Zalai Hírlap, 1992. november (48. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám

1992. november 18., SZERDA_______________________________________Lokidői___________________________________________ZALAI HÍRLAP 5 Munkavállalási jog — Ausztriában Tapasztalhatjuk, hogy a honi munkanélküliség növekedésével ki-ki megpróbálkozik akár hatá­rainkon kívül is „szerencsével”. Ám a külföldi munkavállalás a felkészületlen odaérkező számá­ra sok csapdát rejt(het) magában. Egyebek közt erről is hallhat­tunk a napokban Zalaegersze­gen, a magyar és az osztrák nép­főiskolák szervezésében—egé­szen pontosan a zalai népfőisko­lai egyesület kérésére — sorra került munkajogi előadáson. A téma iránt bizonyosan nagyobb az érdeklődés, mint ahányan ezt — mindössze néhányan jöttek csupán el — a jelenlétükkel ér­zékeltették. Az osztrák Munkaügyi Ka­mara munkatársa, dr. Hans Trenner, meg is említette, hogy nemrégiben egy Győr környéki, hasonló előadása során 2-300 érdeklődő töltötte be a termet. Természetesen ez mit sem vál­toztatott azon, hogy az osztrák munkajog idevonatkozó kitéte­leit aprólékos részletességgel elmondja, a közben feltett kér­désekre is válaszolva. Az osztrák Munkaügyi Ka­mara tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy a külföldi munkaválla­lók alig tudnak valamit jogaik­ról, s emiatt kiszolgáltatottak. Ennek jelei az „olcsó munka­erő” tényén kívül sok minden másban is megmutatkoznak. Ám a dolgozó a törvényesen megillető jogainak leginkább úgy tud érvényt szerezni, ha a foglalkoztatása legális. Márpe­dig az sem titok, hogy igencsak virágzik a feketemunka Ausztri­ában, azaz elmarad a foglalkoz­tatási, illetve az munkavállalási engedély beszerzése. Ugyanakkor óvott mindenkit a munkahelyeket pénzért árusí­tóktól, ez a tevékenység ugyanis tilos. (Mindjárt kiderült az is, hogy bizonyos összeg befizeté­se ellenében nálunk is feltűntek élelmes „közvetítők”, akik az­tán semmiféle munkahellyel nem szolgáltak.) A munkaadó számára a fog­lalkoztatási engedélyt egy évre adják ki, szezonális munka ese­tében rövidebb időre. (Ide kí­vánkozik, hogy a legtöbb fekete munka éppen ilyenkor keletke­zik, gondoljunk csak a hétvégi szüretelési átruccanásokra.) Ám, hogy Ausztriában az egész foglalkoztatási rendszerre —nagyon sokan keresnek mun­kát egyébként lengyelek, szlo­vákok, volt jugoszlávok — mi­ként hat majd a jövő év nyarától érvénybe lépő—egyes tartomá­nyokra vonatkozó — tartózko­dási törvény, azt még nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy turista útlevéllel nem lehet munkavál­lalói engedélyt kapni, ám a kül­képviseleti igazolás megszerzé­sével hat hónap rendelkezésre áll munkahely keresésére. A bécsi székhellyel működő munkaügyi kamara képviselője, nem igazán tudott válaszolni az Ausztriában fekete munkát vál­laló magyarok számszerű meg­ítélésére. Azt a felvetést, miszerint Burgenlandban kétezer honfi­társunk dolgozik illegálisan, el­képzelhetőnek tartja. A náluk munkát keresőkről pedig általá­ban úgy vélekedett, hogy ará­nyuk nem ugrott meg jelentősen a magyarországi munkanélküli­ség növekedésével. S noha sok szempontból rizikós az illegális foglalkoztatás — gondoljunk például egy esetleges balesetre, vagy a betegbiztosításra —,va­lójában a legnagyobb megkü­lönböztetése a bérben fejeződik ki. „Nem ajánlom Önöknek, hogy illegális munkát vállalja­nak, mert csak a legális bér után kulloghatnak” — mondta dr. Hans Trenner. Hozzátéve azt is, hogy a keresethez képest maga­sak a megélhetés költségei. A dolgozók a munkaviszo­nyukkal kapcsolatban ért sére­lem esetén a tartományi munka­kamarákhoz fordulhatnak, füg­getlenül attól, hogy legális, avagy illegális munkaviszonyt