Zalai Hírlap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-28 / 23. szám
1986. január 28., kedd Átadták a Gábor Andor díjat Az idén Bertha Bulcsú József Attila-díjas író részesült a Gábor Andor díjban. Az elismerést és a velejáró plakettet Goda Gábor Kossuth-díjas író, a Gábor Andor Kuratórium elnöke adta át hétfőn a Magyar Írók Szövetsége klubjában. A Gábor Andor-díjat a Kossuth-díjas író halálának ötödik évfordulóján, 1958-ban alapította az író özvegye és lánya Gábor Magda. Tanácskoznak a fiatal közgazdászok A fiatal közgazdászok hatodik országos találkozójára hétfőn Salgótarjánban került sor. A mintegy 300 ifjú szakember részvételével szervezett kétnapos tanácskozás témája: fejlődés a csúcstechnológiák korában. Ma a műszaki fejlődésen belül a technológiák korszerűsítése az alapfeltétele annak, hogy a hazai gazdaság fejlettsége felzárkózzék az iparilag fejlett országokéhoz. ÁMK Hahóton A művelődés az egész falu ügye Zalaegerszeg és Nagykanizsa között pontosan félúton fekszik Hahót, ez a sajátos településszerkezetű falu. Főutcája több mint öt kilométer hosszú. Az 1500 lelket számláló község lakosságának — mivel helyben nincs üzemi létesítmény —, mintegy negyven százaléka a két városba, Zalaegerszegre és Nagykanizsára jár dolgozni. Az életmód változásával a művelődési szokások is megváltoztak a faluban. Erről beszélgetünk az iskolát is magában foglaló általános művelődési központ igazgatójával, Tóth Józseffel. László igazgatóhelyettes. — A falu életében a pedagógus meghatározó egyéniség. Nagy előnye, hogy a gyerekeken keresztül szinte minden családdal személyes kapcsolata van. Németh László huszonöt éve tanít Hahóton, jó néhány generációt bocsátott már útra. Nemcsak, a tanítványai képességét, tehetségét, szorgalmát, érdeklődését ismeri, de azt is tudja, hogy a szülők milyen anyagi körülmények között élnek, milyen az érdeklődési körük. Ennek az emberismeretnek óriási haszna van a közművelődésben. A művelődési központ fontos színtere a könyvtár. Nagypál Gyuláné keze nyomán szép, katonás rendben sorakozik a polcokon a több, mint tízezer könyv. Megtudjuk a könyvtár vezetőjétől, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva visszaesett a kölcsönzőik száma. Újdonságnak számítanak viszont a könyvtárban tartott iskolai órák. Ezeken a tanulók megismerkednek a könyvtárhasználat mikéntjével, vagy a tananyaghoz kapcsolódóan diafilmeket vetítenek, zenét hallgatnak. A művelődési házban Horváth Győző népművelő fogad. A kultúrház jól felszerelt, otthonos. Hangulatos klubszobák, játéktermek várják a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt. Ezért nagyon fontos a biztonságos anyagi háttér. Az ÁMK vezetői szólnak arról is, hogy maximális támogatást kapnak a községi tanácstól, ezen kívül évente tizenötezer forintot utal át a központ számlájára a termelőszövetkezet is. A beszélgetésükből kitűnik, hogy az ÁMK által színesebbé vált a falu kulturális élete, jobban egységbe fogja a lakosságot, biztosítva művelődési és szórakozási igényeit. Az iskola nyitott a közművelődés előtt, a közművelődés az iskola előtt. S ez példa lehet más falusi közösségek számára is. Keresztes Szilvia Közösségibb magatartás — A társadalmi folyamatok alakulása mélyreható változást eredményezett a művelődési tevékenységekben is — kezdi mondanivalóját az igazgató. — Érvényét veszítette az a felfogás, hogy egy jól felszerelt kultúrház és egy főhivatású népművelő önmagában kielégítheti egy közösség kulturális igényeit. Ezért hoztuk létre két évvel ezelőtt mi is az általános művelődési