Zalai Hírlap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-05 / 79. szám

_ _____ Tisztelgés a Szabadság téren és a Hősök terén (Folytatás az 1. oldalról.) véres erők és testületek nevé­ben Kárpáti Ferenc, Horváth István belügyminiszter és Bor­bély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka; a Szov­jetunió budapesti nagykövet­sége képviseletében Borisz Sztukalin nagykövet, Vladlen Puntusz követ-tanácsos, Igor Mihejev tanácsos és Arkagyij Danyilko ezredes, katonai és légügyi attasé. A Hősök terén, a Himnusz elhangzását követően a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács koszorúját Straub F. Brúnó és Németh Miklós helyezte el a Magyar Hősök emlékművének talapzatán. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága nevében Grósz Károly és Lukács Já­nos koszorúzott. A budapesti diplomáciai tes­tület nevében Antonio Casas Salvi, a Venezuelai Köztársa­ság nagykövete, José Pablo Marán Val, a Perui Köztársa­ság nagykövete, Christiane Malitchenko, a Francia Köz­társaság nagykövete, Christian Abrouzi ezredes, francia véd­erő attasé, Ján Lux altábor­nagy, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság katonai és légügyi atttaséja, valamint Günter von Oertzen alezredes, a Német Szövetségi Köztársa­ság véderő attaséja koszorú­zott. ★ Hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából az Elnöki Tanács kedd este foga­dást adott az Országházban. A fogadáson részt vett Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács el­nöke, Németh Miklós, a Mi­nisztertanács elnöke. Jelen volt a Politikai Bizott­ság, az Elnöki Tanács és a Mi­nisztertanács számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kul­turális élet sok más vezető sze­mélyisége, az üzemek, a vál­lalatok, a különböző intézmé­nyek több kitüntetett dolgozó­ja, ott volt a budapesti dip­lomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. (MTI) Ünnepi nagygyűlés Nagykanizsán (Folytatás az 1. oldalról.) formot csak a politikai intéz­ményrendszer reformjával együtt lehet megvalósítani, a másik pedig az, hogy a re­form megköveteli a szellemi ___MBpi______ nm hIh«p megújulást — hangoztatta többek között. Napjainkról szólva kiemel­te, hogy a pártértekezlet után átfogó politikai intézményi reformok kezdődtek, s ma a belpolitikai helyzetet erősödő polarizáció, s politikai hatal­mi harc elemeinek megjele­nése jellemzi. Mindezt a párt kezdeményezte, abból a felis­merésből kiindulva, hogy a nemzet számára ez a kibonta­kozás egyetlen járható útja. Az ünnepi nagygyűlés az Internacionáléval fejeződött be. Ezt követően a Magyar Állami Népi Együttes adott nagysikerű műsort. Felszabadulási emléktára­ dapesti Közlekedései Vállalat MHSZ szervezete cinkotai mo­torosklubjának tagjai, hogy végigjárják a felszabadítók­at­A 23 fiatal motorosból álló konvoj a Budapest—Battonya —Szeged—Pécs útvonalon hét­főn délután érkezett Zalaeger­szegre, s rövid ünnepség ke­retében elhelyezték koszorúju­kat a Felszabadulási Emlék­műnél . Nyolcadik éve veszek­ részt ezen a túrán. Zalaeger­szegig mintegy 680 kilométert tettünk meg, az egész útvonal hazáig pedig 900 kilométer — mondta az ünnepélyes pilla­natokat megelőzően Szatmári Ferenc BKV-s gépkocsivezető, az emléktúrán résztvevő egyik motoros. — Akadtak zalaegerszegi társak is? — Igen. Már tízen csatlakoz­tak hozzánk. A következő ál­lomásunk Körmend, ahol az éjszakát töltjük, és 4-én reggel ott várjuk meg az egerszegi fiúkat, majd indulunk Nemr­es­­medvesre, a túra végcéljához. Hazánk felszabadulásának 44. évfordulója tiszteletére