Zalai Hírlap, 1985. június (41. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-04 / 129. szám

1985. június 4., kedd Országos elsők a zalai VIT-vágtázok is vasárnap délután fel­­bolydult méhkasra emlékezte­tett a zalaegerszegi Városi Művelődési Központ. Minden­ki rohant valahova. Volt, aki egy ócska viharkabátot pró­bálgatott, többen ácsoltak, fa­ragtak, ragasztottak... A ver­senyzők a város főutcáján egy furcsa szerkentyűt, egy nagy­méretű taligát — húztak— toltak — nagy feltűnést kelt­ve — az erőlködésben is vi­­idám fiatalok. — A látszóla­gos összevisszaságnak persze határozott célja volt: kellően felkészülni a VIT-vágta esti döntőjére, ami a tv-közvetí­­tés jóvoltából az egész ország szemetáltára zajlott. A „sárgapólósok” — a negy­ven zalai vágtázó — egy pil­lanatra sem veszítették el a bizalmukat, bár már a vetél­kedő előtt néhány perccel ki­derült: a Heves megyeiek ki­harcolták maguknak a vitás nyolc pontot, így a zalai csa­pattal együtt estére az első helyre kerültek. A sárgapólósok azonban ha­mar elhúztak. Az első felada­toknál a legjobbnak bizonyul­tak: összesen 78, április ne­gyedikén született zalai za­rándokolt el a közvetítés hely­színére. Ráadásul a plakátra­gasztásban is profinak mutat­koztak. Annak ellenére, hogy az egyik rozoga létra embe­restől hanyatt vágta magát, a zalai imitált­ tűzfalon állt ösz­­sze először a VIT-embléma. Aztán egy kicsit megkesere­dett a zalai versenyzők és szurkolóik szájaíze: az a vád érte ugyanis a csapatot, hogy csaltak, azaz kettő helyett há­rom létrát használtak. A film visszapörgetésénél jól látszott a három létra, csakhogy nem Zalaegerszegen, hanem Eger­ben ... A LEGNAGYOBB BRA­­VÚRT — s nagy előnyt a ve­zetésben — az alaposan át­maszkírozott, álcázott Bergen­­dy István felismerésében ér­ték el a zalaiak. Még ma is rejtély sokunk számára, mi­ről ismerték fel a szakállas hosszúhajú, szemüveges férfi­ban az egyébként kopasz ze­nészt? Nagy derültséget keltettek a felszabadulás utáni öt év „di­vatos” ruháiba öltözött csapat­tagok. Szó, ami szó: jól sike­rült valameny­­nyi divatbemu­tató, s ag­gódtunk is, hogy több me­gye pontot (pontokat?) ha­lászhat el csa­patunk elől. A zsűri maga is nehéz helyzet­ben volt, amelyből — salamoni dön­téssel — azo­nos pontok ki­osztásával vág­ta ki magát. Eleinte nem remekeltünk az árverezős­ játékban, aztán kiderült: csak a taktika miatt látszott így. Jól sáfárkodott a csapat a zsetonokkal, s a vá­laszokkal , azaz golyóstollal nem lehet fontos államszerző­dést aláírni, s az ötéves terv néhány hónappal később kez­dődött a budapesti VIT-nél, így itt sok pontot gyűjtöttek. Kovács Péter, a zalai csapat tagja — nem hiába rádiós — remek szövegalámondásával (a moszkvai VIT-ről!) tovább növelte az előnyt. Ha úszóverseny lett volna, azt mondhatnánk: szinte min­dig testhosszal vezetett a negyven zalai. Nem vitatható azonban, hogy ebben orosz­lánrésze volt a megye lakos­ságának is. Például Zalaeger­szegen állt össze először a községekből beküldött tele­fonszám, s innét érkezett be az első hívás is Budapestre a feladatért. Mint az utasításból kiderült: Demjén Attila: Gá­bor Áron című festményéből kellett élőképet készíteni. (Ide vonszolták a városon át a ta­ligát, ágyukeréknek.) Szerintünk a zalai kép volt a legjobb. Persze, mi láttuk azt is, ahogy egy fél órán át izzadtak pózba merevedve az ágyú mellett — ami olyan élethű volt, hogy éppen csak lőni nem lehetett vele — a szereplők: huszár, ágyúöntő, pattantyús, rézedény gyűjtő asszonyok. Mindenesetre sen­ki sem háborgott, hogy két ponttal kevesebbet kaptunk az első helyezettnél... A VERSENY VÉGE FELÉ már nyoma sem volt a fe­szültségnek, csak a tévé stáb­ja idegeskedett megszokásból a műsor sikeréért. Úgy kellett lecsendesíteni a szurkolók tapsviharát, amikor