Zalai Hírlap, 2011. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-23 / 95. szám
SZOMBAT 2011.04.23. -------------------húsvét ---------------------------- Az Isten szava, a lelkiismeret Horváth A. Attila horvath.attila@zalaihirlap.hu Lelkigyakorlatos napot rendeztek a múlt hét végén Nagylengyelben; a húsvéti felkészülést elősegítő programon az egyházi karitász szervezetek vasi és zalai tagjai, dolgozói vettek részt, összesen mintegy 150-en Konkoly István nyugalmazott püspök vállalta az elmélkedés vezetését és paptársaival közösen a szentmise celebrálását; az atya évtizedek óta most először vett részt hasonló programon Nagylengyelben. A házigazdák nevében Rába Imre püspöki tanácsos, gellénházi plébános mondott köszöntőt a faluházban. Loyolai Szent Ignácot idézve szólt a lelkigyakorlatok céljáról: eltávolítani magunkból a rendezetlenségeket és megtalálni az isteni akaratot. A lelkigyakorlat egy folyamat, mely során növekszik az ember érzékenysége Isten iránt. Képes lesz szeretni őt, és felismerni, mire teremtette, mire is hívja az Isten. Dr. Konkoly István a bűnbánat és a lelkiismeretvizsgálat jelentőségéről szólt. Úgy fogalmazott: amikor az egyház bűnbánatra szólít fel minket, valójában nem tesz mást, mint emlékezetünkbe idézi a bibliai részleteket Jézusról. Ezek szerint Jézus egész lényének, életművének célja, hogy minden embernek szabadulást hozzon a bűntől. Maga Jézus első nyilvános fellépésekor így kezdi igehirdetését: tartsatok bűnbánatot, mert közel van az Isten országa. Mennybemenetele előtt is így szól apostolaihoz: menjetek, az egész világban hirdessétek a bűnök bocsánatát. Megkérdezhetjük tehát, lehet-e Jézushoz bármi köze annak, aki nem akar bűnbánatot tartani, bűnbocsánatban részesülni? A püspök szavai szerint szükségünk van arra, hogy az egyház időnként figyelmeztessen: „ismerd meg magadat”. Isten mindannyiunknak adott egy hatékony eszközt, ami tanúskodik a lelkünk erkölcsi állapotáról. Ez a lelkiismeret, ami nem más, mint Isten szava. Kérdés, miként lehet Isten szavát a lelkünkben felerősíteni, hallhatóvá tenni, hogy egyértelmű eligazítást adjon nekünk. Bizony, mindannyian különféle bűnökkel terheljük meg a lelkünket nap mint nap, de a lelkiismeretünk pontosan tárolja, és tudtunkra is adja e bűnöket. Azonban az élet gondja-baja közepette gyakran alig figyelünk a finom jelzéseire. Ezért kéri egyházunk, hogy tudatosan, rendszeresen, lehetőleg minden este vizsgáljuk meg a lelkiismeretünket. Előtte fohászkodjunk a Szentlélekhez, gyújtson fényt lelki világunkban, hogy belássuk, ha rossz úton haladunk. A keresztény élet értelme Krisztus követése, vagyis arra kellene törekednünk, hogy gondolataink, szavaink, cselekedeteink Jézuséhoz hasonlítsanak - hangsúlyozta a nyugalmazott püspök. Mint mondta, az esti lelkiismeret-vizsgálatok alkalmával elég, ha a legfontosabb feladatunkra, a főparancsra, az Isten- és emberszeretet megtartására reflektálunk. Az istenszeretettel kapcsolatban két kérdést tegyünk fel mindennap. Igyekeztem-e Isten jelenlétének tudatában élni? Továbbá igyekeztem-e mindenben Isten akaratát látni, azt elfogadni, és kerültem-e a zúgolódás, lázadás szellemét? A felebaráti szeretettel kapcsolatban ugyancsak két lelkiismeret-vizsgálati kérdésünk legyen. A nap folyamán megvolt-e bennem a jóakarat mindenki iránt? Illetve, ez megmutatkozott-e abban, hogy figyelmes, segítőkész, türelmes és megbocsátásra kész voltam? A másik kérdés első hallásra kissé meghökkentő: nem vétettem-e a nap folyamán a nyelv bűneivel? - Nem csak az evésbenivásban kell időnként böjtölnünk, hanem a beszédben is - folytatta Konkoly