Zalai Hírlap, 1984. március (40. évfolyam, 51-75. szám)

1984-03-01 / 51. szám

1984. március L. Karmacsi változások A karmacsi termelőszövetke­zet elnöke jókedvűen készült az idén a zárszámadásra, s így voltak vele a munkatársai és a tagok is. Igaz, az üzem nye­resége nem volt több a múlt évinél, az 1 millió 843 ezer fo­rint eredmény azon a szinten mozog, viszont az ágazatokban kedvező változások történtek, amelyek azt mutatják, előre­­mozog a gazdaság szekere. Nyereséges alap­tevékenység Miatkó Marianna üzemgaz­dász sorolja a legfontosabb mutatókat. A növénytermesz­tési ágazat a szőlővel együtt 2 millió 55 ezer forinttal járult a nagyüzem nyereségéhez, az állattenyésztés 806 ezer, az er­dészet 153 ezer forintot ho­zott, viszont a melléküzem és az alaptevékenységen kívüli mun­ka, így a bányászat és a fuva­rozás nem hozta meg a várta­kat. A növénytermesztésben vál­tozott a termelési szerkezet, a búza, a repce, és kukorica mel­lé odakerült a napraforgó, a­ cukorrépa és az aprómagvakat a gazdaságosság hiánya miatt „kilőtték” a sorból. Egyedül a kukoricával elégedetlenek az üzemben, a 4,2 tonna hektá­ronkénti hozam nem volt ele­gendő ahhoz, hogy jövedelme­ző legyen a termelése. Mázsá­ja 401 forintba került az üzem­nek. Viszont a búza teljes ön­költsége 235 forintra alakult mázsánként, a repcét 517, a napraforgót 721, a szőlőt 917 forintért termelték meg. Ezek­kel a mutatókkal nem kell szégyenkezniük a karmacsi nö­vénytermesztőknek. Költségértékelés havonta Szalai Béla, a tsz elnöke. El­mondta, hogy a szervezettség is megváltozott, a területi irá­nyításról áttértek az ágazatb­­a és ahol hiányzott a szak­ember, újakat állítottak be. Bevezették az ágazatok költ­ségeinek havi értékelését, így a szakvezetők mindig láthat­ták, hol szorít a cipő. Ennek eredményeként például a gép­­üzemelésnél a költségeit ked­vezően alakultak. A traktor normálhektár költsége 198 fo­rint volt, a teherkocsik órán­kénti költsége 167 forint, egy kombájn munkája 40 mázsás hozamot figyelembe véve, hek­táronként 608 forintba került. Az állattenyésztési ágazat­ban a szaporodásra, az állat­­elhullás csökkentésére irányí­tották a legnagyobb figyelmet, ezek ugyanis a költségek ala­kulásában alapvetőek. A here­­ford keresztezéses húshasznú tehenészetben 105 százalékos volt a borjúszaporulat, a bor­júelhullás pedig megállt a 4 százaléknál. A hízómarhák súlygyarapodása havonta átlag 28 kiló volt, összesen 397 vá­gómarhát értékesítettek, azon kívül eladtak 2373 darab vágó­­juhat. Az év első felében bér­ben sertéshizlalással is foglal­koztak, 1011 hízott sertést bo­csátottak ki. Még hatékonyabban — Minden ágazatban sike­rret egy kicsit javítani, haté­konyabban dolgoztunk, mint az előző évben, de nem min­denhol egyforma mértékben — állapítja meg az elnök. — És ebben rejlenek az idei fela­Munkaműveletek tucatja kö­veti egymást meghatározott sorrend szerint, ebből alakul, formálódik egy öltöny, vagy felöltő a Zalaegerszegi Ruha­gyárban. S ahogy egy kőmű­vesnek a tégla falaz­ásná­l, a varrónőknek a tűzésnél is meghatározott norma alapján* kell dolgozniofc. S nem is akárhogyan, hiszen percek, másodpercek párosul­nak forintokkal, fillérekkel. Az erőfeszítéseket egy szivar­­zseb, vagy közismertebben a díszzseb elkészítése jól jelzi. 14 mozdulatra fél perc László János, a normaltech­­nológusi csoport vezetője kö­­tegnyi kartont vesz elő. — Ezek a normalapok — mondja. — Egy komplett dísz­zseb elkészítésének össznorma­­ideje 5,5 perc. Ezért 2 forint 3 fillér jár. De amíg ez elké­szül, addig sok kézen megy át a munkadarab. Lehetetlenség lenne felsorol­ni mindent, hiszen a díszpánt, az alátét bevarrrása, a felvá­gás, az átfordítás, a tasak el­készítése, a pántszegélyek „el­tüntetése” mint sarokpontok, meghatározó jelentőségűek. — Nézze, például a szivar­­zsebpánt elejének varrása 14 mozdulatból áll, s erre mind­össze fél percet kap a mun­kásnő .