Zalai Hírlap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
1987. február 2., hétfő AZ ELMÚLT NAPOKBAN idegessé vált a hangulat a zalacsébi Takarmányipari Közös Vállalatnál — a Fetánál —, ugyanis a múlt év utolsó negyedében fokozatosan romló fehérjeellátás hiányba csapott át. Januárban szójadarát alig kaptak, a napraforgódara egyharmada, a halliszt fele, a húsliszt egyharmada érkezett meg, repcédarából pedig semmi. Az évi 65—70 ezer tonna takarmánykeveréket gyártó vállalatnál ez rendkívül nagy gondot jelent, hiszen a partnereik, a nagy- és kisüzemek a megszokott minőségű, beltartalmú tápokat várják a vállalattól. Arról nem is szólva, hogy múlt év novemberében olyan rendelkezések születtek, miszerint a tápokban növelni kell a fehérjeszintet a jobb húsminőség elérése érdekében. A vállalat az agárdi, a bábolnai és a környei kombinátok takarmánytársulásától kapja a fehérjehordozókat és ha van alapanyag, szállít. A Feta kocsijai a rossz időjárás ellenére is hozták, ahonnan tudták az alapanyagot, a szóját Csepelről, a húslisztet Sárvárról, a napraforgót Győrből. Egyelőre azonban nincs mit hozni, így az utóbbi napokban már csak gabonaőrleménnyel szolgálták ki a partnereket, s úgy döntöttek, tejporral pótolják az import fehérjét. Ez azonban drága, s vajon lesz-e rá vevő egyáltalán? Mert amíg 1 kilogramm szójadara 48 százalék fehérjetartalommal 12,70 forintba kerül, addig egy kiló tejpor 34 százalék fehérjével 42,60 forint. A ZALA MEGYEI Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál ugyancsak gondokat jelentett mostanában a szójaellátás. Helyettesítő anyagok felhasználásával azonban sikerült levezetni a feszültséget, s mivel csütörtökön érkezett egy vagon szója Nagykanizsáról, ebből jut majd minden keveréküknek. Ebben az időszakban állandó a kapcsolat az alapanyagellátókkal, a keverőüzemekkel, s igyekeznek mindent megtenni azért, hogy szerződéses partnereiket ellássák. Egyébként plusz igények jelentkeznek: eredetileg 73 ezertonna táp eladására kötöttek szerződést, de 80 ezer tonnára nőtt az igény, zömmel Nagykanizsa térségéből. Túlórában dolgozik itt a keverő, hogy kiszolgálja a vevőket. Az egyik legnagyobb baromfihústermelő üzembe — a galamboki termelőszövetkezetbe — a huszonnegyedik órában, a hét közepén érkezett kisebb mennyiségű szójadara. Ez azonban negyedosztályú volt, ami olyan minőséget takar, hogy máskor be sem tennék a keverékeikbe. Húsz százalékkal tervezik növelni a húscsirkekibocsátást, s egyáltalán nem mindegy, milyen minőségű tápokat tudnak készíteni. A NAGYLENG FELI termelőszövetkezetben a fehérjeösszetevők hiányát, illetve az utolsó pillanatban való érkezését tartós gondnak tartják, s azt is, hogy más gazdaságokkal csereberélnek, kisegítik egymást. Az állatoknak ugyanis enni kell. A gazdaságoktól elvárják, hogy határidőre szállítsák a feldolgoznivalót. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele a normális alapanyagellátás. B. E. A MÁV Nagykanizsai Vontatási Főnökségén szeptembertől kezdve új tanműhelyben ismerkedhetnek a diákok a villamos szerkezetek szerelésének fortélyaival. Képünkön a harmadéves diákok 12 voltos akkumulátor-töltőt készítenek Banicr László szakoktató irányításával. (ZH fotó : Tóth Cinda felvétele) 160 köbméter fa a kamrákban Műszeres ellenőrzés a rakatoknál Csöpög a víz a mennyezetről. Nem azért mintha a tetőn levő hó olvadna — kint kemény mínuszok vannak —, hanem ahogy kinyitják a Lenti Épületasztalos- és Faipari Vállalat szárítókamráinak egyikét, a felszálló páradús levegő kicsapódik a jéghideg palalemezeken és a