Zalai Hírlap, 1993. március (49. évfolyam, 50-74. szám)

1993-03-13 / 61. szám

4 ZALAI HÍRLAP Gyertyaláng 1993. március 13., SZOMBAT GASPARIcH_MARK zala lángszavú ferences vértanúja Sokan nem ismerik 1848-as hősünk kilétét, pedig Zalaeger­szegen utca is hirdeti emlékét. A Zala megyei Drávaegyházán (ma: Cziklova) született 1810- ben és 140 évvel ezelőtt, 1853- ban életét áldozta nemzeti sza­badságunkért. Hazája a Zrí­nyiek, Zadraveczek földje, a Muraköz. Hatan voltak testvé­rek. A csillogó szemű, friss fel­fogású fiú esze vágott, mint a borotva. A kanizsai ferencesekhez ke­rült. Virágh Benedek és Deák Ferenc városában, a piarista gimnáziumban, az izzó magyar levegőjű iskolában szíve-lelke mély hazaszeretettel telítődött. Szintén Zalában a bucsu­­szentlászlói kegyhelyen készült a ferences hivatásra, majd Nagyszombatban, Esztergom­ban, Pozsonyban folytatta tanulmányait és 1833-ban pap­pá szentelték. A fiatal szerzetes kiváló te­hetségének és szónoki képessé­gének egy-kettőre híre jutott és 1835-ben már a pesti ferencesek szószékéről hirdeti az igét. Hall­gatói között ott van a megújuló magyar társadalom színe-java: Széchenyi, Deák, Pulszky, az alsó és felső tábla tagjai. Eötvös Károly állapítja meg róla: „Fér­fias alakjával, zengő hangjával, szokatlan bátorságával és me­rész gondolataival valósággal lebilincselte hallgatóságát.” Legnagyobb szónoki sikerét a szomorú emlékű 1838-as pesti árvíz alkalmával aratta. Lobogó fáklyával a kezében a szószékre ment és bizalomra, kitartásra, bűnbánatra intette hallgatóit. Április 1-én mondott árvízi be­szédét ki is nyomtatták és az ár­vízkárosultak javára árusították. Haladó nézetei miatt az oszt­rák kamarilla nyomására B. Ki­nt atyát (ez volt a rendi neve) a Szent Antal kolostorba helyez­ték. Bár érezte, hogy a pirkadó magyar szabadság hajnalán el­temették, mégsem vált tétlenné. Egymás után bocsájtja sajtó alá munkáit. Rövid időn belül négy könyve jelent meg. A következő állomáshelye Székesfehérvár. A hívek csak úgy tódultak a barátok templo­mába az aszkéta alakú és életű, aranyszavú szerzetes beszédei­re, aki, ha káromkodást hallott, még az utcán is szónokolt. A szegény nép érdekében mondott beszédei hatalmas feltűnést kel­tettek. Ember-ember hátán to­longott. Még a szentély és a sek­restye is megtelt. Tüzes lelke vitte az akkori alkotmányos küzdelmek színhelyére, a me­gyegyűlésre. Korszerű témákat fejtegetett: Kossuth nézeteit vallotta, melyeket a Pesti Hír­lapból ismert. Hogy a parasztsá­got az udvar oldaláról a nemes­ség oldalára állítsa és így érde­kelté tegye a haza iránt, hirdette az érdekegyesítést, követelte ő is az örökváltságot. Ezért az ud­vari körök nyomására Szombat­helyre, majd Németújvárra kel­lett mennie. Az udvar szövetséget kötött a nemzetiségekkel, hogy letörje a magyar szabadságot. A mozga­lom élére Jellasich ezredest állí­totta, aki Gasparich hazáját, a Muraközt is Horvátországhoz akarta kapcsolni. Kint atya ha­zájába sietett és hirdette, hogy „aki magyar hazáját szereti, azt az Isten is szereti.” Ennek lett az eredménye, hogy e terület lakói kitartottak a király és a magyar minisztérium mellett. Gasparich tevékenységére felfigyeltek a hivatalos magyar körök is. Csányi László, Zala megye honvédelmi bizottmá­nyának a feje először a rendi elöljáróknál eszközölte ki, hogy Kint atya hivatalosan is eljár­hasson a gyűlésekre. Majd Pest­re megy és ott a közcsendi bi­zottmány tagja lett és Batthyány Lajos miniszterelnök Kint atyát hivatalosan megbízza, hogy biz­tosítsa a nyugalmat a muraközi lakosság körében. Ő ekkor a miniszterelnök le­velével Zalaegerszegre sietett és a Strohmayer nyomdában ki­nyomatta a kiáltványt, majd a megyegyűlésen kért szót. A vészharang megkongatása után sorra kereste fel a megye falvait és maga köré gyűjtötte a férfia­kat. Nemcsak a toborozásból, hanem a lelki gondozásból is ki­vette részét. A kormány Csányi Lászlót nevezte ki kormánybiztosnak, akinek hadiszállása Kanizsa volt. Innen írt levelet Kint atyá­nak. Magához kérette és rábízta a katonák