Zalai Hírlap, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-24 / 196. szám
14 ZALAI HÍRLAP Göcsej Kupa : húsz év óta A magyar sport versenyrendszerében évtizedek óta berögződött gyakorlat, hogy a kifejezetten nyári sportágak kivételével július, augusztus hónapokban alig van létre menő sportesemény. A sport iránt érdeklődők így két hónapon át csaknem teljesen nélkülözni kénytelenek a megszokott, sokszor izgalmas élményeket. Mintegy két évtizeddel ezelőtt ezt áthidalandó különböző úgynevezett felkészülési kupákat, tornákat kezdtek rendezni és ezek sorában jelentős helyet foglal el ma is a Göcsej Kupák sora. Eleinte ezek jobbára megyei jellegűek voltak, később azonban, főleg a sikersportágakban kiszélesedtek, minőségben előre léptek, úgy, hogy ma már nem csak megyén kívüli, hanem országhatáron túli sportolók is szívesen ellátogatnak a zalaegerszegi Göcsej Kupákra. Az elmúlt hét végén egy időben zajlott a megyeszékhelyen a tekézők és a kosárlabdázók találkozója. Nem volt akadály a leromlott gazdasági helyzet, a szervezők igyekeztek megtalálni a szükséges anyagi forrásokat. A tekézők azt tartják biztató jelnek sportáguk népszerűsítése és fejlődése szempontjából, hogy szinte az egész megye területéről sikerült támogatókat szerezni. Külön is kiemelték a nagykanizsai MURAFÉM Kft. jelentős támogatását. A szép díjakért rangos versenyzők léptek pályára. A csapatversenyben diadalmaskodó osztrák KK Neukirchen két tekézője nem más, mint a magyar Süle József, volt válogatott versenyző és Tátrai László ifjúsági világbajnokunk. Ők ketten végeztek az egyéniben is az első helyen. Az egész versenyt a tekézőknél egyébként is szokásos családias, barátságos hangulat jellemezte, amit fokozott még az osztrák fehéremlösen jelenléte. A grazi klub a hallássérülteknek nyújt sportolási lehetőséget, s közülük a Zalaegerszegen szereplők kedves, udvarias magatartásukkal, és egyben jó szereplésükkel is gyorsan a mezőny kedvenceivé váltak. A kosárlabdázók Volán Kupájának „nyugat-délnyugat határmenti találkozó” nevet is adhatnánk, hiszen a mezőnyben a bajnok SVSE-n kívül a nyugati városok élcsapatai (Sopron, Szombathely, Nagykanizsa, Zalaegerszeg), valamint osztrák és szlovén együttesek léptek pályára. A rendező Zala Volán vállalat ezúttal is tanújelét adta annak, hogy részt kíván vállalni a város kosárlabda sportjának fejlesztésében, ugyanis egy torna megrendezése nem kis anyagi áldozatot követel. Az érdeklődők megismerhették az egerszegi csapat új szerzeményeit, akik a látottak alapján minden bizonnyal hasznára lesznek majd az együttesnek. Természetesen még össze kell rázódniuk a régieknek az újakkal, hogy a tervezett előrelépés megtörténjék. Ami a torna színvonalát illeti, nagyjából megfelel annak, amit a magyar NB I második csoportjától el lehet várni. A csapatokban láthattunk még fiatal, lámpalázas kezdőket, tapasztalt régi kosárlabdázókat és persze kiváló teljesítményeket is. Ezek közül most is kiemelésre érdemes a szombathelyi Veres Mónika, aki a nézők és szakemberek véleménye szerint viszonylag alacsony termete ellenére messze kiemelkedett a mezőnyből. (gb) Meglepő, de megérdemelt... Váratlan, 1-0-ás keszthelyi győzelmet hozott a