Zalai Hírlap, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-23 / 69. szám

D­epresszió: Jelek a bőrön A jövőben talán a bőrről leolvasható lesz, hogy valaki hajlamos a depresszióra. A detroiti Wayne Állami Egye­tem mentálhigiénés intézeté­nek kutatói rájöttek, hogy a depressziósoknak­­és ezek kö­zeli hozzátartozóinak, akiken ennek a betegségnek a hal­vány tünetei mutatkoznak) bizonyos bőrsejtjeiben (a fzibroblasztokban) a szoká­sosnál több olyan kémiai re­ceptor van, amely megköti az acetilkolint, az egyik olyan anyagot, amely az ingereket az agyhoz és onnan továbbít­ja. Abból a­ célból, hogy a gyógyszerek és a környezet hatásait kikapcsolják, a tudó­sok depressziósok és egészsé­gesek sejtjeit tenyésztették táptalajon. Eközben kiderült, hogy a depressziósok sejtjei az osztódáskor ugyancsak ab­normális sejteket hoztak lét­re. Eszerint ezek genetikailag beprogramozottak. „Feltéte­lezzük, hogy ez a géneltérés az idegrendszerre is rányom­ja a bélyegét” — mondja dr. Elliot Gershon, a kutatócso­port vezetője. Az eddigi vizs­gálatokat folytatni szándékoz­nak. Hétvégi monológ Csak váltson — Nem tudsz véletlenül egy eladó buzogányról? — szegezte nekem a minap a kérdést Lőcs Béla, amikor találkoztam vele a néptelen Szótlásló utcában. — Csak nem Bizáncba ké­szülsz az Ibusszal? — kérdez­tem, majd felhívtam a figyel­mét, hogy Botond óta nem nagyon kedvelik arrafelé a buzogánnyal érkező turistá­kat. — Egy frászt — higgasztott le Lőcs. — Itthon akarok törni, zúzni, s úgy gondol­tam, hogy egy ilyen ütleggel előkelőbb, mint ha az ember csak úgy a pucér öklével csapkod. További keresztkérdéseim nyomán kiderült, hogy főnö­ke gerjesztette haragra, s mi­vel őt meg sem ütheti, úgy gondolta, hogy indulatait csil­lapítandó, a konyhakredenc porcelánjaiban tesz némi kárt. S hogy miért a csak csap­kodással enyhíthető agyi vér­tolulás? Új főnöke néhány keresetlen szóval felrótta ne­ki, hogy délutánját nem a rá kirótt ügyiratok buzgó inté­zésével töltötte, hanem a hi­vatali telefon, s hivatalos munkaidejének igénybevételé­vel számtalan maszek tele­font bonyolított le egy nagy­horderejűnek ígérkező hétvé­gi hegyi buli sikere érdeké­ben. Nem tudom, hogy orvosilag mennyire indokolt a vérnyo­más oly mértékű megugrása ilyen főnöki intés esetében, hogy az rombolási ösztönt váltson ki az emberből, azt azonban tudom, hogy vállal­ni kellene a kockázatot a hi­vatali munkaidő hatékonyabb kihasználását célzó főnöki in­tések megszaporításáért. Bár statisztikai adatok nem állnak rendelkezésemre arra vonatkozóan, hogy egy hiva­talos beszélgetésre hány ma­gánbeszélgetés esik hivata­lainkban, azt azonban szintén tudom, hogy ha belépek egy íróasztalokkal ellátott helyi­ségbe, ahol valamely ügyinté­zőnek éppen rá van nőve a füle a telefonkagylóra, akkor a beszélgetésfoszlányokból az esetek többségében arról érte­sülök, hogy: a Mid válik, a Sanyo otthagyta a feleségét, mikor mérnek pacalt a sarki húsboltban?, ... na és az a sarkalás a tizenhatosról a hu­szonötödik percben... — To­vábbá végig kell hallgatnom, a szentgyörgyi palacsinta receptjének lediktálását, meg kell tudnom, hogy Krisztin a csácsbozsoki fó­kavadászok bálján úgy