Zalai Hírlap, 2011. augusztus (67. évfolyam, 178-203. szám)
2011-08-01 / 178. szám
4 ZALAI HÍRLAP RÖVIDEN Pecások vándorkupája Nagykanizsa (hba) Harminc horgász és 6 egyesület részvételével került sor szombaton a Csónakázó-tónál a Kanizsai Horgászegyesületek Vándorkupájára. Gombos Imre főszervező elmondta: a legnagyobb halat, egy 14,7 kilogrammos busát Ziman Zoltán (képünkön), a Zrínyi Horgászegyesület versenyzője fogta, s ő lett az egyik szektor legjobbja is. A további 4 szektorban Horváth Attila, Felső Lajos, Bolla József és Petővári József ért el első helyezést. A vándorkupát ezúttal a Szúnyog Horgászegyesület csapata vihette el. Kigyulladt a szeméttelep Szombathely (mti) Kigyulladt a szeméttelep Répcelak külterületén, a Vas megyei telepen 300 négyzetméteren égett a szemét. A tüzet a reggeli órákban a répcelaki és a sárvári tűzoltók oltották el - közölte a katasztrófavédelmi igazgatóság. Elütötte a kerékpárost Győr (mti) - Életveszélyes sérüléseket szenvedett egy elektromos motorkerékpárral közlekedő férfi, akit egy osztrák rendszámú terepjáró ütött el szombaton a 84- es főúton, Kópházánál - közölte a rendőrség. A terepjáró - amely feltehetően nem tartotta be a követési távolságot - akkor ütötte el az előtte haladó 67 éves motorost, amikor az nagy ívben balra akart kanyarodni. Motorosok balesetei Kaposvár (mti) - Két motorbalesetben ketten súlyosan megsérültek Somogyban vasárnap délután; a járművek vezetőit mentőhelikopter vitte kórházba. Az egyik baleset a 6-os úton, Darány közelében történt. A 38 éves tabi férfi túl gyorsan haladt motorkerékpárjával, egy kanyarban kisodródott és az árokba borult. Két helyen egymás mögött haladó motorosok ütköztek, a hátsó jármű belerohant az előtte fékező motorba. 5 Iz-ro a mo t. TANULSÁG A virtuális tanösvényeket végigjárva kiderül, hogy milyen jó helyen is élünk. Hogy ami nekünk hétköznapi valóság, az másoknak kuriózum A madár még mindig érdekes (Folytatás az 1. oldalról) Minden nyáron vannak külföldi útjaink, s ezeket úgy szervezzük, hogy alkalmunk legyen karitatív munkára is - mesélte Tadeusz Bukoloski, a belga La Hulpe városból érkezett mintegy kéttucatnyi fiatal vezetője. - Gondoztunk már medvéket Lengyelországban, építettünk karámot Spanyolországban, és nagy érdeklődéssel végezzük a madarak körüli munkát is. A vendégeket Fenéken mindenki cserkészeknek hívta, bár az egyenruhájukon, a csapat címerében a pioneer szó volt olvasható. A lényeg viszont: középiskolás fiatalok ők, és internetes szervezéssel találtak rá a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén „megbúvó” bázisra. Egyre több az ilyen megkeresés is, Magyarországon főleg nagyobb cégek szerveznek szívesen karitatív munkanapokat - említette Darázsi Zsolt, az MME zalai titkára. - Ilyen program keretében épültek röpdéink, kilátónk, madárodúink az elmúlt évekbeli. És hála az égnek, a látogatószámunk sem csökken. Vannak ugyan, akik a belépődíjról hallva visszafordulnak, de egészében elmondható, hogy a madárs mégmindig vonzó látványosság. És ha már a nemzeti park szóba került: Fenékpuszta mellett terül el a megye egyik, európai szinten is párját ritkító természeti képződménye, a Kis-Balaton. A vízi madarak paradicsomának látogatottsága is évről évre (bár csökkenő ütemben) emelkedik, avagy az ügyek rendben vannak - Megyer Csaba, a Balaton-felvidékiek zalai osztályvezetője másfelé is terelte a szót, amikor megkerestük. - A megye természeti látnivalók tekintetében kimeríthetetlenül gazdag - kezdte elég „magas hangon”. - Lépten-nyomon ilyenekbe botlani, ám elmondható: a helyi emberek nincsenek igazán ennek tudatában, s így aztán problémák vannak a bemutatásukkal, kiaknázásukkal is. A Natura 2000-es területek felmérése során ébredtünk rá: szinte nincsen település, amelynek a határában ne tudnánk értékes élőhelyeket mondani, és akkor a tájképi tényezőkről, vagy az olyan, ember alkotta látnivalókról, mint egy régi pincesor, nem is beszéltünk még. JELEK Megyer Csaba problémaként említette, hogy Zalában alig vannak kiépített turistaútvonalak, s a fákra festett jelek szintjén létezők mellől is hiányoznak a pihenőhelyek, s az egyéb kiegészítők. A nemzeti park munkatársai ezen segítenének, virtuális tanösvények „építésével”. Minden természetvédelmi őrünknek legalább egy ilyen túrát kell összeállítania — folytatta az osztályvezető, hozzátéve: a kollégák zöme többel is előállt. - Az útvonalakat, s a hozzájuk