Zalai Hírlap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
1989. február 1., szerdai hón wp[ 1 ] A világ izzólámpa-gyártásának mintegy öt százalékát szolgáltatja a Tungsram. A nemzetközi érdekeltségű vállalat Nagykanizsai Fényforrásgyárának igazgatójával, Horváth Miklóssal a minap arról beszélgettünk, hogy milyen évet zártak, s milyenek az idei kilátások? Az előző évi mérlegadatok ugyan még nem ismertek, de egy igazi jó vezető azért tudja, hol is „tartanak”? — Az biztos, hogy a 3,8 milliárd forintos árbevételi tervet a még úton levő számlák beérkezésével teljesítettnek vehetjük. A tavalyi termelésünk a 80 százalékos tőkés árbevétel révén — azaz a több mint 3 milliárd forintos rész- Tóth Józsefné a kirakatvilá- Slégné Tóth Zsuzsanna halo- kompakt fénycsövet ellenőrizgetó lámpasort állítja be, génlámpát szerel. Nagyné Herman Sarolta. (ZH fotó — Szakony Attila felvételei) Négy milliárd felett az izzólámpagyár arány — folyamatos piaci jelenlétet takar. — Ebből az a következtetés látszik levonhatónak, hogy az igazi verseny nem a belföldi kereslet kielégítésénél mutatkozik. — A „torta” nagyobb szeletének felosztásakor érezhető az igazi verseny. Sokat mond, ha az 1988-as eredményeinket hasonlítjuk össze az előző évivel, hiszen a több mint 500 milliós növekedés például a megrendelők bizalmát is kifejezi. — Ez valóban jelentős növekedés. Megismételhető? — Szerencsére nincsenek értékesítési gondjaink. Erre az évre a megrendelési szerződéseink lefedezik a gyártókapacitást. A versenyképes termékekkel ott tartunk, hogy házon belül munkaszervezési gondot okoz a vevőkiszolgálás. A 4 milliárdot meghaladó árbevételi minimum-program teljesítése néhány héttel az év indítását követő jelekből ítélve biztosított. — Ha nem titok, miért nincsenek értékesítési gondjaik? — A jelszóként nagyon sokszor elmondott, s talán elkoptatott szerkezetváltás nálunk valóban megtörtént. A Tungsram korszerűtlen termékkel, gyártástechnológiával, szolgáltatással ma a könyörtelen világpiaci versenyben egyszerűen nem tudna létezni. Mi a nyolcvanas években megléptük azt, amivel ma sok gazdálkodó még csak az úgynevezett stratégiai tervkészítésnél tart. — Akkor a napi rutinfeladat teljesítése mellett vannak, akik már a következő évekre dolgoznak. — Ez is természetes dolog. Meglevő termékeink korszerűsítése óriási jelentőségű feladat. Termékeinknek a nemzetközi színvonaltól való néhány éves lemaradása tény, s a hátrány mérséklése keserves munkával érhető csak el. Szerencsére olyan műszaki szakembereink vannak, akik megszállottan szeretik szakmájukat. Tőlük senki sem irigyli a jó keresetet, hiszen munkatársaik érdekében is törik fejüket a termelékenységnövelő, hatékonyságjavító, takarékos műszaki megoldásokon. Én úgy értékelem a helyzetünket, hogy mivel a vevőkör szélesedik, a típusválaszték bővül, nem szakadtunk le a nemzetközi mezőnytől. Ez hangzatosabban megfogalmazva azt is jelentheti, hogy fogadókészek vagyunk az újra, s vállalva a nemzetközi összehasonlítást, tudjuk, mit kell tennünk, s ehhez van elegendő szellemi tartalékunk is. S manapság ez sem kis erő, ha ez a teljes kollektíva cselekvőkészségével párosul — válaszolta kérdéseinkre Horváth Miklós. Merre mozog a munkaerő a zalaapáti tsz-ben? A zalaapáti termelőszövetkezet a megye stabil