Zalai Hírlap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-27 / 99. szám
1988. április 27., szerda Idén még semmi nem változik A felvételi rendszer korszerűsítésének irányelvei A sokat bírált hazai egyetemi felvételi rendszer most végre változóban van. A korszerűsítés irányelvei az egyetemre, főiskolára való bejutás merevségét kívánják oldani és a kezdeti beváláson alapuló szelekciót javasolják meghonosítani. Mint Kerekes Ágnes, a Művelődési Minisztérium főelőadója hangsúlyozza: az egymásra épülő módosítások szakaszosan lépnek életbe. Az idei felvételi semmiben sem különbözik a tavalyitól, alapelv ugyanis, hogy a középiskolás diák minden változásról időben értesüljön, egyetlen új követelmény se érje váratlanul, küszöbölheti a mai értelemben vett felvételi vizsgát. Ehhez persze fel kell oldani a keretszámokat, s érvénybe léptetni a felsőoktatás szintjén folytatódó szelekciót. Ez a lehetséges modell — az egyszerűsítésen túl — jól láthatóan a minőségi képzést és a minőségi szelekciót célozza meg. De megannyi feltételét kell kidolgozni elvben és gyakorlatban is. A legsürgetőbb teendő a felvehetők létszámának emelése, amit az ország szellemi potenciáljának növelése mellett a demográfiai hullám feszítő ereje is egyre erőteljesebben fog követelni a 90-es évektől, ahogyan gyarapszik a felsőfokon továbbtanulni kívánó érettségizők száma. A jelenlegi arány tartásához fokozatosan el kell érni a 25 százalékos emelést, s könnyű belátni, hogy ennek nem csak pénzügyi feltételei vannak — bár vannak azok is —, mert nem elhanyagolható szempont az intézmények kapacitása sem. (Előadótermek, szemináriumszobák mellett természetesen kollégiumok, laboratóriumok, műszerek, könyvtárak stb.). A kapacitásvizsgálatot őszig el is kell végezni, mert a jövőre, tehát az 1988/89-es tanév végén felvételiző diákok fellebbezéseit már nem a minisztérium, hanem a felvételiztető intézmény bírálja el. Ez a váltás egyben — egyetemenként, főiskolánként változóan — a felédhetők számát is befolyásolhatja, magyarul, növelheti, a helyi lehetőségek arányában. De az objektív körülmények felmérése, az intézmények fogadókészségének összegzése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a jövő évi keretszám növelésének szándéka felelősséggel számszerűsíthető legyen. Röviden tehát a felvételi rendszer módosításának jövőre kezdődő első szakasza: a keretszám nyitása (ez évek óta 17 ezer körüli s a 18—22 évesek 9,6 százalékát jelenti, amit fokozatosan 25 százalékkal kívánnak növelni), valamint a fellebbezések leadása az intézményekhez. A diákok felkészülését és felvételi vizsgáját ez egyelőre nem érinti. Búcsú a felvételi vizsgától Meghatározó elve a felvételi rendszer módosításának, hogy — a jelenlegi gyakorlattal ellentétben — építeni kíván az érettségi eredményekre. Hoszszú távon arra számít a minisztérium, hogy egy országosan egységes érettségi vizsgarendszer bevezetésével, a felsőoktatást is képviselő független vizsgabizottságokkal, ki Újabb bemutatóra készül a Hevesi Sándor Színház A kutya testamentuma „csodálatos bohóckodás, mely gátlástalanul keveri össze a földet és az eget, a poklot és a mennyországot, szegényeket és gazdagokat, gazfickókat és tisztességes embereket” — írja egyik méltatója Ariano Suassuna A kutya testamentuma című komédiájáról. A fenti sorok ígéretes, színházi ötletekben, gégékben bővelkedő élményt sejtetnek, ami már csak azért is érdekességet tartogathat, mivel brazil szerzők műveit meglehetősen ritkán játsszák Magyarországon. De kicsoda is a dallamos nevű Ariano Suassuna? Századunk húszas éveiben született Brazíliában, s jogásznak tanult Több darabot is írt a színészekkel és bábokkal egyaránt dolgozó „mamulengo” színháznak, s darabjait szívesen tűzték műsorukra a teátrumok szerte az Újvilágban. Az 1955-ben írt, s most Zalaegerszegen is bemutatásra kerülő A kutya testamentuma cíművével már Európát is meghódította. MOST, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház készül bemutatására. Konter Lászlót, a Népszínház rendezőjét — aki vendégként viszi színre a vígjátékot — a darabról, megszületésének körülményeiről kérdeztük. — A kutya testamentuma, tulajdonképpen nem más, mint egy népi ihletésű vásári komédia. Kicsit hasonlít a commedia dell’ arte-hoz, ugyanakkor passiójáték jellege is van — magyarázta a rendező. — Két péklegény kalandjairól szól — megszemélyesítői az ugyancsak vendég Mikó István, valamint Rácz Tibor — akik az élet minden nehézségével megbirkóznak, s vérbő humorukkal, életkedvükkel úrrá lesznek a bajokon. A történet a pékek kutyája s annak végrendelete körül forog, megteremtve ezzel azt az alapszituációt, amely felszínre hozza az emberi butaság és kapzsiság utálatos jellemvonásait. A darabban Mikó István nemcsak színészként, hanem zeneszerzőként is bemutatkozik a zalai közönség előtt. Tizenöt betétdal fűződik nevéhez, melyeket a Pastoral együttes kísér. A TÁRSULATRÓL, a komédiában szereplő stúdiósok munkájáról így vélekedett Konter László: — Megalakulását és összetételét tekintve is, fiatal együttes a zalaegerszegi, ám ez sokkal inkább előnyére, mintsem hátrányára válik. A stúdiósok részéről pedig nagyon jó együttműködési készséget tapasztaltam, ügyes, tehetséges fiatalok valamennyien. Jáger András és Avass Attila szerepet is kapott a darabban, s úgy érzem, fel fognak nőni ehhez a színházhoz, s mindenképp helyük lesz ezen a cseppet sem könnyű pályán. Egy jelenetet játszik elő Konter László. (ZH fotó : Polgár Tamás felvétele) ___pxpta______ wi ht.up| Jelentsen előnyt a nyelvtudás! A további szakaszok feltételeinek kidolgozása folyamatos munkát kíván a szakemberektől. Enyhíteni kell a felvételi eljárás túlhangsúlyozódott szerepén, meg kell vizsgálni, milyen módon, milyen technikával építhetők be preferenciák ahhoz, hogy ne a szorosan vett felvételi vizsga legyen sorsdöntő. De csak az egész rendszert változtatva lehet előrelépni. Ráadásul azért is csak szakaszosan, folyamatosan lehet megvalósítani az elképzeléseket, mert a felsőoktatással párhuzamosan a középfokú képzésnek is hozzá kell idomulnia a változásokhoz. Amennyiben — később, a kilencvenes években — a felvételi tárgyakból való felkészültség minősítését az érettségi eredménye helyettesíti, ez a felsőoktatást is lépésre kényszeríti, akkorra az intézmények ki kell, hogy dolgozzák a maguk sajátos, speciális vizsgarendjüket — esetenként alkalmassági vizsgaszabályokat. Javítani kell a szakközépiskolákban érettségizők felvételének — s főként bentmaradásának — esélyeit, ami szintén a középfok és a felsőfok együttműködését igényli. Ugyanakkor: rugalmasabb feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy a hallgatók átléphessenek egyik képzési formából a másikba (egyetemi, főiskolai fokozat), szakot váltsanak stb. Szó van az új irányelvekben arról is, hogy preferálni kívánja a minisztérium a „hozott” szakmai pluszt, a nyelvtudást, a korábban érettségizetteknél a szakmában eltöltött időt, s egyértelműen a kiemelkedő képességeket és érdeklődést. A kezdeti beváláson alapuló szelekció — kísérletként — egyes intézményekben (például Gödöllőn az Agrártudományi Egyetemen), már beindult, ezek köre is folyamatosan bővülhet 1989-től. Medve Imola 5 Németh János keramikusművész munkái a Vigadó Galériában “” T] a megnyitó előtt, a Jóval süppedős szőnyeg —— ......... még elnyeli az ott levő néhány ember cipőjének koppanását, hangot alig hallani a budapesti Vigadó Galériában. A három teremben elhelyezett műtárgyak bölcs nyugalommal várnak —, mert „tudják”, hogy itt hamarosan „elszabadul a pokol”. A kiállító művész, Németh János zalaegerszegi keramikus és a rendező, D. Fehér Zsuzsa művészettörténész még egyszer körbejárnak, egy utolsó pillantást vetnek a tárgyakra, s megállapítják: Íme, ez kész! Négy óráig még van egy kis idő, ezt ragadjuk meg, hogy néhány szót váltsunk velük. — Az utóbbi öt év termését hoztam el a bemutatóra — kezdi Németh János. — Legfőbb törekvésem azt megmutatni e tárlaton, hogy a korongozás technikájával olyanfajta kerámiaszobrok készülhetnek, amelyek bármilyen más szoborral egyenértékűek. Eredetileg azt terveztem, hogy használati tárgyakat is kiállítok, de Zsuzsa lebeszélt erről. — Valóban, ugyanis rendezői szempontból nagyon nehéz az anyag, hiszen tulajdonképpen mind, egytől-egyig monumentális munka. Nagy teret igénylő, kifejező plasztikákról van szó — erősíti meg szavait a művészettörténész. — Műfajilag három dolog találkozik ezen a kiállításon — mondja D. Fehér Zsuzsa. — Egyrészt a figurális alkotások, másrészt az egy gondolatsorra felfűzött — az élet szeretetét tükröző — fali reliefek, valamint a népi