Zalai Hírlap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-25 / 20. szám

1985. január 25., péntek Tiszta lappal Tartozás nélkül folytathatja munkáját a Nagykanizsai ÁG örömmel újságolták a Nagykanizsai Állami Gazdaság vezetői, hogy az 1985-ös esztendőt tartozás nélkül kezd­hetik, minden esedékes adósságot visszafizettek. Hosszú volt az út idáig, sok éven át terhelte hitel, vagy más tartozás a hetvenes évek végére válságba került mező­­gazdasági üzemet. Most tiszta lappal folytathatják mun­kájukat. Azoknak lett igazuk,, akik hittek abban, hogy az új vezetés — a dolgozók felzárkózásával — képes lesz megújítani, talpra állítani a gazdaságot. Milliók újraalapozásra — Az évtized első esztende­jében kétmillió forint nyere­ség volt az indulás, amit ki­­sebb-nagyobb összeggel min­den évben sikerült növelni, így most hétmilliónál tartunk — mondja Végh János köz­­gazdasági igazgatóhelyettes. — Még távol az elvárható­tól. . . — Magunk sem tartjuk nagy összegnek, de a valamikori veszteségből kigazdálkodásra előírt közel négy millió forin­tot időközben rendeztük, rá­adásul sok milliót fordítottunk a gazdaság újraalapozására, a veszteséges tevékenységek ki­iktatására. És mostanra a fej­lesztési hiteleinket visszafizet­tük, tehát jelentősebb tartozá­sunk nincs. Újabban, az éveken át sok bajt és veszteséget okozó ser­téstelepek hozzák a legtöbb pénzt, de azt is nagy ered­ménynek tartják, hogy a gyü­mölcspiac pangásának idősza­kában eltartja magát az ága­zat. Mit kellett az eredménye­kért tenni? A kérdésre Mika József termelési igazgatóhe­lyettes válaszol: — Felsorolni is sok lenne, egy merőben más gazdaság formálásába kezdtünk, mint amilyen volt korábban. — Konkrétan? — Az üzemegységi formá­ról például áttértünk az ága­zati rendszerre. Ez messze ha­tékonyabb és ezért lényegesen kevesebb emberre van szük­ség. Elsősorban az adminiszt­ratív állományt csökkenthet­­tük. Már öt év bizonyítja, hogy ez jó lépésünk volt. Az ágazatvezetőkkel egyez­tetik a terveiket, akik önálló feladatokat kaptak és kapnak, kevés a központ által diktált tennivaló, azok közül első he­lyen szerepel a nyereségterv. Annak teljesítési módja már a termelő egységre tartozik. — Az önállósággal pedig jól élnek az ágazatok vezetői és dolgozói — szögezi le Mika József. — Bérszínvonal tekin­tetében az utolsók között vol­tunk az ország állami gazda­ságainak sorrendjében. A pénzt a feladatokhoz mértük, ezzel megnyertük a törzsgár­dát, azokat, akikre építhet­tünk, lével hozták meg döntéseiket. Vertikális fejlesztésekbe fog­tak, így alakították ki megle­hetősen rövid idő alatt a vég­terméket előállító gyümölcslé készítő, a keveréktakarmányt gyártó üzemeiket. Közben fo­kozatosan szűrték ki termelé­sükből a veszteséges tevékeny­ségeket, ezzel párhuzamosan felújították az amortizálódott gépparkjukat, gyümölcsösei­ket ellátták speciális gépek­kel, egyebek között azért, hogy a fák nyolc napos per­metezési fordulóját biztosít­hassák. — Ültetvényeinkben a mi­nőség került előtérbe — mond­ja Czinege József főkertész. — A régi telepítésűeket kiselej­teztük, miközben újabb 170 hektárnyi kertést alakítottunk ki. Ott már „piacos” árut szü­retelünk. Rövidesen többet minden korábbi mennyiség­nél, méghozzá szolidabb költ­ségráfordítással. — Ez utóbbinak mi a titka? — Alacsonyabbak a fák, ki­sebb a koronájuk, így