Zalai Hírlap, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám

14 ZALAI HÍRLAP Göcsej Kupa : húsz év óta A magyar sport versenyrend­szerében évtizedek óta berögző­dött gyakorlat, hogy a kifejezet­ten nyári sportágak kivételével július, augusztus hónapokban alig van létre menő sportese­mény. A sport iránt érdeklődők így két hónapon át csaknem teljesen nélkülözni kénytelenek a meg­szokott, sokszor izgalmas élmé­nyeket. Mintegy két évtizeddel ezelőtt ezt áthidalandó különbö­ző úgynevezett felkészülési ku­pákat, tornákat kezdtek rendez­ni és ezek sorában jelentős he­lyet foglal el ma is a Göcsej Ku­pák sora. Eleinte ezek jobbára megyei jellegűek voltak, később azon­ban, főleg a sikersportágakban kiszélesedtek, minőségben elő­re léptek, úgy, hogy ma már nem csak megyén kívüli, hanem or­szághatáron túli sportolók is szí­vesen ellátogatnak a zalaeger­szegi Göcsej Kupákra. Az el­múlt hét végén egy időben zaj­lott a megyeszékhelyen a tekézők és a kosárlabdázók ta­lálkozója. Nem volt akadály a leromlott gazdasági helyzet, a szervezők igyekeztek megtalál­ni a szükséges anyagi forráso­kat. A tekézők azt tartják biztató jelnek sportáguk népszerűsítése és fejlődése szempontjából, hogy szinte az egész megye te­rületéről sikerült támogatókat szerezni. Külön is kiemelték a nagykanizsai MURAFÉM Kft. jelentős támogatását. A szép dí­jakért rangos versenyzők léptek pályára. A csapatversenyben diadalmaskodó osztrák KK Neukirchen két tekézője nem más, mint a magyar Süle József, volt válogatott versenyző és Tátrai László ifjúsági világbaj­nokunk. Ők ketten végeztek az egyéniben is az első helyen. Az egész versenyt a tekézőknél egyébként is szokásos családias, barátságos hangulat jellemezte, amit fokozott még az osztrák fehéremlösen jelenléte. A grazi klub a hallássérülteknek nyújt sportolási lehetőséget, s közü­lük a Zalaegerszegen szereplők kedves, udvarias magatartásuk­kal, és egyben jó szereplésükkel is gyorsan a mezőny kedvencei­vé váltak. A kosárlabdázók Vo­lán Kupájának „nyugat-délnyu­gat határmenti találkozó” nevet is adhatnánk, hiszen a mezőny­ben a bajnok SVSE-n kívül a nyugati városok élcsapatai (Sopron, Szombathely, Nagy­kanizsa, Zalaegerszeg), vala­mint osztrák és szlovén együt­tesek léptek pályára. A rendező Zala Volán vállalat ezúttal is ta­nújelét adta annak, hogy részt kíván vállalni a város kosárlab­da sportjának fejlesztésében, ugyanis egy torna megrendezé­se nem kis anyagi áldozatot kö­vetel. Az érdeklődők megismer­hették az egerszegi csapat új szerzeményeit, akik a látottak alapján minden bizonnyal hasz­nára lesznek majd az együttes­nek. Természetesen még össze kell rázódniuk a régieknek az újakkal, hogy a tervezett előre­lépés megtörténjék. Ami a torna színvonalát illeti, nagyjából megfelel annak, amit a magyar NB I második csoportjától el le­het várni. A csapatokban láthattunk még fiatal, lámpalázas kezdő­ket, tapasztalt régi kosárlabdá­zókat és persze kiváló teljesít­ményeket is. Ezek közül most is kiemelésre érdemes a szombat­­helyi Veres Mónika, aki a nézők és szakemberek véleménye sze­rint viszonylag alacsony terme­te ellenére messze kiemelkedett a mezőnyből. (gb) Meglepő, de megérdemelt... Váratlan, 1-0-ás keszthelyi győzelmet hozott a