Zalai Hírlap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-25 / 121. szám

május­ra. jL A L, A l 11 1 ft L ar Készül a szenázs, jól fejlődik a búza Májusi határnézőben a gelsei t­er­melő­szövetkezetben A napokban hullott esők megfrissítették a mezőt, a párás, nem túl meleg időjárás hatá­sára szinte szemlátomást bújt ki a földből a kukorica, fejlődik a búza. A gelsei faluvégen a betakarító brigád fele a búzás bükköny őszi keverékét vágja, fele pedig a lucernát. Speciális felépítménnyel el­látott teherautók és traktor vontatta pótko­csik hordják a felaprított zöldtakarmányt a beton silótérbe. Az orosztonyi hízómarhate­lepen készül a szenázs, mintegy 1500 tonna lesz belőle. Két E—301-es fűkasza és két E—280-as ap­rítógép dolgozik a takarmánykeverékeket és a lucernát termő táblákon. Gyakorlott, régi gé­pészek irányítják a masinákat: Zsoldos Lász­ló, Galamb Ottó, Németh István, Varga Ká­roly. Rendre vágják a zöld takarmányt, s ha egy kicsit megfonnyadt, az aprítógép felszedi, s feldolgozva a szállítókocsikra fújja. Az őszi keverék tábla túlsó végén mozdulatlan a kaszálógép. — Egy kis műszaki hiba — mondja Haran­gozó Zoltán, a termelőszövetkezet főmezőgaz­dásza. — A variátor gumigyűrűjét cserélik. Fél órába sem telik. Ilyen hiba gyakran elő­fordul. A gépek öregek... A műhelykocsi viszont mindig kéznél van. Ahogy tavasszal megindul a mezőn a munka, elkezdi a szol­gálatot és csak késő ősszel fejezi be. A főmezőgazdász felemel a levágott rend­ből egy marék zöldet, s jólesően hajtogatja, szálazza. — Jó takarmány lesz belőle, sikerült elta­lálni a búza és a bükköny megfelelő arányát. — Mennyi szenázs és szilázs készül a gaz­daságban ? — Ezerhétszáz-ezernyolcszáz szarvasmarha ellátásáról kell gondoskodnunk. Az idén 7 ezer tonna szenázst és szilázst készítünk, s ebből 2 ezer tonnát tavasszal tartósítunk, a többi nyárvégi, őszi lesz. A takarmánykeveréktábla szomszédságában lucerna szárad. — Széna is készült már? — kérdem Péter Rudolfot, a szövetkezet elnökét — Már be is hordtuk a hideglevegős szárí­tóba. Csak ez a kis darab maradt kint, mert elkapta az eső. Huszonöt hektárról takarítot­tuk be a szénát. Elég jó a hozam, igyekez­tünk korán levágni az első növedéket, mert négyszer akarjuk kaszálni. Meg aztán kü­szöbön a rétek kaszálása, az pedig nem kis munka. Hatszáz hektáron kell megszervezni a betakarítást. Valószínűleg a jövő héten hoz­zákezdünk. Nagy termésre nem lehet számí­tani, a szálfüvek „megugrottak”, az aljfüvek viszont csak most kezdenek növekedni. Eb­ből már nem lesz nagy hozam. — Milyen a gelsei tsz határa, mit mutat? — Gyakran járjuk a mezőt — mondja az elnök. — Az esők jót tettek a növényeknek. Nem kaptunk túl sokat, de az kellett. Kis idő múlva jöhet újabb csapadék. A 709 hek­tárnyi kukoricánk már kikelt, és szépek a ga­bonáink. De tartsanak velünk, éppen a gel­­seszigeti határban nézzük meg a kísérleti ta­vaszi árpát és a röpítőtárcsával vetett búzát. Míg odaérünk, megtudom, hogy a szövet­kezetben a Növénytermesztési és Minősítő Intézettel 24 hektáron 13 parcellában tizen­három fajta tavaszi árpa összehasonlító kí­sérletét végzik. Többéves együttműködés ez és azért vállalkoztak rá szívesen, mert meg­ismerhetik az új fajtákat, s a legjobbakat választhatják majd a termeléshez. Két fajta összekeverésével úgynevezett populációs