Zalai Hírlap, 2006. február (62. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-14 / 38. szám

2006. FEBRUÁR 14., KEDD Akinek a jazz igazán bejött Szőke Nikoletta férjének köszönheti a műfajt Kelemen Valéria Nagykanizsa - A Mont­­reux-i jazz énekverseny győztese, Szőke Nikoletta és együttese minapi kon­certjére zsúfolásig telt a Móricz Zsigmond Műve­lődési Ház jazzklubja, ahol a közönség soraiban a kiváló jazzénekes több zalai rokonát is láthattuk. A csaknem két évtizede Budapesten élő Szőke Niko­letta 1983-ban született Zala­egerszegen, s bár kislány kora óta folyamatosan énekelt, in­tézményi keretek kö­zött későn kezdte. Rá­adásul nála fordítva történt minden, előbb volt fellépése, aztán kezdett énekelni ta­nulni­­ a pozitív visz­­szajelzések miatt. - Mivel zenész csa­ládba születtem, nem volt nagy dolog, hogy folyton éne­kelek - mondta Nikoletta. - Apám cimbalmon játszik, hallotta, hogy van érzékem hozzá, de a szüleim szerették volna, ha van valami konkrét végzettségem, ezért előbb egy közgazdaságiban leérettsé­giztem, s külkereskedelmi ügyintéző képesítést szerez­tem. A saját szalagavatómon énekeltem először közönség előtt, majd a Thália Színház­ban volt egy fiatal tehetsége­ket bemutató koncert, ahol nagy sikerem volt. Úgy gon­doltam, ha ennyire jó véle­ménnyel vannak rólam a ze­nészek, akkor érdemes profi módon csinálni, mert amúgy sem szeretem a félmunkát. Szőke Nikoletta akkor még popszámokat énekelt, ám az ott megismert, klasszikus bő­gőn és basszusgitáron játszó Barcza Horváth József hatá­sára (aki azóta már a férje) át­nyergelt a jazz műfajra, s Wi­nand Gáborhoz iratkozott be énekelni. Nála tanult több „Saját szalagavatómon énekeltem legelőször nagyobb közönség előtt" mint 3 évig, majd 2005 janu­árjától klasszikus énekórákra jár Bikfalvy Júliához, aki Rost Andreát is tanította. Nem akar változtatni a műfajon, de sze­rinte a jazzéneknek ugyan­olyan fontos része az ének­technika, mint az operaének­lésnek a skála, ezért tanul Bik­falvy Júliánál. Na meg persze azért, hogy énektechnikáját a lehető legmagasabb szintre fejlessze. - A Szőke Nikoletta & Jazz Clusive a férjemmel kö­zös zenekar, ám mégsem ját­szunk mindig együtt, hiszen vannak olyan formációk, aho­va őt hívják játszani, s vannak, ahova engem - folytatta Niki. - A férjemnek köszönhetem a jazz műfajt, melybe nyomban beleszerettem. Amúgy is imp­­rovizatív alkat vagyok, s na­gyon tetszik, hogy itt kiélhe­tem ezt a hajlamomat. A hangszínem és az egész beál­lítottságom abszolút ez a vi­lág, az ilyen mélyebb műfaj­ban ki tudom fejezni magam. Szőke Nikoletta a ha­gyományos standard éneklést műveli: örök­zöldekkel, jazz-stan­­dardekkel, s nem is akárhogyan! Első nagy nemzetközi sike­reként tavaly nyáron megnyerte a Mont­­reux-i Jazz Festival keretében rendezett énekver­senyt, s a közönségdíjat is. A győzelem elsősorban meg­könnyebbülést hozott neki, mivel nem akart csalódást okozni a benne bízókban, rá­adásul a Montreux-i gitár- és zongoraverseny győztesével egyetemben meghívást kapott a 2006. január 11-14. közt rendezett New York-i Jazz­­oktatási Világszövetség Kon­ferenciájára. A világ legna­gyobb jazz-zenei találkozója­ként számon tartott konferen­cián első alkalommal lépett fel magyar énekes. - A New York-i találkozó nagyon nagy élményt jelentett számomra - mesélte Niki. - Rengeteg nyitott órát, mini­kurzust tartottak