Zalai Hírlap, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-16 / 165. szám

4 Ilyen még nem volt... ám lehet, hogy még lesz. No, de erről majd később. Mindenekelőtt az ember elcsodálkozik azon, hogy e pénz­telen világban hogyan jut feszti­­válosdira, s egyáltalán szükség van-e erre? — A nyugati országokat járva, tapasztalhattuk, hogy virágzik a közösségi élet, fesztiválok sora zajlik — kezdi Borosán Gyula, az MMIK igazgatója, a július 7-től 16- ig zajló nyári fesztivál titkára. — Nálunk a megyében sok táncegyüt­tes, zenekar, s különféle művészeti együttesek találhatók, bátran megmutathatjuk, mit tudunk. Igaz, a nyári fesztivált nem kimondottan a táncra hirdettük, de ez jött össze. Közel ötven együttesnek küld­tek meghívót, végül is hat ország­ból érkeztek résztvevők: Belgi­umból, Csehszlovákiából, Szovjet­unióból, Lengyelországból, Lu­xemburgból, Norvégiából. Nézzük, mibe kerül mindez a rendező intézménynek? — Megpályáztuk a Soros Ala­pítványt, s 175 ezer forint támo­gatást kaptunk. Ám ha ez nincs, tán akkor is megszervezzük, de bizonyára színtelenebb, szegé­nyebb lett volna a fesztivál — mondja Borosán Gyula. — Segí­tett az is, hogy különböző válla­latok hirdetések formájában támogatták a rendezvényt. Azok a külföldi együttesek, amelyek a teljes programon részt vesznek, hozzájárulást fizettek, amely való­jában fedezi a szállás és étkezés költségét. Az események három helyszí­nen zajlanak, Keszthelyen, Zala­­karoson és Zalaegerszegen. Mind­emellett számtalan szakmai, ba­ráti kapcsolatteremtő program színesíti a fesztivált. Kedden este az MMIK színpa­dán a norvég, a luxemburgi és a Belgiumból jövő hagyományőrző csoport lépett fel.Talán mondani sem kell, milyen élmény az, amikor más népek tánckultúrája megelevenedik a szemünk előtt. Maga a ruházat, a viselet is mindjárt figyelemkeltő. Nézzük csak a belgákét: a férfiakon sötétkék felső, hátul rakottan, s nyakukban kendőcske. A hölgyek hosszú sötét ruháján fehér díszítés, fejükön érdekes alakú fehér fityula-szerűség. A luxemburgi férfiak gyapjúhatású harisnyába, a nők díszes vállken­­dőbe öltöztek. Más a viselet, mások a tánclé­pések. S még valami, ami kezdet­től fogva rabul ejti a nézőt. Az összetartozás érzése az, ami való­jában meg sem fogalmazható... Mégis, átsüt a színpadról. A tán­cok pedig derűsek, vidámak, jó­­kedvűek, játékosak, pajkosak. Nem hiszem, hogy hatalmas kore­ográfiájuk lenne, másról van itt szó... Én sajnálom is, hogy az MMIK- s bemutató amolyan belterjesre sikeredett, bizonyára a széles nagyközönség is szívesen élvezte volna a látottakat. Az esten igazi meglepetésként hatott a Belgiumból érkezett fla­mand hagyományőrző csoport bemutatkozása. Az együttes 560 éve, 1430. május 31. óta meg­szakítás nélkül működik. Vezető­jük, Hoo­dman Andre van Rom­­puy már az első mondatban fon­tosnak tartja hangsúlyozni, hogy ők nem kimondottan tánccso­port... A történetük igen érdekes. Egy Werchter nevű, 2500 lako­sú faluból érkeztek, s ma is keményen tartják a középkori regulát. Például csak akkor lehet valaki a csoport tagja, ha itt szü­letett, vagy legalább öt éve a falu­ban lakik. No mármost, ha valaki belép, élete végéig tag marad, kilépés nincs. Ám bejutni sem Szalagos tavasz tánc — flamand előadásban. A norvégok így „csinálják". ZALAI HÍRLAP 1990. JÚLIUS 16. Alapítvány támogatásával — A flamandok templomban hűséget az együttesnek — Éjszakába nyúlt a táncház Nemzetközi nyári fesztivál Zalában egyszerű, kezdve a két ajánlótól, a bab és borsó segítségével zajló titkos szavazásig. Aztán jön egy év próbaidő, és május 31-ét megelő­ző este a szerencsés tag templom­ban hűséget esküszik az együt­tesnek. Van köztük olyan, akinél 300 évre visszamenőleg fellelhető a családja. Létszámukat tekintve, 40 fér­fi, ugyanennyi nő, és 45 gyermek. Foglalkozásuk szerint van köztük vállalati igazgató, gyógyszertáros, kőműves, nyugdíjas. Amikor