mezőgazdasági üzemei közé tartozik, s még az utóbbi szűkös esztendőkben is jutott erő arra, hogy jelentős fejlesztéseket hajtsanak végre. Telepeik kialakításában arra törekedtek, hogy kulturált, megfelelő munkakörülmények között dolgozhassanak az emberek, vagyis itt az átlagosnál jobbak a feltételek. Mégis mozog a munkaerő, s kirívó eset is előfordult. Az egyik keszthelyi gmk 60—70 forintos órabérrel vitte el az egyik emberüket, aki amúgy nem éppen az élvonalba tartozott. Annak persze nem jártak utána, tényleg igaz-e a nagy kereset, viszont feltétlenül gondot okoz a nagyüzemben a Balatonkörnyék elszívó hatása. Inkább az alkalmazottak . Tavaly szövetkezetünkből 39-en távoztak más munkahelyre, ugyanakkor 41-en jöttek — mondja Takács Jenőné, a szövetkezet személyzeti vezetője. — Ez a fluktuáció megszokott, s elsősorban a 170 alkalmazott körében történik a mozgás. Kvalifikációban visszajön, de nem biztos, hogy azokra a helyekre, ahonnan elment és ahol az üzemnek szüksége lenne rá Például női munkaerőből rendszeresen hiány van, öt— hat nőt azonnal el tudnánk helyezni a baromfinevelésben, illetve a nemrég létesült keltetőben. Közel van Hévíz, Keszthely és az üdülők, a szállodák nagy konkurenciát jelentenek, hiszen szívesebben vállalnak ott munkát az aszszonyok. — Nem tud elegendőt fizetni a szövetkezet? — kérdem Tik Lászlót, a gazdaság főkönyvelőjét. — Nem a bérrel van baj, hiszen nálunk az egy főre jutó kereset átlagosan 90 ezer forint egy esztendőben. Fizettük a 13. hónapot is. A bérfejlesztési lehetőségeink is adottak. Benne voltunk a kísérleti bérgazdálkodást vállalók között és így nem maradtunk el. Most azon dolgozunk, hogy korszerűbbé, ösztönzőbbé tegyük a bérrendszerünket. Végülis nem vagyunk lemaradva a környékbeli vállalatok között, tehát nem itt kell keresni a munkaerőmozgás okait. Az üdülők, a szállodák más jellegű munkát nyújtanak, meg aztán a vendégektől leesik ez, s az... Ebben már nem tudunk versenyezni. Nem 8 óra Könnyen össze lehet gyűjteni azokat a hátrányokat, amelyek a mezőgazdaság jellegéből adódnak. A növénytermesztésben szezon idején sajnos, nem lehet betartani a nyolc—kilenc órás munkaidőt, mert a munka és az időjárás diktál, így aztán a mellékjövedelmek megszerzésére kisebb alehetőség, mint a nyolc órás munkakörökben. Egyébként a gazdaságban 8,5 óra a munkanap, a géptelepen nyáron 9, télen 8 óra. Hozzáteszik: nem lenne jó csökkenteni, mert elég kevesen vannak a feladatokhoz, egyszóval nem forszírozzák a rövidítést. A munka az irányadó. Az állattenyésztésben a mindennapos lekötöttség, a munka jellege az, ami nem vonzó. És ebben nem is várható a változás, mert az állatot mindennap el kell látni. A bókaházi telepen már úgy kellett berendezkedni, hogy legyen ott olyan erős ember, aki a lumpenhajlamú munkaerőt megfékezi... — Az adó is megzavarta az embereket — magyarázza a főkönyvelő. Korábban a terményszárítónál kétszer 12 órás műszakokat szerveztünk. A legutóbbi betakarítási szezonban három műszakra kellett bontanunk, mert nem vállalták az emberek a plusz munkát, a plusz jövedelmet, ugyanis kiszámították: nem éri meg, elmegy az adóba. — Mennyire kötődnek a dolgozók az üzemhez? — A tagság körében még valami érezhető, de általában nincs ragaszkodás. A jól dolgozók megkapják a megbecsülést, talán