Zalai Hírlap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-25 / 121. szám
májusra. jL A L, A l 11 1 ft L ar Készül a szenázs, jól fejlődik a búza Májusi határnézőben a gelsei termelőszövetkezetben A napokban hullott esők megfrissítették a mezőt, a párás, nem túl meleg időjárás hatására szinte szemlátomást bújt ki a földből a kukorica, fejlődik a búza. A gelsei faluvégen a betakarító brigád fele a búzás bükköny őszi keverékét vágja, fele pedig a lucernát. Speciális felépítménnyel ellátott teherautók és traktor vontatta pótkocsik hordják a felaprított zöldtakarmányt a beton silótérbe. Az orosztonyi hízómarhatelepen készül a szenázs, mintegy 1500 tonna lesz belőle. Két E—301-es fűkasza és két E—280-as aprítógép dolgozik a takarmánykeverékeket és a lucernát termő táblákon. Gyakorlott, régi gépészek irányítják a masinákat: Zsoldos László, Galamb Ottó, Németh István, Varga Károly. Rendre vágják a zöld takarmányt, s ha egy kicsit megfonnyadt, az aprítógép felszedi, s feldolgozva a szállítókocsikra fújja. Az őszi keverék tábla túlsó végén mozdulatlan a kaszálógép. — Egy kis műszaki hiba — mondja Harangozó Zoltán, a termelőszövetkezet főmezőgazdásza. — A variátor gumigyűrűjét cserélik. Fél órába sem telik. Ilyen hiba gyakran előfordul. A gépek öregek... A műhelykocsi viszont mindig kéznél van. Ahogy tavasszal megindul a mezőn a munka, elkezdi a szolgálatot és csak késő ősszel fejezi be. A főmezőgazdász felemel a levágott rendből egy marék zöldet, s jólesően hajtogatja, szálazza. — Jó takarmány lesz belőle, sikerült eltalálni a búza és a bükköny megfelelő arányát. — Mennyi szenázs és szilázs készül a gazdaságban ? — Ezerhétszáz-ezernyolcszáz szarvasmarha ellátásáról kell gondoskodnunk. Az idén 7 ezer tonna szenázst és szilázst készítünk, s ebből 2 ezer tonnát tavasszal tartósítunk, a többi nyárvégi, őszi lesz. A takarmánykeveréktábla szomszédságában lucerna szárad. — Széna is készült már? — kérdem Péter Rudolfot, a szövetkezet elnökét — Már be is hordtuk a hideglevegős szárítóba. Csak ez a kis darab maradt kint, mert elkapta az eső. Huszonöt hektárról takarítottuk be a szénát. Elég jó a hozam, igyekeztünk korán levágni az első növedéket, mert négyszer akarjuk kaszálni. Meg aztán küszöbön a rétek kaszálása, az pedig nem kis munka. Hatszáz hektáron kell megszervezni a betakarítást. Valószínűleg a jövő héten hozzákezdünk. Nagy termésre nem lehet számítani, a szálfüvek „megugrottak”, az aljfüvek viszont csak most kezdenek növekedni. Ebből már nem lesz nagy hozam. — Milyen a gelsei tsz határa, mit mutat? — Gyakran járjuk a mezőt — mondja az elnök. — Az esők jót tettek a növényeknek. Nem kaptunk túl sokat, de az kellett. Kis idő múlva jöhet újabb csapadék. A 709 hektárnyi kukoricánk már kikelt, és szépek a gabonáink. De tartsanak velünk, éppen a gelseszigeti határban nézzük meg a kísérleti tavaszi árpát és a röpítőtárcsával vetett búzát. Míg odaérünk, megtudom, hogy a szövetkezetben a Növénytermesztési és Minősítő Intézettel 24 hektáron 13 parcellában tizenhárom fajta tavaszi árpa összehasonlító kísérletét végzik. Többéves együttműködés ez és azért vállalkoztak rá szívesen, mert megismerhetik az új fajtákat, s a legjobbakat választhatják majd a termeléshez. Két fajta összekeverésével