Zalai Hírlap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

1983. június 4. ZALAI HIr­LAT Ha nincs összhangban a termelés és a feldolgozás Egy igazgatóváltás háttere A Zala megyei Baromfifel­dolgozó és Értékesítő Közös Vállalat igazgatótanácsa a fe­gyelmi bizottság javaslatára fegyelmi eljárást folytatott le és a közös vállalat igazgatóját visszahívta, alacsonyabb be­osztásba helyezte. Helyére új igazgató került, intézkedések történtek a belső szervezés át­alakítására is. A baromfifeldolgozó gondjai hosszú hónapok óta foglalkoz­tatják a közvéleményt a me­gyében. A vállalati problémák visszaütöttek a nagyüzemek gazdálkodására, a baromfi kis­termelők tevékenységére és a fogyasztók is érzékelték. A gondok alapvető oka az volt, hogy tavaly nagy mértékben megbomlott az összhang a za­laegerszegi feldolgozó kapaci­tása és a csirketermelés kö­zött. Az üzem képtelen volt ütemesen feldolgozni és érté­kesíteni azt a nagy tömegű csirkét, amelyet a termelők szállítottak. Ennek következ­ményeként az amúgy is sok szervezetlenséggel küszködő munka kapkodássá fajult. Vé­gü­lis bekövetkezett, hogy az 1982. évi gazdálkodás mérleg­szerinti vesztesége meghaladta a 229 millió forintot. Jóllehet ez a veszteség a baromfifeldol­gozásnak nyújtott állami tá­mogatásokkal 65 millió 371 ezer forintra csökkent, s ezt végül a vállalat, illetve a tag­gazdaságok tartalék- és biz­tonsági alapjukból rendezték, érdemes megvilágítani részle­tesebben a veszteség hátterét. Annál is inkább figyelemre­méltó az ügy, mert az ország­ban egyedül ez a baromfifel­dolgozó vállalat zárta veszte­séggel az esztendőt s­em tudtak megbirkózni az önállósággal nya-A közös vállalat 1972 nya­rán alakult 37 taggazdaság és vállalat együttes tulajdona­ként 1981 végén a tagok so­rából kilépett a nagy vagyoni betéttel részt vevő Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát. A kilépés anyagi vonzatának rendezésére a vállalat beru­házási hitelt vett fel A hitel törlesztése évi közel 8 millió forinttal terheli a szűkös fej­lesztési alapot A Baromfifel­dolgozó Vállalatok Trösztjé­nek megszüntetése miatt két év alatt 90 millió forint kö­zéplejáratú forgóalap-megelő­legezési hitel felvételére is rá­kényszerült. Ráadásul készlet­finanszírozás céljára 1982-ben összesen 213 millió forint üzemviteli hitelt — az előző évinek tízszeresét­­ vettek fe. Mindez azonban nem oko­zott volna súlyos bajt, ha a közös vállalat vezetése, illetve a taggazdaságok az úgyneve­zett hármas szerződések (na­poscsibe előállítás és kihelye­zés, termeltetés, feldolgozás) összhangjára ügyeltek volna. A vállalat kapacitását messze meghaladó szerződéseket kö­töttek,­­ ez már az év elején látható volt. Ennek ellenére a vállalatnál nem tettek intéz­kedéseket Sőt, a vezetők az exportterv túlteljesítésére ki­tűzött jelentős jutalom remé­nyében, a nem rubel elszámo­lású exportterv túlteljesítése céljából a MÉM által adott bérpreferencia hatására intéz­kedéseket tettek a termelési kedv további fokozására. Már az április elején tartott igaz­gató­tanácsi ülésen felvetődtek a túltermelés várható követ­kezményei, ezek elhárítására azonban nem született határo­zat Ellenben napos Broyler csirke­termelő társulást hoz­tak létre, ami tovább súlyos­bította a gondokat