Zalai Hírlap, 2002. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-04 / 232. szám

2002. október 4., PÉNTEK Mi lapul a százéves lepedő alatt? Csatár Rezső népi iparművész és Alexandra közös kiállítása a Hevesi-iskola galériájában ■ Kelemen Valéria Nagykanizsa - Mázas fali­tányérok, bugyigás korsók, bögrék, hamutartók, gyer­tyatartók, s még számos ér­dekes fazekas termék díszíti a Hevesi Sándor Általános Iskola galériáját, ahol Csótár Rezső és unokája, Dormán Alexandra kiállítása látható. Az Aranykéz-díjas népi ipar­művész, Csótár Rezső Szent­­györgyvölgyön olyan fazekas családba született, ahol apáról fiúra szállt a mesterség. Miköz­ben igyekszik a kor igényeinek megfelelni, vigyáz arra is, hogy az elődeitől örökölt ősi forma­világot megőrizve készítse al­kotásait. A munkáját segítő fe­leségét (aki kerámiái nagy ré­szét díszíti) anyósa tanította meg az írókával való festésre, az eredeti motívumokra — tudtuk meg a „Csak tiszta forrásból” cí­mű kiállítás keddi megnyitóját megelőző délelőttön, amit a mester és unokája a hevesis diá­kok körében töltött. - Már a dédapám is fazekas volt, s én e csodálatos mes­terség fortélyait édesapámtól, Csatár Gézától tanultam meg — idézi a kezdeteket a népi ipar­művész, akinek a fazekasság nem csak megélhetést jelent, ez teszi teljessé az életét. Szá­mos szakmai elismerésre, köztük a legfrissebbre, a Népi Iparművészek Kamarájától az idei nyáron átvett Aranykéz­díjra lehet büszke. Ezek ter­mészetesen nagy örömmel töl­tik el, s arra ösztönzik, hogy alkotásaival mindig megfeleljen a díjak követelte elvárásoknak. A boldogságot azonban - ahogy az unokájára tekintő csillogó szempár is elárulja — mégsem ez jelenti Csatár Rezső számára. - Minden kitüntetésnél töb­bet ér nekem, hogy kisebbik uno­kám, a 11 éves Alexandra szíve­sen áll saját korongja mellé, s nagy ügyességgel formálja szép alkotásait - állítja a büszke nagypapa, miközben szeretettel mosolyog a mellette álló kis­lányra, akivel közösen először állít ki. - Szandit a legjobb tudá­som szerint igyekszem bevezetni a fazekas mesterség elődeimtől megtanult titkaiba, hiszen na­gyon örülnék, ha ő lenne a kö­vetkező láncszeme a Csótár fa­zekas-dinasztiának. Szívet me­lengető érzés, hogy ezen a kani­zsai kiállításon velem együtt a kisunokám is bemutatkozhat. Csótárék szentgyörgyvölgyi fazekasműhelyében (ahol cso­portokat is fogadnak) eddig há­rom kemence és négy lábkorong volt, ám az unoka nemrég kapott szülinapjára egy új lábkorongot. Hét közben az egerszegi Lan­­dorhegyi-iskola ötödik osztá­lyába járó kislány nem tud el­menni a papához, olyankor a „kincs”, a korong egy százéves lepedővel van letakarva, ugyan­is más nem használhatja. Alexandra egyébként nem csak az elfogult nagypapa sze­rint ügyes, a kanizsai suliban ki- kedvenc, gyertyatar­tó saját motívummal állított alkotásairól a kortársai és a felnőttek is elismerően szól­tak. A kislány elárulta: kedven­ce a gyertyatartó és a váza - per­sze saját motívumokkal díszítve s minden vágya, hogy igazi fazekas legyen belőle, saját mű­hellyel. — Hogy mi kell a korongozás­hoz? - kérdez vissza Csatár Re­zső. - Elsősorban jó minőségű agyag. Ahol nagyapám és apám bányászták, onnan szerzem be én is. Miután kibányászom, otthon vízzel keverem, nagy gépeken át­darálom, s már lehet is vele dol­gozni. Azután pedig csak a fantá­zia szab határt az alkotásoknak... Csatár Rezső unokájával, Dormán Alexandrával korongozik Fotó: Szakony Attila Utalják az emelt béreket (Folytatás az 1. oldalról.) - Elvileg az idősebb korosztály rosszabbul járt - mondja. - Bár én is ebbe tartozom, s ugyan nem számoltam ki pontosan, de azt hi­szem