Zalai Hírlap, 1998. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-16 / 139. szám

4 ZALAI HÍRLAP Elnöki Városok Szövetsége (Folytatás az 1. oldalról.) A résztvevők helyi turisztikai szakemberek előadásain keresz­tül ismerkedtek a régió idegen­­forgalmával. Fekete György, a Danubius Szálloda és Gyógy­üdülő Rt. területi egységének igazgatója a hotellánc helyi sze­repét mutatta be. Többek közt beszélt Hévíz gyógyidegenfor­­galmáról, a fürdőváros és Keszt­hely egész éves kulturális kíná­latairól, amelyek a Balaton-part és térsége forgalmának szezoná­lis jellegét mérséklik. Mindezzel összefüggésben szólt a konfe­renciaturizmusról, aminek meg­felelő feltételeket tud teremteni a Danubius Hotels. Az egyéb szálláshelyekkel, kempingekkel és a térségi turizmussal kapcso­latosan dr. Réfi Antal, a Castrum Idegenforgalmi Rt. elnöke adott tájékoztatást. A város kulturális életéről, a fesztiválokról és ezek turizmusra gyakorolt hatásáról Cséby Géza, a Goldmark Károly Művelődési Központ igazgatója beszélt. Előadás hangzott el to­vábbá a helyi Tourinform iroda, a Kereskedelmi és Iparkamara idegenforgalmi tagozata, vala­mint a közelmúltban megalakult szobakiadók egyesülete műkö­déséről. Majd pedig dr. Bakonyi Károly szőlőnemesítő tartott is­mertetőt a vidék borairól. Városnézést követően ma tár­gyalnak az Elnöki Városok Szö­vetsége létrehozásáról, amely során szándéknyilatkozatot fo­galmaznak meg a további együttműködésre vonatkozóan. A leendő nemzetközi szövetség az országok közti együttműkö­désre kíván összpontosítani az elnöki városok kapcsolatán ke­resztül, különös tekintettel a tu­rizmus területén szerzett tapasz­talatok megosztására, közös tervek kifejlesztésére a turiszti­ka és a kultúra területén. Megvi­tatják továbbá azt a prospektus­tervezetet, amelyet rövidesen közösen adnak ki az elnöki váro­sokban. H. Á. A delegációk tagjai a keszthelyi városházán. (Pezzetta Umberto felvétele) A megbékélés napján Talán nincs még egy olyan személyisége a magyar történe­lemnek, akitől annyira féltek volna politikai ellenfelei, mint Nagy Imrétől. S talán soha nem féltek tőle annyira, mint akkor, amikor már számos társával együtt rab volt. A Fő utcai bör­tönben 1957 telén állítólag nagy átalakítások zajlottak: egyes folyosókat falemezekkel kettéválasztottak, hogy a többi fogoly még csak véletlenül se láthassa, kit visznek kihallgatásra. Fél­tek tőle akkor is, amikor 1958. június 16-án az akasztófa alatt állt, immáron a Gyűjtőfogházban, a Kisfogház udvarán. Mé­­ray Tibor Nagy Imre életéről és haláláról szóló könyvében ar­ról ír, hogy a rabokat aznap nem vitték munkára. A zárkáját senki nem hagyhatta el, az ablakon senki nem nézhetett ki, ki­vételesen még a reggelit is az őrök osztották szét. A hóhérnak kijelölt alezredes ódzkodott a volt miniszterelnök nyakába ten­ni a kötelet, mert, mint mondta, ő már akasztott minisztert, és abból is nagy baj lett, így aztán segédjének kellett végrehajta­nia az ítéletet. S féltek tőle akkor is, amikor már halott volt. Tetemét először valahol Budakeszin ásatták el titokban, s két vagy három évvel később ugyancsak titokban vitették át a rá­koskeresztúri köztemető 301 -es parcellájába. Kádár János 31 év múlva, 1989-ben sem merte kimondani Nagy Imre nevét. Pedig valószínűleg tudta, hogy nincs veszte­nivalója, legfeljebb hónapok vannak vissza az életéből. Tudta, hogy januárban Pozsgay Imre azt mondta egy rádióműsor­ban: népfelkelésnek látszik az, ami 1956-ban történt. Tudta, hogy március 29-én délelőtt a Minisztertanács határozatának megfelelően megkezdődött az egykori miniszterelnök és Malé­ter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József holt­testének kihantolása. Mégis, amikor utoljára vett részt az MSZMP Központi Bizottságának ülésén, s meglehetősen ösz­­szefüggéstelen mondatokba