Zalai Hírlap, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-16 / 165. szám
4 Ilyen még nem volt... ám lehet, hogy még lesz. No, de erről majd később. Mindenekelőtt az ember elcsodálkozik azon, hogy e pénztelen világban hogyan jut fesztiválosdira, s egyáltalán szükség van-e erre? — A nyugati országokat járva, tapasztalhattuk, hogy virágzik a közösségi élet, fesztiválok sora zajlik — kezdi Borosán Gyula, az MMIK igazgatója, a július 7-től 16- ig zajló nyári fesztivál titkára. — Nálunk a megyében sok táncegyüttes, zenekar, s különféle művészeti együttesek találhatók, bátran megmutathatjuk, mit tudunk. Igaz, a nyári fesztivált nem kimondottan a táncra hirdettük, de ez jött össze. Közel ötven együttesnek küldtek meghívót, végül is hat országból érkeztek résztvevők: Belgiumból, Csehszlovákiából, Szovjetunióból, Lengyelországból, Luxemburgból, Norvégiából. Nézzük, mibe kerül mindez a rendező intézménynek? — Megpályáztuk a Soros Alapítványt, s 175 ezer forint támogatást kaptunk. Ám ha ez nincs, tán akkor is megszervezzük, de bizonyára színtelenebb, szegényebb lett volna a fesztivál — mondja Borosán Gyula. — Segített az is, hogy különböző vállalatok hirdetések formájában támogatták a rendezvényt. Azok a külföldi együttesek, amelyek a teljes programon részt vesznek, hozzájárulást fizettek, amely valójában fedezi a szállás és étkezés költségét. Az események három helyszínen zajlanak, Keszthelyen, Zalakaroson és Zalaegerszegen. Mindemellett számtalan szakmai, baráti kapcsolatteremtő program színesíti a fesztivált. Kedden este az MMIK színpadán a norvég, a luxemburgi és a Belgiumból jövő hagyományőrző csoport lépett fel.Talán mondani sem kell, milyen élmény az, amikor más népek tánckultúrája megelevenedik a szemünk előtt. Maga a ruházat, a viselet is mindjárt figyelemkeltő. Nézzük csak a belgákét: a férfiakon sötétkék felső, hátul rakottan, s nyakukban kendőcske. A hölgyek hosszú sötét ruháján fehér díszítés, fejükön érdekes alakú fehér fityula-szerűség. A luxemburgi férfiak gyapjúhatású harisnyába, a nők díszes vállkendőbe öltöztek. Más a viselet, mások a tánclépések. S még valami, ami kezdettől fogva rabul ejti a nézőt. Az összetartozás érzése az, ami valójában meg sem fogalmazható... Mégis, átsüt a színpadról. A táncok pedig derűsek, vidámak, jókedvűek, játékosak, pajkosak. Nem hiszem, hogy hatalmas koreográfiájuk lenne, másról van itt szó... Én sajnálom is, hogy az MMIK- s bemutató amolyan belterjesre sikeredett, bizonyára a széles nagyközönség is szívesen élvezte volna a látottakat. Az esten igazi meglepetésként hatott a Belgiumból érkezett flamand hagyományőrző csoport bemutatkozása. Az együttes 560 éve, 1430. május 31. óta megszakítás nélkül működik. Vezetőjük, Hoodman Andre van Rompuy már az első mondatban fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ők nem kimondottan tánccsoport... A történetük igen érdekes. Egy Werchter nevű, 2500 lakosú faluból érkeztek, s ma is keményen tartják a középkori regulát. Például csak akkor lehet valaki a csoport tagja, ha itt született, vagy legalább öt éve a faluban lakik. No mármost, ha valaki belép, élete végéig tag marad, kilépés nincs. Ám bejutni sem Szalagos tavasz tánc — flamand előadásban. A norvégok így „csinálják". ZALAI HÍRLAP 1990. JÚLIUS 16. Alapítvány támogatásával — A flamandok templomban hűséget az együttesnek — Éjszakába nyúlt a táncház Nemzetközi nyári fesztivál Zalában egyszerű, kezdve a két ajánlótól, a bab és borsó segítségével zajló titkos szavazásig. Aztán jön egy év próbaidő, és május 31-ét megelőző este a szerencsés tag templomban hűséget esküszik az együttesnek. Van köztük olyan, akinél 300 évre visszamenőleg fellelhető a családja. Létszámukat tekintve, 40 férfi, ugyanennyi nő, és 45 gyermek. Foglalkozásuk szerint van köztük vállalati igazgató, gyógyszertáros, kőműves, nyugdíjas. Amikor