Zalai Hírlap, 2008. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-12 / 10. szám

Pénz és szív is kell hozzá A miháldi Szarka Sándor több mint egy évtizede te­nyészt sokra hivatott berni pásztorokat. A dél-zalai vállalkozó különösen a kétéves kannal, Scoobyval ér el figyelemre méltó eredményeket. 12. oldal Krisztus áldását jelképezi Vízkereszt napján dr. Veres András szombathelyi me­gyés püspök pontifikált szentmisét Lentiben. A jeles napon megszentelt víz a lelki tisztaságnak és Krisztus áldásának egyaránt jelképe. 14. oldal Zalában hajdan 140 vízimalom őrölt. Mára legtöbbje megsemmisült, ám né­­hányan az emlékek gyűjtésébe kezd­tek. Képünkön a szécsiszigeti malom az 1940-es években. 13. oldal És ha nagy leszel? Szorgalmasabbak lettünk, az ellenőrző­ben lévő javuló jegyek bizonyítják - mondták a miklósfai diákok, amikor a fél­évi jegyekről érdeklődtünk. 15. oldal Fakanálra fűzött fánk Sinkovics Eta sinkovics.eta@zh.pl­.hu A farsang időszakában járunk, s ez számos alkalmat ad a mu­latságra, a régi hagyományok felelevenítésére. A hosszú téli esték falusi hangulatát hozzák vissza a hajdani szokások, közü­lük néhányat mi is megidézünk. M­éghozzá zalai népdalkörök se­gítségével, te­kintve, hogy nap­jainkban javarészt általuk kel­­nek életre a múlt közösségi eseményei. - Kezdettől népdalok tanu­lásával, szokások felelevení­tésével foglalkoztunk. A far­sangra olyan nagy hangsúly nem esett, egy-egy műsorbe­téttel eleget tettünk a felkéré­seknek. Aztán néhány éve csi­náltunk magunknak maszká­zást és a városi farsangon is Szavazás Ön szerint ma is fon­tosak a farsangi hagyo­mányok? Igen, hiszen az idősek sokat tesznek ezek ápo­lásáért, fennmaradásáért Igen, mert a fiatalok is szeretnék megismerni a hajdani közösségi élet színtereit 43% Nem, mert a fiatalokat egyáltalán nem érdekli már az a világ 1 5% Nem, mert az emberek mással vannak elfoglalva, nincs idejük, kedvük mas­­kurázásra ■­­ 26% E témában jövő­ keddig várjuk voksaikat a www.zalaihirlap.hu internetes oldalunkon különböző alakoskodásokkal szerepeltünk - utal a kezde­tekre Horváth Ernőné, a 12 éve alakult andráshidai Igaz­gyöngy Hagyományőrző Egyesület vezetője. A vízke­reszttől hamvazószerdáig tar­tó farsang a lakodalmak idő­szaka is, feldolgozták és az MMIK hagyományőrző pá­lyázatán be is mutatták a menyasszonykikérést. - Az egyik család megkért bennünket, hogy a fiuk eskü­vőjét szeretnék ennek a ha­gyománynak a felidézésével még ünnepélyesebbé tenni. Mindenki szívesen vállalko­zott a speciális szereplésre, hi­szen nem is ez volt az első eset a dalkörön belül. A „forgató­­könyvbe” nemcsak néhá­nyunk személyes élményét, hanem Vajda József és Hor­váth Károly zalai gyűjtését is belefoglaltuk. Amikor a menyasszonyos házhoz érke­zett a vőlegény a násznépével, bebocsátást kértek. A vőfély és a nász nagy rigmusokat mondott, az asszonyok pedig pártabúcsúztatót énekeltek. „...Megkötötték nékem a ko­szorút...” Amikor valaki meg­­neszeli, hogy már jönnek az utcában, elkezdi a nótát: „Zö­rög a kocsi, pattog a Jancsi, ta-lán értem jönnek...” Ám nem lehet olyan könnyen megsze­rezni a menyasszonyt, akit el­dugnak a kamrába, helyette először lefátyolozott öregasz­­sonyt, majd felcicomázott aprát adnak ki... Végül csak egymásra találnak a fiatalok, s akkor éneklik az asszonyok: „Szép a vőlegény, szép a menyasszony”, a férfiak pe­dig: „Ezt a kislányt már akkor megszerettem, mikor vele legelőször beszéltem...” A ce­remóniának nagy sikere volt, mondták: „Te, hogy a szíve­met hogy­ szorongatta, mikor olyan szépet énekeltetek.” Amikor színpadon bemutat­tuk, az ifjú pár akkor is eljött velünk szerepelni. Egyre többször kérik tőlünk, bizto­san most a farsang időszaká­ban is lesz néhány fellépésünk - újságolja Horváth Ernőné. Hozzáteszi, a disznóöléstől a keresztelői vigasságig min­dent megörökítenek, és igye­keznek ezekbe a közösségi programokba a fiatalokat is bevonni. - Lássák, ez nem akármi, hanem megbecsülendő dolog, a nemzeti kultúránk fontos része. No de farsangi szokás akad bőségesen. Arra nézvést is, ha nem történik esküvő ebben az időszakban. Erre találták ki a rönkhúzást vagy a bolondes­küvőt. A falu legidősebb lá­nyát és legényét rönkre ülte­tik, vőfélyek és koszorúslá­nyok kíséretében végighúz­zák őket a faluban, majd összeesketik őket. A téli kö­zösségi foglalatosságok közül - sok más zalai településhez hasonlóan - Bucsután is nagy hagyománya van a tollfosztás­­nak és a babválogatásnak. A község polgármestere s egy­ben az immár 25 éves múltra visszatekintő népdalkor veze­tője, Gyurkó Imréné szavai­ból kiderül, a tollfosztás vala­mikor egészen tavaszig kitar­tott, háztól házig jártak. 