a zenészek, amikre bárki bemehetett. Volt egy hatalmas jazzkiállítás, s rengeteg koncert. Idén a fő attrakció a Chick Corea-Ed­die Gomez-Jack DeJohnette trió volt, mely speciálisan erre a konferenciára állt össze. Két koncerten is énekeltem, a konferencia helyszínén, s a Lincoln Centerben. Vannak számok, amiket Szakcsi Lakatos Róbert és Barcza Horváth József kifeje­zetten Nikinek írt. Hárman csinálnak egy új produkciót, melynek műsora most alakul. Ebből először szeretnének egy lemezt, s utána kezdik a fellépéseket. - Jó lenne az elért sikereket stabilizálni, s kialakítani egy kis nemzetközi átjárást, több külföldi koncerttel - mondja búcsúzóul. - Magyarorszá­gon is szeretnék minél több helyre eljutni, sok embernek énekelni. Az eddigi fellépé­sek igazolják, erre a műfajra van közönség, ezért is kell te­ret adni a jazznek. New York után a nagykanizsai színpadon a zalai születésű ifjú énekes, Szőke Nikoletta KULTÚRA Fiatalemberek az intarzia bűvöletében Hadnagy György tanítványainak munkáiból nyílt kiállítás az elmúlt héten a Deák-iskolában Péter Gyöngyi Zalaegerszeg - Nem csak a szakma alapjait igye­keznek elsajátítani, de rá­leltek a mesterségben rejlő egyéb lehetőségek­re is. Ennek eredménye­ként nyílt kiállítás mű­veikből a Deák-iskolában. Intarzia díszítésű képek, asztalok árulkodnak róla, hogy a kilenc diák nem elég­szik meg egy-egy remek bú­tordarabbal: ha lehetőségük adódik rá, szívesen díszítik is azokat. A Deák Ferenc és Szé­chenyi István Szakközép- és Szakiskola Deák Ferenc Székhelyiskolájában múlt hé­ten nyílt tárlat a faipari kép­zésben résztvevő fiatalok - Hadnagy György iparművész tanítványai - munkáiból. - Erről a művészetről, az intarziáról már elsősként hal­lottam, de komolyabban csak egy évvel később ismerked­tem meg vele. Megfogott a szépsége, és az, hogy fából ilyen remek dolgok születhet­nek - mesélte az egyik kiállí­tó, a végzős Takács Tibor. - Amikor idejöttem, nem volt róla fogalmam, mivel foglal­koznék szívesen, de most már kialakulóban van. Két év technikusi képzés következik, a többit meglátjuk. Ha bútoro­kat készítek majd, egészen biztosan díszítem intarziával is: mondhatjuk, hogy „meg­fertőzött” ez a dolog. Tulaj­donképpen nem olyan nehéz eljárás, de azért fontos, hogy ismerje az ember a fa jellem­zőit, tehát elméleti tudás nél­kül nem megy. A tizedik osztályos Kondor Péter két éve ismerkedett meg az intarziával. - Az, milyen gyorsan sajá­títja el az ember az alapokat, függ a kézügyességtől, meg persze attól is, ki mennyire szeretné megtanulni. Van minta, mely gyorsan, és akad olyan is, mely hónapokig ké­szül. A szemet gyönyörködte­tő formákat kedveltem meg, azt, milyen szépen „kirakhat” Szakmájuk egyúttal művészi jellegű kifejezőeszköz is az ember például egy asztalt - fogalmazott. - Otthon még nincs efféle díszített bútorom, de előbb-utóbb talán lesz. Azt, amit megtanultam az in­tarziáról, biztos, hogy nem hagyom elveszni. - Van egy minta, azt kivág­juk, alátesszük a furnért, meg­karcoljuk, és külön kivágjuk - sorolta a munka fázisait a tizenegyedikes Kovács Nor­bert. Hozzátette, szikével, az­az egy speciális késsel dolgoznak. - Három éve barátkozom ezzel a techniká­val, és engem is az ragadott magával, hogy fából mennyi szép forma kialakítható. Itt az iskolában nem tanórán, ha­nem szakkörön foglalkozunk vele, de nem sajnáljuk az időt. Otthon is