központot, vagy népszerű nevén az ÁMK-t. Maga az a tény, hogy az iskola, a művelődési otthon és a községi tanács együttes erővel próbálja kielégíteni a lakosság művelődési és szórakozási igényét, demokratikusabb és közösségibb magatartásra ösztönöz, olyanra, amely tudomásul veszi, hogy a művelődés a falu minden egyes lakójának joga, lehetősége és feladata. A közművelődés újfajta megközelítése szerint a művelődés nem egyszerűen elfogadást és passzív ismeretszerzést jelent, hanem az alkotás és terjesztés folyamatában való cselekvő részvételt is. Arról van szó, hogy a kornak, a társadalom mai állapotának megfelelőbb gondolkodás- és magatartásmód van kialakulóban a művelődéssel kapcsolatban, és ez tükröződik a három intézmény szövetségében. A pedagógus meghatározó szerepe — Gárdonyi Géza egykori lámpása újra világítani kezd — veszi át a szót Németh Földibéka ne nézzen az égre... M Mennyiért lehet húsát (lakást) venni a Balaton-parton? A keszthelyiek úgy mondják: ha a városban és a környéken lévő eladó házak, lakások mindegyikét helybéli rászorulók tudnák megvenni, a tanácson nullára írhatnák az igénylők névsorát. Csakhogy az érvényes igényléssel rendelkezők erre anyagi helyzetüknél fogva képtelenek. Hogy miért? A Rózsadombon sem vallana szégyent homlokzatával a gyenesdiási négyszobás ház. Az eladó középkorú asszony, árként kétmilliót említett. Persze — hozzátette — lehet alkudni is. — Készpénzben kettő? — Mit gondol, részletletagalásra? Nem született olyan pofa erre a földre, akiben én megbíznék. Egyébként én is teljes összeget tettem le két éve. Csak azt ne kérdezze, hogy most miért adom tovább, mert megharagszom. — Vállalom a haragját. S még egy kérdést: mennyiért vette? Az orrom előtt becsapódó ajtó a válasz. — Átminősítteti lakóháznak, s lesz egy csodálatos otthona — próbál rábeszélni az üzletre a harminc körüli férfi, s befelé invitál háztűznézőbe. — — Mi villának építettük a családdal nyolc éve, nyaranta három család is megfér benne. 110 négyzetméter, két szint, központi fűtés. Ha megfelelően téliesíti a tetőteret, ott is kialakíthat olcsón három kisebb szobát. Szerintemméltányos az egymillió hatszázezer. — Mi a legalsó ár? , — Amit mondtam. Kettőről indultunk eredetileg, tartanánk is, de meghalt a fater, szét akarjuk dobni a pénzt a nővéremmel. De lássa kivel van dolga: ha letesz egy milliót, a többire kap egy év haladékot — természetesen kamatra. Húsz százalék úgy érzem elfogadható lenne ... Az ember azt gondolná, hogy a városi lakótelepen, atavaly még hivatalosan 700 ezerért adott OTP tömblakásért nem kérnek nagy felárat. A hirdetés is úgy szólt: sürgősen, olcsón .. . — Családi házat építünk Cserszegen — magyarázza a remélt üzlet hátterét a háziasszony, s az érdeklődő közben arra gondol, hogy milyen közvetlen, barátságos a tulajdonos, aki egy kávéval is megvendégeli. — Kevés a megtakarított pénzünk, de amennyiben ön átad nekünk 800 ezret, úgy mi kifizetjük a takarékpénztárát, s újabb kölcsönt is felvehetünk. Az illetékre ne legyen gondja, kisebb összeget írunk a szerződésbe, így mindketten jól járunk. — Hol fognak lakni, amíg elkészül az új ház? — Hát itt! A beköltözés csak 1987. tavaszán, vagy nyarán lenne esedékes. — S addig én fizetném a rezsit is? — Természetesen, hiszen a nevére íratnánk. Nem fogadom el a meghívást a kétszobás, harmadik emeleti lakás megtekintésére, így azonnal megváltozik a beszélgetés hangneme: komolytalan vevő vagyok, kárba veszett az idejük, s a kávé. Megsemmisítő pillantásoktól kísérve ballagok el a keszthelyi Fodor Imre utcából. Az