Zalai Hírlap, 2002. október (58. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-04 / 232. szám
2002. október 4., PÉNTEK Mi lapul a százéves lepedő alatt? Csatár Rezső népi iparművész és Alexandra közös kiállítása a Hevesi-iskola galériájában ■ Kelemen Valéria Nagykanizsa - Mázas falitányérok, bugyigás korsók, bögrék, hamutartók, gyertyatartók, s még számos érdekes fazekas termék díszíti a Hevesi Sándor Általános Iskola galériáját, ahol Csótár Rezső és unokája, Dormán Alexandra kiállítása látható. Az Aranykéz-díjas népi iparművész, Csótár Rezső Szentgyörgyvölgyön olyan fazekas családba született, ahol apáról fiúra szállt a mesterség. Miközben igyekszik a kor igényeinek megfelelni, vigyáz arra is, hogy az elődeitől örökölt ősi formavilágot megőrizve készítse alkotásait. A munkáját segítő feleségét (aki kerámiái nagy részét díszíti) anyósa tanította meg az írókával való festésre, az eredeti motívumokra — tudtuk meg a „Csak tiszta forrásból” című kiállítás keddi megnyitóját megelőző délelőttön, amit a mester és unokája a hevesis diákok körében töltött. - Már a dédapám is fazekas volt, s én e csodálatos mesterség fortélyait édesapámtól, Csatár Gézától tanultam meg — idézi a kezdeteket a népi iparművész, akinek a fazekasság nem csak megélhetést jelent, ez teszi teljessé az életét. Számos szakmai elismerésre, köztük a legfrissebbre, a Népi Iparművészek Kamarájától az idei nyáron átvett Aranykézdíjra lehet büszke. Ezek természetesen nagy örömmel töltik el, s arra ösztönzik, hogy alkotásaival mindig megfeleljen a díjak követelte elvárásoknak. A boldogságot azonban - ahogy az unokájára tekintő csillogó szempár is elárulja — mégsem ez jelenti Csatár Rezső számára. - Minden kitüntetésnél többet ér nekem, hogy kisebbik unokám, a 11 éves Alexandra szívesen áll saját korongja mellé, s nagy ügyességgel formálja szép alkotásait - állítja a büszke nagypapa, miközben szeretettel mosolyog a mellette álló kislányra, akivel közösen először állít ki. - Szandit a legjobb tudásom szerint igyekszem bevezetni a fazekas mesterség elődeimtől megtanult titkaiba, hiszen nagyon örülnék, ha ő lenne a következő láncszeme a Csótár fazekas-dinasztiának. Szívet melengető érzés, hogy ezen a kanizsai kiállításon velem együtt a kisunokám is bemutatkozhat. Csótárék szentgyörgyvölgyi fazekasműhelyében (ahol csoportokat is fogadnak) eddig három kemence és négy lábkorong volt, ám az unoka nemrég kapott szülinapjára egy új lábkorongot. Hét közben az egerszegi Landorhegyi-iskola ötödik osztályába járó kislány nem tud elmenni a papához, olyankor a „kincs”, a korong egy százéves lepedővel van letakarva, ugyanis más nem használhatja. Alexandra egyébként nem csak az elfogult nagypapa szerint ügyes, a kanizsai suliban ki- kedvenc, gyertyatartó saját motívummal állított alkotásairól a kortársai és a felnőttek is elismerően szóltak. A kislány elárulta: kedvence a gyertyatartó és a váza - persze saját motívumokkal díszítve s minden vágya, hogy igazi fazekas legyen belőle, saját műhellyel. — Hogy mi kell a korongozáshoz? - kérdez vissza Csatár Rezső. - Elsősorban jó minőségű agyag. Ahol nagyapám és apám bányászták, onnan szerzem be én is. Miután kibányászom, otthon vízzel keverem, nagy gépeken átdarálom, s már lehet is vele dolgozni. Azután pedig csak a fantázia szab határt az alkotásoknak... Csatár Rezső unokájával, Dormán Alexandrával korongozik Fotó: Szakony Attila Utalják az emelt béreket (Folytatás az 1. oldalról.) - Elvileg az idősebb korosztály rosszabbul járt - mondja. - Bár én is ebbe tartozom, s ugyan nem számoltam ki pontosan, de