állt a ruha, mint nílusi vízilovon a habselyem hálóing. Egyébként nekem már régi felismerésem, hogy ha ná­lunk valakinek a hivatal te­lefont ad az asztalára, az il­lető úgy véli, ez kötelességet ró rá a hallott pletykák azon­nali továbbítására, továbbá jogosítványt kapott vala­mennyi magánügyének e tele­fonon való intézésére. Ezt va­lami olyanféle jognak érzik, mint egykori főuraink az el­ső éjszakához való jogot, holott ha már szőrözünk, az utóbbi törvényileg biztosított joga volt a földesúrnak, míg az előbbiben még korántsem történt parlamenti jóváha­gyás. Mindezen abból az apropó­ból töprengtem el újólag, hogy a közelmúltban olvas­tam egy nyugati cégtulajdo­nossal készült riportban, hogy ő nyomógombos telefont sze­reltetett be minden alkalma­zottja szobájába. Igaz, hogy költséges volt — mondta —, de tárcsás telefonnal három másodperccel több időbe ke­rül a kapcsolatlétesítés, mint a nyomógombossal, s ez a na­pi telefonhívásokat számítva a végnek több alkalmazott megtakarítását jelenti. Egy pillanatra ekkor nekem is eszembe jutott, hogy mi is kihasználhatnánk a munka­idővel való takarékosságnak ezt a módját, de aztán rá­döbbentem hogy mi a fészkes fenének? Ugyanis ha nálunk valaki egy hivatalból csúcsidőben te­lefonálni akar, nem másod­perceket, hanem perceket ve­szít el azzal, hogy pro pri­mo: az alközpont nem tud szabad vonalat adni, pro se­­cundo: további percek men­nek ,el azzal, hogy a hívott fél alközpontjának sincs szabad vonala. S mint valahol olvastam, egyes vállalataink milliókat fizetnek rá évente, hogy a vonalak túlzsúfoltsá­ga miatt nem tudnak gyors telefonkapcsolatba jutni part­nereikkel. Azért én azt mondom, hogy a nyomógombos telefon be­szerelésével még várhatunk. Az állami pénzből és munka­időben történő magánbeszél­getéseket, a pletykálózást, a buliszervezéseket kellene erő­teljesen lecsökkenteni. Ha ez sikerülne, százat teszek egy ellen, hogy jóval ritkábban jelezne foglaltat a hívott fél központja. Hogy sokan megsértődné­nek a figyelmeztetések miatt és Lőcs Bélához hasonlóan másokból is rombolási ösztönt váltana ki ez a tiltás? Na és?! Felhívtam a Vasedényt, s mondták, hogy buzogányt már több száz éve nem áru­sítanak. Baloghy Zoltán * ; ^ « ta’**'* ,í“iiUU-’ -•>" siüSoat * ■" ***•■*> *-<*<3^w«ii«»wBMwywPB88MBMM ‘IMflh «.»»^ . .■; * ty»»v^flwKnHfc4W»3HP>SHHBMMHHMMMHBBBWMBBPMMBKMBMHI A szántok bűvöletében Az ember azt hinné, hogy a komputerek korában a szá­mok a mindennapi élet vele­járói, esetleg gyermekkorunk izzasztó számtanpéldáira em­lékeztetnek. Mégis, meglepően sok babona fűződik még ma is egy-egy számjegyhez, s so­kan vakon kitartanak szeren­cseszámuk mellett. A hiedelmek, babonák egy­­egy számmal kapcsolatban né­ha több kultúrában is meg­egyeznek. Annemarie Schim­mel orientalista, a Harvard egyetem munkatársa, a szá­mokhoz kapcsolódó legendák gyökereinek tudora nemrégi­ben könyvet jelentetett meg kutatásairól. Az egyes szám — írja —, szinte minden értel­mezés szerint az egységet jel­képezi. A kettő — az ellent­mondás, a két pólus száma, emellett mint a legtöbb páros számot sok nép „nőneműnek” tartja. A kettő ellentmondá­sát a három oldja fel, ez a szintézis — a