— részletezi a tényeket Lakatos Béla normatechnoló­­gus. Naponta 3 millió forint értékű konfekció A szi­var zsebnél maradtunk, mint készterméknél. Ha egy ruhagyári varrómunkás a 495 perces műszak idejében mást nem csinál — természetesen ebből le kell számítani azt a 25 percet, amit étkezésre és személyi szükségleteinek vég­zésére fordít — akkor 90 dísz­zsebet varrhatnak, amihez 182 forint 70 filléres kereset páro­sul. Ha mindenki csak díszzse­bet varrna, akkor az hatszáz­­szor kilencven ... de erre sem­mi szükség. Csak annyi dísz­zseb kell, ahány zakó lekerül naponta a szalagokról. A ruhagyárban napi átlag­ban mintegy 3 millió forint ér­tékű terüték készül. Lentiben ezer kabát, zakó és dzseki, Sümegen pedig kétezer­ötszáz körüli nadrág a napi feladat. — Te János, hogyan csinál­juk a tűzést? — robban be az ajtón Déri Péter, a nullszéria­szalag vezetője, kezében egy bőrrátétes zakó elejével. — Ha így tűzöm, nem jön ki a négy milliméter, ha úgy, akkor meg csúnya. Laikus számára követhetet­len párbeszéd után röviden megegyeznek a lehetséges ki­vitelezésben. Éppen jókor, mert a francia Biedermann­­cég szakembere izgatottan to­pogott már az ajtóban, s vit­te volna magával a mintada­rabot a varrodába. — Ez is a munkánkhoz tar­tozik — így László János. — Mint ahogy a munkanapfény­­képezés. Ezt soha nem öncé­lúan végezzük. Elég a bajunk akkor, ha azt kell kideríteni, hogy hol szűk a keresztmet­szet az adott szalagon. Stop­­perral mérünk ha szervezet­lenséget észlelünk, vagy ha a dolgozó reklamál. Hatan fényképeznek A véletlen éppen egy ilyen esethez vezérelte Horváth Ti­­borné műveletbetanítót, mivel Bődör József­né szalagközi va­saló reklamációját volt kény­telen stopperral a kezében el­lenőrizni. A dolgozó felvetésé­nek egy része jogos volt, azt az illetékesek orvosolják is, normarendezésre kerül sor. — Két műszakra elosztva hatan fényképeznek, azaz stopperral a kézben vizsgálják a műveletekre fordított időt. S ha valami eltérés mutatko­zik, akkor azt is megmutatják a műveletbetanítók, hogyan le­het ésszerűbben, jobban, gyor­sabban elvégezni a munkát — mondja a csoportvezető. Nem hálás a normál beosz­tás. Észrevétlenül kell dolgoz­nia, hogy a gépnél ülő embert ne zavarja. Minden jelentős mozzanatot papírra vet, hoz­záírja az időt is, aztán követ­kezik az értékelés. Az átlago­san közepes teljesítményt ve­szik alapul, de van aki ezt sem tudja „hozni”. Hollott a darabbér a fizetést is megha­tározza. — Nem könnyű dolog ezek — szól közbe lakatos Béla. — Az sem mindegy, hogy egy be­tegség miatt a 24-es géptől a 25-ösre ültetünk át valakit. Már ez a csere is meglátszik a teljesítményen, azaz a hóvé­gi borítékon. A ruhagyári normatechnoló­­gusi csoport annyiban van kedvező helyzetben, hogy a technológiai váltással egyidő­­ben teljesítménykövetelménye­ket is meghatároznak, ha szük­séges, módosítanak. Előttük dolgozik a szerkesztés, a mo­dellezés, így mire a szalagok­ra kerül egy termék, már az előkészítés időszakában kiszűr­hetik a zavaró dolgokat. Azaz a munkanapfényképezésre csak valóban a reklamációk eseté­ben kerül sor. H­áts a­ dataink. A költségarányos ter­melést tűztük célul, s ez oly­kor nem éppen látványos. A növénytermesztésben és az ál­lattenyésztésben vannak a leg­nagyobb lehetőségeink, de a