már biz­tos volt, hogy a zalaiak nye­rik meg ezt a vetélkedőt is, így Gyimesi Endre felszaba­dultan kalauzolta a nézőket — versbe foglalva a mondani­valót — napjaink jellegzetes tárgyai: nyugtató, hűtőben tartósított televízió, degeszre tömött iskolatáska, szavazóur­na között. AZ IGAZSÁGHOZ, s a sportszerűséghez tartozik per­sze, hogy egyformán jól küz­dött mind a négy megye csa­pata. S, hogy a zalai gárda győzött — lassacskán mond­hatjuk, hogy hagyományosan —, mégis azt bizonyítja: lel­kesebbek, felkészültebbek vol­tak megyénk fiataljai, így jo­gos a 40 jegy a VIT-re. Gratulálunk a zalai csapat­nak és jó utat a moszkvai VIT-re! Fincza Zsuzsa • is*! S3 jmjp v iia - ‘-Wf?§. . .•’ifJBBL 'fn - ■•• •. vliMPgqBSate N­BhH A döntő egyik izgalmas pillanata: összeállt az élőkép Demjén Attila: Gábor Áron című festménye után. Az április 4-én születettek fel­ragasztják a VIT-plakátot. Itt csak egy létra látszik, a másik éppen elborult. Divatbemutató zalai módra — ezúttal az 1965 —70-es módiból. Céljuk a megelőzés A gyermek- és ifjúságvédelem Csömödéren Növekszik a fiatalkorú bű­nözők száma. Most már a ki­sebb településeken is gyakran lehet találkozni olyan jelen­séggel, amelyek okkal bot­­ránkoztatják meg a jobb ér­zésű embereket. Éppen ezért a falvak többségében a ko­rábbiaknál lényegesen na­gyobb figyelmet fordítanak a gyermek- és az ifjúságvéde­lemre. Utolsó lehetőség" A csömödéri tanács térsé­gében a gazdasági egységek, a társadalmi szervek és a pe­dagógusok is segítik az ilyen jellegű tevékenységet.­­ Amennyiben valahol a legkisebb problémát észlel­jük, azonnal megtesszük a szükséges intézkedéseket — tájékoztat Sumics Ferenc igazgatási főelőadó. — A leg­főbb célunk természetesen a megelőzés. Különösen a kis­korú gyerekek életkörülmé­nyeinek alakulását kísérjük figyelemmel. Hatáskörünkbe tartozik többek között a gyer­mek- és ifjúságvédő intézetbe történő ideiglenes beutalás, a segélyek megállapítása, vala­mint a kiskorúak vagyonjogi ügyeinek intézése. — Mire kell különösen oda­figyelni? — A gyerekek általában azért kerülnek veszélyeztetett helyzetbe, mert a szülők ita­lozó, léha, munkakerülő életmódot folytatnak. Még csak kísérletet sem tesznek arra, hogy családjuknak megpróbáljanak emberibb kö­rülményeket teremteni. Ilyen­kor természetesen azonnal pártfogót rendelünk a kisko­rúak mellé. S ezzel tulajdon­képpen egy utolsó javítási le­hetőséget adunk a szülőknek, óvodai, illetve az iskolai fel­készítésüket is. — Hogyan tudnak ezek a gyerekek beilleszkedni az is­kolai kollektívákba? — A nevelők rendkívül nagy munkája révén. Véle­ményük szerint a pedagógu­sok jól oldják meg feladatu­kat. A tanárok azon vannak, hogy a gyerekeket kisebb-na­­gyobb feladatokkal bízzák meg. E tekintetben célraveze­tő még a különböző sportren­dezvények szervezése, ahol a gyerekek levezethetik a ben­nük felgyülemlett feszültsé­get. A tanítók, tanárok önzetlen munkájának köszönhető, hogy egyre több diák szerepel kü­lönböző kulturális bemutató­kon, karneválokon. Részt vesznek osztálykiránduláso­kon, amelyekre néha még a szülők is elkísérik őket. A felsoroltaknak természetesen az a legnagyobb előnyük, hogy a gyerekek így már job­ban kötődnek az iskolához, s a nevelőkhöz is lényegesen nagyobb bizalommal vannak. Kritikus esetek — Mi lesz a veszélyeztetett gyerekekkel fiatal korukra? — Szerencsére csak elvétve fordulnak elő kritikusabb ese­tek. öt olyan személy van, akikre fokozottabban kell fi­gyelnünk. Általában közleke­dési szabálysértéseket, áruhá­zi lopásokat követnek el. Ilyenkor a szülőkkel együtt behívatjuk őket és elbeszél­getünk velük. Ezek a találko­zások többnyire meghozzák a várt eredményt. S ha véletlenül mégsem így történne, elrendelik a pártfo­gói felügyelet alá helyezést. Ezzel még egy lehetőséget