köny­­nyebb a metszés és a szüret, valamint a hatékonyabb nö­vényvédelem. — Újabb selejtezések? — Csak azok a fák kerülnek kivágásra, amelyeknek lejár a „kihordási” idejük, tehát el­öregszenek. A következő évek­ben tíz— tizenegyezer tonna gyümölccsel számolunk. Ez a korábbival megegyező meny­­nyiség, de a termőterület ki­sebb. — A határunk más részébe pedig olyan területeket vet­tünk vissza a termelésbe, amik már hosszú időn át használa­ton kívül voltak — teszi hoz­zá a termelési igazgatóhelyet­tes. — A művelésbe vont föl­deken főleg kukoricát terme­lünk, erre van szükség, hi­szen túlsúlyban abrakfogyasz­tó állataink vannak. Nincs megállás — Hogyan sikerült nyeresé­gessé tenni a sertéstartást? — Mindent az árutermelés­nek rendeltünk alá, ehhez igazodva változtattunk a telep technológiáján és a fajtán, az utóbbit a húsipar is segítette — válaszol Mika József. — Most a tenyésztés, a ne­velés és a hizlalás között össz­hang van a két sertéstelepün­kön — teszi hozzá Kocsmár Géza főálattenyésztő. — A fé­rőhelykihasználás közel száz százalékos, a tartástechnológi­ához pedig megtaláltuk az alkalmas fajtát. Most évente 16 ezer hízót tudunk eladni. — Milyen haszonnal? — Kocánként nyolcezer fo­rint fölött van a tiszta pén­zünk. Ehhez persze 22—23 darabos malacszaporulatra van szükség és csak nyolc—ki­lenc százalékos lehet az elhul­lás, így hoz szép hasznot a 850 anyaállat. Újabban a szepetneki ser­téstelep a gazdaság egyik büszkesége. Említik, hogy ott vezették be először az ötnapos munkahetet, s az átállás min­den megrázkódtatás nélkül si­kerül. De a kisebb, ká­polnapusztai hizlaldára sincs panasz. — Egy vágóhíd felépítésével szerettük volna sertéságaza­tunkat vertikálissá tenni — mondja Mika József. — Anya­giak hiányában ez eddig nem sikerült, de nem mondtunk le e tervünkről. — Tehát teljes már a rend a gazdaságban? — Attól még távol vagyunk, de különben is tökéletes üzem­ről aligha lehet szó, hiszen mindig újabb feladatokkal ta­láljuk magunkat szemben. Azt tudjuk, hogy egy pillanatra sem szabad megállnunk, mert az egyenlő lenne a visszaesés­sel, ezért fejlesztenünk kell, hogy előre jussunk. Nemecz Ferenc Összpontosítás a gazdaságosságra Ezek után a termelés gazda­ságossá tételére összpontosult a figyelem. Mindenekelőtt a piaci helyzet figyelembe véte­ Felhasználni a megszerzett tudást Vizsgaidőben az MSZMP megyei oktatási igazgatóságán CSOPORTOK AZ AJTÓK­NÁL, s hol társalgás, hol csendes éljenzés és gratulá­ció zaja tölti meg a folyosó­kat. — Fiúk, értelmetlen dolog puskákat gyártani, most ami­kor a leszerelésről kezdődnek tárgyalások — hangzik a tré­fás megjegyzés az egyik jó­kedvű társaságból. Vannak, akik derűsen, a jó felkészü­lés tudatában, mások jegyze­teiket forgatva, drukkosan várják a megmérettetést a megyei oktatási igazgatóság esti egyetemi hallgatói közül. Czendrei Zoltán, a zalalö­­vői költségvetési üzem meg­bízott vezetője felszabadultan beszélget társaival. Teheti, mert jelesen vette az aka­dályt munkásmozgalom-törté­netből. — A párt élcsapat jellege volt a tételem, ami a polé­miára, keresztkérdésekre okot adó téma — magyarázza a fiatalember. — Ezért is tet­szett, s egyáltalán a vizsgáz­tatás légköre, olykor párbe­szédes stílusa miatt. Aztán elmondja is, milyen ponton alakult eszmecserévé a felelete az osztály vezető­jével, Jakab