az idén is megszervezték a Batto­­n­yától Nemesmedvesig tartó­ kismotoros felszabadulás em­léktúrát. Most tizedik alka­lommal kerekedtek fel a Bu­ A motoros emléktúra résztvevői elhajtanak a Felszabadulá­si Emlékmű előtt. Grósz Károly látogatása Záhonyban és a Kárpátalján (Folytatás az 1. oldalról.) népségét Borbély Károly nyi­totta meg, majd Grósz Károly mondott beszédet. A beszéde elhangzása után a párt főtitkára átadta az Elnöki Tanács városalapító oklevelét Borbély Károly ta­nácselnöknek, aki a település 4500 lakója nevében mondott köszönetet a városi rangért. A történelem során most első ízben kapott városi ran­got Záhony polgárait a tele­pülés legidősebb lakói nevé­ben Pokol Miklós nyugdíjas vasutas, a társközségek nevé­ben Szűcs Dezső, tiszaszent­­mártoni elöljáró, a tanuló if­júság nevében Takács Anikó szakközépiskolai diák, vala­mint Balázs Krisztina és Be­­resnyák Sándor, illetve Be­­resnyák Antal általános isko­lások köszöntötték. Végezetül Vlagyimir Szuli­­ma, Csap tanácselnöke tolmá­csolta Záhony szovjetunióbeli testvérvárosa lakóinak üdvöz­letét. A városavató ünnepi ta­nácsülés után Grósz Károly, az MSZMP főtitkára vonatra szállt és a Szovjetunió Kár­páton túli területére utazott. A különvonatról Csap vá­rosban leszálló magyar veze­tőt Genrih Bandrovszkij, az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli Területi Bizott­ságának első titkára, Valerij Muszatov, az SZKP KB nem­zetközi osztályának helyettes vezetője és Mihail Maleva­­nyik, a területi tanács elnöke fogadta. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete és Páldi András, a Magyar Népköztár­saság kijevi főkonzulja. Grósz Károly útja először Ungvárra vezetett. A megyei pártbizottság székházában a megye­­vezetői adtak tájékoz­tatást a kárpátontúliak életé­ről, munkájáról. Grósz Károly köszönetet mondott a meghívásért, majd röviden beszámolt a magyar­­országi politikai, társadalmi folyamatokról, az MSZMP tö­rekvéseiről. Grósz Károly ezután az Ungvári Állami Egyetemet kereste fel. A magyar tan­szék vezetője Petro Lizanyec professzor beszámolt arról, hogy 25 éves fennállásuk alatt 400-an szereztek diplo­mát a tanszéken, s jelenleg 48-an tanulnak a nappali, 78- an a levelező tagozaton. Látogatásának emlékeként az MSZMP főtitkára baráti szavakat jegyzett be a tan­szék vendégkönyvébe. Az egyetemi tanács tagjai­val és a magyar tanszék ta­náraival folytatott kötetlen beszélgetésen Grósz Károly jónéhány kérdésre válaszolt. Helyi idő szerint már 17 óra is elmúlt, amikor Grósz Ká­roly megérkezett a területi pártbizottság politikai képzé­si központjába, ahol nagygyű­lésen találkozott a terület já­rásai, Beregszász, Nagyszőlős, Munkács és Ungvár munká­sainak, szövetkezeti dolgozói­nak és ifjúsági szervezetei­nek mintegy­­700 képviselő­jével. A területi pártbizottság el­ső titkárának megnyitója után Grósz Károly mondott beszédet, amelyben többek között hangoztatta: Kárpátalja az Önök, az itt élő nemzetiségek hazája, ne­künk, magyaroknak is drága. A magyar történelem nagy­szerű időszakai fűződnek hoz­zá. Itt nevelkedett Rákóczi Ferenc, itt védte Munkács vá­rát Zrínyi Ilona. Itt küzdött a szabadságért Esze Tamás. Megfordult itt Petőfi Sándor is, s előtte a huszti vár rom­jairól küldte üzenetét a ha­zának Kölcsey Ferenc: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül”. Az itt élő mintegy 170 ezer magyar sorsa fontos számunk­ra. Elvi politikánk alapján valljuk: nekünk is segíteni kell a hazánk határain kívül élő honfitársaink magyarsá­gának „újratermelését”, érde­keinek