Zalai Hírlap, 1998. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-20 / 16. szám

1998. január 20., KEDD A színházunkért... Tárgyalások a megye és Zalaegerszeg között Igaz, hogy a megye intézmé­nyei közé tartozik, de mégiscsak Zalaegerszegen működik. Igaz, hogy a megyéből sokan jönnek, hogy a produkciókat megnéz­zék, de valószínűleg mégiscsak a városbeliek látogatják leg­többször. Hogy mindezek figye­lembevételével ki működtesse a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházat, a megyei, avagy az egerszegi önkormányzat, arról köztudomásúlag régóta folyik a polémia. Ez a­­— néha komoly tárgya­lásokba torkolló — hangos gon­dolkodás nemrégiben a hírek szerint olyan stádiumba jutott, hogy majdnem küszöbön állt a megegyezés. A színház új igaz­gatója, Stefán Gábor, legalábbis azt elérte, hogy a két önkor­mányzati testület vezetője, Var­ga László megyei elnök és dr. Gyimesi Endre, a város polgár­­mestere több ízben szót váltott arról, hogy kinek, milyen javas­lata lenne a színház működteté­sére. A szándékok úgy tűnik, közösek, s az a lényegük, hogy a színház jó színvonalú munkájá­hoz hozzájáruljanak. Emiatt több elképzelés szóba jött: a vá­ros hathatósabb anyagi támoga­tásától a közös működtetésen át a teljes átadásig, mely utóbbi esetén a megye cserébe esetleg más intézményeket vett volna át a várostól. A tárgyaló felek a lassú átadástól azért álltak el, mert a tranzakció kivitelezését nem igazán szerencsés módon szelte volna keresztbe a helyha­tósági választás ideje. Gyimesi Endre kérdésünkre elmondta, hogy ennek ellenére a város nem zárkózik el még a végleges átvételtől sem, de sze­retné ismerni a megyei közgyű­lés véleményét. Addig is, a vá­rosi költségvetés tervezésekor a tavalyi támogatás több mint két­szeresét szánják a színháznak, illetve a városban lévő megyei intézményhálózatnak, ha az úgy jobb a megyének. (Tavaly Za­laegerszeg városa 8 millió forin­tot adott a színháznak.) Varga László elnök elmond­ta, ők nem megszabadulni akar­nak a színháztól, hanem annak minél jobb finanszírozhatóságát tartják szem előtt, hiszen példá­ul a bérek tekintetében elég ne­héz helyzetben van a teátrum. A megye, s személyesen az elnök a szóba került intézménycserét nem tartaná megfelelő megol­dásnak, így szerinte ez a kérdés ebben a ciklusban már nem ke­rül a megyei közgyűlés asztalá­ra. Ők '98-as költségvetési ter­vükben 56 millió forintot ter­veznek a színház működésére, s további tízmilliót a felújításra, ez a hó végi közgyűlés elé kerül. A színházunk tavaly mintegy 200 millió forintból gazdálko­dott, ebből 80 körüli volt a köz­ponti támogatás, 46 milliót a megyétől kapott, 8-at a várostól, a többi saját bevétel volt, illetve szponzori támogatás. (adzs) A kamara szolidáris Mint ismeretes, az utóbbi na­pokban az egészségügyben dolgozók több fórumon is hangot adtak elégedetlensé­güknek. A hét végén ülésezett a Magyar Orvosi Kamara képviselő­-testülete, ahol egye­bek mellett a népjóléti minisz­ter, Kökény Mihály felelőssé­gét is felvetették az egészség­ügyben kialakult válságos helyzet miatt. Lapunk dr. Kovács Lajost, az orvosi kamara zalai elnökét kér­dezte arról, miként vélekednek helyben az állásfoglalásról. A megyei elnök elmondta, szemé­lyesen is részt vett a hét végi ülé­sen, a megyei testület az ott elfo­gadott álláspontot mindenben osztja, a döntéseket ők is meg­szavazták. Ezek közül egyik leglényegesebb elem, hogy az idei költségvetésben meghatá­rozott összeg nem lesz elegendő a kórházak és a szakrendelők működtetéséhez. Téma volt a béremelések ügyében három éve kötött megállapodás is, ami Zalában ugyancsak részlegesen valósult meg. Dr. Kovács Lajos reagált arra is, hogy a miniszter állítása sze­rint az orvosok átlagkeresete mintegy 70-80 ezer forint volna. A munkaügyi minisztérium ki­mutatása szerint a különböző ágazatokban dolgozók bérará­nyait tekintve az egészségügy a legrosszabb helyen szerepel, s