Vilmossal. — Főleg a bírálat-önbírálat kérdésénél. Tetszett neki, amikor kifejtettem: legyen az nyílt, tárgyilagos, de ne az utcán vagy folyosón hangoz­zék el, hanem az arra hiva­tott fórumon, pártszerű kere­tek között. EGYÉBKÉNT AZ ELSŐ NÉGY VIZSGÁZÓT akár ügyeletes kabalának is felfo­gadhatják, mert mindnyájan jelessel zárták a félévet. — Itt az eminens, őt kér­dezze! — mutatnak a folyosó végén álló másodéves „pol­­gazdos” csoportban Czigány Jenőre. — Illik készülni, ennyi az egész — hárítja el az elis­meréseket az IÁÉV ügyviteli vezetője. — Úgy vélem, be­osztásomhoz, de mozgalmi megbízatásomhoz is kötött az esti egyetem elvégzése: a szakszervezeti oktatást irá­nyítom a szerelőipari főépí­tésvezetőségnél. Elég sok az érettségizett, tájékozott ember nálunk — fura volna, ha fel­készületlenül állnak eléjük, különösen gazdaságpolitikai kérdésekben. Bekopogtatok az osztályba. Végszóra érkezek, miszerint Kishalmi Vilma osztályvezető elégedett a 15 hallgató össz­teljesítményével. Ugyanis va­lamivel jórendű fölötti az át­lag. Katona József­né osztályá­ban viszont javában tart a vizsga. — Az írásbelije aránylag jól sikerült. . . A tétele? — Az 1918-as polgári for­radalom — válaszol Szaksz Ibolya, a benn ülő négy hall­gató egyike. Gombócz Lászlónak, a za­laegerszegi MOM-gyár opti­kusának a két világháború közötti szovjet külpolitikáról kell referálnia. Egy ponton oldalvágányra ment az egyéb­ként gördülékeny felelet.­­ Évközbeni jó szereplése alapján kicsit többet vártam, de a négyest megilleti — hangzik az értékelés. Elége­detten lép ki várakozó tár­saihoz a fiatal szakmunkás. Habár mindenki tudja, né­gyesnél jobb felelet nem volt, mégis ugratják: — Te, az osztály esze is csak ennyit tudtál? — AZ A FONTOS, hogy az ember felhasználja a meg­szerzett tudást — válaszol Gombócz László. — Mert a gyárban, a műhelybeliek tíz­órai- és ebédszünetben bizony gyakran „megfeleltetnek”, jó­kat vitázunk. A sporttal kezdjük, de percek alatt a politikába vágunk. Aztán felém fordul: —­­ Magam jelentkeztem ide, mert a 2 éves marxista— leninista középiskola után — oda úgy küldtek — megtet­szett a tanulás és olvasni is nagyon szeretek. Manapság, amikor elég nehezen átte­kinthetők a nemzetközi vi­szonyok és azok összefüggé­sei — igen jól jönnek nekem az itt tanultak. Nemrég vet­tek fel a pártba, s éppen csü­törtökön kapom meg a tag­­könyvemet. Azt hiszem — úgy is akarom —, hogy nem okozok csalódást: lesz majd jobb is az eredményem az év végi, egyben utolsó záróvizs­gán — köszön el a szakmun­kás fiatalember. Lukács József A Köbtex za­laegerszegi üze­mének fonodá­jában (képün­kön) az első negyedévben 262 tonna fona­­lat gyártanak, a szövödében pedig másfél millió négyzet­­méter szövetet készítenek a tervek szerint. A terv túltelje­sítéséhez kom­munista mű­szakok szerve­zését is meg­kezdik a közel­jövőben. mm Hlmop Adóalap eltitkolás és felületes munkavégzés Tallózás a megyei népi ellenőrzéshez érkező bejelentésekből A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz évente elég nagy számban érkeznek különböző jellegű magán és közérdekű bejelentések. A legtöbben a kereskedelmi ellátással kap­csolatban, valamint a fogyasz­tói érdekvédelem ügyében pa­naszkodnak. Az ilyen jellegű észrevételek, az összes beje­lentés húsz százalékát teszik ki. Sajnálatos tény, hogy a be­adványok negyven százaléka nem megalapozott.