érvényesítését. Meg­győződésünk, hogy a nemzeti­ségek olyan stabil híd szilárd pilléreit jelentik, amelyek a népek, nemzetek közeledését könnyítik. Ebben a szellem­ben folytatjuk elvi politikán­kat, ennek jegyében segítjük a hazánkban élő nemzetisé­gek nemzeti létéhez szüksé­ges minden feltétel megte­remtését. Az MSZMP főtitkára ez­után II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona egykori lakóhe­lyét, Munkács várát kereste fel. A program utolsó állomása Beregszász volt. A nagy múl­tú település központjában több ezer helyi lakos várta, köszöntötte Gr­ósz Károlyt, aki ezután Veress Gábornak, a járási pártbizottság első tit­kárának tájékoztatóját meg­hallgatva ismerkedett a sok­­nemzetiségű járás életével, lakóinak helyzetével. Elhang­zott, hogy a járás 52 iskolája közül 43-ban magyarul is ta­nítanak. Az idei tanévben — kísérletként — már Magyar­­ország történelmét is tanulják a diákok. Grósz Károly — elhagyva a járási pártbizottság épületét — üdvözölte a rá várakozó több ezres sokaságot, beszél­getett a beregszásziakkal, a magyar nemzetiség képvise­lőivel. Az emberek alig akarták továbbengedni, s újra és újra el kellett mondania látogatá­sának célját: „Azért jöttem, hogy köszöntsem, üdvözöljem Önöket, s hogy ezzel is segít­sem határaink mind nyitot­tabbá tételét. Kérem, jöjjenek Önök is minél gyakrabban, kezdjük meg az emberi kap­csolatok diplomáciáját. A mai szovjet politika mindehhez támogatást nyújt.” Szavait mindenütt éljenzés és taps kísérte. A főtitkár a magyar nem­zetiségű értelmiségiekkel kö­zösen elfogyasztott vacsora után hazaindult. (MTI) • Csehák Judit televízió- és rádióbeszéde (Folytatás az 1. oldalról.) hősökké, mártírokká. Küzdöt­­­tek itthon illegalitásban és Európa valamennyi hadszín­terén a jó oldalon. Számunk­ra pedig szovjet, amerikai, ro­mán, angol, bolgár és kanadai katonák, velük magyar parti­zánok és a Budai önkéntes Ezred hősei hozták el a fel­szabadító, a megszabadító pil­lanatot. A bizonyosságot, hogy béke van, esély az életre, lehetőség a munkára­ alkalom egy ön­álló, demokratikus ország megteremtésére. S a hitet, hogy „lesz ma­gyar újjászületés!” Mert e jel­szó jegyében sorakozott fel és talált egymásra a munkás­­mozgalom kommunista és szo­cialista irányzata, a polgári progresszió és a népi radika­lizmus. Ezek a politikai pártokba szervezett erők akkor a nagy nemzeti feladat megoldására egymással koalícióba léptek. Az ország háborút megszen­vedett lakossága pedig azon­nal hozzáfogott a romok el­takarításához, majd az újjá­építéshez. A közélet demokra­tikus átalakítását, a helyi ön­­kormányzatok létrehozását, a közbiztonság helyreállítását az önszerveződéssel létrejött népi szervezetek karolták fel, ösz­­szefogták a demokratikus pár­tok alkotó energiáit. A felszabadulás óta negy­vennégy esztendő telt el. A népi, a polgári kereteken túl­lendült demokratikus átala­kulás idején született eredmé­nyek és megoldások ma is pél­daértékűek. Az akkori idő­szak „egyenes ági” és ígéretes folytatása volt a nemrégen méltóan megünnepelt 1848 nagy ügyének. Azzal a re­ménnyel bíztatott, hogy van, lesz mód a magyar sorskér­déseket a legmegfelelőbb úton és módszerekkel megoldani. A mából látjuk igazán, hogy több és súlyosabb volt, sem­mint „történelmi baleset”, ami az 1940-es évek végétől bekövetkezett. Az egy központ­­ból vezényelt, erőltetett, gyor­sított iparosításra való áttérés nálunk tradíciók nélküli, uni­formizált koncepciója, a kriti­kátlanul átvett megoldások, a többségében erőszakos, sok­szor bűnös tettekhez is vezető