létesítettek. Egyébiránt az is el­hangzo­, hogy az állást kere­sők leginkább a vendéglátás, az építőipar területén helyezked­nek el. S hogy az utóbbi években Ausztriában is nyolc százalékra növekedett a munkanélküliek aránya... A munkaszerződések meg­kötését taglaló szavai ugyan­csak a körültekintőség fontossá­gára irányították a külföldi mun­kavállalás iránt érdeklődők fi­gyelmét. zés, míg Közép-Európában a fasizmus, még korábban az úrhatnámság népszerűtlenné tette. Hivatkozhatok más kultúrákra is, ahol nem szorult ki ilyen vagy olyan ok miatt az őskeresés. Mert valóban fontos tudni, hogy ki volt a négy nagyszülő, kik voltak a déd­­szülők, az ükszülők. És nem azért, hogy fennhéjázva elmondhassam, hány generáci­óig tudom visszavezetni az őseimet. Ennek ugyanis itt, a közép-európai olvasztóke­mencében, a történelem viharai után nincs kétkedésre okot adó szerepe. — Elgondolkodtató az a megállapítása, miszerint 40 generációig visszautalva — te­hát mintegy ezer esztendőre—a ma élő em­berek őseinek jelentős része azonos. Zavar­­baejtő lehet ez azoknak, akik a másságot, a különbözést hangoztatják. Ez pedig kimu­tatja, hogy egy család vagyunk, idézem: „az emberiség általános rokonságát.” — Ezek nagy kérdések, engem mélyen foglalkoztatnak. Ha fölveszünk egy család­fát, mondjuk Németh László íróét, akkor ki­derül, hogy problémák vannak az úgyneve­zett színmagyar családdal. Tehát amikor őseinket kutatjuk, ha tetszik, ha nem, tudo­másul kell vennünk: az lehetetlen, hogy minden ősünk magyar lett volna. A másik : az ős­örökség kiszámolásával előbb-utóbb találunk olyan elődöt, aki két családnak is közös őse. És ez nem vérrokon­ság, hanem azt jelenti, hogy egy adott terü­leten hosszú időn át élő népességben így alakul a sors.­­ Az ősökre, a tehetségre vonatkozó megállapításából számomra az a következ­tetés is levonható, hogy bár szülőként vala­mennyien az utódok sikereire törekszünk, ez nem csupán elhatározás kérdése. Például egyik modellben a biológiai öröklődés, a családi példa és a nevelés hármas szerepét mutatja ki. Melyiké az elsőbbség? — Én azt gondolom, hogy ha ismerjük őseinket, a betegségeiket, a tehetségüket, akkor ez segíthet a gyerekek sorsának har­monikus irányításában. Genetikusként is azt tartom, hogy a neve­lés a legfontosabb, hiszen a genetikai adott­ságok érvényesítése a neveléstől, a társadal­mi feltételektől függ. Nyilván nem lehetnek olyan zseniális pedagógusaink, akik bárki­ből József Attilát vagy Bachot kreálhatná­nak. A veleszületett adottság meghatározó s ezzel kapcsolatban az a gondom, hogy sok esetben nem sikerül a felszínre hozni. És ez a társadalom nagy kára, mert nekünk nin­csenek hatalmas természeti kincseink, itt az ember tehetsége a legfontosabb. Nem jól sá­fárkodunk vele, nem értjük azokat a biológi­ai és társadalmi jelenségeket, amelyekből kiindulva eljutnánk oda, hogy miképpen kellene ezt az aranybányát kiaknázni. Az el­ső lépés az adottságok felismerése lenne. Ha sikerülne a tehetséget megsejteni, a pálya­választás során a megfelelő ember a meg­felelő helyre kerülhetne. —Ön különböző modelleket határoz meg könyvében. Az imént mondottakkal kapcso­latban kérdezem: van-e nevelő­ modell? Te­hát olyan személyiség, aki a tehetség felfe­dezésénél, kibontakoztatásánál adott eset­ben fontosabb lehet, mint a szülő.