Zalai Hírlap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-02 / 282. szám
1985. december 2., hétfő Puha párafüggöny terül el a tájon, s jól megtermett fekete varjak csapata röppen le s fel a friss, nedvességtől feketéllő szántáson. Fagyos a levegő. A hófoltoktól fehérlő tarló ékalakban nyúlik a friss szántásba, vele szemben halványzölden nyújtózkodik a gabonaföld, arrébb kopasz fák csoportja sötétlik. Vidám sárga színt visz a képbe a két nagyteljesítményű Rába-traktor: még messze járnak, zúgásukat azonban megsokszorozza a mező téli csendje. A monstrumok hamar közelednek, jó tempóban fordítja a földet a mögéjük kapcsolt széles elre. Rádió zenéje röppen ki a vezetőfülke ajtaján, amikor a tábla végén Zab József traktoros kíváncsian néz ki: vajon ki jár errefelé a pölöskei mezőn? — Egész nap magunkban vagyunk — mondja miközben a nagytestű masina lépcsőin leereszkedik a földre. — Tízórainál és ebédnél találkozom a társammal egy kis időre. Reggel héttől este hétig csak megy az ember a géppel. Figyelek a szántásra és hallgatom a rádiót. — Nem egyhangú ez? — A, dehogy! Az ilyen emberek, mint én is, aki egész életében gépeket irányít, megszokja. Meg aztán van mindig valami bütykölni való. Reggel az éke egyik kormánylemezét kellett kicserélni. Valamelyik nap pedig leszakadt az egyik ekefej. Mocskos munka volt. A kollégámmal együtt emeltük ki és raktuk fel a gépre. Jól besározott... — Ezek a nagy gépek kényelmesek, jól védik az embert, de ha hiba van, nagyokat kell emelni — teszi hozzá a másik Rába vezetője, Lipics Károly. — Mert nagyok a hozzájuk tartozó munkagépek. Dehát segítünk egymásnak ... — Gyakori a hiba? — Az ősszel a szárazságban törtek-zúztak, szakadtak a gépek. Most jó a föld — mutat a gép mögé. — Könnyen hasítja az eke. — Volt időnk egy kicsit rendbeszedni őket — vélekedik Zab József. — Az esős-havas napokon a műhelybe szorultunk, átvizsgáltuk, kijavítottuk. Most nincs sok baj velük. Egy kicsit befűtünte — nem nagyon, mert a melegben elaludnánk —, aztán hadd fogyjon a tarló. Mielőbb végezni szeretnénk — állapítja meg Lipics Károly —, mert még van viszsza tizenhat nap szabadságom. A nyár óta nem lehetett arról szó, hogy kivegyem. Tízévesnél öregebb a Rábája, dupla kerekei jól megfekszik a talajt. Huszonhét éve, ifjú emberként ült először a traktor kormánykerekéhez. Sokszor szántott késő ősszel hidegben, és bizony, nem mindig ilyen jó körülmények között. — Sokszor ránk fagyott a nedves kabát, nadrág. Most betűzök és mivel az öreg gépemben még nincs rádió, a kányákat nézem, ahogy a szántásban fölkapkodják a pockokat. Megfigyelem a szarvasokat, őzeket, mindig van belőlük a közelben. — Jól megfizetett munka az őszi szántás? — Attól függ, mennyit dolgozik az ember és hol. Most nem lehet nagyon hajtani, mert csúszkál a gép, nyálkás a talaj felülete. Műszakonként 15—17 hektár a teljesítmény, míg nyáron megvan a húsz is. Azután ez a terület kettes kategóriájú, azaz kisebb a tarifája — magyarázzák. — Mi az a kettes kategória? — Sík terület. — Sík? Hiszen dombot látok magam előtt? — A kisbucsai, a hetési, a bucsuszentlászlói lejtőkhöz képest ez bizony egyenes — hangzik a válasz. — Ha az egész határ ilyen lenne, kiegyeznénk vele! A két traktorost