módszerek elzárták a nemze­ti és a társadalmi felemelke­dés sikerrel megkezdett útját. Súlyosan kompromittálták a pártot, a szocializmus gondo­latát és újabb nemzeti tragé­diába sodorták az országot. Pedig a párt egészséges erői 1953 nyarán már az időt is elérkezettnek ítélték egy de­mokratikus reformfolyamat megkezdéséhez. Máig szen­vedjük, s éppen napjainkban kezdtük meg tisztázni e pró­bálkozás zátonyra futásának, a reform­gondolat elsikkasz­­tásának a következményeit. Bár az azóta eltelt évtizedek­ben többször megpróbáltuk a részleges reformokat sikerrel ,sikertelenül végrehajtani, a rossz társadalmi modell kor­látait nem tudtuk áthágni, át­fogó fordulatot nem sikerült véghezvinni. Erőfeszítéseink végeredménye mindenki előtt jól ismert. Háborús romokat nem kell ugyan eltakarítani, de háborús veszteségnyi adós­ságunk rendezése a mai aktív, „békeviselt” nemzedékek fel­adata. Lukács György visszatérően utalt történelmi fejlődésünk fontos jellemzőjére, arra, hogy a tragikus helyzetekből ismétlődően nem a belső progresszió erejével, hanem külső segítséggel sikerült po­zitív fordulatot elérni. Így volt ez szerinte 1945-ben is. „Magyarország felszabadu­lását a Vörös Hadsereg győ­zelme, nem belső forradalom hozta meg. Nem voltak igazi forradalmi harcok, amelyek­ben az emberek, és velük a nézetek, a világnézetek, a for­radalom komolyan átalakul­hatott volna...” — írta. Éppen ezért kell hangsú­lyozni, hogy most — bármi­lyen nehéz körülmények kö­zött is — ismét előttünk a feladat: egyszer végre a bel­ső progresszió összefogásával a haladás, a civilizáció élvo­nalába küzdeni magunkat a gazdasági teljesítmény, a szo­cializmus demokratikus politi­kai berendezkedése, a humá­nus és szolidáris társadalmi viszonyok, emberi kapcsolatok megvalósításának útján. Ha valamikor, hát most végképp nem várhatjuk mástól, se ke­lettől, se nyugattól, hogy fej­lődésünk tornyosuló akadá­lyait helyettünk eltakarítsák. De mégis van rokonszenvező figyelem mind Keleten, mind Nyugaton a maga adottságai között új utakat törő, és má­sok iránt sem elzárkózó, saját sorsán makacsul javítani aka­ró és kész Magyarország iránt. önbizalom, bátor kezdemé­nyezés, dinamikus közélet és légkör szükséges ehhez a máso­dik újjáépítéshez. Napjainkban sincs, miként a felszabadulás idején sem volt olyan politikai erő, amely egyedül tudná meg­oldani a történelmi feladatokat. Ez a felismerés vezetett oda, hogy az MSZMP szakított egy központból való társada­lomirányító illúziójával. El­utasítja a rendi vonásokat mutató szocializmus, a „párt­állam”, a hatalom túlzott — visszaélésekre is lehetőséget adó — koncepcióját, rossz gyakorlatát. Politikai felelős­ségvállalását nem deklarált hegemóniára, hanem a társa­dalmi folyamatok összehango­lásában való eredményes rész­vételére kívánja építeni. Nem formál jogot a hatalom kizá­rólagos gyakorlására, és vál­lalja a versenyt, a demokra­tikus választásokon való meg­mérettetést. Meggyőződése, hogy a ma­gyar nép közös akarattal, ösz­­szefogással, kellő felelősséggel és hozzáértéssel képes egy va­lóban demokratikus szocialis­ta társadalmat létrehozni. Ha azt akarjuk, hogy jö­vőnket formáló közös dönté­seink és új jelentőséget, tar­talmat nyert nemzeti ünnepe­ink között szerves kapcsolat és szellemi híd épüljön ki, hinnünk, hirdetnünk és bizo­nyítanunk kell, készek és ké­pesek vagyunk sorsunk és vi­lágunk újjáalakítására. Együtt,­ felszabadulva és megszabadulva egymást köl­csönös félelmeink, bizalmat­lanságunk és bizonytalansá­gunk, előítéleteink terhei alól. Mindezekben