a tendenciák sem ígérnek elmoz­dulást. Meglátása szerint a mi­niszter által említett összegek nem az alapbéreket jelentik, ha­nem az ügyeleti díjakkal, éjsza­kai pótlékokkal s egyéb, sok túl­munkát feltételező vállalással elérhető jövedelemről szólnak. Az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) célkitűzéseivel szoli­dárisak, akcióikat mindenben támogatják. KRÓNIKA Ugrásra kész vasútépítők Magyarország és Szlovénia között 1906 decemberében nyitot­ták meg a Körmend—Zalalövő—Bajánsenye—Sál közötti 42,3 kilométeres vasútvonalat, amit aztán a nyolcvanas évek elején a személy- és áruforgalom leállítása után megszüntettek. Szom­szédaink közül Szlovénia az egyetlen ország, amelyikkel nincs közvetlen vasúti kapcsolatunk — de hamarosan ismét lesz. A kormány ugyanis az 1995. november 16-i határozatában a k­orábbi tanulmánytervekre alapozva úgy döntött, hogy meg kell teremteni a vasúti összeköt­tetést. A MÁVTI Kft. 1996 júli­us végén leszállította az engedé­lyezési terveket, a Közlekedési Főfelügyelet a helyszíni enge­délyezési bejárásokat követően kiadta az építési engedélyt. A MÁV Rt. a szombathelyi beruházási irodára bízta az elő­készítési munkát, a projekt ve­zetését. A Mayer Ferenc iroda­vezetőtől kapott információ sze­rint tavaly 1 milliárd forintot költöttek a vasútra, a kormány erre az évre 5,6 milliárd forintos költségkeretet hagyott jóvá. A brüsszeli központ jóváhagyta a 10 millió ECU-s Phare-segélyt, s talán e hónap végéig a kor­mány megköti a német befekte­tővel is a teljes bekerülést fede­ző hitelszerződést. Műszakilag a tervdokumentá­ciók készen vannak, lehetne dol­gozni. A zalalövői vasútállomás építésével kapcsolatos verseny­­pályázatot hamarosan meghirde­tik, ennek ismeretében talán az első fél évben a tényleges kapa­vágás is megtörténik. A nagyrá­­kosi völgyhíd és alagút építésé­nek lebonyolítására a tender­­kiírás most van folyamatban. Ta­valy az 1400 méteres völgyhíd próbacölöpözését kiértékelték, mindkét technológia jónak bizo­nyult, a kivitelező választhat majd az alkalmazásról. A jó időre várnak, hogy foly­tatni tudják a régészek a leendő nyomvonalon a leletmentést, és az ősgyep áttelepítésével is van még tennivaló. Az 1,1 millió négyzetméternyi kisajátítandó terület mintegy felét a vasútnak még meg kell szereznie a több száz tulajdonostól. Tavaly mintegy 450 millió fo­rintért anyagot vásároltak. Síne­ket, vasbeton-aljakat, kitérőket tárolnak Zalaegerszegen, Cell­­dömölkön és Komáromban. De van térvilágító tartóoszlop, meg betonból előregyártott vízáteresz Pácsonyban, Mosonmagyaróvá­ron. A most zajló ügyek intézésére 200 millió forintos áthidaló hitel áll rendelkezésre. Ez arra elég, hogy amíg a jóváhagyott költ­ségvetési pénzkerethez nem tud­nak hozzáférni, addig is dolgoz­hassanak a magyar—szlovén vasúti kapcsolatok újbóli megte­remtésén. -áts Tengerentúli vendégekkel „Közösségek és nói szerepek a vidékfejlesztésben” című pro­jektjével a Zalai Falvakért Egyesület az elmúlt év nyarán pályázati támogatásban ré­szesült az Amerikai Nói Sza­vazók Ligájának Oktatási Alapja és a Levi Strauss Ala­pítvány által közösen létreho­zott pályázatból. A támogatott — az Egyesület és más szervezetek által közö­sen megvalósított — zalai prog­ram célja területi, lakossági cse­lekvési terv készítése, s a vidé­ken élő nők szerepkonfliktusai­nak a vizsgálata. E héten kerül sor a záróren­dezvényre, melyen részt vesznek a kiíró amerikai szervezetek kép­viselői is. Csütörtökön 14 órakor a Megyeházán a zalai helyzet­képet feltáró kerekasztal-beszél­­getésre kerül sor. Szombaton Al­­sópáhokon, a Kolping Családi Hotelben a zalai hölgyeknek tar­tanak tréninget, a közéleti sze­repvállalás során szerzett tapasz­talataikat osztják meg a magyar résztvevőkkel. Folytatódik a rekonstrukció (Folytatás az 1. oldalról.) A napokban Zalaegerszeg belvárosában, az Eötvös és a Tompa utca között megkezdő­dött az egyik épület