Zalai Hírlap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
1988. március 1., kedd Bérek, munkakörülmények az egészségügyben Hogyan látja az ágazat megyei szakszervezeti bizottsága? Varjú Mária, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Zala Megyei Bizottságának titkára csak a legszükségesebb időt tölti az SZMT székházában levő irodájában. Nagy gondot fordít arra, hogy élő, közvetlen kapcsolata legyen az alapszervezetek tagságával. E napokban szinte állandóan úton van. Javában folynak a különféle alapszervezeti beszámolások, felkészítések, bizalmi továbbképzések, ifjúsági parlamentek, szervezeti tanácskozások. Azt mondja: különösen a bizalmiak vetnek fel rendkívül sok kérdést, meglehetősen nagy a tagság tájékozatlansága, s ez nem egy helyen elkeseredett panaszáradatot szül. — Mi foglalkoztatja leginkább az egészségügyi dolgozókat? — Szinte minden alapszervezetünknél probléma volt az új bér-, illetve tagdíjrendszerre való áttéréssel. Még ma is úgy tűnik, több helyen meg sem kísérlik a dolgozók megfelelő tájékoztatását, pláne nem a felmerült kérdések tisztázását. Egyes intézmények vezetői szinte „lesöprik” asztalukról a dolgozók panaszait, mondván: van éppen elég gondjuk a betegellátással, tessék tudomásul venni, hogy az a fontosabb! Ez valameddig még elodázhatja a dolgozók jogos panaszainak az orvoslását, de szorgalmazzuk, mielőbb kerítsenek rá sort. Úgy tűnik, a lakosság részéről is egyre több a panasz az orvosokra, egészségügyi dolgozókra, az ellátásra. — A beteg ember mindig nagy törődést, fokozott odafigyelést igényelt. Ennek a feltételrendszerének a megteremtése régóta kiemelt társadalmi programjaink között szerepel, s ma is óriási harc folyik érte. Tudomásul kellett,kell vennünk, hogy emellett másodlagossá vált az egészségügyi dolgozók szintén csak fokozódó sok-sok gondja. Megyénkben több mint hétezren dolgoznak az egészségügyben, s élet- és munkakörülményeik nem hogy javultak volna, hanem tovább romlanak. Lehet, csökken az orvos, ápolónő, gondozónő toleranciája, munkájában azonban ennek nem szabad látszania! — Úgy érzik az egészségügyi dolgozók, hogy több munkáért kevesebb bért kapnak? — A legfőbb gondnak azt látom, hogy túl sokáig tartott az az időszak, amikor az egészségügyi intézmények vezetőit utasították: ennyi és ennyi pénzt kapnak, s azt erre és erre fordíthatják. Bérgazdálkodásunk tarkasága most nagy leckét, adott. Sok esetben nem megfelelő felkészültség fogadta a személyi jövedelemadó bevezetéséhez kapcsolódó bérkiegészítés — bruttósítás — végrehajtását. A dolgozók egy része még ma sem tudja, hogy megkapja-e korábbi nettó jövedelmét, sőt a sok szolgálati idővel, s így magasabb alapbérrel rendelkezők egyértelműen úgy látják, hogy hátrányosabb helyzetbe kerültek a különféle pótlékok, ügyeleti, helyettesítési díjak átlag bruttósításával. Az egészségügyi intézményekben kevés a gazdasági szakember, ezért erőt meghaladó feladatot jelentett több helyen is a rendkívül rövid időre meghatározott átállás. Szerencsésebb megoldás lett volna számítástechnikai intézetet vagy más szervezetet megbízni a bruttósítás végrehajtásával. Sajnos, az elkészült új szabályzatok többségét módosítani kell. — Idejekorán felfigyelt erre a szakszervezet? — Zömmel