Zalai Hírlap, 2008. szeptember (64. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-26 / 226. szám

2008. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK ÁTALAKULÓBAN A FOTÓRIPORTERI SZAKMA Az idei WPP nemcsak a magyar fotósok sikere miatt különleges, Révész Tamás New Yorkban élő világhírű fotográfus, a ki­állítás magyar kurátora szerint átalakulóban a szakma, és ez első alka­lommal érhető tetten a zsűri válogatásában. A nemzetközi bizottság idén nem világjáró, éven­te egyszer megjelenő globális magazinként képzelte el a győztes pá­lyaműveket bemutató ki­állítást, egyszerűen csak jó képeket kerestek, a legjobbakat kategórián­ként. Révész szerint idén minden korábbinál keve­sebb a beállított művész­fotó, helyette a tartalom, a nettó történés számít, akár a technikai minőség rovására is. Az internet, a civil tartalom és a mobil­­telefonokba épített ka­merák ugyanis megvál­toztatják a fotóriporteri szakmát. Révész szerint 4-5 éven belül már blog­­gerek is pályázhatnak a World Press Photóra, ahol egyre inkább csak a kép mondanivalója és hírértéke számít. Így le­hetett első helyezett ve­zető hír kategóriában az amerikai John Moore tel­jesen életlen, bemozdult felvétele, amelyet az egy­kori pakisztáni miniszter­­elnök, Benazir Bhutto el­len elkövetett, tavaly de­cember 27-ei merénylet pillanataiban sikerült ké­szítenie. MAGAZIN ZALAI HÍRLAP • IS Három fotográfus négy díja KIVÁGÁSOK World Press Photo: a kiállítás, amelyre szerte a világon a legtöbben kíváncsiak Dallos Zsuzsa dallos.zsuzsa@plt.hu Rekordok sorozata: há­rom magyar fotográfus négy díjat kapott az idén a World Press Photo pá­lyázaton, amelyre a pá­lyázatok történetében ilyen sokan még soha­sem jelentkeztek. Pillanatnyi műfaj a sajtófo­tó vagy képes hatni a történé­sek után tíz nappal, egy évvel, két évtizeddel? Ezeket a kér­déseket nem szokták gyakran maguknak föltenni fotós kol­légáink, akik egyre gyakrab­ban rohannak a tömeggel az Andrássy úton, kapják elő gé­peiket egy baleset mellett el­autózva vagy csattogtatnak valamilyen ünnepélyes avatá­son. Teljesítik a feladatukat: egy képben megmutatni az egész világot. Mi, olvasók pedig a ma tör­tént eseményeket megnézzük az interneten, este a híradók­ban, másnap az újságokban. A képek fölkeltik érdeklődésün­ket, ám huszonnégy óra eltel­tével már újabb események kötik le figyelmünket, s több­nyire nem áll össze értelmes cselekvéssorrá fejünkben mindaz, amit a fotósok meg­örökítenek. A Millenáris Fo­gadóban száznyolcvanöt kép­be sűrítve láthatjuk korunk történelmét, hétköznapjait, politikáját, sportját, művésze­tét, természeti változásait és tudományos eredményeit, azokat az embereket, akik a hírekben szerepelnek. Egy­szerűbben: az elmúlt három­százhatvanöt nap általuk fon­tosnak vélt történéseit. Talán most először a kiállí­tások történetében nem a vér dominált a képeken - még ak­kor is, ha a nagydíjas fotó és az egyik első díjas magyar al­kotás is Afganisztánban ké­szült, harcok közepette, ám a szenvedést, a harcot, a kiszol­gáltatottságot portrék segítsé­gével ábrázolták. Az erőszak­ról például kétségbeesett vagy épp ellenkezőleg, semmibe révedő tekintetek tudósítottak - igaz, ha nem olvassuk el a képek mellé magyar és angol nyelven is kiírt útmutatókat, akkor bizony nem tudható, hol készültek. A családon be­lüli erőszakról rengeteg írás jelent meg az elmúlt eszten­dőkben, de annak a három gyereknek az arca, akiket ap­juk erőszakolt meg, nehezen felejthető: álmaiktól fosztat­­tak meg, személyiségük tűnt a semmibe, üres arccal néznek maguk elé. Semmi nem jelzi, hogy Hollandiában élnek. És a fekete copfos­ ünneplőbe öl­töztetett lányokról sem tudha­tó az aláírás nélkül, melyik tá­voli ország hagyományai tart­ják őket fogolyként nemük bezártságában. Úgy tűnik, in­kább az általános megfogal­mazásokat méltányolta a zsű­ri. A naturalista képek helyett inkább az emelkedett, a hol­nap is ható fotók alkotóit dí­jazta a zsűri, így hozzájárul­hatnak a világ megértéséhez. A valóságban már lezárt, egyszeri történetek a Millená­ris falain újra átélhetővé vál­nak, 185 képbe sűrítve láthat­juk korunk történelmét, hét­köznapjait, politikáját, sport­ját, művészetét, természeti változásait és tudományos eredményeit, azokat az embe­reket, akik a hírekben szere­pelnek. Nem mindig híresek. A sajtófotók - amelyek funk­ciója, hogy az olvasók figyel­mét fölkeltsék, egy ideig le­kössék - ritkán készülnek művészi igénnyel, viszont a legtöbb esetben - még ha ké­szítőik nem is vallják be - ál­lásfoglalásra szeretnék kény­szeríteni nézőiket, mégis ké­részéletűél Ami ma hír, hol­nap már történelem. Az az ötszáztizenkilenc fotóripor­ter, aki elküldte bírálatra mun­káit, nyolcvanezer-ötszáznál is többet, úgy vélte, sikerült megragadnia olyan