Zalai Hírlap, 2008. szeptember (64. évfolyam, 204-229. szám)
2008-09-26 / 226. szám
2008. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK ÁTALAKULÓBAN A FOTÓRIPORTERI SZAKMA Az idei WPP nemcsak a magyar fotósok sikere miatt különleges, Révész Tamás New Yorkban élő világhírű fotográfus, a kiállítás magyar kurátora szerint átalakulóban a szakma, és ez első alkalommal érhető tetten a zsűri válogatásában. A nemzetközi bizottság idén nem világjáró, évente egyszer megjelenő globális magazinként képzelte el a győztes pályaműveket bemutató kiállítást, egyszerűen csak jó képeket kerestek, a legjobbakat kategóriánként. Révész szerint idén minden korábbinál kevesebb a beállított művészfotó, helyette a tartalom, a nettó történés számít, akár a technikai minőség rovására is. Az internet, a civil tartalom és a mobiltelefonokba épített kamerák ugyanis megváltoztatják a fotóriporteri szakmát. Révész szerint 4-5 éven belül már bloggerek is pályázhatnak a World Press Photóra, ahol egyre inkább csak a kép mondanivalója és hírértéke számít. Így lehetett első helyezett vezető hír kategóriában az amerikai John Moore teljesen életlen, bemozdult felvétele, amelyet az egykori pakisztáni miniszterelnök, Benazir Bhutto ellen elkövetett, tavaly december 27-ei merénylet pillanataiban sikerült készítenie. MAGAZIN ZALAI HÍRLAP • IS Három fotográfus négy díja KIVÁGÁSOK World Press Photo: a kiállítás, amelyre szerte a világon a legtöbben kíváncsiak Dallos Zsuzsa dallos.zsuzsa@plt.hu Rekordok sorozata: három magyar fotográfus négy díjat kapott az idén a World Press Photo pályázaton, amelyre a pályázatok történetében ilyen sokan még sohasem jelentkeztek. Pillanatnyi műfaj a sajtófotó vagy képes hatni a történések után tíz nappal, egy évvel, két évtizeddel? Ezeket a kérdéseket nem szokták gyakran maguknak föltenni fotós kollégáink, akik egyre gyakrabban rohannak a tömeggel az Andrássy úton, kapják elő gépeiket egy baleset mellett elautózva vagy csattogtatnak valamilyen ünnepélyes avatáson. Teljesítik a feladatukat: egy képben megmutatni az egész világot. Mi, olvasók pedig a ma történt eseményeket megnézzük az interneten, este a híradókban, másnap az újságokban. A képek fölkeltik érdeklődésünket, ám huszonnégy óra elteltével már újabb események kötik le figyelmünket, s többnyire nem áll össze értelmes cselekvéssorrá fejünkben mindaz, amit a fotósok megörökítenek. A Millenáris Fogadóban száznyolcvanöt képbe sűrítve láthatjuk korunk történelmét, hétköznapjait, politikáját, sportját, művészetét, természeti változásait és tudományos eredményeit, azokat az embereket, akik a hírekben szerepelnek. Egyszerűbben: az elmúlt háromszázhatvanöt nap általuk fontosnak vélt történéseit. Talán most először a kiállítások történetében nem a vér dominált a képeken - még akkor is, ha a nagydíjas fotó és az egyik első díjas magyar alkotás is Afganisztánban készült, harcok közepette, ám a szenvedést, a harcot, a kiszolgáltatottságot portrék segítségével ábrázolták. Az erőszakról például kétségbeesett vagy épp ellenkezőleg, semmibe révedő tekintetek tudósítottak - igaz, ha nem olvassuk el a képek mellé magyar és angol nyelven is kiírt útmutatókat, akkor bizony nem tudható, hol készültek. A családon belüli erőszakról rengeteg írás jelent meg az elmúlt esztendőkben, de annak a három gyereknek az arca, akiket apjuk erőszakolt meg, nehezen felejthető: álmaiktól fosztattak meg, személyiségük tűnt a semmibe, üres arccal néznek maguk elé. Semmi nem jelzi, hogy Hollandiában élnek. És a fekete copfos ünneplőbe öltöztetett lányokról sem tudható az aláírás nélkül, melyik távoli ország hagyományai tartják őket fogolyként nemük bezártságában. Úgy tűnik, inkább az általános megfogalmazásokat méltányolta a zsűri. A naturalista képek helyett inkább az emelkedett, a holnap is ható fotók alkotóit díjazta a zsűri, így hozzájárulhatnak a világ megértéséhez. A valóságban már lezárt, egyszeri történetek a Millenáris falain újra átélhetővé válnak, 185 képbe sűrítve láthatjuk korunk történelmét, hétköznapjait, politikáját, sportját, művészetét, természeti változásait és tudományos eredményeit, azokat az embereket, akik a hírekben szerepelnek. Nem mindig híresek. A sajtófotók - amelyek funkciója, hogy az olvasók figyelmét fölkeltsék, egy ideig lekössék - ritkán készülnek művészi igénnyel, viszont a legtöbb esetben - még ha készítőik nem is vallják be - állásfoglalásra szeretnék kényszeríteni nézőiket, mégis kérészéletűél Ami ma hír, holnap már történelem. Az az ötszáztizenkilenc fotóriporter, aki elküldte bírálatra munkáit, nyolcvanezer-ötszáznál is többet, úgy vélte, sikerült megragadnia olyan pillanatokat, amelyek