ZTE—Keszthe­lyi Haladás Honvéd NB II-es zalai foci­rangadó. A megyeszékhelyiek 5-0-ás százhalombattai győzelme után az újonc Balaton-partiakra is keserves percek vártak Egerszegen. Leg­alábbis a papírforma szerint. A valóságban ugyan többet támadott a Zete, de egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet a KHHSE. A ZTE nem játszott rosszul, de ez ezúttal kevésnek bizonyult a szervezetten védekező és tudatosan kontrázó Keszthely ellen. Fel­tűnő volt, hogy a hazaiak a találkozó 20. percétől egyre idegesebben játszottak. Többségük biztosra vette, hogy az elmúlt héthez hason­lóan ezúttal is gólt vagy gólokat szereznek majd az első percekben. Nem így történt és egyre jobban fogyott a cérna. Kapkodtak, rekla­máltak, sípszó után dulakodtak, vagyis nem minden idegszálukkal a játékra koncentráltak. A vendégek ezzel szemben ha kellett elegánsan, ha a helyzet úgy hozta taktikai faulttal, de rendre megakadályozták a kibontakozó kék-fehér akciókat. Tudatosan, fegyelmezetten fociztak. Az ered­mény sem maradt, meglepő, ám nem érdemtelen győzelmet szerez­tek a ZTE-stadionban. Mindkét gárda számára tanulságos volt a találkozó. A ZTE-nek tudomásul kell venni, ha nem nyújtják tudásuk legjavát, könnyen váratlan meglepetésben lehet részük. A keszthelyiek pedig el­­hihetik, ha odafigyelnek és csak a játékkal törődnek, bárkit meglep­hetnek az NB II-ben. Szemtől e szembe... Fonnyadt Zsolt: „Döntetlen körüli eredményt várok. Dobos Sanyi ellen eddig még nem ját­szottam, de jó focistának tar­tom” Dobos Sándor: „ Csak a győ­zelmet tudom elképzelni. Fony­­nyadt Zsolt nem véletlen játszott a Fradiban, nagy csatára van kilátás." Fonnyadt Zsolt Dobos Sándor A mérkőzés előtt Félidőben F. Zs.: „Nem tudjuk megtar­tani elöl a labdát. Ha ezen nem tudunk változtatni, gond lehet. Dobos jó játékos, nehezen bol­dogulok vele." D. S.: „Ha a támadásokban jobban koncentrálunk, a II. fél­időben nyerünk. Zsolti techni­kás és nagyon gyors, nem az ál­mom.” A találkozó végén F. Zs.: „Nagyszerű volt a csapat. Örülök a győzelemnek. Sanyival szünet után kevesebbet találkoztam és ki is állították a hajrában.” D. S.: „Sajnos kikaptunk és idő előtt zuhanyozni küldött a bíró. Nem szándékosan szabály­talankodtam. Gratulálok Zsol­téknak.” (bóbics) Labdarúgó NB II hétvégi for­dulójában az NB I-be pályázó Dunaferr együtteséhez látoga­tott az I. Olajbányász. A zalai­ak jól játszottak és egy pillanat­nyi kétséget nem hagytak afelől, hogy ki a jobb csapat. Végig fö­lényben voltak és 2-0-ra győz­tek. A találkozó tapasztalatairól Keszei Ferenc edzőt kérdeztük. —Az elmúlt héten a zárt vé­dekezést és a labdaszerzésből való gyors indításokat gyako­roltuk. Jól tudtuk, hogy a Duna­ferr technikás csapat, de nincs annyi versenyző típusú já­tékosuk, mint nekünk. Azt mond­tam a fiúknak, játszunk nyugod­tan, mert vagyunk annyira jók, hogy a legrosszabb esetben sem kaphatunk kettőnél több gólt. A támadó játékunk pedig van olyan erős, hogy kétszer betalál­jon. Szerencsére, csak az utób­bira került sor, mert az egész együttes szenzációsan védeke­zett. Kivette ebből a részét a két ék is. Rengeteget futottak és megakadályozták a hátulról ki­bontakozó hazai akciókat. Az el­ső félidőben azért nem tudtunk gólt rúgni, mert