lelki gondozását. Kint atya csuhájára kardot kötött, jobbjába feszületet ragadott és Perczel Mór mellett a Zrínyi Miklósról nevezett hadtest tábo­ri lelkésze lett hadnagyi minő­ségben. (Tudnunk kell, hogy Vörösmarty Mihály volt a Per­czel család, gyermekeinek a ne­velője. Ő csepegtette beléjük a hazaszeretetet. Levitte őket Szi­getvárba is és ott a helyszínen él­ték át lélekben az ostromot.) Gasparich végig ott volt Per­czel oldalán, Ozoránál, Tolná­ban, ahol a győzelem után fő­hadnaggyá léptették elő. Har­colt Légrádnál a szent Mihály hegyen, Alsólendvánál, Pápa és Mór mellett, ahol december 30- án megsebesült. A szolnoki győzelem újabb elismerést ho­zott: századossá léptették elő. Jelen volt a Ferenc csatornánál, a szenttamási erőd ostrománál, mely a legnagyobb fegyvertény volt. Mindenütt föltűnt, ahol legheveseben tomboltak a har­cok és legvészesebb rendeket vágtak a kartácsok. Perczel győztes seregének vitézei úgy mentek Kint atya után, mint egykor a keresztes vitézek Ka­­pisztrán szent János után Nán­dorfehérvár ostrománál. Érthető, hogy Perczel tábor­nok nagyon szerette. Megölelte és így nyilatkozott: „ha sok ilyen pap lenne az országban, mint tisztelendőséged, gyorsan felvirágozna a hon.” Kossuth kormányelnök személyesen fo­gadta és nyilvános dicséretben részesítette. Bem tábornok pe­dig őrnaggyá léptette elő. Titel­nél is megsebesült. Amint sérü­léseiből felgyógyult, Perczel tá­bornok Zalába küldte, hogy a hazai tájakon újoncokat tobo­rozzon. Onnan másfélezer fia­tallal jött vissza. A világosi fegyverletétel után Kossuth Törökországba mene­kült. Perczel is elhagyja az or­szágot, Viddinbe megy. Köny­­nyek között búcsúzott el lánglel­kű tábori papjától. Előtte felszó­lította, hogy tartson vele, mert az osztrákok biztosan kivégzik. Kint atya azonban marad. „Ha a katonák maradnak, akkor lelké­szük sem lehet gyáva.” Kérte a tábornokot, ha bármilyen moz­galmat indítanak, őt is értesít­sék. Perczel megígérte, hogy mindenről tudósítja, Ő népének hű barátja akar lenni. Csakúgy, mint a török világ névtelen fe­rencesei, akik álruhában népünk mellett maradtak. Ő is polgári ruhába öltözötten nevelősködött: először Hetessy Gábriel, később Farkas Gábor néven. Majd fát hasogatott, er­dőn, mezőn bújdosott. Közben összeköttetést tartott fenn Kos­suthtal, Mazzinivel és természe­tesen Perczellel. Tervük az al­kotmányos élet visszaállítása volt. Az elnyomatás korában ez megbocsáthatatlan bűnnek szá­mított. A kopók mindenütt nyo­mában voltak. Sajnos besúgók is mindig akadnak. Egyik legbi­zalmasabb barátja árulta el, aki legkisebb lépéséről is tájékoz­tatna a rendőrséget. Az esztergomi városháza (Vak-Bottyán egykori kúriája) barokk tornyában már éjfélt mu­tatott az óra, mikor egy szakasz cseh-morva zsoldos vette körül a ferences kolostor ősi falait. Házkutatást tartottak és elfogták Kint atyát. Megbilincselt fog­lyukkal még azon éjszakán megindultak a pesti börtön felé. A vésztörvényszék Bécsben ítélkezett felette. Amint a jegy­zőkönyvekből kitűnik, bírái mindenképpen társai árulójává akarták tenni. Megígérték, hogy életben hagyják, ha megmondja társai nevét. Gasparich atyát azonban sem a mézesmázas ígérgetések, sem a fenyegetés nem törte meg. „Jegyezzék meg, én senkit él népi árulok.” Szavát megtartot­ta. Magával kapcsolatban min­dent bevallott, de amikor társai­ról volt szó, hallgatott, mint a sír. Sem éhség, sem verés, sem kurtavas, sem a magány nem törte meg. Az ítélet: kötél általi halál. Elhangzása után így szólt: „Szívesen meghalok hazámért, bár én lennék az utolsó áldozat.” Annnyit kért csupán, hogy ma­gyar földön halhasson meg. Ezt a kívánságát teljesítették is. A szomorú menet elindult Bécsből Pozsonyba. Ott sápadt viaszgyertyák fényénél bibliát olvasva három napot töltött a kaszárnyabörtön siralomházá­ban. A cellában példásan elké­szült az utolsó útra. Meggyónt, megáldozott. Paptársai virágok­kal ajándékozták meg. Kint atya pedig levelet írt őszbeborult agg­szüleinek: „....meg kell halnom azért a ma­gyar hazáért, melynek mindig