kí­sérletet végeznek, 5—6 hektáron. S, hogy az újdonságok befogadása, alkalmazása, nem rossz üzlet, azt az út túloldalán elterülő 90 hektáron a röpítőtárcsás búzavetés mutatja. Jól bokrosodott, egyenletes, szép vetést rin­gat a szél. A Baranka búzafajta most kalá­­szol és a szövetkezet vezető szakemberei elé­gedetten vizsgálják a kalászokat Egy átla­gos kalász 32 szemet ígér. — Hatszáz hektár búzát két szakaszban fejtrágyáztunk. Ezt is — mondják. — De va­lószínűleg a lisztharmat elleni védekezésbe is bevonjuk, bár csak itt-ott látszik fertőzés — vizsgálgatják a tövestül kiemelt növények szárát, alsó leveleit Bozsér Erzsébet Harminckét szemet ígér a Baranka kalásza Számítógép a cipőfelsőrész készítéshez Számítógép szolgálja ki a ci­pőfelsőrész-készítőket a bony­hádi cipőgyárban. Az új rend­szerű, számítógéppel vezérelt futószalag lehetővé teszi, hogy a dolgozók maguk határozzák meg munkájuk ütemét: aki nagyobb teljesítményre képes, az jelzést ad a számítógépnek, s ez nyomban „intézkedik”, hogy megkapja a kért anya­got. A munka e szabad üteme megszüntette a korábbi futó­szalag idegileg különösen fá­rasztó, egyhangúságát, nem sürgeti feleslegesen, s nem is kárhoztatja tétlen várakozás­ra a munkásokat. A kezdeti tapasztalatok alapján úgy szá­mítják a cipőgyár vezetői, hogy átlagosan mintegy 15 százalékkal növekszik a felső­részkészítő üzem termelékeny­sége. Az egész technológiai rend­szer hazai gyártmány, az al­kalmazott számítógép is Ma­gyarországon készült. (MTI) szerpályákra, versenyre és ön­érzetes, felelős magatartásra. Rendkívül sokrétű, összetett feladatokról van szó. Deviza-, áru- és forráshiány nehezíti például a kiváltságos monopol­helyzetek felszámolását, még­­­sem mondhatunk le róla. Az 1968-as reform nem érintette a szervezeti és intézményrend­szert, melynek átalakítása csak 1980-ban kezdődött, most to­vább folyik, s várhatóan a 80- as évek­ végén fejeződik be. Az MSZMP KB állásfoglalá­­sa nemcsak a gazdasági, szer­vezeti és jogi keretek tovább­fejlesztését javasolja, hanem a társadalmi viszonyok, az em­beri kapcsolatok jobbítását is kezdeményezi, kedvező felté­teleket teremtve a szocialista rendszerben rejlő lehetőségek hasznosításához, az alkotó ké­pességek kibontakoztatásához. Az új vezetési formák — a vállalati tanács, a választott vezetőség — növelik majd a dolgozók bes­­zólási jogát a vállalati döntésekbe, a vezetők kiválasztásába, minősítésébe. Az a cél, hogy ismét eleven valósággá váljon, mint egykor az államosítások után, a lelke­sítő jelszó: „Tiéd az ország, magadnak építed”. Az üzemi, a munkahelyi demokrácia fej­lesztése, a tulajdonosi felelős­ségérzet felkeltése tömeges cselekvőképességgé, anyagi ha­tóerővé válhat. A dolgozó nép okos gyülekezetében és a napi munkában tíz- és százezrek a gazda gondosságával mérlegel­hetik, mi az, ami a kollektíva és ezáltal az ország hasznára válik, és mi az, amiből csak kár származik. Ma és holnap, az adott esztendőben és hosszú távon. A szocialista vállalatok gaz­dálkodásának önállósága, ha­tásfoka függ a központi irányí­tás tartalmától, módszereitől, színvonalától. Az irányító ha­tóság (minisztérium, tanács stb.) átenged bizonyos tulajdo­­nosi jogokat a vállalatoknak, például a tulajdonnal való rendelkezést, vagy a­ vezetők feletti munkáltatói jogot javul viszont a