adva számukra a társadalom­ba történő beilleszkedésük­höz. V. F. Kedvező tapasztalatok Folyamatosan tartanak el­lenőrzéseket, melyek során lemérik az alkalmazott intéz­kedések eredményességét. Ahol szükséges, ott gyakrab­ban végeznek ilyen segítő cél­zatú látogatásokat. Ennek kö­szönhetően a korábbiakhoz képest lényegesen kedvezőb­bek a tapasztalatok. Egyre ritkábban találnak gondozat­lan, piszkos, elhanyagolt kül­sejű gyerekeket. Ugyanakkor megpróbálják elősegíteni az ­fl Herlfti műtORÁPÓI DRÁMA az életből ★★★★ Mire a televízió kameráit bekapcsolták, a dráma lénye­gében már lejátszódott a brüsszeli Heysel stadionban. A következő több mint egyórás helyszíni közvetítés a dráma utórezgéseiről elegendő volt azonban ahhoz, hogy sokkolja a világot. A hétköznapi, már-már unottá vált képsorok mellé, amelyek értelmetlen pusztítások libanoni, iraki,irá­ni, indiai eseményeiről, afrikai, közép- és dél-amerikai fel­lángolásairól közölnek beszámolót, íme felsorakozott az el­eddig a népek legjobb barátkozási lehetőségének tartott sport is. A pályák ahelyett, hogy békés versengés színterei maradnának, a soviniszta gyűlölködés tobzódásának adnak helyet. Mi lett veled emberiség? Honnan akkumulálódik az az agresszív ösztön, amely ilyen végletes kirobbanásokban jut kifejezésre? Szerdán este, a Liverpool—Juventus mérkőzés­re várva, a stadion lelátójáról adott közvetítés elriasztó ké­peit nézve bizonyára milliók és milliók tették fel maguk­nak ezeket a kérdéseket, de aligha tudtak egyértelmű vá­laszt adni maguknak. Mondjuk, a szociális helyzet, az el­húzódó válság, az állandósult munkanélküliség ébresztette fel a nagy angol iparvidékek kallódó fiataljaiban ezt a megvadult csodaszellemet, amely az utóbbi években Euró­pa labdarúgó stadionjainak rémeivé tette őket. S ebben a magyarázatban lehet is némi igazság. Csakhogy halljuk ám a vasárnap esti híradóban, hogy némely budapesti fia­talok szombaton este, a Ferencváros—Tatabánya mérkőzés után vandál módon kibeleztek egy metrókocsit! Vajon az ő közérzetük miért olyan, hogy tombolásra sarkallja őket? Nálunk akarata ellenére senki sem lehet munkanélküli, senki sem kallódhat a perifériára szorulva! Persze a labdarúgó pályák nézőtereinek mindig is sajá­tos hangulatuk van. Vannak emberek, akik egész életük keserveit, gondjait, csalódottságait, keserűségeit a lelátókon, szurkolás közben élik ki. A lefojtott feszültségeket tehát kiordítják magukból a tömegben, gyakran válogatatlan, sőt válogatottan durva szavakkal. Vannak, akik eközben össze is akaszkodnak az ellenpárt híveivel, s rendőr, sőt rendőr­kutya kell, hogy a béke helyreálljon. Ez a szurkolói maga­tartás egy tőről való a­­ brüsszeli tragédiával és a budapesti metrórombolással. Éppen ezért kell küzdeni ellene. Jóllehet tudjuk, hogy ami Brüsszelben történt az éppen méretei és tragikuma miatt egy más minőséget jelent. EGY FÁRASZTÓ FILM ** Egy mozifilm időtartamát alaposan meghaladó lehetősé­get adott a televízió Deák Krisztina — nevének előttünk is­meretlen hangzásából ítélve — fiatal rendező kezébe, ami­kor elfogadta, hogy Goethe 1809-ben írt Vonzások és válasz­tások című regényéből tévéfilmet készítsen. A lehetőséget „ide nekem az oroszlánt is” alapon használta ki a rendező­nő, tudniillik nem elégedett meg a rendezéssel, a forgató­­könyv megírását is maga vállalta. A vállalkozás bátorsága természetesen dicsérendő, magáról a vállalkozásról azonban csak annak lehet igazságos véleménye, akiben volt elég elszánt kitartás és erő, hogy pénteken, a késői órán, végig kitartson a nem kevesebb, mint 1 óra 45 percig tartó­­ szenvelgés mellett. Mert lehet ugyan, hogy a szándék való­ban jó volt. „Itt négy ember viszonyában, rezdüléseiben mondhatjuk el véleményünket az egész világról, anélkül, hogy látványos