Zalai Hírlap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-05 / 79. szám
_ _____ Tisztelgés a Szabadság téren és a Hősök terén (Folytatás az 1. oldalról.) véres erők és testületek nevében Kárpáti Ferenc, Horváth István belügyminiszter és Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka; a Szovjetunió budapesti nagykövetsége képviseletében Borisz Sztukalin nagykövet, Vladlen Puntusz követ-tanácsos, Igor Mihejev tanácsos és Arkagyij Danyilko ezredes, katonai és légügyi attasé. A Hősök terén, a Himnusz elhangzását követően a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács koszorúját Straub F. Brúnó és Németh Miklós helyezte el a Magyar Hősök emlékművének talapzatán. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Grósz Károly és Lukács János koszorúzott. A budapesti diplomáciai testület nevében Antonio Casas Salvi, a Venezuelai Köztársaság nagykövete, José Pablo Marán Val, a Perui Köztársaság nagykövete, Christiane Malitchenko, a Francia Köztársaság nagykövete, Christian Abrouzi ezredes, francia véderő attasé, Ján Lux altábornagy, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság katonai és légügyi atttaséja, valamint Günter von Oertzen alezredes, a Német Szövetségi Köztársaság véderő attaséja koszorúzott. ★ Hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából az Elnöki Tanács kedd este fogadást adott az Országházban. A fogadáson részt vett Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Jelen volt a Politikai Bizottság, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége, az üzemek, a vállalatok, a különböző intézmények több kitüntetett dolgozója, ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. (MTI) Ünnepi nagygyűlés Nagykanizsán (Folytatás az 1. oldalról.) formot csak a politikai intézményrendszer reformjával együtt lehet megvalósítani, a másik pedig az, hogy a reform megköveteli a szellemi ___MBpi______ nm hIh«p megújulást — hangoztatta többek között. Napjainkról szólva kiemelte, hogy a pártértekezlet után átfogó politikai intézményi reformok kezdődtek, s ma a belpolitikai helyzetet erősödő polarizáció, s politikai hatalmi harc elemeinek megjelenése jellemzi. Mindezt a párt kezdeményezte, abból a felismerésből kiindulva, hogy a nemzet számára ez a kibontakozás egyetlen járható útja. Az ünnepi nagygyűlés az Internacionáléval fejeződött be. Ezt követően a Magyar Állami Népi Együttes adott nagysikerű műsort. Felszabadulási emléktára dapesti Közlekedései Vállalat MHSZ szervezete cinkotai motorosklubjának tagjai, hogy végigjárják a felszabadítókatA 23 fiatal motorosból álló konvoj a Budapest—Battonya —Szeged—Pécs útvonalon hétfőn délután érkezett Zalaegerszegre, s rövid ünnepség keretében elhelyezték koszorújukat a Felszabadulási Emlékműnél . Nyolcadik éve veszek részt ezen a túrán. Zalaegerszegig mintegy 680 kilométert tettünk meg, az egész útvonal hazáig pedig 900 kilométer — mondta az ünnepélyes pillanatokat megelőzően Szatmári Ferenc BKV-s gépkocsivezető, az emléktúrán résztvevő egyik motoros. — Akadtak zalaegerszegi társak is? — Igen. Már tízen csatlakoztak hozzánk. A következő állomásunk Körmend, ahol az éjszakát töltjük, és 4-én reggel ott várjuk meg az egerszegi fiúkat, majd indulunk Nemresmedvesre, a túra végcéljához. Hazánk felszabadulásának 44. évfordulója tiszteletére az idén is megszervezték a Battonyától Nemesmedvesig tartó kismotoros felszabadulás emléktúrát. Most tizedik alkalommal kerekedtek fel