Zalai Hírlap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
4 A 4 Fodor-házaspárral a hét Fodor-gy Aligha hiszem, hogy volt Kanizsán, aki nagyobb odaadással figyelte a mostani országgyűlési tv-közvetítéseket, mint a Fodor-házaspár. Dr. Fodor Miklós nyugalmazott állatorvos, és felesége, Mária néni nagyon büszke volt ezekben a napokban, hiszen fiuk, István az Országgyűlés alelnöke lett, s a második napon már ő vezette az ülés egy szakaszát. — Sajnos, a megválasztását nem láttuk, éppen kint voltunk a Balatonon. De igen örültünk a hírnek, én még meg is könnyeztem. Nagyon szép megbízatás ez ... — fogadott a nyolcvan esztendős Miklós bácsi, miközben Mária néni azon sajnálkozott, hogy ezidáig nem tudott gratulálni a „gyereknek”: tegnap a Balatonról nem kapott vonalat, itthonról pedig a vihar okozta károk miatt képtelen telefonálni. — István Kanizsán végezte a középiskolát, aztán — mivel nem sikerült elsőre a felvételije — a DKG-ban dolgozott targoncásként. Az állatorvosi egyetem elvégzése után feleségével együtt, aki szintén állatorvos, a hernádi tsz-ben helyezkedett el. Jelenleg nem ebben a munkakörben dolgozik, hanem a szövetkezet egyik vállalatának igazgatójaként. Két középiskolás lányuk van — adja tudtul fényképkeresgélés közben a nagymama, hozzátéve, hogy kedves, szerény fiú az István, figyelmes, s rendkívül segítőkész. Ha valakinek problémája van a családban, először hozzá fordul. Márpedig kisebb—nagyobb zűr bőven akad egy ilyen népes famíliában: a Fodor házaspárnak ugyanis 7 felnőtt gyereke van. Közülük az egyik, dr. Fodor Miklós mosolyog a járókelőkre a vérnyomásmérést hirdető egészségnevelési plakátokról — ő kezdeményezett ugyanis nemrégiben zsámbéki körzeti orvosként egy országos vérnyomásellenőrzési akciót. S a többiek? László Nagyatádon főorvos, megszállottja hivatásának; András Pesten állatorvos; Szabolcs Csepregen az Állami Gazdaság igazgatója; Tamás pedagógus, a BM-zenekar csellósa; Erzsébet pedig gyógyszerésztechnikus, a nagyrécsei állatorvos felesége. — Erzsikével találkozunk leggyakrabban, a többiek ritkán tudnak eljönni Kanizsára, inkább mi látogatjuk őket sorra. Teljes létszámban pedig — a sokféle elfoglaltság miatt — szinte lehetetlenség összejönni. Utoljára májusban, egyik unokánk esküvőjén volt rá példa. — Milyen késztetést kaptak itthon a gyerekek az egészségügyi pálya, illetve a közéleti tevékenység iránt? — Az én családomra volt jellemző az orvosi pálya, s magam is úgy irányítottam a fiúkat, hogy kedvük legyen a hivatáshoz — válaszolt a családfő. — Közéleti múltam egyáltalán nincsen, a járás vezető állatorvosaként igen elfoglalt voltam. Azonkívül a pénzkeresetre kellett koncentrálnom, hogy el tudjam tartani a nagy családot. — Én pedig mindig itthon voltam a gyerekekkel — jegyezte meg Mária néni, s azt is elárulta: bár nem szülőanyjuk a gyerekeknek — a vérszerinti anya a legkisebb gyerek megszületése után hamarosan meghalt —, édesanyának szólítják valamenynyien. Pici koruktól ő gondoskodott róluk, ő nevelte őket — s büszke valamenynyiükre! A Fodor-házaspár az Országgyűlés utolsó napján viszszautazott a balatonmáriai nyaralóba, ahol fel-felbukkan egymást váltva a hét testvér, s a húsz unoka. Dr. Fodor István, az újonnan választott alelnök az idén is, mint mindig, náluk tölti majd az augusztust. Ott piheni ki az év fáradalmait, s kényezteti a ház körüli munkák elvégzésével „édesanyját” és édesapját, akik idén ünnepük 40. házassági