Zalai Hírlap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-05 / 132. szám

1983. június 5. Kitüntetett tsz­­tüntetett tagjai A növénytermesztő és a gépszerelő Kiváló címet nyert a zala­­apáti termelőszövetkezet és a közös elismerésével együtt többen kaptak kitüntetést, illetve pénzjutalmat. Közülük két Kiváló Munkáért minisz­teri kitüntetésben részesített fiatal­emberrel beszélgettünk. — Igaz, a kitüntetés névre szólt, de a csapatmunkának köszönhetem. Ezt nem azért hangsúlyozom, mert ilyenkor ezt illik mondani, hanem azért, mert a mi munkaterü­letünkön egy ember rendkívül kevés — mondja Kiss Sándor növénytermesztési főágazatve­­zető. Kapott már munkahelyi ki­tüntetést előző szolgálati he­lyén a Devecseri Állami Gaz­daságban, aztán a hat év alatt hasonlóra szolgált rá jelenlegi munkaadójánál. A mostani a legrangosabb, hiszen a mező­­gazdasági kormányzat vezető­jétől kapta, azért is mert hű­séges a szakmájához, a nö­vénytermesztéshez. — Ezt szeretem igazán csi­nálni, jobban tetszik a határ mint mondjuk az állattenyész­tés, mert itt szabadabban érezhetem magamat. Apja is a mezőgazdaság munkása volt, traktorosként dolgozott a Pest megyei Ócsa termelőszövetkezetében. Azt gondolná az ember, tőle kapta a fiú a bíztatást, hogy válasz­­sza a mezőgazdaságot. Nem így volt. — Iskolai szünetekben szí­vesen eljártam az egyik m me­­zőgazdasági üzembe — emlék­szik.­ — Levezetéssel kezdtem a határban, aztán kezeltem az öntözőgépet, később középis­kolás koromban a szabadsá­gon levő brigádvezetőket he­lyettesítettem. Egy ottani ag­­ronómus tanácsolt erre a pá­lyára. Rajtakaptam, Keszt­helyre jöttem tanulni, így let­tem mezőgazdasági mérnök. Aztán a Balaton-parti városba nősültem és így már életem társa is ide hozott. A tsz-től nyomban szolgá­lati lakást kapott. Előbb egy­szerűbbet, nemrég elgánsab­­bat. — Azt hiszem mindenkép­pen megtaláltam a helyemet. Tennivaló ugyan bőven van, lazításra nincs idő, de nagy­szerű kollegák is vannak, mindig egyet akarunk, azt, hogy mind jobbak legyenek eredményeink. Ezért is mon­dom, hogy csapatmunka a mienk.­­ Ez a csapatmunka pedig ta­valy 4,4 tonna búzát, 7,8 tonna kukoricát, több mint tíz tonna szőlőt és 45 tonna cukorrépát jelentett hektáronként a kö­zösnek. Bár más ágazat dolgozója Mészáros József, de mint gép­­szerelő mégis részese a nö­­vénytermesztők termelési­­ si­kerének. Annál is inkább, mert aratáskor és ősszel a ku­koricabetakarításkor az esz­­tergály’horváti terményszárító műszakvezetőjeként dolgozik. — Az a munka is teljes em­bert kíván — említi. — De nem ám egyet, hanem egysze­­mélyben többet. Mert gyakran volt úgy, hogy megszaladtak a kombájnosok a munkával, mi meg kiszaladtunk a munka­időből, de tettük a dolgunkat tovább, volt amikor husz órát töltöttünk egyhuzamban a munkahelyen, hogy reggelre üres legyen a placc és a szárí­tó, a betakarítók folytathas­sák a határban a munkát Nagy kerülővel jutott el a termelőszövetkezetbe. Buda­pesten tanulta a géplakatos szakmát a Ganz-m­­íveknél, aztán dolgozott a BKV-nál és kilenc év távollét után jött Keszthelyre, majd onnan fa­luja mezőgazdasági üzemébe. Annak is már hét esztendeje. A műhelyben a munkagépek egyik gyógyítója, most éppen a gabonaszárító felújításával van elfoglalva. — Ismét aratásra készülünk. Ez is mutatja,­ hogy milyen gyorsan múlik az idő. És min­dig van bőven elfoglaltság. Amikor hazajöttem, örültem, hogy ismét sokat lehetek majd a Balcsin. Közben azt veszem észre, hogy annyit se mint amikor Pesten éltem. Szabad­időben most az idős szülőket kell segíteni. Aztán az otthonteremtés is sok elfoglaltságot ad számára. Házat vettek, két szobásat. Nem egy modern