Zalai Hírlap, 1998. június (54. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-16 / 139. szám
4 ZALAI HÍRLAP Elnöki Városok Szövetsége (Folytatás az 1. oldalról.) A résztvevők helyi turisztikai szakemberek előadásain keresztül ismerkedtek a régió idegenforgalmával. Fekete György, a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Rt. területi egységének igazgatója a hotellánc helyi szerepét mutatta be. Többek közt beszélt Hévíz gyógyidegenforgalmáról, a fürdőváros és Keszthely egész éves kulturális kínálatairól, amelyek a Balaton-part és térsége forgalmának szezonális jellegét mérséklik. Mindezzel összefüggésben szólt a konferenciaturizmusról, aminek megfelelő feltételeket tud teremteni a Danubius Hotels. Az egyéb szálláshelyekkel, kempingekkel és a térségi turizmussal kapcsolatosan dr. Réfi Antal, a Castrum Idegenforgalmi Rt. elnöke adott tájékoztatást. A város kulturális életéről, a fesztiválokról és ezek turizmusra gyakorolt hatásáról Cséby Géza, a Goldmark Károly Művelődési Központ igazgatója beszélt. Előadás hangzott el továbbá a helyi Tourinform iroda, a Kereskedelmi és Iparkamara idegenforgalmi tagozata, valamint a közelmúltban megalakult szobakiadók egyesülete működéséről. Majd pedig dr. Bakonyi Károly szőlőnemesítő tartott ismertetőt a vidék borairól. Városnézést követően ma tárgyalnak az Elnöki Városok Szövetsége létrehozásáról, amely során szándéknyilatkozatot fogalmaznak meg a további együttműködésre vonatkozóan. A leendő nemzetközi szövetség az országok közti együttműködésre kíván összpontosítani az elnöki városok kapcsolatán keresztül, különös tekintettel a turizmus területén szerzett tapasztalatok megosztására, közös tervek kifejlesztésére a turisztika és a kultúra területén. Megvitatják továbbá azt a prospektustervezetet, amelyet rövidesen közösen adnak ki az elnöki városokban. H. Á. A delegációk tagjai a keszthelyi városházán. (Pezzetta Umberto felvétele) A megbékélés napján Talán nincs még egy olyan személyisége a magyar történelemnek, akitől annyira féltek volna politikai ellenfelei, mint Nagy Imrétől. S talán soha nem féltek tőle annyira, mint akkor, amikor már számos társával együtt rab volt. A Fő utcai börtönben 1957 telén állítólag nagy átalakítások zajlottak: egyes folyosókat falemezekkel kettéválasztottak, hogy a többi fogoly még csak véletlenül se láthassa, kit visznek kihallgatásra. Féltek tőle akkor is, amikor 1958. június 16-án az akasztófa alatt állt, immáron a Gyűjtőfogházban, a Kisfogház udvarán. Méray Tibor Nagy Imre életéről és haláláról szóló könyvében arról ír, hogy a rabokat aznap nem vitték munkára. A zárkáját senki nem hagyhatta el, az ablakon senki nem nézhetett ki, kivételesen még a reggelit is az őrök osztották szét. A hóhérnak kijelölt alezredes ódzkodott a volt miniszterelnök nyakába tenni a kötelet, mert, mint mondta, ő már akasztott minisztert, és abból is nagy baj lett, így aztán segédjének kellett végrehajtania az ítéletet. S féltek tőle akkor is, amikor már halott volt. Tetemét először valahol Budakeszin ásatták el titokban, s két vagy három évvel később ugyancsak titokban vitették át a rákoskeresztúri köztemető 301 -es parcellájába. Kádár János 31 év múlva, 1989-ben sem merte kimondani Nagy Imre nevét. Pedig valószínűleg tudta, hogy nincs vesztenivalója, legfeljebb hónapok vannak vissza az életéből. Tudta, hogy januárban Pozsgay Imre azt mondta egy rádióműsorban: népfelkelésnek látszik az, ami 1956-ban történt. Tudta, hogy március 29-én délelőtt a Minisztertanács határozatának megfelelően megkezdődött az egykori miniszterelnök és Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József holttestének kihantolása. Mégis, amikor utoljára vett részt az MSZMP Központi Bizottságának ülésén, s meglehetősen öszszefüggéstelen