20-22 asszony fosztotta a libákat, kacsákat. Ha a gazda férfiakat is hívott, azok kártyáztak, söprűt kötöttek, vesszőből ko­sarat fontak. Babsalátát ettek, aszalt gyümölcsöt, kalácsot, meg kőtt (kelt) perecet.­­ Ma már csak egyszer­­kétszer jövünk össze tollfosz­­tásra, legközelebb éppen jövő héten, csütörtökön. De a han­gulata nem változott. Éne­kelünk, beszélgetünk, mesé­lünk... Úgy, mint régen. Jó lát­ni, hogy a fiatalok is szívesen bekapcsolódnak, van olyan főiskolásunk, aki a szakdol­gozatát a mi hagyományőrző tevékenységünkből írta. Far­sangkor minden évben beöl­tözünk maskarába, idősek, fiatalok, és végigjárjuk a fa­lut. Idén is tervezzük... Élénk közösségi élet zajlik náluk, de hát, mint Gyurkóné hozzáfűzi, mindig összetartó emberek éltek errefelé. He­tente összegyűlnek, s ha egyet gondolnak, pogácsát sütnek. Közben éneket gyakorolnak vagy színdarabot, hiszen al­kalmanként kisebb jelenete­ket is előadnak. A szereplők szívesen, szeretettel fogadják a felkérést. Három-négy éve kezdték el a farsangi maskarázást a söj­töriek. - Ha valaki nekem azt mondja, hogy 55 éves korom­ban Söjtör főutcáján beöltöz­ve végigmegyek, hát azt kine­vetem - idézi fel az első évvel kapcsolatos élményét Bertá­­né Pete Klára, a helyi nép­dalkör egyesület vezetője. — Nemcsak a faluban vonulunk fel, hanem bemegyünk házak­hoz is. Viszünk magukkal fa­kanalat, arra felfűzzük a fán­kot, amivel megkínálnak ben­nünket. Találgatják persze, te ki vagy, te ki vagy, de mi nem szólunk egy szót se. Nagyon élvezetes az egész, most is ké­szülünk... Ma már több csoport is jel­mezt ölt, s a helyiek mellett Bakról és Pusztaszentlászló­­ról is érkeznek maskarák a rendszerint húshagyókedd es­téjén tartott söjtöri bálra. S ha már e szokással a farsang végéhez értünk, egyik évben még farsangtemetést is ren­deztek, a jelképes bábu, „Far­sangfúró Ferkó” közreműkö­désével, eredeti hagyomány­elemek felhasználásával. Farsangkor keletje van a lakodalmaknak is, nagy képünkön az and­­ráshidaiak menyasz­­szonykikérése. A téli esték foglalatosságának számított a tollfosztás (jobb alsó képen a bu­­csutaiak), balra a söjtöriek maskarában Fotó: Archív Sinkovics Eta A virágárus leányka A tanár néni azt mondta, mindenkinek kötelező be­öltözni farsangkor. Azt meg külön kihangsúlyozta, hogy saját ötletet találjunk ki, és mi magunk készítsük el a jelmezünket. Járt az agyam, mi a fene legyek, mi nem kerül sokba, és egyedül is össze tudom barkácsolni. A virágárus lányhoz a zöld szoknyám adta a kiinduló­pontot. Ezt szépen körbe­raktam színes krepp-papír­ból szabott, ragasztott, s a felvarrásával órákig szösz­­mötölt virágszirmocskákkal. Kaptam kölcsön egy kosár­kát, abba is szórtam néhá­nyat belőlük és kész. Arról nem volt szó, hogy ki kell állni a tornaterem közepére jelmezestül, majd körbe­­körbe járogatni, hogy a bor­dásfalnál tömörödő néző­sereg jól szemügyre vehes­sen. Mert persze hogy nem öltözött be mindenki, csak én voltam olyan naiv, hogy komolyan vettem a köte­lező felszólítást, és naná, hogy nem „alkottak" a többiek, hanem a kölcsön­zőből kihozott csodákban feszítettek. Konkurenciám is akadt, habos, züllös ötö­dikes lány személyében, akinek hosszan hullámzó hajában élénken virítottak a beletűzött élővirágszirmok, és a kosara is sokkal na­gyobb volt az enyémnél. Arra aztán végképp nem gondoltam, hogy ez egy verseny tulajdonképpen, és amikor győztesnek kihir­dették a virágárus lányt, hát majdnem elájultam ijed­temben. Fölöslegesen, mert persze nem nekem állt a zászló... Legközelebb a gyerekeim ovis farsangján estem ilyen ügyben gondolkodó­ba, és kis habozás után bo­hóc jelmezt fabrikáltam nekik. Félbevágott, piros­ra festett pingponglab­dát illesztettem az orruk­ra, rájuk adtam az apjuk csíkos pólóját. Jól érezték magukat a pisztolyos cowboyok társaságában...

Next