bányászatra is számíthatunk. A bányanyitás tavaly vitt, vi­szont az idén már hasznot hoz. Megtérülő befektetéseik vol­tak a növénytermesztésben is. Nagyobb terület, 363 hektár kapott istállótrágyát, emellett nem kis adagú műtrágya ju­tott a földekre és 490 hektár­ra meliorációs munkák kere­tében mészkőport juttattak ki. Az állattenyésztésben bíztató a borjúszaporulat, számottevő lesz az állományban a selejte­zés, fiatal, jó minőségű állato­kat állítanak tenyésztésbe. Idén ugyancsak jelentős gép­vásárlásra kerül sor, így to­vább javul a termelés műsza­ki háttere. A karmacsi terme­lőszövetkezetben nem alap nél­küli bizakodással tekintenek az idei esztendőre. B. E. Mozdulatok és másodpercek, forintok és fillérek Stopperos munkanapfényképezés a ruhagyárban ZALAI HÍRLAP Növényvédelmi „rendőrök” Köztetődik a tavasz, a mezőn a kertekben ismét „felébred­nek” a különféle károsítók, s a nagyüzemekben, valamint a kiskertekben megkezdődik a vegyszerek, a mérgek alkalma­zása. A növényvédelemben nagyon fontos az, hogy a kü­lönböző veszélyes, úgynevezett karantén károsítók továbbter­jedését megakadályozzák, meg­előzzék, ugyanakkor a vegy­szereket szakszerűen használ­ják, ne kerüljön ki felesleges ■mennyiség és a mérgeket ne avatatlanok alka­lmazzák. A növényvédelmi és agroké­miai felügyelők, a karantén felügyelők eddig is kezdemé­nyezhettek szabálysértési eljá­rást a községi tanácsokon ke­resztül a szabálysértők ellen. Ezek az eljárások azonban lassúak voltak, időközben az el nem pusztított veszélyes károkozók el is szaporodhat­tak. Ez évtől kezdve azonban a felügyelők rendőr módjára helyszíni bírságot szabhatnak ki. Zalában tíz felügyelő fog­lalkozik a növényvédelmi el­lenőrzésekkel és az a céljuk, hogy megelőzzék a veszélyes károsítók elszaporodását, a helytelen növényvédelmi mun­kát. A szigorított rendelkezés elsősorban a kistermelők nem miindig szabályos növényvédel­mét segít kordában tartani. A falvakban élő nők érdekében Beszélgetés a Mészöv nőbizottságának titkárával Három évvel ezelőtt a szövetkezeti ágazatok a Te­­szöv, a Kiszöv és a Mészöv nőbizottságai együttműkö­dési megállapodást kötöttek azzal a céllal, hogy a kis­településeken élő nők szociális, művelődési és politikai igényeit együttes összefogással kielégítsék. Plecskó Zoltánnét, a Mészöv nőbizottságának titká­rát arról kérdeztük, mit valósítottak meg a közös meg­állapodásban foglaltakból. — A három szövetkezeti ágazat megyei nőbizottságai együttes üléseken értékelik az együttműködési megállapodás­ban foglaltak végrehajtását. Mindhárom ágazatnál jó kap­csolat alakult ki a helyi nő­bizottságokkal. Így például az áfész és a termelőszövetkezeti nőbizottságok együttes ülése­ket tartanak a gazdasági ve­zetők részvételével. Ezeken a fórumokon a termelőszövetke­zeti nőbizottságok a községük­ben az ellátást, a szolgáltatás területén összegyűjtött tapasz­talataikat mondják el az ille­tékeseknek. Közös kapcsola­taik a szociálpolitika ízületé­re kiterjednek. Szerveznek közösen családvédelmi, jogi előadásokat. Népszerűek a há­ziasszonyok körében a szabó­varró-, valamint a főzőtanfo­lyamok. A megyei nőbizottságok szervezésében a községekben gyakran tartunk háziasszonyok ankétját Ezenkívül vizsgáljuk az ifjúság helyzetét. Szövetke­zeti dolgozóink gyermekei részére segítünk a szakirányú beiskolázásban és elhelyezke­désben. — Megállapodásukban sze­repel a gyesen levők foglal­koztatása. Van erre lehető­ség? — A gyesen levő asszonyo­kat általában a szezonvégi ki­árusításkor és a szabadságo­lások ideje alatt vesszük igénybe. Ezt a lehetőséget azonban kevés helyen