mondatokba igyekezett belesűríteni valamiféle számvetést, csak így bírt utalni Nagy Imrére: „azaz ember"... Az az ember pontosan 40 éve halott. Kivégzésének napja az emlékezés napja is. 1989. június 16-i újratemetésének napja pedig a szimbolikus rendszerváltásé. És elvileg a megbékélésé. A baj csak az, hogy 1956, majd később a Nagy Imre és sorstársai által tudatosan és méltósággal vállalt halál utoljára alighanem éppen 1989. június 16-án mutathatta meg valódi értelmét. Aztán rövid idő alatt cafatokra szabdalta azt, a cafatokat pedig azóta is eszközként használja a politika, így viszont kiszolgáltatottá válik, aki egyszerűen csak tudni akarja az igazságot, aki egyszerűen csak meg akarja érteni 1956 üzenetét és hinni akar abban. Gyanússá és gyanakvóvá. Ilyen helyzetben az ember bármit könnyen félreért és félremagyaráz. Könnyebben vádol és indokolatlanul is megbocsát. A legrosszabb esetben fanatikussá válik vagy félni kezd önmagától. Az egykori miniszterelnök kivégzésének 40. évfordulóján az emlékezés mellett talán nem lenne haszontalan választ keresni e két kérdés valamelyikére is: Lehetséges-e már a megbékélés? Lehetséges-e még a megbékélés? — virrasztó — KÖRKÉP Turistáknak Tourinform iroda nyílt Pannonhalmán, a községi művelődési házban. Az iroda az idegenforgalmi szezonban, október végéig áll a települést felkereső vendégek szolgálatára. Többbek között a szálláshelyekről, a túrozási lehetőségekről és a különféle kistérségi programokról tájékoztatja az érdeklődőket. Rövidesen megjelenik a pannonhalmi és a környékbeli látnivalókról tájékoztató térkép is. Zalától Szabolcsig Kétnapos művészeti fesztivált tartottak a hét végén Tiszafüreden a Nyugdíjasklubok, az Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége, valamint a tiszafüredi önkormányzat művelődési központja szervezésében. A kulturális találkozót tavaly rendezték meg először, és az akkori szerényebb program sikerén felbuzdulva bővítették az idén országos méretű seregszemlévé. A szervezők meghívására Zalától Szabolcsig tíz megyéből harmincnyolc klub csaknem ezer idős tagja randevúzott a Tisza-tó „fővárosában”. A Halastéri szabadtéri színpadon fellépők a legkülönbözőbb műfajokat képviselték: tánckarok, zene- és énekkarok, vers- és prózamondók, énekes és táncos szólisták adtak ízelítőt tudásukból. A legjobb produkciókat bemutató amatőr művészeti együtteseket és egyéni versenyzőket a záráskor megjutalmazták. 1998. június 16., KEDD Több támogatás Közhasznú foglalkoztatás a kht. keretében A zalaegerszegi önkományzat minapi közgyűlésén úgy döntött, hogy a közhasznú foglalkoztatás szervezését nem a polgármesteri hivatal keretein belül oldja meg, hanem támogatja egy erre a célra létrehozandó közhasznú társaság (kht.) megalapítását. Gazdaságilag is érdekeltek A közgyűlés már korábban döntött arról, hogy az önkormányzat foglalkoztatásból és a tartós munkanélküliség kezeléséből adódó feladatainak ellátását felülvizsgálja. A szociális és egészségügyi bizottság által készített előterjesztés egyebek között azt állapította meg, hogy az önkormányzatok gazdaságilag is érdekeltek a munkanélküliség közhasznú foglalkoztatás útján történő enyhítésében, mert ez utóbbi növelésével arányosan emelkedik a külső támogatások összege. 