csinálgatok ezt-azt. Fotó: Pezzetta Umberto Hadnagy György hetedik esztendeje tanít a Deák-iskolá­ban. Tanítványai legutóbbi be­mutatkozása kapcsán azt tuda­koltuk tőle, más érzés-e a diá­kok kiállításán állni, mint a sa­ját alkotásai között. - Mindenképpen nagy öröm ez számomra. Többnyire a kilencedik, tizedik órában vannak a foglalkozásaink, te­hát a gyerekek már fáradtak, mégis nagy erővel, energiával dolgoznak, és ez jó érzés. Mindössze heti három alka­lommal találkozunk, s bizony nehéz, veszélyes és aprólékos munka ez - mondta Hadnagy György. Hozzátette, nemcsak azért érzi magáénak a tárlaton látható alkotásokat, mert azok diákjai keze munkáját dicsé­rik, hanem azért is, mert azok az ő tervei alapján születtek. - Volt tanítványok, akik ma már egyetemek, főiskolák hallga­tói, vissza-visszajárnak hoz­zám. Szeretek tanítani, igyek­szem minden eljárást átadni. Jómagam megküzdöttem ezért a tudásért, senki nem okított ezekre a technikákra, de úgy tűnik, elfogadták Európában, s az egész világon, úgyhogy ter­mészetesen tovább kell adjam. Mindenféle eljárás csín­­ját-bínját megtanítja a fiataloknak Hadnagy György (képünkön). Az intarzia kiállításon látható tárgyak, minták ugyancsak a művész tervei, elkép­zelései alapján születtek. Önálló képek is díszítik az iskola folyosóját, de a tárlaton elhelyezett asztalok lapjára is külön­féle motívumok kerültek ZALAI HÍRLAP 17 RÖVIDEN Bakács Tiborral találkozhatunk Zalaegerszeg (adzs) - A tévés Megasztár ver­seny zsűrijéből ismert kritikussal, filmszakíró­val, Bakács Tibor Set­tenkedővel találkozhat a zalai közönség február 16-án délután öt órakor a megyeszékhelyi Ale­xandra könyvesboltban (Zala Plaza). A látoga­tásnak az ad apropót, hogy nemrégiben könyv jelent meg az ismert mé­diaszemélyiségről. Egy zenekar, két koncert Zalaegerszeg (pgy)­­ A Voodoo zenekar csütör­tökön 20.30 órától a Mama Africában lép közönség elé, pénteken 20 órától pedig a Hotel Balaton Jazzcafé vendé­ge lesz. Ez utóbbi prog­ram vendégei Odettet is láthatják, hallhatják. Tanulási kapcsolatokról Hévíz (sj) - Tanulási kapcsolatok címmel, az európai GRUNDTVIG- program támogatásával kezdődött tegnap há­romnapos szeminárium a fürdővárosban. A Zala Megyei Művelődési és Pedagógiai Intézet által szervezett program ke­retében egyebek között a hátrányos helyzetűek körében végzett felnőtt­nevelésről, a trénerekkel szemben támasztott kö­vetelményekről esett szó. A résztvevők ma az idei pályázati lehetősé­gekről tárgyalnak, majd a keszthelyi Továbbkép­ző és Távoktatási Köz­pontot tekintik meg. Zá­rásként holnap a projekt értékelésére kerül sor. Nemez és rajzkiállítás Nagykanizsa (hv)­­ A Hevesi Sándor Művelő­dési Központban szer­dán 18 órakor Lázár Pé­ter előadóművész közre­működésével nyílik meg Szőke Veronika nemez- és rajzkiállítása. A már­cius 7-éig látogatható tárlatot Kustár Zsuzsa iparművész ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Törőcsik Marit is beválogatták Berlin (mti)­­ Az új ter­mésből nem válogattak be ugyan magyar filmet az 56. berlini filmfeszti­vál programjába, magyar vonatkozása mégis van a mustrának. A retrospek­tive tematikus sorozat szerkesztői az idén nagy női sztárok, s nem mel­lesleg nagyon szép nők filmjeiből állították ösz­­sze sorozatukat Álom­asszonyok címmel, s eb­ben látható Fábri Zoltán 1955-ös Körhintája, Tö­rőcsik Mari diadalmas debütálása.

Next