a legjobb gépészek közé sorolják a bucsuszentlászlói termelőszövetkezetben. Univerzális emberek, nemcsak Rábákat, más gépeket is bíznak rájuk. A szövetkezetben ezen az őszön 800 hektárnyi mélyszántást irányoztak elő. A két Rábán kívül öt MTZ-traktor is dolgozik a határban. A hétvégén a felénél tartottak és szeretnének hamar téli pihenőre térni. Fagyos levegő áralmlik. A traktorosok összébbhúzzák, magukon a munkásruhát. A fülkében melegebb az idő. Indulnak. A két gép egymástól tisztes távolságban fogyasztja a tarlót. Bozsér Erzsébet A két Rábás — Lipics Károly és Zab József — munka közben fele betanított, vagy segédmunkás, a 40 éves korhatárig. Jelenleg a nyolc általánost végzettek szinte valamennyien továbbtanulnak. Statisztikánk szerint a 15—30 év közötti hatszáz lakosból 102-en középiskolások, 92-en pedig szakmunkástanulók. Ez a jövőt illetően bíztató lehet. Vertetics Rafael: — A falvaink lakói közül 611-nek nem itt a munkahelye, ebből 120-an gyesen vannak, s a többiek 40—50 féle szakmai területen dolgoznak. Novák István: — Havi 6—8 nyilag mi is tudnánk munkát adni, ám elsősorban szakembereknek : szerkezeti lakatost, asztalost, s főleg felsőfokú végzettségű műszaki szakembereket keresünk. Z. H.: — Mennyit tudna az utóbbiaknak fizetni? Novák István: — Havi 6—8 ezer forintot, plusz prémiumot. De nincs jelentkező. Z. H.: — Sokan megkérdőjelezik, hogy a mai szalagrendszerű termelés mellett egyáltalán szükség van-e szakmunkásképzésre? Somlyai László: — Feltétlenül! A szinte csak gépiesen egy-két reszortot ellátni tudóktól nem várhatjuk a technika, technológia fejlődését. Soós Nagy Endre: — Mi a beiskolázást úgy kezdjük, hogy beszélünk a szülőkkel. A fiatalok elméleti oktatását szorosan kötjük gyakorlati képzésükhöz, bár a nyári gyakorlat édeskevés. Ennek ellenére szükséges, és sokat jelent. A szakmunkás-bizonyítvány olyan, mint az újonnan szerzett jogosítvány: az illető ugyan vezetheti járművét, de igazi ára csak vagy 100 ezer kilométer megtétele után lesz. Z. H.: — Kedveltnek tartja a mezőgazdasági szakmunkát? Soós Nagy Endre: — Tíz éve még elmentünk az általános iskolába, s kértük, hogy a nyolcadikban csak engedjék át azt a gyereket, hadd menjen mondjuk Vépre. Az utóbbi öt évben ebben lényeges változás történt. Ma már a jó közepes átlagnál tartunk. Vállalják a fiatalok a nem éppen könnyű munkát. A felelősség bennünket is terhel. Óriási értékek vannak rájuk bízva. Csak példaképpen: egy Rába -Steiger több mint 2 millió forint. A középvezetőknek, miután meggyőződtünk rátermettségükről, bizonyos fokig szabad kezet adunk. Z. H.: — Ön is tudna még embereket foglalkoztatni? Soós Nagy Endre: — Akár 60-at is! Indíthatnánk egy második műszakot a varrodánkban. Lenne munkájuk, de a növénytermesztésben is akadna tennivaló. Z. H.: — Ha már a munkakínálatnál tartunk, milyen ez a Zala Ipari Szövetkezetnél? Tóth Gyuláné: — Az idén mintegy 30 százalékkal tudjuk növelni a termelést. Kellene lakatos, műszerész, szerszámkészítő, s nekünk is műszaki értelmiségi. Z. H.: — Ha az a bizonyos eljáró többszáz otthagyná jelenlegi munkahelyét ... Kis csend szakad közénk. Somlyai László: — Egy település megtartó ereje ott kezdődik, ha a dolgozó otthon is megkeresi azt, amiért