1997-ben például nem egészen 2 millió forint önkormányzati pénz felhasználása mellett 5,5 millió forint külső forrást lehetett hasznosítani a városi foglalkoztatásban. A kérdés csupán az volt, hogy milyen formában történjen e foglalkoztatás szervezése. A hivatali megoldás ellen szól például, hogy a foglalkoztatási pályázatokat döntő részben civil-, illetve nonprofit szervezetek számára írják ki. Ezzel szemben —állt a bizottság előterjesztésében —, a közhasznú társaság, mint évi 60-80 közhasznú munkás munkáltatója, indulhat a projekt jellegű megyei pályázatokon is, továbbá számos adó-, illeték- és vámkedvezmény is megilleti. A kht-t az elképzelések szerint az önkormányzat egyszemélyben alapítja, az ehhez szükséges pénzkeretet az 1999. évi költségvetésében biztosítja. Többe kerül, de megtérül A szociális és egészségügyi bizottság becslése szerint 11,7 millió forintra lesz szükség, ezen belül 3 milliót tesz ki a törzstőke, amiből 1 millió forint a készpénz, 2 millió a nem pénzbeni betét (iroda és berendezése). A tervezett létszámú ügyvezető, gazdasági vezető, egy alkalmazott, továbbá felügyelőbizottsági tagok, könyvvizsgálók bér- és járulékköltsége összesen 5,5 millió forintot tesz ki. Ez ugyan több mint kétszerese a hivatalon belüli megoldásénak, ám ezt bőven ellensúlyozza — állt az előterjesztésben — az államkincstártól nyerhető nagyobb összegű támogatás. (sz) Elküldték a mozdonyvezetőt „Lepsénynél még megvolt” című írásunkban (ZH 1998. június 8.) egy kuriózumnak nevezhető történet eseményeit elevenítettük fel. 1998. június 6-án, pár perccel 12.00 óra után a Zalalövőről Zalaegerszegre induló vonat motorkocsija szólóban vágtatott ki a lövői állomásról. Elfelejtette ugyanis a vezető hozzákapcsolni a két „utaskocsihoz”. A feledékeny pilóta csak Zalacsében vette észre, hogy hátul valami hiányzik. Visszafordult, összecsatolta a járgányt, majd 11 perces késéssel megérkezett a megyeszékhelyre. A MÁV Rt. a történteket kivizsgálta; a zalaegerszegi pályaudvar vontatási főnökségén megtudtuk, hogy a mozdonyvezető munkaviszonyát — 1998. június 8-án — rendkívüli felmondással megszüntették. Indok: a vasúti utasítások súlyos megszegése. Az eset részletes kivizsgálásával Beledi Istvánt, a MÁV munkatársát bízták meg, ő a következőket mondta: — Minden olyan vasutast meghallgattunk, akik az eset időpontjában szolgálatban voltak, így a zalalövői forgalmi szolgálattevőt, a váltókezelőt, a jegykezelőt. Egyértelműen megállapítottuk, hogy a motorvonat vezetője nem tartotta be a szolgálati utasításokat. Többek között még fékpróbát sem tartott. Arról nem is beszélve — ez már talán túlnő azon is, hogy elfelejtette összekapcsolni a szerelvényt —, hogy Zalalövő és Zalacséb között két megálló is van. Zalapatakaljáról és Budaiéról csak úgy indulhat el a vonat, ha a kalauz szabad jelzést ad. A jegykezelő pedig — az utasokkal együtt — a zalalövői állomáson maradt. — a — A nagykanizsai kiskastélyban klasszikus indiai zenei estet rendeztek vasárnap. A nagy sikerű műsorban fellépett Pandit Debu Chaudhuri (szitár), Prateek Chaudhuri (szitár), Somnath Mukherjee (tabla), Manjusree Chaudhuri (tampara). A művészek Szarajevóból érkeztek a dél-zalai városba, ahol az onnét elszármazott, Indiában élő és alkotó Brunner Erzsébet festőművész — akit személyesen ismernek — tiszteletére 100 perces koncertet adtak. Kézigránát robbant A debreceni kézigránátos robbantás elkövetőjét nagy erőkkel keresi a rendőrség: a hajdú-bihari rendőrfőkapitány ötvenezer forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek—közölte hétfőn Marton Sándor rendőr alezredes, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság hivatalvezetője. A részletekről a közleményből kiderül, hogy a kézigránát Debrecen keleti, családi házas övezetében robbant vasárnapra virradóig két óra körül. Az esetről csak tízórás késedelemmel, ismeretlen telefonáló értesítette a rendőrséget. A családi ház lakói, akiknek kertjébe a gránátot dobták, nem adtak olyan információkat a rendőrségnek, ami az elkövetőre vagy elkövetőkre utalna. A közlemény szerint a házban „nem magyar állampolgárok” laknak. A környékbeliek a helyszínen járt újságíróknak elmondták, hogy ukránok élnek a megtámadott épületben. A robbantás személyi sérülést nem okozott, az anyagi kár sem jelentős.