Zalai Hírlap, 2002. január (58. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-05 / 4. szám

2002. január 5., SZOMBAT ■ Varga Zsuzsa Onczay Csaba gordonkamű­vész csak a karácsony előtti napokban tért haza fél éves Egyesült Államokbeli tartóz­kodás után. Az el­múlt hónapokban a Cleveland melletti Ober­­lin zenei egye­temen csel­lót oktatott, és Starker János professzor meghívásá­ra mester­­kurzust tartott az Indiana állambe­li Bloo­ming­tonban. Hiányzott a hazai levegő és a fellépés Ezt megelőzően a „szoká­sos” turnékon vett részt Európá­ban­­ Olaszországban és Svájc­ban, valamint Japánban.­­ Életem egyik, legmozgalma­sabb és legérdekesebb éve volt a magunk mögött hagyott 2001. esztendő. Igaz, a hosszú külföldi tartózkodás után már nagyon hiányzott a hazai levegő, és be­vallom, az itteni termálfürdők is - így a világszerte ismert mű­vész, Onczay Csaba. Nemcsak a művésznek volt honvágya, de a tanítványai is nagyon hiányoltak a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Egyete­men, ahol immár harminc éve oktat. Szerencsére a 2002. évi nem kevésbé zsúfolt programja mégis lehetővé teszi, hogy visz­­szavegye a diákjait. Onczay Csaba számára a 2002. esztendő sem lesz nyugalmasabb. Nyáron visz­­szavárják Japánba, ahol Furu­­kavában tavasszal megkezdik a Liszt Ferencről elnevezett hangversenyterem építését. A projekt egyik kezdeménye­zője Onczay Csaba volt, akit a japán közönség már-már a saját művészeként tart szá­mon. Németországban felkérték egy több évre szóló nemzetközi hangversenysorozat és mester­­kurzus megszervezésére, mely­nek helyszíne a Világörökség részét képező Corvey-kastély lesz Hannover közelében. Ezen­kívül ismét meghívták egy hosszabb turnéra az Amerikai Egyesült Államokba. — Boldog va­gyok, mert sike­rült az időpon­tokat előzetesen úgy egyeztet­nem, hogy foly­tathatom a keszthelyi Festetics­­kastélyban immár tizenöt éve tartó kéthetes nyári mesterkur­zusomat. A 2001. évi ugyanis az amerikai tartózkodásom miatt elmaradt. Már alig várom, hogy ismét pódiumra léphessek a Ba­­laton-parti város hálás közön­sége előtt, amely oly sok év óta, minden alkalommal kitüntető szeretettel, figyelemmel és lelke­sedéssel fogad. Keszthelyen folytathatja a hagyo­mányossá vált mesterkurzust - Boldog vagyok, mert na­gyon sok fiatal tehetség van je­lenleg is a kezem alatt. Talán nem vagyok szerénytelen, ha el­mondom, hogy kisebbik fiam, Zoltán, aki a Nemzetközi Mahler Zenekar első csellistája, amerikai tartózkodásunk­­ alatt az én irányításommal folytatta zenei tanulmányait. Bátyja, Gá­bor más pályát választott, ő az utolsó évet végzi jogi karon. Kombájnok a Kis-Balaton jegén Az avas nádat vágás után elégetik, az iparilag hasznosíthatót eladják . Arató Lajos intha a sivata­gi show egyik részletét lát­nánk - jó, a filmet hőség­ben forgatták, amit mi lá­tunk, az mínusz tíz fokban történik -, autónk előtt fel­pattan egy őzsuta. A ked­ves kis állat menekülőre fogja, egy éles kanyarvétel közben hátsó lábai meg­csúsznak a jégen, s hófehér ülepére pottyan. Útikalau­zunk Futó Elemér, a Bala­­tonfelvidéki Nemzeti Park természetvédel­mi felügyelője is elneveti magát. Ami az elmúlt télen elmaradt, az idén bepótolható lesz. Legalábbis a szakember ebben reménykedik. - Úgy tűnik, háromszáz hektáron min­denképpen sikerül learatni a nádat, s ha to­vább tart a hideg, akár ötszáz hektáron is elvégezhetjük a felújítást. Cirka 150 hektá­ron vágják az iparilag is hasznosítható ná­dat, a többi részen a vágás után a növényt elégetjük. Természetesen minden biztonsá­gi rendszabályt szigorúan betartva tüze­lünk. Kénytelenek vagyunk ezt tenni, mert ez a nád gombás, avas, beteg. Október ele­jén már szerveztem a munkát, napokig tele­fonáltam körbe az országot. Az Alföldről idén nem jöttek, mindenki a környező tele­pülésekről - jobbára Somogyból - érkezett. A hatalmas kiterjedésű víztározó-elő­szűrő jégtükrén két hatkerekű és egy négy­kerekű Seiga kombájn, három arató-kéve­kötő gép, egy gumilánctalpas „kasza” és egy RS 09-es gép harap nap mint nap a nád­tenger­be. Futó Elemértől meg­tudjuk, hogy a madarak költőhelyeit nagy ívben kerülik, s még más óvin­tézkedést is tettek az apró termetű szárnyasok érde­kében.­­ Úgy aratnak, hogy egy-egy „tábla” között hagynak nádcsíkokat. A ragadozók elől ide tudnak menekülni a kistestű madarak. A karvalyok nem ismernek kegyelmet, tavaszra megti­zedelnék az állományt. A két évvel ezelőtt végzett felújításnak már látszik az eredménye, a szakember mutatja, hogy milyen szép címeres a nö­vény. Ami a flóra tökéletes egészségéről árulkodik.