Zalai Hírlap, 2008. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-12 / 10. szám

Pénz és szív is kell hozzá A miháldi Szarka Sándor több mint egy évtizede tenyészt sokra hivatott berni pásztorokat. A dél-zalai vállalkozó különösen a kétéves kannal, Scoobyval ér el figyelemre méltó eredményeket. 12. oldal Krisztus áldását jelképezi Vízkereszt napján dr. Veres András szombathelyi megyés püspök pontifikált szentmisét Lentiben. A jeles napon megszentelt víz a lelki tisztaságnak és Krisztus áldásának egyaránt jelképe. 14. oldal Zalában hajdan 140 vízimalom őrölt. Mára legtöbbje megsemmisült, ám néhányan az emlékek gyűjtésébe kezdtek. Képünkön a szécsiszigeti malom az 1940-es években. 13. oldal És ha nagy leszel? Szorgalmasabbak lettünk, az ellenőrzőben lévő javuló jegyek bizonyítják - mondták a miklósfai diákok, amikor a félévi jegyekről érdeklődtünk. 15. oldal Fakanálra fűzött fánk Sinkovics Eta sinkovics.eta@zh.pl.hu A farsang időszakában járunk, s ez számos alkalmat ad a mulatságra, a régi hagyományok felelevenítésére. A hosszú téli esték falusi hangulatát hozzák vissza a hajdani szokások, közülük néhányat mi is megidézünk. Méghozzá zalai népdalkörök segítségével, tekintve, hogy napjainkban javarészt általuk kelnek életre a múlt közösségi eseményei. - Kezdettől népdalok tanulásával, szokások felelevenítésével foglalkoztunk. A farsangra olyan nagy hangsúly nem esett, egy-egy műsorbetéttel eleget tettünk a felkéréseknek. Aztán néhány éve csináltunk magunknak maszkázást és a városi farsangon is Szavazás Ön szerint ma is fontosak a farsangi hagyományok? Igen, hiszen az idősek sokat tesznek ezek ápolásáért, fennmaradásáért Igen, mert a fiatalok is szeretnék megismerni a hajdani közösségi élet színtereit 43% Nem, mert a fiatalokat egyáltalán nem érdekli már az a világ 1 5% Nem, mert az emberek mással vannak elfoglalva, nincs idejük, kedvük maskurázásra ■ 26% E témában jövő keddig várjuk voksaikat a www.zalaihirlap.hu internetes oldalunkon különböző alakoskodásokkal szerepeltünk - utal a kezdetekre Horváth Ernőné, a 12 éve alakult andráshidai Igazgyöngy Hagyományőrző Egyesület vezetője. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsang a lakodalmak időszaka is, feldolgozták és az MMIK hagyományőrző pályázatán be is mutatták a menyasszonykikérést. - Az egyik család megkért bennünket, hogy a fiuk esküvőjét szeretnék ennek a hagyománynak a felidézésével még ünnepélyesebbé tenni. Mindenki szívesen vállalkozott a speciális szereplésre, hiszen nem is ez volt az első eset a dalkörön belül. A „forgatókönyvbe” nemcsak néhányunk személyes élményét, hanem Vajda József és Horváth Károly zalai gyűjtését is belefoglaltuk. Amikor a menyasszonyos házhoz érkezett a vőlegény a násznépével, bebocsátást kértek. A vőfély és a nász nagy rigmusokat mondott, az asszonyok pedig pártabúcsúztatót énekeltek. „...Megkötötték nékem a koszorút...” Amikor valaki megneszeli, hogy már jönnek az utcában, elkezdi a nótát: „Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, ta-lán értem jönnek...” Ám nem lehet olyan könnyen megszerezni a menyasszonyt, akit eldugnak a kamrába, helyette először lefátyolozott öregaszsonyt, majd felcicomázott aprát adnak ki... Végül csak egymásra találnak a fiatalok, s akkor éneklik az asszonyok: „Szép a vőlegény, szép a menyasszony”, a férfiak pedig: „Ezt a kislányt már akkor megszerettem, mikor vele legelőször beszéltem...” A ceremóniának nagy sikere volt, mondták: „Te, hogy a szívemet hogy szorongatta, mikor olyan szépet énekeltetek.” Amikor színpadon bemutattuk, az ifjú pár akkor is eljött velünk szerepelni. Egyre többször kérik tőlünk, biztosan most a farsang időszakában is lesz néhány fellépésünk - újságolja Horváth Ernőné. Hozzáteszi, a disznóöléstől a keresztelői vigasságig mindent megörökítenek, és igyekeznek ezekbe a közösségi programokba a fiatalokat is bevonni. - Lássák, ez nem akármi, hanem megbecsülendő dolog, a nemzeti kultúránk fontos része. No de farsangi szokás akad bőségesen. Arra nézvést is, ha nem történik esküvő ebben az időszakban. Erre találták ki a rönkhúzást vagy a bolondesküvőt. A falu legidősebb lányát és legényét rönkre ültetik, vőfélyek és koszorúslányok kíséretében végighúzzák őket a faluban, majd összeesketik őket. A téli közösségi foglalatosságok közül - sok más zalai településhez hasonlóan - Bucsután is nagy hagyománya van a tollfosztásnak és a babválogatásnak. A község polgármestere s egyben az immár 25 éves múltra visszatekintő népdalkor vezetője, Gyurkó Imréné szavaiból kiderül, a tollfosztás valamikor egészen tavaszig kitartott, háztól házig jártak. 