ezért vannak újabb jelentkezők tsz-tagnak. Decemberben tízen kérték a felvételüket. Különben a juttatásokban nincs különbség tag és alkalmazott között. Feltétlenül szükség van arra, hogy megteremtődjön a szövetkezethez való kötődés új formája. Már gondolkodtunk rajta, mi lehetne a módja. Talán a vagyonjegy? Mindenképpen nagyobb érdekeltségre van szükség üzemegységbe: baromfitenyésztőt és növényvédést. A jelentkezők a kis falut távolinak találják, s ezért nincs vállalkozó, pedig korszerű szolgálati lakást kínálnak. Az üzem egyébként felkészült szolgálati lakásokkal, csak a központban, Zalaapátiban tíz szép lakásuk van, közülük egy most is üres. — Rengeteg az eljáró Zalaapátiból — magyarázza Tik László. — Nemcsak az üdülővidék, a különböző építő cégek és a postai vonalépítők, hanem az ide települt kis üzemek is jelentős munkaerőt foglalkoztatnak. Nem könnyű megtartani az embereinket, de reálisan számolunk a helyzetünkkel és amit csak lehet, megteszünk... B. E. ••res szolgálati lakások Szóba került a szakemberellátottság is. Most például kettőt keresnek a dióskák Új intézmény születik: a Legfőbb Állami Számvevőszék A politikai intézményrendszer reformja közvetlenül érinti az állami ellenőrzési rendszert. A várható változások homlokterében egy új központi ellenőrző szervezet, a Legfőbb Állami Számvevőszék (LÁSZ) létrehozása áll. A döntéselőkészítés jelenlegi szakaszában még viszonylag keveset tudunk a létesülő LÁSZ-ról. Nem körvonalazódtak feladatai, jogosítványai. Annyi bizonyos, hogy az Országgyűlésnek lesz önálló ellenőrző szerve. Ezt igényli a képviselők népes csoportja, az Országgyűlés növekvő szerepe, a jogállamiság megteremtése. Nő az Országgyűlés informáltsága A legfőbb állami-népképviseleti szerv, az Országgyűlés az államélet egészére kiterjedő irányítási és ellenőrzési feladatát csak úgy képes jól ellátni, ha az adott témában a képviselőház elmélyült, tárgyilagos ismeretek birtokába jut, nyomon követheti a törvények végrehajtását, érvényesülési hatásmechanizmusát, a befolyásoló tényezők alakulását. Ismeretes, hogy az Országgyűlés jelenlegi kontrollálási, tájékozódási, visszacsatolási lehetőségei korlátozottak. A T. Ház beszámoltatási interpellációs hatáskörében ad hoc bizottságokat szervez egy-egy téma beható tanulmányozására, folyamatos ellenőrzésére. A képviselők élhetnek a korlátlan betekintés jogával, az Országgyűlés előtti feltétlen tanúvallomás lehetőségével. Nincs a Parlamentnek azonban — a legtöbb szocialista országhoz hasonlóan — saját ellenőrzési szervezete, amely folyamatosan és szervezetten szakszerű, komplex informálódási-kontrollálási-elemzési feladatokat végezhetne. Magyarországon 1866 és 1948 között folyamatosan működött a számvevőszék. Ellenőrizte az állami költségvetés szabályszerű végrehajtását, a minisztériumok és más állami szervek gazdálkodását, az állami vagyon kezelését, a költségvetési intézmények számadását. A Legfőbb Állami Számvevőszék feladata volt továbbá az állami vagyonmérleg és a költségvetési zárszámadás elkészítése. Jelenleg a költségvetés kidolgozásának csakúgy, mint a végrehajtás ellenőrzésének, a zárszámadás elkészítésének, a Pénzügyminisztérium a gazdája hazánkban. A költségvetés úgynevezett fejezetszintű ellenőrzését a PM ellenőrzési főosztálya végzi. Az 54 személyes