Zalai Hírlap, 2013. február (69. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-06 / 31. szám

2013. FEBRUÁR 6., SZERDA Mi a helyes út? Zalaegerszeg - Az, ami el­sőként eszébe juthat az embernek a média és ma­nipuláció kapcsán, az a reklámok hatása, az, ami­kor például a legújabb tusfürdő kipróbálására buzdítanak bennünket. Azt hiszem, ennél jóval többről van szó, pláne ezt gon­dolja az ember, ha alaposan beleássa magát a témába. Már­­már ijesztő, mennyi mindent sulykolnak az emberek agyá­ba... És minél többet olvasol utána és hallgatsz a témában szakértőket, egyre több kérdés merül fel benned. Egyáltalán van bármi, ami igaz ebben a vi­lágban? Honnan tudhatod, mi a helyes út? Ezek a te gondo­lataid? Vagy csak azt hiszed... Tényleg a ceruzafaragóból ki­hulló apró faforgácsokból ké­szül a gabonapehely? Az emberek manipulálását már egészen kis korban meg­kezdik, hiszen kit lehetne a legkönnyebben befolyásolni, ha nem egy ártatlan gyerme­ket? Azt, aki csak a következő Teletubby-részt szeretné meg­nézni, amikor a négy főhős egymást körülugrálva, vidá­man, kacagva ölelkezik „Nagy ölelés!” felkiáltással. A fejü­kön különös antennák, melyek egy pszichológiai kutatás sze­rint fallikus szimbólumok és a homoszexualitás kialakulá­sára ösztönöznek... Vagy ott vannak azok a mesék, melyek arról szólnak, hogyan „kell” élniük a gyerekeknek, hogyan lesznek boldogok, ha tudnak énekelni, táncolni, ha sztárok lesznek... De éppen ezért las­san az is tehetség lesz, aki két értelmes szót képes kimond­­­­ni. A szörnyeteges, rémisege­­tős, egyffiast legyilkolos me­­sékről ne is beszéljünk... Pedig során innen veszik a példát, így nem kell csodálkozni, ha 15 évesen esetleg ott tart egy diák, hogy nem lehet kirob­bantani a számítógép elől, alig vannak barátai, majd az egye­temre kerülve bosszút áll diák­társain a sivár élete miatt. Per­sze nem mindenkin ütközik ki mindez ilyen durva szinten, de nem árt megvizsgálni egy-egy hasonló esetben az előzmé­nyeket. A felnőttek sem maradhat­nak ki a„ jóból”. Nekem a ked­venceim közé tartoznak a kü­lönböző nyomozós sorozatok, amelyek rendszerint humor­ban is bővelkednek. Ezzel te­szik könnyedebbé őket, ám a sokadik évad után elgondolko­zom, vajon miért álmodom véres hullákkal? A csapból is az erőszak folyik... A kereske­delmi csatornák mostanában a híreket is ezek felsorolására szűkítik. Ilyenkor értem meg a ta­nyán élő embereket, akiknek jó, ha egy mobiltelefonjuk van, de nem is hiányoznak ne­kik a technikai vívmányok. Mégis mennyivel boldogab­bak és kiegyensúlyozottab­bak! De persze ők azok, aki­ket szintén elítélnek, kinevet­nek, mondván: „Te jó ég! Ka­pál!? Ember az ilyen?” Vessük ki a társadalomból, mert nincs „Pradája”... Magyarországon el van nyomva a magyar öntudat. El­képzelem néha: amikor Ma­gyarországra jön egy külföldi, aki érti az angol nyelvet, tulaj­donképpen nincs szüksége szótárra... A másik, amit rengetegszer hallok, és már-már számomra is jelmondattá válik: „Akár a filmekben”. Amire sokszor az a válasz, hogy „Nem, akár az életben”. A kérdés csak az, melyik merített melyikből? Nyilván az élet volt az első, de aztán a filmek rákontráztak. Az erkölcstelenségben, a pár­­kapcsolatok terén már nejve, hogy szégyennek, hanemi kife­­jezetten dicsőségnek számít a másik fél kihasználása, és, ha eszerint fogja fel valaki az éle­tet, könnyen átgázol mások ér­zelmein, lelkiismeret-furdalás nélkül. Az élet azonban nem hagy kiegyenlítetlen számlát, később ő is visszakapja, de ez valószínűleg a továbbiakban sem tántorítja el az ilyetén vi­selkedéstől. Végezetül az alábbi idézet­tel foglalnám össze a manipu­láció lényegét: „A manipuláció alattomos, mert meghagyja alanyának azt a hitet, hogy saját maga dön­tött. A gondoskodás felszínes, édeskés ízét sugallja. A mani­pulátorok helyettünk gondol­kodnak, megadva a passzivitás gyönyörét.” Kiss Franciska Apáczai ÁMK Gimnáziuma A Teletubbyk meséjén keresztül is manipulálnának? SÉTATÉR Művészetekről Zalaegerszeg - Az „Igyunk Késő­bb már mint festőt sok­­egy csésze teát!" prog­­szor megihlette ez a téma, a bi­­ramsorozat keretében a­ronytalanság, kilátástalanság. Munkácsy Mihály Tagiskol A művész beszélt a lengyel­­la könyvtárában előadni magyar barátságról is, hiszen tartott Serediuk Péterfel- személyesen is