Zalai Hírlap, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 1. szám
1992. január 2. CSÜTÖRTÖK_____________ Krónika zalai hírlap 3 Az évbúcsúztató, újévköszöntő Szilveszter a kolostorban (Folytatás az 1. oldalról.) kedves nővért, akinek megjelent a Szűz Anya, mi lesz Magyarország sorsa? A nővér azt válaszolta: minden attól függ, hogy a magyarok mennyire tudnak egyetérteni. Most pedig szomorúan tapasztalom, pontosabban úgy érzem, hogy a különböző politikai tényezők sokkal inkább saját hatalmi törekvéseiket helyezik előtérbe mintsem az ország ügyét. Meg kellene már szüntetni az acsarkodást, a gyűlölködést, s közösen felépíteni az új világot. Nem kell a tömegek idegeit húzni, minden szóért kár, ami olajat önt a tűzre. —S ebben mi az Ön, az Önök feladata? —Szeretném tudatosítani az emberekben, hogy ne legyenek nyomott, depressziós hangulatban. A magyar embernek van esze, van két keze, s mindent meg tud oldani. Lehetőségeink most nyilván beszűkültek, hiszen át kell hangolódni egy olyan munkamodellre, amit nem szoktunk meg. Ennek alapja pedig a becsületes, felelősségteljes, jó munka. Az orosz módszer, a szicsasz, a ráérünk még, már nem folytatható, annak egyszer és mindenkorra vége. Ha valaki kiesik egy adott munkakörből, ne rémüldözzön, inkább keresse, kutassa az új lehetőségeket. Sajnos, még sokan az egy ember— egy szakma—egy munkakör gondolatmenetét követik, s inkább tengődnek munkanélküli segélyen. Én bízom abban, hogy ez hamarosan megváltozik, márcsak azért is, mert ezt a pénzt máshonnan kell elvenni, esetleg olyan helyről, ahol nagyobb szükség lenne rá. Tudomásul kell venni, hogy nálunk már örökké a piacgazdaság fog diktálni, s mielőbb áthangolódunk erre, annál nagyobb az életben maradás esélye. Mert haldoklik a gazdaságunk, de közösen, aktív munkával feléleszthetjük. Ehhez persze komoly felelősségtudat kell minden téren, amit azonban valljuk meg, az elmúlt rendszer hamis gondoskodása kiölt az emberekből. De mindannyian felelősek vagyunk azért is, hogy a következő nemzedék milyen lesz, miként él, miként teremti meg az utánuk jövők létének alapjait. P. Cs. Bánk atya (balról a második) a szerzetescsalád körében. És még két kép Kanizsáról: bálozók a HSMK-ban (bal oldalt) és alkalmi utcai zenészek az Erzsébet téren. Családi vigalom Alsópáhokon —A Zala Hírlaptól jöttek? Te jó ég! Hogyan ? Miért?—fogadott csodálkozva a gyönyörű alsópáhoki ház gazdaasszonya, Király Márta.—Tamás! Bonts egy üveg pezsgőt!—kiáltott férjének a konyhába. A családot ünnepi készülődés közben leptük meg. — Családi, baráti összejövetelt szerveztünk az óév utolsó napjára, 20-25 vendégre számítunk minimum. A hatalmas üvegfalú hall dekorációja már készen van, lampionok, színes szalagok, girlandok teszik hangulatossá. — Mikor kezdték el a készülődést? — Kora délelőtt, de még sehol sem vagyunk, látja mekkora rendetlenség van — mondta Márta. E tárgyban valószínűleg különbözőképp értelmezzük a fogalmakat, hisz ragyogó a tisztaság mindenütt, de nem vitatkozunk. — Mikor jönnek a vendégek? — Úgy nyolc-kilenc óra körül már mind együtt leszünk. Előtte még elmegyünk a hálaadó misére, utána kezdődik a mulatság. — Mi lesz a menü? — Hidegtálakat készítettünk, svédasztal-szerűen. „Szeszfogónak’’ tatárbifszteket tálalunk, éjfél után virslit. —Mutatok valamit!—kiáltott fel hirtelen Tamás. Egy pillanatra eltűnt, majd három-négy hosszúkás valamivel tért vissza. — Csak nem? — Osztrák ismerőseink hozták, éjfélkor elmegyünk jó messze a berekbe, már előkészítettük a csöveket, amikből ki lehet engedni a szerkentyűt. Úgyhogy tűzijátékkal köszöntjük az új esztendőt. (p) Harminc gyertyaszál A pezsgősüveg pukkanása után az egész társaság boldogan koccintott az új esztendőre, a zene, a tánc folytatódott tovább. Egy óra körül ismét kialudtak a fények, a kanizsai lakásban csak harminc gyertya lángocskája adott némi fényt. Az alkalmi kórus pedig rákezdte: „Boldog szülinapot...”. Közben kirajzolódtak a hatalmas csokitorta körvonalai is. Az ünnepelt — Harangozó Éva — nem kis meghatódottsággal és erőlködéssel próbálkozott a gyertyák elfújásával, mire a férfinép a segítségére sietett, s a közös erőfeszítés eredményeként kialudtak a gyertyalángok. A mohó társaság meg sem várta, míg a ház asszonya illő módon maga vágja fel a tortát — nekiestek! — Azt hiszem jó, hogy egybeesik a szilveszter meg a születésnapom. Mindig társaság vesz körül ilyenkor, és nem unatkozom. Egyébként nem mondhatom magam szerencsésnek. Harminc évvel ezelőtt Pécsett születtem, és én voltam az ötödik, aki aznap látta meg a napvilágot, így aztán nem lehettem AB-bébi. Az ajándékok szempontjából azonban már elgondolkodtató a dolog — mondja hamiskás mosollyal a szemében Éva. — Szerintem elég kevés olyan ember van, akinek a névnapja és a szülinapja között alig telik el egy hét, aztán még itt a karácsony is ráadásul...! Azért nem panaszkodhatom, mert gyönyörű képzőművészeti albumot kaptam. —Mit vársz az új évtől? — Elsősorban békességet, egészséget. Ha ez a kettő megvan, akkor nagyobb gond már nem lehet. A munkámban pedig azt, hogy a Bolyai Általános Iskola negyedikesei — akiket tanítok — sikerrel vegyék a kis gimnáziumi felvételit. — mgy — Fürdőruhában — Lentiben A Kerka-parti kisváros fedett fürdőjében az idén először rendeztek „vízi” szilvesztert, a programnak persze gyorsan híre ment a környéken, sőt a határon túl is, így este tíz óra körül több mint száz vendég ropta már a táncot a hangulatos előtérben és a presszórészben. A bálozók számára fontos kellék volt a fürdőruha, ugyanis a szervezők jóvoltából a szilveszteri vacsora „fáradalmait” úszással—mondhatjuk úgyis: éjsza kák meg báli toalettjétől. Mindenesetre az ötlet bevált és jövőre valószínűleg még többen szállnak vízbe szilveszter éjszakán. Az emeleti bálteremben lentiek, szlovéniai és osztrák vendégek múlatták vidám hangulatban 1991 egyre soványabb óráit. — Az ősszel ismerőseink üdültek a Castrum Termálkempingben és tőlük szereztünk tudomást a fürdéssel egybekötött mulatságról, — tudom meg a Jergitsch—Penkinig házaspártól. — Már a Stefanie-napot, vagyis december 26-át is Lentiben töltöttük. Klagenfurt egyébként az ünnepek idején szinte kiürül. Aki csak teheti, felmegy az Alpokba síelni, a szállodákban ilyenkor nem lehet szobát kapni. Karintiában a turisták örömére nagy hó van, de mi inkább a magyaros ízeket és a kellemes fürdési lehetőséget választottuk az esztendő utolsó napjaiban. Ráadásul felejthetetlen élmény egy másik országban köszönteni az újévet... — Gelencsét — hai fürdőzéssel és szaunázással—lehetett csillapítani. A medence korlátjánál elegáns hölgyek és urak szorítottak a nyakig vízben lévőkért, hogy sikerüljön a pezsgős koccintás mindazoknak, akik az óesztendőt nem a szárazon kívánták búcsúztatni. Lehet, hogy a szilveszteri fürdőzőknek sikeresebb lesz 1992, mert „leúszták” az elmúlt év gondjait az impozáns medencében. A vendégek többsége ugyan nem jókedvűen a medencében. Szarvas sült... A konyhafőnök ajánlotta Az igazán elegáns keszthelyi Albatrosz étterem ugyancsak csendes volt még a kora esti órákban, csupán néhány vendég múlatta az időt. Érkezésünkkor maga a tulajdonos, Gyalog Gergely sietett elénk, s kínált hellyel. —Hogyan készül fel egy vendéglős a szilveszterre ?—érdeklődtünk. — Úgy másfél hónappal ezelőtt kezdődött, amikor a konyhafőnökkel Márkus Ferenccel összedugtuk a fejünket, s elkészítettük a menüajánlatot. A többi—a belépőjegyek, menükártyák kinyomtatása, anyagbeszerzés — már simán ment. —Hány főre terítettek? — Több mint félszázra, s ami az érdekes, nyolc kivételével valamennyien törzsvendégek. Nos, ebben azt hiszem jócskán része van az alig egy esztendeje nyílt étterem séfjének is. Bepillantottunk hát a boszorkánynak egyáltalán nem nevezhető konyhába, ahol Márkus Ferenc épp a malacot darabolta. — Reggel háromnegyed hat óta tüsténkedek. A lényeges dolgokkal már elkészültem, mint a libamájjal, franciasalátával, mártásokkal, no és kocsonyát is főztem.—Végül is mi kerül az ünnepi asztalra? — Háromféle menüből választhatnak a vendégek, ezek fő ételei: szarvas sült burgonya ropogóssal, gesztenyével töltött pulyka, és ropogós malacsült pezsgős káposztával. —Hm. ..nem hangzik rosszul. Mióta dolgozik a szakmában? — Harminc esztendeje, Zalaegerszegen az Arany Bárányban kezdtem. —Eredményei? Merthogy tudomásom szerint a szakácsok szívesen versenyeznek egymással. — Másfél évvel ezelőtt az országos verseny második helyezettje lettem. — Mit tálalt? — A nevezés feltétele az volt, hogy olyan menüsort kellett összeállítani, ami a tájjellegnek és a korszerű táplálkozásnak egyaránt megfelel. Eszerint állítottam össze az ételeket: kezdődött gombaropogóssal, aztán lakodalmas tyúkleves, majd marhasült kukoricapudinggal következett, végül almás kelt palacsinta vaníliamártással zárta a sort. — Rögtön éhes leszek. Legalább a gombaropogós titkát ossza meg velünk. — Azon ne múljék. Nagyon egyszerű és nagyon finom étel. Tehát: a gombát megmossuk, megtisztítjuk, szárait eltávolítjuk, apró kockára vágjuk, vajban megdinszteljük. Ezután jó sűrű besamel mártást készítünk, ebbe tesszük a gombát, kevés sóval, borssal, némi vegetával, szerecsendióval fűszerezzük. A masszából kis rudakat formázunk, végül lisztbe, tojásba, morzsába forgatjuk és kisütjük. — pajor — Márkus Ferenc munka közben. (Szakony Attila felvételei)