népgazdasági terve­zés, az elemző, a prognosztizá­ló munka színvonala, korsze­rűsödik a központi gazdaság­­fejlesztő programok rendszere, erősödik a kormányzat törvé­nyességi és piacfelügyelete. Új lehetőségek Az irányítás, a szabályozás, a pénzügyi rend változásai új és kedvező lehetőséget terem­tenek a vállalati munkához, kedveznek a kezdeményező, öntevékeny magatartásnak. Képesek lesznek-e az új hely­zetnek, az új követelmények­nek megfelelni a vállalatok. A kívánatos irányban változ­­nak-e és a szükséges ütemben alakulnak-e fent és fent a sze­mélyi, a szervezeti, a szemlé­letbeli feltételek, a módszerek, az érdekeltségi viszonyok, az emberi kapcsolatok? Vagy az évek során kialakult kényel­mes és megszokott körülmé­nyek, a régi beidegződések bi­zonyulnak-e erősebbnek? A gazdaságirányítási rend­szer aligha újul meg magától, mindenkit meg kell nyerni az ügynek. Elvileg és általában persze senki nincs a gazdasági kibon­takozás, a pezsgő, kezdemé­nyező, alkotó légkör kialakítá­sa ellen. De azzal számolni kell, hogy egy-egy konkrét in­tézkedésnek, amely vélt vagy tényleges érdekeket sért, lesz­nek ellenzői olykor a vezetők és a társadalmi tisztségviselők között is. Az igazgatók egy ré­sze valószínűleg nehezen ba­rátkozik meg például azzal, hogy pályázat alapján, megha­tározott időre a dolgozók, vagy azok képviselői választják meg őket. A társadalmi tisztségvi­selők egy részét pedig bizonyo­san zavarja majd, hogy az új szervezeti formák, a vállalati tanács, illetve a választott ve­zetőség a politikai, az érdek­­védelmi munka módszereit né­mi pályamódosításra, tovább­fejlesztésre készteti. Kemény munka a siker feltétele Arról sem feledkezhetünk meg, hogy minden új lépés, intézkedés nemcsak előnyök­kel, hanem hátrányokkal is jár. S rövid távon — különö­sen, ha előítélettel figyelik a változásokat — a hátrányok szembetűnőbbek, nyilvánva­lóbbak, míg az előnyök hosz­­szabb távon érvényesülnek. Arról nem is szólva, hogy bi­zonyos kedvezőtlen jelenségek, amelyek eddig is voltak, s nem szűnnek meg egy csapás­ra — például az áremelések, vagy a munkával nem ará­nyos jövedelmek — a gazda­ságirányítási rendszer tovább­fejlesztésének kontójára íród­hatnak. A szocialista nagyipar pénz­ügyi, műszaki, gazdasági­­ gondjainak megszűnését, elő­­nyének, fölényének szembetű­­­­nő érvényesülését sem várhat­­­­juk rövid távon. A korábban­­ felvett hitelek terheitől, vagy a nem gazdaságos tevékeny­­­­ségtől sem szabadulhatnak meg máról-holnapra. Lehet, sőt valószínű, hogy a mozgé­konyabb kis- és közepes vál­lalatok előbb magukra talál­nak majd az új feltételek kö­zött. Ebből még egyáltalán­­ nem következik az új követel­mények tendenciózus, nagy­üzem-ellenes jellege. A megértés, a türelem, a ki­­tartó, kemény munka a siker feltétele, így volt ez a mező­­gazdaságban is. Emlékszünk még a 60-as évekre, amikor a nagyüzemi táblákat nem csu­pán a méretektől, hanem a gyomok túlburjánzásáról, a télen is letöretlen kukoricáról lehetett felismerni. Hol van­nak már azok az idők! Tőlünk függ — higgjünk benne és dolgozzunk azon —, hogy a nagyipar is kitörjön, felzár­kózzék, és mint a hőskor ter­mészetes velejárójára emlékez­­zünk 8—10 év múlva a mai gondokra. Kovács József S . — Éppen jókor jött a Pan­ni, mert kerestük a lehetősé­get, hol lehet társadalmi mun­kát vállalni — eleveníti fel a történteket a brigádvezető. — Nevünkhöz híven a máju­si nagytakarításból akartuk kivenni a részünket a Csóna­kázótónál. De annyian dolgoz­tak már ott, hogy lemondtunk róla, gondoltuk, máshol na­gyobb szükség van 40 ember kétkezi munkájára, mert ösz­­szesen ennyien vagyunk.