igyekezett belesűríteni valamiféle számvetést, csak így bírt utalni Nagy Imrére: „azaz ember"... Az az ember pontosan 40 éve halott. Kivégzésének napja az emlékezés napja is. 1989. június 16-i újratemetésének napja pedig a szimbolikus rendszerváltásé. És elvileg a megbékélé­sé. A baj csak az, hogy 1956, majd később a Nagy Imre és sors­társai által tudatosan és méltósággal vállalt halál utoljára alighanem éppen 1989. június 16-án mutathatta meg valódi értelmét. Aztán rövid idő alatt cafatokra szabdalta azt, a cafa­tokat pedig azóta is eszközként használja a politika, így vi­szont kiszolgáltatottá válik, aki egyszerűen csak tudni akarja az igazságot, aki egyszerűen csak meg akarja érteni 1956 üze­netét és hinni akar abban. Gyanússá és gyanakvóvá. Ilyen helyzetben az ember bármit könnyen félreért és félremagya­ráz. Könnyebben vádol és indokolatlanul is megbocsát. A leg­rosszabb esetben fanatikussá válik vagy félni kezd önmagától. Az egykori miniszterelnök kivégzésének 40. évfordulóján az emlékezés mellett talán nem lenne haszontalan választ keresni e két kérdés valamelyikére is: Lehetséges-e már a megbéké­lés? Lehetséges-e még a megbékélés? — virrasztó — KÖRKÉP Turistáknak Tourinform iroda nyílt Pan­nonhalmán, a községi művelő­dési házban. Az iroda az idegen­­forgalmi szezonban, október vé­géig áll a települést felkereső vendégek szolgálatára. Több­bek között a szálláshelyekről, a túrozási lehetőségekről és a kü­lönféle kistérségi programokról tájékoztatja az érdeklődőket. Rövidesen megjelenik a pan­nonhalmi és a környékbeli látni­valókról tájékoztató térkép is. Zalától Szabolcsig Kétnapos művészeti fesztivált tartottak a hét végén Tiszafüreden a Nyugdíjasklubok, az Idősek „Életet az évek­nek” Országos Szövetsé­ge, valamint a tiszafüredi önkormányzat művelő­dési központja szervezé­sében. A kulturális találkozót tavaly rendezték meg először, és az akkori sze­rényebb program sike­rén felbuzdulva bővítet­ték az idén országos mé­retű seregszemlévé. A szervezők meghívá­sára Zalától Szabolcsig tíz megyéből harminc­­nyolc klub csaknem ezer idős tagja randevúzott a Tisza-tó „fővárosában”. A Halastéri szabadtéri színpadon fellépők a leg­különbözőbb műfajokat képviselték: tánckarok, zene- és énekkarok, vers- és prózamondók, énekes és táncos szólisták adtak ízelítőt tudásukból. A legjobb produkció­kat bemutató amatőr művészeti együtteseket és egyéni versenyzőket a záráskor megjutalmaz­ták. 1998. június 16., KEDD Több támogatás Közhasznú foglalkoztatás a kht. keretében A zalaegerszegi önkom­ány­­zat minapi közgyűlésén úgy döntött, hogy a közhasznú fog­lalkoztatás szervezését nem a polgármesteri hivatal keretein belül oldja meg, hanem támo­gatja egy erre a célra létrehozan­dó közhasznú társaság (kht.) megalapítását. Gazdaságilag is érdekeltek A közgyűlés már korábban döntött arról, hogy az önkor­mányzat foglalkoztatásból és a tartós munkanélküliség kezelé­séből adódó feladatainak ellátá­sát felülvizsgálja. A szociális és egészségügyi bizottság által ké­szített előterjesztés egyebek kö­zött azt állapította meg, hogy az önkormányzatok gazdaságilag is érdekeltek a munkanélküliség közhasznú foglalkoztatás útján történő enyhítésében, mert ez utóbbi növelésével arányosan emelkedik a külső támogatások összege. 