­­ Számunkra is meglepő eredményeket hozott egy korábbi vizsgálat. A történelmi Magyarország térképére gondolva ismerjük a lakosságszámot, nagyjából tudjuk a tehet­ségek arányát. Kitűnt, hogy egyes területe­ken, például a Felvidéken szembetűnően magas volt a tehetségek aránya, az Alföldön meg szinte semmi. Mi lehet a magyarázat? Az, hogy a törökdúlás 150 éve alatt elpusz­tult az iskolarendszer, ezzel szemben a Fel­vidéken kialakult jómódú polgárság létre­hozhatta a jó iskolarendszerét. Biztos va­gyok benne, hogy az Alföldön sem született kevesebb tehetség, de nem volt mód annak megmutatkozására. És ebből az is követke­zik, hogy nagyon meg kellene becsülnünk a jó pedagógusokat, hiszen a gyermekeink, az unokáink sorsa függ tőlük. Nem vitás, a szü­lőnek is nevelni kell, de a kultúra átadásában a pedagógus a meghatározó; az iskolától függ, hogy mit hoznak ki a gyerek tehetsé­géből. — Tanár úr, köszönöm a beszélgetést. Király Ernő Johann Sebastian Bach és a divat ötrészes Bach-koncertsoro­­zatot indított nemrégiben az egerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóterem. Perényi Eszter hegedűestjét követően hétfőn a szombathelyi Capella Savaria és a budapesti Magyar Kamara­kórus előadásában nagyszerű János passiót hallhattunk Né­meth Pál, a szombathelyi Capel­la Savaria karnagyának vezény­letével, Zádori Mária, Németh Judit, Marosvári Péter és Mold­­vay József közreműködésével. A koncert előtt kérdeztem a kó­rus karnagyát, Boronkay Antalt (aki egyébként Zeneműkiadó irodalmi vezetője): — Mi a véleménye, divat ma Bachot játszani? — Nem lehet azt mondani, hogy divat vagy nem... Hiszen fantasztikus a polifónia, szó­lamszövés Bach-nál. A János passió pedig különösen sokrétű dráma, a bibliai szereplőkkel. Mióta újra felfedezték Bach-ot — a 19. század elején — azóta különleges nagyságrendet és szerepet tölt be a mindenkori ze­nei életben. — Mennyiben változott idő­közben a bachi előadásmód? — A háború környékén és után eléggé romantikus felfo­gásban közelítettek Bach-hoz; nagy előadóapparátussal, óriási kórussal és hasonló szimfonikus zenekarral; ez egy dagályosabb előadásmód volt. Ennek kontrasztjaként vagy reakciója­ként jelentkezett a hatvanas évek közepén-végén egy szá­razabb, egzaktabb felfogás, amely ragaszkodott a leírt zenei szövethez.­­ Mindebből az következne, hogy a mai felfogás valahol a két véglet között helyezkedik el... — Igen. Ennek a korszaknak a külső következménye egy olyan barokk zenei előadásmód volt, amelyhez újból előkeres­ték a korabeli tanulmányokat, felfogásokat — úgyhogy na­gyon sok mindent felfedeztek. Ezért is hívták ezt a felfogásmó­dot autentikusnak (bár ez az el­nevezés önmagában is elég problematikus) vagy historikus­nak. Ezzel együtt igyekeztek a barokk zenét korabeli hangsze­reken előadni. A Capella Sava­ria tagjai is — ha nem is korabe­li, de legalábbis kópia-hangsze­reken, azaz másolatokon (hege­dűk, fafuvola)­­ játszanak. Érdekes, hogy a korabeli hang­zástól még így is fél hanggal el­tér (összességében pedig azt majd egy hangot csúszott felfelé a hangzás a technikai eszközök révén). A felfogás, ahogy előad­juk, Bachnak megfelelő: a Ta­más-templom karzatán sem fért volna el ennél nagyobb appará­tus, a barokk zenét idézzük a hangszerekkel és részben pedig a mára ismert hagyományos elő­adásmóddal is. Megmaradt az érzelmi kifejezés barokkra oly jellemző kontrasztja, ugyanak­kor a hangszerek játékmódja át­­tetszőbb, szinte minden hang­szert külön is lehet hallani. — A zene aranykorában, a 17-18. században irgalmatlan mennyiségű mű született. Maga a passió műfaja a legősibb, leg­emberibb érzésekhez és forrás­hoz nyúl vissza, így természe­tes, hogy rengeteg zeneszerzőt megihletett—kapcsolódik a be­szélgetésbe a szombathelyi együttes vezetője, a Liszt-díjas Németh Pál. — Ez a legszéle­sebb spektrumban igaz a János passióra, úgy Bach-korában, mint 1992-ben. Beszélgetőtársaim megjegy­zik: az együttműködés az első­sorban régizenei repertoárral bí­ró tizenéves Capella Savaria és a kétéves pesti kórus