napi 2—3 órát utazik. Tehát meg kell teremtenünk ennek az alapjait. Z. H.: — Azt mondják, a kiskertben megtermelik a konyhára valót a falusiak, s ez is bérkiegészítés. Szinte egyszerre beszél mindenki, végül a párttitkár summázza véleményüket: Somlyai László: — Kevés a napsütéses órák száma, s gyenge a talaj mifelénk. Egy kilónyi paprikáért itt kétszer annyit kell ráfordítani időben és pénzben, mint a megye kedvezőbb adottságú részein. Szerencse, hogy falvainkat nagyon szorgalmas emberek lakják. Z. H.: —A helyben foglalkoztatáshoz adott az infrastruktúra? Vertetics Rafael: — Iskolánk 600, óvodánk 120 gyereket képes befogadni. Kereskedelmi hálózatunk 5 ezer ember ellátására alkalmas. Jelenlegi lakosságunk ennél 1200-zal kevesebb. Víz és szennyvízcsattona hálózatunk van. Somlyai László: — Kérésünk: kapja meg a tanács azt a támogatást, hogy valóban nagyközségnek vallhassa magát. Z. H.: — Köszönjük a beszélgetést. Mészáros Ferenc Melléktermékek hasznosítása az élelmiszeriparban Az élelmiszeripari vállalatok átfogó intézkedéseket tettek a melléktermékek hasznosítására. A MÉM-ben összesítés készült az elmúlt két év eredményeiről; eszerint nincs olyan ágazat, ahol ne javították volna a jövedelmezőséget a melléktermékek, hulladékok felhasználásával. A húsiparban korszerű berendezésekkel, szeparátorokkal a csontok rejtettebb felületi részeiről is eltávolítják a húsrészeket, így évente 1500 tonna értékes többlethez jutottak, amelyet egyebek között a töltelékáruk gyártásánál használtak fel. A baromfiiparban szintén korszerű új berendezésekkel állítják elő — az eddig veszendőbe ment részekről eltávolított húsból — a nagy fehérjetartalmú pépet; az idén 2400 tonna import nyers fehérjét helyettesítenek alkalmazásával. ^| Nagy erő a példamutatás Beszámoló párttaggyűlésen a fenékpusztai lengyárban Kis kollektíva — nehéz és többnyire eredményes erőpróbák után. Így jellemezhető az a kép, amely a Budaflax fenékpusztak lengyára pártalapszervezetének minapi számvetésekor kialakult. Hogy mi minden késztette próbatételre a 13 tagú alapszervezetet, s rajták keresztül az üzem 133 dolgozóját, azt már a Takács János titkár tolmácsolta vezetőségi beszámoló is jól tükrözte. Sikert ígérő összpontosítás Megszokottá vált, hogy a nagyvállalathoz tartozó négy gyár között — termelési és nyertességérték tekintetében — éveikig az élen állt a fenékpusztai. Mos, több mint egymillió forintos veszteséggel a hátuk mögött kezdték az idei esztendőt, túlnyomóan rajtuk kívül álló okokból. Nemcsak feledtetni tudták, hanem ellenkező előjelűvé is tenni ezt a mérleget, mert milliósnál nagyobb nyereségre számítanak évzáráskor. Azon túl, hogy nem voltak mennyiségi és minősségi gondjaik az alapanyaggal, s a lenfelvásárlás, beszállítás is nagyobb zökkenőik nélkül történt , az eredmény egyik lényeges forrása a kritikus termelési folyamatokra jól összpontosított munka. Tényleges mozgósító-szervező szerepet kapott ebben az üzem kommunistáinak többsége, értő és alkalmas partnerekre találva a szocialista brigádok tagjai között. Ennek a szerepnek a mértékét és az átlagosnál fokozottabb felelősségvállalást nem pusztán a nyereséges évzárás ténye jelzi: a termelés fél évig gyárvezető nélkül folyt, sajnálatos