­­ Annak viszont örülünk, hogy a levelek többsége név és pontos lakcím feltüntetésé­vel érkezik hozzánk — tájé­koztat Bajor László, a MNEB gazdasági szakértője. — Így aztán azonnal hatékonyan tu­dunk intézkedni. Természete­sen kapunk névtelen jelzéseket is. — Napjainkban sokan szóvá teszik, hogy a gmk-k tevé­kenységénél, néhány helyen visszaélések tapasztalhatók.­­ Ezzel kapcsolatban hoz­zánk is érkezett névtelen be­jelentés. Az illető szerint Nagykanizsán, a Kanizsa Bú­torgyárban főmunkaidőben géembáznak. Kimentünk a helyszínre, és a következők­ről győződtünk meg: a válla­lat vezetése a hivatalos és a gmk munkaidőt szigorúan kü­lönválasztja, rendszeresen el­lenőrzi. A felvetés tehát meg­alapozatlan volt. Amint tovább nézegetjük az iratokat, egy érdekes eset­re bukkanunk. — A bejelentő személye eb­ben az ügyben ismert — foly­tatja a szakértő. — Egy kő­műves kisiparos tevékenységé­vel kapcsolatban tett észrevé­teleket. A kisiparos húszezer forintos munkát végzett nála, amiről nem adott számlát, ami adóalap eltitkolásnak számít. Ezen kívül bejelentés nélkül foglalkoztatott segéd­munkásokat, ami társadalom­­biztosítási kötelezettség elmu­lasztásának minősül. A felso­rolt vádpontok bizonyíthatók voltak, így szabálysértési el­járásokat kezdeményeztünk. A kisiparost­ megközelítőleg tizenötezer forint pénzbírság­gal sújtották. Amit még érdemes megje­gyezni: a feljelentés azért tör­tént, mert a kisiparos még egy munka elvégzését ígérte a megrendelőnek, a kivitele­zési idejét viszont egyre halo­gatta. Ha állja a szavát, s idő­ben nekilát a munkának, ak­kor elmarad a feljelentés, és az említett szabálytalanságok­ra sem derült volna fény. A keszthelyi Vasipari és Gépjármű Javító Szövetkezet felületes munkát végzett egyik ügyfelének a kocsiján. A vizs­gálat a következőket állapí­totta meg: — A szélvédő üvegnek hiá­nyos volt a tömítettsége. A fékrendszerrel kapcsolatban hibát észleltek. A fényezésnél is akadtak problémák. Egy­ezerkétszáznegyven forint munkadíj túlszámlázás tör­tént. Helytelen díjtételeket al­kalmaztak. Felszámoltak hét kiló lemezt, amit be sem épí­tettek. . . — Milyen felelősségrevoná­­sok történtek? — A népi ellenőrzés fegyel­mi eljárás kezdeményezését kérte, ám ebből nem lett sem­mi. A szövetkezet elnöke há­rom dolgozót írásbeli figyel­meztetésben részesített. Pedig ez az ügy ennél mindenkép­pen többet érdemelt volna. A szabálysértési feljelentés alapján, a keszthelyi tanács a három dolgozót összesen tíz­ezer forint bírság megfizeté­sére kötelezte. A szövetkezet részéről ennek a jogosságát — amint jelezték —, kifogá­solni akarják. Pedig annak idején meg­jegyzés nélkül aláírták az üggyel kapcsolatban készült jegyzőkönyvet... V. F. 3 Új j­öv­ed­­e­l­e­m­szabál­y­ozás A startpisztoly képletesen szólva eldördült január else­jén. Életbe léptek a néhány hónappal ezelőtt meghirde­tett változások, a vállalatok és szövetkezetek már az új rendeletek szerint láttak munkához. Gazdálkodásuk várhatóan alapvetően meg­változik, s ebben nagy sze­repet kap az új jövedelem­szabályozás is. Érdekeltségi alap A legfontosabb változás, hogy megszűnik a fejlesztési és részesedési alap. Helyét az osztatlan érdekeltségi alap veszi át, amiből a kötelező adók és adósságok megfize­tése után a vállalatok saját elhatározásuk