Zalai Hírlap, 2015. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-28 / 50. szám

Mézemberek nyomai A Deák rokonság és a méhek kapcsola­táról szintén számos korabeli dokumen­tum tanúskodik. 10. oldal Az alkotó folyamat Szelényi Leclerc Ulrik újabban fával is dolgozik, faszobrai az ember és állat kapcsolatát jelenítik meg. 11. oldal filmváltozata százezreket vonz a hazai mozikba. Nehéz megfejteni, hogy mi ennek a valódi oka. 10. oldal A szürke ötven árnyalata című regény Breki gyermeksarok Kedves gyerekek! A Breki gyermeksarok­ban újabb megoldandó feladatok várnak benneteket. Jó szórakozást! 11. oldal Át kell írni a tankönyveket? Magyar Hajnalka magyar.hajnalka@zalaihirlap.hu A legfrissebb kutatások arra utal­nak, hogy a pozsonyi csata, ami­ben a magyarok fényes győzel­met arattak a frank hadak felett, nem Pozsony, hanem Zalavár mellett zajlott 907. júliusában. A honfoglalást lezáró üt­közetet mindeddig pozsonyi csataként jegyezte a história. Lelkesült krónikások száz­ezres bajor seregről, s Árpád hadvezéri szerepéről írnak, de ezen állításokat nem iga­zolta a tudomány. Az vi­szont tény, hogy közeleg a csata 1110. évfordulója, ami méltó ünneplést kívánna. De hol is? Nagyon úgy fest, hogy megyénkben. A legú­jabb kutatások szerint ugyanis nem Pozsonynál, hanem Zalavár mellett zaj­lott le a sorsdöntő ütközet. Erről kérdeztük Prof. dr. Szőke Béla Miklóst, az MTA Régészeti Intézetének tudo­mányos főmunkatársát, aki több mint két évtizede vezet ásatásokat Zalaváron. - Mi volt a „pozsonyi csata" oka és célja? - A honfoglaló magyarok a 10. század elejére már többször végigpusztították a Karoling birodalom legkele­tibb tartományát, Pannóniát, s a Kárpát-medence nagy ré­szét uralmuk alá hajtották. Az utolsó Karoling uralkodó (Gyermek Lajos) gyámja, Liutpold herceg mégis azt remélte, hogy a magyarokat megállíthatja, ezért sereget toborzott, hogy egy döntő ütközetben mérkőzzön meg velük. - Milyen forrásokból érte­sült az utókor a hadműveletek megtörténtéről? - A csata jelentőségét nemcsak a bajor és sváb ko­lostorokban, de a belgiumi Lobb, vagy az alsó-szászor­­szági Corvey kolostorában is jól érzékelték, amikor er­ről a csatáról, mint az év legfontosabb eseményéről hírt adtak. Az évkönyvek nagy része azonban csak Li­utpold herceg és a vele har­coló salzburgi, freisingi, sä­­ben-brixeni püspök, és több A karoling herceg, három püspök és több gróf is halálát lelte az ütközetben gróf haláláról számolt be, de további részletetet nem kö­zölt. Legfeljebb némelyik felemlíti a vereség okaként a „babonás büszkeséget”, ami azon alapult, hogy Liutpold pár évvel korábban egy ki­sebb magyar sereg felett győzelmet aratott. A csata pontos időpontját, július 4.­­ét és/vagy 5.-ét csak a bajor évkönyvírók ismerték, a helyszín nevét, Brezalaus­­purc és Braslavespurch alak­ban pedig csak két salzburgi kolostori évkönyvben je­gyezték fel. - Mikor és hogyan lett az ütközetből pozsonyi csata? - Ezekből a gyér adatok­ból Aventinus (1477-1534) alkotott pozsonyi csatát úgy 600 évvel később, A bajo­rok évkönyve című művé­ben. A humanista történetí­ró ugyanis úgy kamatoztat­ta nagy forrásismeretét, hogy a hasonló nevű törté­neti szereplők és helyszínek neveit összekombinálta, az eseményeket pedig analógi­ás alapon kiegészítette, vagy akár teljes egészében rekonstruálta. Brezalaus­­purcot (vagy Braslavespur­­chot) így azonosította a sa­ját korában már jelentős Prezesburg (vagy Press­­burg) várával, s helyezte ennek alapján a hadjárat felvonulási útvonalát a Du­na mellé. A folyó több je­lentős hadjáratban kulcsszerepet játszott, ame­lyekről a korabeli források részletesen beszámoltak, így ezekre támaszkodva már könnyen rekonstruál­ható volt Aventinus számá­ra a „pozsonyi csata” lefo­lyása. Ezért „tudjuk” úgy, hogy a Duna két partján és a Dunán vonult fel a sereg, és több napon át dúlt a csa­ta a pozsonyi vár alatt. - Egyáltalán mekkora tele­pülés volt akkoriban Pozsony? - A pozsonyi Várhegyet