arra voltak képesek a bizalmiak, s ennyit tudtunk érdemben kiszűrni a jelzésekből, hogy több dolog nincs rendben. Az új szakszervezeti tagdíjrendszerre való áttéréskor, amikor nyilatkozniuk kellett a dolgozóknak, hogy elfogadják-e, s a továbbiakban milyen formában kívánnak fizetni, sokan — vélt vagy valódi sérelmeik feletti elkeseredettségükben — azt válaszolták: semmilyenben! — Milyen mértékben csökkent a taglétszám? — Korábbi csaknem száz százalékos szervezettségünk 4—5 százalékkal esett vissza. Viszonylag magas volt a kilépési arány a városi — kanizsai, keszthelyi — kórházakban, de a bölcsődei gondozónőtől a főorvosig gyakorlatilag minden státuszban, területen veszítettünk dolgozókat. Igaz, folyamatosan jelentkeznek új tagságra is. Bízunk abban, hogy a felmerült problémák megfelelő rendezésével ez az ellenünk fellobbant „első harag” eloszlik, s visszatérnek régi tagjaink is. Most szerveződik négy új alapszervezet, a területileg egymástól messze eső intézményekben önállósulnak a szervezetek, hogy nagyobb, érdemi beleszólási joguk legyen a helyi döntésekbe. Például a megyeszékhelyi, kanizsai, rigyáci gyermekotthon kollektívája eddig egyetlen alapszervezethez tartozott, akárcsak a bázakerettyei szociális otthon Letenyéhez. A jövőben önálló alapszervezettel, bizottsággal rendelkeznek. — Hogyan tud beleszólni a szakszervezet a nagyobb gondokba? — Most például úgy, hogy tüzetesen — és felkészülten — átvizsgáljuk az új munka- és bérügyi szabályokat, s felhívjuk a figyelmet mindarra, ami korrigálásra szorul. Mert valóban nem igazságos az, hogy aki évtizedeket dolgozott az egészségügyben, most a korábbinál hátrányosabb helyzetbe kerüljön. Szorgalmazzuk, hogy ágazati szinten adjanak költségvetési kiegészítést, ami szükséges ahhoz, hogy a dolgozók megkapják korábbi nettó jövedelmüket. Nagy szükség van erre, nem utolsósorban azért is, nehogy fokozódjék a munkaerőhiány. .. — ... ami nem a bérbruttósítással kezdődött. A munkakörülmények rovására mennyi írható belőle? — Amennyit nem lehetett megvalósítani az ellátás fejlesztésével párhuzamosan. Hiszen még az új beruházásoknál is a fő feladatra koncentrálták az erőt, a pénzeszközöket, a kiegészítő és szociális létesítmények alig korszerűsödtek, bővültek. Van persze jócskán olyasmi is, ami nem pénz, csak akarat, fegyelem kérdése! Mert minek minősíthetném például az érintésvédelmi szabályok sorozatos megszegését, amikor mondjuk az ötezer fordulatos centrifugába működés közben belenyúlhat a dolgozó? S némely mosodánk éppen csak, hogy rá nem szakad az ott dolgozókra, a munka egyéb feltételeiről ne is beszéljünk. Túlterheltek, így általában igen mostoha feltételek mellett dolgoznak a konyhákban. Észrevételeinket mindig, mindenütt szóvá tesszük az illetékes vezetőknek, s ilyenkor nem szívesen látott vendégek vagyunk. Magyarázgatni persze lehet a helyzetet, de sokszor csak szerencse kérdése, hogy komolyabb baj nem történik. Az intézmények költségvetése pedig egyre szigorúbb takarékossági feltételeket ír elő. A mi feladatunk is, hogy segítsük megtalálni azokat a módszereket, amelyekkel nem az ellátás vagy a dolgozók rovására spórolnak — mondta Varjú Mária. László Mária Telephelyes gépkocsivezetők . ... ^Tél bejáróknak