Zalai Hírlap, 1993. június (49. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

1993. június 1., KEDD Ugye srácok, örülnétek, ha minden hétvégén gyermeknap lenne? Az iskolák, a művelődési házak, intézmények igazán ki­tettek magukért, hogy kedvetek­re való programot állítsanak össze. Nem beszélve arról, hogy az ősök is adakozóbban voltak, s nem centizték ki annyira a zseb­pénzt... Amúgy a gyereknap akkor igazi, ha a nebuló együtt szóra­kozhat a szülőkkel. Zalaeger­szegen a Nagycsaládosok Egye­sülete éppen ezért döntött akként: vigadjon együtt a csa­lád. Több mint százan kereked­tek fel , pontosabb létszámje­lentéssel nem szolgálhatunk, mert a résztvevők állandóan nyüzsögtek, képtelenség volt számbavenni őket —, és az azáleás völgyben vertek tanyát. Magunk között legyen mondva, azt is nehéz lenne megállapítani, kik érezték jobban magukat: a csemeték, avagy a szüleik. Há­rom bográcsban fortyogott a gu­lyás — főszakácsok: Balogh és Bán apuka —, majd a pótadag paprikáskrumpli, de a szalonna is elfogyott, amire a pirítására került volna a sor. S egyes szü­lőknek mi nem jut eszébe! Ki­vittek 14 sakk-készletet, s a gyerkőcök képesek voltak órá­kon át kuporogni a napon, hogy eldöntsék ki a legjobb sakkozó. Hja, kérem, a zöld füvön az agy­­torna is jobban esik! Amúgy a legnagyobb derült­séget a szánkóverseny — domb­oldalon nadrágféken­— okozta, bár a végén a sok egyformán zöld és maszatos gyerek közül nehezen válogatták ki a szülők a sajátjukat. Azért a tojásdobáló verseny sem volt kutya! (Főko­lompos szintén Bán apuka.) A lényege: a párok egymásnak do­bálják a tojást, a győztesek, akik „labdája” legtovább épen ma­rad. A szervezőket, no és a já­tékosokat dicséri, csupán egyet­len baleset történt, az sem volt tragikus, a póruljártat közös erő­vel tisztára mosták. A VMK-sok az alsóerdei gyermekcentrumba tették át a főhadiszállást. Itt is volt min­den, mi gyermek-szemszájnak ingere: hegyi- és sziklamászás, közelről lehetett bámulni az óri­ási léghajókat, az apró repülő-, hajó- és autómodelleket, a tudó­­sok, kommandósok bemutatóit. A színpadot is érdemes volt kör­­beállni, s a rajzversenyen a ne­vezők is csokit kaptak. Az ÁMK-ban mókás játékokkal, kutyabemutatóval múlatták ide­jüket a kertvárosi gyermekek. Nagykanizsán a Coca-Cola területi igazgatósága összefo­gott a polgármesteri hivatal sportcsoportjával. Sikerült igazi fesztivált rendezniök a gye­rekeknek. Hogy mi minden volt a mindenki sportpályáján? Cél­­barúgóverseny, váltófutás, foci, kosárradobás, bicikli és kismo­tor slalom, utcai rohanóverseny, kosárlabda, végül pedig — de nem utolsósorban — Coca-Cola diszkó. Szó, ami szó nem volt szük­ség nógatásra, mindenki kipró­bálta valamilyen sportágban a felkészültségét. Meg is volt az eredménye. A végén már minden máso­dik gyermeken valamilyen nye­remény-—­piros sityak, feliratos póló — díszelgett. Persze, akad­tak komolyabb díjak — például sportfelszerelés — is. S természetesen — elvégre Coca-Cola nap volt — üdítőért sem kellett a sarki presszóba fut­ni. Az ő­ napjuk volt Nagycsaládosok és csemetéik az azáleás völgyben. (Pezzetta Umberto felvétele) Játszani is lehetett Kanizsán, a mindenki sportpályáján. (Szakony Attila felvétele) A tőzsde és a privatizáció A tőzsdének a jövőben a je­lenleginél jóval nagyobb sze­repet kell játszania a hazai privatizációban. Ennek érde­kében az államnak is újabb adókedvezményekkel kellene támogatnia a kisbefektetőket. Ezenkívül azoknak a vállala­toknak is legalább két-három évre szóló adókedvezményt kellene adni, amelyek vállal­ják a nyilvános értékpapír­­piacon történő megmérette­tést — nyilatkozta Rotyis Jó­zsef, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) ügyvezető igazgatója. Kedden Budapesten nemzet­közi tőzsdekonferencia kezdő­dik arról, milyen szerepet játsz­hatnak a régióban már működő, illetve a jövőben létrehozandó tőzsdék a kelet-európai privati­záció során. Rotyis József elmondta: a Tőzsdetitkárság