hasz­nálják ki. A káderfejlesztési terveknek megfelelően a gyes ideje alatt beiskolázzuk a kis­mamákat. A továbbtanuló asszonyokat a szövetkezetek anyagilag is támogatják. Az iskola, illetve tanfolyam el­végzése után a végzettségük­nek megfelelő munkakört biz­tosítunk számukra. — Mi történik politikai képzésük érdekében? — Ez az a terület, amelyre ebben az évben fokozott fi­gyelmet fordít a megyei nő­bizottság. Felméréseink szerint a nők politikai végzettsége alacsony. Ez elsőorban az ob­jektív akadályokkal magya­rázható. A kis településeken ugyanis általában egyszemé­lyes boltokat üzemeltetünk, így, ha az illető valamilyen tanfolyamon vagy iskolai kép­zésben akar részt venni, ez egyszerűen megoldatlan. Be kellene zárni az üzletet, mert helyettesítésről nem tud gon­doskodni. — Mi a megoldás? — Arra gondoltunk, hogy a községekben szervezett párt­oktatásba kapcsolnánk be őket. Ehhez kérjük a pártszer­vezetek segítségét. — A szerződéses üzemel­tetés folytán felszabadultak­nak vannak-e elhelyezkedé­si problémái? — Szerencsére nincsenek. A felszabadult munkaerőt a szö­vetkezetek más munkahelyre, de lehetőleg ugyanabba a munkakörbe helyezik el. A szövetkezetek figyelmességé­ről, törődéséről tanúskodnak, hogy a dolgozók körében nin­csen elégedetlenség, így pél­dául a döntőbizottságokhoz sem fordult senki panasszal. — Milyen fórumon talál­koznak legközelebb a nőbi­zottságok? — A három szövetkezeti ágazat megyei nőbizottsági el­nökei, titkárai és tagjai már­ciusban háromnapos tovább­képző tanfolyamon vesznek részt Keszthelyen. A tapasz­talatcserén kívül az aktuális politikai, szociálpolitikai és gazdasági feladatokról kapunk tájékoztatást — válaszolt kér­déseinkre Plecskó Zoltánné. Dónay Nóra ­ Erősíteni a dolgozók biztonságérzetét Szakszervezeti feladatok az Épgép nagykanizsai gyárában Csökkent a beruházások száma, velük együtt az épí­tőipari gépek iránti kereslet, ami már tavaly évköz­­beni tervmódosításra késztette az Építőipari Gépgyártó Vállalatot, így annak nagykanizsai gyárát is. A mérsé­kelt tervet derekasan teljesítették ugyan, de a nyere­ség szerényebb lett, s a borítékok sem vastagodtak. Csaknem félszázan léptek ki az 530 fős gyárból tavaly, nagyobb részük jó képességű szakmunkás, s helyükbe jóval kevesebben jöttek. Az utóbbi években — két új üzem megépítésével — jelentősen javultak a munka- és szociális feltételek, de ez önmagában nem elég meg­tartóerő. Hiszen a nagyvállalat kilenc gyára közül — esztendők óta a kanizsaiaknál a legalacsonyabb a bér­­színvonal — jelenleg 49 ezer forint körüli az átlag. Élni az önállósággal Ilyen helyzetben mit lehet tenni az érdekvédelem és kép­viselet eszközeivel, milyen el­vek és követendő gyakorlat mellett állnak ki a szakszer­vezeti­­tisztségviselők? A vá­laszt keresve elsőnek Khálesz András gvb-elnökhöz kopog­tatok be, a gyártáselőkészítők műhelyébe. — Nemrég vitattuk meg szb-ülésünkön a teljes gazda­sági terv-előzetest, amelyet hamarosan a bizalmi testület is véleményez — mondja. — Ami a termelést illeti, két célnak kell alárendelnünk minden szervező, mozgósító és agitációs erőnket — ez pedig a folyamatos munka és a na­gyobb jövedelmezőség feltét­­eleinek megteremtése. Így erősödhet csak a dolgozók biz­tonságérzete. Ez ügyben „tal­pon van” a gazdasági vezetés, meggyőződtünk róla az szte­­ülésen__ — Miből állapították meg ezt? — Tavaly, úgy félév táján nagyobb önállóságot kapott a gyárunk. Nos, egyetértünk az­zal a törekvéssel, hogy élve ezzel a nagyobb önállósággal a szűkebb profilba tartozó gépkereslet csökkenését más, ha kell kisebb széria gyárt­mányok