víz szaporán visszacsorog. — Négy szárítókamránk van, s mindegyikbe harminc—negyven köbméter anyagot tudunk berakni — magyarázza Pál Ferenc szárítókezellő. — Szükség is van rá. Az üzem gyorsan elfogyasztja a szárított anyagot. — Milyen fával dolgoznak? — Fenyővel meg bükkel — válaszolja Kerpács Gyula fűtő. — De bükk csak ritkán van. Egy évben kétszer-háromszor. Amíg ezt elmondják, már jön is a targonca felrakni a máglyát a behordó kocsira. Kulcsár István és Rostás József a két, műszakban levő targoncás a robosztus géppel gyorsan, ügyesen manőverez. Az egyik irányít, a másik vezet. Összeszokott páros. — Gyakorlat teszi a mestert — mondják. — Honnan lehet tudni, hogy kiszáradt-e már a fa? — Minden kamrához megvannak a műszerek, amelyeket figyelni kell — halljuk Pál Ferenctől. — Egyébként minden rakatot műszerrel kell ellenőrizni a szárítás megkezdése előtt. A mért nedvességtartalomból, meg hogy milyen vastag az anyag, már tudjuk hány óra kell neki.. Átlagban két-három nap is eltelik, amíg 18—20 százalékra csökken a nedvességtartalmuk. — Hatvan fok körüli a meleg a kamrában — magyarázza tovább Korpács Gyula. — Vigyázni kell, hogy a hőmérséklet ne menjen túl magasra, mert meggyulladhat a fa. — Hány foktól van vészhelyzet? — Száz fok felett már le kell állítani mindent. Akkor már be kéne kapcsolnunk az elárasztó rendszert, ami megakadályozná a tüzet, ha lenne. De ilyen még sohasem fordult elő, amióta itt dolgozom. — Óránként ellenőrizzük a műszereket — teszi hozzá még Pál Ferenc. Speciális intézményi gondokkal, örömökkel Szociális foglalkoztató Nagykanizsán Január 2-án múlt húsz éve, hogy Nagykanizsán megkezdte működését a város szociális foglalkoztatója. A kezdéshez 100 ezer forintot kaptak E szerény összeghez képest lényegesen komolyabb feladatokat kellett felvállalniuk az első vezetőknek. Mint azt megfogalmazták: elsődleges cél a megváltozott munkaképességű emberek, a szociális helyzetüknél fogva rászorulók , több gyermekesek, gyermekeiket egyedül nevelő szülők, alacsony nyugdíjú, vagy nyugdíjjal nem rendelkező idősek stb. — rendszeres foglalkoztatása. Ma 20 alkalmazott irányításával 230 bedolgozó itt kap képességének megfelelő munkát, ülő fizetést. Munkahelyre várva A fejlődésről, a további célokról Mihalkó Lajos igazgató a következőket mondta: — Bérmunkába fénycsőgyújtó gyártással, lámpafej megmunkálással, nyomdai sokszorosítással, különféle felsőruházati cikkek varrásával évek óta foglalkozunk, de alig egy éve tovább bővítettük profilunkat. Műbőr egységdobozokat készítünk a Tungsramnak, felfuttattuk papírdaraboló részlegünket, könyvkötő részleget hoztunk létre. Ezekkel együtt az 1980. évi 7,2 millió forintos árbevételünk 1986-ig több mint 16 millió forintra emelkedett, ami körülbelül kétmillió forintos nyereséget hozott. Ennek ellenére eredeti céljainknak ma sem tudunk maradéktalanul megfelelni. Számos nagykanizsai és környékbeli rászoruló várja, hogy valamelyik részlegünknél felszabaduljon egy munkahely. — Nincs lehetőség bővítésre? — Intézményünk kinőtte magát, munkaalkalmat csak a bedolgozóknak tudunk már biztosítani. Ez sem könnyű, de az idén legalább 30 fővel bővítjük a hálózatot, hogy könnyítsünk a város rehabilitációs gondjain. Természetesen ez több utánjárást, újabb megrendeléseket követel az intézmény vezetőitől. Pedig már ma is több mint száz vállalattal, gyárral állnak kapcsolatban Győrtől Pécsig, Budapesttől Nagykanizsáig. Ráadásul csak a személyi és technikai lehetőségekhez igazodó feladatokról lehet szó. Klub és pszichológus Akik egyszer beilleszkedtek a