Zalai Hírlap, 2016. augusztus (72. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-25 / 199. szám

12 • ZALAI HÍRLAP Szeretnék, ha oszlana a porfelhő ULTIMÁTUM A lakók tüntetni is készek, ha nem születik egyezség a pálya működését illetően (Folytatás az 1. oldalról) Az egyesület által mega­dott paraméterek - mikor és mennyi motoros használja a pályát - alapján lemodellezett vizsgálat természetesen azt állapította meg, hogy az ese­tek többségében a zaj- és por­hatás nem haladja meg a ha­tárértékeket. Ugyanakkor ha a környezeti ártalmak egy-egy esetben, például motorverse­nyek rendezésekor meg is ha­ladják azt, akkor sem lehetne igazán mit kezdeni a helyzet­tel, a jogszabály ugyanis évente 35 alkalommal lehető­séget ad erre. Miután a környéken lakók végighallgatták a fentieket, igencsak paprikás hangulatba kerültek. Legfőképpen azért, mert állításuk szerint a pálya üzemeltetője által megadott adatok - mikor és mennyi motoros használja a területet - még csak köszönőviszony­ban sincsenek a valósággal. - A közelben lakunk, így pontosan tudjuk, hogy szinte minden hétvégén motoroznak a pályán, ráadásul nem csak néhány órát, ahogy azt az üzemeltető állítja, hanem dél­­előttől késő estig bőgetik a gépeket - fakadt ki Báder Li­­netta, aki jelezte: a zaj mellett a hatalmas por is megkeseríti az életüket, sem szellőztetni, sem teregetni nem tudnak a közelben lakók.­­ Az azért mégsincs rend­jén, hogy miközben még a fű­nyíró használata is tilos hét­végéne, mert a lakosság na­gyobbik része pihenni szeret­ne, addig nekünk ennél jóval nagyobb zajhatást kell elvi­selnünk a hét bármelyik nap­ján - mutatott rá a különféle rendeletek kuszaságára Ko­vács Zoltán, aki szintén a környéken lakik. - Ezt a helyzetet egy ható­sági eljárás keretében nem le­het megnyugtatóan rendezni - vélekedett egy másik környé­ken lakó polgár, Rajnai Mik­lós. - Hiába minden határér­ték, dokumentum, ha a pálya üzemeltetője és a motorosok nem tartják be az együttélés szabályait. - Jómagam lassan tíz éve vagyok kénytelen elvi­selni mindezt, de akadnak olyanok is a környéken, akik harminc éve nyelik a port és hallgatják a motorok dübör­gését. Mindezek ellenére nem szeretnénk bezáratni a létesít­ményt, hiszen egy nemzetközi licenccel bíró pályáról van szó, ami külföldre is elviszi és öregbíti a város jó hírét. Ugyanakkor azt sem tűrhetjük tovább, hogy semmibe ve­gyék a pihenéshez, a kikap­csolódáshoz való jogos igé­nyünket. Szeretnénk, ha végre elkezdődne valami. Bizton ál­líthatom, hogy a pálya kör­nyékén élők még abban is partnerek lennének, hogy fá­kat ültessenek, de ettől függ i getlenül egyéb eszközökkel is csökkenteni kell a környezeti terhelést. - Sajnos, ez a megbeszélés is arról tanúskodik, hogy a pálya üzemeltetője, illetve az egyesület nem partner a hely­zet megoldásában, ha egy ki­csit is érdekelné őket a lakos­ság problémája, akkor nem maradtak volna távol - fogal­mazott Markotán Tibor közös képviselő, aki felkérte az ön­­kormányzat jelenlévő képvi­selőit, hogy segítsék elő az egyesület és a környéken la­kók közti egyezséget. A felkérést Karádi Ferenc alpolgármester el is fogadta, s mint mondta: az elhangzott panaszáradat alapján azon sem lepődött volna meg, ha a lakók a pálya azonnali bezá­rását követelik. - Roppant humánus, hogy a lakók még ezek után is egyeztetni szeretnének a mo­tocross pálya üzemeltetőjével - hangsúlyozta az alpolgár­mester, aki szerint olyan házi­rendet és működést kell lefek­tetni, és legfőképpen betartat­ni, amit a lakók is képesek el­viselni. Nem bezáratni akarják a pályát, de az együttélés szabályait kérik betartani a lakók Végül a jelenlévők abban maradtak, hogy a hatósági el­járástól függetlenül megpró­bálnak egyeztetni a motoro­sok képviselőjével. Ha záros határidőn belül mégsem jön létre megállapodás, akkor a tüntetéstől sem riadnak vissza a közelben élők. Bár a tegnapi közmeghall­gatáson nem tudott részt ven­ni a motocross pálya üzemel­tetője, de tegnap telefonon el­értük Venszl Zsoltot, aki jelez­te: a működési engedély kia­dását nyilván különféle sza­bályokhoz köti a hatóság, amit készek betartani. Ettől függetlenül a lakókkal is kész egyeztetni az üzemeltető. Verseny a kanizsai motocross pályán. A lakók szerint a futamok ideje alatt elviselhetetlen a zaj, ezért párbeszédet kezdeményeztek Diákok filmjei Budapest (mti) -Több mint 130 ne­vezés érkezett a 23. Országos Diákfilm­szemlére, amelyet vasárnapig rendez­nek meg Budapes­ten, az Aranytíz