Zalai Hírlap, 1998. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-20 / 16. szám

1998. január 20., KEDD „Kanizsa a régiók kapuja” készülőben a dél-zalai város mind vonzóbb képet kínáló arculatterve A nagykanizsai polgármeste­ri hivatal Főépítészi Irodája ta­valy novemberben írt ki pályá­zatot a város arculattervének ki­dolgozására és bevezetésére a köztudatba. A szakemberek ér­tékelése alapján a legjobbnak a helyi Mátrix Marketing Műhely Kft. — Gerencsér László szita­nyomó, Kotnyek István fotómű­vész, Ludvig Zoltán festőmű­vész, Németh Gábor multimé­dia, Rákhely Zsófia iparművész, Ryno Kulturális Menedzseriro­da, Sónicz István építész, Sziget­vári Péter grafikus — által be­nyújtott munka bizonyult, mely­nek megvalósulásáról a közeljö­vőben dönt a városi közgyűlés. A meglévő arculati elemek — állapítja meg a dolgozat — a város címerére épülnek, mely tökéletesen megfelel az ezzel szemben támasztott heraldikai követelményeknek, de nem fe­lel meg az egyszerű, könnyű és gyors felismerhetőség szabá­lyainak. Ezért javasolják, hogy a készülő arculat tartalmazzon két vizuális elemet — címert és emblémát —, kiegészítő szim­bólumot — a már elfogadott nyári füzértekercs, mely a RynoLander-díj jelképe is —, nemkülönben szlogent: Nagy­kanizsa a régiók kapuja. Ez utóbbiról úgy vélik a szerzők, hogy elsősorban a külföldi és a regionális kapcsolattartásban lehet fontos, s bizalomnövelő szerepet tölthet be a befektetői körökben, az önkormányzat elképzeléseit és a város menedzselése érde­kében kidolgozott koncepció­ját, valamint a város arculatát. Tény, hogy a napi hivatali ügy­intézés során közvetített infor­mációk „célba juttatása” esetle­ges, az önkormányzatnak elébe kell mennie az őt körülvevő pia­ci, politikai eseményeknek, neki kell felkeresnie és a szükséges hírekkel ellátnia az információ­ra szomjazó „fogyasztókat”. Ennek érdekében —javasol­ja a Mátrix Marketing Műhely — létre kell hozni egy önálló PR-osztályt, melynek szakértői részt vesznek a városi közgyű­léseken, továbbá a bizottságok ülésein, s így mintegy összekö­tők lehetnek az önkormányzat és a lakosság között, azaz tájé­koztat a Városházán folyó munkáról, s folyamatosan gyűj­ti, rendszerezi és értékeli az ösz­­szegyűjtött információkat. A hivatalban dolgozók meg­jelenése is fontos, melynek egyik eleme (lenne) az egységes formaruha, ám költségkímélő, ha például a hölgyek kiegész­ítőként egyensálat, az urak egyen-díszzsebkendőt viselnek, de gondoskodni kell arról is, hogy a munkatársakat folyama­tosan képezzék: hol, milyen szi­tuációban miként képviseljék az önkormányzatot? Az arculatterv figyelembe veszi Nagykanizsa történelmi — Thúry György, lerombolt végvár —, építészeti — mú­zeum, Vasemberház, vasútállo­más, várkapu —, hangulati — Megy a gőzös..., zöld növények —, gazdasági — kereskedelem, bevásárló turizmus —, ipari — olajipari gépgyártás, fényfor­rásgyártás, kárpitosbútor-gyár­­tás, vízkezelés —, földrajzi — közlekedési csomópont, a ré­giók találkozási pontja —, kul­turális — Alpok-Adria jazz­fesztivál, zene, néptánc, népze­ne —jellegzetességeit. A pályázat szerzőinek figyel­mét a várkapu ragadta meg leg­inkább, mely nem zárja be ka­puit, történelmileg valós tényen alapul, földrajzilag alátámasz­tott, színvilágában pedig utal arra az évtizedes munkára, amelynek köszönhetően fel­tűnik a Nagykanizsára látogató idegennek a sok zöld növény, ami arról tanúskodik, hogy itt nemcsak divat a környezetvé­delem. A várkapu egyben a „Nagykanizsa a régiók kapu­ja” szlogen grafikai alapja is le­Napjainkban a várost és az általa nyújtott szolgál­tatásokat is olyan piaci környezet veszi körül, melyben a vá­rost, mint ter­méket kell tekin­teni, s kedvező pozícióba jutta­tását egy marke­ting-stratégián alapuló tervezés­nek kell irányí­tania. Ebben az összefüggésben különösen fon­tos, hogy a pol­gármesteri hiva­tal munkatársai — akik szemé­lyesen találkoz­nak az ügyfelek­kel, mint „fo­gyasztókkal” — a