kapcsolódó, valóban tanösvényszerű információkat feltöltjük a honlapunkra, az útirány mellett látnivalókról, nevezetességekről, értékekről is beszámolunk. Azt hiszem, akár a helyi embereknek is tanulságosak lehetnek ezek a kis túrák - kiderül belőlük, hogy milyen jó helyen is élünk, hogy ami nekünk hétköznapi, az valójában kuriózum. Zalában - tette hozzá Megyer Csaba - annak is van úti cél, aki az egyszerű bakancsos túráknál többre, nagyobb kihívásra vágyik. Itt folyik az ország negyedik legnagyobb folyója, a Mura, melynek kisebb testvérei (Zala, Kerka, Szévíz-Principális) kenu nélkül, lábalva is bejárhatók. Aki próbálta, tudja: egy másik Zala megye tárul fel ilyenkor a túrázó előtt. Különleges turisztikai vonzerővel bír Zalában a vétyemi ősbükkös, mely önmagában ugyan nem lenne kuriózum, de a második világháború befejezése óta magterületén nem történt emberi beavatkozás, így a természet lassan vissza tudja állítani benne az ősidők viszonyait. - Nem véletlenül jönnek ide a természetet kedvelők -mondta Lelkes András, a nemzeti park munkatársa. - Olyan csodákkal lehet itt találkozni, mint a macskabagoly vagy a kék galamb, illetve a növények közül a hagymás fogasír, a keltike és a szagos müge. MISZTIKUM Az erdő fő vonzerejét mégsem a ritka állatok vagy növények adják, hanem az átlagosan 43 méter magasra nőtt, fenséges és misztikus látványt nyújtó fák. Koronájukon a napfény nehezen hatol át, az erdőt állandóan félhomály uralja. A négy-öt emberöltőt is megérő faóriások itt lábon halnak el. De nem ez az egyetlen zalai erdőrezervátum: a Zalakomár melletti kocsányos tölgyes, égeres láperdő, a Csörnyeberek, a Tátika bükköse, vagy a nagykapornak Remete-kert gyertyánostölgyese is hasonló. Jelentős érték a lenti parkerdő ártéri tölgyese, a megye legnagyobb tavaszi tőzike lelőhelyeként is, de a Mura-erdő síkvidéki bükköse is kuriózum, nem beszélve az ártéri ligeterdőkből kialakult tölgyesekről. Kiránduló mifelénk „céltalanságra” nem panaszkodhat. további képek, információk zalai hirlap. A hivatalos bemutatóhelyeken egyre nő a látogatók száma, bár az ütem lassult némileg Legyezőhorgász a Zala-folyó medrében. „Bentről" egy másik világ tárul fel a természetjáró előtt A Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik virtuális zalai tanösvényének útvonala és néhány hozzá tartozó fontos tudnivaló. A számítógép mellől így vihet az út vissza a természetbe I u J Z I I I CQ I &■ I D I i I 2 I ° I x II Od I I I I 9 1 LU I Q ff oé ?O O I o A vetyemi ősbükkösben. A második világháború óta emberi szempontból érintetlen területen visszatért az „ősállapot", a fák átlag 43 méter magasak Szervezett természetjárók ■ A hazai természetjárás csúcsszerve a közel 130 éves múltra viszszatekintő, majd' 500 tagszervezettel és 14 ezer igazolt taggal működő Magyar Természetbarát Szövetség ■ A szervezet honlapja Zalában 159 túraútvonalat tart nyilván ■ A legnagyobb hazai természetjáró vállalkozás, az Országos Kék Túra útvonala öt szakasszal, Zalaszántótól Vállusig keríti útba Zala megyét A NAP TÉMÁJA Olvasóink véleménye Hizsnyai Pál - Mivel méhészkedem, mondhatjuk, egész nap a természetben vagyok, így a szabadidőmben már ritkán járom az erdőket és a hegyeket. De csodálom a természet minden apró vagy nagyobb teremtményét, legyen az növény vagy állat. Bánhidi Antalné - A hegyeket különösen kedvelem. Az egyik legszebb természetjáró élményem az Északi-középhegységhez kötődik például, de nem kell messzire mennünk, ha szépet akarunk látni. A közeli arborétumban is remek sétákat lehet tenni. Pemi Károly - Mindenevő vagyok, ha túrázásról van szó, jöhetnek hegyek, erdők vagy völgyek. A legszívesebben az iségben kirándulok, de a Balaton-felvidék is a szívem csücske. Az Északiközéphegységbe még nem jutottam el, de tervezem. 2011. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ Szerintem A madarászok bázisán beszéltek róla: egy kirándulás erejéig még csak-csak elviszik a szülők csemetéiket Fenékpusztára, ám egyre ritkább, hogy valaki „madarásznak adja" gyerekét, avagy elnézi, hogy szeme fénye itt tölti minden szabadidejét, igazán elmélyülve az ornitológiában. Köztudomású: manapság mindenki plasztikai sebészt, válóperes ügyvédet meg bankszakembert nevelne, a madarász-utánpótlás gondjait meg lassan az oldja meg, hogy már nem lesz, akinek az örökébe lehetne lépni. De akkor egy kirándulással is megint kevesebb. Varga Andor varga.andor@zalaihirlap.hu