megkaptam az ígért emelést. Nemes Erika tíz éve dolgozik pedagógusként. - Elégedett vagyok. Ötven százalékkal emelkedett az alapfi­zetésem, de a végösszegen ez nem látszik, mivel a pótlékok nem nőt­tek - mondta az Ady-iskola taná­ra. Hozzátette: abból adódnak a félreértések, hogy sokan csak a számlájukra utalt összeget nézik, amiben viszont nem jelentkezik az ötvenszázalékos emelkedés, pontosan a pótlékok miatt. A lenti Gönczi Ferenc Gimná­zium és Szakközépiskolában át­lagosan 46 százalékkal nőttek szeptembertől a bérek. A matematikát és fizikát tanító Kovács Istvánná fizetésemelése sem éri el az ötven százalékot, ennek ellenére nem panaszkodik. - Örülök annak, hogy egyálta­lán gondoltak a közalkalmazotti szférában dolgozókra - mondja. - Ilyen mértékű fizetésemelésre, amióta dolgozom, még nem ke­rült sor. Ráadásul az előrejelzés­sel ellentétben a kötelező óraszá­mok sem emelkedtek. A lenti középiskolában a két diplomával rendelkező, főiskolai végzettséggel nyelvet és kész­ségtantárgyat tanító pedagógu­sok jártak a legrosszabbul. Közé­jük tartozik Viereck Ildikó, aki je­lenleg német nyelvet oktat. - Több mint 15 éve vagyok a pá­lyán, mégis 6 ezer forinttal keve­sebb a fizetésem, mint annak a pályakezdő kolléganőnek, akinek egyetemi végzettsége van - pa­naszkodik. - Igazságtalan és kel­lőképpen nem átgondolt a rend­szer, emiatt bérfeszültséget okoz. Az ifjabb generáció képviselői közé tartozó Hantos András vi­szont üdvözítőnek tartja, hogy ezúttal kedvezőbb helyzetbe ke­rültek, hiszen az egy évvel ezelőtt kézhez kapott 50-60 ezer forint­ból megélni is nehéz volt, nem­hogy családot alapítani. - Aki három-négy ezer forint miatt kritizál, az a lényegét nem látja a reformnak - tette hozzá Berkes Gábor. - A fizetésemelés­sel az oktatásügy alapvető prob­lémája azonban nem oldódik meg. A diákok, főleg az általános iskolákban tanulók leterheltségét is csökkenteni kellett volna. Arról, hogy a kanizsai diákok okításáért felelősök mennyire elégedettek a pedagógus-bér­emeléssel, elsőként a Veszprémi Egyetem kihelyezett képzési he-Vélemény ■■■■■■ Aki 3-4000 forint miatt kri­tizál, a lényeget nem látja igen oktató egyetemi tanársegé­det, Bajzek Beátát faggattuk. - A fizetésem úgy 50 százalék­kal nő, aminek természetesen na­gyon örülök, hisz egy fiatal pá­lyakezdőnek anyagilag is nehéz önállósodnia — kezdte. - Min­denképpen az oktatásban látom a jövőt, így remélem ezáltal a tár­sadalom által is megbecsültebbé válik majd ez a szakma. Simon Eszter, a Zrínyi Miklós Általános Iskola szabadidő-szer­vezője környezetében mindenki elégedetten fogadta a béremelést. - Ifjú házas vagyok, így na­gyon jól jött ez a pénz, minden fo­rintnak megvan a helye - mondta. A Farkas Ferenc Városi Zene­iskola hegedűtanára, Varga Regi­na boldogan osztja meg velünk az örömhírt, hogy keresete bruttó 64 ezerről 104 ezerre emelkedett. - Nem is jöhetett volna jobbkor ez az emelés, hiszen nemrég vet­tünk fel kölcsönt lakásvásárlásra - mondta. - Azzal, hogy növeke­dett a fizetésem, a törlesztésen kí­vül lakásszépítésre is jut majd. KULTÚRA ZALAI HÍRLAP . Alkotói pályázat nyugdíjasoknak Zalaegerszeg (m. h.) — A Gönczi AMK, a nyug­díjasklubok, valamint az Életet az éveknek Zala megyei szövetsége amatőr alkotói pályázatot hirdet nyugdíjasok számára. A szervezők képző- és ipar­művészet (festmény, kis­plasztika, bőr, kerámia, textil stb.) valamint nép­művészet (hímzés, szövés, csipkeverés, batikolás, fafaragás, kerámia, gyer­mekjátékok stb.) kategó­riában várják az utóbbi két évben született, egyéb ki­állításon még be nem mu­tatott munkákat. A bekül­dött alkotásokat szakmai zsűri bírálja