épület. Azt rendezgetik, hogy igényüknek megfeleljen. Fürdőszobát már építettek hozzá, a terasz, a kerítés most készül, aztán a gazdasági épület következik, hogy legyen majd hol meghiz­­lalni a disznókat. — A kocsink ment rá a vállalkozásunkra, de nem bánjuk. Amíg nem lesz új, addig én az M7-vel, feleségem aki védőnő, pedig szolgálati tabettájával közlekedik. Vi­szont van önálló otthonunk! Annak különösen örül, hogy szülei közelébe sikerült a ház­hoz hozzájutni, hiszen igény­lik már a fiatalok segítségét. — Még a legnagyobb öröm, a gyerekáldás hiányzik a ház­ból — mondja. — Ha a kocsi előtt még megjönne a kicsi, az lenne az igazi boldogság. Ak­kor mondhatnám, hogy min­den vágyam teljesült. .. Nemecz Ferenc Kiss Sándor Mészáros József így történt ez a káder- és sze­mélyzeti munkáról, a mező­gazdaság továbbfejlesztéséről, illetve az építőipar feladatai­ról szóló központi bizottsági határozatok kapcsán. A működési területeknek megfelelően a pártalapszerve­zeti munka középpontjában — a XII. kongresszus óta fokoza­tosan — az objektív körülmé­nyeiknek megfelelően a gazda­ságpolitikai feladatok végre­hajtása áll. A megyék ipari és mezőgazdasági üzemeiben mű­ködő pártalapszervezeteknél felerősödött a gazdaságpoliti­kai tevékenység, erősödött a pártellenőrzés. Észrevehetően fejlődött a közgazdasági szem­lélet, az alapszervezetek beha­tóbban foglalkoznak gazdasá­gi, termelési feladatokkal A FEJLŐDÉST MUTATJA az egyre szélesebb körű gaz­dasági-politikai agitációs és propagandamunka is. Sokolda­lúan ellenőrzik a gazdaságpo­litikai termelési feladatok végrehajtását. A gazdasági ve­zetők rendszeres beszámoltatá­sa mellett gyakorlattá vált, hogy vezetőségi ülésen és párt­­taggyűlésen a termelési fele­lős, pártcsoportbizalmi vagy kommunista szakszervezeti tisztségviselő ad számot a termelőmunka eredményeiről és gondjairól. Az alapszerve­zetek többet és eredményeseb­ben foglalkoznak a gazdaságos termékszerkezet kialakításával, a rugalmasabb termékváltással, a műszaki fejlesztéssel, a mun­kaerő-átcsoportosítással és a takarékosabb gazdálkodással. Fokozottabb figyelmet fordíta­nak az üzemi demokrácia fej­lesztésére, ám még mindig nem használják ki eléggé az ebben rejlő lehetőségeket. Ká­rosan hat vissza, hogy a ter­melési tanácskozások iránt még mindig nem kielé­gítő az érdeklődés. Ez egy­aránt annak a következ­ménye is, hogy a tanácsko­zások előkészítését több válla­latnál csupán a szakszervezet és a gazdasági vezetők felada­tának tekintik. Pedig ez épp­úgy beletartozik a pártalap­­szervezetek tevékenységébe, mint az, hogy segítséget adja­nak a gazdasági vezetőknek az egyszemélyi felelősségük, ve­zetői jogkörük gyakorlásához. Ez elsősorban abban jut kife­jezésre, hogy a politikai mun­ka eszközeivel igyekeznek megteremteni a munka feltéte­leit szervezettségét, a munka­fegyelmet szilárdító intézkedé­sek eredményes­­végrehajtását. Rendszeresen figyelemmel kí­sérik a gazdasági vezetők po­litikai tevékenységét, értékelik emberi magatartásukat, véle­ményezik munkájukat. AZ ELEMZŐ, FELTÁRÓ MUNKA, a vita­, a párttagok véleményének, észrevételeinek figyelembe vétele kell, hogy jellemezze az alapszervezeti munkaterv elkészítését. Az egyik legfontosabb elv: csak annyi és olyan napirendet le­het tervezni, amit — ha erő­feszítéssel is — meg tudnak valósítani. A munkatervek nem lehetnek öncélúak. Állan­dóan és szoros kapcsolatban kell állniuk az élettel, a gya­korlattal — amint arról az áp­rilisi KB-határozat is szól: „A pártfórumokon ,taggyűléseken több közérdekű és a tagságot érdeklő kérdést kell napirend­re tűzni”. Az utóbbi években tovább fejlődött a vezetőségek kollektív munkája és a tagok egyéni felelőssége. A reszort­ból adódó feladatokat az irá­nyító pártszervek segítségével egyértelműbbé tették.