bontása. A területet nemrég vásárolta meg az önkormányzattól a Kiss & Matyéka Ingatlanforgalmazási Kft., amely az elmúlt években már két, lakásokat, üzleteket és irodákat magában foglaló épü­letet is felépíttetett az Eötvös ut­cában. Matyéka István, a cég ve­zetője elmondta, a mintegy 7000 négyzetméteres, az eddigiekhez hasonlóan lakásokat és üzleteket tartalmazó épület — amelynek terveit Agg Ferenc építészirodá­ja készíti — két ütemben valósul meg, az építkezést májusban ter­vezik indítani. Addig rendezni kell az érintett terület egy részének tulajdonjo­gát. Arról van szó, hogy az eger­szegi önkormányzat az ingatlant visszaadta a Magyarországi Zsi­dó Hitközségek Szövetségének, illetve rajta keresztül az egersze­gi hitközségnek. A vonatkozó törvény szerint a várost kártala­nítás illeti meg az államtól, ám ennek kifizetésére 11 év áll ren­delkezésre. A kártalanítás elhú­zódása mindenki számára hátrá­nyos; a hitközség addig nem ve­heti birtokba az ingatlant, amely­nek az értéke teremtené meg egy közösségi épület felépítésének a fedezetét, a város pedig annál ki­sebb reálértékkel számolhat, mi­nél később jut hozzá a pénzhez. Az érintettek ezért arra töreksze­nek, hogy lehetőség szerint meggyorsítsák a kárpótlás ügyét. Úgy tűnik, erre van is reális lehe­tőség, de az a feltétele, hogy az önkormányzat a felére — 32 mil­lióról 16-ra — mérsékelje kárta­lanítási igényét. Mivel a lakók elhelyezésére, ha hamarosan megkapják, ez a kisebb összeg is fedezetet nyújtana, az önkor­mányzat kész módosítani a meg­állapodást. Mint dr. Gyimesi Endre polgármestertől megtud­tuk, jelenleg a Miniszterelnöki Hivatal Egyházi Tulajdonrende­zési Irodájának válaszát várják. Amikor az ügy rendeződik, a Kiss & Matyéka Kft. és az eger­szegi zsidó hitközség szerződést köt egymással. Matyékáék átve­szik az ingatlant, cserébe meg­építik azt a közösségi létesít­ményt, amelyre a hitközségnek szüksége van. Matyéka István elmondta azt is: az épületben lesz egy 24 la­kásos nyugdíjasház. A 30 négy­zetméter alapterületű garzonla­kásokba olyan idős embereket várnak, akik egyedül maradtak nagyobb méretű, magas rezsi­költségű lakásaikban. Az elkép­zelt konstrukció szerint ezeket az otthonokat egy ingatlanhasznosí­tó társaság kezeli majd, a vételár felét ez állja, míg a másik felét a lakást igénybe vevőnek kell fi­zetnie, aki ezért haláláig tartó ha­szonélvezeti joghoz jut. A jelent­kezők meglévő lakásaikkal is ki­egyenlíthetik a vételárat, ha an­nak értéke magasabb, az árkülönbözetet megkapják. Tar­tozik az otthonhoz majd egy főál­lású szakasszisztens is, egy or­vossal pedig szerződést kötnek. A nyugdíjaslakások mellett 2100 négyzetméter alapterüle­ten alakítanak ki üzlethelyisé­geket, s további 60 lakást helyeznek el az épületben. Utóbbiak egyrészt 50, másrészt 90—130 négyzetméter körüliek lesznek, mert az ilyen méretű lakásokra mutatkozik igény, a közepes nagyságúakat a ta­pasztalatok szerint kevésbé ke­resik. Ugyancsak ebben az épület­ben kapna helyet az egerszegi zsidó hitközség közösségi háza. Matyéka István beszámolt ar­ról a merész tervéről is, amely­nek a megvalósíthatósága az építészek véleményétől függ. Zöld tetőt szeretne az épületre, növényzettel, úszómedencével, esetleg mini golfpályával és 6-8 luxus apartmannal. A cég vezetője bízik abban, hogy a függőben lévő ügyek májusig rendezhetők, s időben kezdődhet az építkezés. A befe­jezést 1999 novemberére terve­zik, az ünnepélyes átadás a 2000. év köszöntéséhez kapcso­lódik. Nagy fesztivál lesz — ígéri Matyéka István. Sz. O. A tervek szerint májusban kezdődik az építkezés. ZALAI HÍRLAP . Közgyűlés Ma 14 órakor a HSMK kamaratermében tartja so­ros ülését a kanizsai képvi­selő-testület. Néhány a napirendi pontok közül: a város idei költségvetése; tájékoztató a tervezett lo­gisztikai központról és az ipari parkról; a vásárcsar­nokban lévő önkormány­zati tulajdonú üzletek hasznosítása, az 1998/99. tanév