úgynevezett populációs kísérletet végeznek, 5—6 hektáron. S, hogy az újdonságok befogadása, alkalmazása, nem rossz üzlet, azt az út túloldalán elterülő 90 hektáron a röpítőtárcsás búzavetés mutatja. Jól bokrosodott, egyenletes, szép vetést ringat a szél. A Baranka búzafajta most kalászol és a szövetkezet vezető szakemberei elégedetten vizsgálják a kalászokat Egy átlagos kalász 32 szemet ígér. — Hatszáz hektár búzát két szakaszban fejtrágyáztunk. Ezt is — mondják. — De valószínűleg a lisztharmat elleni védekezésbe is bevonjuk, bár csak itt-ott látszik fertőzés — vizsgálgatják a tövestül kiemelt növények szárát, alsó leveleit Bozsér Erzsébet Harminckét szemet ígér a Baranka kalásza Számítógép a cipőfelsőrész készítéshez Számítógép szolgálja ki a cipőfelsőrész-készítőket a bonyhádi cipőgyárban. Az új rendszerű, számítógéppel vezérelt futószalag lehetővé teszi, hogy a dolgozók maguk határozzák meg munkájuk ütemét: aki nagyobb teljesítményre képes, az jelzést ad a számítógépnek, s ez nyomban „intézkedik”, hogy megkapja a kért anyagot. A munka e szabad üteme megszüntette a korábbi futószalag idegileg különösen fárasztó, egyhangúságát, nem sürgeti feleslegesen, s nem is kárhoztatja tétlen várakozásra a munkásokat. A kezdeti tapasztalatok alapján úgy számítják a cipőgyár vezetői, hogy átlagosan mintegy 15 százalékkal növekszik a felsőrészkészítő üzem termelékenysége. Az egész technológiai rendszer hazai gyártmány, az alkalmazott számítógép is Magyarországon készült. (MTI) szerpályákra, versenyre és önérzetes, felelős magatartásra. Rendkívül sokrétű, összetett feladatokról van szó. Deviza-, áru- és forráshiány nehezíti például a kiváltságos monopolhelyzetek felszámolását, mégsem mondhatunk le róla. Az 1968-as reform nem érintette a szervezeti és intézményrendszert, melynek átalakítása csak 1980-ban kezdődött, most tovább folyik, s várhatóan a 80- as évek végén fejeződik be. Az MSZMP KB állásfoglalása nemcsak a gazdasági, szervezeti és jogi keretek továbbfejlesztését javasolja, hanem a társadalmi viszonyok, az emberi kapcsolatok jobbítását is kezdeményezi, kedvező feltételeket teremtve a szocialista rendszerben rejlő lehetőségek hasznosításához, az alkotó képességek kibontakoztatásához. Az új vezetési formák — a vállalati tanács, a választott vezetőség — növelik majd a dolgozók beszólási jogát a vállalati döntésekbe, a vezetők kiválasztásába, minősítésébe. Az a cél, hogy ismét eleven valósággá váljon, mint egykor az államosítások után, a lelkesítő jelszó: „Tiéd az ország, magadnak építed”. Az üzemi, a munkahelyi demokrácia fejlesztése, a tulajdonosi felelősségérzet felkeltése tömeges cselekvőképességgé, anyagi hatóerővé válhat. A dolgozó nép okos gyülekezetében és a napi munkában tíz- és százezrek a gazda gondosságával mérlegelhetik, mi az, ami a kollektíva és ezáltal az ország hasznára válik, és mi az, amiből csak kár származik. Ma és holnap, az adott esztendőben és hosszú távon. A szocialista vállalatok gazdálkodásának önállósága, hatásfoka függ a központi irányítás tartalmától, módszereitől, színvonalától. Az irányító hatóság (minisztérium, tanács stb.) átenged bizonyos tulajdonosi jogokat a vállalatoknak, például a tulajdonnal való rendelkezést, vagy a vezetők feletti munkáltatói jogot javul