István. - Beszélni viszonylag könnyen megtanul az ember, de hogy mikor kell hallgatni, azt nagyon kevesen tudják. Próbáljunk például hallgatni, amikor megbántanak! Gondoljunk arra, hogy nem is nekünk szól a bántás, hanem az egész világra mérges az illető, és a sok összegyűlt keserűségét akarja rajtunk levezetni. Vállaljuk tehát alázatosan, szeretetből ezt a szerepet, különösen, ha családtagjainkról van szó. Hallgassunk akkor is, ha indulatosak vagyunk, ha csak rosszat tudnánk mondani másokról, illetve ha valaki bizalmába fogadott minket, elmondta nekünk titkait. Aki nyelvében nem hibáz, arról ki lehet jelenteni, hogy komolyan törekszik a tökéletességre, ez pedig az Isten akarata. A főpásztor kifejtette: az önvizsgálathoz, a bűnbánathoz szükség van az Isten megbocsátó jóságába és irgalmába vetett bizalomra is. Ennek hiánya ugyanis a kétségbeeséshez vezethet. Ám az igazi bűnbánatnak nem ide kell vezetnie, hanem a tékozló fiú atyjához, aki az egyházban vár bennünket, és a gyónás révén részesít minket megbocsátó irgalmában. Dr. Konkoly István (középen) a koncelebrációs szentmisén, a nagylengyeli templomban. Rába Imre gellénházi, Tóth András novai, Ungvárszky Imre somogyvári plébános és dr. Horváth Lajos kanonok a gyóntatásban is feladatot vállalt Fotó: egyházmegyei karitász A zsidó pészah is tavaszi ünnep Arany Horváth Zsuzsa arany.horvath.zsuzsa@zalaihirlap.hu Messziről kezdte az előimádkozó vendég csütörtökön este a történetet. Mintegy ötvenen ülték körbe az egerszegi zsidó hitközség széderasztalát, amely mellett a fő helyet Goldschmied István, a keszthelyi közösség vezetője foglalta el. Mindenkit kis tányér várt, rajta főtt tojás, retek, ecetes torma, sült csirkenyak és almából, borból, dióból összeállított, úgynevezett chároszet. Mellette tálkában sós víz, valamint szalvétákba göngyölt 3 pászka. És egy pohár bor. Pészahot ültek az egybegyűltek. Ezt a vallási ünnepet szokták a keresztény húsvéthoz is hasonlítani, ami annyiban helytálló, hogy mindkettő a tavaszi megújulással tart kapcsolatot. Ám a pészah (héber nyelven elkerülés) az Egyiptomban 3300 évvel ezelőtt történtekre emlékezteti a zsidó hívőket. Hajlamosak vagyunk azt hinni, a zsidók tragikus kálváriája egyenlő a holokauszttal, de ha részt veszünk egy ilyen - amúgy derűs és a hívőknek hosszú együttlétet adó - esten, felfedezzük, évezredek óta van mit feljegyezniük saját szenvedésfalukra. A bibliai történet Józseffel kezdődött - hallottuk tegnapelőtt este az előimádkozótól - Józsefet testvérei eladták Egyiptomba, majd a nélkülözés miatt végül ők is ott találtak menedéket. Ám 430 év alatt rabszolgasorba süllyedtek, így újra menekülniük kellett. Mózes vezette ki népét Egyiptomból Kánaánba. Ezt a megmenekülést ünnepük tehát a széderasztal (a szó 'rendet'jelent) mellett máig. Méghozzá szigorú ima- és étkezési szisztéma szerint, amely mégsem nélkülözi a jókedvet. Miután az imasálat magára öltötte Goldschmied István, haggadákat, azaz idevágó imákat, hálaadást olvasott héberül. Az írás szerint meghatározott pontokon fogyasztottuk az előttünk lévő étkeket. Amelyek külön-külön jelentéssel bírnak. A pászka a kovásztalan kenyérre emlékeztet, mivelhogy annak idején, a menekülés miatt nem volt idő arra, hogy megkeljen a kenyér. (Egyébként a pészah nyolc napja alatt a szigorúan vett előírások betartásakor minden erjedésre hajlamos, kovászos ételt mellőzni kell a kóser zsidó háztartásban.) A sült csirkenyak az áldozatot jelképezi, míg a torma és a retek - vagy más nem édes növény - azt, hogy az ősöknek sem jutott jobb falat a vándorlás során. A dió-alma-bor keverék a habarcsot, az