bizakodva kö­szöntöm önöket. Kívánok mindannyiuknak hitet, jó egészséget és a munkában eredményeket. (MTI) 1989. április 5., szerda Magyar és szovjet vezetők táviratváltása április 4. alkalmából A Szovjetunió Kommunista Grósz Károlynak, a Magyar Pártjának Központi Bizottsa- Szocialista Munkáspárt főtit­­ka, a Szovjetunió Legfelsőbb karának, Straub F. Brúnónak, Tanácsának Elnöksége és a a Magyar Népköztársaság És Szovjetunió Minisztertanácsa nöki Tanácsa elnökének és hazánk felszabadulásának és- Németh Miklósnak, a Magyar fordulója alkalmából távirat- Népköztársaság Miniszterta­­ban fejezte ki jókívánságait­nácsa elnökének. Táviratukban kifejezik: A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa a szovjet nép nevében szívé­lyes üdvözletét küldi Önöknek, a testvéri magyar népnek Magyarország fasizmus alóli felszabadulása 44. évfordulója alkalmából. 1945 tavaszán a magyar nép előtt megnyílt a nemzeti új­jászületés útja. Az azóta eltelt években a Szovjetunió és Magyarország közötti barátság és együttműködés megbízha­tóan szolgálja a két ország népeinek érdekeit. Napjainkban a szocialista rend alapelveinek azonossága mellett az a fel­ismerés is egyesít bennünket, hogy elkerülhetetlen a szo­cializmus határozott megújítása. Az internacionalista szoli­daritásra, az egyenjogúságra, a kölcsönösségre, az egymás sikereiben való érdekeltségre támaszkodva a szovjet—ma­gyar kapcsolatoknak olyan új minőséget adhatunk és kell adnunk, amely megfelel az országaink fejlődése szempont­jából életbevágó fontosságú igényeknek. Ezen a nevezetes napon kívánunk Önöknek, kedves elv­társak, és valamennyi magyar dolgozónak boldogságot, bé­két és felvirágzást. ★ ★ ★ Grósz Károly, Straub Fé­sőbb Tanácsa Elnöksége elnök Brunó és Németh Miklós va­­kének és Nyikolaj Rizskov­­lasz táviratban köszönte meg nak, a Szovjetunió Miniszter- Mihail Gorbacsovnak, a Szov­ tanácsa elnökének a magyar jetunió Kommunista Pártja vezetőkhöz eljuttatott üdvöz- Központi Bizottsága főtitkár letitá­rának, a Szovjetunió Legfel-A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében köszönetünket fejezzük ki a hazánk felszabadítá­sának 44. évfordulója alkalmából küldött üdvözletükért és jókívánságaikért. E napon tisztelettel és kegyelettel idézzük fel a hazánk szabadságáért életüket áldozó szovjet hősök emlékét és a barátság érzéseivel köszöntjük a szovjet népet. Ma hazánk felszabadulás utáni történelmének fontos for­dulópontjához érkezett. Az 1945 utáni évek lendülete és el­szántsága példát és erőt ad a mai nemzedékek számára is. A magyar történelem értékeire építve a korszerű, hatéko­nyan működő, humánus szocialista társadalom megteremté­sén dolgozunk. Törekvéseink következetes megvalósításához kedvező nemzetközi hátteret biztosít, hogy a szovjet átala­kítási politikával alapvetően azonos irányban keressük a szocialista társadalmi berendezkedés megújításának útjait. Pártunk, a magyar közvélemény nagy rokonszenvvel és bizakodással követi a Szovjetunióban a szocialista rend potenciális lehetőségeinek feltárására és humánus jellegé­nek kibontakoztatására, a szovjet nép jólétének emelésére irányuló tevékenységet. Támogatjuk az új szovjet külpoliti­kai gondolkodást, tevékenyen részt vállalunk a nemzetközi életben kibontakozó kedvező tendenciák továbbvitelében és visszafordíthatatlanná tételében. Szívből kívánunk további sikereket a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertaná­csának, a Szovjetunió népeinek az átalakítási politika, a szocialista társadalmi rend megújításának útján. (MTI)

Next