Zalai Hírlap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

4 A 4 Fodor-házaspárral a hét Fodor-gy Aligha hiszem, hogy volt Kanizsán, aki nagyobb oda­adással figyelte a mostani or­szággyűlési tv-közvetítéseket, mint a Fodor-házaspár. Dr. Fodor Miklós nyugalmazott állatorvos, és felesége, Mária néni nagyon büszke volt ezek­ben a napokban, hiszen fiuk, István az Országgyűlés alel­­nöke lett, s a második napon már ő vezette az ülés egy sza­kaszát. — Sajnos, a megválasztását nem láttuk, éppen kint vol­tunk a Balatonon. De ige­n örültünk a hírnek, én még meg is könnyeztem. Nagyon szép megbízatás ez ... — fo­gadott a nyolcvan esztendős Miklós bácsi, miközben Mária néni azon­ sajnálkozott, hogy ezidáig nem tudott gratulálni a „gyereknek”: tegnap a Ba­latonról nem kapott vonalat, itthonról pedig a vihar okoz­ta károk miatt képtelen tele­fonálni. — István Kanizsán végezte a középiskolát, aztán — mi­vel nem sikerült elsőre a fel­vételije — a DKG-ban dolgo­­zott targoncásként. Az állat­orvosi egyetem elvégzése után feleségével együtt, aki szintén állatorvos, a hernádi tsz-ben helyezkedett el. Jelenleg nem ebben a munkakörben dolgo­zik, hanem a szövetkezet egyik vállalatának igazgatója­ként. Két középiskolás lányuk van — adja tudtul fényképke­resgélés közben a nagymama, hozzátéve, hogy kedves, sze­rény fiú az István, figyelmes, s rendkívül segítőkész. Ha va­lakinek problémája van a csa­ládban, először hozzá fordul. Márpedig kisebb—nagyobb zűr bőven akad egy ilyen né­pes famíliában: a Fodor há­zaspárnak ugyanis 7 felnőtt gyereke van. Közülük az egyik, dr. Fodor Miklós moso­lyog a járókelőkre a vérnyo­másmérést hirdető egészség­­nevelési plakátokról — ő kez­deményezett ugyanis nemrégi­ben zsámbéki körzeti orvos­ként egy országos vérnyomás­­ellenőrzési akciót. S a töb­biek? László Nagyatádon fő­orvos, megszállottja hivatásá­nak; András Pesten állator­vos; Szabolcs Csepregen az Állami Gazdaság igazgatója; Tamás pedagógus, a BM-ze­­nekar csellósa; Erzsébet pe­dig gyógyszerésztechnikus, a nagyrécsei állatorvos felesége. — Erzsikével találkozunk leggyakrabban, a többiek rit­kán tudnak eljönni Kanizsá­ra, inkább mi látogatjuk őket sorra. Teljes létszámban pe­dig — a sokféle elfoglaltság miatt — szinte lehetetlenség összejönni. Utoljára május­ban, egyik unokánk esküvő­jén volt rá példa. — Milyen késztetést kaptak itthon a gyerekek az egész­ségügyi pálya, illetve a köz­életi tevékenység iránt? — Az én családomra volt jellemző az orvosi pálya, s magam is úgy irányítottam a fiúkat, hogy kedvük legyen a hivatáshoz — válaszolt a családfő. — Közéleti múltam egyáltalán nincsen, a járás ve­zető állatorvosaként igen el­foglalt voltam. Azonkívül a pénzkeresetre kellett koncent­rálnom, hogy el tudjam tar­tani a nagy családot. — Én pedig mindig itthon voltam a gyerekekkel — je­gyezte meg Mária néni, s azt is elárulta: bár nem szülő­anyjuk a gyerekeknek — a vérszerinti anya a legkisebb gyerek megszületése után ha­marosan meghalt —, édes­anyának szólítják valameny­­nyien. Pici koruktól ő gon­doskodott róluk, ő nevelte őket — s büszke valameny­­nyiükre! A Fodor-házaspár az Or­szággyűlés utolsó napján visz­­szautazott a balatonmáriai nyaralóba, ahol fel-felbukkan egymást váltva a hét testvér, s a húsz unoka. Dr. Fodor István, az újonnan választott alelnök az idén is, mint min­dig, náluk tölti majd az augusztust. Ott piheni ki az év fáradalmait, s kényezteti a ház körüli munkák elvégzé­sével „édesanyját” és édesap­ját, akik idén ünnepük 