­­ Egyébként is, az iskolapatro- i nálásban már gyakorlatunk •­ Látatlanban is vállalták A Május I brigád az iskolákért Az első találkozásunk szom­baton délelőtt volt, május 19- én. Véletlenül kerültem a nagykanizsai Petőfi Sándor Ál­talános Iskola udvarára, ahol ügyes nők szorgoskodtak. Egyesek az ablakokat tiszto­gatták, mások a folyosón tün­tették el a szennyet hatalmas felmosórongyokkal, volt aki a csempéket törölgette. A Tung­sram RT nagykanizsai fény­forrás- és üveggyára duplux üzeméből érkeztek. Gyorsan kiderült, hogy a Május 1. szo­cialista brigádról van szó, amely immár harmadik éve a gyár 216 kollektívája között a legjobb. Nem véletlenül.­ ­ Minden tekintetben élenjá­rók, hiszen a napi teljesítmé­nyük évek óta meghaladja a 100 százalékot, s egyéb válla­lásaikat szintén példásan tel­jesítik. Ahogyan ők mondják „munkakeresés közben talál­tunk a Petőfi iskolára”. A ho­gyanról először Zentai József­ivé beszél. — Ennek az iskolának a szülői munkaközösségében va­gyok vezetőségi tag. Az igaz­gatónő nemrég tájékoztatott bennünket, hogy kevés a pénz. Ha az iskola kifestését meg­rendelik, nem marad másra, pedig ugyancsak elkelne még további két terem. A gyerekek jelenleg is három helyre jár­nak tanulni, s a körülmények nem a legrózsásabbak. A hal­lottakat természetesen el­mondtam a munkatársaimnak, így jutott a brigádvezetőnk fülébe. Innen már minden ment a maga útján. Úgy két héttel ezelőtt Zen­­tainé már Cseke Józsefre bri­gádvezetővel együtt látogatta meg az iskola igazgatónőjét. Elvállalták a teljes festést és takarítást, hogy a gyerekek jobb körülmények közé kerül­hessenek, van — mondja mosolyogva. És sorolják az asszonyok. — Murakeresztúrra jártunk évekig . . . — Előtte a Szabadság téri iskolába, itt Nagykanizsán ... — Már látatlanban elfogad­tuk, s felajánlottuk, hogy fél­ezer órát dolgozunk az iskolá­ban. No, de amikor meglát­tam az osztályokat, a folyosó­kat, bizony megijedtem, hogy kevés lesz az ötszáz óra. Ám a kollektíva nekigyür­­kőzött. Először kimosták a függönyöket, majd Zentainé beszervezte a férjét és még néhány apát, mert bizony va­kolni is kellett. Az asszonyok pedig kora ébresztőre húzták­­ otthon az órát, azon a bizo­­­­nyos hétvégén, mert a talála­t közét hajnali fél hatra beszél­ték meg. — Főleg mi vidékiek vol­­­­tunk gondban, hiszen busszal közlekedünk — eleveníti fel ezt a május 19-i szombatot az eszteregnyei Konkoly Gézáné. — Pénteken délutánosok vol­­t tunk, így aztán csak éjfél előtt t értem haza. Hajnali négykor már ismét kelnem kellett, hogy id­őre beérjek. — És a család? __ Az ötéves kislányom az apjával maradt, de a­ jószágok ellátá­sa is neki jutott. Ha már vállaltuk, illik teljesíteni. Hur­­colkodtunk, takarítottunk, fes­tettünk, függönyt raktunk fel. — Akkor most kitakarítot­ta magát... — Ne is mondja. Nemrég az üzemünk hatalmas ablakait mostuk le. S amit restellek, otthon még nem volt időm iga­zi tavaszi nagytakarításra. Hallgattam is érte eleget. No, de a mi brigádunk ilyen, nem szeretünk szégyenben marad­ni. 