Zalai Hírlap, 1993. március (49. évfolyam, 50-74. szám)
1993-03-13 / 61. szám
4 ZALAI HÍRLAP Gyertyaláng 1993. március 13., SZOMBAT GASPARIcH_MARK zala lángszavú ferences vértanúja Sokan nem ismerik 1848-as hősünk kilétét, pedig Zalaegerszegen utca is hirdeti emlékét. A Zala megyei Drávaegyházán (ma: Cziklova) született 1810- ben és 140 évvel ezelőtt, 1853- ban életét áldozta nemzeti szabadságunkért. Hazája a Zrínyiek, Zadraveczek földje, a Muraköz. Hatan voltak testvérek. A csillogó szemű, friss felfogású fiú esze vágott, mint a borotva. A kanizsai ferencesekhez került. Virágh Benedek és Deák Ferenc városában, a piarista gimnáziumban, az izzó magyar levegőjű iskolában szíve-lelke mély hazaszeretettel telítődött. Szintén Zalában a bucsuszentlászlói kegyhelyen készült a ferences hivatásra, majd Nagyszombatban, Esztergomban, Pozsonyban folytatta tanulmányait és 1833-ban pappá szentelték. A fiatal szerzetes kiváló tehetségének és szónoki képességének egy-kettőre híre jutott és 1835-ben már a pesti ferencesek szószékéről hirdeti az igét. Hallgatói között ott van a megújuló magyar társadalom színe-java: Széchenyi, Deák, Pulszky, az alsó és felső tábla tagjai. Eötvös Károly állapítja meg róla: „Férfias alakjával, zengő hangjával, szokatlan bátorságával és merész gondolataival valósággal lebilincselte hallgatóságát.” Legnagyobb szónoki sikerét a szomorú emlékű 1838-as pesti árvíz alkalmával aratta. Lobogó fáklyával a kezében a szószékre ment és bizalomra, kitartásra, bűnbánatra intette hallgatóit. Április 1-én mondott árvízi beszédét ki is nyomtatták és az árvízkárosultak javára árusították. Haladó nézetei miatt az osztrák kamarilla nyomására B. Kint atyát (ez volt a rendi neve) a Szent Antal kolostorba helyezték. Bár érezte, hogy a pirkadó magyar szabadság hajnalán eltemették, mégsem vált tétlenné. Egymás után bocsájtja sajtó alá munkáit. Rövid időn belül négy könyve jelent meg. A következő állomáshelye Székesfehérvár. A hívek csak úgy tódultak a barátok templomába az aszkéta alakú és életű, aranyszavú szerzetes beszédeire, aki, ha káromkodást hallott, még az utcán is szónokolt. A szegény nép érdekében mondott beszédei hatalmas feltűnést keltettek. Ember-ember hátán tolongott. Még a szentély és a sekrestye is megtelt. Tüzes lelke vitte az akkori alkotmányos küzdelmek színhelyére, a megyegyűlésre. Korszerű témákat fejtegetett: Kossuth nézeteit vallotta, melyeket a Pesti Hírlapból ismert. Hogy a parasztságot az udvar oldaláról a nemesség oldalára állítsa és így érdekelté tegye a haza iránt, hirdette az érdekegyesítést, követelte ő is az örökváltságot. Ezért az udvari körök nyomására Szombathelyre, majd Németújvárra kellett mennie. Az udvar szövetséget kötött a nemzetiségekkel, hogy letörje a magyar szabadságot. A mozgalom élére Jellasich ezredest állította, aki Gasparich hazáját, a Muraközt is Horvátországhoz akarta kapcsolni. Kint atya hazájába sietett és hirdette, hogy „aki magyar hazáját szereti, azt az Isten is szereti.” Ennek lett az eredménye, hogy e terület lakói kitartottak a király és a magyar minisztérium mellett. Gasparich tevékenységére felfigyeltek a hivatalos magyar körök is. Csányi László, Zala megye honvédelmi bizottmányának a feje először a rendi elöljáróknál eszközölte ki, hogy Kint atya hivatalosan is eljárhasson a gyűlésekre. Majd Pestre megy és ott a közcsendi bizottmány tagja lett és Batthyány Lajos miniszterelnök Kint atyát hivatalosan megbízza, hogy biztosítsa a nyugalmat a muraközi lakosság körében. Ő ekkor a miniszterelnök levelével Zalaegerszegre sietett és a Strohmayer nyomdában kinyomatta a kiáltványt, majd a megyegyűlésen kért szót. A vészharang megkongatása után sorra kereste fel a megye falvait és maga köré gyűjtötte a férfiakat. Nemcsak a toborozásból, hanem a lelki gondozásból is kivette részét. A kormány Csányi Lászlót nevezte ki kormánybiztosnak, akinek hadiszállása Kanizsa volt. Innen írt levelet Kint atyának. Magához kérette és rábízta a katonák