munkatársai egy olyan programon dolgoz­nak, amely a potenciális kibo­csátóknál végzett felmérés alap­ján nyilvánvalóvá teszi, mi ösz­tönözi a kibocsátó cégeket a tőzsdei bevezetésre. A tőzsdén szereplő részvények kínálatá­nak bővítése érdekében a BÉT folyamatosan konzultációt folytat az Állami Vagyonügy­nökséggel, és az ilyen jellegű munka megkezdődött az Állami Vagyonkezelő Rt-vel is, külö­nösen a kárpótlásijegy-rész­­vénycsere kapcsán. Szó van arról, hogy a jövőben a privatizációban és a tőzsdei bevezetések során is nagyobb szerepet kapnak a közszolgálta­tó cégek, illetve kisebb részben a bankok. Ezen társaságok, illetve pénzintézetek privatizálását a Tőzsdetitkárság megítélése sze­rint úgy is el lehetne kezdeni, hogy részvénycsomagjuk egy kis részét eladnák a kisbefekte­tőknek a tőzsdén, mielőtt az ál­lam megkeresné a nagy, straté­giai befektetőket a további pri­vatizációhoz. A tőzsdére készülő cégeknek, illetve a már papírjaikkal ott szereplő vállalatoknak rövid és hosszú távú osztalékpolitikát kellene kialakítaniuk. Ha a cé­gek tőkeszükségletüket hosszú távon a tőzsdéről akarják fedez­ni, évente mindenképpen szolid osztalékot kellene adniuk kisbe­fektetőiknek. (MTI) Falunap Semjénházán Vasárnap reggel muzsikaszó­ra ébredtek a semjénháziak; a községi hangoshíradóból zenés üzenet áradt, miközben a falu­napra Cziczeli Ferenc polgár­­mester köszöntője invitálta a helybelieket. A pünkösdi misét Harangozó Vilmos tótszerdahe­lyi plébános celebrálta, majd az ünneplő közönség a két eszten­deje felavatott emlékműhöz vo­nult. Semjénháza népe ezen a délelőttön az első és második vi­lágháború helyi áldozataira em­lékezett: Cziczeli Ferenc pol­gármester mondott emlékbeszé­det, majd az egyperces néma csend után az asszonykórus ka­tonadalokat énekelt. Az általá­nos iskola diákjainak szavalatait követően a világháborús emlék­művet elborították a kegyelet koszorúi és virágai. Ezután vidámabb percek­­órák következtek: a nemzetiségi hagyományőrző gyermekcso­port menettánccal kedveskedett a falubelieknek. Jedan Kijep dan Pustare (Semjénháza egy szép napja ez) —jegyezte meg valaki a tömegben, mert az idősebbek azért még horvátul beszélnek egymás között. A gyerekeket diszkó és ajándékok várták a művelődési házban, sőt mini­vidámparkban is szórakozhat­tak ezen a napon. Nem maradha­tott ki a gazdag programból a lá­nyok­—asszonyok focimérkő­zés sem és dálután a semjénházi legények is kergették a bőrlab­dát. A falunapon a település idős lakóit is köszöntötték hangula­tos kulturális műsorral, este pe­dig bál várta a táncoskedvű fia­talokat. Krónika ZALAI HÍRLAP 3 Kárpátaljai művész Ünnepségen avatták fel hét­főn, a zalatárnoki szabadidő­parkban Matl Péter munkácsi szobrászművész Angyalok cí­mű fa szoborkompozícióját. Az alkotást egyházi szertartás kere­tében fel is szentelték. Röviddel ezután Anatolij Platonov ukrán tájfestő harminc olajképből álló tárlatát nyitották meg a polgár­­mesteri hivatalban. Luxuskaszinó Hétfőn Szombathelyen meg­nyílt a vidék első luxuskaszinó­ja, a Kaszinó Szombathely. A vasi megyeszékhely zöldöveze­tében, az egykori Brenner villá­ban kialakított önálló kaszinó, szórakoztató és vendéglátóköz­pont Bécs és Budapest tengelyé­ben valósult meg, 13 millió né­met márka beruházással. A já­tékban a legkisebb tét 20 osztrák schilling, a legnagyobb pedig 140 ezer. Tüdőátültetés Száz tüdőátültetést hajtott végre eddig egy francia orvos­csoport. Philippe Dartevell pro­fesszor vezetésével a sebészek 1986-ban végezték el az első ilyen műtétet, amely rendszerint egyéb átültetéssel párosul. A csoport orvosai a százból 57 esetben szív-tüdő műtétet haj­tottak végre. Legfiatalabb bete­gük kilencéves volt, a legidő­sebb 58. Az eredmények eddig igen jók: a betegek 68 százaléka egy évnél hosszabb ideje él az átültetett tüdővel. Kivégzés Pandabőrök adásvételéért ki­végeztek vasárnap két embert a kínai Kantonban. A két szecsua­ni parasztember odahaza meg­vásárolta