nagyon pontat­lanok voltunk. Hegedűst ezért cseréltem le, s a pályára lépő Gyulai, valamint az ugyancsak csere Kovács a második gólunk­nál aktív szerepet játszott. Kü­lön öröm számomra, hogy a cse­rejátékosok pozitívan állnak a játékhoz. A premizálásnál ter­mészetesen honorálom ezt a mentalitást, s ha kiválót produ­kálnak, a kezdőkkel hasonló összeget kapnak. A héten a veszprémiekből kell felkészül­nünk mert vasárnap ők látogat­nak hozzánk. Az első fordulóban kikaptak, aztán átszervezték a csapatot és vasárnap nyertek, így a hétvégén nagy csatára van kilátás. B. L. Sport Repülőrajtot vett a Kiskanizsa Amikor egy városban két lab­darúgócsapat is ugyanabban a bajnokságban szerepel, akkor az igazi nagy mérkőzés, a súlyo­zottan fontos összecsapás az egymás ellen való pályára lépés, így volt ez hétvégén Nagykani­zsán is, ahol a MÁV NTE csapa­ta a rivális kiskanizsaiakat fo­gadta. Az első két fordulóban mindkét csapat nyert, még to­vább növelte a tét súlyát. A vas­utasok két évvel ezelőtt még a nemzeti bajnokság harmadik vonalában szerepeltek, az esé­lyességüket illetően ez is mel­lettük szólt, s az sem elhanya­golható szempont, hogy saját otthonukban nem illő szégyent vallani. A feltörekvő kiskanizsaiak viszont nem így gondolták, nagy küzdelem alakult ki a pá­lyán, a vendégek elsősorban a kontra-akciókat erőltették, míg a MÁV NTE megszokott játékát igyekezett hozni. A 69. percben, egy ellenakció végén a gólerős csatár, Bocskor — felborítva a papírformát—Kovács hálójába továbbította a pettyest. Nyilatkozatok: Kulcsár Atti­la a Kiskanizsa edzője, aki a nyáron vette át a csapat szakmai munkájának irányítását: „A baj­nokság megkezdése előtt kétszer is játszottunk előkészületi mér­kőzést a MÁV NTE csapatával, jól ismerjük egymást. Sikerült leszűrnünk a tapasztalatokat, jól együtt van a csapat, s ami döntő volt, hogy nagyon tudtak küzdeni a fiúk. Három mérkő­zésből sikerült mindhármat megnyerni, ez önmagáért be­szél, remélem a folytatás sem marad el. A két csapat között akarva-akaratlanul ott a nagy rivalizálás, s ez rányomta bélye­gét a játékra is.” Bocskor György a kiskanizsaiak csapat­­kapitánya nem kis eredménnyel büszkélkedhet, az eddig leját­szott három találkozón nyolc gólt szerzett. ,A szerencse is kellett az eddigi góljaimhoz, igaz a vasárnapiban már a rutin is bent volt, nem véletlen, hiszen már 34 éves vagyok. Nagyon akartuk a győzelmet, meg is lett az eredménye, a fiatalok is jól beilleszkedtek az összjátékba.” Szalai Zoltán, a MÁV NTE edzője: „Úgy érzem, a szentgró­­tiak elleni győzelem nagyon so­kat kivett a játékosokból. A helyi csapatoknál mindig számít a preztízs, úgy nézett ki, hogy nem bír a két csapat egymással, vár­ható volt, hogy aki tud egy gólt lőni, az megnyeri a mérkőzést. Ez most a kiskanizsaiaknak sike­rült" — deregi — Fújsz (sötét mezben) a földön. Csapata is padlóra került. (Arany Gábor felvétele) 1993. augusztus 24., KEDD Letenyei terv: a tavalyihoz hasonlóan! Ki voltak éhezve a sikerre a letenyei labdarúgók és a szurko­lóik. Ezért nagyon várták a hazai bemutatkozást. A bajnoki rajton Bolyban ugyanis vereséget szenvedtek és a szakvezetés — amely az első tíz helyet tűzte cé­lul — joggal bosszankodott, mert a játék képe és a helyzetek