a középkorban erősen beépí­tették, régészetileg nehezen kutatható. Azt azonban így is tudjuk, hogy a Várhegyet csak az Árpád-kor kezdetén erődítették meg, ez előtt pe­dig csak egy római kori bur­­gus állt itt. A 9. századból néhány jobb minőségű ék­szerrel eltemetett halott sír­ján és egy falusias település maradványain kívül mást nem ismerünk. Semmiféle régészeti bizonyíték nincs arra, hogy Braszlav herceg a 890-es években itt várat épí­tett volna. Ráadásul Brasz­lav Arnulf keleti frank király bizalmi embere, hadvezére volt, Pozsony területe pedig már Szvatopluk ómorva fe­jedelemségéhez tartozott. Az ő harcosai éppen ezek­ben az években „farkasok módjára” pusztították a frankok Duna jobb parti bir­tokait, történetileg sem állja meg tehát a helyét, hogy Braszlav valamiféle frank hídfőállást épített volna itt ki.­­ Miért nem merült fel ko­rábban, hogy tévesen határoz­ták meg a csata helyszínét?­­ A történészek sokáig úgy vélték, hogy Aventinus olyan korabeli forrásokat is ismerhetett, amelyek azóta elpusztultak. Csak a források kriti­kus áttekintése és a minőségében is új ré­gészeti emlékanyag napvilágra kerülése után kezdtek felerő­södni a kétségek a pozsonyi csata hitelességé­ről. - A zalavári helyszín tudo­mányos elmélet, vagy bizonyí­tékok támasztják alá? - A csata helyszínének ko­rabeli neve Brezalauspurc (vagy Braslavespurch) Braszlav váraként fordítható le. Láthat­tuk, hogy ez a vár nem lehet azonos Pozsonnyal. Tudjuk ugyanakkor, hogy Arnulf király 896-ban Braszlav hercegre bíz­ta Pannónia, s benne a Mocsár­vár (Mosaburg, a mai Zalavár) védelmét a magyarokkal szem­ben. Arnulf 899-ben meghalt, és az addig a Pó völgyében pusztító kalandozó magyarok hazatértek, 900-ban el is foglal­ták Pannónia nagy részét. A tartomány központja, Mosa­burg (Mocsárvár, Zalavár) azonban kimaradt ebből. Ennek oka, hogy Pannónia székhelyét Braszlav időközben erős várrá építette át. Zalavár-Várszigetet a 9-10. század fordulóján vet­ték körül homokkőből rakott köpenyfalú, fa gerendákból összerótt, földdel kitöltött rácsszerkezetű erődítéssel, ami­nek egy hosszabb szakaszát az 1980-as években Cs. Sós Ágnes a sziget északi szélén fel is tár­ta. Braszlav, mint a vár építte­tője és legalább egy évtizeden át ura, méltán válhatott Mosa­burg második névadójává (Bre­zalauspurc vagy Braslaves­purch). Ezt a névadási kettősé­get tapasztalhatjuk már a tele­pülés korábbi urai esetében is, amikor Mosaburgot Priwina és Chezil városának is nevezik. - Sejthető, hogy hol zajlott az ütközet? - Az ütközetre Brezalaus­purc, azaz Braszlav váránál került sor, tehát nem várost­romról, hanem a város köze­lében zajló ütközetről van szó. Ennek helyszíneként leg­valószínűbben a Balatonma­­gyaród-Zalavári hátság jöhet szóba, ami a 9. században szántóival, kertjeivel a városi­as szintű település „éléskam­rája” lehetett. - Régészetileg mi számíta­na döntő bizonyítéknak? - A megsemmisítő veresé­get szenvedő bajor-frank sereg halottait a csata közelében te­methették el, szisztematikus kutatással és nem kis szeren­csével rájuk lehetne bukkanni. Bár minden bizonnyal megsza­badították őket minden értéküktől, fegyverüktől, s csak egyszerűbb visele­ti tárgyakat hagyhattak rajtuk, az esemény kelte­zéséhez mégis elegendő bizonyítékkal szolgálhat­nának. Addig pedig meg kell elégednünk azzal a féltucatnyi honfoglaló magyar nyílheggyel, amelyek a mene­külők hátában álltak meg, és kerültek velük sírba a Várszi­geten álló Hadrianus zarán­doktemplom körül. Ezek per­sze egyelőre csak közvetett bi­zonyítékok, de kicsi a valószí­nűsége annak, hogy Pannónia tartomány székhelyén, a Braszlav herceg védelmére bí­zott Mosaburgnál a 10. század elején úgy került volna sor egy ütközetre, hogy azt a korabeli források említetlenül hagyták volna. Prof. dr. Szőke Béla Miklós Emberi csigolyába fúródott magyar nyílhegy a zalavári ásatásból Geiger J. Péter: A pozsonyi csata. A későbbi ábrázolások a történetírók forrásaira hagyatkoztak

Next