hű fia voltam és maradok a síron túl is. Az a bűnöm, hogy szeret­tem ezt az árva, letiport magyar Hazát.... De ha százszor is kelle­ne hazaszeretetemért meghal­nom, százegyedszer is elkövet­ném ugyanezt a bűnt, mert min­den csepp vérem, minden szív­dobogásom, akaratom és erőm a magyar Hazáé! Áldásom Rátok és áldásom árulóimra, ígérjétek meg, hogy mindig hívek lesztek a magyar Honhoz. Isten veletek, Isten áldjon benneteket.” Az újkor Kapisztránja, az el­nyomatás gránitjellemű vérta­núja, vasbitincsbe vert hőse fe­születtel a kezében, — melyet gyakran megcsókolt, — 1853. szeptember 2-án elindult a szo­morú vesztőhelyre. Csúfságból az országút men­tén, a disznólegelőn felállított bitófa alatt várt rájuk a hóhér pribékjeivel. Kísérője, a sze lelkű káplán még egyszer­­ csókolta oltártestvérét, zoko kezdett és remegett. Kint a megköszönt mindent. E idegzetére jellemző, hogy jó bor kísérőjét így „vigasztal „Mit remegsz? — Nem te akasztanak.” Hős vértan peddig még a hóhér kötelév nyakán is messzecsengő han szólt: „Éljen és örökké élni ii magyar Haza.” A pribékek a disznólegelőn sírt ástak és h testét jeltelen sírba temették hosszú még sírdombját is a­­ színéig letapostatta, hogy sí­ri jel ne maradjon, annyira teli még néma predikációját, így haló porai még most is je­len sírban pihennek. Késői pozsonyi ferences atyák ker­ményezésére azt az utat, de a hős vértanú utoljára meg róla nevezték el. 1894-be „Vas-asztaltársaság” szülőj­­én Csáktornyán kegyelet­­e obeliszket emeltetett, szüle­nát pedig emléktáblával jel meg. Zalaegerszegen a hálás fai nép jóvoltából ma is ról nevezett utca őrzi és hirdeti lékét. Búcsúszavai ezek vel­t egyedül szeretett hazámért tem mindent, amiért halálra telt. Boldog vagyok, hogy­­ 43 évig engedett élnem és­­­deni embertársaimért, mai népem jobb sorsáért! Bal vagyok, hogy ezért életeme hozhatom, Krisztus sorsa osztozhatom.” Dr. Huszár­er P. Jeromo Kilimán temploma Hosszú, kényszerű szü­net után egyre több zalai te­lepülésen, főleg kisközség­ben mozdulnak meg, fog­nak össze a hívek, hogy templomot, vagy kápolnát építsenek, illetve felújítsák, ismét működőképessé te­gyék az egykori, vallási funkciójú épületeket. Az egyik legújabb — és a mellékelt rajz alapján az egyik legmegkapóbb, mél­tó külsejű — templomocs­­ka Kilimánban épül, Szer­dahelyi Károly tervei alap­ján. Sokak erejéből, anyai és kétkezi munkafelajánlásá­ból jön majd létre. Alapkő­­letételére még ebben a hó­napban sor kerül, az épít­kezés befejezése a jövő év első felére várható. UNILEVER Magyarország Kft. jégkrém divíziója az ESKIMO—IGLO keszthelyi területi központjába ADMINISZTRÁCIÓS CSOPORTVEZETŐT KERES. Eséllyel pályázik, aki 23—35 éves, felsőfokú számviteli képzettséggel és számítógépes ismeretekkel rendelkezik. Az állás azonnal betölthető. A pályázatokat kérjük UNILEVER Magyarország Kft. 8000 Székesfehérvár, Raktár u. 1. címre elküldeni. Érdeklődni lehet a 83/12-481-es keszthelyi telefonszámon. (135642/24) Galambok Község Képviselő-testülete eladásra vagy bérbe adásra meghirdeti a Galambok községben építőipari és faipari tevékenységre alkalmas telephelyét. A telephely magába foglalja: — irodaépületet, — műhelyeket, — szociális helyiségeket, — nagyteljesítményű betonkeverőt, — raktárakat, — gattert, — tárolószínt. Érdeklődni: munkaidőben, személyesen a Galamboki Körjegyzőségen, telefonon a 93/18-130 és 82/20-372 számokon lehet. (135694/19) A Zalaegerszegi Tejipari Vállalat 1—5 éves gyakorlattal rendelkező JOGI EGYETEMET VÉGZETT MUNKATÁRSAT keres felvételre Feladata: — Vállalat jogi munkáinak összefogása, jogi irodákkal kapcsolattartás. — Vállalaton belüli ügyiratforgalom és iratkezelés felügyelete, szerződések, külső kötelezettségek nyilvántartása. — Vállalati utasítások kiadásának előkészítése, belső bizonylati rend felügyelete. Bérezés megegyezés szerint. Jeletkezés: írásban, önéletrajz és eddigi életút leírásának benyújtásával az Igazgatói Titkárságon. Jelentkezési határidő: 1993. március 30. Cím: Zalaegerszeg, Platán sor 6.­­135685/11

Next