apparátus hatásköre a 30 központi, a 19 megyei, illetve a fővárosi fejezet ellenőrzésére terjed ki. Az új intézményről gondolkodva, vitatkozva abban teljes az egyetértés, hogy a költségvetés végrehajtásának ellenőrzését, a zárszámadás készítését a Pénzügyminisztérium terjessze az Országgyűlés, illetve a számvevőszék elé. Eltérőek viszont az álláspontok az állami tulajdon és vagyon számvevőszéki ellenőrzésének mértékéről, mélységéről. Vizsgálják-e például az Ország-gyűlés megbízásából vagy számszéki kezdeményezésre az állami tulajdon és vagyon hatékony, célszerű felhasználását, a kormányzati programok végrehajtását? Készüljenek-e átfogó téma- és célvizsgálatok például az iskola, az egészségügyi vagy a kommunális hálózatok hatékony, célszerű működéséről, avagy csak a pénzfelhasználás szabályszerűségét ellenőrizzék? Tervkészítés közben . A zalakomári Petőfi termelőszövetkezet gabonatábláin már elvégezték a télvégi fejtrágyázást. A pétisó- 7 ből hektáronként 84 kilogramm hatóanyagot juttattak ki. — Nem kora egy kicsit, hiszen még nem indul a vegetáció? — kérdeztük Hegedűs Imrét, a termelőszövetkezet főmezőgazdászát. — Ez ígyjó, ugyanis nálunk az a gyakorlat, hogy két részletben adjuk a fejtrágyát a növényeknek — mondja. — Az ilyenkor kijuttatott hatóanyagnak van ideje elbomlani, vagyis a növény számára felvehető nitrogénné alakul, s amikor indul a vegetáció, felhasználhatja. Később a szárbainduláskor adjuk a fejtrágya második részét, mégpedig folyékony formában. Most a búza, az őszi árpa, valamint a vöröshere kapta meg az adagját, s hamarosan a gyepterületekre is kiszórjuk. Lemosódási veszély nincs. — Hogyan telelnek az ősziek? — Az idei tél nem jó a növénytermesztés szempontjából. Vidáman áttelelnek a kártevők és nagyon hiányzik a csapadék, a vetéseket védő hótakaró. Félő, hogy a nappali felmelegedések hatására a vegetáció elindul, amelyben azután az esetleg tavasz felé érkező télies időjárás nagy kárt képes okozni. Aggódik tehát a mezőgazdász, viszont mint kiderült, erőteljes a készülődés a tavaszra. Elvekben kész az idei terv is, papírra vetni azonban nem tudják, mert nem lehet kapni tervnyomtatványt. Már azon gondolkodnak, kiradírozzák a tavalyit... — Van egy-két bosszúság amiatt, hogy nem tudjuk úgy végezni a dolgunkat, ahogyan szeretnénk és ahogyan rendjén lenne. Hozzáfogtunk a talajmeszezéshez, eddig a nyolcvanból 20 hektáron végeztünk. Folytatnánk, mert a fagyott talaj kiválóan alkalmas a munka végzésére, csakhogy a műtrágyaszórókhoz nem lehet szállító ponyvát kapni. Éppenhogy meg tudtuk velük csinálni a fejtrágyázást. Még 400 tonna meszet tervezünk kijuttatni a termőföldekre. Végigtelefonáltuk már az országot, sehol sincs ponyva ... Aztán épp az imént ment el tőlem a műszaki szakemberünk, s azon mérgelődtünk, hogy képtelenség megvásárolni az elöregedett gépek helyére az újakat. Borzasztó drágák. Milliókba kerül egy jó kombájn. Traktorból is kellene három. A típussal is gond van. — Nem lehet kapni azt, amit szeretnének? — Közép nagyságú erőgépre volna szükség, a Rába 180-as helyébe. Ezt a típust nem gyártják már, s ilyen teljesítményűben mást sem lehet kapni helyette. Megvannak hozzá a munkagépek, amelyeket viszont nem tudunk használni a kisebb vonóerejű traktorral. Félretehetjük, ami pedig nagy