Zalai Hírlap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
1985. július 1., hétfő ___adta__ mmhshior Már a bővítés is szóba került A DKG VI. számú lenti üzemében láttuk—hallottuk Egy esztendeje a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár VI. számú lenti üzemében a gépek egy része még csomagolva várta a próbaüzem kezdetét, néhány berendezésen még igazgattak a szerelők, de az új gyár lényegében már készen volt. Mivel technikai színvonala nem maradt el az anyavállalatétól, műszaki szempontból minden adott volt ahhoz, hogy a termelés nívója is hasonlóan magasra emelkedjék, mint Nagykanizsán. A többihez már emberek kellenek. Vezetők és beosztottak, akiknek pontos, odaadó munkája hozhatja meg végülis a kívánt eredményt. Botorság lenne kétségbe vonni, hogy a hatos üzem újdonsült munkásai ne tudásuk legjavát akarták volna adni kezdettől fogva. Ám meglehet, hogy ez DKG-s mércével még mindig kevés lett volna. Valami többre volt szükség, amit most, egy évvel később minden jel szerint már megtalálták. — Egy törzsmaggal indultunk — meséli Gaál Sándor üzemvezető. — Sokan, nem ezen a munkahelyen találkoztak először vállalatunk követelményeivel, módszereivel, hanem már a nagykanizsai gyárban, hiszen ott tanultak bele a DKG-s morálba. A felkészítés nem volt eredménytelen, mert az indulás kisebb zökkenőktől eltekintve zavartalan volt. A termelést az első hónapokban mégsem sikerült úgy felpörgetni, ahogy azt szerettük volna, ez egyértelműen a létszámgondjainknak volt tulajdonítható. Szinte minden szakmából jelentkeztek munkások, ám akikre a legnagyobb szükség lett volna, a gépi forgácsolók maradtak el. Hónapokig úgy tűnt, hogy nem sikerül úrrá lennünk ezen a gondon. Azután az idén áprilisban nagyot változott a helyzet. — Mi történt? — A vállalat húsz lakás vevőkijelölési jogát vásárolta meg, így dolgozóinkat gyorsan otthonhoz tudtuk juttatni. Az is világossá vált, hogy nálunk, habár sokat kell érte dolgozni, jól lehet keresni. Azóta már csak előjegyzéseket veszünk fel, az újonnan jelentkezőknek várniuk kell. A termelési terv időarányos részét így is sikerült teljesíteniük. — Az évi 59 millió forint termelési érték nagyon óvatos előirányzat volt csupán. Azóta már fel is emelték 79 millióra, de még ez is kevés. Hiába, ez az első teljes év, jobb a keveset túlteljesíteni, mint a túlvállalástól elmaradni. Mindenesetre a hónap végéig már 50 millió körül járunk majd. Nem csoda hát, ha jövőre már az ideinek a másfélszeresét várják tőlünk. Ehhez már valóban kemény munka kell, s aki nem bírja a tempót, annak nálunk nem sok babér terem. Szemléletbeli gondok ugyan előkerültek, de sikerült kit-kit rávenni a jobb, gyorsabb munkára. A május elsejei bérrendezésnél ugyanis egyesek egy fityinget sem kaptak, hiába számítottak valamiféle átlagos emelésre. Viszont a kiemelkedőket kiemelten kezeltük, így aztán mindenki belátta, hogy érdemes jól dolgozni. — A gyár vagy kétszázféle terméket készít, nem rontja a sok átállás a hatékonyságot? — A távlati cél az, hogy a valamennyi fúrási szerszám nálunk készüljön, s ez igen sokféle terméket jelent. De ez nem zavaró, hiszen mindig is voltak olyan üzemek, ahol kisszériás termelés folyt. S ha a hatékonyság nem is olyan, mint ott, ahol tömeggyártás van, ez a vállalat szempontjából nem rossz. Sőt... ! Munkábaállásunkkal lehetőség nyílt egy sor külső kooperáció felszámolására, ami a vállalati szinten a hatékonyság növekedését segíti. Lent az üzemben nagy a rend, mintha frissen lenne takarítva. Tiszták a gépek, s a munkások is tiszta, bordó overálban sürgölődnek mellettük. Így már érthető, hogy miért éppen nekik ítélték oda a környezetvédelmi világnapon a tiszta, rendes üzemi környezetért folytatott megyei verseny első díját. S hogy mi van emögött? — Másfél évig Kanizsán tanultam tennivalóinkat — mondja Tóth Béla fúrós, aki azzal büszkélkedhet, hogy a születő