pillanato­kat, amelyek nemcsak aznap hatnak, amelyek képesek fönntartani az olvasó figyel­mét napok, hetek, évek múl­tán is. Ezekből a képekből vá­logatott ki a nemzetközi zsűri száznyolcvanötöt. A neves fotósokból és esz­tétákból álló zsűri válogatásá­ból rendezett kiállítás körbe­járja a világot. Budapesten öt hétig, október 29-ig láthatók a világ legjobb fotói a Millená­ris Fogadóban. Tizenöt éven át a Parla­menttel szemközti Néprajzi Múzeum adott helyet a kiállí­tásnak, ám falait kinőtte a World Press Photo. A rendezők most arra számítanak, hogy nemcsak tága­sabb színteret találtak a fényképeknek, ha­nem olyan helyszínt is, amelyik az ifjabb korosztályt is képes becsalo­gatni a tárlatra, hiszen az ele­gáns palotához képest jóval közelebb áll hozzájuk az új helyszín, amelyet egyébként más rendezvények miatt már jól ismernek, szeretnek. Kelet-Európából elsőként három évtizede Magyaror­szág csatlakozott a World Press Photo független, non­profit szervezethez, amely 1955-ben alakult meg Hollan­diában. Az évek során a társa­ság a sajtófotózás és a szabad információcsere független műhelyévé nőtte ki magát. Minden évben megrendezik a világ legnagyobb és legtekin­télyesebb sajtófotóversenyét. A díjazott fotókból vándorki­állítást állítanak össze, amit évről évre több mint kétmillió ember tekint meg a világ több mint ötven országában. Az évkönyv is óriási siker, hat nyelven jelenik meg. Az idén húsz kategóriában összesen ötvenkilenc fotóst díjazott a tizenhárom tagú nemzetközi zsűri. Az értéke­Először a kiállítások történetében nem a vér dominált a képeken­­és és a minősítés első ízben történt csak digitális formá­ban. A díjazottak huszonhá­rom ország sajtófotósai. Köztük Gárdi Balázs, a VNI Network képügynökség mun­katársa két első díjat nyert általános hír kategóriában. Az egyiket egy Afganisztánban készült önálló képért, amely egy sebesült fiút a karjában tartó afgán férfit ábrázol, a másikat egy fotósorozatért, amely szintén Afganisztán­ban készült egy tavaly októ­beri katonai művelet során. Gárdi Balázs az elmúlt év csaknem felét Afganisztán­ban töltötte, ahol egy ott har­coló amerikai szakasz mellett dokumentálta, hogy a világ legjobban felszerelt hadsere­ge vívott kiélezett küzdelmet a világ egyik legkezdetlege­sebb módszereivel harcoló gerillák ellen. Az amerikai szakasz, aminek árnyékában Gárdi bejárta az országot, éles harcokat vívott, többen közü­lük nem élték túl. „Többször voltunk éles helyzetben, ami­kor a tálib harcosok tűz alatt tartottak minket. Félelmeim­ről azonban a mun­kám nagyrészt eltere­li a figyelmet. Folya­matosan kell alkal­mazkodni és figyelni arra, hogy a gyorsan változó helyzetben életben is maradjak” - vallotta Gárdi Balázs a munkája során átélt veszélyekről. Második díjat kapott Szi­getváry Zsolt műi­fotós ak­tuális közügyek kategóriában a tavaly nyári budapesti me­legfelvonuláson készített ké­pével. Berekai Juditnak sportri­port kategóriában ítélték oda a harmadik díjat férjével, egy lengyel fotóssal párban az észak-indiai Váránasziban készült, jógázó férfiakat ábrá­zoló képért. A tízezer dollárral járó fő­díjat idén egy brit fotós, Tim Hetherington kapta a Vanity Fair magazinnak készített szí­nes fotóalkotásáért, amely egy halálosan kimerült Afga­nisztánban harcoló amerikai katonát ábrázol. „Ez a kép egy ember és egy nemzet halálos kimerültségét mutatja be” - értékelte közleményében Gary Knight, a zsűri elnöke. Nem véletlen, hogy a két Hírnyert(!­ fotó az afganisztáni Korengal-völgyben készült - utalt az év legjobb fotóját ké­szítő Tim Hetherington és Gárdi Balázs munkáira Ro­nald Mollinger, Hollandia magyarországi nagykövete az ünnepélyes megnyitón, aki azt is hozzátette, a magyar fo­tót érzi erősebbnek: „ha ráné­zek, az a benyomásom, hogy Rembrandt egyik remekmű­vét látom” - fogalmazott. Micha Bruinwels, a World Press Photo pályázati részle­gének koordinátora szerint a kiállítás azokat az alkotásokat is igyekezett bemutatni, ame­lyek szétfeszítik a hagyomá­nyos sajtófotó határait. „A nemzetközi zsűri azt a kreatív, fényképes újságírást jutal­mazta, amely nem egyszerű megoldást kínál, hanem töb­bet nyújt, kérdéseket vet föl” - fogalmazott a szintén hol­land szakember. A World Press Photo mun­katársa arra kérte a látogató­kat, olvassák el a képaláíráso­kat is, nézzenek a fotók mögé, és fedezzék fel a bennük rejlő kérdéseket. Gárdi Balázs első díjat ka­pott az Afganisztánban har­coló katona megörökítésé­ért. A bal oldali képen Szigetváry Zsolt a tavalyi melegtüntetés egyik áldo­zatát örökítette meg, má­sodik díjat ítélt számára a zsűri. Putyin portréja a Times címlapján jelent meg Reprodukció: Orosz Péter A zsűri által díjazott képek nem egyszerűen a napi történéseket örökítik meg, holnap is érvényesek

Next