Zalai Hírlap, 1993. április (49. évfolyam, 76-99. szám)

1993-04-06 / 80. szám

14 ZALAI HÍRLAP Ajándék nyuszi az ünnepeknek Vasárnap délután ünnepélyes eredményhirdetéssel zárult az országos serdülő kosárlabda­bajnokság leány döntője Nagy­kanizsán, a Zsigmondy-Wink­­ler Szakközépiskola csarnoká­ban. Nyolc leánycsapat mérkő­zött a bajnoki címért, akik kö­zött végül az MTK együttese, Török Katalin edzőnő tanít­ványai bizonyultak a legjobb­nak, megelőzve a BSE és a Kecskemét leányait. A rendező szervek nevében Csordásné Láng Éva a Kereske­delmi Szakközépiskola igazga­tónője és Várnai György a Ma­gyar Kosárlabdázók Országos Szövetség utánpótlás bizottsá­gának tagja köszöntötték a já­tékosokat, szülőket, érdeklődő­ket és adták át a bajnoki érme­ket. A szponzorok jóvoltából nem csak az első három, hanem valamennyi csapat tagjai (játé­kosok, edzők) külön-külön ajándékcsomagokat kaptak. Már elfogyott az asztalról az ajándékhalmaz, csupán egy ha­talmas hófehér nyuszi árválko­dott egymagában, amikor meg­tudtuk, hogy a kecskemétiek kö­zül Farkas Vanda aznap ünne­pelte születésnapját. Boldogan futott ki a kislány és ölelte ma­gához a kedves ajándékot, s kö­szönte meg a kanizsai szerve­zőktől a figyelmességüket. Számára különösen emléke­zetes marad ez a döntő, maga a város, Nagykanizsa, a csapatá­val szerzett bronzérem és a fehér nyuszi. Boldog születésnapot Vanda! Találkozzunk jövőre is!...Mert —­mint ahogy V­árnai Györgytől megtudtuk — a ko­sárlabda szövetség jól döntött, amikor Nagykanizsát és Zala­egerszeget (ahol a fiúk döntője zajlott le) jelölte ki a döntők le­bonyolítására, ugyanis ideális feltételek mellett mérhették le a fiatalok jelenlegi formájukat, s dönthették el mindkét zalai vá­rosban a bajnoki címek sorsát. — deregi — A PÁLYA SZÉLÉRŐL... Labda-kavalkád A közeli jövőben kapja meg Zalaegerszeg, a „Kosárlabda Városa” — ugyanezt a napokban Nagykanizsa is átvehette — megtisztelő titulust. Minden sportbarát örül ennek, de fokozód­hat az öröme annak, aki végigtanulmányozta, vagy meglátogat­ta a város hétvégi teljes sportműsorát. Ennek ismeretében meg­állapíthatta, hogy ezekben a napokban egy újabb cím is megér­demelt lett volna, ez pedig így hangzik: Zalaegerszeg, „a labda városa”. A hét utolsó négy napján ugyanis lezajlott és győzelem­mel zárult egy jelentős NB I-es kosárlabda, két első osztályú röplabda (felvételünk a pénteki ZTE—Kazincbarcika 3:0-ás egerszegi győzelemmel végződött találkozón készült), egy NB I B-s sikerrel végződött kézilabda találkozó, ezenkívül itt versengett mintegy kétszáz fiatal röplabdázó, majdnem ugyanennyi diák­kosaras. Ezen kívül volt még ifjúsági és serdülő labdarúgó-mér­kőzés, amatőr foci a pörbölyi gyermekek megsegítésére. Re­pült, pattogott a labda négy napon át, sok örömet szerezve sportolónak, nézőnek egyaránt, elűzve napjaink sok-sok emésztő gondját-baját. Visszatérve „A kosárlabda Városa” címre, mindenki előtt világos, hogy a ZTE-Heraklith férficsapatáé a fő érdem e kitün­tetés elnyerésében. A három bajnoki cím, két kupagyőzelem és más tornák sikere emelte el­sősorban a város kosárlabda­­hírnevét, de az elmúlt évek kü­lönböző korosztályos sikerei, a Zala Volán MTE női gárdájának az NB I-be való feljutása is köz­rejátszott