a Bu A motoros emléktúra résztvevői elhajtanak a Felszabadulási Emlékmű előtt. Grósz Károly látogatása Záhonyban és a Kárpátalján (Folytatás az 1. oldalról.) népségét Borbély Károly nyitotta meg, majd Grósz Károly mondott beszédet. A beszéde elhangzása után a párt főtitkára átadta az Elnöki Tanács városalapító oklevelét Borbély Károly tanácselnöknek, aki a település 4500 lakója nevében mondott köszönetet a városi rangért. A történelem során most első ízben kapott városi rangot Záhony polgárait a település legidősebb lakói nevében Pokol Miklós nyugdíjas vasutas, a társközségek nevében Szűcs Dezső, tiszaszentmártoni elöljáró, a tanuló ifjúság nevében Takács Anikó szakközépiskolai diák, valamint Balázs Krisztina és Beresnyák Sándor, illetve Beresnyák Antal általános iskolások köszöntötték. Végezetül Vlagyimir Szulima, Csap tanácselnöke tolmácsolta Záhony szovjetunióbeli testvérvárosa lakóinak üdvözletét. A városavató ünnepi tanácsülés után Grósz Károly, az MSZMP főtitkára vonatra szállt és a Szovjetunió Kárpáton túli területére utazott. A különvonatról Csap városban leszálló magyar vezetőt Genrih Bandrovszkij, az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli Területi Bizottságának első titkára, Valerij Muszatov, az SZKP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője és Mihail Malevanyik, a területi tanács elnöke fogadta. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete és Páldi András, a Magyar Népköztársaság kijevi főkonzulja. Grósz Károly útja először Ungvárra vezetett. A megyei pártbizottság székházában a megyevezetői adtak tájékoztatást a kárpátontúliak életéről, munkájáról. Grósz Károly köszönetet mondott a meghívásért, majd röviden beszámolt a magyarországi politikai, társadalmi folyamatokról, az MSZMP törekvéseiről. Grósz Károly ezután az Ungvári Állami Egyetemet kereste fel. A magyar tanszék vezetője Petro Lizanyec professzor beszámolt arról, hogy 25 éves fennállásuk alatt 400-an szereztek diplomát a tanszéken, s jelenleg 48-an tanulnak a nappali, 78- an a levelező tagozaton. Látogatásának emlékeként az MSZMP főtitkára baráti szavakat jegyzett be a tanszék vendégkönyvébe. Az egyetemi tanács tagjaival és a magyar tanszék tanáraival folytatott kötetlen beszélgetésen Grósz Károly jónéhány kérdésre válaszolt. Helyi idő szerint már 17 óra is elmúlt, amikor Grósz Károly megérkezett a területi pártbizottság politikai képzési központjába, ahol nagygyűlésen találkozott a terület járásai, Beregszász, Nagyszőlős, Munkács és Ungvár munkásainak, szövetkezeti dolgozóinak és ifjúsági szervezeteinek mintegy700 képviselőjével. A területi pártbizottság első titkárának megnyitója után Grósz Károly mondott beszédet, amelyben többek között hangoztatta: Kárpátalja az Önök, az itt élő nemzetiségek hazája, nekünk, magyaroknak is drága. A magyar történelem nagyszerű időszakai fűződnek hozzá. Itt nevelkedett Rákóczi Ferenc, itt védte Munkács várát Zrínyi Ilona. Itt küzdött a szabadságért Esze Tamás. Megfordult itt Petőfi Sándor is, s előtte a huszti vár romjairól küldte üzenetét a hazának Kölcsey Ferenc: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül”. Az itt élő mintegy 170 ezer magyar sorsa fontos számunkra. Elvi politikánk alapján valljuk: nekünk is segíteni kell a hazánk határain kívül élő honfitársaink magyarságának „újratermelését”, érdekeinek érvényesítését. Meggyőződésünk, hogy a nemzetiségek olyan stabil híd szilárd pilléreit jelentik, amelyek