nemcsak aznap hatnak, amelyek képesek fönntartani az olvasó figyelmét napok, hetek, évek múltán is. Ezekből a képekből válogatott ki a nemzetközi zsűri száznyolcvanötöt. A neves fotósokból és esztétákból álló zsűri válogatásából rendezett kiállítás körbejárja a világot. Budapesten öt hétig, október 29-ig láthatók a világ legjobb fotói a Millenáris Fogadóban. Tizenöt éven át a Parlamenttel szemközti Néprajzi Múzeum adott helyet a kiállításnak, ám falait kinőtte a World Press Photo. A rendezők most arra számítanak, hogy nemcsak tágasabb színteret találtak a fényképeknek, hanem olyan helyszínt is, amelyik az ifjabb korosztályt is képes becsalogatni a tárlatra, hiszen az elegáns palotához képest jóval közelebb áll hozzájuk az új helyszín, amelyet egyébként más rendezvények miatt már jól ismernek, szeretnek. Kelet-Európából elsőként három évtizede Magyarország csatlakozott a World Press Photo független, nonprofit szervezethez, amely 1955-ben alakult meg Hollandiában. Az évek során a társaság a sajtófotózás és a szabad információcsere független műhelyévé nőtte ki magát. Minden évben megrendezik a világ legnagyobb és legtekintélyesebb sajtófotóversenyét. A díjazott fotókból vándorkiállítást állítanak össze, amit évről évre több mint kétmillió ember tekint meg a világ több mint ötven országában. Az évkönyv is óriási siker, hat nyelven jelenik meg. Az idén húsz kategóriában összesen ötvenkilenc fotóst díjazott a tizenhárom tagú nemzetközi zsűri. Az értékeElőször a kiállítások történetében nem a vér dominált a képekenés és a minősítés első ízben történt csak digitális formában. A díjazottak huszonhárom ország sajtófotósai. Köztük Gárdi Balázs, a VNI Network képügynökség munkatársa két első díjat nyert általános hír kategóriában. Az egyiket egy Afganisztánban készült önálló képért, amely egy sebesült fiút a karjában tartó afgán férfit ábrázol, a másikat egy fotósorozatért, amely szintén Afganisztánban készült egy tavaly októberi katonai művelet során. Gárdi Balázs az elmúlt év csaknem felét Afganisztánban töltötte, ahol egy ott harcoló amerikai szakasz mellett dokumentálta, hogy a világ legjobban felszerelt hadserege vívott kiélezett küzdelmet a világ egyik legkezdetlegesebb módszereivel harcoló gerillák ellen. Az amerikai szakasz, aminek árnyékában Gárdi bejárta az országot, éles harcokat vívott, többen közülük nem élték túl. „Többször voltunk éles helyzetben, amikor a tálib harcosok tűz alatt tartottak minket. Félelmeimről azonban a munkám nagyrészt eltereli a figyelmet. Folyamatosan kell alkalmazkodni és figyelni arra, hogy a gyorsan változó helyzetben életben is maradjak” - vallotta Gárdi Balázs a munkája során átélt veszélyekről. Második díjat kapott Szigetváry Zsolt műifotós aktuális közügyek kategóriában a tavaly nyári budapesti melegfelvonuláson készített képével. Berekai Juditnak sportriport kategóriában ítélték oda a harmadik díjat férjével, egy lengyel fotóssal párban az észak-indiai Váránasziban készült, jógázó férfiakat ábrázoló képért. A tízezer dollárral járó fődíjat idén egy brit fotós, Tim Hetherington kapta a Vanity Fair magazinnak készített színes fotóalkotásáért, amely egy halálosan kimerült Afganisztánban harcoló amerikai katonát ábrázol. „Ez a kép egy ember és egy nemzet halálos kimerültségét mutatja be” - értékelte közleményében Gary Knight, a zsűri elnöke. Nem véletlen, hogy a két Hírnyert(! fotó az afganisztáni Korengal-völgyben készült - utalt az év legjobb fotóját készítő Tim Hetherington és Gárdi Balázs munkáira Ronald Mollinger, Hollandia magyarországi nagykövete az ünnepélyes megnyitón, aki azt is hozzátette, a magyar fotót érzi erősebbnek: „ha ránézek, az a benyomásom, hogy Rembrandt egyik remekművét látom” - fogalmazott. Micha Bruinwels, a World Press Photo pályázati részlegének koordinátora szerint a kiállítás azokat az alkotásokat is igyekezett bemutatni, amelyek szétfeszítik a hagyományos sajtófotó határait. „A nemzetközi zsűri azt a kreatív, fényképes újságírást jutalmazta, amely nem egyszerű megoldást kínál, hanem többet nyújt, kérdéseket vet föl” - fogalmazott a szintén holland szakember. A World Press Photo munkatársa arra kérte a látogatókat, olvassák el a képaláírásokat is, nézzenek a fotók mögé, és fedezzék fel a bennük rejlő kérdéseket. Gárdi Balázs első díjat kapott az Afganisztánban harcoló katona megörökítéséért. A bal oldali képen Szigetváry Zsolt a tavalyi melegtüntetés egyik áldozatát örökítette meg, második díjat ítélt számára a zsűri. Putyin portréja a Times címlapján jelent meg Reprodukció: Orosz Péter A zsűri által díjazott képek nem egyszerűen a napi történéseket örökítik meg, holnap is érvényesek