luxus. Számolgattuk a növényvédelem drágulását is. Sajnos, ott nem lehet spórolni, mert a szükséges védekezéseket el kell végezni. — Újítanak-e a növénytermelésben az idén? — A búza vetésterületét jócskán lecsökkentettük, a megszokott 300 hektárból 117 hektár maradt. A jövedelmezőséggel van baj, nem éri meg vele foglalkozni. Az őszi árpa termőterületét viszont megnöveltük, több mint duplájára, ugyanis kevesebb költséget igényel a termesztése. Meg aztán így az aratás időszaka is széthúzódik, s a kevesebb kombájnnal is győzzük a munkát. Sörárpát termelünk a kanizsai gyárnak 77 hektáron, jugoszláviai feldolgozásra 80 hektár cukorrépánk lesz, kukoricából pedig csak az állatállomány ellátásához szükséges mennyiséget próbáljuk megtermelni 42 hektáron. Emellett persze 130 hektáron vetünk silókukoricát. Van vörösherénk, aminek második növedékén magfogást tervezünk. Úgy osztjuk be a vetésszerkezetet, ha az egyik növény népi, a másik meghozza a magáét. De kérem, ma nagyon nehéz a helyzetünk, amikor egy ekevas ára három mázsa búza árába kerül... Elmondja még, hogy az első vetésre márciusban kerül sor, a tavaszi árpával kezdenek. A magot megrendelték, s a diszpozíció is megérkezett. Mivel foglalkozzon a LÁSZ? A kérdések megválaszolásánál a szakértői javaslatok, az országgyűlési állásfoglalások azzal mindenesetre számolnak majd, hogy a második világháborút követően, de különösen a 70-es években számottevően bővült a számvevőszék feladatköre a fejlett tőkés országokban. A Legfőbb Ellenőrző Intézmények Nemzetközi Szervezete (az INTOSAI) az ENSZ-szel együttműködve, rendszeresen szervez szemináriumokat és készít ajánlásokat egy-egy vizsgálati, elemzési témakörben tagszervezetei számára. Az INTOSAI vezető testületének, kormányzótanácsának tagja a magyar KNEB elnöke — a gazdasági ellenőrzést átfogóan, a pénzügyi, revizori tevékenységet meghaladó módon értelmezi. A nemzetközi ellenőrzési tapasztalatok hasznosítása hazánk jól felfogott érdeke. A legfelsőbb állami ellenőrző szervezet jogait és kötelességeit többnyire az alkotmány rögzíti, esetenként a részleteket külön törvény szabályozza. A szervezet változatos — közhivatali, testületi, bírói stb. — formában működhet. Nagyfokú függetlenség és autonómia jellemzi, noha az államszervezet részeként tevékenykedik. Vezetőit meghatározott időre, de legalább tíz évre választják. A kormány gondoskodik a számvevőszék működésének anyagi és tárgyi feltételeiről, de nem irányíthatja és befolyásolhatja a szervezetet. A magas, esetenként közjogi bírói státusz sem párosul közvetlen jogi szankcionálási vagy más beavatkozási lehetőséggel. Az állami ellenőrzés csak úgy válhat egy központúvá, hogy átfogó ellenőrzési feladat és hatáskörrel hozzák létre a LÁSZ-t. Ez tűnik optimális megoldásnak, így az állami pénz- és vagyonellenőrzésen túl az Országgyűlés és esetenként a Minisztertanács megbízásából, valamint saját kezdeményezésre egyaránt végezhet átfogó vizsgálatokat, nyomon követve a főbb társadalmi-gazdasági folyamatokat. A széles hatáskörrel felruházott Legfőbb Állami Számvevőszék nemcsak az Országgyűlés tevékenységét tehetné szakszerűbbé, megalapozottabbá, hanem közreműködésével a meglevő és erősentagolt különféle szakellenőrző apparátusok munkája is összehangoltabbá, hatékonyabbá válhatna. K. J.