a népek, nemzetek közeledését könnyítik. Ebben a szellemben folytatjuk elvi politikánkat, ennek jegyében segítjük a hazánkban élő nemzetiségek nemzeti létéhez szükséges minden feltétel megteremtését. Az MSZMP főtitkára ezután II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona egykori lakóhelyét, Munkács várát kereste fel. A program utolsó állomása Beregszász volt. A nagy múltú település központjában több ezer helyi lakos várta, köszöntötte Grósz Károlyt, aki ezután Veress Gábornak, a járási pártbizottság első titkárának tájékoztatóját meghallgatva ismerkedett a soknemzetiségű járás életével, lakóinak helyzetével. Elhangzott, hogy a járás 52 iskolája közül 43-ban magyarul is tanítanak. Az idei tanévben — kísérletként — már Magyarország történelmét is tanulják a diákok. Grósz Károly — elhagyva a járási pártbizottság épületét — üdvözölte a rá várakozó több ezres sokaságot, beszélgetett a beregszásziakkal, a magyar nemzetiség képviselőivel. Az emberek alig akarták továbbengedni, s újra és újra el kellett mondania látogatásának célját: „Azért jöttem, hogy köszöntsem, üdvözöljem Önöket, s hogy ezzel is segítsem határaink mind nyitottabbá tételét. Kérem, jöjjenek Önök is minél gyakrabban, kezdjük meg az emberi kapcsolatok diplomáciáját. A mai szovjet politika mindehhez támogatást nyújt.” Szavait mindenütt éljenzés és taps kísérte. A főtitkár a magyar nemzetiségű értelmiségiekkel közösen elfogyasztott vacsora után hazaindult. (MTI) • Csehák Judit televízió- és rádióbeszéde (Folytatás az 1. oldalról.) hősökké, mártírokká. Küzdöttek itthon illegalitásban és Európa valamennyi hadszínterén a jó oldalon. Számunkra pedig szovjet, amerikai, román, angol, bolgár és kanadai katonák, velük magyar partizánok és a Budai önkéntes Ezred hősei hozták el a felszabadító, a megszabadító pillanatot. A bizonyosságot, hogy béke van, esély az életre, lehetőség a munkára alkalom egy önálló, demokratikus ország megteremtésére. S a hitet, hogy „lesz magyar újjászületés!” Mert e jelszó jegyében sorakozott fel és talált egymásra a munkásmozgalom kommunista és szocialista irányzata, a polgári progresszió és a népi radikalizmus. Ezek a politikai pártokba szervezett erők akkor a nagy nemzeti feladat megoldására egymással koalícióba léptek. Az ország háborút megszenvedett lakossága pedig azonnal hozzáfogott a romok eltakarításához, majd az újjáépítéshez. A közélet demokratikus átalakítását, a helyi önkormányzatok létrehozását, a közbiztonság helyreállítását az önszerveződéssel létrejött népi szervezetek karolták fel, öszszefogták a demokratikus pártok alkotó energiáit. A felszabadulás óta negyvennégy esztendő telt el. A népi, a polgári kereteken túllendült demokratikus átalakulás idején született eredmények és megoldások ma is példaértékűek. Az akkori időszak „egyenes ági” és ígéretes folytatása volt a nemrégen méltóan megünnepelt 1848 nagy ügyének. Azzal a reménnyel bíztatott, hogy van, lesz mód a magyar sorskérdéseket a legmegfelelőbb úton és módszerekkel megoldani. A mából látjuk igazán, hogy több és súlyosabb volt, semmint „történelmi baleset”, ami az 1940-es évek végétől bekövetkezett. Az egy központból vezényelt, erőltetett, gyorsított iparosításra való áttérés nálunk tradíciók nélküli, uniformizált koncepciója, a kritikátlanul átvett megoldások, a többségében erőszakos, sokszor bűnös tettekhez is vezető módszerek elzárták a nemzeti és a társadalmi felemelkedés sikerrel megkezdett