kollektívába, jól érzik itt magukat. A mintegy kétszáz féle tevékenységet végző foglalkoztatóban mindenki megtalálja a képességeihez illő feladatot. Akiknek szükségük van rá, a rendszeresen érkező pszichológust is felkereshetik. Fischer Lászlóné a nyomdarészlegben munkájáról mesél: — Amióta a könyvkötészettel foglalkozunk, még szebb, még változatosabb itt az élet. Még aranyozást is vállalunk ... Azután szól az új gépről, a normáról, a 3600 forintos keresetről, no meg a négy gyerekről, akiket egyedül nevel. Akármelyik műhelyben, részlegben nézek körül, mindenütt serény munka folyik. Mihalkó Lajos mintha gondolataimat olvasná, kérdés nélkül kommentálja a látottakat: — Bár megváltozott munkaképességű emberek alkotják a kollektívát, mindenki kap olyan feladatot, beosztást, elfoglaltságot, hogy teljes értékű munkát végezhet. S ez a tudat itt mindenkinek legalább annyit ér, mint az a boríték, amit fizetéskor kézhez kap. Speciális intézmény vagyunk, sajátos gondokkal, sok sikerélménnyel. Győri András Magyar—svéd gazdasági megbeszélések Dunai Imre külkereskedelmi miniszterhelyettesnek, a magyar—svéd gazdasági, ipari és műszaki-tudományos együttműködési vegyesbizottság magyar társelnökének meghívására január 27. és február 1. között Budapesten tartózkodott Anders Sohlen, a Svéd Központi Bank elnökhelyettese. A vendéget fogadta Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese, Demján Sándor, a Magyar Hitelbank Rt. elnök-vezérigazgatója és Gábor András, a Tungsram Rt. vezérigazgatója. _ 3 Műszaki értelmiségi fiatalok munkájukról (4.) A mezőgazdaságban az I* technikának akkorára . Ő nőtt a szerepe, hogy el- , é engedhetetlen követel , a meny: az agronómus értője legyen a műszaki dolgoknak. (Egyébként az I1 egyetemeken, a főiskoláidkon az egyik fő tantárgyinak is tekintik.) A műszaki szakemberek mun- ' kája viszont olyan mértékben kapcsolódik az agronómiához, hogy nem ▼ egyszer a szántóföldi f munkák irányításával is f megbízzák őket. Ha úgy f tetszik, a műszaki szak , f ember félig agronómus, f 02 agronómus pedig félig f műszaki. Amikor a műszaki értelmiség gondjait is elemezzük, a teljesebb kép érdekében célszerű s mindkét szakmához tartozókból választani beszelhető partnert." Fentős János engerségi termelőszövetkezet növényvédelmi szakirányítója, nyolc éve dolgozik az üzemben, első munkahelyén, Keszthelyen végzett növényvédelmi üzemmérnökként. — Háromezernégyszáz hektárnyi szántóterület, 15 hektár málna, 5 hektár piros ribizli és 15 hektár szelídgesztenye növényvédelmi feladatainak megszervezése tartozik rám. Kidolgozom a technológiát és most már elfogadható géppark segítségével — két emelhető keretű, nagy teljesítményű Kertitox globál szántóföldi permetező is rendelkezésre áll — évi 3,5—4 millió forint értékű növényvédő szert használunk fel. önálló gépparkja van a növényvédelemnek, önállóan végezhetem a munkát és megvalósul a kidolgozott technológia. — Ezek szerint kielégíti a munkája? — Igen. Jól is érzem magam a szövetkezetben. Tulajdonképpen a gyakorlat alakította ki bennem a szakma szeretetét, mert friss diplomával a zsebemben ez nem volt meg bennem. Zalaegerszegi születésű vagyok, a városban élek a családommal. A feleségem ugyancsak növényvédelmiüzemmérnök, de a család miatt a kinti munkát felhagyta. Gödöllőn elvégezte az agrártanárit, de egyelőre csak az általános iskola napközijében kapott helyet. Szereti a gyerekeket, s talán egyszer majd a szakmát is taníthatja. — Milyen elismerésben van része a szövetkezetben? — Ha az anyagiakról van szó, akkor nem dicsekedhetek. A