­ Gyakori a reszortvezetők rendszeres felkészítése az időszerű felada­tok végrehajtására, a reszort­munkával összefüggő kérdések értelmezésére. Többségük önállóan és nagy felelősséggel látja el a munkáját. Általáno­san is elmondható, hogy az irányító pártbizottságok tuda­tos munkájának eredménye­ként is — az alapszervezetek­­­ben nagyobb figyelmet fordí­tanak a taggyűlések politikai és szervezeti előkészítésére. Így a taggyűlések egyre több helyen tesznek eleget annak a követelménynek, hogy az együtt gondolkodás és az egy­séges cselekvés kialakításának alkotó műhelyei legyenek. Mindinkább megfelelnek sze­repüknek, hogy a kommunis­ták politikai, eszmei és cse­lekvési egységet teremtő fó­rumokká váljanak, megoldják a párttagság rendszeres tájé­koztatását. Ott folyik igazán jól ez a munka, ahol az alap­szervezeti vezetőségek minden esetben számot adnak a párt­tagságnak a két taggyűlés kö­zötti munkáról, a taggyűlése­ket vitafórumokká igyekeznek fejleszteni, amelyen a párttag­ság szóvá teheti észrevételeit, javaslatait és kérdéseire min­denkor érdemi választ kap. EGYÉRTELMŰVÉ VÁLT a sinte mindenütt annak a fel­ismerése, hogy az aktívabb pártcsoportélet feltételeinek megteremtése jól szolgálja a színvonalasabb alapszervezeti munkát és vele a kommunis­ták személyes felelősségét. Mindinkább kialakul az a he­lyes gyakorlat, hogy két tag­gyűlés között összehívják a pártcsopor­t bi­zalmiakat, tájé­koztatják, informálják őket az időszerű politikai, gazdasági eseményekről, meghatározzák számukra a konkrét feladato­kat. A továbblépés legfonto­sabb teendője, hogy olyan munkastílus alakuljon ki, amelynek alapján a pártcso­­portoik nagyobb szerepet kap­nak a párt tömegkapcsolatá­nak erősítésében. Segíteni kell őket hogy terjesszék, népsze­rűsítsék, ha kell, védelmezzék a párt, politikáját, erősítsék, értessék meg a helyi feladatok indítékait és végrehajtásuk szükségességét. Ez különben is minden párttag kötelessége, rajtuk múlik, hogy a tömegek mennyire értik és, követik po­litikánkat. S rajtuk múlik, hogy ebben az alapszerveze­tekben milyen légkör uralko­dik, amelynek nagy szerepe van a párt egész életében.­­ Dr. Arató András ZALAI HÍRLAP Minősítették a termelési rendszereket Ismét minősítették a terme­lési rendszereket; a MÉM há­romévenként ellenőrzi, hogy a mezőgazdasági termelők jelen­tős körét összefogó rendszerek tevékenysége megfelel-e a kö­vetelményeknek, eleget tesz­nek-e vállalt kötelezettségeik­nek, illetve hogy erre egyálta­lán képesek-e. A MÉM adatai szerint leg­nagyobb számban a kertészet területén tevékenykednek rendszerek, szám szerint 29- nek van működési engedélye. Az állattenyésztéssel 24, a nö­vénytermeléssel p­edig 21 köz­pont foglalkozik maga köré gyűjtve az állami gazdaságo­kat és a tsz-eket. A gazdálkodásnak ezek a szervezetei a termőterület­­ döntő többségét átfogják. Nem végleges összesítések szerint a­­ mezőgazdaság vezető neve­­t nyeinek, a kukoricának, a bú­­­­zának, a napraforgónak hozzá­­­­vetől­eg 90 százalékát valam­e­­­­lyi fe rendszer keretében művel­j­ük. A vezető gazdaságok út-­­­mutatásai és különböző ked­­­­vezményei lehetővé teszik a­­ hozamok viszonylag gyors üte­­­­mű növelését; az elmúlt 5—6­0 évben 10—15 százalékkal is fo­kozták a termésátlagokat a rendszerekben gazdálkodók, ami azért is figyelemre méltó teljesítmény, mert hozamaik­­ már korábban magas szintet­­ értek el, s innen a továbblépés­­ összetett munkát és körülte­­­­kintő szakmai fejlesztést kí­­­­ván. Nádüszlet *83 A hazai piacot is fel kellene fedezni Lehet saccolni: mennyibe kerül egy nádarató gép gumi­ja? Mielőtt bárki könnyelmű ítéletet mondana, áruljuk el a titkot: 140 ezer forintba. Első hallásra ez tetemes összegnek tűnik. Az is. De ne csodálkoz­zunk a dolgon, mert egy spe­ciális masináról van szó. Árul­junk el egy másik titkot is: a nádarató gépek vezetői nem szívesen dolgoznak a Balaton déli partjain. Későn jött a dér Az idegességüket nem kell zokon venni. Az aratási idény­ben a déli vizeken naponta legalább egy defektet kapnak. Túl sok a karó, a cövek, a vas — egyáltalán túl sok a ma­szek stég és a kiparcellázott vízterület A legutóbbi aratás sikerte­lenségét persze nem a lyukas gumik okozták. Összesen 542 ezer kévét (gépi kévét) sike­rült betakarítaniuk, s ez ke­vés. A nádas szakemberek ilyenkor felböknek az égre, s azt mondják, hogy minden az időjárás felelőstől függ. Iga­zuk van. Ilyen keveset utoljá­ra a hetvenes évek elején vágtak, ám arra is volt példa, hogy másfél millió kévével zárták az idényt. Ezen a télen nehezen jött meg a dér. A kí­vülállónak ez talán apróság­nak tűnik. De ha nincs dér, későn hullik le a levél, s ké­sőbb lehet megkezdeni a munkát. Szilárd jégen mind­össze két napig tudtak dolgoz­ni, utána jött a hagy­­ocsi-po­­csi. Ilyen körülmények között a munka nem leányálom. Az­tán jöttek még váratlan ára­dások és még váratlanabb hiá­nyok. Nevezetesen: a gépekhez szükséges importalkatrész majdnem egy év késéssel ér­kezett meg. Érthető módon ilyen körülmények között ex­portból csak a terv hatvan százalékát tudták vállalni. Ettől függetlenül nem pa­naszkodnak Keszthelyen, hi­szen a huszonnyolc vágódős diszpozíció igazán nem ad okot az aggodalomra. Többek kö­zött nádlemezt, sűrűszövetet, tetőfedő kévét küldenek az or­szághatárokon túlra, így az NSZK-ba, Hollandiába, Dániá­ba és Belgiumba is. Tetőfedő­ből minden mennyiség elkel, sűrűszövetből a kapacitás­ het­ven százalékát kötötték le, a nádlemez nem jelent jó boltot, mert­­ ráfizetéses. Az a szeren­cséjük, hogy a hosszú alap­anyaggal kapcsolatos megren­delések zömét ők kapták meg. Aki előbb tud rakodni Ám ez a szerencse is for­­gandó. A nádpiacon manapság az a helyzet, hogy aki előbb tud egy vagont útnak indítani, azé a pozícióelőny és az üzlet. Mindehhez főleg gépi kapaci­tás és szerencsés megrendelés kell. És persze megfelelő hu­zal, vagy ha úgy tetszik, drót. A huzal újabban hiánycikk, s ráadásul a keszthelyi nádága­zat az átszervezés után nem kapta meg a szokott mennyi­séget, mert nem volt bázis. Keszthelyen mindent meg­tesznek a gazdaságos termelés érdekében — legutóbb export ártámogatást is kértek. A het­venes évek közepétől a nyolc­vanas évek elejéig szinte alig kellett gondot fordítani a ter­mékeikre. Ment a külföldi üz­let, s a bevallásuk szerint a hazai piaccal alig törődtek va­lamit. Csakhogy a külföldi szállítások ára azóta sokszoro­sára növekedett. A felismerést a kényszerhelyzet hozta, a ha­zai piacot is fel kellene fe­dezni. Mire jó a törmelék? A kérdés ezúttal is a hogya­non van. A már említett sűrű­­szövetet nálunk egyáltalán nem lehet kapni. Próbálkoztak egy tüzépen, de itt fogalma sem volt a vevőnek arról, hogy mire használatos ez az anyag. Pedig a szakemberek szerint meglehetősen olcsó falburko­lóról van szó. De nem csak ar­ról. Ez a fajta termék mutatós, s ugyanakkor természetes anyagból készül. A természe­tes anyagoknak egyre nagyobb a keletje külföldön. Csak ná­lunk szorultak volna vissza? Nehéz elhinni. Tény, hogy a hazai piacon a nagyobb propa­ganda sem ártana. Amúgy a nádfeldolgozók elég hosszú ideje foglalkoznak a termékváltással. A szándék megvan, de mindez kevés. Megpróbálták már brikettesí­­teni is a nádat. A