előállításával pótol­juk. Lekötve így a szabad ka­pacitásunkat, de szem előtt tartva a nyereségességet. En­nek már megvannak az első, biztató jelei: sikerült csehszlo­vák exportmegbízást szerez­­nünk, szárvágó adapterre, bel­földre pedig szénbányászati támberendezések gyártására. Szóval nem várni, hanem tu­datosabban, gyorsabban keres­ni kell a munkát, a külső megbízatásokat — ez a szak­mai vezetők elve is. Anyaghiány és prémiumrendszer A bizalmiak már kézhez kapták a gazdasági tervet, amelyet szóbeli útbaigazítás egészít majd ki, hiszen — mint az szb-elnök mondja — Bem számhalmazzal akarják őket elárasztani, a ténybeli összefüggések a fontosabbak. Hogy mennyire létkérdéssé vált a jövedelmezőség az Ép­gépnél, ahhoz hadd ragadjunk ki egy mutatót: 2,1 százalé­kos a tervezett bérszínvonal növekedés, ami csak úgy való­sulhat meg, ha a központból biztosított 1,2 százalékhoz a hiányzó összeget önerőből ké­pesek lesznek megtermelni. — Reálisnak tartom a 250 milliós gyári termelési tervet, a tavalyi helyzet alapján — véli Harcz Lajos, az alkatrész­üzem bizalmija. — A 2,1 szá­zalékos bérnövekedési átlag elég kevés, de a mi üzemün­kön belül bizonyára magasabb lesz, mert a 64 dolgozóból 40-en gmk-sok és a műszak után plusz munkával többet is keresnek ... Másfajta problé­mát látok: szerintem hibásan döntött tavaly a bizalmi testü­letünk, amikor megszavaztuk, hogy a bérkeretnek csak felét kell fixesíteni, a másik fele legyen mozgó. Ilyen alacsony alapbérek mellett ez irreális­nak bizonyult. Most a közelgő ülésen 30 százalékos mozgóbér arányt javaslunk majd többen is, mert ennyi elég a differen­ciálásra, a cél- és egyéb pré­miumokra. Másik gondja Harcz Lajos csoportjának a fel-felbukkanó anyaghiány, főleg idomacélok­ból, ami a fogas­rudas eme­lők, gépegységek folyamatos gyártását akadályozza, s haj­rákra kényszeríti őket Lesz-e létszámcsökkentés? Olyan hírek járnak a gyár­ban, hogy csökkentik az im­produktív dolgozók létszámát, ami ha igaz, akkor ez főként a 110 tagú alkalmazotti gárdát érintené. — Pontos értesülésem még nincs, de annyi biztos, hogy senkit sem akarnak elküldeni — mondja Bernáth Zoltán fő­bizalmi, a műszaki osztály csoportvezetője. — Nyilván­valóan belső átirányításról lesz szó, már csak azért is, mert csökkent a termelésben dolgozók száma. Az embere­ket, köztük a hozzám tartozó hat bizalmit a létszámkérdés foglalkoztatja legjobban, a bi­zalmi testületi ülésen feltét­lenül megkérdeztem, hogy mik a valós elképzelések. A pontos tájékoztatás, na és a mi jogkörünket érintő, várha­tó intézkedések miatt is. Ezután témát vált a fiatal főbizalmi. Azt mondja, két­ségtelen,, hogy a folyamatos munka és a fokozott jövedel­mezőség biztosítása ma első­számú tennivaló, az érdekkép­viseletben is; jó, hogy keresi, hajtja a szakmai—gazdasági vezetés az új piaci lehetősé­geket. De a beosztott fiatal műszakiak, mérnökök kevésbé vannak érdekeltté téve abban, hogy képességeiket jobban ka­matoztassák, alkalmasint ép­pen az iménti erőfeszítések sikere javára. — Ez pedig nem előnyös a jövőre nézve — teszi hozzá Bernáth Zoltán. Az összeforrottság ereje — Ma, amikor a stabilitá­sunk a tét, nehezebb az egyé­ni, a csoport és vállalati érde­kek összehangolása, mint ko­rábban — szól elköszönőben Khálesz András szb-elnök. — Ennek ellenére bízom a kibon­takozásban. És nemcsak az említett törekvéseink miatt. A régi, tíz—húsz éves törzsgárda tagok magas aránya, a fiata­labbakra ható szakmaszerete­te, összeszokottsága az anya­giaknál is nagyobb kötőerő. Ez pedig nehezebb helyzetben is komoly forrás. Lukács József

Next