útját. Súlyosan kompromittálták a pártot, a szocializmus gondolatát és újabb nemzeti tragédiába sodorták az országot. Pedig a párt egészséges erői 1953 nyarán már az időt is elérkezettnek ítélték egy demokratikus reformfolyamat megkezdéséhez. Máig szenvedjük, s éppen napjainkban kezdtük meg tisztázni e próbálkozás zátonyra futásának, a reformgondolat elsikkasztásának a következményeit. Bár az azóta eltelt évtizedekben többször megpróbáltuk a részleges reformokat sikerrel ,sikertelenül végrehajtani, a rossz társadalmi modell korlátait nem tudtuk áthágni, átfogó fordulatot nem sikerült véghezvinni. Erőfeszítéseink végeredménye mindenki előtt jól ismert. Háborús romokat nem kell ugyan eltakarítani, de háborús veszteségnyi adósságunk rendezése a mai aktív, „békeviselt” nemzedékek feladata. Lukács György visszatérően utalt történelmi fejlődésünk fontos jellemzőjére, arra, hogy a tragikus helyzetekből ismétlődően nem a belső progresszió erejével, hanem külső segítséggel sikerült pozitív fordulatot elérni. Így volt ez szerinte 1945-ben is. „Magyarország felszabadulását a Vörös Hadsereg győzelme, nem belső forradalom hozta meg. Nem voltak igazi forradalmi harcok, amelyekben az emberek, és velük a nézetek, a világnézetek, a forradalom komolyan átalakulhatott volna...” — írta. Éppen ezért kell hangsúlyozni, hogy most — bármilyen nehéz körülmények között is — ismét előttünk a feladat: egyszer végre a belső progresszió összefogásával a haladás, a civilizáció élvonalába küzdeni magunkat a gazdasági teljesítmény, a szocializmus demokratikus politikai berendezkedése, a humánus és szolidáris társadalmi viszonyok, emberi kapcsolatok megvalósításának útján. Ha valamikor, hát most végképp nem várhatjuk mástól, se kelettől, se nyugattól, hogy fejlődésünk tornyosuló akadályait helyettünk eltakarítsák. De mégis van rokonszenvező figyelem mind Keleten, mind Nyugaton a maga adottságai között új utakat törő, és mások iránt sem elzárkózó, saját sorsán makacsul javítani akaró és kész Magyarország iránt. önbizalom, bátor kezdeményezés, dinamikus közélet és légkör szükséges ehhez a második újjáépítéshez. Napjainkban sincs, miként a felszabadulás idején sem volt olyan politikai erő, amely egyedül tudná megoldani a történelmi feladatokat. Ez a felismerés vezetett oda, hogy az MSZMP szakított egy központból való társadalomirányító illúziójával. Elutasítja a rendi vonásokat mutató szocializmus, a „pártállam”, a hatalom túlzott — visszaélésekre is lehetőséget adó — koncepcióját, rossz gyakorlatát. Politikai felelősségvállalását nem deklarált hegemóniára, hanem a társadalmi folyamatok összehangolásában való eredményes részvételére kívánja építeni. Nem formál jogot a hatalom kizárólagos gyakorlására, és vállalja a versenyt, a demokratikus választásokon való megmérettetést. Meggyőződése, hogy a magyar nép közös akarattal, öszszefogással, kellő felelősséggel és hozzáértéssel képes egy valóban demokratikus szocialista társadalmat létrehozni. Ha azt akarjuk, hogy jövőnket formáló közös döntéseink és új jelentőséget, tartalmat nyert nemzeti ünnepeink között szerves kapcsolat és szellemi híd épüljön ki, hinnünk, hirdetnünk és bizonyítanunk kell, készek és képesek vagyunk sorsunk és világunk újjáalakítására. Együtt, felszabadulva és megszabadulva egymást kölcsönös félelmeink, bizalmatlanságunk és bizonytalanságunk, előítéleteink terhei alól. Mindezekben bizakodva köszöntöm önöket. Kívánok mindannyiuknak