ebben. S, hogy ne csak a múltra lehessen hivatkozni, gondos­kodott erről a ZTE-Heraklith legifjabb gárdája, a Hambur­ger iskolára épülő serdülő­csapat, amely épen a hét végén nyerte el az országos bajnoki címet, olyan ellenfelekkel szemben, akik a jelenlegi él­mezőnyt, vagy a nagy múltú magyar klubokat képvisel­ték. E siker mindenképpen bizo­nyítéka annak, hogy Zalaeger­szegen nem pihennek a szerve­zők és vezetők eddigi babérjai­kon, hanem megszakítás nélkül fáradoznak a sportág népszerű­sítésén, fejlesztésén, ami köz­vetve — talán nem hangzik túl­ságosan patetikusan — persze az egész magyar kosárlabdázás felemelkedéséhez is hozzájárul­hat... G. B. A második következik A ZTE-Heraklith férfi kosárlabdacsapata a Budapesti Sóly­moknál vendégszerepelt. A zalaiak súlyos 118-78 vereséget szenvedtek. A találkozó előtt öt perccel a rendőrség még a „mihez tartásról” tart tájékoztatást a kék-fehér „B”-középnek. Végül, ha kérésre is, de az utolsó pillanatra csak-csak been­gedték a közel száz fős egerszegi különítményt. A zalai fiata­lok kezdetben sportszerűen szurkoltak, ám néhány pillanatra megfeledkeztek magukról, mert számítógépszalagok, majd egy petárda is bekerült az ő oldalukról a játéktérre. Mindezt nem vették jó néven a biztonsági emberek, és néhányukat ki­vezették a meccsről. Nem szolgál mentségükre, de a másik ol­dalon a hazai „B”-közép sem viselkedett sportszerűbben. A 40 pontos különbséget nehéz lenne magyarázni. Egy biz­tos, fáradt csapat benyomását keltette a ZTE, a Sólymok pedig szárnyaltak. Remélhetőleg, mindez megváltozik ma estére, hisz 17.45-kor a Zalaegerszegi Városi Sportcsarnokban a dön­tőbe kerülésért második találkozóját játssza a két csapat. Ha túl tudják tenni magukat a zalaiak a szombati kudarcon, akkor kiegyenlíthetik a fővárosiak hátrányát. Ehhez a jelentős for­majavuláshoz biztos, hogy nagy szerepe lesz a hazai szurkoló­tábornak is, s remélhetőleg ezúttal mindvégig sportszerűen buzdítják majd kedvenceiket a zalai nézők. Először a másik oldalon Az összecsapás érdekessége lesz, hogy Egerszegen első al­kalommal ül a másik oldalon a ZTE volt gyúrója, Boronyák Róbert. Robi hosszú ideig elválaszthatatlan volt a ZTE-től, a közelmúltban viszont egy gyors döntést követően a főváro­siakhoz tette át székhelyét. — Minden szál Egerszeghez köt — kezdte Boronyák Ró­bert. — Ám nagy hiba lenne, ha csak a szívemre hallgatnék. Lassan kezdem megszokni a fővárost, bár még mindig úgy ér­zem, hogy nem ez az én világom. Nagy örömmel tölt el, hogy szakmailag szinte ideális helyre kerültem, hisz minden feltétel adott. A srácokat régóta ismerem a válogatottból, így nem ke­rültem új helyre. Azt pedig nagyon remélem, hogy a zalai kö­zönség nem fog majd kikezdeni, amiért most a másik oldalon foglalok helyet. Egyébként azt sosem mondtam, hogy többet nem jövök vissza a ZTE-hez, de amíg ez az elnökség lesz, addig biztos, hogy nem leszek az egerszegiek gyúrója. (bóbics) Sport „Amikor vezér el­őt húztál...” Vasárnap 11.45-kor a zala­egerszegi SZMK harmadik emeletén. A konferencia „hall” előterében a megszokott OB I- es előcsarnok. Csapatvezetők, és érdeklődők sakkoznak, amúgy műkedvelő módira. No, nézd csak! Profik elemeznek ilyen korán? Horváth Gyula bő másfél óra alatt remire vitte