40. házassági évfordulójukat. Pillér Éva Egyik fiuk az Országgyűlés alelnöke lett Akit a tévéből, és akit a plakátról ismerünk­: dr. Fodor István és dr. Fodor Miklós. A verseny- és árszabályozás előkészületei A kormány legutóbbi ülé­sén jóváhagyta az Országos Árhivatal elnökének előter­jesztését, a verseny- és ár­­szabályozás előkészületeiről, továbbá felhatalmazást adott a verseny- vagy kartellhivatal megszervezésére. Az ezekkel kapcsolatos programot az ár­hivatal őszre elkészíti, majd társadalmi vitára bocsátja, és előreláthatóan a jövő év első negyedében­­— a kormány jó­váhagyását követően — az Országgyűlés elé terjeszti. Mindezt Vissi Ferenc állam­titkár, az Országos Árhivatal elnöke pénteken, sajtótájékoz­tatón közölte. Elmondta, hogy három-há­rom és fél éve foglalkoznak a versenyjog szabályozásával, az árjog és az árszabályozás átalakításával. Céljuk, hogy ezzel kapcsolatos új törvé­nyek és rendelkezések euró­pai mércével is elfogadhatók legyenek, s a vállalkozni szándékozók, a gazdasági de­mokrácia általános értékrend­je szerint vállalkozhassanak. A készülő új verseny- és ár­törvény intézményi változá­sokkal is járhat. Ezek meg­valósításához, életbe lépésé­hez szükség van a piacgazda­ság működési feltételeinek megteremtésére, s arra is, hogy az ugyancsak most for­málódó, három évre szóló kormányprogramban szerepel­jenek az új piac- és verseny­­politikai irányelvek. Vissi Ferenc szerint az új szabályozás és a majdani verseny- vagy kartellhivatal egyik fontos feladata lesz a mai versenykorlátozások elle­ni küzdelem. Folyamatosan vizsgálni fogják a monopol­­­helyzetet, s azt, hogy az ilyen irányú vállalati fúziók meny­nyire zárják ki és nyomják el a versenyt. (Ez utóbbira azért is szükség lesz, mert az iparvállalatok­­30—50 százalé­ka várhatóan 2—4 év al­att valamilyen módon átalakul.) A verseny általánossá tételé­hez, a felesleges korlátozások kiiktatásához hozzájárul majd a privatizálási program is. Az államtitkár arról is szólt, hogy előreláthatóan vita ke­rekedik a létrejövő árszabá­lyozásról is, de — ezzel kap­csolatban — most először nyílik mód arra, hogy a piactól elkülönült hatósági árszabályozási mechanizmust felülvizsgálják. A szabályozás során lega­lább 150 törvényt, törvény­­erejű rendeletet és más jog­szabályt kell megszüntetni vagy megváltoztatni, hogy összehangoltan működőképes­sé váljon a verseny- és ár­­szabályozás. (MTI) 1989. július 1., szombat Lentiben MSZMP-tagot szeretnének országgyűlési képviselőnek A városi pártbizottság ülése a választások előkészítéséről Az MSZMP Lenti Városi Bizottsága legutóbbi ülésén a többi között napirendre tűz­te a tanácstagi és országgyű­lési képviselői választások pártpolitikai előkészítését. A városi párt­értekezlet után a községi pártbizottságoknál és a közvetlen irányítású alap­szervezeteknél elkezdődött a választások­ra való felkészülés. Amint azt a városi testület is megfogalmazta: az időben megkezdett és körültekintő politikai munkát indokolja a többpártrendszer kialakulása. A pártbizottság nagy jelentő­séget tulajdonít a jelenlegi helyzetben a lakóterület párt­­munkának, annak, hogy a munkahelyi alapszervezetek tagjai vegyenek részt a lakó­hely politikai életében, a vár­ható választási küzdelemben. Jelenleg a párt szervezeti egységét gyengíti a munka­helyi pártalapszervezetekkel kapcsolatos bizonytalanság. Sokan úgy vélekednek, hogy az üzemi és munkahelyi párt­­szervezetek felszámolása za­vart okozna a párt soraiban. Ezért az MSZMP-nek — vé­lik Lentiben — nem szabad feladni munkahelyi pozícióit, hanem ezek fenntartása mel­lett erősítse meg a lakóhelyi pártszervezeteket. A térség kommunistái úgy ítélik meg, hogy a párt az üzemekben megfelelő befolyást tud gya­korolni, mivel itt az alterna­tív szervezetek még nem tud­tak bázist teremteni. Bakos Béla, a városi párt­­bizottság titkára újságolta, hogy a választások előkészí­tésére pártfórumot hívtak össze nemrég. Sajnos, a megjelenés gyenge volt, pedig ezeken a rendezvé­nyeken szerették volna mozgósítani a párttago­kat a választásokra való felké­szülés jegyében, továbbá ja­vaslatok gyűjtésére is vállal­koztak. Lentiben és térségében egyébként elkezdődött egy gondolkodási folyamat arról, milyen a helyzet a közélet­ben, kik lehetnek a párt szö­vetségesei a választáskor, kik legyenek a jelöltek és milyen legyen a választási program. A városi pártbizottság tagjai egyetértettek abban, hogy — ha az MSZMP meg akarja nyerni a választásokat — a tagságot fel kell készíteni az összetett választási feladatok valamennyi mozzanatára, az agitálástól a program kiala­kításáig. A vita során felvetődött, hogy az elkövetkező időszak­ban kisebb csoportokban ér­demes folytatni a megkezdett fórumokat. Jóllehet a felkészülést ne­hezíti, hogy a választásokkal kapcsolatban még több fontos tényező, központi előírás nem ismert, a Lenti Városi Párt­­bizottság mégis fontosnak tartja a pártpolitikai előkészí­tést azzal a nem titkolt szán­dékkal, hogy a választókerület ország­gyűlési képviselője MSZMP-tag legyen, továbbá a helyhatósági vá­lasztásokon is erősödjön az MSZMP befolyása. — Gelencsér — Turistaparadicsom lehet Víztározó épül Zalacsánynál Környezetvédelmi, árvízve­szélyt csökkentő és jóléti cé­lokat is szolgál majd a Za­­lacsány közelében épülő tíz hektáros víztározó. A vízügyi szakemberek szerint a mint­egy 20 négyzetkilométeres­vízgyűjtőről elegendő mennyi­ségű víz érkezik a tározóba. A mérések szerint évente 1,5 —1,8 millió köbméter csapa­dék zúdul le a dombokról, s ezt gyűjti össze és szállítja a közeli Zala folyóba a Zala­­csány-patak. Ha a tározó mintegy 300 ezer köbméternyi tervezett be­fogadóképességét összehason­lítjuk a már említett vízho­zammal, az évenkénti ötszöri vízcsere még csapadékszegény években is biztosítottnak lát­szik. A Mezőterv szakemberei — Tombi Lajos és Balogh Ist­ván — a majdani 10 hektáros vízfelületet a környezethez „igazították”, s mintegy 200 méteres völgyzárógáttal igye­keznek összegyűjteni a bősé­ges csapadékot. Környezetvé­delmi és árvízvédelmi célo­kat szolgáló hordalékfogót is kialakítanak, hogy védjék a Balaton vízutánpótlását szál­lító Zala-folyó vízminőségét is Az új víztározó és környe­zete természetesen idegenfor­galmi szempontból sem je­lentéktelen. Elkészültét köve­tően vadregényes környezeté­vel felerősítheti Zalacsány je­lentőségét. A falusi turizmus jelentőségében bízva kempin­get, kereskedelmi és sportlé­tesítményeket is tervez itt a helyi tanács. Ügyes ötletnek látszik az is, hogy a kehidai melegfürdőt is bevonják a várható turistaforgalom ki­szolgálásába. A víztározó kivitelezési költségei — a társadalmi munkát is beleszámítva — meghaladják a tízmillió fo­rintot. Egy hónapja látott munkához a Nyugat-zalai Víz­­rendezési Társulat a helyi ta­nács megbízásából, s ígérik, hogy egy év múlva már bő­ven lesz víz a fürdőzésre és horgászásra egyaránt alkal­mas új tározóban. 