Végül is, bár a vállalat 1982. évi tervé­ben kapacitásának megfele­lően 12 millió 474 ezer barom­fi termeltetését feldolgozását, értékesítését irányozta elő, va­lójában 13 millió 207 900 csir­kére kötött szerződést. A meny­­nyiséget tovább növelte, a za­­laszentiváni tsz-től szerződés nélkül átvett 278 ezer darab csirke. Az egyre súlyosabban jelent­kező feldolgozási problémák hatására július 22-én a válla­lat igazgatója és a Teszöv tit­kára közös levélben fordult a termelőkhöz, hogy az év hát­ralevő részében 15 százalékkal csökkentsék a csirketermelést Ezt a kérést 2 termelő kivéte­lével megtagadták. A szerző­dések módosítására, a termelés 15 százalékos csökkentésére csak szeptember 15-i ülésén hozott határozatot az igazgató­­tanács, az azonban a kihelye­zett állományt már nem befo­lyásolta. Szólni kell arról, hogy az igazgatótanács és az igazgató­ság sem megfelelően végezte munkáját. Az igazgatótanács elé nem kellően előkészített, sokszor egymásnak ellentmon­dó anyagok kerültek. Ugyan­akkor a taggazdaságok — az igazgatótanács tagjai — a sa­ját gazdaság érdekeit a közös vállalat érdekei elé helyezték. Hiba volt, hogy a vállalat igazgatója és igazgatósága a felső szervektől kapott infor­mációkat, javaslatokat kötele­ző erejű utasításként értelmez­te. Súlyosbította a helyzetet, hogy a nemzetközi piac erősen lanyhult, a szállítások elakad­tak, a feldolgozott és becso­magolt áru is raktáron ma­radt. A túlszerződések visszafogá­sa a kistermelőknél is nehéz­ségekbe ütközött. A tsz-ek és az áfészek 260 kistermelővel kötöttek értékesítési szerző­dést. A termeltetés nem ha­gyományos formában történt. Az integrátoroknak és a ter­melőknek egyaránt komoly anyagi érdekeltségük volt ab­ban, hogy a szerződött meny­­nyiségű csirkét leszállítsák a feldolgozónak. A mennyiséget érzékelteti, ha elmondjuk, hogy voltak olyan egyéni ter­melők akik évi tte 200 ezer forintot tudtak fizetni csak a csirkenevelő épületek bérlé­séért Nem voltak egységesek a szerződések. Az integrátorok engedékenysége a vállalkozók számára kibúvót adott az adó- és a társadalombiztosítási já­rulék fizetése aló. Az ellenőr­­zés ugyanakkor szinte lehetet­len volt, mert a szerződő szék­helye, a termelő lakhelye és a termelés telephelye más és más volt A vállalat veszteségét legna­gyobb mértékben a túltartás címén kifizetett 62 millió 474 ezer forint okozta. Ennek az elszámolásában sem egysége­sen jártak el Nagyfokú felü­letesség és értelmetlen nagy­vonalúság volt tapasztalható. A szerződéses csirke után pél­dául az átlagsúlytól függetle­nül csak a tartási napok alap­ján fizettek túltartást, így a normál súlyú, vagy gyengén fejlett állatok után is fizettek. Szót érdemel, hogy az integ­rátorok­ többsége a különbö­ző feltételű szerződések alap­ján csak részben utalták át a túltartási összegeket a terme­lőknek!!) Megromlott az ám A feldolgozó A hűtő- és tá­roló kapacitás maximális ki­használását meghaladó meny­­nyiség termelése súlyos prob­lémákat okozott. Ezt a gondot tovább növelte, hogy 1981-ről 1982-re áthúzódott 707 ezer csirke, 17 940 gigant pulyka és 17 500 pecsenye pulyka feldol­gozása is. A túltartás miatt nagyobb súlyú állatok kerültek az üzembe, ami viszont a vá­gószalagok működését hátrál­tatta. A torlódás