Fertő, tavi" példa azt bizonyítja, hogy az ehhez szükséges gépsor drága és a ragasztó sem olcsó. Hiába, a nád nem ragad csak úgy össze­.Aztán ott van még a törmelék. A keszthelyiek sze­rint az ő területükön legalább ezer tonna képződik, ezt egy­szerűen elégetik. Nagy luxus! Energiaértéke a közepes bar­naszénével vetekszik, tehát kár elpocsékolni. Ahhoz, hogy hasznosítani lehessen, vala­hogy össze kéne nyomni. Ki­próbálták, bálázni sajnos nem lehet. Az egyik leghagyomány­sabb alapanyagunkban tehá nagy lehetőségek rejlenek. A keszthelyi nádágaza­tnál meg­próbálnak mindent kihozni a nádból, amit lehet. Dízelesítik az aratógépeket, ez kévenként jelentős önköltségcsökkenéssel jár. Nem véletlenül. A gépek­ eddig szuperbenzinnel működ­tek ... P. L ­ Hamarosan felhangzik a­­ tanév végét, jelző, utolsó ki­­­­csengetés és néhány nap múl­va sokezer zalai diák már kész­­ tervekkel-programokkal kezdi­­ a megérdemelt vakációt. S­­ hogy élményekben gazdag le­­­­gyen, az nemcsak a fiatalokon múlik: felnőttek, intézmények és szervezetek kínálnak gaz­dag választékot az idei nyárra.­­ Megyénk balatonberényi és a vonyarcvashegyi gyermeküdü­­­­lője hét turnusban összesen 1 2800 gyereket vár, sokféle szó­rakoztató és sportrendezvény­nyel. Jutalomból és szaktábo­rozás céljából pedig 750 kis­dobos és úttörő tölt egy-két hetet a zánkai Úttörővárosban és Csillebércen. Csaknem ez­­u­rán lesznek azok az általános­­ iskolások, akik sátorral és túra­bakanccsal cserélik fel az ,,összkomfortot”: az ország legszebb tájaira indulnak ván­­­­dortáborozásra. . Ezen kívül a lenti járásból nyolc­ csapat az őrségi Vadász-tó, az egerszegi Hamburger iskolások a Rába,­­ a galambokiak a Zalaszen­tgrót­­ melletti dabronyi tó partján töltik a szünidő egy részét. Az önálló csapattáborozáshoz ösz­­szesen 23 ezer forintot kaptak, a megyei ifjúsági alapból. Külföldi cserekapcsolatok révén három zalai gyermek­­csoport készül kéthetes bulgá­riai és lengyelországi jutalom­­üdülésre. Akik éppen itthon tartóz­kodnak, azok sem unatkoznak majd. Zalaegerszegen nyári őrsök alakulnak, s vesznek részt közös játékon, túrán, va­lamint alsóerdei programokon — az MMIK szervezésében. Nagykanizsán az Úttörőház és a keleti városkörzet népfront­bizottsága együttesen gondos­kodik a lakótelepi gyerekek kikapcsolódásáról. Közel fél­száz községünkben — felnőt­tek, KISZ-esek támogatásával — szintén lakóterületi őrsök kínálnak hasznos szórakozást, igénybe véve a közművelő­dési, iskolai és sportlétesítmé­nyeket is. Vonzónak bizonyul az Ex­press Ifjúsági és Diák Utazási Iroda változatos szünidei aján­lata. Az iroda balatonszemesi, verőcemarosi és velencei üdü­lőtelepén több, mint 300 zalai­­ középiskolás pihen június 21- től, heti 400 forintért, teljes­­ ellátással. Sokan igyekeznek ú­j autóbusszal a július 8-tól 11-ig­­ tartó Soproni Ifjúsági Napok­ra, ahová már csupán negy­ven hely kiadó. Lentiből számos gimnáziumi­­ csoport indul kétnapos Kőszeg­­ —Graz kirándulásra, de a leg­­több — összesen 400 — zalai diák a Magas-Tátra vidékét keresi fel. Nagykanizsáról csaknem félezer középiskolás nyaral az NDK két népszerű üdülőhelyén, Bad-Schandau­­ban és Oberwiesenthal­ban. Ezen kívül kéthetes mozgó nyelvtanfolyamra, Jénába tart egy zalai csoport. Élen jár a népszerűségben az Express megyei kirendelt­­­­ségének két, korábbi kezde­ményezése: nyolc turnusban, s összesen 320 zalai általános | iskolás üdül a festői Königs­­­tein­ben; saját sátras külön­­| vonattal pedig közel 200 zalai­­ diák indul egy-egy hétre a | bolgár tengerparti Primorsz­­­­kóba 1 - L - Nyári őrsök, van külföldi üdülés Gazdag szünidei kínálat általános és középiskolásoknak

Next