azt hiszem megkaptam az ígért emelést. Nemes Erika tíz éve dolgozik pedagógusként. - Elégedett vagyok. Ötven százalékkal emelkedett az alapfizetésem, de a végösszegen ez nem látszik, mivel a pótlékok nem nőttek - mondta az Ady-iskola tanára. Hozzátette: abból adódnak a félreértések, hogy sokan csak a számlájukra utalt összeget nézik, amiben viszont nem jelentkezik az ötvenszázalékos emelkedés, pontosan a pótlékok miatt. A lenti Gönczi Ferenc Gimnázium és Szakközépiskolában átlagosan 46 százalékkal nőttek szeptembertől a bérek. A matematikát és fizikát tanító Kovács Istvánná fizetésemelése sem éri el az ötven százalékot, ennek ellenére nem panaszkodik. - Örülök annak, hogy egyáltalán gondoltak a közalkalmazotti szférában dolgozókra - mondja. - Ilyen mértékű fizetésemelésre, amióta dolgozom, még nem került sor. Ráadásul az előrejelzéssel ellentétben a kötelező óraszámok sem emelkedtek. A lenti középiskolában a két diplomával rendelkező, főiskolai végzettséggel nyelvet és készségtantárgyat tanító pedagógusok jártak a legrosszabbul. Közéjük tartozik Viereck Ildikó, aki jelenleg német nyelvet oktat. - Több mint 15 éve vagyok a pályán, mégis 6 ezer forinttal kevesebb a fizetésem, mint annak a pályakezdő kolléganőnek, akinek egyetemi végzettsége van - panaszkodik. - Igazságtalan és kellőképpen nem átgondolt a rendszer, emiatt bérfeszültséget okoz. Az ifjabb generáció képviselői közé tartozó Hantos András viszont üdvözítőnek tartja, hogy ezúttal kedvezőbb helyzetbe kerültek, hiszen az egy évvel ezelőtt kézhez kapott 50-60 ezer forintból megélni is nehéz volt, nemhogy családot alapítani. - Aki három-négy ezer forint miatt kritizál, az a lényegét nem látja a reformnak - tette hozzá Berkes Gábor. - A fizetésemeléssel az oktatásügy alapvető problémája azonban nem oldódik meg. A diákok, főleg az általános iskolákban tanulók leterheltségét is csökkenteni kellett volna. Arról, hogy a kanizsai diákok okításáért felelősök mennyire elégedettek a pedagógus-béremeléssel, elsőként a Veszprémi Egyetem kihelyezett képzési he-Vélemény ■■■■■■ Aki 3-4000 forint miatt kritizál, a lényeget nem látja igen oktató egyetemi tanársegédet, Bajzek Beátát faggattuk. - A fizetésem úgy 50 százalékkal nő, aminek természetesen nagyon örülök, hisz egy fiatal pályakezdőnek anyagilag is nehéz önállósodnia — kezdte. - Mindenképpen az oktatásban látom a jövőt, így remélem ezáltal a társadalom által is megbecsültebbé válik majd ez a szakma. Simon Eszter, a Zrínyi Miklós Általános Iskola szabadidő-szervezője környezetében mindenki elégedetten fogadta a béremelést. - Ifjú házas vagyok, így nagyon jól jött ez a pénz, minden forintnak megvan a helye - mondta. A Farkas Ferenc Városi Zeneiskola hegedűtanára, Varga Regina boldogan osztja meg velünk az örömhírt, hogy keresete bruttó 64 ezerről 104 ezerre emelkedett. - Nem is jöhetett volna jobbkor ez az emelés, hiszen nemrég vettünk fel kölcsönt lakásvásárlásra - mondta. - Azzal, hogy növekedett a fizetésem, a törlesztésen kívül lakásszépítésre is jut majd. KULTÚRA ZALAI HÍRLAP . Alkotói pályázat nyugdíjasoknak Zalaegerszeg (m. h.) — A Gönczi AMK, a nyugdíjasklubok, valamint az Életet az éveknek Zala megyei szövetsége amatőr alkotói pályázatot hirdet nyugdíjasok számára. A szervezők képző- és iparművészet (festmény, kisplasztika, bőr, kerámia, textil stb.) valamint népművészet (hímzés, szövés, csipkeverés, batikolás, fafaragás, kerámia, gyermekjátékok stb.) kategóriában várják az utóbbi két évben született, egyéb kiállításon még be nem mutatott munkákat. A beküldött alkotásokat szakmai