állandósult. A zalaegerszegi hűtőházban is béreltek tárolót, de ez kevés­nek bizonyult A csomagoló­­ban, a göngyöleg előkészítő­ben is állt a feldolgozott áru­csirke. A nyári időszakban a napon tartott áru egy-két óra alatt megromlott... A feszültségek enyhítésére a MÉM jugoszláviai bérvágást biztosított. Ennek gesztora a baranyai vállalat volt de csak kevés, mindössze 190 ezer­ csir­ke jutott a zalai üzemnek. To­vábbi bérvágási kapacitást ta­lált maga a vállalat Jugo­szláviában, mégpedig a távoli Vajdaságban, ahol 650 ezer csirkét vágtak le és szállítot­tak vissza — többszáz kilomé­ternyi szállítási költséggel — Zalaegerszegre, ahol amúgy is szorított a raktározási gond. Csak ez a bérvágás összesen 5,5 millió forint költségnöve­kedést okozott Piackutatás hiányában A megnövekedett termelés mögött nem állt jól működő értékesítési háttér sem bel­földön, sem külföldön. Az ér­tékesítéseket korábban a Tröszt irányította, megszűnése után szinte törvényszerűen je­lentkeztek a fennakad­ásaik. A belföldi értékesítésnél nem volt piackutatás, sem szerző­dés. Az áru megrendelése írás­ban, telefonon, telexen tör­tént­k a promt kielégítés úgy, hogy a túlzsúfolt hűtőkamrák­ból mindig a leginkább kéz­nél levő árut mozgatták meg, így a régebbi áru elöregedett, tönkrement Jellemző, hogy nagy mennyiségű árut, több mint 8 millió forint értékű fel­dolgozott csirkét, köztük a ve­vők által keresett belsőségeket is, kellett kiselejtezni. A nem megfelelő kereskedelmi tevé­kenységet jehol, hogy még a vállalat mellett működő ba­romfiüzlet igényét sem elégí­tették ki — a túltermelés elle­nére. A vállalat műszaji felké­szültségével is baj van. Több hiányosságot állapítottak meg a baromfifeldolgozó vonalon, de nagy veszteségforrás a hul­ladékfeldolgozó is, amit indo­kolatlanul elhúzódó és rosz­­szul elkerült beruházásként tartanak nyilván. A hibák feltárása, elemzése, az intézkedések kezdeménye­zése jócskán elhúzódott, s be­lecsúszott az 1983. évbe. En­nek következménye nyilván rányomja a bélyegét az idei gazdálkodásra is. Az igazgató­­tanács határozatával, a veze­tés lecserélésével lényegében csak megnyitották a hibák ki­javításának, a vállalat gazdál­kodása rendbehozásának útját. De a neheze még ezután kö­vetkezik. Rendet kell rakni az üzemben és a termeltetésben egyaránt. B©zeit Erzsébet Több kölcsön A tizenhat község területén 2600 teggal működő zalaszent­­lászlói takarékszövetkezetben jó volt a pénzforgalom az ed­dig eltelt időszakban. A ta­pasztalatok szerint a betétál­lomány jobban nőtt, mint a múlt év hasonló, időszakában, nagyobb a kölcsönök forgalma is." Az első negyedév adatai szerint 31,5 millió forintot tett ki a betétállomány, a kölcsö­nök közül legnépszerűbb a személyi kölcsön, több az épít­kezésekre, a beruházásokra igénybevett kölcsönök száma. Legtöbben a sertéshizlalás fej­lesztéséhez kértek segítséget a szövetkezettől. Termelési célra a tavalyi esztendő hasonló időszakához mérten három­szorosét, 357 ezer forint köl­csönt igényeltek a tagok, a második negyedévben ennél is jobbnak ígérkezik a forgalom. A korábbinál nagyobb kedvet kaptak a kisiparosok és a kis­kereskedők a kölcsönök igény­­bevételére, egyedül áruvásár­lásra kérnek kevesebbet, mint a múlt évben. Alkatrészgyártás Itt