megtapasztal­­t­-grafikusművész, aki a ta, mennyire egyforma problé­­mránkben lévő összes di­­mákkal küzdött és küzd a két nép. Idézte a híres közmondást is: „Lengyel-magyar két jó ba­rát, együtt harcol s issza borát, vitéz s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre.” Szeret­te, szereti Lengyelországot, de mindig Magyarországot tekin­tette igazi otthonának. Előadónk mutatott nekünk egy vele készített interjúrész­­ ­ben lévő összes di­ák és tanár figyelmét fel­keltette közvetlen stílus­ával és kedves modorával. A mai generáció sem rosszabb a régebbieknél, de van bőven feladat 1944. május 9-én született Budapesten. Apja lengyel, édesanyja magyar származású volt. Szülei elváltak, neve­lőapja Kósa György zongora­­művész volt. A festő 6 éves volt, amikor megis­­merkedett Pilinszky János költővel. Ő fi­gyelt fel a tehetséges ifjúra, majd megkérte, illusztrálja néhány ver­ses kötetét. 1956. október 23-án ____ édesapja elvitte őt a Bajcsy-Zsilinszky térre, ahol láthatta a Sztálin-szobor le­döntését és a forradalom kö­vetkezményeit- nagy hatással voltak rá az események, bár ekkor még csak 12 éves volt é letet, az 1956-os kiállításáról. Láthattuk a felvételen a mű­vész legismertebb munkáit: a Veronika által nyújtott kendő gyönyörű ábrázolását, a lá­nyairól mintázott megindító képet, amin két gyermek alak tűnik fel a szürke, lerombolt utcaképben. A kép alkotása közben megfogalmazódott a művészben a gyermekei iránti szeretete, és felmerült benne a kérdés, vajon mi lesz velük, ha ő már nem lesz. Láthattuk az Apostol című munkát is, ami Péter apostol 3. levele alapján készült, és végül a Vörös ka­­tedrálist, mely a kommunisták által dicsőített világot mutatja be. Alkotásait főképpen a szo­morúság, a nyomor bemutatá­sa jellemzi, melyek belső in­díttatásra kerülnek a palettára. Az alkotó jelenleg a Vas megyei Bögötén éli aktívan mindennapjait. Szerinte a mai generá­ció nem rosszabb a ré­gebbieknél, de nem szabad belenyugod­nunk jelen kultúránk­ba. Egyre gyakoribb a fiatalok közt a számí­tógép-használat, így könyve*^ nem nagyon veszünk ^k^­­zünkbe,ypedig a mű\észet mindnyájunkat körbeöleli... Kövér Emília Ganz-MunkácsySZKI és SZÍ más mellett Serediák Pétert Pilinszky János fedezte fel --sok n erről is mesélt az egybegyűlteknek Ha tavasz, ak­kor SÉTA Nagykanizsa - Bizto­san mindannyian nagyon örültek az első igazi napsugaraknak, amelyek még a havat is olvadásra indították. Azt mondják, ilyenkor a fák, bokrok körül olvad meg először a hó, mert élet indul meg bennük. Bennünk, embe­rekben is felfrissül valami. Az első napsugarak és a kék ég, az Úr csodálatos gondoskodása teremtményeiről­­ mindez üdítő vidámságot hoz a szí­vünkbe. A melegségnek ereje van megtörni a jeget és megol­vasztani a hideg hótakarót. So­kunknak kedve támad egy sé­tára, szívesen töltünk időt a természetben, mozogni szeret­nénk. A SÉTA az újságban is elindul, ébrednek az írók, új ötletek születnek. Elkezdünk ültetni, és ha gondoskodunk a magokról, gyönyörű virágok lehetnek belőle. Vida Ágnes Batthyány-gimnázium A növények körül olvad meg először a hó, mert élet indul bennük ZALAI HÍRLAP • 7 Az a sor, az a szó Nagykanizsa - Nem igazán szeretek regé­nyeket olvasni. Nem mondanám, hogy utálok, de nagyon fá­raszt. Mióta pedig kontaktlencsét vise­lek, néha még a sze­mem is megfájdul. Tudom, ez nem he­lyes, de azért akad vala­mi, ami ellensúlyozza ezt a hibámat. Ez pedig éppen egy olyan dolog­nak a szeretete, amely manapság már meglehe­tősen kevés embernek játszik szerepet az életé­ben - a versek szeretete. A vers számomra olyan, mint egy szép dal. Minden hangulathoz il­lik legalább egy költe­mény, melyben pont ar­ról írnak, amit érzek és pontosan úgy, ahogy ér­zem. Az az ember, aki szereti a verseket, nem lehet soha magányos, mert mindig van egy olyan sor, egy olyan szó, amely csakis neki, hozzá szól. Sokszor ne­héz meglelni, megérteni őket... Igen, sokszor előfor­dul, hogy akár ötször, hatszor, tízszer is el kell olvasni ahhoz, hogy az a bizonyos sor, az a bizo­nyos szó - ami a miénk - értelmet nyerjen. Egy olyan világban, ahol már minden olyan egyszerű, ahol minden csupán egyetlen kattintás, leülni és végiggondolni „azt” a sort, „azt” a szót talán tényleg egy igazi kis csoda. Kardos Vivien Batthyány-gimnázium Hirdetés

Next