összejönnek, mindig népviseletbe öltöznek — eltüntetvén a szociális különbségeket. Ha valaki meghal közülük, ők temetik el,s három hétig nem táncolnak. A vezetőt egy életre választották meg, akkor is ha nincsenek vele megelégedve. A csoporton belül nincs demokrácia, csak finom diktatúra — mondja a vezető mosolyogva. Ő egyébként már több ízben járt Magyarországon, ám a csoport most először. S arra is büszkék, hogy két alkalommal találkozhattak a pápával. A luxemburgi folklór együttes vezetője Jas Balthasar elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt eredetileg ifjúsági énekegyüttesként alakultak. Most három „szekcióból” állnak— éspedig zene, színház, tánc. Tagjaik üzletemberek, munkások. Minthogy iparvidékről valók, ez utóbbiak vannak többen. A létszámuk 38, a korhatár 5 évestől 70 évesig terjed. Önfenntartók. Családok táncolnak együtt, gyerekek, szülők, nagyszülők. Repertoárjukban nemzetközi és luxemburgi táncok szerepelnek. • Nemcsak az a lényeg, hogy táncoljunk. Olyan területen élünk, amely nehézségekkel küzd. Összetartja a tánc az embereket, s hozzájárul ahhoz, hogy a szabadidejüket hasznosan töltsék — mondja az együttes vezetője. Jövőre már más országokba ígérkeztek el, de tervezik, hogy két év múlva ismét eljönnek. A kedd már majd' szerdába hajlik, ám az előtérben még vidáman, jó hangulatban zajlik a táncház. Folytatás: jövőre! Sinkovics Eta Emelés — „luxemburg-módra" Hangulatos táncjáték a luxemburgiak előadásában. (Mészáros T. László felvételei) Igenis demokratizálni kell az egészségügyet! A zalaegerszegi kórház küldöttsége a megyei tanács vezetőinél A tisztánlátáshoz fontos az előzmények ismerete. Nos, június 18-ai lapszámunkban a megyei főorvos és a megyei kórházrendelőintézet megbízott főigazgatója fejtette ki véleményét a megyei kórházbeli állapotokról. Erre az írásra június 30-án reagált Heves István, az MDF egerszegi szervezetének elnöke, a kórház műszergazdálkodási csoportvezetője. Az általa elmondottakhoz fűzött észrevételeket dr. Berta László megyei főorvos-helyettes, akinek levelét július 7-én közöltük. E levél adta az utolsó lökést ahhoz, hogy a kórház néhány orvosa találkozót kérjen a megyei tanács vezetőitől, tisztázni a tisztázandókat. Erre a találkozóra pénteken délután került sor Varga László megyei tanácselnök és dr. Papp Elemér megyei főorvos jelenlétében. Az egészségügyi intézmény csapatát a következők képviselték: dr. Borovszky Márta szájsebész, Heves István csoportvezető, dr.Horváth Katalin radiológus, dr. Kovács Lajos szülész-nőgyógyász, dr. Marx Gyula belgyógyász, dr. Rác Szabolcs radiológus főorvos, dr. Várszegi József neurológus és dr. Wesselly Judit genetikus főorvos. Közöttük akadnak MDF-tagok, de ezúttal hangsúlyozták: nem a pártügyek képviseletében jöttek el a tanácskozásra. Amikor tiltakozni l'____fognak_____ Azzal kezdték, hogy Berta doktor félreértette a megyei főorvos legitimitására vonatkozó állításukat. Ők ugyanis semmiféle törvényességet, jogszerűséget nem vonnak kétségbe. Más kérdés, hogy tiltakozásuknak adnak hangot, ha fontos ügyek eldöntésében sanda szándékot vélnek felfedezni. Nem értettek egyet a levélíró azon véleményével sem, mely szerint „a magyar egészségügyet nem demokratizálni, hanem finanszírozni kell...” — Ez az egy mondat is sokat elárul — vélte Várszegi doktor. — Igenis demokratizálni kell, mert ebben a struktúrában bármennyi pénzt fordítunk az egészségre, a milliók mind elfolynak, hisz olyan ez, mintha feneketlen hordót akarnánk feltölteni Nem lévén ott az érintett, abban állapodtak meg, hogy amint visszajön szabadságról dr. Berta László, vele is leülnek pontosítás végett. Egyetértés volt a két fél között a tekintetben, hogy fellépnek a Népjóléti Minisztérium azon elképzelésével szemben, mely szerint a tárca egy igen sajátos elképzelését is szeretné