összejönnek, mindig népviseletbe öltöznek — eltüntetvén a szociá­lis különbségeket. Ha valaki meghal közülük, ők temetik el,­­s három hétig nem táncolnak. A vezetőt egy életre választották meg, akkor is ha nincsenek vele megelégedve. A csoporton belül nincs demokrá­cia, csak finom diktatúra — mondja a vezető mosolyogva. Ő egyébként már több ízben járt Magyarországon, ám a csoport most először. S arra is büszkék, hogy két alkalommal találkozhat­tak a pápával. A luxemburgi folklór együttes vezetője Jas Balthasar elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt eredetileg ifjúsági énekegyüttesként alakul­tak. Most három „szekcióból” áll­nak— éspedig zene, színház, tánc. Tagjaik üzletemberek, munkások. Minthogy iparvidékről valók, ez utóbbiak vannak többen. A lét­számuk 38, a korhatár 5 évestől 70 évesig terjed. Önfenntartók. Családok táncolnak együtt, gye­rekek, szülők, nagyszülők. Reper­toárjukban nemzetközi és luxem­burgi táncok szerepelnek. •­ Nemcsak az a lényeg, hogy táncoljunk. Olyan területen élünk, amely nehézségekkel küzd. Összetartja a tánc az embereket, s hozzájárul ahhoz, hogy a szabad­­idejüket hasznosan töltsék — mondja az együttes vezetője. Jövőre már más országokba ígérkeztek el, de tervezik, hogy két év múlva ismét eljönnek. A kedd már majd' szerdába hajlik, ám az előtérben még vidá­man, jó hangulatban zajlik a tánc­ház. Folytatás: jövőre! Sinkovics Eta Emelés — „luxemburg-módra" Hangulatos táncjáték a luxemburgiak előadásában. (Mészáros T. László felvételei) Igenis demokratizálni kell az egészségügyet! A zalaegerszegi kórház küldöttsége a megyei tanács vezetőinél A tisztánlátáshoz fontos az előzmények ismerete. Nos, júni­­us 18-ai lapszámunkban a me­gyei főorvos és a megyei kórház­rendelőintézet megbízott főigaz­gatója fejtette ki véleményét a megyei kórházbeli állapotokról. Erre az írásra június 30-án rea­gált Heves István, az MDF eger­­szegi szervezetének elnöke, a kórház műszergazdálkodási cso­portvezetője. Az általa elmondot­takhoz fűzött észrevételeket dr. Berta László megyei főorvos-he­lyettes, akinek levelét július 7-én közöltük. E levél adta az utolsó lökést ahhoz, hogy a kórház né­hány orvosa találkozót kérjen a megyei tanács vezetőitől, tisztáz­ni a tisztázandókat. Erre a találkozóra pénteken délután került sor Varga László megyei tanácselnök és dr. Papp Elemér megyei főorvos jelenlété­ben. Az egészségügyi intézmény csapatát a következők képvisel­ték: dr. Borovszky Márta szájse­bész, Heves István csoportvezető, dr.Horváth Katalin radiológus, dr. Kovács Lajos szülész-nőgyógyász, dr. Marx Gyula belgyógyász, dr. Rác Szabolcs radiológus főorvos, dr. Várszegi József neurológus és dr. Wesselly Judit genetikus főor­vos. Közöttük akadnak MDF-ta­­gok, de ezúttal hangsúlyozták: nem a pártügyek képviseletében jöttek el a tanácskozásra. Amikor tiltakozni l'____fognak_____ Azzal kezdték, hogy Berta doktor félreértette a megyei főor­vos legitimitására vonatkozó állí­tásukat. Ők ugyanis semmiféle törvényességet, jogszerűséget nem vonnak kétségbe. Más kér­dés, hogy tiltakozásuknak adnak hangot, ha fontos ügyek eldönté­sében sanda szándékot vélnek felfedezni. Nem értettek egyet a levélíró azon véleményével sem, mely szerint „a magyar egészség­ügyet nem demokratizálni, ha­nem finanszírozni kell...” — Ez az egy mondat is sokat elárul — vélte Várszegi doktor. — Igenis demokratizálni kell, mert ebben a struktúrában bármennyi pénzt fordítunk az egészségre, a milliók mind elfolynak, hisz olyan ez, mintha feneketlen hordót akarnánk feltölteni Nem lévén ott az érintett, ab­ban állapodtak meg, hogy amint visszajön szabadságról dr. Berta László, vele is leülnek pontosítás végett. Egyetértés volt a két fél között a tekintetben, hogy fellépnek a Népjóléti Minisztérium azon el­képzelésével szemben, mely sze­rint a tárca egy igen sajátos elkép­zelését is szeretné elfogadtatni