1997-ben például nem egészen 2 millió forint önkor­mányzati pénz felhasználása mellett 5,5 millió forint külső forrást lehetett hasznosítani a városi foglalkoztatásban. A kérdés csupán az volt, hogy milyen formában történjen e foglalkoztatás szervezése. A hi­vatali megoldás ellen szól pél­dául, hogy a foglalkoztatási pá­lyázatokat döntő részben civil-, illetve nonprofit szervezetek számára írják ki. Ezzel szemben —állt a bizottság előterjesztésé­ben —, a közhasznú társaság, mint évi 60-80 közhasznú mun­kás munkáltatója, indulhat a projekt jellegű megyei pályáza­tokon is, továbbá számos adó-, illeték- és vámkedvezmény is megilleti. A kht-t az elképzelések sze­rint az önkormányzat egysze­­mélyben alapítja, az ehhez szük­séges pénzkeretet az 1999. évi költségvetésében biztosítja. Többe kerül, de megtérül A szociális és egészségügyi bizottság becslése szerint 11,7 millió forintra lesz szükség, ezen belül 3 milliót tesz ki a törzstőke, amiből 1 millió forint a készpénz, 2 millió a nem pénz­­beni betét (iroda és berendezé­se). A tervezett létszám­ú ügy­vezető, gazdasági vezető, egy alkalmazott, továbbá felügyelő­bizottsági tagok, könyvvizsgáló­k bér- és járulékköltsége össze­sen 5,5 millió forintot tesz ki. Ez ugyan több mint kétszerese a hi­vatalon belüli megoldásénak, ám ezt bőven ellensúlyozza — állt az előterjesztésben — az ál­lamkincstártól nyerhető na­gyobb összegű támogatás. (sz) Elküldték a mozdonyvezetőt „Lepsénynél még megvolt” című írásunkban (ZH 1998. június 8.) egy kuriózumnak nevezhető történet eseményeit elevenítet­tük fel. 1998. június 6-án, pár perccel 12.00 óra után a Zalalövő­­ről Zalaegerszegre induló vonat motorkocsija szólóban vágta­tott ki a lövői állomásról. Elfelejtette ugyanis a vezető hozzá­kapcsolni a két „utaskocsihoz”. A feledékeny pilóta csak Za­­lacsében vette észre, hogy hátul valami hiányzik. Visszafordult, összecsatolta a járgányt, majd 11 perces késéssel megérkezett a megyeszékhelyre. A MÁV Rt. a történteket kivizsgálta; a za­laegerszegi pályaudvar vontatá­si főnökségén megtudtuk, hogy a mozdonyvezető munkaviszo­nyát — 1998. június 8-án — rendkívüli felmondással meg­szüntették. Indok: a vasúti utasí­tások súlyos megszegése. Az eset részletes kivizsgálá­sával Beledi Istvánt, a MÁV munkatársát bízták meg, ő a kö­vetkezőket mondta: — Minden olyan vasutast meghallgattunk, akik az eset időpontjában szolgálatban vol­tak, így a zalalövői forgalmi szolgálattevőt, a váltókezelőt, a jegykezelőt. Egyértelműen meg­állapítottuk, hogy a motorvonat vezetője nem tartotta be a szol­gálati utasításokat. Többek között még fékpróbát sem tar­tott. Arról nem is beszélve — ez már talán túlnő azon is, hogy el­felejtette összekapcsolni a sze­relvényt —, hogy Zalalövő és Zalacséb között két megálló is van. Zalapatakaljáról és Buda­iéról csak úgy indulhat el a vo­nat, ha a kalauz szabad jelzést ad. A jegykezelő pedig — az utasokkal együtt — a zalalövői állomáson maradt. — a — A nagykanizsai kiskastélyban klasszikus indiai zenei estet rendeztek vasárnap. A nagy sikerű műsorban fellépett Pandit Debu Chaudhuri (szitár), Prateek Chaudhuri (szitár), Somnath Muk­­herjee (tabla), Manjusree Chaudhuri (tampara). A művészek Szarajevóból érkeztek a dél-zalai városba, ahol az onnét elszármazott, Indiában élő és alkotó Brunner Erzsébet festőművész — akit személyesen ismernek — tiszteletére 100 perces koncertet adtak. Kézigránát robbant A debreceni kézigránátos rob­bantás elkövetőjét nagy erők­kel keresi a rendőrség: a haj­dú-bihari rendőrfőkapitány ötvenezer forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek—közölte hétfőn Marton Sándor rendőr alezredes, a Hajdú-Bihar Me­gyei Rendőr-főkapitányság hivatalvezetője. A részletekről a közlemény­ből kiderül, hogy a kézigránát Debrecen keleti, családi házas övezetében robbant vasárnapra virradóig két óra körül. Az eset­ről csak tízórás késedelemmel, ismeretlen telefonáló értesítette a rendőrséget. A családi ház lakói, akiknek kertjébe a gránátot dobták, nem adtak olyan információkat a rendőrségnek, ami az elkövető­re vagy elkövetőkre utalna. A közlemény szerint a házban „nem magyar állampolgárok” laknak. A környékbeliek a helyszí­nen járt újságíróknak elmond­ták, hogy ukránok élnek a meg­támadott épületben. A robban­tás személyi sérülést nem oko­zott, az anyagi kár sem jelentős.

Next