Zalai Hírlap, 1994. október (50. évfolyam, 229-253. szám)

1994-10-26 / 250. szám

8 ZALAI HÍRLAP Kölyök 1994. október 26., SZERDA Ha egyszer befutott költő leszek... Egy ifjú zalakoppányi „köl­tőjelölttől”, Varga Zoltántól kaptunk levelet a minap, mely­ben így ír: „Tizenhárom éves vagyok, s eddig jó néhány verset írtam több-kevesebb sikerrel. Mint minden költőnek, így jó­magamnak is az a vágyam, hogy a verseim nyomtatásban is meg­jelenjenek. Nem tudom ugyan, hogy kezdő költők kapnak-e he­lyet a Zalai Hírlap hasábjain, de én nagyon szeretném, ha az „Ősz” című versem napvilágot látna...” Nos, Zoltán versét itt olvas­hatják, de emellett bemutatko­zásra is lehetőséget kapott. — Hogyan is lesz valaki köl­tőjelölt, egyáltalán mikor keze­­tél verseket írni? — Nem túl régóta, ötödikes voltam, mikor az osztályfőnö­köm felkért, hogy írjak egy ver­set a nőkről. Először elgondol­kodtam, számba vettem, hogy milyen tulajdonságai is vannak a nőknek, aztán megírtam. Úgy éreztem, hogy sikerült... — S azóta egyfolytában írsz? — Igen, önszorgalomból „verselgetek”. Eddig mintegy harmincat írtam, ám ezek közül még sok nincsen véglegesítve. Én ugyanis egy sajátos mód­szerrel dolgozom, miután meg­írtam, javítgatom a verseimet. Egészen addig, míg teljesen össze nem csengenek a sorok, s minden szó a helyére nem illik... — Miről szólnak a költemé­nyeid? — Ha a mindennapi életben valami eltér a megszokottól, ha­tással van rám, akkor azonnal próbálom versbe önteni az ér­zelmeimet. A „Mi akarok len­ni?” című költeményem például teljesen váratlanul született. Hirtelen félbeszakítottam a ze­nét, majd leültem és megírtam. A legszívesebben szerelmes verseket írok , de a természet is nagyon közel áll hozzám. A kedvenc költőm Petőfi Sándor, mert könnyen és érthetően, egy­szerűen és nagyszerűen írt. De minden költő versét szívesen ol­vasom, örömömet lelem benne. Ezenkívül prózával is foglalko­zom, regényt próbálok írni, Marlos hadnagy kalandjai cím­mel. Ez azonban sok-sok mun­kát kíván... — Az osztálytársaid, taná­raid mit szólnak a költészeted­hez? — Tudnak róla, s volt olyan időszak, mikor az osztálytársa­im ki is nevettek miatta. Egyszer még a táskámban is kutattak, a verseimet kitették az asztalra. Azt hitték, hogy a tanár néni majd leszik. Nem így történt. Ezt most már nem teszik, sőt... Elolvassák amit írok és elmond­ják a véleményüket. A közel­múltban az osztályfőnököm a német tagozatosok előtt felolva­sott két versemet s ők megtap­soltak. Nagyon jó érzés volt... — Gondolom a költészettel kapcsolatosak a távolabbi ter­veid. — Hát... terveim azok van­nak. Ha egyszer befutott költő leszek, akkor csak az írással fog­lalkozom majd. Ha azonban nem lennék sikeres, a saját ma­gam szórakoztatására akkor is fogok verseket írni. Egyelőre té­mák szerint — Gondolatok és leírások címszó alatt—gyűjtöm a verseimet, egyszer talán lesz belőle egy kötetre való... S hogy Zoltán szülei mit szól­nak mindehhez? —Örülünk neki. A Zoli itthon eleinte nagyon titkolta, hogy verseket ír, ezt én is az osztályfő­nökétől tudtam meg. — így az édesanyja. — Aztán elolvastam a költeményeit, s egy kicsit meg­lepődtem. Komolyak voltak és nagyon tetszettek... — Jámel — Környezetünk és lelkünk védelméért Mint arról már beszámol­tunk, a zalaegerszegi Ady Endre Általános Iskola és Gimnázium „Környezetünk és lelkünk vé­delméért” címmel pályázatot hirdetett. Nem első alkalommal került sor e vetélkedő meghirdetésére, ám idén a versenyben nemcsak Zalaegerszeg diákjai vettek részt, hanem a megye iskolái is bekapcsolódtak a pályázat nép­szerűsítésébe. A hat kategóriában kiírt pá­lyázatra szép számmal érkeztek munkák, melyek értékelésére és ünnepélyes eredményhirdetésé­re október 7-én került sor Zala­egerszegen, a Városi Hangver­seny- és Kiállító teremben. Beküldött alkotásaik alapján a díjazott és elismerésben része­sült diákok nevét ezúttal ismer­tetjük: Társadalomtudományi ku­tatások: I. kategória (10-13 éves) — Grózner Dániel (Zeg. Ady), Szűcs Nóra (Zeg. Kilián). II. kategória (14-15 éves) — Fály Borbála (Ady), Tóth Nor­bert (Ady). Újságírói műfajokban: I. kategória—Horváth