hitet, jó egészséget és a munkában eredményeket. (MTI) 1989. április 5., szerda Magyar és szovjet vezetők táviratváltása április 4. alkalmából A Szovjetunió Kommunista Grósz Károlynak, a Magyar Pártjának Központi Bizottsa- Szocialista Munkáspárt főtitka, a Szovjetunió Legfelsőbb karának, Straub F. Brúnónak, Tanácsának Elnöksége és a a Magyar Népköztársaság És Szovjetunió Minisztertanácsa nöki Tanácsa elnökének és hazánk felszabadulásának és- Németh Miklósnak, a Magyar fordulója alkalmából távirat- Népköztársaság Minisztertaban fejezte ki jókívánságaitnácsa elnökének. Táviratukban kifejezik: A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa a szovjet nép nevében szívélyes üdvözletét küldi Önöknek, a testvéri magyar népnek Magyarország fasizmus alóli felszabadulása 44. évfordulója alkalmából. 1945 tavaszán a magyar nép előtt megnyílt a nemzeti újjászületés útja. Az azóta eltelt években a Szovjetunió és Magyarország közötti barátság és együttműködés megbízhatóan szolgálja a két ország népeinek érdekeit. Napjainkban a szocialista rend alapelveinek azonossága mellett az a felismerés is egyesít bennünket, hogy elkerülhetetlen a szocializmus határozott megújítása. Az internacionalista szolidaritásra, az egyenjogúságra, a kölcsönösségre, az egymás sikereiben való érdekeltségre támaszkodva a szovjet—magyar kapcsolatoknak olyan új minőséget adhatunk és kell adnunk, amely megfelel az országaink fejlődése szempontjából életbevágó fontosságú igényeknek. Ezen a nevezetes napon kívánunk Önöknek, kedves elvtársak, és valamennyi magyar dolgozónak boldogságot, békét és felvirágzást. ★ ★ ★ Grósz Károly, Straub Fésőbb Tanácsa Elnöksége elnök Brunó és Németh Miklós vakének és Nyikolaj Rizskovlasz táviratban köszönte meg nak, a Szovjetunió Miniszter- Mihail Gorbacsovnak, a Szov tanácsa elnökének a magyar jetunió Kommunista Pártja vezetőkhöz eljuttatott üdvöz- Központi Bizottsága főtitkár letitárának, a Szovjetunió Legfel-A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében köszönetünket fejezzük ki a hazánk felszabadításának 44. évfordulója alkalmából küldött üdvözletükért és jókívánságaikért. E napon tisztelettel és kegyelettel idézzük fel a hazánk szabadságáért életüket áldozó szovjet hősök emlékét és a barátság érzéseivel köszöntjük a szovjet népet. Ma hazánk felszabadulás utáni történelmének fontos fordulópontjához érkezett. Az 1945 utáni évek lendülete és elszántsága példát és erőt ad a mai nemzedékek számára is. A magyar történelem értékeire építve a korszerű, hatékonyan működő, humánus szocialista társadalom megteremtésén dolgozunk. Törekvéseink következetes megvalósításához kedvező nemzetközi hátteret biztosít, hogy a szovjet átalakítási politikával alapvetően azonos irányban keressük a szocialista társadalmi berendezkedés megújításának útjait. Pártunk, a magyar közvélemény nagy rokonszenvvel és bizakodással követi a Szovjetunióban a szocialista rend potenciális lehetőségeinek feltárására és humánus jellegének kibontakoztatására, a szovjet nép jólétének emelésére irányuló tevékenységet. Támogatjuk az új szovjet külpolitikai gondolkodást, tevékenyen részt vállalunk a nemzetközi életben kibontakozó kedvező tendenciák továbbvitelében és visszafordíthatatlanná tételében. Szívből kívánunk további sikereket a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának, a Szovjetunió népeinek az átalakítási politika, a szocialista társadalmi rend megújításának útján. (MTI)