4 Farics Istvánné Alsórajkről ingázik, náluk a nagymama vállalta a gyerekek felügyele­tét. — Mi asszonyok, szeretnénk, ha gyermekeink illő körülmé­nyek között tanulhatnának, nevelkednének, talán innen az önzetlenségünk. A munkától nem ijedünk meg. Talán egy­szer hasonló összefogás segít az én gyerekem iskolájában is, vagy máshol. Az ilyesmit nem lehet méricskélni, mindenki ott hasznosítja magát, ahol tud — fogalmaz. — Amint hallom, lesz foly­tatása a munkának. — Óh, természetesen. Hét­főn nyolcan mentek, két má­sik tanterem és mellékhelyi­ségei vártá­­k őket, kedden pe­dig a Néphadsereg úti iskola­részben dolgozott műszak után kilenc másik munkatársunk, s még mindig nincs vége. A leg­nehezebb az első akció volt, akkor 14 tanterem várt ránk. A maradék munkát már rész­letekben elvégezzük a követ­kező napokban. Csak arra kel ügyelnünk, hogy amit elkezd­tünk, be is fejezzük még az­nap, hogy reggel a gyerekek tanítását ne akadályozza sem­mi. S a kapcsolat a jövőben sem szakad meg. Az iskola peda­gógusai örültek a gyorsan és pontosan érkező patró­nások­nak, akik vállalták: a jövőben is szívesen jönnek. És ha ezt a Május 1. brigád megígéri, az biztosan úgy lesz. Szerintük: az adott szó kötelez. Győri András pr 2 millió köbméter víz 400 hektáron A Kis-Balaton vízvédelmi rendszer első üteméről Víz alatt áll a Kis-Balaton víztározó első üteme. A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője, Gaál Ferenc nyilatkozott a tározó­val kapcsolatban. Elmondotta, hogy az első ütem építése még nem fejeződött be. Csak lehe­tőség volt az elárasztásra, amit az indokol, hogy a már kiir­tott növényzet ne éledjen fel. Több, m­int 2 millió köb­méter víz borít 400 hektá­ros területet. Itt a tervezett vízszint még 30 —40 centiméterrel emelkedni fog. Munka még van bőven. Például a belső kazettatöltés­­nél, ami azért is fontos, mert ha váratlan szennyeződési hul­lám vonul le a Zalán, akkor a védett területre lehet „kor­mányozni” a vizet. Aztán le­het itt tudományos kísérleteket is folytatni. A tározó húszkilométeres töltése 800 ezer köbméteres földmunkával valósult meg. Az igénybe vett terület 9 százaléka szántó, 17 száza­léka erdő és 74 százaléka gyepterüet volt. Leeresztő zsilipek, új út és híd épült, valamint 460 hektáron védőerdőt telepítenek. A tar­talékösszeggel együtt az első ütem 640 millió forintba ke­rül. • Halak lesznek a tározóban már vannak is, hiszen meg­jelentek a sirályok a víztükör felett­­, s megfelelő arányban rablóhalakat is telepítenek, hogy a természetes egyensúlyt benntartsák. Gazdasági hasznosítású halasításra nem gondolnak, mert a növényzet eltávolítása különböző időszakokban nagy mozgással jár együtt. Gazdag madárvilág alakul itt ki, hi­szen a régi Kis-Balatonról majd átpártolnak a vízimada­rak a nagyobb vízterületre. Számukra megfelelő életteret hagynak, lesznek kiemelkedő szigetek is a tározóban. A környező védőerdőben vadász­ni nem lehet. Ez üzemi terület marad. Arra azonban gondol­tak, hogy a nagyközönség szervezett keretek között megtekint­hesse a világon egyedülálló környe­zetvédelmi rendszert. A kis-balatoni víztározó má­sodik szakaszával kapcsolat­ban Gaál Ferenc elmondotta, hogy az 3,1 milliárd forintba fog kerülni. Készen van a programterv, s ez év második félévében szeretnék indítani a kivitelezést. — takáts —

Next