el, a legjob­­bakból október 30-án kiál­lítás nyílik. A pályázati munkákat - nevezési lap­pal együtt - október 15-18 között kell leadni a Gönczi Ferenc ÁMK-ban. Fesztiváldíjak Budapest (mti) - Bronz Kamera 300 díjat nyert Ka­­mondi Zoltán Kísértések című munkája a macedó­niai Manaki Brothers Film­­fesztiválon. Sopsits Árpád Torzók című alkotása négy kategóriában is a legjobb­nak bizonyult a kanadai Rimouskiban megrendezett Carroussel Nemzetközi If­júsági Filmfesztiválon: a CIFEJ trófea mellett a leg­jobb játékfilmet, forgató­­könyvet és alakítást elisme­rő díjat is elnyerte. „Nem élhetek más szívével, lelkével” Németh János keramikus-szobrászművész Gyökerek című önéletrajzi kötetéről ■ Magyar Hajnalka Zalaegerszeg - Németh Já­nos keramikusművész csa­ládról, mesterségről, művé­szetről vallott gondolatai szé­pen gondozott kötetben láttak napvilágot a közelmúltban. A földszintes, oromfalas ház, ahol 1934. március 16-án meg­született, a gróf Apponyi Albert (ma Mártírok) utcában állt. A kapubejárat felett óriási festett tábla hirdette a család mestersé­gét: „Németh Gábor és Fiai Agyagáru és Cserépkályha ké­szítők. Kitüntetve az Országos Ezredévi Kiállításon.” E nyitó­képpel indul a Gyökerek című önéletrajzi munka, ami Németh János személyes sorsán túl bete­kintést enged az alkotások meg­születésének műhelytitkaiba, a művésztársakkal ápolt kapcsolatok­ba, a külföldi uta­zások tapaszta­lataiba, egyszó­val emberközelbe hozza e tartalmas, gazdag pálya ezer­színű élménycsok­rát. Az olvasmá­nyos sorsvázlat kiadója a Zala Megyei Múzeu­mok Igazgatósága (egyelőre itt sze­rezhető be), szer­kesztője pedig Megyeri Anna tör­ténész-muzeoló­gus, aki ebbéli rá­termettségét már bebizonyította az Utcák, terek cí­mű helytörténe­ti képeskönyvvel. A város múltjá­val, ipartörténetével foglalkozó szakem­berként már koráb­ban is szellemi kö­zelségben tudhatta Németh Jánost és felmenőit, így eleve nem volt idegen számára a téma.­­ Két éve, amikor adatokat gyűjtöttem a családról, János elmesélte, hogy jó ideje jegyezgeti már emlékeit, egy László Gyula ré­gészprofesszortól kapott üres könyv­be - eleveníti fel a kezdeteket Megye­ri Anna. - Fel­ajánlottam, estén­ként barátságból le­gépelem a kézzel írt szöveget, így is történt, gépelés közben nagyon jól szórakoztam János ízes sorain, szinte átéltem utazásait, élményeit. Törvény­­szerű volt, hogy megfogalma­zódjék az ötlet, de jó lenne mind­ezt könyv formájában közkinc­­csé tenni. Támogató is került, egyebek mellett a millecentená­­riumi közalapítvány jóvoltából, s a vigadóbeli tárlat megnyitó­jára nagy rohammal ugyan, de elkészült a mű. Hozzátehetjük, az olvasó nagy örömére, hiszen a könyv kellemesen ötvözi a napló köz­vetlenségét és az elemzések tárgyszerűségét. Megelevene­dik a kisfiú, aki mindig kiszaladt az öntözőautó elé, hogy lábát a vízsugárba mártsa, a legényke, akit édesanyja nehéz szívvel en­gedett el az Iparművészeti Főis­kolára, a fiatalember, akinek Borsos Miklós igazgatta lépteit, s az érett művész, aki magáénak tudhatta egye­bek mellett Ke­­resztury Dezső, Somogyi József, Juhász Ferenc és Csekovszky Árpád barátságát. A kötetet Kostyál László művészettörté­nész tanulmánya, az alkotóról megjelent publikációk csokro­s kiállításainak, díjainak lajstro­ma teszi teljessé. És persze a mű­­vek, a Kakastól (1959) a Csoda­­szarvas legendáig (2001), ame­lyek Zóka Gyula érzékeny ka­merája jóvoltából színben és plasztikusságban egyaránt az eredetiekkel vetekszenek. A könyv kellemesen ötvözi a közvetlen és a tárgyszerű stílust Főiskolai műterme 1959-ben, előtérben a legendás Kakas Szicíliai tanulmányúton, 1993-ban

Next