Zalai Hírlap, 1993. április (49. évfolyam, 76-99. szám)
1993-04-06 / 80. szám
14 ZALAI HÍRLAP Ajándék nyuszi az ünnepeknek Vasárnap délután ünnepélyes eredményhirdetéssel zárult az országos serdülő kosárlabdabajnokság leány döntője Nagykanizsán, a Zsigmondy-Winkler Szakközépiskola csarnokában. Nyolc leánycsapat mérkőzött a bajnoki címért, akik között végül az MTK együttese, Török Katalin edzőnő tanítványai bizonyultak a legjobbnak, megelőzve a BSE és a Kecskemét leányait. A rendező szervek nevében Csordásné Láng Éva a Kereskedelmi Szakközépiskola igazgatónője és Várnai György a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetség utánpótlás bizottságának tagja köszöntötték a játékosokat, szülőket, érdeklődőket és adták át a bajnoki érmeket. A szponzorok jóvoltából nem csak az első három, hanem valamennyi csapat tagjai (játékosok, edzők) külön-külön ajándékcsomagokat kaptak. Már elfogyott az asztalról az ajándékhalmaz, csupán egy hatalmas hófehér nyuszi árválkodott egymagában, amikor megtudtuk, hogy a kecskemétiek közül Farkas Vanda aznap ünnepelte születésnapját. Boldogan futott ki a kislány és ölelte magához a kedves ajándékot, s köszönte meg a kanizsai szervezőktől a figyelmességüket. Számára különösen emlékezetes marad ez a döntő, maga a város, Nagykanizsa, a csapatával szerzett bronzérem és a fehér nyuszi. Boldog születésnapot Vanda! Találkozzunk jövőre is!...Mert —mint ahogy Várnai Györgytől megtudtuk — a kosárlabda szövetség jól döntött, amikor Nagykanizsát és Zalaegerszeget (ahol a fiúk döntője zajlott le) jelölte ki a döntők lebonyolítására, ugyanis ideális feltételek mellett mérhették le a fiatalok jelenlegi formájukat, s dönthették el mindkét zalai városban a bajnoki címek sorsát. — deregi — A PÁLYA SZÉLÉRŐL... Labda-kavalkád A közeli jövőben kapja meg Zalaegerszeg, a „Kosárlabda Városa” — ugyanezt a napokban Nagykanizsa is átvehette — megtisztelő titulust. Minden sportbarát örül ennek, de fokozódhat az öröme annak, aki végigtanulmányozta, vagy meglátogatta a város hétvégi teljes sportműsorát. Ennek ismeretében megállapíthatta, hogy ezekben a napokban egy újabb cím is megérdemelt lett volna, ez pedig így hangzik: Zalaegerszeg, „a labda városa”. A hét utolsó négy napján ugyanis lezajlott és győzelemmel zárult egy jelentős NB I-es kosárlabda, két első osztályú röplabda (felvételünk a pénteki ZTE—Kazincbarcika 3:0-ás egerszegi győzelemmel végződött találkozón készült), egy NB I B-s sikerrel végződött kézilabda találkozó, ezenkívül itt versengett mintegy kétszáz fiatal röplabdázó, majdnem ugyanennyi diákkosaras. Ezen kívül volt még ifjúsági és serdülő labdarúgó-mérkőzés, amatőr foci a pörbölyi gyermekek megsegítésére. Repült, pattogott a labda négy napon át, sok örömet szerezve sportolónak, nézőnek egyaránt, elűzve napjaink sok-sok emésztő gondját-baját. Visszatérve „A kosárlabda Városa” címre, mindenki előtt világos, hogy a ZTE-Heraklith férficsapatáé a fő érdem e kitüntetés elnyerésében. A három bajnoki cím, két kupagyőzelem és más tornák sikere emelte elsősorban a város kosárlabdahírnevét, de az elmúlt évek különböző korosztályos sikerei, a Zala Volán MTE női gárdájának az NB I-be való feljutása is közrejátszott