ZTE—Keszthelyi Haladás Honvéd NB II-es zalai focirangadó. A megyeszékhelyiek 5-0-ás százhalombattai győzelme után az újonc Balaton-partiakra is keserves percek vártak Egerszegen. Legalábbis a papírforma szerint. A valóságban ugyan többet támadott a Zete, de egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet a KHHSE. A ZTE nem játszott rosszul, de ez ezúttal kevésnek bizonyult a szervezetten védekező és tudatosan kontrázó Keszthely ellen. Feltűnő volt, hogy a hazaiak a találkozó 20. percétől egyre idegesebben játszottak. Többségük biztosra vette, hogy az elmúlt héthez hasonlóan ezúttal is gólt vagy gólokat szereznek majd az első percekben. Nem így történt és egyre jobban fogyott a cérna. Kapkodtak, reklamáltak, sípszó után dulakodtak, vagyis nem minden idegszálukkal a játékra koncentráltak. A vendégek ezzel szemben ha kellett elegánsan, ha a helyzet úgy hozta taktikai faulttal, de rendre megakadályozták a kibontakozó kék-fehér akciókat. Tudatosan, fegyelmezetten fociztak. Az eredmény sem maradt, meglepő, ám nem érdemtelen győzelmet szereztek a ZTE-stadionban. Mindkét gárda számára tanulságos volt a találkozó. A ZTE-nek tudomásul kell venni, ha nem nyújtják tudásuk legjavát, könnyen váratlan meglepetésben lehet részük. A keszthelyiek pedig elhihetik, ha odafigyelnek és csak a játékkal törődnek, bárkit meglephetnek az NB II-ben. Szemtől e szembe... Fonnyadt Zsolt: „Döntetlen körüli eredményt várok. Dobos Sanyi ellen eddig még nem játszottam, de jó focistának tartom” Dobos Sándor: „ Csak a győzelmet tudom elképzelni. Fonynyadt Zsolt nem véletlen játszott a Fradiban, nagy csatára van kilátás." Fonnyadt Zsolt Dobos Sándor A mérkőzés előtt Félidőben F. Zs.: „Nem tudjuk megtartani elöl a labdát. Ha ezen nem tudunk változtatni, gond lehet. Dobos jó játékos, nehezen boldogulok vele." D. S.: „Ha a támadásokban jobban koncentrálunk, a II. félidőben nyerünk. Zsolti technikás és nagyon gyors, nem az álmom.” A találkozó végén F. Zs.: „Nagyszerű volt a csapat. Örülök a győzelemnek. Sanyival szünet után kevesebbet találkoztam és ki is állították a hajrában.” D. S.: „Sajnos kikaptunk és idő előtt zuhanyozni küldött a bíró. Nem szándékosan szabálytalankodtam. Gratulálok Zsoltéknak.” (bóbics) Labdarúgó NB II hétvégi fordulójában az NB I-be pályázó Dunaferr együtteséhez látogatott az I. Olajbányász. A zalaiak jól játszottak és egy pillanatnyi kétséget nem hagytak afelől, hogy ki a jobb csapat. Végig fölényben voltak és 2-0-ra győztek. A találkozó tapasztalatairól Keszei Ferenc edzőt kérdeztük. —Az elmúlt héten a zárt védekezést és a labdaszerzésből való gyors indításokat gyakoroltuk. Jól tudtuk, hogy a Dunaferr technikás csapat, de nincs annyi versenyző típusú játékosuk, mint nekünk. Azt mondtam a fiúknak, játszunk nyugodtan, mert vagyunk annyira jók, hogy a legrosszabb esetben sem kaphatunk kettőnél több gólt. A támadó játékunk pedig van olyan erős, hogy kétszer betaláljon. Szerencsére, csak az utóbbira került sor, mert az egész együttes szenzációsan védekezett. Kivette ebből a részét a két ék is. Rengeteget futottak és megakadályozták a hátulról kibontakozó hazai akciókat. Az első félidőben azért nem tudtunk gólt rúgni, mert nagyon