtak ki a török kőfaragók, általuk megszokott gondos munkával és mesterségbeli tudással. Jelenleg ez a kanizsai Alsótemplomban látható. Az oszloptörzsön mélyített „nesikh” írás szerint a sírkő alatt Musztafa aga nyugodott, aki mohamedán időszámítás szerint 1084. esztendőben halt meg (i. u. 1676-ban). A szép alakú sírkő kiképzése, valamint turbánjának nagy mérete azt jelképezi, hogy előkelő török férfi részére készülhetett valaha. Molnár József: „Ozmán-török mosdómedencék Magyarországon” c. értekezésében megemlíti, hogy a török eredetű kőmosdómedencéket célszerű alakjuk miatt, kisebb-nagyobb vidéki katolikus templomokban is használnak. Ezekhez az egyházi műveltségjavakhoz sorolhatjuk azt a turbános sírkövet is, amely a kanizsai Sz. József plébániatemplom előterében áll. Sajnos nem tudjuk kimutatni — írott emlékek hiányában — mi módon jutott eredeti rendeltetésétől eltérően a „pogány” sírkő a templomba, ahol emberemlékezet óta szenteltvíz tartónak használják a hívők. A sárgás színű mészkőből faragott, gerezdes turbán (tömbök) 70 cm magas, finoman tagolt oszlopon áll, amelyen a következő török szöveg olvasható: Musztafa ága nyugszik itt 1084 A fordított csonka kúp alakú turbánt laposan megmunkált, egyenletes, széles szalaggerezdek fonják körül, melynek felső részét szenteltvíz részére mélyítették ki. Musztafa feliratos sírköve — eddigi ismereteink , szerinte — hazánkban az egyetlen teljesen ép állapotban levő feliratos szobrászati emlék a törökkorból. Dr. Zoltványi László Olvasónapló Zala megye műemlékeinek első kutatója A Gondolat Könyvkiadó Történetírók Tára sorozatában megjelent Römer Flóris, Ipolyi Arnold, Fraknói Vilmos: Egyház, Műveltség, Történetírás című kiadványa. A három kiemelkedő, múlt századi tudós rövid életrajza után szemelvényeket olvashatunk műveikből, amelyek legjobban jellemzik a XIX. század közepén és végén kialakult magyar történetírást. Ipolyi Arnold néprajztudományi, művészet- és művelődéstörténeti tanulmányai, Fraknói Vilmos forrásfeltáró és történetírói munkássága igen figyelemreméltó. Ipolyi a magyar iparélet történeti fejlődéséről, Fraknói Martinovics Ignácról és Pázmány Péterről írott tanulmányait emelném ki a kötetből. Römer Flóris — a harmadik szerző — felvilágosult, haladó szellemű tudós, a magyar régészet, műemlékvédelem és művészettörténet egyik megalapítója szoros kapcsolatban volt Zala megyével. Römer Flóris az első kutató volt — 120 évvel ezelőtt, 1861 —1880 közt — aki többször bejárta megyénket, részletesen leírta és lerajzolta műemlékeinket és ásatásokat is vezetett. Kutatásairól a Vasárnapi Ujságban számolt be, tudományos összefoglalását pedig Zala megye középkori egyházi építményei és azok jellemzése, és Román- és átmenetkorú építmények hazánk területén című munkáiban írta meg. Tanulmányai, jegyzetei és rajzai a kutatók és régészek igen értékes forrásanyaga, mert ma már sokszor csak az 5 leírása és rajzai alapján rekonstruálhatjuk egy-egy műemlékünk múlt századi állapotát. Nemcsak írásban népszerűsíti megyénk műemlékeit, hanem — mint egyik levelében írta — „1863/4-i év második felében a m. kir. egyetemen Budapesten, minden szerdán 5 —6-ig felolvasást tartottam Zala megye középkori műemlékeiről, melyekhez számos rajzot csatoltam”. Fellép a megye műemlékeinek megvédése érdekében. Römer Flórisnak nagyon megtetszettek a kis bájos románkori falusi templomok — Kallásd: Kehida, Besenyő —, amelyek hangulatosan illeszkednek a környezetbe. Sokat harcolt azért, hogy ne építsék át és ne változtassák meg őket. A megyehatáron fekvő, akkor romos állapotban levő csodálatos veleméri templom freskóinak megmentése érdekében így ír Ipolyi Arnoldnak: „Sírtam, és átkozódtam e dicső romok közt; Te pedig rázd fel hatalmas szavaddal az alvókat, és segíts megmenteni ezen falfestményeket”. Rómer Flóris nagyon szerette Zala megyét, „a megyét majdnem második hazámnak tekintem” írta egy levelében. Nem véletlenül kérték fel Zala megye monográfiájának megírására, hiszen — mint ahogy írja — „Zalát legjobban ismertem és e megyében szemlátomásból, gyakori kirándulásaim következtében legtöbbet tudhattam ... e gazdag megyének majdnem minden zugát kutattam és kerestem