betegség miatt. Az új vezető kinevezéséiig feladatok sorát osztották ■meg gondosan egymás között a kommunista és párton kívüli szakvezetők, munkások. Viszont egy lényeges láncszem hiányzik: kemény kritika érte a koordinációs kötelezettséggel bíró nagyvállalati pánttestületet, mert semmilyen kapcsolatot nem tartottak — egy értekezlet kivételével — az utóbbi két és fél évben a fenékpuszta fiaikkal. Elhamngzott számos, „házon belül” megszívlelendő bírálat, önbírálat is. Például: helyes, hogy a taggyűlés színe előtt személyre szólóan minősítették a pártmegbizatások teljesítését, ám az egyéni helytállás mértékét, gondjait rendszeresen, s ne csak év végén értékeljék. Adjanak bátrabban képességet próbáló feladatokat a fiataloknak — elsősorban KISZ-istáknak —, erősítvén, ezáltal a párttaggá alkalmassá válás folyamatát. Ez utóbbi már csak azért is indokolt, mert korosodóban van az alapszervezet. Mindebben az is szükséges, hogy lesz egyik legfontosabb nevelőkollektíva, az üzemi ifjúsági szervezet is egyenletesebb színvonalán aktivizálja tag-Megfelelő ugyan, a pártoktatásaik politizáló légköre és a politikai irodalom iránti érdeklődése, de a magasabb képzettséget nyújtó beiskolázásokkal gondjaik voltak. A marxista középiskolát elkezdő egyetlen párttagot is joggal marasztalták el, mert egyszerűen, abbahagyta, a tanulást. Kedvező kilátások Ami az üzem jövőbeni helyzetét, dolgozóinak biztonságérzetét illeti, kedvezőek a kilátások, s lekötött a következő évi kapacitás. Kitűnt a taggyűlési vitából az is, hogy akár a termeléshez, akár a szervezeti élethez és a nevelésihez kapcsolódó feladatok, gond,ctk ,megoldásához megvan a képesség a lengvári kommunisták körében. Az egyik hozzászóló ezt úgy fogalmazta meg: Nagy erő a példamutatás, továbbra is ez legyen a fő fegyverünk, minden tennivallóban. Hiányzó láncszem Nemcsak az értékelés, hanem az elhangzott hét hozzászólás legtöbbje is érzékeltette: határozott kezekben van a politikai irányítás a déli part eme kisüzemében.. Talán a méreteikből is adódik az az előny, hogy kedvező hatásfokú a személyes felvilágosító munka, az exportérdekeket, illetve minőséget szolgáló termelési agitáció. A szakmai, a szakszervezeti és KISZ-vezetők nem csupán a rendszeres beszámoltatások, vagy a mozgalmi fórumok idején, hanem az egyéni megbízatások teljesítése során, is szinte napi munkakapcsolatban állnak a pártvezetőséggel. A rugalmas piaci reagálás haszna Eredményes évzárás előtt a Zalaszentgróti Építőipari Szövetkezet A Zalaszentgróti Építőipari Szövetkezetben az idei esztendőre 54 millió forint termelési, valamint négy és fél millió forintos eredménytervet tűztek maguk elé a tervezéskor. Egy hónappal az év vége előtt már megállapítható, hogy a termelés több mint tíz-, a nyereség pedig egymillió forinttal lesz több a tervezettnél. A munkák állása alapján ítélve decemberben — az időjárástól függően — az eredmények még tovább javulhatnak. A számok láttán önkéntelenül felvetődik a kérdés: mi van a jó eredmények mögött? Nos, a szövetkezetiek szerint nincs semmi rendkívüli. Korábban sem volt lehetőség a szakosodásra, például valamilyen nagyszériájú lakásépítési technológia megvásárlására és alkalmazására. Igaz, a fiatal városban nem is