harsány eszközökhöz nyúlnánk” — fejteget­te a rádióújságban az egyik főszereplő, Bálint András. A képernyőről azonban csupán egy századfordulón játszódó szokványos szerelmi négyszög-történet jött le, melodrama­­tikus szenvelgés formájában, ami legfeljebb azzal tudta felrázni a nézőt unalmából, hogy közelképet adott Ottilia alakítójáról, T. Katona Ágnesről, akinek gyönyörű szép szemei vannak és meggyőző tanúságot szolgáltatott arról, hogy minden magyar színésznők közül a legfülhasogatób­­ban, a legijesztőbben Takács Katalin, Lotte alakítója tud sikoltozni, akár szülési fájdalomról, akár gyermekének ha­láláról van szó. Bálint a Szabó István filmekben megszo­kott formáját hozta: ugyanazzal a vehemens kölyökhevü­­lettel csókolta partnereit. Egy Jordán Tamáshoz hasonlító lengyel színész játszotta a Kapitány szerepét. Nyilván azért, hogy Jordán Tamás szinkronizálhassa ... VETÉLKEDŐK ★★★ A héten a vetélkedők szolgálták a hazai eredetű szóra­koztatást. Pénteken este Vitray Tamás megismételte egy régebbi produkcióját, bemerészkedett a Földreszállt angya­lok közé és lebonyolította vetélkedőjüket. Mármint a légi­kisasszonyok vetélkedőjét, ezúttal Pécsett. Többségükben he­lyes kisasszonyokról lévén szó, ha nem is lelkes, de türel­mes ídézői voltunk a vetélkedőnek, amelyet végül is az egyik legcsinosabb kisasszony, az angol légitársaság stewar­desse nyert meg, talán némileg javítva a brit sziget lakos­ságáról az elmúltt h­éten kialakult véleményt. Egri János El­mebajnoksága terje­észetesen nem látványossága de az is­mereteink próbája és kiegészítése céljából is kedvelt mű­sorunk. Ezúttal sem csalódtunk benne. A harmadik vetél­kedőről az oldal más részén kimerítően szólunk. Itt talán csak annyit: Hajrá, Zala! Hári Sándor ___________ Felsőoktatás — a számok tükrében E tanévben 14 500-an fejezik meket és főiskolákat, az be tanulmányaikat a hazai fel­­orvosi és az agrártudomá­­n­oktatási intézményekben, nyi egyetemeket, 325-tel kevesebben, mint az ahol 1,2 százalékkal csökkent, előzőben. A Tudományszerve- Az ország minden tízezer fű­­tési és Informatikai Intézet kora közül 57 hallgatója vá­most közzétett statisztikai va­­lamelyik felsőoktatási intéz­­jékoztatója szerint mény nappali tagozatának, a műszaki oktatási intéz- Legmagasabb ez az arány ményeknél és az orvostó- Győr-Sopron megyében, a leg­­dományi egyetemeken 1,2 alacsonyabb Pest megyében, százalékos létszámcsökke- Budapesten tízezer lakos közül ném volt tapasztalható 73-an tanulnak felsőoktatást a megelőző tanévhez képest, a intézményben, pedagógusképző intézmények esti “ 1984” hallgatóinak létszáma viszont tart:v fgen 1511»"«» “ 4,3 százalékkal emelkedett, előzőnél 420-szal kevesebben * ... . . — iratkoztak be, a levelező ta-A nappali tagozatos hallga­­gozat létszáma 30 650, ez 0,9 foknak jelenleg több mint a fe- százalékkal több a korábbinál, le egyetemre, 44,2 százaléka Az első évfolyamos hallgatók főiskolája jár: a tudomány­ több mint 40 százaléka másod­egyetemeken 13 624-en, a mű­­diploma megszerzéséért iratkű­­szaki egyetemeken 8377-en, a­dott be műszaki főiskolákon 6643-an. A tanévben csaknem az orvostudományi egyeteme- 60 000 hallgató részesült­el­­ben pedig 7587-en tanulnak. A­lami támogatásban, rend­­végzősök között csaknem öt­­szeres szociális támogatást ezren kapnak pedagógus­okre- mintegy 35 és fél ezren. El­veiét­­eszerint 1260 középisko­­talános ösztöndíjat csak­lai tanár, 1680 általános isko- nem 25 és fél ezren kap­­lai tanár, 1470 tanító és 520 nak óvónő kezdheti meg munka- Társadalmi ösztöndíjra évről­­hat­ évre kevesebb hallgató köt A nők száma 32 509, alá­ szerződést. Diákotthonokban nyal 0,8 százalékkal emel- 30 656 hallgató lakik, köztük kedett a hallgatók között, 308 házaspár, kivéve a műszaki egyete­ (MTI)

Next