havi kereset hatezer forint, amihez jönne a prémium, de ív, öt évben egyszer, ha van. Hiába érjük el egy-egy igazatban a tervezettet, vagy azon felül, ha a szövetkezet egésze nem teljesíti az előrányzottakat, elmarad a prémium. Esetleg kisebb jutaommal lehet számolni. Az dén sem lesz premizálás. Tuajdonképpen egymás munkájától függünk és objektív tervezőktől, például az időjárástól. A háztáji nyújt bizonyos kiegészítést: káposztát, csemegekukoricát termelünk, talán ha ez nem volna, a szakgárda nem maradna így együtt, mert a keresetek az utóbbi években alig növekedtek. Gerencsér István energetikus a termelőszövetkezetben. A növényvédelmi szakirányító kollégájával egyszerre kezdett a közös gazdaságban. A Debreceni Agrártudományi Egyetem gépészeti üzemmérnöki szakán végzett. Tavaly a szövetkezet 12,5 millió forintot költött energiára, amiből 8,5 millió forint üzemanyagra, a többi villamos energiára fogyott el. Az energiával gazdálkodni a legnehezebb feladatok közé tartozik, hiszen szónokolhatok én, ha a gépet nem megfelelően állítják be, vagy a kezelője nem fordít rá kellő gondot. Az elmúlt két őszön elgörbültek az ekevasak, olyan kemény talajt kellett megmunkálni a szárazság miatt. A kezelő abban érdekelt, minél többet teljesítsen, én abban, hogy kevesebb energia fogyjon. Nehéz egyeztetni a kettőt. Mindenesetre harcolok . . . Egyébként mindent megtett az üzemünk az energiagazdálkodásért. A telepeken műszerek segítik a villamosenergiával való takarékoskodást, a dolgozók megfelelő oktatásban részesülnek, de még mindig van mit tenni, hogy kevesebb üzemanyagot pöfögjenek el a gépeink. — Úgy tűnik, nem elégedett . .. — Nem vagyok az, mert a mezőgazdaságban, az irányítást végző szakemberek érdekeltsége, anyagi megbecsülése nincs arányban a műszaki fejlődéssel. A középiskolai évfolyamtársaim, akik hasonló képzettséggel állami vállalatnál dolgoznak egy-másfél ezer forinttal többet keresnek nálam. Megmondom őszintén, ennyi év után lehet, hogy arra kényszerülök, elmozduljak innen, pedig szeretek a tszben dolgozni, jó a kollektíva és ide Ságodba építkeztem. — Mennyit keres? — Az alapfizetésem 5400 forint. Ehhez mindössze a háztáji bevételem jön, ami — visszaszámolva hónapokra —, 2 ezer forintot jelent. De ez plusz időt, munkát vesz igénybe. Nagyon nehéz a dolgom, mert úgy hozta a sors, elváltam, két gyerek után fizetek tartásdíjat és a mostani családomban is van egy gyerekem, a feleségem gyesen van vele. — A tsz miként segíti a fiatal szakembereket? — A lehetőségeihez mérten nyújt támogatást. A lakásépítésemhez például kaptam 20 ezer forintot. — A két fiatalember véle- 4 ménye megegyezik abban, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek keresetszabályozásában több lehetőséget kellene adnia az anyagi érdekeltségnek. 4 Jó volna, ha megszűnne 4 az a sutrcsa állapot, hogy az a szakember, aki szel- 4 lemi értékeivel meghatá- 4 rozza a munkafolyamatok 4 elvégzését, részt vesz a 4 technika beállításában, s kisebb juttatásban részesül, mint aki a munkát 4 elvégzi. A Dél-zalai Skála Coop Áruház tavaly 652 millió forint értékű árut forgalmazott. Idén ennél többet, 675 milliót terveztek. A növekvő forgalmat a nagykereskedelmi tevékenység kiszélesítésétől és az áruház új részlegeinek kialakításától várják. Ezek egyike a Skála Computer IS részlegével közösen kialakított számítástechnikai sarok (képünkön). Itt vállalatok számára nagy teljesítményű személyi számítógépeket és szoftvert, a lakosságnak kisebb számítástechnikai berendezéseket kínálnak. (ZH fotó — Polgár Tamás felvétele)