fija. hu portot helyette­sítő, illetve hiányt pótló alkat­rész gyártását kezdték meg a bábolnai iparszerű kukori­catermelő közös vállalat tag­gazdaságai. Egy előzetes felmé­rés során kiderült: a taggaz­daságok félmillió munkaóra szabad kapacitással, s megfele­lő műszaki háttérrel rendel­keznek ahhoz, hogy nagy érté­kű mezőgazdasági gépekhez rendszeresen készítsenek al­katrészeket Két alkalommal kiállításon is bemutatták, hogy milyen gépelemek előállításá­hoz keresnek gyártót A kezdeményezés nyomán eddig az IKR 28 taggazdasága és négy, rendszeren kívüli ipa­ri vállalat továbbá néhány kisiparos vállalkozott az im­portot pótló alkatrészek előál­lítására. A közös vállalat csak olyan alkatrészeket fogad el sorozatgyártásra, amelyek mi­nősége és mérete minden vo­natkozásban megegyezik az eredeti­vel (MTI) Gabonatermelés és kosárfonás Stabilabb gazdálkodásra törekszik a zalatárnoki tsz Nincs különösebb gond a zalatárnoki termelőszövet­kezetben, gazdálkodási teljesítménye azonban megle­hetősen hullámzó — ez volt a közösről alkotott tömör vélemény, a zalaegerszegi járási párt­ végrehajtó bizott­ság egyik ülésén. Nézzük csak, az elmúlt öt évet Az 1979-es alig hét­százezer forintos nyereséget a 12,5 milliós rekord kö­vette, aztán bő hétmilliós zuhanás, majd a következő esztendőben a tisztes nyolcmillió forintot is elhagyták, tavaly pedig ismét némi visszalépés, 6,8 millió forint lett a nyereség. Valóban jelentős az ingadozás. Lent és fent — Talán a legfeltűnőbb a nyolcvanas év kiemelkedő eredménye, amit irreálisnak tartunk — mondja Gáspár Lajosné főkönyvelő. Egy bevételi igazgatósági vizsgálat állapította meg, hogy az előző évben több jogos ál­lami támogatást nem számolt el a gazdaság (ilyen is ritkán fordul elő), ezt utólag megte­hette, s ezért mintegy három­millióval lett több a valósá­gosnál az éves nyereségük. — így viszont már mérsé­keltebb az a bizonyos ingado­zás — teszi hozzá Vágó Kál­mán főmezőgazdász. — Tény azonban, hogy léteznek „hul­lámok” a tsz gazdálkodásá­ban. Most is sokat emlegetik azt a bizonyos nyolcvanas eszten­­dőt, amikor reális értéket néz­ve is, meredek volt a felíve­lés. Akkor toldották meg ko­rábbi 58—60 százalékos áru­növény termelésüket vagy 15—17 százalékkal . — Az volt az az év, amikor lehetőségeinken belül optimá­lis mértékben igyekeztünk árunövény előállításával fog­lalkozni, az állattenyésztő ága­zatunknak pedig új lendületet adott a tehenészet tbc-mente­­sítése és a tenyésztői ás­terme­lés megkezdése — mondja a főmezőgazdász. — Ráadásul a melléktevé­kenységet is abban az eszten­dőben fejlesztettük és a ház­tájira is jobban odafigyeltünk — így a főkönyvelő. Aztán abban az esztendőben olyan búzatermésük volt, amit azóta sem tudtak megis­mételni. Nehézségek adódtak a nagy termés raktározásával és szállításával egyaránt — igen, mert a gyors szer­kezetváltással egyéb tekintet­ben nem tudtunk lépést tar­tani — indokolja akkori gond­jaikat Vágó Kálmán. Árunövény — minden mennyiségben Azóta enyhültek tárolási ne­hézségeik, sőt az idén tovább bővül saját raktárterük, így azonos időben már 3600 tonna terményt tudnak fogadni. Jö­vőre pedig gépparkjukat akar­ják rendbetenni. Szükség lesz erre, hiszen a szántóföldi ta­karmánytermelést tovább akarják