poliritás össze­­békítése az isteni egységgel. A háromnak sok nép kultúrája különleges jelentőséget tulaj­donít — nem csak a magyar igazság „három”. Talán mert ez az első a számsorban, amely mennyiséget jelöl. Nem beszélve arról, hogy minden­nek van eleje, közepe és vége, s ami háromszor történik meg, az már nem véletlen. A négy — rendet teremt a káoszban; ennyi az égtájak száma, eny­­nyi az évszakoké, a holdfázi­soké; a négy régóta mintegy jelképe a tökéletességnek. Az öt Vénusz száma, sok nép kapcsolatba hozza a szexuali­tással és a házassággal. A hat — a munkával töltött napok számai, sok misztikum nem fűződik hozzá. Nem úgy a hét, amely már a sumérek­nél is szent szám volt. Baby­­lonban a hetedik napot veszé­lyesnek tartották, Mózes hívei megszenteltnek. Indiában hét világtájat és hét alvilágot is­mernek; a görögök férfias számnak tekintették, s Apolló­val hozták kapcsolatba. Ki­emelt szerepet játszik az isz­lámban és a katolikus vallás­ban — no meg a mesékben. A kilenc a német mondák­ban tűnik fel gyakran. A tíz, a számrendszert, általában a bölcsességet és a tökélyt je­lenti. Kozmikus szám a 12; ennyi hónapból áll az év, 12 óra a nappal és az éjszaka, ennyi apostola volt Jézusnak. Ebbe a sok tökéletesbe robban bele a 13, amelynek már Ba­­bylonban is szerencsétlensé­get tulajdonítottak. Sok válto­zás azóta sincs­ sok épületben (például Amerikában), a 12. emelet után mindjárt a 14. következik. Mennyire vagyunk baboná­sak? A kutató, Annemarie Schimmel leírja, hogy ő törté­netesen 7-én reggel 7 órakor született, a 7-es számú ház­ban. Hogy számít-e az egyál­talán — erre sejtelmesen egy idézettel válaszol. Corbusier, a nagy francia építész mond­ta: „A fal mögött az istenek játszanak — számokkal, ame­lyekből az Universum létre­jött”. Me­ff ét* effif ntosohft — Mondd, kislányom, Franznak valóban tisztességes szándékai vannak veled kap­csolatban? — Ó igen, anyu. Csak el­venni nem akar! — Olyan szép tőled, Ágnes, hogy megbocsátod a félrelé­pésemet! Mintha egy kő esne le a szívemről! — Hány karátos? ★ — Mondd, Elvira, miért írod mindig géppel a szerel­mes leveleidet? — Mert a vőlegényem gra­fológus! ★ — Drágám, miért akarsz engem mindenáron üdülni küldeni? — Mert ezt rendelte nekem az orvos! ★ — Mahnkéné, a lánya min­den este elmegy az erdőbe azzal a motorbiciklis fiatal­emberrel. Nem fél, hogy va­lami baj lesz? — Dehogy — bukósisak van rajtuk! ★ — A mi házasságunkban még egyetlen rossz szó sem esett! — Ó, boldog ember! — Remélem, a második hét is ugyanilyen harmóniában telik! ★ — A férjem spiritiszta lett! — Vigasztalódj — az enyém is iszik! ★ — Drágám, most az egyszer nem lesz alkalmad panasz­kodni a főztöm miatt! — Egészen biztos vagy eb­ben? — Igen. Ugyanis nem főz­tem semmit! . ★ Agnes feleségül megy egy férfihoz, aki húsz évvel idő­sebb nála. — Fél év múlva bevallja a nővérének. — Kettőnk kapcsolatának vége. Elváltunk ágytól-asztal­­tól! — Hát már enni sem tu­dott? ★ A fiatal lány így szól a jós­nőhöz: — Ha már egy jóképű és gazdag, barna férfit lát a kár­tyában, akkor egyúttal meg­adhatná a telefonszámát is... DRÁGA A POSTA — Aztán ha Emilke megmu­tatja a bélyeggyűjteményét, feltétlenül kérj néhány bélye­get! — Azt mondja, hogy sületlen? Pedig az egy adagra vetített gázmennyiséget felhasznál­tuk ... (Farkas László rajzai) Tavaszi fesztivál Programajánlat a Budapesti Tavaszi Fesztivál műsorából. VÍZSZINTES. 