ugyancsak keszthelyi, Madách utcai palota — 130 négyzetméter mindkét szinten — nem tudja felkelteni az érdeklődésemet, eltekintek a közelebbi ismeretségtől. Az eladással megbízott idősebb úr által mondott összeg durván a 38 évi tiszta keresetem. Mikor ezt megemlítem, kifizetnek: — Földibéka, ne nézzen az égre! Két utcával arrébb, a Rómaiban, idős házaspár fogad. A hölgy örökölt egy kétszobás régi házat, de a városi árak miatt olyan magas illetéket róttak ki, amit a nyugdíjukból nem tudnak kifizetni. Nincs szükségük két lakásra. Az egyiktől szeretnének megszabadulni. — Most ezt kell áruba bocsátanunk, pedig itt öregedtünk meg. Mondja, sok a 850 ezer forint ezért a házért? Nem tudom hányan vesznek lakást a Balaton zalai partszakaszán. A hirdetések szerint sokat eladnak. Vajon mások jobban tudnak alkudni nálam? Kaiser László Színesebb kulturális élet — Sokat segít a munkámban, hogy már az iskolában lehetőségem van arra, hogy megismerjem behatóbban a gyerekek igényeit, érdeklődését — mondja a rokonszenves fiatalember. — Így a programokat is ehhez igazítva szervezem meg. Műsortervemet egyeztetem az ÁMK igazgatójával. A közös tervezés a falu igényeihez igazodik. Itt, a művelődési házban a klubforma a legnépszerűbb. Működik diák, ifjúsági és felnőtt klubunk. Minden korosztály eljön a zenés, humoros műsorokra, politikai előadásokra. Nagy segítséget kapunk a helybeli TIT-szervezettől és a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ is nagyszerű partnernek bizonyul. Egy közművelődési intézmény nem nyereséges „üzem”. EGYSÉGBEN AZ ERŐ ★★★ Az „esettanulmány” vigasztalan képpel zárult. A szomszédasszony, a népfronttitkár és a tanácstag változatlan szöveggel és elánnal mondta ugyanazt, amit már korábbi összejövetelen is mondott: a lakók lakóhelypártoló egyesületére semmi szükség, hiszen az alapító javaslatban leírt feladatokat a népfront keretében, egyesület nélkül is el lehet végezni. Az egyesület alapítását tervezgetők pedig elkeseredetten látják, hogy az újabb összejövetel is hangzavarba fúl, s aligha jut érdemi elhatározásra. Mihályfi Imre rendező Egységben az erő című csütörtök este bemutatott tévéjátékának tehát az volt a mondanivalója, hogy a magyar állampolgárok egyesület alapításának alkotmányos joga tulajdonképpen csak írott mulaszt, mert a hivatalos szervek, köztük a népfront és a tanács nem nézik jó szemmel és akadályozzák az ilyen egyesületek megalakítását. Nógrádi Gábor dokumentumai szolgáltatták a tévéjáték alapját és ismerve az e téren uralkodó felfogást, nincs is okunk kételkedni állításai hitelében. Az ördög azonban ma már szerencsére nem olyan fekete ezen a területen sem, mint amilyenre testik. Igaz, egy határozat, bármilyen magas fórum hozza, önmagában és egycsapásra nem tudja megváltoztatni emberek kialakult szokásait, véleményét, nem tud feloldani görcsöket, bizalmatlanságokat, féltékenységeket, különösen olyanokat, amelyek az idők folyamán intézményesültek. Mégis nagy jelentősége van annak, hogy a Hazafias Népfront legutóbbi kongresszusa állásfoglalásában kiállít a kisközösségek mellett. „A népfront... megelégedéssel látja, hogy mind több helyen jönnek létre a szocializmus céljain munkálkodó körök, egyesületek, társaságok, klubok, amelyek az állampolgárok öntevékenységének hiteles tanúsítói... Az önállóság és felelősség jegyében ezek a közösségek jó terepei a szocialista demokrácia gyakorlásának is” — hanzuk az Állásfoglalás. A tévéjátékban megszólalt népfronttitkár, tanácstaginő, s a meg nem szólalt, de véleményét néma kivonulásával kifejező