leghatékonyab­ban közvetítsék Nem zárulhat be a „kapu”. A nemzetközi jazzfesztivál és Nagykanizsa ma már elválaszthatatlan. (Szakony Attila felvételei) Emelkedik a kenyér ára A sütőipari termékek drágulása folyamat, nem lehet az év elejé­hez kötni — közölte hétfő­n Budapesten az MTI érdeklő­désére Werli József, a Sütőipari Egyesülés igazgatója. Elmondta azt is: „a fehér ke­nyér ára 100 forint felett lesz az áremelés után, ám azt pontosan nem lehet megmondani, hogy melyik üzlet mennyiért árusítja majd”. Éves átlagban a kenyérféle­ségek 14-15 százalékkal drágul­nak, míg a péksütemények en­nél is mintegy 3 százalékkal na­gyobb mértékben. Werli József véleménye sze­rint az ez év eleji áremelkedés 10-12 százalék körül várható. Az indokai között a szakember első helyre az energiaköltségek múlt évi drágulását sorolta. Ez, mint mondta, mintegy 41 száza­lékot tett ki, s már ebben az esz­tendőben is további 5 százalék­kal növekedett az energiakölt­ség. A sütőipar 1997-ben csak 8-12 százalékkal emelte ter­mékeinek árát, messze elmarad­va az inflációtól. A Sütőipari Egyesülés igaz­gatója úgy véli: szakmájában a feketegazdaság aránya 20-30 százalék közöttire tehető. Ez az egyik oka annak, hogy több bolt is 100 forint alatti kenyeret tud kínálni a vásárlóknak. Befektetők figyelmébe A befektetni szándékozók tervezését és döntésmeghozata­lát segítő információs kiadványt jelentetett meg a Szabolcs-Szat­­már-Bereg Megyei Fejlesztési Tanács. A kötet a régió gazdasá­gi-társadalmi adatait tartalmaz­za, bemutatva a tíz fejlesztési körzetet, s az elkészült 11 kistér­ségi beruházási programot, így Baktalórántháza, Csenger, Fe­hérgyarmat, Kisvárda-Záhony, Mátészalka, Nagykálló, Nyírbá­tor, Nyíregyháza-Újfehértó, Ti­­szavasvári és Vásárosnamény adatairól kapnak információt. FÓKUSZ ZALAI HÍRLAP . Ártatlanok kora Palotás János tehát ártatlan. Az ítélet jogerős, ráadásul rögtön az elsőfokon lett az, tekintve, hogy az ügyész sem látta értelmét a fellebbezésnek, ami majdhogynem példátlan vagy legalábbis ritka az ilyen horderejű ügyekben. Akkor most mit gondoljunk? Hiszen emlékszünk még Pitti Zoltán Apeh-főnök '95 nyarán tett magabiztos kijelentésére: ha Palotás bebizonyítja ártatlanságát, ő lemond. Milyen kár, hogy nem tudta kivárni, míg az igazságszolgáltatás lassan őr­lő malmai elválasztják az ocsút búzától, most tanúi lehetnénk egy látványos lemondásnak. Ha ugyan... Mert hát azért, noha most született egy jogerős ítélet egy hét leforgása alatt, azért el ne felejtsük, hogy Magyarországon vagyunk. Tény viszont, hogy Pitti úr már rég nem Apeh-vezér, egy neves könyvvizsgá­ló cégnél keresi meg a mindennapi betevőt, s most bolond len­ne kommentálni a történteket. Szóval Palotás ártatlan. Legalábbis nem adócsaló, miként az immáron több mint három esztendeje módszeresen csepeg­tetett információ-morzsák sugallták. Az ítélet szerint a számos közéleti tisztséget is betöltő, közismert vállalkozó befizette, amit kellett, amit viszont nem fizetett be, azt nem is kellett, ha tévedett is, amikor tévedett, azt jóhiszeműen tette, nem az adó­csalás szándékával. Örülhetünk, mert ez az ítélet azt bizonyít­ja, hogy hiába vádaskodik az Apeh, s hiába teszi ugyanezt az ügyészség, az igazság, hála a független bíróságnak, kiderül. A jogállam működik, az ártatlanság vélelme nem jogelméleti hó­­kusz-pókusz, ellenkezőleg. Palotás János visszatérhet a köz­életbe. Ha Palotás nem adócsaló, akkor mi?