három óriáspanda prémjét, majd nagy felárral el­adta Kantonban. A panda kiha­lással fenyegetett állatfaj, vadon csak Kína Szecsuan tartomá­nyában tenyészik. Kígyókat eszik Még falubeli szomszédait is megdöbbentette egy kínai pa­rasztember beismerése, hogy több mint két évtizede kígyókat eszik — élve. A 42 esztendős Li Hong-csong 21 évvel ezelőtt szokott rá a nyers csúszómászók fogyasztására, s szavai szerint annyira szenvedélyévé vált a dolog, hogy rosszullét fogta el, ha aznap legalább egy hüllőt nem tudott bekapni. Volt olyan nap, hogy húszat is megevett. Van három jó barátom Friderici fenti című dala 130 kórustag előadásában hangzott fel egyszerre szomba­ton este a megyeszékhelyi hangversenyte­remben, a Zalaegerszegi Vegyeskar e napon rendezett évadzáró koncertje nyitányaként. Majd zárásként a Nabucco felemelő dalla­mai szárnyaltak ugyanígy... A nem túl nagy számú, ám igazán lelkes közönség számára az esten rendkívüli él­ményt, különleges hangzásvilágot hozott a színpadra fellépő három kórus külön-különö­s együttes szereplése. Merthogy ezúttal, az egerszegiek évadzáró koncertjén megis­merkedhettünk a Nagykanizsai Hevesi Sándor Színház Vegyeskarával és a Keszt­helyi Helikon Énekkarral is. S mint ilyen, akár kórustalálkozóként is jegyezhető az esemény. A gondolat, az ötlet még tavaly vetődött fel, amikor a tízéves jubileumát ünneplő keszthelyi kórus meghívta az egerszegi ve­gyeskart. S ennek viszonzásaként is szüle­tett meg e hármas találkozó hagyományte­remtő gondolata. A kanizsai vegyeskar karnagya, Serfőző­­né Horsetzky Márta november óta vezeti e nagy múltú kórust, s azóta ez volt az ötödik fellépésük. Egyébként mint mondta, van egy női kórusa is, a Pedagógus Női Kar. — Nagy várakozással készültünk a kon­certre, s azt hiszem, igazán jól sikerült. Kitű­nően éreztük magunkat. Egyúttal mi is ezzel a programmal zártuk az idei évadot. A Helikon Énekkar vezetője, Kendek Gusztávné szintén bízik abban, hogy e kez­deményezés folytatásra talál. — Az együtténeklés mindig óriási él­mény. Egyébként nem ismeretlen számunk­ra e gyönyörű, jó akusztikájú terem — már énekeltünk itt. De így, más kórusokkal most először, Karvezetőként különösen élményt jelentett számomra a három kórust dirigál­ni. Elmondta, hogy a műsoruk összeállítása­kor igyekeztek a kórus számára legkedve­sebb műveket előadni. Amúgy június kö­zepén fejezik be az évadot, mégpedig két német kórussal közös programmal. Akik figyelemmel kísérték az egerszegi vegyeskar elmúlt évi szereplését, tudják, gazdag és sikeres programot vonultattak fel. Gondoljunk csak a Szimfonikus Zenekarral közös 35 éves jubileumi koncertre, vagy a Mozart-estre, no és legutóbb a nagyszabású Stabat Materre... S mint az esemény mutatja, a szombati záróprogram is rendhagyó. —Ilyen évadzárónk nem volt még. Öröm volt készülni a mai estére, megmutatni egy­más előtt, hogy mit tudunk. No és a Na­­buccot ilyen létszámban énekelni, plusz él­mény... — hangzottak Farkasné Perlaki Edit karnagy örömteli szavai. Egyébként június hónapban még lesz fel­lépése a vegyeskarnak, közös hangversenyt adnak az izraeli kórussal. S némi szünet után, augusztusban indul ismét a következő évad. Visszatérve a hármas találkozó fontossá­gára, Perlaki Edit az esemény jövőbeli rend­szerességét már csak azért is szorgalmazza, hogy a Kanizsai Dalostalálkozó megszűnté­vel továbbra is legyen alkalom egymás munkájának figyelemmel kísérésére. S ahogyan a keszthelyiek számára él­ményt jelentett a hangversenyterem hangu­lata, úgy az egerszegieknek az elmúlt évben a kastélybeli fellépés. A kanizsaiak remélik, hogy a gondosan megválasztott következő helyszín is hason­ló élményt kínál majd a náluk koncertező kórusok számára. A nagysikerű szombat esti program azt is igazolta: nemcsak a résztvevő számára fon­tos az együttes fellépés. S az ünnepi hétvége egy másik zenei ese­ményeként tegnap este az egervári temp­lomban tartottak pünkösdi koncertet. Sinkovics Eta

Next