szerint hasz­nálhatják föl a pénzüket, eb­ből lehet tehát új gépeket vásárolni, üzemcsarnokokat építeni, vagy éppen béreket emelni. Miután nem kell kö­telezően „dobozolni” a pénzt, vagyis a különböző alapok között előre szétosztani, a vállalatok nagyobb önálló­sággal dönthetnek a nyeresé­gek felhasználásáról. Jónéhány fórumon elhang­zott, hogy a nyereséggel ará­nyos elvonás, amely a múlt év végéig volt érvényben, éppen a legjobban dolgozó cégeket sújtotta, hiszen mi­nél hatékonyabban dolgoztak, annál többet fizettek. Mos­tantól kezdve attól függ in­kább az adó, hogy mire akar­ják a pénzt fordítani, de a korábbihoz képest kisebb körben tovább él a nyereség növekedésével arányos elvo­nás is. Jól tükrözi a válto­zást egy teljesen új adófajta bevezetése, a vagyonadó. Bevezetésének célja arra ösztönzi a vállalatokat, hogy minél hatékonyabban fektes­sék be eszközeiket, ám ezek közé nemcsak a gépeket, épü­leteket kell érteni, hiszen ide tartozik például a bankbetét is. A hozamból természete­sen részesedni akar a költ­ségvetés, mint tulajdonos. Ezt fejezi ki tehát a három szá­zalékos vagyonadó, amelyet az érdekeltségi alapból kell majd befizetni. A másik, részben új elvo­nási forma a felhalmozási adó. Mértéke 18 százalék, és szintén az érdekeltségi alapot terheli, amennyiben a válla­lat új fejlesztésre szánja el magát. Az elvonás nagysága a mindenkori gazdaságpoliti­kai célokat fejezi ki, össze­hangolja a vállalat lehetősé­geit és a népgazdaság célki­tűzéseit a beruházások pia­cán. Drágult a munkaerő Jogosan merülhet föl a kérdés, hogy 18 százalékos el­vonás hatására nem csökken­nek-e majd tovább az amúgy is megcsappant fejlesztések? E nem kívánt hatás ellensú­lyozására különböző rendel­kezéseket hozott a kormány, amellyel megkönnyíti a fej­lesztésbe vágó cégek terheit: ezentúl az amortizáció teljes mértékben a vállalatoknál marad, s megszűnik jóné­­hány, korábban a beruházá­sokat korlátozó befizetés, pél­dául az építési adó és a be­ruházási illeték. A vállalatok életének má­sik meghatározó tényezője az élő munka költsége. Ez még mindig túlságosan alacsony Magyarországon, s így a vál­lalatok sokszor gazdálkodnak pazarló módon még szakkép­zett munkásgárdájukkal is. E nem kívánatos tendencián kíván segíteni a béradó, amelyet a vállalatok jelentős részénél az összes kifizetett bér után kell fizetni. A vállalatok pénzét az előbb említett adókon kívül más, a korábbival azonos jellegű elvonás is terheli, a városi és községfejlesztési hozzájárulás 15 százaléka, valamint a 35 százalékos nye­reségadó. Ezeket kell legelő­ször a nyereségből kifizetni. Maguk dönthetnek Az elmondottakból egyér­telműen kiderül, hogy a vál­lalatok ugyanannyi pénzt fi­zetnek majd be a költségve­tés számláira, mint eddig, szakszerűen fogalmazva, nem csökken az elvonás mértéke. Ám, az elvonás alapelve már nemcsak a nyereségarányos adóztatás, és a vállalatok na­gyobb felelősséggel dönthet­nek a pénzük felhasználásá­ról, s mérlegelhetik a hely­zetüket. Reális most már a választás, vajon új gépeket vegyenek-e egy adott évben, avagy éppen 25 százalékkal emeljék-e a béreket? Bár nagyon nehéz előre fel­mérni a jövedelemszabályozás változásának hatásait, egy bi­zonyosnak látszik, elsősorban a hatékonyan működő válla­latok járnak jól, számukra kedvezőek az új rendeletek. Lakatos Mária

Next