pontatlanok voltunk. Hegedűst ezért cseréltem le, s a pályára lépő Gyulai, valamint az ugyancsak csere Kovács a második gólunknál aktív szerepet játszott. Külön öröm számomra, hogy a cserejátékosok pozitívan állnak a játékhoz. A premizálásnál természetesen honorálom ezt a mentalitást, s ha kiválót produkálnak, a kezdőkkel hasonló összeget kapnak. A héten a veszprémiekből kell felkészülnünk mert vasárnap ők látogatnak hozzánk. Az első fordulóban kikaptak, aztán átszervezték a csapatot és vasárnap nyertek, így a hétvégén nagy csatára van kilátás. B. L. Sport Repülőrajtot vett a Kiskanizsa Amikor egy városban két labdarúgócsapat is ugyanabban a bajnokságban szerepel, akkor az igazi nagy mérkőzés, a súlyozottan fontos összecsapás az egymás ellen való pályára lépés, így volt ez hétvégén Nagykanizsán is, ahol a MÁV NTE csapata a rivális kiskanizsaiakat fogadta. Az első két fordulóban mindkét csapat nyert, még tovább növelte a tét súlyát. A vasutasok két évvel ezelőtt még a nemzeti bajnokság harmadik vonalában szerepeltek, az esélyességüket illetően ez is mellettük szólt, s az sem elhanyagolható szempont, hogy saját otthonukban nem illő szégyent vallani. A feltörekvő kiskanizsaiak viszont nem így gondolták, nagy küzdelem alakult ki a pályán, a vendégek elsősorban a kontra-akciókat erőltették, míg a MÁV NTE megszokott játékát igyekezett hozni. A 69. percben, egy ellenakció végén a gólerős csatár, Bocskor — felborítva a papírformát—Kovács hálójába továbbította a pettyest. Nyilatkozatok: Kulcsár Attila a Kiskanizsa edzője, aki a nyáron vette át a csapat szakmai munkájának irányítását: „A bajnokság megkezdése előtt kétszer is játszottunk előkészületi mérkőzést a MÁV NTE csapatával, jól ismerjük egymást. Sikerült leszűrnünk a tapasztalatokat, jól együtt van a csapat, s ami döntő volt, hogy nagyon tudtak küzdeni a fiúk. Három mérkőzésből sikerült mindhármat megnyerni, ez önmagáért beszél, remélem a folytatás sem marad el. A két csapat között akarva-akaratlanul ott a nagy rivalizálás, s ez rányomta bélyegét a játékra is.” Bocskor György a kiskanizsaiak csapatkapitánya nem kis eredménnyel büszkélkedhet, az eddig lejátszott három találkozón nyolc gólt szerzett. ,A szerencse is kellett az eddigi góljaimhoz, igaz a vasárnapiban már a rutin is bent volt, nem véletlen, hiszen már 34 éves vagyok. Nagyon akartuk a győzelmet, meg is lett az eredménye, a fiatalok is jól beilleszkedtek az összjátékba.” Szalai Zoltán, a MÁV NTE edzője: „Úgy érzem, a szentgrótiak elleni győzelem nagyon sokat kivett a játékosokból. A helyi csapatoknál mindig számít a preztízs, úgy nézett ki, hogy nem bír a két csapat egymással, várható volt, hogy aki tud egy gólt lőni, az megnyeri a mérkőzést. Ez most a kiskanizsaiaknak sikerült" — deregi — Fújsz (sötét mezben) a földön. Csapata is padlóra került. (Arany Gábor felvétele) 1993. augusztus 24., KEDD Letenyei terv: a tavalyihoz hasonlóan! Ki voltak éhezve a sikerre a letenyei labdarúgók és a szurkolóik. Ezért nagyon várták a hazai bemutatkozást. A bajnoki rajton Bolyban ugyanis vereséget szenvedtek és a szakvezetés — amely az első tíz helyet tűzte célul — joggal bosszankodott, mert a játék képe és a helyzetek