a kormánnyal. A kórházi főigazga­tók váltásáról van szó, amire az egykori kontraszelekciós, pártál­lami kinevezések miatt szükség is van. De nem úgy, ahogy ez a minisztérium mindeddig csak néhány újságban napvilágot látott híradásai sejtetni engedik. Úgy tervezik, hogy a jelenlegi főigaz­gatók mindegyikét menesztik, s helyükre csak osztályvezető főor­vosok pályázhatnak. Ezzel kapcsolatos észrevétele­iket az egereszegi kórház gyakor­ló orvosai a kormányfőnek és az érintett minisztériumnak egya­ránt elküldték. Javaslataik között egyebek mellett az szerepel, hogy az intézményvezetői tisztségekre kiírt pályázatoknál szakorvosi képesítés és tíz év gyakorlati idő legyen feltétel. Fontosnak tartják a nyilvánosságot is, amit igen­csak hiányolnak az egerszegi fői­gazgatói posztra kiírt pályázat elbírálása kapcsán. Ebben — mármint az elbírálásban — kéré­sük szerint egyaránt vegyenek részt beosztottak és vezetők, mégpedig olyan arányban, hogy egyik csoport se érvényesíthesse akaratát a másik ellenében. Tanmese a beriberi­ specialistáról „Kérjük, gondolják végig, mi­lyen lehetetlen helyzet elé állítja közös törekvéseinket az, ha az értelmetlen pályázati szűkítések és a nem végiggondolt elbírálási mód következtében a jelenleg tel­jesen kontraszelektált osztályve­zető főorvosi kar kezébe kerül az egész országban a kórházak veze­tése” — hangzik a levél végső konklúziója.­Dr. Rác Szabolcs amolyan tanmesét mondott a helytelen kiválasztásra: — A pécsi egyetemen valaki akár két ággyal is országos hír­névre tehet szert mert nálunk ritkaságszámba menő betegséggel foglalkozik. Mondjuk beriberi a specialitása, amivel nem sokra megy osztályvezető főorvosként Zalaegerszegen, mert a hozzáke­rülő Mari néni nem épp a keleti országokra jellemző B 1 vitamin­hiányban szenved, hanem egé­szen más nyavalya kínozza. —Kár, hogy a főorvosi kar nem vállalja a saját maga megtisztu­lását úgy, hogy kivetné magéiból azt a néhány embert aki nem odavaló — zárta le ezt a gondolat­sort Heves István. A nyolc fős csapatot hallgatva úgy tűnt, igencsak információhi­ányban szenvednek, ami nem az ő bűnük. Ezen kívül a mellőzött­ségükre is fény derült, újfent megerősítve azt a felismerést, hogy valóban elodázhatatlan az egész­ségügy demokratizálása.­­ Ne csak a harminc főorvos véleményét kérjék ki fontos ügyek­ben, hanem mind a 300 orvosét s valamennyi dolgozóét — így dr. Kovács Lajos. — Trónkövetelés nélkül igényt tartunk a vezetés részéről arra, hogy a végek véleményét is figye­lembe vegye — szólt dr. Horváth Katalin, akikhez emigyen csatla­kozott dr. Borovszky Márta. — Egyedül a demokrata fórum kérdezett meg minket, mit szeret­nénk. A szakmai vezetés viszont úgy kezel bennünket mintha nem lennénk fontosak számára. Ne­künk csak a gürizés jut. — Annak sincs foganatja, ha a szánkat járatjuk. Az elmúltm­ás­­fél év alatt nem sok változás tör­tént, hacsak az nem, hogy szerez­zünk magunknak ellenséget, s legfeljebb néhány évet—jegyez­te meg dr. Marx Gyula. Több személyes találkozást! — S mit válaszoltak minderre a megyei vezetők? Többek közt azt bizonygatták, hogy őket sem a rosszakarat vezérli. — Ha egy intézkedés mögött netán sanda szándékot sejtenek, azt legjobb azonnal tisztázni — tanácsolta Varga László, majd hozzátette: — Mi mindenkor a törvényességet megtartva igyek­szünk eljárni, bár sokszor érezzük, hogy a jogszabályok rosszak, ütköznek a többségi véleménnyel. Dr. Papp Elemér annak a reményének adott hangot, hogy a főigazgatói pályázatot szeptember 1-jéig korrektül sikerül lezárni. Ugyancsak a megyei főorvos mondta: —Lehet, hogy idealista vagyok, de szerintem az egymás iránti bizalom is sokat segítene a mos­tani ellentmondásos helyzet felol­dásában. Talán azzal is sok félre­értést sikerült volna elkerülni, ha önök és mások is időben felkeres­nek hivatali szobámban, amely bármelyikük előtt nyitva áll Mihovics József

Next