humorral és bölcsességgel bőven fűszerezett körszobrok. Úgy kellett őket elrendezni, hogy valamennyinek legyen tere, s egyúttal olyan helyi fényt is kapjanak, amely mintegy kis szentéllyé változtatja az adott mű környezetét. a fajükt ! és többen Mind többen vesznek kö’------------ ■ ' rül bennünket, a beszélgetés egyre nehezebbé válik. Eleinte percenként, végül pillanatnyi megállás nélkül érkeznek a kollégák, ismerősök, barátok, hogy gratuláljanak a művésznek. A teremben lehetünk már vagy százan —, s még mindig jönnek — emiatt, no meg a roszszul működő légkondicionáló miatt is, meglehetősen forró a hangulat. Aztán lassan zsongássá szelídül a beszéd, majd végképp elhal. A zalaegerszegi zeneiskola vonósnégyesének Mozart interpretációit követően Keresztúry Dezső akadémikus méltatja a kiállító művész munkásságát, akit e megnyitó ünnepség után ismét a köszöntők hada vesz körül. Amíg megközelíthetetlen, inkább a közönséget faggatjuk. — Magával ragadóak ezek a munkák. Ahogy nézem őket, valami megmagyarázhatatlan, felszabadító érzés lesz úrrá rajtam. Legjobban a figuralitással együtt létező líraisága tetszik ezeknek a műveknek — így Csillag Pálné, aki nem más, mint Molnár C. Pál festőművész lánya, akinek posztumusz kiállítását a közelmúltban láthatta a zalaegerszegi közönség. Szalatnyai József festőművész —, Dénes Zsófia volt férje — hasonlóképpen vélekedik. — Bár némely művével nem egészen értek egyet, de öszszességében rendkívül élvezem a tárlatot. Különösen a faliképeket tartom a maga nemében remekműveknek. Mindannyiunk gyönyörűségére Németh János megtalálta a saját formavilágát, méghozzá úgy, hogy magát, egész emberi mivoltát tükrözik alkotásai. Egyéni, borzasztó egyéni a művészete, ami a mai, divatirányzatokkal terhelt korunkban nagyon becsülendő — mondja. T" belső helyiség AZ egyik közepén szakál ----------las fiatalember áll. Tekintete átfogja a termet, arca valósággal átszellemül a látványtól. — Szándékosan állok távolabb a tárgyaktól, hisz nem a címet, a plasztikát nézem. A cím különben is csak befolyásolja az embert, ezeknek a kerámiáknak pedig nincs erre szükségük. Olyan kifejezőek szerintem, amilyenre sem a szobrászat, sem a festészet nem képes. Az Ádámot és Évát ábrázoló kép »»»»•■»»«— lenyűgöző. Az Emberpárt — nagybetűvel és sorszám nélkül — számomra ilyen egyszerűen és tömören egyetlen műalkotás sem fogalmazta még meg — magyarázza ifj. Maász Imre keramikus, aki Bajáról jött a megnyitóra. — Régóta ismeri a művészt? — A Mesterem! — válaszolja, s szemében különös, büszke fény csillan. — Évek óta tanulmányozom munkásságát, s örülök, hogy néhány — talán egész életemen át hasznosítható — műhelytitkot is sikerült már ellesnem tőle. Lassan fogyatkozik a sereg. Keresztúry professzor, bár nála kevesen ismerik jobban a keramikus munkásságát, újra és újra megtekint minden kiállított darabot. Hoszszan elidőz egy-egy alkotásnál, szemöldökét jellegzetesen öszszehúzva, kutató tekintettel szemléli a műtárgyat,... s a végén mindig elmosolyodik. A látottakról így foglalja össze véleményét: — Nem mintha elítélném a hegesztőpisztollyal készült munkákat, hisz haladáspárti vagyok, de hozzám sokkal közelebb áll mindaz, amit az ember a saját keze munkájával formál meg. Egyik „méltatója”, érezhetően nem a legjobb szándékkal, azt írta Németh Jánosról, hogy ő az utolsó fazekas. Nos, én ezt kitüntetésként fogom fel. Igenis fazekas! S ugyancsak remélem, hogy nem az utolsó, s még jobban, hogy nem merül el abban a rettenetes garatban, ami felgyorsult napjainkban mind többeket nyel el! — fakad ki a tudós. — Az agyag megmunkálása, amivel dolgozik, az emberiség történetében legalább olyan jelentős, mint a kerék feltalálása. S ennek mestere lett Németh János. Egykori tanítóm szokta volt mondani: „Tövön nőtt, nem a szél hozta”. S ez így igaz rá is. Elvetődött valahol, nőtt, kibontakozott, s hatalmas, szép művészi fává fejlődött. Alkotásaival immár kilépett a térbe is, ám ez nem veszélytelen dolog, hisz ebben a dimenzióban nagyot lehet bukni. Szobrainak most már maguknak kell helytállniok alkotójuk nevében is. S megvallom, boldog vagyok, hogy neki ez — ha úgy tetszik trapézmutatvány — sikerült! Pajor Csaba Keresztúry Dezső akadémikus megnyitja a kiállítást. A korsók, s közönségük. Németh János a látogatók gyűrűjében.