is Vidékről időben kell megérkezniük üzemükhöz, vállalatukhoz műszakkezdésre, így az őket szállító tömegközlekedési járatokon dolgozók még náluk is jóval korábban kelnek, hogy időben előállhassanak. A helyközi járatokon gyakoriak az úgynevezett telephelyes gépkocsivezetők, akik lakóhelyükön éjszakáztatják járművüket, s műszakkezdésükkor közvetlenül a volán nyéllé üljenek és első útjukon már munkába induló embereket szállítanak. Az ötvenéves Kása István tizennyolcadik éve végzi a telephelyes szolgálatot a Zala Volán Gutorfölde—Zalaegerszeg autóbusz-járatán. — Azt megelőzően Gutorföldén taxiztam, sokan nem is tudják, hogy egykor ilyen szolgáltatás is volt arrafelé — mondta az idős pilóta. — Az első jármű — az idősebbek által jól ismert fakarusz — Csepel teherautó alvázára épített fabódé volt. Ezt rövidesen az Ikarus 30-as, 31-es típusok, majd a farmotoros 55-ösök váltották fel. A jelenleg is használt 266-os, panorámás busszal tizedik éve járok. Az utóbbi időben a fiammal hetente váltjuk egymást a járaton. "17 ] « Gutorfölden Kezdetben Nova - Becs ----------------------völgye — Zalaegerszeg vonalon járt. Jelenleg Bak érintésével közlekedik a járat. — Reggelente Mikekarácsonyfára, illetve Szentpéterföldére is bemegyünk, ugyanígy este is, hiszen ezekből a falvakból is sokan járnak Zalaegerszegre dolgozni. Arcról jól ismerem utasaimat, szinte azt is tudom, melyik megállóhoz, ki mikor érkezik. A telephelyes szolgálat legkritikusabb időszaka a tél. A zord, síkos időben is a volán mögé kell ülni hajnaltájban, s az autóbusz dízelmotorja a kemény mínuszok hatására ugyancsak nehezen akar életre kelni. — Ilyenkor éjjelente is járatnunk kell a motort — jegyezte meg Kása István. — Hajnali ötkor indulunk, tehát célszerű este nyolckor nyugovóra térni. Ám tizenegykor felkelünk, motort indítunk és húsz percig járatjuk. Az újabb ébresztő már éjszaka háromkor jön, amikor az előbbieket megismételjük. A téli üresjárati üzemek megesznek néhány liter üzemanyagot, de enélkül talán nagyobb lenne a kár, ha üzemzavar miatt később érkeznének a dolgozók munkahelyükre. — Az idei télen megspórolhattuk a fáradtságot és a gázolajat is — jegyezte meg a másik ingázó sofőr, Rudas Csaba, aki lenti telephelyéről jár közel fél éve naponta a megyeszékhelyre autóbusszal. — Az idei enyhe idő jól jött. Rudas Csaba régebben Zalabaksán telephelyezett, érdekes módon akkoriban ő is édesapja váltótársaként. — Meg lehet idővel szokni — válaszolta mosolyogva arra a kérdésre a 28 éves fiatalember, hogy milyen érzés olyankor téli hajnalokon felkelni, amikor még a reggeli műszakba indulók is ágyban vannak? — Sok kemény telet megértem, nemcsak a tavalyit és az azt megelőzőét — mondta Kása István. — A hatvanas évek elején egyszer olyan hideg volt —, közelebb volt a mínusz harminc fokhoz a hőmérséklet, mint a huszonöthöz —, hogy nemcsak a motort kellett éjszaka járatnom folyamatosan, hanem „ingáztam” a szomszéd falvak és Gutorfölde között, ugyanis a sebességváltóban is annyira ledermedt az olaj, hogy törést okozhatott volna. A szemenyecsörnyei tsx terveiből Fejlődik az állattenyésztés és az erdőgazdálkodás A szemenyecsörnyei termelőszövetkezetben ottjártunkkor az őszi vetésű növények fejtrágyázása volt napirenden. Az