gyár legelső munkása volt. Kanizsán görgősfúrókat gyártottunk, sokat tanultam. Ez a fúrógép precíz jószág, jó vele dolgozni, selejt szinte nincs is. Persze, jól is néznék ki, ha mondjuk egy kazánokhoz való csőköteg falat félrefúrnék. De nem ez a lényeg . .. — Hanem? — Az, hogy itt jó dolgozni. Méghozzá azért, mert lehet. Nem kell arra várogatni, hogy jöjjön az anyag, legyen szerszám és így tovább. S ha a minőség is jó, márpedig a gépek ezt is garantálják, akkor vastag a boríték. A múlt hónapban — igaz két hétig túlóráztam is — 9 ezer 800 forintot kerestem. Ezért már érdemes, igaz? — Megjárja! A kulcsszó ez is lehet: rend! Rend a fejekben, a munkahelyen, rend a termelésszervezésben, az anyagellátásban, a szállításban és mindenütt. Ám hogy ez így is maradjon, azért a legtöbbet a művezetők tehetnek. — A lakatosok munkáját irányítom — mutat körbe Rákos László, az összeszerelőrészleg standján. — Igyekeznek az emberek, nem kell noszogatni senkit. Így aztán a művezető feladata elsősorban a kollégákkal való koordinálásra, műszaki döntésekre korlátozódik, így van ez rendjén. Nincsenek teljesíthetetlen követelmények, de ahhoz, hogy a szintet ki-ki teljesíthesse, másra nem sok ideje marad. Az a jó a DKG-ban, hogy elismerik: szükség van az itt dolgozók munkájára. Ezt mindenki abból is érzi, hogy tizenhárom százalékos volt a béremelés. Ennyiért érdemes rátenni még egy lapáttal. Különben is a vállalatnak csak akkor éri meg ennyivel többet fizetni a munkásainak, ha ők legalább ennyivel növelik a termelékenységet. Egyszerű matematika. S még mindig vannak tartalékok. — Ezek szerint ez az alapja a jövő évi 120 milliós tervnek? — Valahogy így. Azok, akik eddig gondoskodtak arról, hogy ne legyen különösebb anyaghiány, majd ahhoz is biztosítják a feltételeket. A többi a mi dolgunk. — Meddig fokozható a munka hatékonysága? — Az intenzitás már nem sokáig. Lógás most sincs. De a szervezettségen még lehet javítani, talán nem is keveset. Az üzem szemmel láthatóan sokat fejlődött tavaly óta. Nemcsak műszaki szempontból — időközben ugyanis újabb gépek érkeztek —, hanem mert az itt dolgozó társaság egységes kollektívává érett. Azaz igazolódott az ötlet: Lentibe gyárat kell telepíteni. Sőt, az eddigi tapasztalatok olyan jók, hogy már a bővítés is szóba került, így elképzelhető, hogy nemsokára új, az elsőhöz hasonló egység épül a városban, amely nem csupán vállalati, hanem további regionális érdekeket is szolgálhat. Meixner Zoltán Tóth Béla egy kazánhoz való csőköteg-falat munkál meg. Sok még a kintjével takarmány zó időt várnak Becsehelyen A főagronómusi szoba megbeszélés színhelye volt az imént. Gál Antal főmezőgazdász elmondta: a gabonaforgalmi vállalat szakemberei tárgyaltak a termény átvételéről, ütemezéséről. Mert ha kint nagyhasú felhők kergetőznek, azért a gabonatáblák sárgulnak, s küszöbön az aratás. — Szerdán kezdenénk az őszi árpa aratását — mondja az ablakon kitekintve a főmezőgazdász. — De hogy lesz-e belőle valami, az még bizonytalan. Jó idő kellene, a gabonák elég jót, a tervezettnek megfelelő hozamot mutatják. A jövő hétre rendeltük meg a helikoptert az őszi káposztarepce vegyszeres lombtalanításához. Így számoljuk, az árpa és a búza közé esik a betakarítása. A becsehelyi termelőszövetkezetben felkészültek a nagy nyári munkára, az aratásra. Musics László műszaki ágazatvezető szerint a gépszemle sikeresen lezajlott. Kilenc kombájn várja a rajtot, amiből kettő inkább csak tartalék, de szükség esetén bevethetők. A szállítóeszközök, a bálázók, a tárolóhely készek, a szemestermény-szárítót felújították, s az égőfejeket is beállították a szerelők. A berendezés komoly felújításon ment keresztül, mert az ősszel a kukoricaszezon végén begyulladt és a korábban meglevő rekonstrukciós hibáját is sikerült kijavítani. — Nehéz aratással számolunk — mondja Gál Antal". — Ám felkészültünk:a régi