Kul­­túrházban. Merza Gábor feszti­váligazgató az esemény szerdai hivatalos meg­nyitóján hangsúlyozta, hogy az idén három ka­tegóriában fogadtak ne­vezéseket: általános is­kolások, középiskolások és fiatal filmesek küld­hették be munkáikat. A jelentkezők 20 percnél rövidebb alkotásai elő­­zsűrizés nélkül kerültek a szemle programjába, míg a 20 percnél hosszabb filmek előzsű­­rizésen estek át. Az al­kotások témája nem volt meghatározva. - Ez még egy olyan időszak a fiatalok szá­mára, amikor fontos, hogy szabadon csinál­hassanak azt, amit sze­retnének, amit akarnak, és ez látszik is a filme­ken, amelyek között na­gyon jó alkotások is sze­repelnek - hangsúlyozta Merza Gábor. A díjkiosztót vasár­nap tartják. MAGAZIN 2016. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK „Itt a tükör, nevessetek!" Miniportré Mikó Istvánról, aki már több mint ezerszer bújt Svejk bőrébe Varga Róbert szerkesztoseg@naplo.pl­.hu Tihany - Svejket idéző színész. Mikó Istvánnak a színház a lelke, ahol a drámák, tragédiák, ko­médiák közben kikacsint­hat a nézőkre, akár A re­vizorban a polgármester: „Itt a tükör, nevessetek!" Egy régebbi miniszavazás alapján az ország tíz legis­mertebb színésze között em­legetik a nevét. Sokoldalú egyéniség: zenél, zenét sze­rez, színdarabot ír, rendez, játszik. Sokaknak a régi kaba­rék jutnak róla az eszükbe, hosszú ideig kirobbanthatat­­lan volt a televízióból, rádió­ból. Színházigazgató is volt tíz évig Sopronban. Jelenleg is játszik a társulatban. Egyik alapítójaként jegyzi a Kisvár­­dai Várszínház. A Turay Ida Színházban hosszú évek óta dolgozik. Talán nem véletlenül az a címe az egyik önálló estjének, hogy „Ez az arc ismerős”. Annyi mindennel foglalkozott már, sok helyen hagyott nyo­mot, hogy valami mindig eszükbe jut róla az emberek­nek. Kinek a Kaláka együttes, amelynek alapítója volt, vagy a Mindhalálig Beatles című kultikus előadás, a Thália és Arizona Színház. Emlékeze­tes rajzfilmhangok Micimac­kótól a Muppet-show-n és Aladdinon át egészen a Macs­kafogó Lusta Dickjéig fém­jelzik a nevét. Robin Willi­ams filmjeinek a nyolcvan százalékát ő szinkronizálta. Másoknak remek színpadi alakításai villannak fel, Mik­száth Kálmántól Kálmán Im­réig. Színpadi bemutatóinak a száma is a szakma nagyjai közé emeli, megközelíti a 250-et. Neki a vidám szerepei kö­zül különösen a Hyppolit, a lakáj Schneider ura, vagy a Lovagias ügy Virág Andorra a kedvence. Azért is, mert sze­reti a könnyfacsaró, keserű-Sokoldalú egyéniség: zenél, zenét szerez, színdarabot ír, rendez, játszik des, lelket melengető történe­teket. Olyanokat, amilyen szerinte az életünk. Amikor egyszerre lehet sírni és nevet­ni. Mikó István azonban so­kak szemében egyszerűen csak Svejk. Hasek hőséből egy darab. Ez az ő legendája marad mindörökké. Tízéves korában találkozott először a derék katona történetével, há­rom évtizede készítette el ön­álló estjét egy olyan fickóról, aki humorba ágyazott kaland­jaival, bölcsességeivel meg­mutatja számunkra: a nagy idők valóban nagy embereket kívánnak a történelem keseré­des útjain. A Jászai Mari-dí­jas, népszerű színművész már több mint ezerszer bújt Svejk bőrébe. A produkció minde­nütt hatalmas sikert aratott. Képzeletbeli időutazásként, amikor Prága utcáin és sörö­zőiben egy cseh kisember mesél. S ha megkérdezik, ki ő, szerényen csak azt vála­szolja: Svejk vagyok... A színművész ezt is olyan színesen mondja, mint ami­lyen az egész pályafutása. Rövidesen Tihanyban, a Buj­­tor István Szabadtéri Színpa­don lép fel. Az Indul a bakter­­ház című előadásban a baktert alakítja. Ez a szerep is egy nagy sorozat az életében, hi­szen 2007 óta játssza. A kö­zönség természetesen ebben is nagyon szereti. A 65 éves Mikó István most Adamis Anna versei alapján darabot ír. Sokat dol­gozik, rendez, játszik, az or­szágban több helyen. Sopron­ban, Nyíregyházán, Pécsett, Budapesten. Ha útközben megáll, betér egy-egy étterembe, ahol szin­te mindig megismerik, s ő kellemesen elbeszélget a pincérekkel arról is, szerinte milyen a jó pörkölt. Ezt egyes helyeken annyira megfogad­ták, hogy az országban a re­ceptje alapján két helyen ké­szítik el és szolgálnak fel olyan pörköltet, amely a ne­vét viseli. Amikor pedig fel­megy a színpadra, nem tesz mást hosszú évtizedek óta, mint mikósan összekacsint a nézőkkel és játékával sugá­rozza feléjük: „Itt a tükör, ne­vessetek!” CZ0Q Z*( LT) ~ 1 £ Oh­£ Mikó István színművész szereti a könnyfacsaró, keserédes, lelket melengető történeteket

Next