itteniek szerint már csak az időjáráson múlik, mikor repülhet át a szomszéd szövetkezetben parkoló nagyatádi helikopter. Az idén az öszszes őszi vetésű növényt a magasból látják el fejtrágyával. Fontosnak tartják, hogy a vegetáció megindulásakor helyén legyen a tápláló anyag. Végénél tart a műhelyben a gépek javítása, kész a tavaszi program és kidolgozták minden ágazatra a tervet is. Bepillantva a szövetkezet idei programjába, érződik a szerkezetváltási törekvés. A növénytermesztésben búza, korica, szudánifű és újként korica ,szudánifű és újként takarmányborsó, illetve köles tartozik a növények sorrendjébe, az adottságokhoz és a piachoz igazodva. Az állattenyésztésben azonban jelentősebb változtatásokra kerül sor. Az első lépés már megtörtént : a csörnyeföldei majorban a húshasznú szarvasmarha állomány jobb elhelyezést kapott. A nemrég még raktárként használt épület most az állatok pihenőhelye, új karámrendszer fogja körül, s százharminccal több a húsmarha itt. Murarátkán ugyancsak javították a húshasznú állomány elhelyezési körülményeit. Bekő József elnök szerint a húsmarhatartás nem jövedelmező ágazat. De szükség van a szarvasmarhára többek között azért is, mert nélkülözhetetlen a termelődő szerves trágya. A szövetkezetben az ezres szarvasmarhalétszám egy részét háztáji gazdaságokban kihelyezve gondozzák. Száznegyvenöt fejős tehén, 38 vemhes üsző, és 61 hízómarha van kihelyezettként több községben. A szemenyecsörnyei termelőszövetkezetben — a Kaposvári Állattenyésztési Főiskolán kidolgozott javaslat szerint — legelőre alapozott tejelő tehenészetet alakítanak ki. Folyóvölgyi gyepterületeket hasznosítva — 100—120 tehén kerül egy gulyába — az állatok egész napjukat a jól gondozott legelőn töltik, s a fejésük is ott történik. Egy tehén ellátásához 1—1,2 hektár gondozott gyep szükséges és szerényen számolva is többet hoz így a gyep hektárja, mint a legjobb szántóföldi kultúra. A legelőre alapozott tehenészet megvalósításához nyolcvan sajátnevelésű fiatal növendék rendelkezésre is áll. A tsz-nél az erdőgazdálkodás, valamint a faüzem kiemelkedő szerepet kapott: 4 millió forint tiszta eredményt várnak ettől az ágazattól. A kavicsbányánál javították a kitermelés műszaki színvonalát , négy IFA teherautót vásároltak, amivel győzik majd a kavicsszállítást , és jobban szervezik a munkát. A kiegészítő tevékenységet átvizsgálva elégedettek a murarátkai varrodával, a maróti műszaki műhellyel, s Kiscsehiben bővítik a vasipari munkát. B. E. A húshasznú tehenek a csörnyeföldes telepen. '** 1 (ZH fotó — Polgár Tamás felvétele) Odaálltam hetediknek... A tekenyei „képviselőnő” Mosolygós arcú, csinos fiatalasszony Sinka Imréné, aki a legutóbbi választások óta lakhelye, Tekenye tanácsa, s egyben a Zalaszentgróti Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja. — Csak tíz éve vagyok tekenyei, a férjem révén kerültem a faluba, amely most már Zalaszentgrót városrésze. No, nem messziről, Tüskeszentpéterről. Magam is meglepődtem, amikor jelöltek, s ráadásul meg is választottak. Tekenyét a városi tanácsban hárman képviseljük. — Tíz év nem nagy idő ... Megszokta már Tekenyét? — Tekenye egy részén nagyon mélyen van a kutakban a víz. Több helyen 3—4 házhoz tartozik egy-egy