számára mindenképp hasznos, ebből az összekerülésből mindenki csak tanulhat... Boronkay Antaltól hallani, a Capella Savaria a régizenei hagyomány felélesztésében is úttörő szerepet vállalt, amit a maga részéről a szaksajtóban recenziókkal támogatott már a kezdetekkor is... — Állandóan tanulnunk kell, egymástól, és több nyelven ol­vasni százados, „olvashatatlan” szövegeket... — toldja meg mindezt Németh Pál. — A vi­lágban a régizenei előadásmód­nak már közel harmincéves ha­gyománya van, itthon meg még sajnos elég kevéssé találkozik mindez a hang­verseny­iparral. De nekünk ettől függetlenül fo­lyamatosan tanulnunk kell: hogy aztán ebből mennyi helye­ződik át a zenébe, az már más kérdés... De tanulni kell. S ez nyilván igaz a közönség­re is, akiket az időlegesen „egyesült együttesek” majd a Tavaszi fesztiválon ajándékoz­nak meg újabb produkcióval: Michael Haydn nagymiséjé­vel... S persze, hasonló — s kifeje­zetten kellemes — „tanulást” vállaltak fel a Bach-koncertso­­rozat egerszegi hallgatói is, akik legközelebb január 18-án a za­laegerszegi szimfonikus zene­kar és a Cantus Corvinus elő­adásában mélyedhetnek a ba­rokk­ mester, Bach szépséges rejtelmeiben... — Kujber — A Magyar Kam­arakórus és a Capella Savaria az egerszegi pódiumon. (Mészáros T. László felvétele) Freonmentes Caola-termékek Jövőre már egyáltalán nem alkalmaz freont hajtógázként a termékeiben a Caola Rt. — mondta az MTI érdeklődésére Markóczi Attila, a gyár műszaki igazgatóhelyettese kedden. A menedzsment két éve alakította ki azt a termékekre és technoló­giára vonatkozó környezetvé­delmi programot, amelynek része a freon helyettesítése pro­pán-bután gázzal. A freonfel­­használás gyors ütemű csökken­tésében szerepet játszott a Caola múlt évi termelésének vissza­esése, valamint az ezzel párhu­zamosan végrehajtott termékpa­letta ésszerűsítés, szűkítés is. Az idén a Caola összesen 130 tonna freont használt fel, ami az 1985. évi mennyiségnek már csak a 10 százaléka. Különböző fejlesztésekkel elérték azt is, hogy a tisztítószereknél, a dezo­doroknál, a rovarirtóknál a ter­mék összetételének megváltoz­tatásával a hajtó pb-gázból is minél kevesebbet kelljen fe­lhasználni. Az új termékek jövőre már viselik a Caola környezetkímélő védjegyét. A zalaegerszegi gyárban a Bio mosószercsalád gyártásánál keletkező mellék­­termékeket technológiai módo­sításokkal 70 százalékkal csök­kentették. A megmaradó meny­­nyiséget Beleznán egy idén át­adott zárt tárolóban tartják. Innen viszik el hasznosításra a szervesanyagot. (MTI) Diplomás utcaseprő Paduában Paduában utcaseprői állást kapni körülbelül olyan nehéz, mint felvételt nyerni München­ben az Állami Színiakadémiára, vagy Brémában a Lufthansa pi­lótaképző iskolájába — írja a DP­A német hírügynökség tudó­sítója. Októberben ebben az észak-olaszországi egyetemi vá­rosban 1300 fiatal pályázott az egyetlen utcaseprő állásra, köz­tük 40 százalék nő, a legtöbben főiskolai végzettséggel. Nem könnyebb azonban Fi­renzében városi kertészi, vagy Rómában minisztériumi gépko­csivezetői beosztást kapni, bár­mit, amit csak pályázat útján le­het elnyerni. Rengeteg olasz fia­tal keres munkát. A 2,7 millió olasz munkanélkülinek 71 szá­zaléka 30 éven aluli. A római Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a munkanélküli fiatalok 44 százaléka főiskolát végzett. Minden harmadik már több mint két éve keres munkát. Külö­nösen súlyos a helyzet Dél- Olaszországban, ahol a munka­­nélküliek aránya megközelíti a 20 százalékot. 1984-ben az állam hozott egy intézkedést, amelynek értelmé­ben a vállalatok szakképzési programját támogatásban ré­szesítik. Ez azonban nem sokat változtatott a helyzeten.

Next