ebben. S, hogy ne csak a múltra lehessen hivatkozni, gondoskodott erről a ZTE-Heraklith legifjabb gárdája, a Hamburger iskolára épülő serdülőcsapat, amely épen a hét végén nyerte el az országos bajnoki címet, olyan ellenfelekkel szemben, akik a jelenlegi élmezőnyt, vagy a nagy múltú magyar klubokat képviselték. E siker mindenképpen bizonyítéka annak, hogy Zalaegerszegen nem pihennek a szervezők és vezetők eddigi babérjaikon, hanem megszakítás nélkül fáradoznak a sportág népszerűsítésén, fejlesztésén, ami közvetve — talán nem hangzik túlságosan patetikusan — persze az egész magyar kosárlabdázás felemelkedéséhez is hozzájárulhat... G. B. A második következik A ZTE-Heraklith férfi kosárlabdacsapata a Budapesti Sólymoknál vendégszerepelt. A zalaiak súlyos 118-78 vereséget szenvedtek. A találkozó előtt öt perccel a rendőrség még a „mihez tartásról” tart tájékoztatást a kék-fehér „B”-középnek. Végül, ha kérésre is, de az utolsó pillanatra csak-csak beengedték a közel száz fős egerszegi különítményt. A zalai fiatalok kezdetben sportszerűen szurkoltak, ám néhány pillanatra megfeledkeztek magukról, mert számítógépszalagok, majd egy petárda is bekerült az ő oldalukról a játéktérre. Mindezt nem vették jó néven a biztonsági emberek, és néhányukat kivezették a meccsről. Nem szolgál mentségükre, de a másik oldalon a hazai „B”-közép sem viselkedett sportszerűbben. A 40 pontos különbséget nehéz lenne magyarázni. Egy biztos, fáradt csapat benyomását keltette a ZTE, a Sólymok pedig szárnyaltak. Remélhetőleg, mindez megváltozik ma estére, hisz 17.45-kor a Zalaegerszegi Városi Sportcsarnokban a döntőbe kerülésért második találkozóját játssza a két csapat. Ha túl tudják tenni magukat a zalaiak a szombati kudarcon, akkor kiegyenlíthetik a fővárosiak hátrányát. Ehhez a jelentős formajavuláshoz biztos, hogy nagy szerepe lesz a hazai szurkolótábornak is, s remélhetőleg ezúttal mindvégig sportszerűen buzdítják majd kedvenceiket a zalai nézők. Először a másik oldalon Az összecsapás érdekessége lesz, hogy Egerszegen első alkalommal ül a másik oldalon a ZTE volt gyúrója, Boronyák Róbert. Robi hosszú ideig elválaszthatatlan volt a ZTE-től, a közelmúltban viszont egy gyors döntést követően a fővárosiakhoz tette át székhelyét. — Minden szál Egerszeghez köt — kezdte Boronyák Róbert. — Ám nagy hiba lenne, ha csak a szívemre hallgatnék. Lassan kezdem megszokni a fővárost, bár még mindig úgy érzem, hogy nem ez az én világom. Nagy örömmel tölt el, hogy szakmailag szinte ideális helyre kerültem, hisz minden feltétel adott. A srácokat régóta ismerem a válogatottból, így nem kerültem új helyre. Azt pedig nagyon remélem, hogy a zalai közönség nem fog majd kikezdeni, amiért most a másik oldalon foglalok helyet. Egyébként azt sosem mondtam, hogy többet nem jövök vissza a ZTE-hez, de amíg ez az elnökség lesz, addig biztos, hogy nem leszek az egerszegiek gyúrója. (bóbics) Sport „Amikor vezér előt húztál...” Vasárnap 11.45-kor a zalaegerszegi SZMK harmadik emeletén. A konferencia „hall” előterében a megszokott OB I- es előcsarnok. Csapatvezetők, és érdeklődők sakkoznak, amúgy műkedvelő módira. No, nézd csak! Profik elemeznek ilyen korán? Horváth Gyula bő másfél óra alatt