tanácselnökhelyettes — ahogy mondani szokás — elmaradt egy brossúrával. Persze ezért még nem kellett volna olyan ellenszenvesre rajzolni őket és érveiket. Hiszen kevesen vannak, akik egy egyesület alapításának ötletére első szóra ne azt kérdeznék: minek? S valljuk be, a tévéjáték lakóhelypártolói nemigen találtak olyan célt, amit más szervek ki ne tűztek volna már maguk elé. A tévéjáték minden életszerűsége mellett is feszes ritmusú, ezért a nézőtől szívesen követhető volt. Életszerűségét fokozta, hogy Szabó Éván (tanácstag) kívül kevésbé ismert színészekre bízták a szerepeket, akik típusukban is, hanghordozásukban is tökéletes illúziót keltettek. MŰSOR A TÁBORTŰZNÉL ★★ Fiatalokra építették a Telepódium péntek esti bemutatóját. Most mi jövünk! — mondta a műsor címe és — Straub Dezső. S mint a színlapról kiderült, ezt annyira, komolyan vették, hogy nemcsak játszottak, hanem jórészt írták is ezt a kabarét. Hát — ami azt illeti — olyan is volt. Tudniillik olyan volt, mint nyári építőtáborban, az esti tábortűznél előadott ki, mit tud. Az egésznek ugyan se mondanivalója, se értelme, de hát afféle ifjonti marháskodás, amit meg lehet bocsátani, s ha az ember olyan hangulatban van, még derülhet is rajta időnként. Forgács Gábor például egy egykori Ki, mit tud? jódltsa, ebben a garnitúrában egészen „nagy” volt, mint különféle énekes-stílusok parodistája. Böröndi Tamásról kiderült, hogy jól mozog mint táncos, Nyertes Zsuzsáról ismét igazolódott, hogy jóalakú és csinos. A gumiarcú Katona János ősrégi katonatörténete és nővé öltözése egy tábortűzi műsor frenetikus sikerű betétje lehetett. A végén az Úr hangjaként megszólalt Bodrogi Gyula — úgyis mint a Vidám Színpad (és a Telepódium) igazgatója — megelégedését fejezte ki a fiatalok teljesítménye felett. A világért sem szeretném megcáfolni, de azt javallattam, hogy a következő műsoroknál azért ragaszkodjanak a valódi kabarészerzőkhöz. AL-RAJZFILM ★★ Kérem a következőt! — mondja dr. Bubó, a magyar rajzfilmgyártás kedves bagolydoktora, s a magyar tévénézők hétről hétre odaülnek szombaton esténként a képernyő elé, hogy meghallgassanak egy újabb történetet. Igen, nem értették félre, hogy meghallgassanak, s nem hogy lássanak. Ezekben a Bubó-történetekben ugyanis az események a szövegben és nem a képekben történnek. A képek, a rajzok jószerivel csupán a szöveg illusztrációjául szolgálnak, körülbelül úgy, mint a lapok képregényeiben. A valódi rajzfilmekben, gondoljunk csak Walt Disney bármelyik produkciójára, vagy az újabbakra, a Foxi-Maxira, a Flinstone-családra, Tom és Jerryre (amelyet sajnos csak a szomszédos országok televízióin láthatunk) az eseményt a mozgás jelenti, a mondanivalót, a humort rajzos ötletek hordozzák. Ezek mintha egy hőségszaruból ömlenének, a statikus párbeszéd csak pillanatnyi megállás, s már ömlik is tovább a grafikai ötletfolyam. Bulkónál, szegénynél ez éppen fordítva van. Hol ő beszélget Csermesterrel, hol vele beszélget Ursula, vagy „valaki” más, mozgásuk közben lassú és csupán néhány testrészükre korlátozódik. Az eseményeket nem eljátszák, hanem elbeszélik. Lehet, hogy így könnyebb és feltétlenül olcsóbb, de legalább is kérdéses, hogy elég-e? Hári Sándor Gyerekek a család nélkül EGY SZOMORÚ TÉNYRE utaló statisztikai adat mit sem változott az elmúlt három évtized során: a családjuk gondoskodása helyett az állam gondozásába vett gyerekeké. Évről-évre szinte egyformák a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetek kimutatásai: 32—33 ezer fiatalkorút tartanak nyilván, akiknek egy része intézetlakó, másik