zsűri bírálja el, a legjobbakból október 30-án kiállítás nyílik. A pályázati munkákat - nevezési lappal együtt - október 15-18 között kell leadni a Gönczi Ferenc ÁMK-ban. Fesztiváldíjak Budapest (mti) - Bronz Kamera 300 díjat nyert Kamondi Zoltán Kísértések című munkája a macedóniai Manaki Brothers Filmfesztiválon. Sopsits Árpád Torzók című alkotása négy kategóriában is a legjobbnak bizonyult a kanadai Rimouskiban megrendezett Carroussel Nemzetközi Ifjúsági Filmfesztiválon: a CIFEJ trófea mellett a legjobb játékfilmet, forgatókönyvet és alakítást elismerő díjat is elnyerte. „Nem élhetek más szívével, lelkével” Németh János keramikus-szobrászművész Gyökerek című önéletrajzi kötetéről ■ Magyar Hajnalka Zalaegerszeg - Németh János keramikusművész családról, mesterségről, művészetről vallott gondolatai szépen gondozott kötetben láttak napvilágot a közelmúltban. A földszintes, oromfalas ház, ahol 1934. március 16-án megszületett, a gróf Apponyi Albert (ma Mártírok) utcában állt. A kapubejárat felett óriási festett tábla hirdette a család mesterségét: „Németh Gábor és Fiai Agyagáru és Cserépkályha készítők. Kitüntetve az Országos Ezredévi Kiállításon.” E nyitóképpel indul a Gyökerek című önéletrajzi munka, ami Németh János személyes sorsán túl betekintést enged az alkotások megszületésének műhelytitkaiba, a művésztársakkal ápolt kapcsolatokba, a külföldi utazások tapasztalataiba, egyszóval emberközelbe hozza e tartalmas, gazdag pálya ezerszínű élménycsokrát. Az olvasmányos sorsvázlat kiadója a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága (egyelőre itt szerezhető be), szerkesztője pedig Megyeri Anna történész-muzeológus, aki ebbéli rátermettségét már bebizonyította az Utcák, terek című helytörténeti képeskönyvvel. A város múltjával, ipartörténetével foglalkozó szakemberként már korábban is szellemi közelségben tudhatta Németh Jánost és felmenőit, így eleve nem volt idegen számára a téma. Két éve, amikor adatokat gyűjtöttem a családról, János elmesélte, hogy jó ideje jegyezgeti már emlékeit, egy László Gyula régészprofesszortól kapott üres könyvbe - eleveníti fel a kezdeteket Megyeri Anna. - Felajánlottam, esténként barátságból legépelem a kézzel írt szöveget, így is történt, gépelés közben nagyon jól szórakoztam János ízes sorain, szinte átéltem utazásait, élményeit. Törvényszerű volt, hogy megfogalmazódjék az ötlet, de jó lenne mindezt könyv formájában közkinccsé tenni. Támogató is került, egyebek mellett a millecentenáriumi közalapítvány jóvoltából, s a vigadóbeli tárlat megnyitójára nagy rohammal ugyan, de elkészült a mű. Hozzátehetjük, az olvasó nagy örömére, hiszen a könyv kellemesen ötvözi a napló közvetlenségét és az elemzések tárgyszerűségét. Megelevenedik a kisfiú, aki mindig kiszaladt az öntözőautó elé, hogy lábát a vízsugárba mártsa, a legényke, akit édesanyja nehéz szívvel engedett el az Iparművészeti Főiskolára, a fiatalember, akinek Borsos Miklós igazgatta lépteit, s az érett művész, aki magáénak tudhatta egyebek mellett Keresztury Dezső, Somogyi József, Juhász Ferenc és Csekovszky Árpád barátságát. A kötetet Kostyál László művészettörténész tanulmánya, az alkotóról megjelent publikációk csokros kiállításainak, díjainak lajstroma teszi teljessé. És persze a művek, a Kakastól (1959) a Csodaszarvas legendáig (2001), amelyek Zóka Gyula érzékeny kamerája jóvoltából színben és plasztikusságban egyaránt az eredetiekkel vetekszenek. A könyv kellemesen ötvözi a közvetlen és a tárgyszerű stílust Főiskolai műterme 1959-ben, előtérben a legendás Kakas Szicíliai tanulmányúton, 1993-ban