alapján ponttal vagy pontokkal kellett volna hazatérniük. Most javítottak. A rekkenő hőségben csak az első húsz perc volt kétséges, a rutinos játékosokkal — Szajcz, Palkovics, Kisa, Zrínyi —megerősített fonyódiak ellen. A szünet utáni első percekben elaludt az LSE, így szépítettek a vendégek. A gyors válasz bebiztosította a győzelmet, de a várt folytatás elmaradt, mert elöl „Baj” volt a koncentrálással. Örvendetes volt viszont Adorján Géza védőjátéka, Soós András vállalkozó kedve. Az új fiúk is helytálltak. Grabant fáradhatatlanul dolgozott a középpályán, Fazekas tankként tört előre, a csereként beállt Somogyi pedig remek labdáival vétette észre magát. A szurkolók elégedettek az eredménnyel a nyitó két pont megvan, jöhet a tavalyihoz hasonló jó folytatás. Jó hír, hogy a héten tovább erősödik a csapat, a júliusban műtött kapitány Kozák ismét edzésbe áll. — döntők — Adorján Géza Nálam Lewis is hős... Szép csendesen elmúltak ezek a stuttgarti napok (is)... A mi televíziónk legalábbis nem csinált különösebb ügyet belőle: éjszakánként szép komótosan levetítette az aznapi történéseket, magyarul, ha valakit érdekel, az úgyis megnézi, még ekkor is. Tehát a „virrasztás” legyen a nézők problémája a nagy közösből, meg különben is, minden bizonnyal sokkal összetettebb dologról van szó, minthogy mi megítélni tudnánk azt, miért csúszunk le most már sorozatban a világversenyek legalább néha-néha eszközölendő élő közvetítéseiről... Szerencsére a Stuttgartban történt dolgok sokkal érdekesebbek ennél. Elsősorban Carl Lewis, aki ugyan egyetlen bronzérmével korántsem tartozik a vb hőseinek sorába, mégis emelt fővel távozhatott a német városból. Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, ám emlékezzünk egy hasonló esetre, a nem is oly távoli múltból. Megannyi vitát és ellenérzést váltott ki Sheffieldben, az úszó Eb-n Darnyi Tamás visszalépése a további versenyektől, egy épp hogy csak megnyert 400 méteres vegyesúszó szám után. Darnyi, különösebben nem „kapott ki” idehaza ezen döntéséért, az más kérdés, hogy a külföldi sajtó azért csak-csak elcsámcsogott rajta. És most itt van „King Carl”, avagy Carl Lewis—hasonlóképp koronázatlan királya sportágának —, aki a 100 méteren elszenvedett (mit elszenvedett, amikor csak negyedik lett!) vereség után, elindult 200 méteren is, ahol meg kellett elégednie (?) a bronzéremmel. Szembeállítva a két eseményt egymással, mégsem felmagasztalni akarjuk Lewist Darnyival szemben, hisz a többszörös olimpiai-, és világbajnok sprinter millió egy okból dönthetett, egy kudarcot jelentő eredmény után a másik számban való indulás mellett. De—mégha akarata ellenére is—Carl Lewist a pályán, és nem visszavonulása után fosztották meg koronájától, ezt pedig—meglehet, ez ma már szentimentálisnak tűnhet — mégiscsak jegyzik valahol... Emellett persze akadt még több más — negatív és pozitív egyaránt—szenzáció is Stuttgartban. A negatívokat kiküszöbölendő, akár egy szabálymódosítást is életbe léptethetne a nemzetközi szövetség a továbbiakban. Mondjuk olyan formán: az eredményhirdetések ceremóniáját csak a doppingellenőrzések után ejtenék meg. Merthogy a „vétkezőkből” bőven akadt ezen a világbajnokságon is... (kai)