lelki gondozását. Kint atya csuhájára kardot kötött, jobbjába feszületet ragadott és Perczel Mór mellett a Zrínyi Miklósról nevezett hadtest tábori lelkésze lett hadnagyi minőségben. (Tudnunk kell, hogy Vörösmarty Mihály volt a Perczel család, gyermekeinek a nevelője. Ő csepegtette beléjük a hazaszeretetet. Levitte őket Szigetvárba is és ott a helyszínen élték át lélekben az ostromot.) Gasparich végig ott volt Perczel oldalán, Ozoránál, Tolnában, ahol a győzelem után főhadnaggyá léptették elő. Harcolt Légrádnál a szent Mihály hegyen, Alsólendvánál, Pápa és Mór mellett, ahol december 30- án megsebesült. A szolnoki győzelem újabb elismerést hozott: századossá léptették elő. Jelen volt a Ferenc csatornánál, a szenttamási erőd ostrománál, mely a legnagyobb fegyvertény volt. Mindenütt föltűnt, ahol legheveseben tomboltak a harcok és legvészesebb rendeket vágtak a kartácsok. Perczel győztes seregének vitézei úgy mentek Kint atya után, mint egykor a keresztes vitézek Kapisztrán szent János után Nándorfehérvár ostrománál. Érthető, hogy Perczel tábornok nagyon szerette. Megölelte és így nyilatkozott: „ha sok ilyen pap lenne az országban, mint tisztelendőséged, gyorsan felvirágozna a hon.” Kossuth kormányelnök személyesen fogadta és nyilvános dicséretben részesítette. Bem tábornok pedig őrnaggyá léptette elő. Titelnél is megsebesült. Amint sérüléseiből felgyógyult, Perczel tábornok Zalába küldte, hogy a hazai tájakon újoncokat toborozzon. Onnan másfélezer fiatallal jött vissza. A világosi fegyverletétel után Kossuth Törökországba menekült. Perczel is elhagyja az országot, Viddinbe megy. Könynyek között búcsúzott el lánglelkű tábori papjától. Előtte felszólította, hogy tartson vele, mert az osztrákok biztosan kivégzik. Kint atya azonban marad. „Ha a katonák maradnak, akkor lelkészük sem lehet gyáva.” Kérte a tábornokot, ha bármilyen mozgalmat indítanak, őt is értesítsék. Perczel megígérte, hogy mindenről tudósítja, Ő népének hű barátja akar lenni. Csakúgy, mint a török világ névtelen ferencesei, akik álruhában népünk mellett maradtak. Ő is polgári ruhába öltözötten nevelősködött: először Hetessy Gábriel, később Farkas Gábor néven. Majd fát hasogatott, erdőn, mezőn bújdosott. Közben összeköttetést tartott fenn Kossuthtal, Mazzinivel és természetesen Perczellel. Tervük az alkotmányos élet visszaállítása volt. Az elnyomatás korában ez megbocsáthatatlan bűnnek számított. A kopók mindenütt nyomában voltak. Sajnos besúgók is mindig akadnak. Egyik legbizalmasabb barátja árulta el, aki legkisebb lépéséről is tájékoztatna a rendőrséget. Az esztergomi városháza (Vak-Bottyán egykori kúriája) barokk tornyában már éjfélt mutatott az óra, mikor egy szakasz cseh-morva zsoldos vette körül a ferences kolostor ősi falait. Házkutatást tartottak és elfogták Kint atyát. Megbilincselt foglyukkal még azon éjszakán megindultak a pesti börtön felé. A vésztörvényszék Bécsben ítélkezett felette. Amint a jegyzőkönyvekből kitűnik, bírái mindenképpen társai árulójává akarták tenni. Megígérték, hogy életben hagyják, ha megmondja társai nevét. Gasparich atyát azonban sem a mézesmázas ígérgetések, sem a fenyegetés nem törte meg. „Jegyezzék meg, én senkit él népi árulok.” Szavát megtartotta. Magával kapcsolatban mindent bevallott, de amikor társairól volt szó, hallgatott, mint a sír. Sem éhség, sem verés, sem kurtavas, sem a magány nem törte meg. Az ítélet: kötél általi halál. Elhangzása után így szólt: „Szívesen meghalok hazámért, bár én lennék az utolsó áldozat.” Annnyit kért csupán, hogy magyar földön halhasson meg. Ezt a kívánságát teljesítették is. A szomorú menet elindult Bécsből Pozsonyba. Ott sápadt viaszgyertyák fényénél bibliát olvasva három napot töltött a kaszárnyabörtön siralomházában. A cellában példásan elkészült az utolsó útra. Meggyónt, megáldozott. Paptársai virágokkal ajándékozták meg. Kint atya pedig levelet írt őszbeborult aggszüleinek: „....meg kell halnom azért a magyar hazáért, melynek mindig