viszont a népgazdasági tervezés, az elemző, a prognosztizáló munka színvonala, korszerűsödik a központi gazdaságfejlesztő programok rendszere, erősödik a kormányzat törvényességi és piacfelügyelete. Új lehetőségek Az irányítás, a szabályozás, a pénzügyi rend változásai új és kedvező lehetőséget teremtenek a vállalati munkához, kedveznek a kezdeményező, öntevékeny magatartásnak. Képesek lesznek-e az új helyzetnek, az új követelményeknek megfelelni a vállalatok. A kívánatos irányban változnak-e és a szükséges ütemben alakulnak-e fent és fent a személyi, a szervezeti, a szemléletbeli feltételek, a módszerek, az érdekeltségi viszonyok, az emberi kapcsolatok? Vagy az évek során kialakult kényelmes és megszokott körülmények, a régi beidegződések bizonyulnak-e erősebbnek? A gazdaságirányítási rendszer aligha újul meg magától, mindenkit meg kell nyerni az ügynek. Elvileg és általában persze senki nincs a gazdasági kibontakozás, a pezsgő, kezdeményező, alkotó légkör kialakítása ellen. De azzal számolni kell, hogy egy-egy konkrét intézkedésnek, amely vélt vagy tényleges érdekeket sért, lesznek ellenzői olykor a vezetők és a társadalmi tisztségviselők között is. Az igazgatók egy része valószínűleg nehezen barátkozik meg például azzal, hogy pályázat alapján, meghatározott időre a dolgozók, vagy azok képviselői választják meg őket. A társadalmi tisztségviselők egy részét pedig bizonyosan zavarja majd, hogy az új szervezeti formák, a vállalati tanács, illetve a választott vezetőség a politikai, az érdekvédelmi munka módszereit némi pályamódosításra, továbbfejlesztésre készteti. Kemény munka a siker feltétele Arról sem feledkezhetünk meg, hogy minden új lépés, intézkedés nemcsak előnyökkel, hanem hátrányokkal is jár. S rövid távon — különösen, ha előítélettel figyelik a változásokat — a hátrányok szembetűnőbbek, nyilvánvalóbbak, míg az előnyök hoszszabb távon érvényesülnek. Arról nem is szólva, hogy bizonyos kedvezőtlen jelenségek, amelyek eddig is voltak, s nem szűnnek meg egy csapásra — például az áremelések, vagy a munkával nem arányos jövedelmek — a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének kontójára íródhatnak. A szocialista nagyipar pénzügyi, műszaki, gazdasági gondjainak megszűnését, előnyének, fölényének szembetűnő érvényesülését sem várhatjuk rövid távon. A korábban felvett hitelek terheitől, vagy a nem gazdaságos tevékenységtől sem szabadulhatnak meg máról-holnapra. Lehet, sőt valószínű, hogy a mozgékonyabb kis- és közepes vállalatok előbb magukra találnak majd az új feltételek között. Ebből még egyáltalán nem következik az új követelmények tendenciózus, nagyüzem-ellenes jellege. A megértés, a türelem, a kitartó, kemény munka a siker feltétele, így volt ez a mezőgazdaságban is. Emlékszünk még a 60-as évekre, amikor a nagyüzemi táblákat nem csupán a méretektől, hanem a gyomok túlburjánzásáról, a télen is letöretlen kukoricáról lehetett felismerni. Hol vannak már azok az idők! Tőlünk függ — higgjünk benne és dolgozzunk azon —, hogy a nagyipar is kitörjön, felzárkózzék, és mint a hőskor természetes velejárójára emlékezzünk 8—10 év múlva a mai gondokra. Kovács József S . — Éppen jókor jött a Panni, mert kerestük a lehetőséget, hol lehet társadalmi munkát vállalni — eleveníti