fel”. Sajnos nem készült el, de kézirata és néhány levele a Zala megyei Levéltárban megtalálható. (Az idézetek Rómer Flóris leveleiből valók.) Mély hazaszeretetét példaként említi az utókor. Az 1848-as szabadságharc önkéntes katonája, 8 évi várfogságot kapott érte. Rómer Flóris úttörő munkát végzett, Zala megye műemlékeinek első kutatója és népszerűsítője, méltó arra, hogy emlékét ápolják és ne csak szakmai körben ismerjék tevékenységét. Sokoldalú és hatalmas munkásságából néhány részt emeltem ki remélve, hogy sokan örömmel olvassák két tanulmányát a forráskiadványban, és esetleg kedvet éreznek honismereti kutatásra is utána. Szakács László ZALAI HÍRLAP Ez még akkor történt, amikor fiatalasszony voltam és drága jó Tiborommal megpróbáltunk egymáshoz szokni valahogy, de még nem nagyon sikerült Fiatalok voltunk mind a ketten, és életem hű társa akkoriban állandóan azt hajtogatta, hogy azt sem tudja, hogyan került bele ebbe a kalamajkába, hogy engemet az oltár elé vezetett, biztosan nagyon részeg volt akkor, hogy nem tudta, mit cselekszik. — Most már mindegy, szívem — nyugtattam ilyenkor szelíden.— mással is megesett már, hogy bekötötték a fejét, és kibírta, na! — őneki — azt mondta Tibor — ne kösse be a szemét senki, mert látni akar, a meztelen igazságot akarja, punktum. Akkor eszembe jutott némely régi lányregény, melyeket a padláson találtam egyszer és amikben sok mindent elolvashattam a meztelen igazságról, meg a férfiak szívéről és elkezdtem lefejteni magamról estéli köntösömet, lágy pillantásokkal ostromolva hites uramat, és kinyitottam a hálószoba ajtaját. — Micsinálsz, meg vagy kergülve? — kérdezte a szokott éleslátásával, mint az olyan ember, aki nem tűri, hogy lefátyolozzák a szemét. — Gyere ide! — mondtam neki búgó hangon és megvonaglottam kicsit, ahogyan ezt azokból a könyvekből tanultam. — Mi van? — lépett közelebb — megint az epéd fáj, mert feleetted magadat? — Nem érted? — kérdeztem. — Ilyenkor este, amikor kettesben vagyunk, nem dobog a szíved, ha rám nézel? — Énnekem általában dobog a szívem — mondta Tibor sértődötten és csak akkor kezdte megérteni, hogy mit akarok, amikor hófehér karjaimat a nyaka köré fontam és forró csókban egyesültem vele ott a küszöbön. Mintha megérzett volna valamit abból, amire én gondoltam, mert azt mondta, hogy tényleg, most már mi mást csinálhatunk, ha így egymásnak rendelt bennünket az élet. Egyszer aztán mindketten kezdtük unni ezeket a szabványos estéket, azon címszó alatt, hogy egymásnak rendelt bennünket az élet és én az ágyban ülve felvetettem Tibornak, mi volna, ha hét végére vendégeket hívnánk? Tibor belement és rámhagyta, kiket, meg azt is, milyen vacsorát adok nekik, azt mondta, ez az egész részletkérdés őt annyira nem érdekli, csak intézzem magam, ha akarom, ő annyit megígér, hogy jelen lesz. A meghívókat tehát ennek értelmében szövegeztem másnap reggel a konyhaasztalon. „Kérem, március nyolcadikén lakásunkban kedves családjával együtt vendégi minőségben minket felkeresni, szeretettel várjuk. Tibor is jelen lesz.” Gondolkoztam erősen, hány vendéget hívjak, főleg, ha a családjával együtt gondolom, így aztán tíz meghívónál többet nem is adtam postára, tekintve azt is, hogy több címet nem tudtam így fejből. Tulajdonképpen szomszédainkat, meg néhány munkatársunkat tiszteltem meg ezzel a meghívással, és egész héten törtem a fejem, hogy mit hogyan csináljak? Elérkezett a szabadszombat, melynek estéjére a vendégek hivatalosak voltak és a nagy gondolkodásban, hogyan is csináltam az egészet, végülis egész héten semmit nem készítettem elő. Ezért mindjárt reggel stresszbe estem és azt mondtam Tibornak, gyorsan porolja ki a szőnyegeket, mert már vagy két hete nem takarítottam, én meg addig elszaladok a boltba az ünnepi vacsorához a hozzávalókat megvenni. Tibor indignálódva azt felelte, hogy ő ilyesmibe nem megy bele, ő csak annyit ígért, hogy jelen lesz az esten, ez Bencze József: Én már csak... Én már csak falummal kötök békét, hazug minden esküvésem ellenük. A mezsgyék haragja nem nő a gabonák, nem a per ad termő erőt. A felelősség lábadozása lelkükben. Igazságom a morc arcokon fénylik, nem a rajtuk kívüli jövőért fohászkodom, nem