hű fia voltam és maradok a síron túl is. Az a bűnöm, hogy szerettem ezt az árva, letiport magyar Hazát.... De ha százszor is kellene hazaszeretetemért meghalnom, százegyedszer is elkövetném ugyanezt a bűnt, mert minden csepp vérem, minden szívdobogásom, akaratom és erőm a magyar Hazáé! Áldásom Rátok és áldásom árulóimra, ígérjétek meg, hogy mindig hívek lesztek a magyar Honhoz. Isten veletek, Isten áldjon benneteket.” Az újkor Kapisztránja, az elnyomatás gránitjellemű vértanúja, vasbitincsbe vert hőse feszülettel a kezében, — melyet gyakran megcsókolt, — 1853. szeptember 2-án elindult a szomorú vesztőhelyre. Csúfságból az országút mentén, a disznólegelőn felállított bitófa alatt várt rájuk a hóhér pribékjeivel. Kísérője, a sze lelkű káplán még egyszer csókolta oltártestvérét, zoko kezdett és remegett. Kint a megköszönt mindent. E idegzetére jellemző, hogy jó bor kísérőjét így „vigasztal „Mit remegsz? — Nem te akasztanak.” Hős vértan peddig még a hóhér kötelév nyakán is messzecsengő han szólt: „Éljen és örökké élni ii magyar Haza.” A pribékek a disznólegelőn sírt ástak és h testét jeltelen sírba temették hosszú még sírdombját is a színéig letapostatta, hogy síri jel ne maradjon, annyira teli még néma predikációját, így haló porai még most is jelen sírban pihennek. Késői pozsonyi ferences atyák kerményezésére azt az utat, de a hős vértanú utoljára meg róla nevezték el. 1894-be „Vas-asztaltársaság” szülőjén Csáktornyán kegyelete obeliszket emeltetett, szülenát pedig emléktáblával jel meg. Zalaegerszegen a hálás fai nép jóvoltából ma is ról nevezett utca őrzi és hirdeti lékét. Búcsúszavai ezek velt egyedül szeretett hazámért tem mindent, amiért halálra telt. Boldog vagyok, hogy 43 évig engedett élnem ésdeni embertársaimért, mai népem jobb sorsáért! Bal vagyok, hogy ezért életeme hozhatom, Krisztus sorsa osztozhatom.” Dr. Huszárer P. Jeromo Kilimán temploma Hosszú, kényszerű szünet után egyre több zalai településen, főleg kisközségben mozdulnak meg, fognak össze a hívek, hogy templomot, vagy kápolnát építsenek, illetve felújítsák, ismét működőképessé tegyék az egykori, vallási funkciójú épületeket. Az egyik legújabb — és a mellékelt rajz alapján az egyik legmegkapóbb, méltó külsejű — templomocska Kilimánban épül, Szerdahelyi Károly tervei alapján. Sokak erejéből, anyai és kétkezi munkafelajánlásából jön majd létre. Alapkőletételére még ebben a hónapban sor kerül, az építkezés befejezése a jövő év első felére várható. UNILEVER Magyarország Kft. jégkrém divíziója az ESKIMO—IGLO keszthelyi területi központjába ADMINISZTRÁCIÓS CSOPORTVEZETŐT KERES. Eséllyel pályázik, aki 23—35 éves, felsőfokú számviteli képzettséggel és számítógépes ismeretekkel rendelkezik. Az állás azonnal betölthető. A pályázatokat kérjük UNILEVER Magyarország Kft. 8000 Székesfehérvár, Raktár u. 1. címre elküldeni. Érdeklődni lehet a 83/12-481-es keszthelyi telefonszámon. (135642/24) Galambok Község Képviselő-testülete eladásra vagy bérbe adásra meghirdeti a Galambok községben építőipari és faipari tevékenységre alkalmas telephelyét. A telephely magába foglalja: — irodaépületet, — műhelyeket, — szociális helyiségeket, — nagyteljesítményű betonkeverőt, — raktárakat, — gattert, — tárolószínt. Érdeklődni: munkaidőben, személyesen a Galamboki Körjegyzőségen, telefonon a 93/18-130 és 82/20-372 számokon lehet. (135694/19) A Zalaegerszegi Tejipari Vállalat 1—5 éves gyakorlattal rendelkező JOGI EGYETEMET VÉGZETT MUNKATÁRSAT keres felvételre Feladata: — Vállalat jogi munkáinak összefogása, jogi irodákkal kapcsolattartás. — Vállalaton belüli ügyiratforgalom és iratkezelés felügyelete, szerződések, külső kötelezettségek nyilvántartása. — Vállalati utasítások kiadásának előkészítése, belső bizonylati rend felügyelete. Bérezés megegyezés szerint. Jeletkezés: írásban, önéletrajz és eddigi életút leírásának benyújtásával az Igazgatói Titkárságon. Jelentkezési határidő: 1993. március 30. Cím: Zalaegerszeg, Platán sor 6.135685/11