alapján ponttal vagy pontokkal kellett volna hazatérniük. Most javítottak. A rekkenő hőségben csak az első húsz perc volt kétsé­ges, a rutinos játékosokkal — Szajcz, Palkovics, Kisa, Zrínyi —megerősített fonyódiak ellen. A szünet utáni első percekben elaludt az LSE, így szépítettek a vendégek. A gyors válasz bebiz­tosította a győzelmet, de a várt folytatás elmaradt, mert elöl „Baj” volt a koncentrálással. Örvendetes volt viszont Adorján Géza védőjátéka, Soós András vállalkozó kedve. Az új fiúk is helytálltak. Grabant fá­radhatatlanul dolgozott a közép­pályán, Fazekas tankként tört előre, a csereként beállt Somo­gyi pedig remek labdáival vétet­te észre magát. A szurkolók elé­gedettek az eredménnyel a nyitó két pont megvan, jöhet a tavalyi­hoz hasonló jó folytatás. Jó hír, hogy a héten tovább erősödik a csapat, a júliusban műtött kapi­tány Kozák­ ismét edzésbe áll. — döntők — Adorján Géza Nálam Lewis is hős... Szép csendesen elmúltak ezek a stuttgarti napok (is)... A mi televíziónk legalábbis nem csinált különösebb ügyet belőle: éjszakánként szép komótosan levetítette az aznapi történése­ket, magyarul, ha valakit érdekel, az úgyis megnézi, még ek­kor is. Tehát a „virrasztás” legyen a nézők problémája a nagy közösből, meg különben is, minden bizonnyal sokkal össze­tettebb dologról van szó, minthogy mi megítélni tudnánk azt, miért csúszunk le most már sorozatban a világversenyek leg­alább néha-néha eszközölendő élő közvetítéseiről... Szerencsére a Stuttgartban történt dolgok sokkal érdeke­sebbek ennél. Elsősorban Carl Lewis, aki ugyan egyetlen bronzérmével korántsem tartozik a vb hőseinek sorába, mégis emelt fővel távozhatott a német városból. Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, ám emlékezzünk egy hasonló esetre, a nem is oly távoli múltból. Megannyi vitát és ellenérzést váltott ki Sheffieldben, az úszó Eb-n Darnyi Tamás visszalépése a to­vábbi versenyektől, egy épp hogy csak megnyert 400 méteres vegyesúszó szám után. Darnyi, különösebben nem „kapott ki” idehaza ezen döntéséért, az más kérdés, hogy a külföldi sajtó azért csak-csak elcsámcsogott rajta. És most itt van „King Carl”, avagy Carl Lewis—hasonlóképp koronázatlan királya sportágának —, aki a 100 méteren elszenvedett (mit elszenve­dett, amikor csak negyedik lett!) vereség után, elindult 200 méteren is, ahol meg kellett elégednie (?) a bronzéremmel. Szembeállítva a két eseményt egymással, mégsem felmagasz­talni akarjuk Lewist Darnyival szemben, hisz a többszörös olimpiai-, és világbajnok sprinter millió egy okból dönthetett, egy kudarcot jelentő eredmény után a másik számban való in­dulás mellett. De—mégha akarata ellenére is—Carl Le­wist a pályán, és nem visszavonulása után fosztották meg koronájá­tól, ezt pedig—meglehet, ez ma már szentimentálisnak tűnhet — mégiscsak jegyzik valahol... Emellett persze akadt még több más — negatív és pozitív egyaránt—szenzáció is Stuttgartban. A negatívokat kiküszö­bölendő, akár egy szabálymódosítást is életbe léptethetne a nemzetközi szövetség a továbbiakban. Mondjuk olyan for­mán: az eredményhirdetések ceremóniáját csak a doppingel­lenőrzések után ejtenék meg. Merthogy a „vétkezőkből” bő­ven akadt ezen a világbajnokságon is... (­kai)

Next