remire vitte a dolgot Schneider ellen. Idáig tehát: Csuti SK—N. Tungsram, fél-fél. Pár másodpercig stabil az eredmény, mert Plecskó Zoli örömmel újságolja, 65 perc alatt begyűjtötte az egy pontot. A többiek odabenn gyűrik egymást. Nézők szép számmal. Közöttük dr. Szigethy István (SZDSZ) parlamenti képviselő (konyít ám a játékhoz). Szép suttogva „eleszdéeszezünk, elfideszezünk”, de hát végül is most nem ezért vagyunk itt. Dr. Szigethy szerint még nem sok látszik a meccsből, de a Boronyák Árpi biztosan nyer. Szépen játszika jóslat tökéletes). Bezsek Győző a Tungi pedagógus spílere, feláll az asztaltól. Nem, nem adta fel, csak most ellenfelénél ketyeg az óra. Körbevizitálja hát a szomszédos mezőket, majd röviden így értékel: —Az Iván (Faragó) megveri a Tamást (Horváth), a Boronyák Árpinál vesztünk. Na megyek, mert lépett az ellen". Az „ellen”, azaz Csiszár, olyannyira (jól!) lépett, hogy Győző ma Zalaegerszegen, nem Viktor. Jobbját nyújtva, elismeri vereségét (Túlságosan kinyíltam, belementem a csihi-puhiba). Bezsek Győző viszont kiválóan megjövendölte a Horváth T.—Faragó meccs végeredményét. A hazaiak kapitánya kikap az első táblán. A csapatmenők elvonulnak az előtéri elemzésre. Horváth Tamás így analizál: —Amikor az ötödikben vezér előt húztál, elment a kedvem az egésztől. Gratulációnk Faragó Ivánnak, majd rövid traccsparti. —Muszáj volt nyerni — így a nemzetközi nagymester. — Sokszor játszottunk már egymás ellen, s a mérleg számomra kedvezőbb. Igen, a vezér e2 kulcslépés volt. — Már évtizedek óta benn van a sakk mélyvízben. Mit szól a legújabb Campomanes kontra Kaszparov (és most Short) párbajhoz? —Véleményem szerint a felek ott követték el a hibát, hogy nem egyeztették időben a világbajnoki döntő helyszínét. Én azt mondom, előbb-utóbb megegyeznek. Semmiképpen sem lesz — mint mondjuk a profi ökölvívásban — világbajnok dömping. Faragó Ivánt kifaggattuk arról, hogy merre fog az idén versenyezni. Passau (speciális gyorsverseny), Hollandia, Ljubljana (XIII-as vagy XIV-es kategóriájú nagymesterverseny), és talán a Zala Kupa szerepel a műsorrendben. Délután kettőre már csak a hátsó régiókban csatároznak. Az utánpótlás csemeték vígan kergetőznek a teremben , Schröter fiatalúr pedig futójával „kergetőzik” a táblán. Gyalogelőnye is van, s mikor a „parasztokkal” elindul vezérért, Kádár belátja, helyzete tarthatatlan. Ekkor már látszik, a meccs végeredménye, döntetlen lesz. Porubszky veszít, s Bárdossi is közel egy órán át—na most mit lehet mondani? —, szóval nem adja fel a meccset. Zászlóleesésig kószál egyetlen vezérével a mezőn. Sakkot ad, menekül a szorításból. 16.10-kor zárás. Visszavágó jövőre, alajos Finisben a Schroter—Kádár meccs. (Mészáros T. László felvétele) Feljövőben az Ola BSK igaz idegenben, ám rangadót játszottak a zalaegerszegi Ola BSK biliárdozói a hét végén a fővárosban. Az OB I-es csapatbajnokságban a Contact Biliárd Center otthonában szerepeltek, tegyük hozzá, teljes sikerrel. A 3:2-es győzelemmel végződött találkozón Bedő, Gróf és Szabó nyert, míg Borsai és Szabadi csak szoros mérkőzésen maradt alul vetélytársával szemben. — Sorozatban megvertük az előttünk álló csapatokat a legutóbbi fordulókban —tette hozzá Borsai Vilmos csapatkapitány —, így újra esélyünk van a dobogós helyezés elérésére. A sorsolásunk kedvező, úgyhogy közel vagyunk tavalyi bronzérmünk megismétléséhez... 