­­ Az elégetendő nád levágásáért a Nem­zeti Park fizet a vállalkozóknak, az iparilag hasznosíthatóért pedig a kombájnos ne­künk. A bevételt azonnal visszaforgatjuk, ebből fizetjük az avas részek felújítását végzőket. A kétezer hektár összterületű nö­vényzetnek a fele mindenképp lábon ma­rad, ott a következő szezonban kell vágni. A jeget egyébként nem borotválják tü­körsimára, a nád szára úgy harminc cen­timéter magasságban megmarad. Ennek szakmai indoka, hogy így olvadáskor nem kerül víz a nád szárába, ami újabb fagyás­­kor jégdugót képezne s elzárná a levegőtől a növényzet iszapban telelő gyökérzetét. A tartós hideg meghoz­ta áldásos hatását, a Kis-Balatonon egy-két helyen húsz centimé­terre is meghízott az előszűrőn a jég, de még a legvékonyabb páncél is van legalább tíz centi. „Mert a karvalyok nem ismernek kegyelmet, tizedelnének” A família összetartásához képest gyerekjáték a mission impossible... A fogyasztható családi kémfilm, neves rendezővel turbósítva ■ Magyar Hajnalka Ha egy gyerek úgy kezd mesélni a családjáról, hogy anyukém és apukém nagyon szeretik egymást, megeshet, hogy sürgősen kiszáll a gyámhatóság... - Most lehúzom a kakit! — közli lágy hangon az intelli­gens WC a nyolcéves kisfiú­val. A csevegő kagylóra nagy szükség mutatkozik a high­­tech járműben, hiszen Öcsi és nővére, Carmen üldözői elől hatig­ azt nyi­­menekül. Történetünkben kissé latkozta leg­megbillent a két kisdiák napi­ újabb, kém­rendje, de megesik az ilyen, ha kölykök ét­­az ember szülei titkos szuperké­­mű filmjéről, mek. Helyesebben azok voltak, hogy az ötle­­tig ádáz ellenfélből előbb sze­­tel javát saját relmespárrá, majd aggodalmas, élményeiből megfontolt szülővé nem váltak, merítette. A Feladták a szakmát, békésen családi kém­pergették a nyugdíjas kémek film jeleneteit szürke hétköznapjait, míg egy­ elnézve aligha szer csak utánuk nyúlt a múlt... talál ezután Robert Rodriguez rendező pótmamát ha­­(Desperado, Alkonyattól pirka- rom fia mellé. „Apukém” A történet ten­szerepében gelye ugyanis Antonio Ban­­a körül forog, de ras néz miként mentik szembe a go- meg a gyere­nosszal. A kék a kissé sztár készsége- berozsdáso­sen tálalja a fi­­dott szülőket gura macsó és az életvesze­gyengéd vona­­delemből, no sait egyaránt, meg a világ jobbik felét a fortyogó ár­mánytól. A két szende csemete (az egyik bepisil éjszakánként, a másik szemölcsöket növeszt fé­lelmében), miután rádöbben a zord valóra, pillanatok alatt fel­nő a feladathoz. Naná, hiszen nem akárkiket kell kihúzni a csávából, a büszke apát Antonio Banderas, a bájos anyát Carla Gugino alakítja. A szunnyadó kémgének egy villanás alatt működésbe lépnek, a gye­rekek olyan rátermettséggel bánnak a James Bond eszköz­tárát megszégyenítő szuper­­kütyükkel, hogy közben alig bírjuk nyomon követni a kis­sé kapkodós sztorit. Az ak­ciódús történet kifejezetten szellemesen indul, ám sajna ellaposodik a nagy igyeke­zetben. Néhány piros pontot Banderas kém­cső­be húzza a nézőt mindenesetre megérdemel, már csak azért is, mert rávilá­gít, semmivel sem nehezebb megváltani a világot, mint összetartani egy családot. HÉTVÉGE ZALAI HÍRLAP . Müzlivel nem menne­ ­ Öt évvel ezelőtt vettem Olaszor­szágban a gépét, forintban számítva úgy félmillióba került — állítja meg pöfögő masináját a balatonszent­györgyi Mazzag Tamás. — Eredeti­leg gabona aratására készült, némi módosítással alakítottam úgy, hogy „jó legyen” a nádra. Hogy egyéb­ként mi a foglalkozásom? Akár hiszi, akár nem, tavasszal, nyáron és ősz­szel is ezzel a növénnyel szorgosko­dom. Ugyanis tetőnádazó a foglal­kozásom. Van keletje a nádtetőnek, bár tavaly jóval kevesebb megren­delést kaptam, mint az elmúlt esz­tendőkben. Sajnos sok a fusizó, ők pedig jóval kevesebb munkadíjat kérnek, mint az iparosok. Persze a munkájuk minősége is olyan, mint a tarifájuk... A nádtető különben na­gyon praktikus, szépen is néz ki, főleg hétvégi házaknál, hegyi pincéknél, csárdáknál kérik, hogy ebből készül­jön a tető. Amit nyáron egy szál nad­rágban ügyeskedek össze. Most fel­vettem három nadrágot, felül pedig nyolc réteg ruha melegít. Cudar hideg van. A tarisznyámban az ebé­dem, szalonna, füstölt kolbász, csu­pa jó kis zsíros falat. Ezt a munkát müzlivel bizony aligha végezném.

Next