elfogadtatni a kormánnyal. A kórházi főigazgatók váltásáról van szó, amire az egykori kontraszelekciós, pártállami kinevezések miatt szükség is van. De nem úgy, ahogy ez a minisztérium mindeddig csak néhány újságban napvilágot látott híradásai sejtetni engedik. Úgy tervezik, hogy a jelenlegi főigazgatók mindegyikét menesztik, s helyükre csak osztályvezető főorvosok pályázhatnak. Ezzel kapcsolatos észrevételeiket az egereszegi kórház gyakorló orvosai a kormányfőnek és az érintett minisztériumnak egyaránt elküldték. Javaslataik között egyebek mellett az szerepel, hogy az intézményvezetői tisztségekre kiírt pályázatoknál szakorvosi képesítés és tíz év gyakorlati idő legyen feltétel. Fontosnak tartják a nyilvánosságot is, amit igencsak hiányolnak az egerszegi főigazgatói posztra kiírt pályázat elbírálása kapcsán. Ebben — mármint az elbírálásban — kérésük szerint egyaránt vegyenek részt beosztottak és vezetők, mégpedig olyan arányban, hogy egyik csoport se érvényesíthesse akaratát a másik ellenében. Tanmese a beriberi specialistáról „Kérjük, gondolják végig, milyen lehetetlen helyzet elé állítja közös törekvéseinket az, ha az értelmetlen pályázati szűkítések és a nem végiggondolt elbírálási mód következtében a jelenleg teljesen kontraszelektált osztályvezető főorvosi kar kezébe kerül az egész országban a kórházak vezetése” — hangzik a levél végső konklúziója.Dr. Rác Szabolcs amolyan tanmesét mondott a helytelen kiválasztásra: — A pécsi egyetemen valaki akár két ággyal is országos hírnévre tehet szert mert nálunk ritkaságszámba menő betegséggel foglalkozik. Mondjuk beriberi a specialitása, amivel nem sokra megy osztályvezető főorvosként Zalaegerszegen, mert a hozzákerülő Mari néni nem épp a keleti országokra jellemző B 1 vitaminhiányban szenved, hanem egészen más nyavalya kínozza. —Kár, hogy a főorvosi kar nem vállalja a saját maga megtisztulását úgy, hogy kivetné magéiból azt a néhány embert aki nem odavaló — zárta le ezt a gondolatsort Heves István. A nyolc fős csapatot hallgatva úgy tűnt, igencsak információhiányban szenvednek, ami nem az ő bűnük. Ezen kívül a mellőzöttségükre is fény derült, újfent megerősítve azt a felismerést, hogy valóban elodázhatatlan az egészségügy demokratizálása. Ne csak a harminc főorvos véleményét kérjék ki fontos ügyekben, hanem mind a 300 orvosét s valamennyi dolgozóét — így dr. Kovács Lajos. — Trónkövetelés nélkül igényt tartunk a vezetés részéről arra, hogy a végek véleményét is figyelembe vegye — szólt dr. Horváth Katalin, akikhez emigyen csatlakozott dr. Borovszky Márta. — Egyedül a demokrata fórum kérdezett meg minket, mit szeretnénk. A szakmai vezetés viszont úgy kezel bennünket mintha nem lennénk fontosak számára. Nekünk csak a gürizés jut. — Annak sincs foganatja, ha a szánkat járatjuk. Az elmúltmásfél év alatt nem sok változás történt, hacsak az nem, hogy szerezzünk magunknak ellenséget, s legfeljebb néhány évet—jegyezte meg dr. Marx Gyula. Több személyes találkozást! — S mit válaszoltak minderre a megyei vezetők? Többek közt azt bizonygatták, hogy őket sem a rosszakarat vezérli. — Ha egy intézkedés mögött netán sanda szándékot sejtenek, azt legjobb azonnal tisztázni — tanácsolta Varga László, majd hozzátette: — Mi mindenkor a törvényességet megtartva igyekszünk eljárni, bár sokszor érezzük, hogy a jogszabályok rosszak, ütköznek a többségi véleménnyel. Dr. Papp Elemér annak a reményének adott hangot, hogy a főigazgatói pályázatot szeptember 1-jéig korrektül sikerül lezárni. Ugyancsak a megyei főorvos mondta: —Lehet, hogy idealista vagyok, de szerintem az egymás iránti bizalom is sokat segítene a mostani ellentmondásos helyzet feloldásában. Talán azzal is sok félreértést sikerült volna elkerülni, ha önök és mások is időben felkeresnek hivatali szobámban, amely bármelyikük előtt nyitva áll Mihovics József