akadtak feszítő igények ezen a területen. Azt már az elmúlt évek gazdasági helyzete hozta, hogy év végéig rendszerint nem lehet lekötni a következő évre a termelők teljes kapacitását, hanem tartalékot kell hagyni az időközben jelentkező jó lehetőségek megragadásához. Ez persze kockázatot jelent, ami helyes arányok esetén jó lehetőséget kínál a piaci pozíciók erősítéséhez is. A mai körülmények annak a vállalkozónak kedveznek, aki rugalmasan reagál a piac igényeire, kellő ütemben mobilizálja tartalékait, jó kooperációs hajlammal rendelkezik, s versenyképes árban, időben ési minőségben. A szövetkezet kellő körültekintéssel készült a gázvezetéképítésre és eredményesen teljesíti vállalásait, miután a megbízást elnyerte. A múlt esztendőben hat, az idén három kilométer gerincvezetéket építettek, azaz ennyi lesz a teljesítmény, ha még a hátralevő 400 méterrel is végeznek. Zalaszentgróton is sok akadállyal találkoztak a vezetéképítők: tavasszal például a sok csapadék és a magas talajvíz nehezítette a munkálatokat, évközben pedig számtalan — a térképen nem jelölt — közműre bukkantak. Volt olyan 150 méteres szakasz, amelynek három árkot ástak kézi munkával, mert a gépek nem fértek el. A gondok ellenére Zalaszentgróton csendben kúszik előre a földben a gázvezeték csőkígyója, s kevesebb panasz, észrevétel hangzik el a kivitelezőkkel kapcsolatban is. Jól jövedelmező munkát jelentettek az idén is számukra a mezőgazdasági és élelmiszeripari szövetkezeteknek, vállalatoknak épített gabonatárolók és szárítók. Igaz, ezen a területen is minden megbízást csak versenytárgyaláson lehetett elnyerni, ám a megelőző évek eredményes teljesítései olyan tapasztalatokkal gazdagították őket, hogy már a tervezés stádiumában képesek kidolgozni és megtenni ajánlatukat a kivitelezésre. Ez a program is folyamatos, hisz már a jövő esztendőre is konkrét megbízásokkal rendelkeznek. A munkák zömét versenytárgyalásokon elnyert megbízások jelentik. E vállalkozási mechanizmus tudományának elsajátítása és alkalmazása az idén a tervezettet negyedévet meghaladó eredményt hozott a szövetkezetnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hatodik ötéves terve a kollektívának több mint száz százalékra teljesül, hisz az első négy esztendőben is sikerült időarányos teljesítést produkálni. Nem lenne viszont teljes akép, ha a gondokról nem ejtenénk szót. A vállalkozó szövetkezetnek például az idén jelentős anyagi problémát jelentett, hogy méretei és a végzett munkák nagysága miatt több anyaghoz csak fogyasztói áron jutott hozzá. Váratlan meglepetés volt, amikor, a 600 ezer forintos, megrendelésre a nagykereskedelemtől érkezett árut kísérő számlán a fogyasztói ár szerepelt. A kereskedelemnek ez az üzletpolitikája előnytelen helyzetet teremt. Az eredményekhez nagymértékben hozzájárult a hatékony munkaerőgazdálkodás is. A hagyományosnak nem nevezhető építési munkákra ugyanis nem kívülről biztosították a szükséges munkaerőt, hanem átképzéssel, a többszakmásítás fokozásával oldották, meg a feladatokat. A konvertálható munkaerő bővítése a feladat továbbra is; a mezőgazdasági építési-szerelési, a gázvezetéképítési munkákhoz például a lakatos-részleg átszervezése biztosította a létszámot. — Somogyi — 3