gyakorlott kombájnosok ülnek ismét nyeregbe, akik akkor sem jönnek zavarba, ha csak csipegetni lehet az aratnivalót. Szerdán összehívjuk megbeszélésre az egész aratógárdát és pontosítjuk a követelményeket, a teljesítményt és minőségi díjazást. — Jó időt is rendelnek? — Az kellene legjobban, mert az aratásig még bőven van dolgunk a határban. A 240 hektár gyepből 100 hektárnyit sikerült eddig bálázni, a többi renden fekszik. Mindössze 80 hektárt tudtunk „égi áldás” nélkül betakarítani. A többit háromszor megmozgattuk rendlazítóval, de nem szárad és így sajnos, veszít az értékéből. A háztáji gazdaságok 42 hektárnyi gyepterületén ugyancsak nem sikerült biztonságba helyezni a szénát, egy része boglyákban, más része renden fekszik. — Nagy gond a széna minőségének romlása? — Igen, annak ellenére, hogy a közösben nincs szarvasmarha. Viszont a tüskés hízómarhatelep közös az állatforgalmi vállalattal és a szálas, valamint a silótakarmánnyal mi látjuk el. Érdekeltek vagyunk a telep eredményességében, amiben nyilvánvalóan a jó takarmányellátásnak nagy szerepe van: ötszáz tonna szénát kell beszállítanunk és eddig negyven tonna került be. Egyébként jó a termés. — Bálában is károsodhat a széna! — Kényes munka a bálázás. Jól meg kell száradnia, hogy ne melegedjék be. Ezért nem haladunk a munkával. Azután pedig várni kell a kazlazással, hogy kifújhassa magát a bála. Az idén alig van rá mód, mert alulról is, felülről is újra kapja a nedvességet. Szóval mindenképpen nagy szükség van a jó napos, száraz időre. — Kozsér — Utolsó munkamozzanatok a szárítónál. Jobbágy János és Tóth László a befejező munkálatokat végzik az egyik kiemelt alkatrészen. Feladatvállaló hangulatban Zalai impressziók a T. Ház alakuló üléséről AZ ÜLÉSEK IDEJÉN megszokott arcát mutatta pénteken az Országház. A szemlélő legfeljebb csak sejthette, hogy a megilletődött elfogódottság, ami minden hazánkfiát eltölti, amikor e történelmi falak közé lép, nagyobb mint máskor. 244-en ugyanis az Országgyűlés 386 tagja közül először léptek be a T. Házba, hogy egy közösség képviselőjeként országos ügyek részesei legyenek. Dr. Pálfi Dénes, a 3-as számú zalai választókerület képviselője nem is tagadta meghatódottságát. — Aligha tudnám másként nevezni azokat az érzéseket, amelyek most kavarognak bennem — mondta a büfében, egy pohár narancsital mellett. Tudniillik az új háziszabály alkoholmentessé tette a büfét. A zalai szőlészet és borászat kiskert-tulajdonosok körében is oly népszerű tudós művelőjét és oktatóját ez nem zavarta. Ő könnyen feltalálja magát, kapcsolatteremtési gondjai sincsenek. A tanult mezőgazdászok mint egy nagy család ismerik egymást. Nem is kevesen. 64-en vannak közülük az új országgyűlésben. Pálfi Dénest például az alföldi Micsurin tsz főkertészével folytatott baráti beszélgetés közben zavartam meg. — Vannak már megbízatásaim is. Például olyan, amelyet meg is tudunk oldani. Örömmel fogadtam a fiatalok kívánságát a pölöskei sportpálya felújítására. Felajánlottak munkát, tudakozódtam, lesz hozzá pénz is. Különben nagyon szeretnék állandó és szoros kapcsolatban lenni a választókerületemmel. Ezért minden tanácsi alakuló üléshez, amelyen nem tudtam részt venni, hiszen sokat egyidőben tartottak, levelet intéztem, amelyet a tanácsülésen felolvastak. A levélben megköszöntem, hogy megválasztottak és kértem, hogy segítsék munkámat. Úgy tudom, hogy érdeklődés fogadta a levelemet. BORSFAI ZOLTÁNNÉ, a 6-os számú választókerület képviselője immár tapasztalt „honatya”. [Furcsa kifejezés egy nőre, de hát ennek a szónak nincs nőnemű megfelelője. Talán ezért is csökkent 81-re, a réginek közel a felére a nők száma az új Parlamentben^).] Éppen Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszterrel beszélgetett, mikor beszélgetésre kértem. — Tartozik nekünk Galambokon egy látogatással, arra hívtam fel a miniszter figyelmét — mondta. — Most,semmi