1. Párizsban élő magyar zongoraművész, aki hangversenyt ad a fesztiválon. (Zárt betűk: R., ö.). 14. Szárít. 15. Székesegyház. 16. Vulkán Costa Ricában. 17. Sír. 18. Méh­­lakás. 19. Járom. 20. Részben pózol! 21. Ódon. 23. Taszít. 25. Ott, annak a tetejére. 27. A lég­nyomás egysége. 28. Női név. 30. Tiltakozás sértő cselekedet ellen. 31. Becézett női név. 32. Kisgyer­mek olasz szóval. 34. Tanintézet rövidítése. 36. Kedvelt kirándu­lóhely Miskolc közelében. 38. Eső jelzője. 40. Rag,­­be párja. 42. Vízi sportot űző. 43. Billeg. 44. Némán fáj! 45. Zavaros tan! 47. Air India. 48. Korhol. 49. Becé­zett női név. 50. Francia nagy­város. 52. Tágas helyiség. 54. Erős illat. 55. Holt nyelv. 57. Kérdőszó. 58. ... antico (mélyvörös görög márvány.) 59. Tiszavirág életű, idegen szóval. 61. Víztároló. 62. Li­bát hizlal. 63. Füzet jelzője. 66. A portugál és a togói gépkocsik jele. 67. Üres tál! 68. Mázolja. 69. A cselgáncs pontozási egysé­ge. 71. ... ipso. 72. Olyan fa, amelyben oda van. 73. Gyerme­kemnek szóló folkműsor címe. (Zárt betűk: V.. A.) FÜGGŐLEGES: 1. Gépkocsi an­gol szóval. 2. Sodrott, font ké­szítmény. 3. Zamat. 4. Érzéket­len ember. 5. Légelhárító ágyú. Hintés. 13. Sportrendezvény. 21. 6. Ajándékoz. 7. Durva, kímélet- A színházi előadások keretében a len. 8. Ybl Miklós. 9. Énekesmű- Vígszínházban olasz vendégegyüt­­tlár. 10. Olasz város a Trieszti­­el lép fel. (Zár betű: R.) 22. öbölnél. 11. Madridi napilap.. 12. Három hangszerre írt zenemű. 23. összehúzó hatású kristályos anyag. 24. Román pénz többese. 26. Tudósítás. 28. Lök. 29. Isme­retlen nevű. 32. Török katonai rang volt. 33. Nevezetes ország­­gyűlés színhelye volt. 35. Ifjúsági program keretében ad koncertet ez az angol együttes (Zárt betű: A.) 37. Muzsika részlet! 39. meg. 41. A szülőhaza talaja. 43. Bukta jelzője. 44. Útburkolat. 46. Vallásos tiszteletben részesített tárgy. 48. Lengyel város. 49. Gyógynövény. 51. Egykori minisz­tériumunk névjele. 53. Kiejtett betű. 54. Gléda. 56. Híres. 58. Át­hárít. 60. Tönkretesz. 61. A tet­szésnyilvánítás jele. 64. Több or­szág nevének végződése. 65. Be­cézett női név. 68. Kicsinyítő képző. 70. A norvég és a vatiká­ni gépkocsik jele. Beküldendő: a vízszintes 1., 73. és a függőleges 13., 21. és 35. számú sor. A megfejtéseket szerkesztősé­günk címére kell beküldeni. A levelezőlapra az alábbi rejtvény­­szelvényt kérjük felragasztani. Beküldési határidő: 1985. már­cius 29. Legjobb rejtvényfejtőink között minden hónapban könyv­­utalványokat sorsolunk ki. A március 16-i számunkban közölt keresztrejtvény helyes megfejté­se: Ki a nagy éjben úgy tűntél elém föl Miként egy álom, mint tündérmese. Gondolatok A karmesternek az az elő­nye, hogy még telt házban is kap egy állóhelyet. (Thomas Beecham). A keményfej­űséget könnyen össze lehet téveszteni a gon­dolatok kikristályosodásával. (Slawomir Mrozek). ★ Amikor az embert becsap­ják, akkor tanul meg másokat becsapni. (Novalis). ★ ■ Amíg csak nulla