20-22 asszony fosztotta a libákat, kacsákat. Ha a gazda férfiakat is hívott, azok kártyáztak, söprűt kötöttek, vesszőből kosarat fontak. Babsalátát ettek, aszalt gyümölcsöt, kalácsot, meg kőtt (kelt) perecet. Ma már csak egyszerkétszer jövünk össze tollfosztásra, legközelebb éppen jövő héten, csütörtökön. De a hangulata nem változott. Énekelünk, beszélgetünk, mesélünk... Úgy, mint régen. Jó látni, hogy a fiatalok is szívesen bekapcsolódnak, van olyan főiskolásunk, aki a szakdolgozatát a mi hagyományőrző tevékenységünkből írta. Farsangkor minden évben beöltözünk maskarába, idősek, fiatalok, és végigjárjuk a falut. Idén is tervezzük... Élénk közösségi élet zajlik náluk, de hát, mint Gyurkóné hozzáfűzi, mindig összetartó emberek éltek errefelé. Hetente összegyűlnek, s ha egyet gondolnak, pogácsát sütnek. Közben éneket gyakorolnak vagy színdarabot, hiszen alkalmanként kisebb jeleneteket is előadnak. A szereplők szívesen, szeretettel fogadják a felkérést. Három-négy éve kezdték el a farsangi maskarázást a söjtöriek. - Ha valaki nekem azt mondja, hogy 55 éves koromban Söjtör főutcáján beöltözve végigmegyek, hát azt kinevetem - idézi fel az első évvel kapcsolatos élményét Bertáné Pete Klára, a helyi népdalkör egyesület vezetője. — Nemcsak a faluban vonulunk fel, hanem bemegyünk házakhoz is. Viszünk magukkal fakanalat, arra felfűzzük a fánkot, amivel megkínálnak bennünket. Találgatják persze, te ki vagy, te ki vagy, de mi nem szólunk egy szót se. Nagyon élvezetes az egész, most is készülünk... Ma már több csoport is jelmezt ölt, s a helyiek mellett Bakról és Pusztaszentlászlóról is érkeznek maskarák a rendszerint húshagyókedd estéjén tartott söjtöri bálra. S ha már e szokással a farsang végéhez értünk, egyik évben még farsangtemetést is rendeztek, a jelképes bábu, „Farsangfúró Ferkó” közreműködésével, eredeti hagyományelemek felhasználásával. Farsangkor keletje van a lakodalmaknak is, nagy képünkön az andráshidaiak menyaszszonykikérése. A téli esték foglalatosságának számított a tollfosztás (jobb alsó képen a bucsutaiak), balra a söjtöriek maskarában Fotó: Archív Sinkovics Eta A virágárus leányka A tanár néni azt mondta, mindenkinek kötelező beöltözni farsangkor. Azt meg külön kihangsúlyozta, hogy saját ötletet találjunk ki, és mi magunk készítsük el a jelmezünket. Járt az agyam, mi a fene legyek, mi nem kerül sokba, és egyedül is össze tudom barkácsolni. A virágárus lányhoz a zöld szoknyám adta a kiindulópontot. Ezt szépen körberaktam színes krepp-papírból szabott, ragasztott, s a felvarrásával órákig szöszmötölt virágszirmocskákkal. Kaptam kölcsön egy kosárkát, abba is szórtam néhányat belőlük és kész. Arról nem volt szó, hogy ki kell állni a tornaterem közepére jelmezestül, majd körbekörbe járogatni, hogy a bordásfalnál tömörödő nézősereg jól szemügyre vehessen. Mert persze hogy nem öltözött be mindenki, csak én voltam olyan naiv, hogy komolyan vettem a kötelező felszólítást, és naná, hogy nem „alkottak" a többiek, hanem a kölcsönzőből kihozott csodákban feszítettek. Konkurenciám is akadt, habos, züllös ötödikes lány személyében, akinek hosszan hullámzó hajában élénken virítottak a beletűzött élővirágszirmok, és a kosara is sokkal nagyobb volt az enyémnél. Arra aztán végképp nem gondoltam, hogy ez egy verseny tulajdonképpen, és amikor győztesnek kihirdették a virágárus lányt, hát majdnem elájultam ijedtemben. Fölöslegesen, mert persze nem nekem állt a zászló... Legközelebb a gyerekeim ovis farsangján estem ilyen ügyben gondolkodóba, és kis habozás után bohóc jelmezt fabrikáltam nekik. Félbevágott, pirosra festett pingponglabdát illesztettem az orrukra, rájuk adtam az apjuk csíkos pólóját. Jól érezték magukat a pisztolyos cowboyok társaságában...