—teheti fel a kérdést a hírekből tájékozódó kívülálló, aki most nem tudja, hogy mihez kezdjen ezzel a felmentéssel. Annál is inkább, mert éppen a bírósági ítélet indoklása tudatja immáron — remélhetőleg — pontosan, hogy mi is történt tulajdonképpen anno. Palotás János, miként rajta kívül még sokan, beszállt a privatizáció néven emlegetett kiscsoportos játékba, s—miként rajta kívül még sokan — nyert. Egészen pontosan 679 millió forintot. A dolog úgy történt, hogy a Postabank által nyújtott E-hitelből megvette a Pharmatrade Kft. Állami Vagyonügynökség által birtokolt üzletrészét, amelyben benne volt egy József nádor téri ingatlan is. Ez 1992-ben történt. Rá két évre, ugyanaz a Postabank, amely az E-hitelt nyújtotta Palotás privatizációs tranzakciójához, ezt az ingatlant vette meg a neves vállalkozótól, néhány száz millióval többért, mint amennyibe két évvel korábban az egész került, így tett szert Palotás 679 millió forint árfolyamnyereségre. Viszont az adót—miként a bíróság most megállapította—befizette ren­desen. Vagyis Palotás ártatlan. A privatizáción nagyot kaszálni, azt nem tiltja a törvény. Csak az adócsalást. Azt meg Palotás nem követett el. Márpedig most Palotás János állt a bíróság előtt. Nem mondom, meg lehetne kérdezni azt is, hogy a Posta­bank vajon kellő körültekintéssel járt-e el ebben az ügyben, s azt is hogy az ÁVÜ gondos gazda volt-e, amikor 500 millióért odaadta azt, amiről 2 év múlva kiderült, hogy 1,2 milliárdot ért, de valószínűleg nem kérdezi meg senki. De ha megkérdez­nék is! Az derülne ki, hogy mindenki jogszerűen járt el. A pri­vatizációs szervezeteknél lefolytatott vizsgálatok ezzel az eredménnyel szoktak zárulni. Palotás egyébként nem is szakított túl nagyot. Az invesztált összeg másfélszerese?! Itt Zalaegerszegen is tudunk hússzo­ros megtérülésről, mennyit nyerhettek az igazi nagymenők? Palotás tehát ártatlan. Még nem döntötte el, hogy visszatér­­e a politika színterére. Előbb megtesztelné, hogy hogyan vi­szonyul felmentéséhez a közvélemény. Magyarországon az adócsalókat sem kövezik meg, mitől kellene tartaniuk az ártat­lanoknak? Kérdés, hogyan viszonyulnak a privatizáció bűnte­­len haszonélvezőihez. Ha Palotás megpróbálja, kiderülhet ez is. Szente Ottó Vízbe ér az erdőbirtokosság Marócnál A tulajdonosok bérletet, az önkormányzatok csereföldet kínálnak a területért Mint a közelmúltban hírt ad­tunk róla, öt önkormányzat jólé­ti víztározót építtet Maróc hatá­rában. Az építkezés a tél beálltá­ig jó ütemben haladt, már állnak a gátak és a zsilip. A napokban azonban szerkesztőségünk leve­let kapott a Vargavölgyi Erdő­birtokossági Társulattól, amely­nek elnöke, Czigány Tibor arról értesítette lapunkat, hogy az építkezés során a tó déli gátjá­nak egy részét az erdőbirtokos­ság területére építették, ami nyilvánvalóan sérti anyagi érde­keiket.­­ Körülbelül tíz méterre nyúlik be területünkre a gát, ezen a részen nyilván nem tu­dunk erdőművelést végezni. Mivel erdőművelésre van beje­lentve ez a terület, az erdőfel­ügyelőség akár felelősségre is vonhat bennünket. Másrészt ezen a részen nyilván megvál­tozik a terület vadászati értéke is — említette a tíz tagot tömörítő, s 130 hektár területtel rendel­kező erdőbirtokosság elnöke. —Milyen megoldás képzelhe­tő el, egyáltalán tárgyaltak er­ről? — Az elfoglalt részért terület­cserét ajánlottak fel számunkra. Idén januárban ült össze az erdő­birtokosság közgyűlése, ott azonban nem fogadtuk el ezt a megoldást. A gát és majd a víz által elfoglalt területet más mű­velési ágba soroltatjuk, és az ön­­kormányzatoktól bérleti díjat ké­rünk érte. Az észrevétellel kapcsolatban megkerestük Szép Ferenc báza­­kerettyei polgármestert, a tóépí­tés egyik fő mozgatóját. — Sajnos tény, hogy a töltés és a leendő tó területe mintegy 100 négyzetmétert elfoglal az er­dőbirtokossági földből. Ezt a problémát természetesen ren­dezni szeretnénk mi is. Tavaly már tartottunk egy bejárást, ki­mérettük a területek határát. Jegyzőkönyvben rögzítettük a követendőnek tartott magatar­tásformát, és egyúttal területet ajánlottunk fel cserébe. Amikor megemlítettük, hogy a cserét nem tartja elfogadható­nak az erdőbirtokosság, hanem hosszú távú bérleti díjban gon­dolkodik, a polgármester enyhén szólva furcsállotta a megoldást. Mint elmondta, a korábbi egyez­tetésen erről nem volt szó. Any­­nyit közölt, hogy további megbe­szélést kell folytatniuk az ügy­ben. H. P: Vajon mivel kompenzálják majd a tómeder egyik csücskét?

Next