76-os főút mentén már épül a zalacsányi víztározót kiszolgáló szervizút. (Kiss Ferenc felvétele) Állampolgársága: magyar, nemzetisége: horvát Azonosságtudatról a zalai délszlávokról készült pártelemzés kapcsán Zorán Sztevanovityról, a népszerű popsztárról sokan tudják, hogy ősei szerbek, Belgrádból települtek át Ma­gyarországra. Ezt ő is elmond­ta a minap a pécsi rádió egyik műsorában, ahol arról faggatta a riporter, milyen nemzetiségűnek vallja magát. Némi habozás után kibökte: ő bizony magyar, mert sok minden — a sikerei,, a csa­ládja — ideköti. Igaz, nem itt született, s rokonai közül so­kan élnek Jugoszláviában, akiket ha meglátogat, mindig vágyik haza, ami számára most már Magyarország. Minderről önkéntelenül is a határainkon túli magyarok jutnak az eszembe, akiktől el­várjuk, hogy más országban sem tagadják meg vagy ves­sék el magyarságukat, bármi­lyen is ott az életük. Ezt per­sze senkire sem szabad rá­kényszeríteni, mindenkinek szuverén joga eldönteni, mi­lyen nációhoz tartozónak érzi magát. E jogot nem lehet el­vitatni a zalai délszlávoktól sem, akiknek a száma 7 ezer­re tehető. Az ő helyzetükről, illetőleg a tótszerdahelyi és a becsehelyi tanácsi körzethez tartozó, négy és fél ezer hor­vát ajkú állampolgár helyze­téről volt szó nemrég az MSZMP Letenyei Városi Bi­zottságának egymást követő két fórumán: először a vb, azt követően pedig a pártbizott­ság tárgyalt a témáról. A kamaszok nem tudják... Sok egyéb mellett szó esett a nemzetiségi azonosságtudat­ról. Ezt a tótszerdahelyi isko­la végzősei körében — ahogy azt a napirendi pont előter­jesztője, Blazsetin István is­kolaigazgató, a délszláv szö­vetség országos választmá­nyának tagja újságolta — rendszeresen mérik. Nos, a vizsgálódás tanúsága szerint a kamaszok egynémelyike nincs tisztában alapvető fogalmak­kal. Azzal, mit jelent eseté­ben a magyar állampolgárság és mit a horvát nemzetiségi lét. S ezen nem is kell kü­lönösebben megrökönyödni, hiszen ember legyen a tal­pán, aki azok után is képes ezen eligazodni, hogy világra jövetelének pillanatától nem az anyanyelveként feltüntetett horvát nyelven szólnak hoz­zá szülei, hanem magyarul. A felnövekvő generáció tehát nem a családban sajátítja el az anyanyelvét, hanem az is­kola próbálja átplántálni azt. Szemben a múltbeli gyakor­lattal, amikor szép számmal akadtak olyanok, akiknek az iskolában kellett megtanítani a magyart. Ha már az iskolásoknál tar­tunk, korábban az is zavaró­lag hatott, hogy horvát he­lyett szerb variánssal íródtak a tankönyvek. Aki otthon megta­nulta például, hogy a kút neve „zdenác”, az iskolában ugyan­ennél az építménynél a „bu­­nár” kifejezéssel találkozott. Ez a legújabb tankönyveknél már nem fordul elő, azok ugyanis a hazai délszlávság többsége által beszélt, horvát változatú szövegeket tartal­maznak. S ami a zalai nemzetiségi iskolák számára ugyancsak előnyös: most már az errefe­lé honos, úgynevezett káj-dia­­lektus használata is elfogadott az oktatásban, sőt gazdag népköltészetét is tanítják az iskolában. Területi megosztottság Jó volt hallani a felelős pártfórumokon, hogy a ma­napság oly sokat hangozta­tott identitás-zavar a Mura­­-menti térség népességét elke­rüli. Igaz, az érintettek nem is igen forszírozzák, hová is tartoznak ők. Számukra ter­mészetes, hogy úgymond pluszként tudnak még egy nyelvet. Ugyanígy a magyar állampolgárság is magától ér­tetődő esetükben. Ebből adó­dóan — ahogy a pártbizott­sági állásfoglalás is tartalmaz­za — a közérzetük, közéleti aktivitásuk, elkötelezettségük társadalmi céljaink iránt is hasonló, illetőleg azonos a ma­gyarokéval. Persze, azért jócskán akad­

Next