a dolgot Schneider ellen. Idáig te­hát: Csuti SK—N. Tungsram, fél-fél. Pár másodpercig stabil az eredmény, mert Plecskó Zoli örömmel újságolja, 65 perc alatt begyűjtötte az egy pontot. A többiek odabenn gyűrik egymást. Nézők szép számmal. Közöttük dr. Szigethy István (SZDSZ) parlamenti képviselő (konyít ám a játékhoz). Szép suttogva „eleszdéeszezünk, el­­fideszezünk”, de hát végül is most nem ezért vagyunk itt. Dr. Szigethy szerint még nem sok látszik a meccsből, de a Boro­nyák Árpi biztosan nyer. Szépen játszik­­a jóslat tökéletes). Bezsek Győző a Tungi peda­gógus spílere, feláll az asztaltól. Nem, nem adta fel, csak most el­lenfelénél ketyeg az óra. Körbe­­vizitálja hát a szomszédos me­zőket, majd röviden így értékel: —Az Iván (Faragó) megveri a Tamást (Horváth), a Boro­nyák Árpinál vesztünk. Na me­gyek, mert lépett az ellen". Az „ellen”, azaz Csiszár, olyannyira (jól!) lépett, hogy Győző ma Zalaegerszegen, nem Viktor. Jobbját nyújtva, elisme­ri vereségét (Túlságosan kinyíl­tam, belementem a csihi-puhi­­ba). Bezsek Győző viszont ki­válóan megjövendölte a Hor­váth T.—Faragó meccs végeredményét. A hazaiak kapi­tánya kikap az első táblán. A csapatmenők elvonulnak az elő­téri elemzésre. Horváth Tamás így analizál: —Amikor az ötödikben vezér el­­őt húztál, elment a kedvem az egésztől. Gratulációnk Faragó Iván­nak, majd rövid traccsparti. —Muszáj volt nyerni — így a nemzetközi nagymester. — Sokszor játszottunk már egymás ellen, s a mérleg számomra ked­vezőbb. Igen, a vezér e2 kulcslé­pés volt. — Már évtizedek óta benn van a sakk mélyvízben. Mit szól a legújabb Campomanes kontra Kaszparov (és most Short) pár­bajhoz? —Véleményem szerint a felek ott követték el a hibát, hogy nem egyeztették időben a világbaj­noki döntő helyszínét. Én azt mondom, előbb-utóbb meg­egyeznek. Semmiképpen sem lesz — mint mondjuk a profi ökölvívásban — világbajnok dömping. Faragó Ivánt kifaggat­tuk arról, hogy merre fog az idén versenyezni. Passau (speciális gyorsverseny), Hollandia, Ljubljana (XIII-as vagy XIV-es kategóriájú nagymesterver­seny), és talán a Zala Kupa sze­repel a műsorrendben. Délután kettőre már csak a hátsó régiókban csatároznak. Az utánpótlás csemeték vígan kergetőznek a teremben , Schröter fiatalúr pedig futójával „kergetőzik” a táblán. Gyalog­előnye is van, s mikor a „parasz­tokkal” elindul vezérért, Kádár belátja, helyzete tarthatatlan. Ekkor már látszik, a meccs vég­eredménye, döntetlen lesz. Po­­rubszky veszít, s Bárdossi is kö­zel egy órán át—na most mit le­het mondani? —, szóval nem adja fel a meccset. Zászlóleesé­sig kószál egyetlen vezérével a mezőn. Sakkot ad, menekül a szorításból. 16.10-kor zárás. Visszavágó jövőre, a­lajos Finisben a Schroter—Kádár meccs. (Mészáros T. László felvétele) Feljövőben az Ola BSK igaz idegenben, ám rangadót játszottak a zalaegerszegi Ola BSK biliárdozói a hét végén a fővárosban. Az OB I-es csapat­­bajnokságban a Contact Biliárd Center otthonában szerepeltek, tegyük hozzá, teljes sikerrel. A 3:2-es győzelemmel végződött találkozón Bedő, Gróf és Szabó nyert, míg Borsai és Szabadi csak szoros mérkőzésen maradt alul vetélytársával szemben. — Sorozatban megvertük az előttünk álló csapatokat a leg­utóbbi fordulókban —tette hoz­zá Borsai Vilmos csapatkapi­tány —, így újra esélyünk van a dobogós helyezés elérésére. A sorsolásunk kedvező, úgyhogy közel vagyunk tavalyi bronzér­münk megismétléséhez... 