konkrét kérésem, javaslatom nem volt. Tudom, hogy mi itt, mindannyian egy politika, a párt politikájának képviselői vagyunk. Azt szeretném elősegíteni pártonkívüli létemre továbbra is, hogy ezt a politikát minél jobban hajtsuk végre. Választóimnak is ezt mondtam és ezt mondom. Szeretni, felkarolni azokat a kívánságokat, amelyek jogosak, amelyek az ország gazdasági fejlettségének megfelelnek. Szerintem például jogos, hogy a Zalakaros környéki falvak bekapcsolódhassanak az országos telefon távhívásos rendszerbe. Arra azonban nem hiszem, hogy van reális alap, hogy mondjuk Garaboncon úszómedence épüljön országos pénzből az iskolának. Természetesen más képe van a dolognak, ha a falu, a termelőszövetkezet áldoz rá anyagiakat. DR. PAPP ELEMÉR, a 4-es számú választókerület képviselőjét még jelöltként kereste meg egyik választója, hogy közbenjárását kérje segélyügyben. — Egyelőre csak ismerkedem a feladattal, amellyel megbíztak, mert szeretnék a lehető legjobban megfelelni neki. Bizonyos, hogy egyedül így tudok megfelelő választ adni azoknak is, akik kételkedtek bennem. Mondatának kesernyés felhangjából arra lehet következtetni, hogy az új választási rendszerben, amíg a jelölt a mandátumig eljutott, sebeket is kaphatott. — Én azt hiszem, hogy mi valamennyien, akik erre az alakuló ülésre átléptük az Országház kapuját, többnek érezzük magunkat, mint a legutóbbi választási ciklusban — mondta erre Várhelyi József, a 9-es számú választókerület képviselője. — Minek takargatnám: az összevetés, a megméretés során elnyert bizalom sikerélménye teszi ezt. A választók többségének szavazatokban kinyilvánított véleménye önbizalmat adott, megnöveli az ember erejét és hitét abban a munkában, amit vállalt. VÁRHELYI JÓZSEFET az Országgyűlés tagjainak feddhetetlenségére ügyelő 11 tagú mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság tagjai sorába választották ismét. Az új képviselők közül a legnagyobb megtiszteltetés dr. Karvalits Ferencet, az 1-es számú választókerület képviselőjét érte. Az Országgyűlés egyik jegyzője lett, feladata az Országgyűlés dokumentumainak ellenőrzése, ellenjegyzése. Hasonlóan magas, zalai képviselő által még nem viselt posztot tölt be Újvári Sándor, a 7-es számú kerület képviselője. Mint ismeretes, a törvényelőkészítés érdemi feladatait a bizottságok végzik a magyar Parlamentben. Nos, az egyik új bizottság, a 21 tagú településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság titkára lett Újvári Sándor. — Talán munkánk elismerésének is tulajdoníthatom ezt a megtiszteltetést, amelyet megyénkben tervszerűen és következetesen folytatunk a zalai falvak, városok otthonosságának megteremtéséért és megőrzéséért, a környezeti ártalmak megelőzéséért és leküzdéséért — mondotta. — Nagy feladatok várnak bizottságunkra, de remélem, hogy olyan jó törvényeket készítünk elő és hozunk, melyek az utókor elismerését is kivívják. Ezt az előretekintő feladatra orientált hangulatot a választópolgárok jó érzésével hoztam magammal az új Országgyűlés alakuló üléséről. Hári Sándor zalai képviselők az új Parlamentben Nyolcvan vagon kamilla Befejeződött a kamillaszedés a Hortobágyon és a környékbeli községek határában. Ebben az esztendőben csaknem nyolcvan vagon nyers sziklavirágot vásárolt fel a balmazújvárosi Herbária Gyógynövényfeldolgozó Vállalat, s ez csaknem kétszer annyi, mint az aszályos múlt esztendőben volt. Az üzemben a nagy mennyiségű kamillát nyomban szárították, és már szállításra készítik elő. Az első tételeket Ausztriába továbbítják. A termésből ítélve az idén nem lesz hiány a hazai boltokban sem kamillateából. A szikes fehér földek virágából kamillaolajat is préselnek a balmazújvárosi üzemben, amit elsősorban gyógyszer-alapanyagként használnak fel. Az előzetes számítások szerint ez évben több mint száz kiló kamillaolajat tudnak eladni gyógyszergyáraknak. (MTI) *