építést, az otthonteremtés örömét hivatott szimbolizálni. A szertartás során több részletben fogyasztják el a bort, az utolsó pohárral az úgynevezett lakoma után. (Közben a tíz csapásra emlékezve tíz borcseppet szórnak a földre.) Az igazi étkezés a pászkából készült maceszgombóccal tálalt, nyolc órán át főzött húslevessel veszi kezdetét, majd főtt hússal folytatódik. Ez után ürül ki a pohár. Leszámítva a legnagyobbat, ami az asztalon áll. A legdíszesebb kehely ugyanis Élijáhu prófétáé, a megváltás hírnökéé. Őt ugyanúgy várják a zsidók, mint a messiást. Ezért a vacsora végén ki is nyitják a terem ajtaját. Elvileg a szertartás tartozéka lenne a gyerekek kérdéssora, amely lehetőséget ad arra, hogy az előimádkozó elmesélhesse a megmenekülést, a tenger kettéválását, a száraz lábbal való átkelést. A kis létszámú vidéki közösségek hősies küzdelmet folytatnak a szép estékért, hagyományaik őrzéséért. Naptáruk az 5771. évet írja; az egyiptomi menekülés 3300 évvel ezelőtt esett Goldschmied István előimádkozó (balra) Keszthelyről érkezett az egerszegi pészahra. Előtte Elijáhu prófétának szánt borral telt kehely. A gyertyát a közösség legidősebb tagja, Mayer Istvánné gyújtotta Fotó: Ohr Tibor ZALAI HÍRLAP* 17 Toscana szent szülöttei Mihovics József mihovics.jozsef@zalaihirlap.hu C sodás, elbűvölő tájak, jó borok. Sokaknak ez jut elsőként eszébe Toscanáról. No és templomok, kultúrtörténeti jelentőséggel bíró műemlékek sokasága. Itália eme régiója számos szentet is adott a világnak. Csak most, néhány hét leforgása alatt is három olyan szentről emlékezik meg a katolikus egyház, akiknek az élete, munkássága Toscanához köthető. Április 20-án Montepulcianói Szent Ágnes ünnepe volt. Jövő hét péntekére esik Sienai Szent Katalin ünnepe, május 20-án szintén sienai szentre, Bernardinra emlékeznek. Szent Ágnes városa, Montepulciano (ejtsd: Montepulciano) ötven kilométernyire délre fekszik Sienától. A városkához közeli dombon áll a turisták kedvelt célpontjaként szolgáló szép templom, amelyet 1548-ban Antonio San Gallo épített. A település szülővárosa Bellarmin kardinálisnak is, akit a Galilei-perrel hoznak összefüggésbe. Ugyanitt látta meg a napvilágot s írta közkedvelt verseit Angeli Poliziano, akiről még bort is elneveztek. Szent Ágnes születésének pontos dátumát nem tudják, 1268 és 1274 közötti időszakra teszik. Amit viszont bizton tudni lehet róla: gyerekként belépett a Domonkosok montepulcianói rendjébe. Mindöszsze 15 évesen, mint fiatal látnokot, a kolostor apátnőjévé választották. Nem sokkal ezután megalapította a montepulcianói Santa Maria Novella-kolostort. 1317-ben hunyt el, s ekkor kezdték tisztelni. Szentté 1726-ban avatták. Neve görög eredetű, jelentése tiszta, szűzies. Másik szentünk, Bernardin 1380-ban született, tehetős nemesi család sarjaként. Jogot tanult. 1402-ben mindenét szétosztotta a szegények között, és a ferencesek sienai kolostorába lépett be. A városhoz közel, a Caprioli dombon egy kis kolostort épített, elsősorban a teológusok számára. Megválasztották toszkánai vikáriusnak, ezért átköltözött Fiesoléba. 1417-ben Genovában kezdett prédikálni; áldásos hatását hamarosan Észak- és Közép- Itália minden lakója érezte. Olyan sokan tértek meg szavai hatására, hogy a papok nem győzték a gyóntatást. Kitartóan prédikált a vezeklésről, valamint a hazárdjátékok, az uzsora, a babona és a politikai harcok ellen. Háromszor is visszautasította püspöki kinevezését. 1444-ban halt meg, rá négy évre szentté avatták. Toscana számos szentet adott az egyháznak. Szent Ágnes (jobbra) domonkos rendi szentek - Simai Róza és Sienai Katalin - társaságában