1993. április 6., KEDD Van magyar futball... Idestova több mint húsz éve már, ama bizonyos csehszlovákok elleni balul sikerült vb-selejtezőnek, amelyen Marseille-ben 4-1-re kikapott labdarúgó válogatottunk. Azóta ha­nyatlik, vagy ahogy az idő haladtával a szakemberek fogalmaznak napjainkban, nincs magyar futball... Én mégiscsak vitatkoz­nék ezzel, igenis van! Per­sze, olyan amilyen... Olyan, mint amit produkáltak leg­jobbjaink szerdán a görö­gök elleni ugyancsak vb­­selejtezőn (0-1) valamint olyan, mint a vasárnapi, te­levízió által is közvetített MTK—Vasas összecsapás volt (1-0). Szóval — bár­mily nehéz! — fogadjuk végre már el, ennyit tudnak honi futballistáink a leg­jobbaknak kikiáltóitoktól, az éppen csak a csapatba kerülésért viaskodókig. Egy-egy kifogástalanul végrehajtott labdakezelés ma már luxus, arról pedig már ne is beszéljünk ha né­ha egy „eltévedt" kapáslö­vés kapura is megy... Ép­pen ezért, ezen tényezők felismerésének „vádjával" gyanúsítom Gellei Imrét, az MTK mesterét, aki úgy látta: az idei szezon legjobb játékával rukkolt elő a Va­sas, amelyet sikerült csapa­tának legyőznie. Monda­nom sem kell, ha burkoltan is, de felértékelődött ezzel az MTK mutatott játéka is, melynek ékes bizonyítéka annak a Talapának a me­zőny legjobbjává avanzsá­­lása is, aki győzelmet érő góljáig csupán a nem létező oktatófilmek negatív pél­dáinak garmadával rukkolt elő. Persze ez csak egy volt, a hét végén lejátszott nyolc NB I-es mérkőzés közül, de miért ne feltételezhetnénk, hogy a többi sem különbö­zött ettől az egytől. Eltelik néhány nap és a következő mérkőzésre készülve már ki fog gondolni az elmúltra? Talapa önbizalmát bizo­nyosan nem rongálta meg az elismerés — még jogos­nak is nevezném, hiszen gólt lőtt... — a többiek pe­dig a bizonyítás vágyától hajtva edzenek hétközben. Aztán kifutnak újra a pá­lyára... Gellei Imrét sokan az egyik legtehetségesebb ma­gyar edzőként tartják szá­mon évek óta. Csatlakozom ehhez, ha másért nem is, csak az általam feltételezett „felismeréséért”... (­kai) „Fiúk, fel a fejjel!” „...Az élet sok igazságtalan pillanatot produkál. Példa erre a bonyhádi mérkőzésünk. Szomorú vagyok, de nem azért mert Lete­­nyéről közel 400 km-t autóztunk és kikaptunk, a fájóbb az, ahogy elvesztettük a két pontot. Az NB III-ban eddig ilyen jól még soha nem futballoztak a fiúk. Tudatosan, okosan és mondhatni látványosan játszottak, és tessék..., a vergődő Bonyhád rúgta a gólokat. Pedig 100 fős szurkolótáborunk egy pillanatig sem hagyta lankadni a csa­patot, lelkes és sportszerű buzdításuknak még­sem lett eredménye, mert a vége előtt három perccel megpecsételődött a sorsa. Dehát ilyen a foci, a labda gömbölyű! A vereség ellenére nem véletlenül szólt a vastapsunk, és a szép volt fiúk köszöntés az SE-nek, nagysze­rű volt a csapat. Ezúton is üzenem nekik, ne csüggedjenek, ha to­vábbra is ilyen hozzáállással teszik a dolgukat, akkor nem lehet gond. Húsvétvasárnap hazai pályán a „ cimai­ katlanban” pedig ja­víthatunk. Fiúk, fel a fejjel!” Elmondta: Böjti Lajos, letenyei szurkoló Lejegyezte: Dömök József

Next