kerekeskút, ahonnét hordják — hordták — a vizet az emberek. Ez Tüskeszentpéter után nekem nagyon furcsa volt. Ott szinte vödörrel lehetett a kútból vizet meríteni — mondja a fiatalasszony, aki a szentgróti Áfész pénzügyi osztályának vezetője. — Szívesen vállalta megbízatását? — Igen. Jólesett a bizalom. Már a KISZ-ben is több vezető beosztást töltöttem be. Ezt a közéleti vonzalmamat a férjem jól ismeri, így nincs gond a szabadidő rovására menő társadalmi tevékenységemmel. — Hogyan lett víz Tekenye két utcájában? — A tanács tervei szerint a jelenlegi tervidőszak utolsó évében került volna rá sor. Úgy kezdődött, hogy ha valamelyik kútnál összegyűlt vízért 5—6 ember, én is odamentem hetediknek, aztán beszélgettünk, hogy de jó lenne, ha a csapból folyna a víz! Mindenki bólogatott, egyetértettünk. Annál is inkább, mert a falu egyik részén a mély kutak, a másikon a talajvízzel szennyezettek indokolták elképzeléseinket. — Mit tett ezután? — Készítettem egy felmérést, mely szerint a 300 lakosú városrész lakóinak 60 százaléka óhajtja a vezetékes vizet. Ezt letettem a tanács asztalára, s ott úgy döntöttek: ha ilyen jó a hozzáállás, akkor fogjunk hozzá. — Szentgrótról kapják a vizet? — is. A város víznyerő kútjai Tüskeszentpéter határában vannak. Onnét a víz bejut a szentgróti tisztítóba, majd vezetéken Türjére, majd Tekenyére. A türjei tanács hozzájárult a vezetéképítés költségeihez, mert nekik kevés volt a vizük. Ez hozott össze bennünket. De nemcsak Türjével, személy szerint engem is az ottani emberekkel. — Hatvan százalék... A többiek? — Voltak ellenzők. Mondták, hogy a jókúti víznél nincs jobb. Mások, főleg az idősebbek, az anyagiaktól féltek. Ha van vezetékes víz, fürdőszobát is kell építeni, berendezni. Szóval nem volt egyszerű a dolog, de úgy érzem, csatát nyertünk. Az idén benyújtottunk egy pályázatot, s ha ügyünk kedvező elbírálást nyer, akkor az év végére a falu minden utcájában ott lesz a vezetékes víz. — A vízen kívül minek örül? — A fiatalok, jó hozzáállásának. A könyvtárat közösen átköltöztettük a régi orvosi rendelőbe, s így tágas, megfelelő felszereltségű ifjúsági klubot tudtunk annak helyén kialakítani. — A városi tanács vb tagja. Milyen a kapcsolata a tanács vezetőivel? — A lehető legjobb. Amiben csak tudnak, segítenek. Amikor a Hazafias Népfront tanácstagnak jelölt, terhes voltam a most kétéves lányommal. Egyébként van egy tíz éves fiúnk is. Azzal biztattak: elmész gyesre, s jut időd a tanácstagi munkára is. Míg beszélgetünk, a keze meg nem áll. Az előtte levő papírra rajzolgat. Nyughatatlan természet, beszélgetés közben sem tud tétlenkedni. — Tudja, mi a legszebb az egészben? Nemcsak a falu örül a víznek, a férjem is velem együtt örült. Jó érzés, hogy akkor odaálltam hetediknek. MF A telephelyes élet — hasonlóan az ingázókéhoz — próbára teszi a házastársak türelmét is. Sokszor a családi béke nem állja ki emiatt a próbát. — Nálunk ilyenféle gond soha nem volt — mondta Kása István. — A feleségem a házasságkötéskor tudomásul vette, hogy sofőr lesz a férje, akinek a munkaideje más, mint a hivatalnokoké. — Nálunk sincs gond — szólt Rudas Csaba. — De ajánlom, hogy csak az vállalja ezt a munkát, akinek ehhez a családja is segítő partner. Háry László s