fel a történteket a brigádvezető. — Nevünkhöz híven a májusi nagytakarításból akartuk kivenni a részünket a Csónakázótónál. De annyian dolgoztak már ott, hogy lemondtunk róla, gondoltuk, máshol nagyobb szükség van 40 ember kétkezi munkájára, mert öszszesen ennyien vagyunk. Egyébként is, az iskolapatro- i nálásban már gyakorlatunk • Látatlanban is vállalták A Május I brigád az iskolákért Az első találkozásunk szombaton délelőtt volt, május 19- én. Véletlenül kerültem a nagykanizsai Petőfi Sándor Általános Iskola udvarára, ahol ügyes nők szorgoskodtak. Egyesek az ablakokat tisztogatták, mások a folyosón tüntették el a szennyet hatalmas felmosórongyokkal, volt aki a csempéket törölgette. A Tungsram RT nagykanizsai fényforrás- és üveggyára duplux üzeméből érkeztek. Gyorsan kiderült, hogy a Május 1. szocialista brigádról van szó, amely immár harmadik éve a gyár 216 kollektívája között a legjobb. Nem véletlenül. Minden tekintetben élenjárók, hiszen a napi teljesítményük évek óta meghaladja a 100 százalékot, s egyéb vállalásaikat szintén példásan teljesítik. Ahogyan ők mondják „munkakeresés közben találtunk a Petőfi iskolára”. A hogyanról először Zentai Józsefivé beszél. — Ennek az iskolának a szülői munkaközösségében vagyok vezetőségi tag. Az igazgatónő nemrég tájékoztatott bennünket, hogy kevés a pénz. Ha az iskola kifestését megrendelik, nem marad másra, pedig ugyancsak elkelne még további két terem. A gyerekek jelenleg is három helyre járnak tanulni, s a körülmények nem a legrózsásabbak. A hallottakat természetesen elmondtam a munkatársaimnak, így jutott a brigádvezetőnk fülébe. Innen már minden ment a maga útján. Úgy két héttel ezelőtt Zentainé már Cseke Józsefre brigádvezetővel együtt látogatta meg az iskola igazgatónőjét. Elvállalták a teljes festést és takarítást, hogy a gyerekek jobb körülmények közé kerülhessenek, van — mondja mosolyogva. És sorolják az asszonyok. — Murakeresztúrra jártunk évekig . . . — Előtte a Szabadság téri iskolába, itt Nagykanizsán ... — Már látatlanban elfogadtuk, s felajánlottuk, hogy félezer órát dolgozunk az iskolában. No, de amikor megláttam az osztályokat, a folyosókat, bizony megijedtem, hogy kevés lesz az ötszáz óra. Ám a kollektíva nekigyürkőzött. Először kimosták a függönyöket, majd Zentainé beszervezte a férjét és még néhány apát, mert bizony vakolni is kellett. Az asszonyok pedig kora ébresztőre húzták otthon az órát, azon a bizonyos hétvégén, mert a találat közét hajnali fél hatra beszélték meg. — Főleg mi vidékiek voltunk gondban, hiszen busszal közlekedünk — eleveníti fel ezt a május 19-i szombatot az eszteregnyei Konkoly Gézáné. — Pénteken délutánosok volt tunk, így aztán csak éjfél előtt t értem haza. Hajnali négykor már ismét kelnem kellett, hogy időre beérjek. — És a család? __ Az ötéves kislányom az apjával maradt, de a jószágok ellátása is neki jutott. Ha már vállaltuk, illik teljesíteni. Hurcolkodtunk, takarítottunk, festettünk, függönyt raktunk fel. — Akkor most kitakarította magát... — Ne is mondja. Nemrég az üzemünk hatalmas ablakait mostuk le. S amit restellek, otthon még nem volt időm igazi tavaszi nagytakarításra. Hallgattam is érte eleget. No, de a mi brigádunk ilyen, nem szeretünk szégyenben maradni. 