herákolnak vért a hóesésben, nem gázolnak átkozódva a vetésbe. A dagasztószék-lábú dombok teknőjében verejték-gyurta kenyerük íze tart össze emlékmúltat és szerelmes jövőt. Érettük szellemem érdeme váltson meg... 1983. március 1I. Kulturális krónika A városi selejtezők után a Ki mit tud? megyei fordulója következik egy hét múlva szombaton azon fiatalok számára, akik tehetségük, rátermettségük révén eljutottak idáig megyénkből. A közönség délután kettőtől hallhatja és láthatja a produkciókat Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központ színháztermében. ★ Március 27. immár húsz éve színházi világnap. Ezt az apropót használja fel színházi hétvégéjéhez a zalaegerszegi Városi Művelődési Központ. A Zalaegerszegi Állandó Színházzal közös több napos rendezvényen színházi műhelytitkok tárulnak fel, jelmez- és díszletkiállítás nyílik, s még számos érdekes, s tartalmas program várja a színházbarátokat. ★ Lehet egy kérdéssel több? E sokszor hallott kérdést ezúttal a képzőművészet barátainak teszi fel Egri János, a Magyar Televízió főmunkatársa szerdán délután ötkor a zalaegerszegi Kisfaludi Strobl teremben. A kortárs képzőművészet, valamint Zalaegerszeg művészeti értékei lesz a témája az ekkor kezdődő vetélkedőnek, amelyre minden művészetbarát jelentkezhet. ★ Hétfőn és kedden Molnár Ferenc Olympia című vígjátékát láthatja a keszthelyi közönség a Veszprémi Petőfi Színház előadásában. Az előadások este hétkor kezdődnek a keszthelyi színházban. ★ Szerdán nyílik meg a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszegi Intézetének új klubja. Ezután heti négy alkalommal, kedden jazz-zal, szerdán filmekkel, szombaton játékokkal, vasárnap zenés, táncos rendezvénnyel várják a fiatalokat, de terveik közt művészek ,szakelőadók meghívása is szerepel. ★ Harangozóné Gelencséry Mária, a nemrégiben alaptagságot nyert nagykanizsai festőnő műveiből nyílik kiállítás pénteken délután hatkor Nagykanizsán. A Hevesi Sándor Művelődési Központ tárlata április 17-ig várja az érdeklődőket. ★ Szerdán Szalma Tamás, a Zalaegerszegi Állandó Színház tagja várja előadóestjével az érdeklődőket, a zalaegerszegi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az Alan Sillitoe, A hosszútávfutó magányossága című kisregényéből összeállított műsor este hétkor kezdődik. Holnap délután háromkor kezdődik a sármelléki általános művelődési központban a keszthelyi járás pávaköveinek járási bemutatója. A tíz helység képviseletében bemutatkozó tizenegy csoport produkciói mellett, Cservenka György, Zala vonzásában című most megnyíló fotókiállítása is látnivalót kínál. ★ Elkészült a soproni ünnepi hetek programja. A június 24. és július 17. közt megrendezésre kerülő hagyományos rendezvénysorozatban többek között országos kamarakórus fesztivál, operaelőadások, musicalek, orgonakoncertek, kiállítások, gasztronómiai napok, sőt nemzetközi vitorlásverseny is helyet kap. ★ A londoni Royal Festival Hallban nagy sikerrel mutatták be Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját. Az előadáson — amelyet a BBC egyenesben közvetített — a szöveg mindvégig magyarul hangzott. A főszerepeket Jevgenyij Nyesztyerenko és Hamari Júlia énekelte, a BBC Filharmóniai Zenekarát pedig Eötvös Péter vezényelte. Zalaegerszegen az Ady Filmcentrum nagytermében hétfőn még a Szerelem Montreálban című kanadai film pereg, kedden és szerdán A bátyám öccse minden pénzt megér című csehszlovák, csütörtöktől pedig az Üldözők című amerikai film kínál szórakozást. A Stúdiómoziban A nők városa, Maria Braun házassága című filmeket, valamint a népszerű tudományos és oktatófilm stúdió alkotásait láthatjuk. Nagykanizsán hétfőtől az Ezüstnyereg című olasz, csütörtöktől esténként a Kilenctől ötig című amerikai, délutánonként pedig a Tündér Lala című magyar filmet láthatjuk. A kanizsai Stúdióban A kígyótojás és az Érintés című alkotásokat vetítik. Keszthelyen a hét elején a Ben Hur, míg csütörtöktől az Ezüstnyereg című filmek kínálnak szórakozást. Lentiben a hétfői művészmozi után a Sértés, az Egy elvált férfi ballépései és A pártfogolt című filmek várják a mozibarátokat. Jane Fonda és Marlon Brando az üldözők című amerikai filmdráma főszereplői.