Orso­lya (Kilián), Oláh Lívia (Ady). II. kategória: Schabedli Kin­ga—Kertész Vera (Ady), Ka­­ráth Anita (Zrínyi), Németh Ni­kolett, Tóth Tímea (Ady), Kapil­­ler Imre (Ady). Képzőművészeti alkotások: I. kategória: — Baracskai Györgyi, Harangozó Ivett (Új­udvar), Csuha Eszter (Murake­­resztúr), Gyulai Dávid (Ady). II. kategória: — Dobribán Fatime—Tuboly Veronika, Ker­tész Veronika, Sánták Judit, Szi­tás Eszter (Ady). Zenemű-komponálás: I. kategória: — Horváth Krisztián (Nagykanizsa, Heve­si), Farkas Adrienn—Rózsa Noémi (Kilián). II. kategória: Hajdú Attila (Ady), Kuti Attila (Keszthely, Szendrei), Horváth Zsófia (Deák), Katona Erika, Dégay Péter (Ady). Vers, novella: I. kategória: különdíjasok — Molnár Anna, Iván Delinké, a 6. osztály alkotóközössége. II. kategória: Sifter Veronika, Varga Ágota, Baratta Ágnes (Ady). Természettudományos ku­tatások, életrajzok: I. kategória: Juhász Beáta (Kilián), Gumik Orsolya, Vag­dal Orsolya (Petőfi), Szabó Ta­más (Keszthely, Csány) Takács Ildikó (Eötvös), Pongrácz Ildikó (Bázakerettye), Kajdel Kinga (Eötvös). II. kategória: Gombos László (Ady), Jármai Gergő (Nk. Kö­rösi), Novák Norbert, Cserk András, Szűcs István (Nk. Cser­háti). Nézőpont kérdése Egy kutató egereket tanít be arra, hogy ha megnyomnak egy csengőt, akkor ennivalót kapnak. Egy hét után megszólal az egyik egér: — Sikerült végre ránevelni ezt az alakot, hogy ha megnyomom a csengőt, dobjon be egy sajtot! Ha tudnátok, milyen vicces volt...! (Mészáros T. László felvétele) Bölcselkedések Szakember az, aki fél a többi tárgytól. (Martin H. Fischer, tu­dós) □ A szarvasvadászat szép sport lenne, ha a szarvasnak is adná­nak fegyvert. (William Gilbert, történész) □ A pénz nem minden, többnyi­re még csak nem is elég. (Isme­retlen) Diákszótár — szemezgető Beborult — bejött a ta­nár Bedőlt, mint maci a málnásba — elhitte Elmebajnokság — fe­­leltetés Hattyú — kettes Leapacsolták — meg­buktatták Tata-teadélután — szü­lői értekezlet Terepszínű pofát vág — beilleszkedik Vitringyerek — stréber Zsiráfgondozó — ma­gas Klóranyó — kémiata­nár (A zalaegerszegi Dózsa Általános Iskola „Tök jó” című diákújságjából) Az ősz (Varga Zoltán verse) Elszomorodik már a természet, elmúlik az élénk élet, elmúlás következik és csak tél után lesz vége. „Hullik az élet”, sárgul már a vidék, lehullanak a levelek, kopár lesz a tájék. A fecskék költöznek, a gólyák elmentek, beköszönt a rossz idő, s ők tova tűnnek. A természet búskomor lesz, megpihen, s mint a barna medve, kuckójába vonul. Hol van az élénk élet? Elhagyott minket, s már nem tündököl a virág s nem forrong az élet. Az elmúlás hónapjai jönnek, szeptemberben kicsit, októberben jobban, novemberben legjobban, decemberben pedig már egy árva nyoma sincs a vidám nyári hónapoknak. Matematikai fejtörő (11.) Az előző feladat így hang­zott: Mi ér többet: 1 kg tízfilléres vagy 1/2 kg húszfilléres? A vá­lasz: 1 kg 10 filléres, mert 1 kg fém drágább, mint 1/2 kg ugyan­abból a fémből. A következő feladat: Hajnali 6 órakor a falióra elütötte a ha­tot. Karórámon figyeltem, hogy az első és az utolsó ütés között éppen 30 másodperc telt el. Mennyi idő alatt üti el az óra délben a 12-t? Töröljék a házi feladatot? A házi feladat igazságtalan, elkészítése túl sokáig tart és el­viselhetetlen megerőltetést je­lent a családi életre nézve—ezt a kissé túlzó, ámbár a diákok ré­széről valószínűleg buzgó he­lyesléssel találkozó megállapí­tást nem egy elégedetlenkedő nebuló, hanem egy kaliforniai iskola tisztségviselője tette. Garrett Redmond arra a vég­következtetésre jutott, hogy min­den borzalmak okozóját, a házi feladatot el kell törölni, s rögtön javaslatot is tett erre: a San Francisco-i partvidék 3.500 diákját képviselő öttagú iskolai tanács elé terjesztette az ügyet — írja az AP. A körzet iskoláinak főfel­ügyelője azonban nem ért egyet vele: szerinte a házi feladat el­engedhetetlen az oktatásban, s az elkészítésével kapcsolatban adódó „igazságtalanságok” nem speciális jellegűek. A főfel­ügyelő szavai szerint csupán ab­ból fakadnak, hogy maga az élet is igazságtalan. (MTI) Szerintetek hány hal van a cet gyomrában?

Next