hányada nevelőszülőknél él. Elgondolkodtató: vajon miért termelődik szinte nemzedékről nemzedékre újra a többnyire szülői felelőtlenség okozta nyomorúság, miért nem javul megváltozott körülményeink között ez az arány? Hiszen történelmünk során soha nem kaptak ennyi anyagi és erkölcsi segítséget a családok. Ami alapvetően változott állami gondozott gyerekeink sorsában: legnagyobbrészt élő szülők árvái a mai, családjuk vesztett gyerekek. Mindössze négy százalékuk igazi árva. A többiről nem képesek megfelelően gondoskodni az őket világrahozók. Valamennyi állami intézetünkben levelek, fényképek, személyes találkozások tanúsítják: sok fiatal lány és fiú tér vissza házastársával, gyerekével, hogy beszámoljon: más sorsot épít a családjának, mint amiben neki volt része gyerekkora idején. MÁRA MÁR KÖZHELY-IGAZSÁG, hogy a legkitűnőbb intézet sem helyettesítheti a családot. A kevéssé harmonikus család is szerencsésebb környezet, mint az intézeti nagyobb közösség, amelyben nem ismerhetik meg a szülők-testvérek együvétartozásának érzését, életreszóló élményét a gyerekek. Mind több sikeres próbálkozás jelzi, hogy családiasabbá próbálják formálni az intézetek belső életét. Napjainkban már természetes és szinte kötelező, hogy a vérszerinti testvérek lehetőség szerint együvé kerüljenek, hogy a hálótermekben ne korosztályok szerint, hanem nagy családokban élő testvérekképpen lakjanak a gyerekek. Megtanulván így a nagyobbak a kicsikről való gondoskodást, segítséget, védelmet kaphassanak a velük különösképpen törődő nagyobbaktól a kicsik. A túlméretezett, harmincágyas lakótermeket is felváltják — ahol erre lehetőség adódik — a kisebb, családiasabb, a gyerekek kedves ízlése szerint is berendezett lakószobák. Ám ez sem pótolhatja a személyes, vérszerinti egymáshoz tartozást. Bár ismerünk néhány kitűnő példát arra is, hogy az intézeti otthon valóban — mesterségesen felépített — családot jelent. Letenyén például az utolsó két esztendőben egy családi házban laknak, nevelőjükkel együtt a nagyobb lányok, szinte anyai felügyelet mellett tanulják meg az otthonteremtést, a pénzzel való okos gazdálkodást, a háztartási ismereteket, az egymáshoz való alkalmazkodást. Élő és talán legkeservesebb gondunk: mire jut majd az életben, az intézeti védettségből kikerülő fiatal, aki számára a tágabb közösség élete alig-alig ismerős, akinek a mindennapok apróbb-nagyobb gondjaiban nincs kihez teljes bizalommal fordulnia, aki szinte teljesen egyedül marad éppen akkortájt, amikor a családban felnövő, önállósuló fiataloknak is legnehezebb az életben megtalálnia a helyét. A nevelőszülői hálózat fejlesztése, nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése tehát égetően fontos. Aki vérszerinti családjából kipottyanva újra családba kerülhetett, annak számára életreszóló kapcsolatot jelenthet a nevelőszülői család. Értékes és követendő példa lehet az SOS gyermekfalvaknak az elvesztett család helyébe újra családot építő módszere is. Épül Magyarországon is az első ilyen intézmény, a battonyai gyermekfalu, amelyben családi házakban nevelkednek majd, őket vállaló anyákkal, testvérekként az elhagyott gyerekek. A GYÁMHATÓSÁGOK MINDENNAPI KÖTELESSÉGE, hogy megpróbálják rendezni a vérszerinti család és az intézetekben felnövő gyerekek kapcsolatát — ha erre van remény. A családokat segítő állami és társadalmi kísérletek pedig arra szolgálnak, hogy megelőzhető legyen a család széthullása, addig pedig kaphassanak a rászorulók érdemi jótanácsot, s a hatásos intézkedés se maradjon el, ha ez szükséges. Rab Nóra 5