vagy, szí­vesen érintkeznek veled a kü­lönböző nullák, de legyél bár csak 1-es, azonnal eltávolodik tőled egyik a másik után,­­mert­­attól félnek, nagyobbá tesznek: 10-re, 100 ezerre, vagy akár 1 millióra is növe­kedhetsz. (Adolf Nowaczyns­­ki). ★ Ahol nincs mit tenni a száj­ba, rendszerint fölpecikelik­ azt. (Janusz R. Kowalczyk). ★ Eretnekség nélkül nincs ha­ladás. (Ludwik Hirszfeld). ★ Régebben utakat kerestek, m­a az elérési lehetőségeket keresik. (Janusz R. Kowal­czyk). ★ Az erények kialakulását rendszerint bizonyos hibák előzik meg. Régebben egysze­rűen arra törekedtek, hogy erényesek legyenek és elkerül­jék a hibákat, most viszont más módszerrel próbálkoznak: először vétkeznek, hogy a vét­keken át jussanak el az eré­nyekig. (Karol Orzykowski): ★ Mindent hamis pénzért vett, annak magasabb árfolyama volt. (Stanislaw Jerzy Lee). ★ Azokra van szükségünk, akiknek ránk van szükségük. (Józef Bester). ★ Amit nem tudsz, az lehet az egyetlen kiindulópont ah­hoz, amit már biztosan tudsz. (Wojtek Bartoszewski). ★ A nő mindenkit becsap, csak az időt nem. (Kreola P.). Jegyezd meg az állomáso­kat a reménytelenséghez ve­zető úton! (Kreola P.). ~k Elméletileg van lehetősé­günk a tökéletes boldogságra: hinnünk kell abban, hogy van bennünk valami elpusztítha­tatlan, és törekednünk kell arra, hogy ezt elérjük. (Franz Kafka). ★ Ha nem akarsz enni, ne a­karj mindenáron élelmet szerezni. (Tagore). ★ Amikor engedte, hogy meg­szólaljon a lelkiismerete, sze­mére vetették, hogy nevelet­len. (Robert Karpacz). ★ A csőd a legrövidebb út a meggazdagodáshoz. (Fredro). ★ Az emberek már a nevetés gondolatára is nevetnek. (Kre­ola P.). ★ Felvételünk Párizsban, egy nemzetközi bemutatón készült, s szemléletesen bizonyítja, hogy a tervezők milyen ötle­tesen hozták össze nagyanyá­ink és dédunokáik női fehér­neműdivatját. Rovarirtás A házban futótűzként ter­jedt el, hogy kötelező rovar­irtás lesz, amely kis lakás esetében 50, nagy lakás eseté­ben 90 forintba kerül majd. Mindenki vérmérsékletének megfelelően vette tudomásul a közlést, sokan nem ijedtek meg a kilátásba helyezett 5000 forint büntetéstől sem, s azt mondták, nem eresztik be a rovarosokat, mert náluk még nem láttak csótányt. Magam szelídebb természe­tű ember lévén, csak kikér­deztem a kézi permetezőgép­pel fölszerelt mestert, mire jó ez az egész . Ha a kedves lakó betart­ja a garanciális feltételeket, akkor négy hónapig biztosan megdöglik minden csótány és egyéb rovar, ami manapság előfordul a lakótelepeken. — Mégis, mik ezek a ga­ranciális feltételek? — Kérem, nagyon egysze­rűek. Először is be kell en­gednie az ajtón, mert innen nem tudom elvégezni a per­metezést. Másodszor biztosí­tani kell, hogy mindent el­rakjanak a permetezés útjá­­ból. Harmadrészt nem szabad eltávolítani a kipermetezett mérget. — Miért, hogy lehet eltávo­lítani? — Nagyon egyszerűen. Ha például fel tetszenek mosni a lepermetezett padlót, akkor egyszeriben megszűnik a ga­rancia. — Nem súlyos ez a felté­tel? Ahhoz képest, hogy nincs is a lakásban kiirtandó rovar? — Majd lesz, kérem. Ha négy hónapig nem tetszenek padlót mosni, majd lesz! Gőz József ZH Rejtvényszelvény 1985. március 23.

Next