mérsékelni, ráadásul száz hektárnyi gyepet is fel­törnek, hogy tovább fokozhas­sák az árutermelést Főleg a kukorica termőterületét érinti e változás: a mostani 550 hek­tár helyett közel 850 hektár körüli területen termelik majd. Ehhez pedig gépre van szükség, másokra mint a na­gyobb arányú tömegtakar­­mány-termelés időszakában, így lesz az árunövény rész­aránya 85 százalékost — Ez az újabb változás pe­dig azt jelentheti, hogy folya­matosabbak lesznek bevéte­leink és talán olcsóbbak ter­mékeink, akkor pedig ered­ményünket a kilencmillió kö­rül stabilizálhatjuk — mondja Gáspár Lajosné. — Persze amennyire bízta­tóan alakul növénytermeszté­sünk, annyira gondjaink van­nak az állattenyésztéssel — veti közbe a főmezőgazdász. — Ezúttal nem is a tehenészet okozza a nagyobb problémát, hiszen, ahogy javul az állo­mány genetikai összetétele és jobb lesz a takarmány minő­sége, úgy évente 200—300­­ literrel tudjuk növelni az át­lagos hozamot. A néhány év­vel ezelőtt még a jó pozíció­ban levő baromfi van most válságos helyzetben. Idő előtt fel kellett hagynunk a te­­nyésztojástermeléssel, a lénye­e gesen kisebb értékű árutojás-­ termeléssel foglalkozunk.­­ Ezzel is azért, hogy ne csök­kenjen az üzemi termelési ér­ték, munkát adhassanak a te­lep dolgozóinak. Mint ahogy munkát kell, hogy adjanak a mefiéktesTfloenyiée h«tvi dolgozójának is. — Nagy segítőnk velt­em ipari kooperáció, aztán part­nerünk válságos helyzete miatt felmondta mind­két fél részére előnyt jelentő gazda­sági kapcsolatunkat — mond­ja Gáspár Lajosné — Átme­netileg mindent megragadunk, hogy munkát adhassunk az embereknek, hogy ne csök­kenjen bevételünk. Most is kosárfonás, cipősarok készítés, fémvisszanyerés tartozik a melléküzemünk tevékenységi körébe. Mindent elvállalunk, csak ne kelljen hozzá befek­tetés és ne csökkenjen esetleg megint lényegesen a gazdaság nyeresége. Alkalmazkodás és ösztönzés Legalább is számottevő csökkenésről hallani sem akarnak, bár mérsékelten a tavalyi eredmény alá tervez­ték az idei nyereséget Mérsé­kelten, hiszen tudják, hogy az eredmény változása így vagy úgy, de kihat a dolgozók jöve­delmére. A hetvenes évek utolsó esztendejében még nem fizettek nyereségrészesedést a következő évben közel kilenc­­százezer forint jutott, a tava­lyi eredményből pedig már több mint 1,4 millió forintot kaphattak azok, akik megdol­goztak érte. Közben négy év alatt ötezer forintnál is na­gyobb összeggel gyarapodott a tsz-ben dolgozók személyes jövedelme — természetesen differenciáltan. Tehát a ter­melési érték, a nyereségnöve­lés együtt járt a dolgozók anyagi érdekeltségével a zala­tárnoki tsz-ben. Hasznos hát a piac változásaihoz alkalmaz­kodni, végülis ez utóbbi je­­lentheti a stabil gazdálkodást, aminek érdekében komoly erőfeszítéseket tesznek a gaz­daság vezetői. Nemecz Ferenc ­ A PÁRTCSOPORTOK mun­kájával szembeni igény és kö­vetelmény állandóan fokozó­dik az EIVRT nagykanizsai Fényforrás és Üveggyárban. Tevékenységük nélkülözhetet­len a politikai és gazdasági feladatok megoldásában, a dol­gozók tájékoztatásában és az őket foglalkoztató kérdések megválaszolásában. — Naponta együtt vagyunk a munkahelyen, ismerjük egy­más képességeit és aszerint osztjuk meg a tennivalókat — mondja Erdélyi Andrásné, az I-es alapszervezet