évfordulójukat. Pillér Éva Egyik fiuk az Országgyűlés alelnöke lett Akit a tévéből, és akit a plakátról ismerünk: dr. Fodor István és dr. Fodor Miklós. A verseny- és árszabályozás előkészületei A kormány legutóbbi ülésén jóváhagyta az Országos Árhivatal elnökének előterjesztését, a verseny- és árszabályozás előkészületeiről, továbbá felhatalmazást adott a verseny- vagy kartellhivatal megszervezésére. Az ezekkel kapcsolatos programot az árhivatal őszre elkészíti, majd társadalmi vitára bocsátja, és előreláthatóan a jövő év első negyedében— a kormány jóváhagyását követően — az Országgyűlés elé terjeszti. Mindezt Vissi Ferenc államtitkár, az Országos Árhivatal elnöke pénteken, sajtótájékoztatón közölte. Elmondta, hogy három-három és fél éve foglalkoznak a versenyjog szabályozásával, az árjog és az árszabályozás átalakításával. Céljuk, hogy ezzel kapcsolatos új törvények és rendelkezések európai mércével is elfogadhatók legyenek, s a vállalkozni szándékozók, a gazdasági demokrácia általános értékrendje szerint vállalkozhassanak. A készülő új verseny- és ártörvény intézményi változásokkal is járhat. Ezek megvalósításához, életbe lépéséhez szükség van a piacgazdaság működési feltételeinek megteremtésére, s arra is, hogy az ugyancsak most formálódó, három évre szóló kormányprogramban szerepeljenek az új piac- és versenypolitikai irányelvek. Vissi Ferenc szerint az új szabályozás és a majdani verseny- vagy kartellhivatal egyik fontos feladata lesz a mai versenykorlátozások elleni küzdelem. Folyamatosan vizsgálni fogják a monopolhelyzetet, s azt, hogy az ilyen irányú vállalati fúziók menynyire zárják ki és nyomják el a versenyt. (Ez utóbbira azért is szükség lesz, mert az iparvállalatok30—50 százaléka várhatóan 2—4 év alatt valamilyen módon átalakul.) A verseny általánossá tételéhez, a felesleges korlátozások kiiktatásához hozzájárul majd a privatizálási program is. Az államtitkár arról is szólt, hogy előreláthatóan vita kerekedik a létrejövő árszabályozásról is, de — ezzel kapcsolatban — most először nyílik mód arra, hogy a piactól elkülönült hatósági árszabályozási mechanizmust felülvizsgálják. A szabályozás során legalább 150 törvényt, törvényerejű rendeletet és más jogszabályt kell megszüntetni vagy megváltoztatni, hogy összehangoltan működőképessé váljon a verseny- és árszabályozás. (MTI) 1989. július 1., szombat Lentiben MSZMP-tagot szeretnének országgyűlési képviselőnek A városi pártbizottság ülése a választások előkészítéséről Az MSZMP Lenti Városi Bizottsága legutóbbi ülésén a többi között napirendre tűzte a tanácstagi és országgyűlési képviselői választások pártpolitikai előkészítését. A városi pártértekezlet után a községi pártbizottságoknál és a közvetlen irányítású alapszervezeteknél elkezdődött a választásokra való felkészülés. Amint azt a városi testület is megfogalmazta: az időben megkezdett és körültekintő politikai munkát indokolja a többpártrendszer kialakulása. A pártbizottság nagy jelentőséget tulajdonít a jelenlegi helyzetben a lakóterület pártmunkának, annak, hogy a munkahelyi alapszervezetek tagjai vegyenek részt a lakóhely politikai életében, a várható választási küzdelemben. Jelenleg a párt szervezeti egységét gyengíti a munkahelyi pártalapszervezetekkel kapcsolatos bizonytalanság. Sokan úgy vélekednek, hogy az üzemi és munkahelyi pártszervezetek felszámolása zavart okozna a párt soraiban. Ezért az MSZMP-nek — vélik Lentiben — nem szabad