szervezési feladatai. Kiállítás Letenyén A magyar kultúra napja alkalmából január 22-én, csütörtök délután 17 óra­kor nyílik Bedi László fa­faragó népi iparművész ki­állítása a Letenyi Városi Könyvtárban. Az ünnepé­lyes megnyitón közremű­ködik a helyi Mákvirág­­citerazenekar. Angolból és németből Országos feladatmegol­dó nyelvi levelezős ver­seny indul általános isko­lások számára — 3—8. osztályos korig — angol és német nyelvből. Jelent­kezni február közepéig le­het az alábbi címen: Litte­­rátum nyelvi versenyek, 4401 Nyíregyháza, Pf. 125, valamint a (42) 433- 835-ös telefonszámon. A verseny célja: a gyerekek játékos formában bővítsék idegennyelv-tudásukat. Bors — az orrunk alá Szombaton, röviddel azután, hogy a Magyar Televízió 1-es csatornáján — mint valami nyelvi szempontból rettenetesen alulszocializált Superman, vagy még inkább egy mentálhigié­nés problémákkal küzdő gyalogkakukk—Bruce Willis jól ösz­­szekoszolta, jól kilövöldözte magát, s mintegy mellékesen megmentette a világgazdaságot a biztos csődtől, a közszolgá­lati kettesen feltűnt a letűnt idők hőse: Bors. Bors Máté. Egyi­ke a mi saját bejáratú dzsomszbondjainknak, dzsonmeklén­­jeinknek, szájmon templárjainknak, betmenjeinknek. A látvány annyira meglepő volt, mint amennyire egy Inter­neten szörföző busmané lenne az. Pedig bizony Bors Máté fe­­hérlett-feketéllett a képernyőn. S bár még harminc se vagyok, szinte pillanatok alatt őszült meg a halántékom, meszeseden el az ízületkészletem, cserepeseden meg a bőröm. Az tudniillik, akinek—már-már felnőttfejjel—adatott meg túlélni legalább egyet az évszázad sorjázó rendszerváltásai közül, hajlamos arra, hogy az alig elmúlt gyermekkorát majdhogynem ember­­öltőnyi távolságból nézze. Szombaton este emberöltőnyivé nőtt az az idő is, ami azóta telt el, hogy Bors Mátét utoljára láttam. Mindazonáltal hálás voltam a műsorszerkesztőnek, pillanatnyi megvénülésem névtelen előidézőjének, mert vala­melyest talán bölcsebb lettem. Világossá vált számomra, hogy a világnak ezen a fertályán miért ismeretlen fogalom a felejt­hető. S miért felejthetetlen a felejthetetlen. Világossá vált szá­momra, hogy a mi egyszerű, régi történeteinknek miért ad olyan furcsa, kesernyés ízt a rendszerváltásnyi-emberöltőnyi idő. S hogy mitől válunk „ íz-függőkké". S hogy a mi dzsemsz­­bondjaink, szájmontemplárjaink mitől tudnak olyan megható­an emberformájúak lenni, amikor szülőatyjuk nem valamiféle ember­ gonosszal állítja őket szembe, hanem a történelemmel. Persze, a Bors szereplőinek vonásait az ideológia rajzolta vonzóvá vagy nevetségesen taszítóvá. De hát éppen azért olyan meghatóan emberi. Éppen ezért olyan tanulságos. Saj­nálnám, ha valaki úgy fogadná ezt a sorozatot, mint a „ bolse­vikok által uralt televízió” kampányfogását. De ugyanúgy saj­nálnám, ha valaki nem vette volna észre az első részben, hogy egy, a Kádár-korszak mélyén készült tévésorozat főhőse — merthogy hadifogolyként élve akar kikerülni abszurd helyze­téből —mer morfondírozni azon, hogy a kozákok vagy a vörö­sök oldalára álljon. A Borssal egyszerre kezdték el vetíteni egyébként a „közép­európai Vészhelyzetet”, az annak idején rendkívül népszerűvé vált Kórház a város szélén című sorozatot is. Az viszont, hogy az archívum poros dobozaiból ilyen eszeveszett gyorsasággal és ilyen mennyiségben kerülnek elő régi filmek, jelzi azt is, mi­re képes, pontosabban, mire nem képes ma a Magyar Televí­zió. Az mindenesetre dicséretes, hogy Bors Máté kalandjait— legalábbis a beharangozó szerint — kifejezetten a mai fiata­loknak szánva tűzte műsorára a közszolgálati tévé. Ha viszont valóban ez volt a szándék, akkor magyarázza meg már valaki, miért éjjel fél tizenkettőkor kell sugározni. Hogy a „célcso­port” az éjszakai szex- és kommandós filmek özönében éppen az MTV kettes csatornáját nézi majd, legalább anyira valószí­nűtlen, mint az, hogy „Most megcsípjük, Őszi!” — vérsé­g

Next