pártcsoport­vezetője. — Havonta tartunk csoportértekezletet, ahol érté­keljük ki mit végzett, hol szükséges erőteljesebb agitá­­ciót folytatni, s fölkészülünk a taggyűlésre az előzetes tájékoz­tatási alapján. A gyárban tevékenykedő 12 pártalapszervezet termelést se­gítő munkája, a párt és kor­mányhatározatokból fakadó konkrét helyi teendők a párt­csoportokban realizálódnak. A párttagok ismertetik a célkitű­zéseket, terveket, s a dolgozók véleményét kikérve a gazdasá­gi vezetéssel karöltve keresik a legjobb megoldásokat . Kertelés nélkül mondunk véleményt egymás helytállásá­ról, magatartásáról. Tudják, ha kinyitom a számat, azt azért teszem, mert valamit jobban kellene tenni. Hozzánk érkezik az alapanyag és tőlünk megy ki a késztermék. Oda kell figyelni mindenre, ha pél­dául leesik egy égővel teli do­boz, nem engedjük átvizsgálás nélkül tovább. Arra is készen állunk, hogy segítsünk, ha va­lakinek egyéni gondja-baja, el­intézésre váró dolga vas — említi Erdélyiné. — MEGÍTÉLÉSEM SZE­RINT a pártcsoport a legalkal­masabb forma ahhoz, hogy a párt és gazdasági célokról folyamatosan informáljuk tár­sainkat, megértetve velük pél­dául, hogy nekünk mit kell tenni ez országos és helyi fel­adatok teljesítéséért — veszi át a szót Sámson Imréné, a k­­es alapszervezet pártcsoportve­zetője. — Érvek, tények fölso­rakoztatásával győzzük meg az embereket. Kölcsönös a biza­lom, aminek az ad alapot, hogy amit mondunk azt igyek­­szünk tartani. Vita? Az in­várt, hiszen egyes dolgok megítélé­sénél eltérnek a véleményeit. De a nyílt beszédnek van foga­­l­matja. Adnak a szavunkra és­­ nemcsak politikai, hanem egyéni dolgokkal is fordulnak­­ hozzánk az emberek. Az eredményes politikai­­ munkát szolgálja az a gyakor­lat, hogy a pártcsoportok a szakszervezeti bizalmiakkal, az ifjúsági szervezettel és a szak­mai vezetéssel együttműködve dolgoznak, önállóan oldják meg a munkahelyi gondokat felelősek a jó politikai légkör­ért. Kritikusan értékelik egy­más tevékenységét, a megbíza­tások teljesítését . Mindenkinek van párt­­megbízatása a csoportunkban, néhány párttagnak több is. Ezek teljesítését rendszeresen értékeljük. Az alapszervezeti vezetőségi ülésen számot adunk arról, miként dolgoz­tunk — mit oldottunk meg, milyen gondjaink vannak — például két taggyűlés között Év végén pedig taggyűlésen összegezzük a munkát — mondja Török Tiborné, a III- as pártalapszervezet bizalmija. _Egymás nevelése, fölké­szítése a feladatokra a taggyű­lésre, folyamatos. Kellő érv­anyagot is kapunk a munkánk­hoz. A tapasztalatainkat jelez­zük, de amit tudunk magunk megoldunk. A taggyűléseken a tárgyalt téma kapcsán össze­gezve ismertetjük a csoport vé­leményét. Az egyéni beszélge­tés hatására azonban többen is szót kérnek. Ez utóbbit igekszünk általánossá tenni — JELENTŐSEN hozzájá­rulnak politikai és a gazdasági feladataink teljesítéséhez párt­csoportjaink — mondja Hor­váth József, az üzemi pártbi­zottság titkára. — Arra törek­szünk, hogy tovább erősítsük a pártcsoportokon keresztül is tömegkapcsolatainkat, a bizal­mat a párt politikája iránt. S ezt a rendszeres és személyes kapcsolatok révén, érveli, meggyőzi szóval és példamu­tatással kívánjuk elérni " -ti - A bizalom erősítői Pártcsoportok a kanizsai Izsóban

Next