feladni munkahelyi pozícióit, hanem ezek fenntartása mellett erősítse meg a lakóhelyi pártszervezeteket. A térség kommunistái úgy ítélik meg, hogy a párt az üzemekben megfelelő befolyást tud gyakorolni, mivel itt az alternatív szervezetek még nem tudtak bázist teremteni. Bakos Béla, a városi pártbizottság titkára újságolta, hogy a választások előkészítésére pártfórumot hívtak össze nemrég. Sajnos, a megjelenés gyenge volt, pedig ezeken a rendezvényeken szerették volna mozgósítani a párttagokat a választásokra való felkészülés jegyében, továbbá javaslatok gyűjtésére is vállalkoztak. Lentiben és térségében egyébként elkezdődött egy gondolkodási folyamat arról, milyen a helyzet a közéletben, kik lehetnek a párt szövetségesei a választáskor, kik legyenek a jelöltek és milyen legyen a választási program. A városi pártbizottság tagjai egyetértettek abban, hogy — ha az MSZMP meg akarja nyerni a választásokat — a tagságot fel kell készíteni az összetett választási feladatok valamennyi mozzanatára, az agitálástól a program kialakításáig. A vita során felvetődött, hogy az elkövetkező időszakban kisebb csoportokban érdemes folytatni a megkezdett fórumokat. Jóllehet a felkészülést nehezíti, hogy a választásokkal kapcsolatban még több fontos tényező, központi előírás nem ismert, a Lenti Városi Pártbizottság mégis fontosnak tartja a pártpolitikai előkészítést azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a választókerület országgyűlési képviselője MSZMP-tag legyen, továbbá a helyhatósági választásokon is erősödjön az MSZMP befolyása. — Gelencsér — Turistaparadicsom lehet Víztározó épül Zalacsánynál Környezetvédelmi, árvízveszélyt csökkentő és jóléti célokat is szolgál majd a Zalacsány közelében épülő tíz hektáros víztározó. A vízügyi szakemberek szerint a mintegy 20 négyzetkilométeresvízgyűjtőről elegendő mennyiségű víz érkezik a tározóba. A mérések szerint évente 1,5 —1,8 millió köbméter csapadék zúdul le a dombokról, s ezt gyűjti össze és szállítja a közeli Zala folyóba a Zalacsány-patak. Ha a tározó mintegy 300 ezer köbméternyi tervezett befogadóképességét összehasonlítjuk a már említett vízhozammal, az évenkénti ötszöri vízcsere még csapadékszegény években is biztosítottnak látszik. A Mezőterv szakemberei — Tombi Lajos és Balogh István — a majdani 10 hektáros vízfelületet a környezethez „igazították”, s mintegy 200 méteres völgyzárógáttal igyekeznek összegyűjteni a bőséges csapadékot. Környezetvédelmi és árvízvédelmi célokat szolgáló hordalékfogót is kialakítanak, hogy védjék a Balaton vízutánpótlását szállító Zala-folyó vízminőségét is Az új víztározó és környezete természetesen idegenforgalmi szempontból sem jelentéktelen. Elkészültét követően vadregényes környezetével felerősítheti Zalacsány jelentőségét. A falusi turizmus jelentőségében bízva kempinget, kereskedelmi és sportlétesítményeket is tervez itt a helyi tanács. Ügyes ötletnek látszik az is, hogy a kehidai melegfürdőt is bevonják a várható turistaforgalom kiszolgálásába. A víztározó kivitelezési költségei — a társadalmi munkát is beleszámítva — meghaladják a tízmillió forintot. Egy hónapja látott munkához a Nyugat-zalai Vízrendezési Társulat a helyi tanács megbízásából, s ígérik, hogy egy év múlva már bőven lesz víz a fürdőzésre és horgászásra egyaránt alkalmas új tározóban. 