1993. április 6., KEDD Van magyar futball... Idestova több mint húsz éve már, ama bizonyos csehszlovákok elleni balul sikerült vb-selejtezőnek, amelyen Marseille-ben 4-1-re kikapott labdarúgó válogatottunk. Azóta hanyatlik, vagy ahogy az idő haladtával a szakemberek fogalmaznak napjainkban, nincs magyar futball... Én mégiscsak vitatkoznék ezzel, igenis van! Persze, olyan amilyen... Olyan, mint amit produkáltak legjobbjaink szerdán a görögök elleni ugyancsak vbselejtezőn (0-1) valamint olyan, mint a vasárnapi, televízió által is közvetített MTK—Vasas összecsapás volt (1-0). Szóval — bármily nehéz! — fogadjuk végre már el, ennyit tudnak honi futballistáink a legjobbaknak kikiáltóitoktól, az éppen csak a csapatba kerülésért viaskodókig. Egy-egy kifogástalanul végrehajtott labdakezelés ma már luxus, arról pedig már ne is beszéljünk ha néha egy „eltévedt" kapáslövés kapura is megy... Éppen ezért, ezen tényezők felismerésének „vádjával" gyanúsítom Gellei Imrét, az MTK mesterét, aki úgy látta: az idei szezon legjobb játékával rukkolt elő a Vasas, amelyet sikerült csapatának legyőznie. Mondanom sem kell, ha burkoltan is, de felértékelődött ezzel az MTK mutatott játéka is, melynek ékes bizonyítéka annak a Talapának a mezőny legjobbjává avanzsálása is, aki győzelmet érő góljáig csupán a nem létező oktatófilmek negatív példáinak garmadával rukkolt elő. Persze ez csak egy volt, a hét végén lejátszott nyolc NB I-es mérkőzés közül, de miért ne feltételezhetnénk, hogy a többi sem különbözött ettől az egytől. Eltelik néhány nap és a következő mérkőzésre készülve már ki fog gondolni az elmúltra? Talapa önbizalmát bizonyosan nem rongálta meg az elismerés — még jogosnak is nevezném, hiszen gólt lőtt... — a többiek pedig a bizonyítás vágyától hajtva edzenek hétközben. Aztán kifutnak újra a pályára... Gellei Imrét sokan az egyik legtehetségesebb magyar edzőként tartják számon évek óta. Csatlakozom ehhez, ha másért nem is, csak az általam feltételezett „felismeréséért”... (kai) „Fiúk, fel a fejjel!” „...Az élet sok igazságtalan pillanatot produkál. Példa erre a bonyhádi mérkőzésünk. Szomorú vagyok, de nem azért mert Letenyéről közel 400 km-t autóztunk és kikaptunk, a fájóbb az, ahogy elvesztettük a két pontot. Az NB III-ban eddig ilyen jól még soha nem futballoztak a fiúk. Tudatosan, okosan és mondhatni látványosan játszottak, és tessék..., a vergődő Bonyhád rúgta a gólokat. Pedig 100 fős szurkolótáborunk egy pillanatig sem hagyta lankadni a csapatot, lelkes és sportszerű buzdításuknak mégsem lett eredménye, mert a vége előtt három perccel megpecsételődött a sorsa. Dehát ilyen a foci, a labda gömbölyű! A vereség ellenére nem véletlenül szólt a vastapsunk, és a szép volt fiúk köszöntés az SE-nek, nagyszerű volt a csapat. Ezúton is üzenem nekik, ne csüggedjenek, ha továbbra is ilyen hozzáállással teszik a dolgukat, akkor nem lehet gond. Húsvétvasárnap hazai pályán a „ cimai katlanban” pedig javíthatunk. Fiúk, fel a fejjel!” Elmondta: Böjti Lajos, letenyei szurkoló Lejegyezte: Dömök József