4 Farics Istvánné Alsórajkről ingázik, náluk a nagymama vállalta a gyerekek felügyeletét. — Mi asszonyok, szeretnénk, ha gyermekeink illő körülmények között tanulhatnának, nevelkednének, talán innen az önzetlenségünk. A munkától nem ijedünk meg. Talán egyszer hasonló összefogás segít az én gyerekem iskolájában is, vagy máshol. Az ilyesmit nem lehet méricskélni, mindenki ott hasznosítja magát, ahol tud — fogalmaz. — Amint hallom, lesz folytatása a munkának. — Óh, természetesen. Hétfőn nyolcan mentek, két másik tanterem és mellékhelyiségei várták őket, kedden pedig a Néphadsereg úti iskolarészben dolgozott műszak után kilenc másik munkatársunk, s még mindig nincs vége. A legnehezebb az első akció volt, akkor 14 tanterem várt ránk. A maradék munkát már részletekben elvégezzük a következő napokban. Csak arra kel ügyelnünk, hogy amit elkezdtünk, be is fejezzük még aznap, hogy reggel a gyerekek tanítását ne akadályozza semmi. S a kapcsolat a jövőben sem szakad meg. Az iskola pedagógusai örültek a gyorsan és pontosan érkező patrónásoknak, akik vállalták: a jövőben is szívesen jönnek. És ha ezt a Május 1. brigád megígéri, az biztosan úgy lesz. Szerintük: az adott szó kötelez. Győri András pr 2 millió köbméter víz 400 hektáron A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer első üteméről Víz alatt áll a Kis-Balaton víztározó első üteme. A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője, Gaál Ferenc nyilatkozott a tározóval kapcsolatban. Elmondotta, hogy az első ütem építése még nem fejeződött be. Csak lehetőség volt az elárasztásra, amit az indokol, hogy a már kiirtott növényzet ne éledjen fel. Több, mint 2 millió köbméter víz borít 400 hektáros területet. Itt a tervezett vízszint még 30 —40 centiméterrel emelkedni fog. Munka még van bőven. Például a belső kazettatöltésnél, ami azért is fontos, mert ha váratlan szennyeződési hullám vonul le a Zalán, akkor a védett területre lehet „kormányozni” a vizet. Aztán lehet itt tudományos kísérleteket is folytatni. A tározó húszkilométeres töltése 800 ezer köbméteres földmunkával valósult meg. Az igénybe vett terület 9 százaléka szántó, 17 százaléka erdő és 74 százaléka gyepterüet volt. Leeresztő zsilipek, új út és híd épült, valamint 460 hektáron védőerdőt telepítenek. A tartalékösszeggel együtt az első ütem 640 millió forintba kerül. • Halak lesznek a tározóban már vannak is, hiszen megjelentek a sirályok a víztükör felett, s megfelelő arányban rablóhalakat is telepítenek, hogy a természetes egyensúlyt benntartsák. Gazdasági hasznosítású halasításra nem gondolnak, mert a növényzet eltávolítása különböző időszakokban nagy mozgással jár együtt. Gazdag madárvilág alakul itt ki, hiszen a régi Kis-Balatonról majd átpártolnak a vízimadarak a nagyobb vízterületre. Számukra megfelelő életteret hagynak, lesznek kiemelkedő szigetek is a tározóban. A környező védőerdőben vadászni nem lehet. Ez üzemi terület marad. Arra azonban gondoltak, hogy a nagyközönség szervezett keretek között megtekinthesse a világon egyedülálló környezetvédelmi rendszert. A kis-balatoni víztározó második szakaszával kapcsolatban Gaál Ferenc elmondotta, hogy az 3,1 milliárd forintba fog kerülni. Készen van a programterv, s ez év második félévében szeretnék indítani a kivitelezést. — takáts —