76-os főút mentén már épül a zalacsányi víztározót kiszolgáló szervizút. (Kiss Ferenc felvétele) Állampolgársága: magyar, nemzetisége: horvát Azonosságtudatról a zalai délszlávokról készült pártelemzés kapcsán Zorán Sztevanovityról, a népszerű popsztárról sokan tudják, hogy ősei szerbek, Belgrádból települtek át Magyarországra. Ezt ő is elmondta a minap a pécsi rádió egyik műsorában, ahol arról faggatta a riporter, milyen nemzetiségűnek vallja magát. Némi habozás után kibökte: ő bizony magyar, mert sok minden — a sikerei,, a családja — ideköti. Igaz, nem itt született, s rokonai közül sokan élnek Jugoszláviában, akiket ha meglátogat, mindig vágyik haza, ami számára most már Magyarország. Minderről önkéntelenül is a határainkon túli magyarok jutnak az eszembe, akiktől elvárjuk, hogy más országban sem tagadják meg vagy vessék el magyarságukat, bármilyen is ott az életük. Ezt persze senkire sem szabad rákényszeríteni, mindenkinek szuverén joga eldönteni, milyen nációhoz tartozónak érzi magát. E jogot nem lehet elvitatni a zalai délszlávoktól sem, akiknek a száma 7 ezerre tehető. Az ő helyzetükről, illetőleg a tótszerdahelyi és a becsehelyi tanácsi körzethez tartozó, négy és fél ezer horvát ajkú állampolgár helyzetéről volt szó nemrég az MSZMP Letenyei Városi Bizottságának egymást követő két fórumán: először a vb, azt követően pedig a pártbizottság tárgyalt a témáról. A kamaszok nem tudják... Sok egyéb mellett szó esett a nemzetiségi azonosságtudatról. Ezt a tótszerdahelyi iskola végzősei körében — ahogy azt a napirendi pont előterjesztője, Blazsetin István iskolaigazgató, a délszláv szövetség országos választmányának tagja újságolta — rendszeresen mérik. Nos, a vizsgálódás tanúsága szerint a kamaszok egynémelyike nincs tisztában alapvető fogalmakkal. Azzal, mit jelent esetében a magyar állampolgárság és mit a horvát nemzetiségi lét. S ezen nem is kell különösebben megrökönyödni, hiszen ember legyen a talpán, aki azok után is képes ezen eligazodni, hogy világra jövetelének pillanatától nem az anyanyelveként feltüntetett horvát nyelven szólnak hozzá szülei, hanem magyarul. A felnövekvő generáció tehát nem a családban sajátítja el az anyanyelvét, hanem az iskola próbálja átplántálni azt. Szemben a múltbeli gyakorlattal, amikor szép számmal akadtak olyanok, akiknek az iskolában kellett megtanítani a magyart. Ha már az iskolásoknál tartunk, korábban az is zavarólag hatott, hogy horvát helyett szerb variánssal íródtak a tankönyvek. Aki otthon megtanulta például, hogy a kút neve „zdenác”, az iskolában ugyanennél az építménynél a „bunár” kifejezéssel találkozott. Ez a legújabb tankönyveknél már nem fordul elő, azok ugyanis a hazai délszlávság többsége által beszélt, horvát változatú szövegeket tartalmaznak. S ami a zalai nemzetiségi iskolák számára ugyancsak előnyös: most már az errefelé honos, úgynevezett káj-dialektus használata is elfogadott az oktatásban, sőt gazdag népköltészetét is tanítják az iskolában. Területi megosztottság Jó volt hallani a felelős pártfórumokon, hogy a manapság oly sokat hangoztatott identitás-zavar a Mura-menti térség népességét elkerüli. Igaz, az érintettek nem is igen forszírozzák, hová is tartoznak ők. Számukra természetes, hogy úgymond pluszként tudnak még egy nyelvet. Ugyanígy a magyar állampolgárság is magától értetődő esetükben. Ebből adódóan — ahogy a pártbizottsági állásfoglalás is tartalmazza — a közérzetük, közéleti aktivitásuk, elkötelezettségük társadalmi céljaink iránt is hasonló, illetőleg azonos a magyarokéval. Persze, azért jócskán akad