Zalai Hírlap, 2017. október (73. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-26 / 250. szám

2017. OKTÓBER 26., CSÜTÖRTÖK Csupa jóval megtömött batyu Skolik Ágnes meséi gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szólnak, mindenkinek üzennek HORVÁTH-BALOCH ATTILA horvathbalogh.attila@zalaihirlap.hu NAGYKANIZSA A mese tanít, nyugtat, szórakoztat - véli Skolik Ágnes, aki bár évek óta ír meséket és no­vellákat, könyveit csak nemrég mutatta be a kö­zönségnek. A könyvbemutatóra a nagy­­kanizsai Haris István Városi Könyvtárban került sor a kö­zelmúltban, itt beszélgettünk a szerzővel. - Az olvasás, a könyvek szeretetét édesanyámtól örö­költem, amit igyekeztem én is továbbadni a gyermekeimnek - bocsátotta előre Skolik Ág­nes. - A csodatermő fa című mesekönyvemben így írok er­ről: „Anyám öröksége egy csupa jóval megtömött batyu, melyet néha elejtettem, néha felvettem újra. Amikor gye­rekként olvastam a népmesék bájos-igaz történeteit, amikor anyaként én meséltem a gye­rekeimnek, amikor felnőtt­ként leírtam, amit érzek vagy gondolok, amikor mosolyt próbáltam fakasztani egy szó­val, örömet szerezni egy vers­sel. Mert anyám örökségét nem tartom meg magamnak, szétosztom, elvetem, hogy más is gazdag legyen tőle.” Elég későn, 40 éves korom körül kezdtem el írni, először meséket, aztán verseket, majd csak később következtek a novellák. A célom az írással az, hogy szórakoztassam a „Szórakoztatni a felnőtteket, tanítani a gyermekeket” Skolik Ágnes (író) felnőtteket és tanítsam a gyer­mekeket. Amióta pedig meg­született legtündéribb mú­zsám, a kisunokám, az írása­im még inkább a gyermekek­nek és a gyermekekről szól­nak. Verseit, meséit Riersch Zoltán költőnek mutatta meg először, aki, miután áttanul­mányozta azokat, azt mondta Skolik Ágnesnek: érdemes lenne ezeket könyvben meg­jelentetni, hiszen van létjogo­sultságuk a kortárs irodalom színes palettáján. — Meséim elsősorban tan­mesék, melyekkel értékeket szeretnék közvetíteni, ráirá­nyítani a kisebbek figyelmét A CSODATERMŐ FA Skolik Ágnes 1962-ben született Nagykanizsán, gyermekéveit Zala­­komárban töltötte. Később Nagy­kanizsán dolgozott, és családot alapított. Három felnőtt gyermek édesanyja. Férjével 2011 óta Né­metországban él, de néhány éven belül szeretnének visszaköltözni Magyarországra. Első könyve 2015-ben jelent meg, egy évvel később pedig négy antológiába kerültek be novellái, versei. A mi­napi nagykanizsai könyvbemuta­tón az Első verseskönyvem című kiadvánnyal, a Csibemese és A csodatermő fa mesekönyvvel, va­lamint az Olasz vacsora című no­­velláskötettel ismerkedhettek meg az olvasók, fontos, emberi dolgokra, de népmeséi motívumokra is épül némelyik, s gyakran nyúlok vissza a saját gyer­mekkorom emlékeihez, élmé­nyeihez is. Novelláim pedig valójában szintén mesék, csak éppen a felnőtteknek szólnak. Ezek az Olasz vacsora című könyvemben jelentek meg. A címválasztás nem véletlen, ugyanis az olasz vacsora na­gyon színes, sokféle ízt hor­dozó dolog. Szerintem éppen ilyen lett a novelláskötetem, hiszen van benne igen ko­moly és végtelenül könnyed írás is. Mint azt elmondta: a kötet első részében a gyermekkorá­ról mesél, a másodikban job­bára pályázatokra, antológi­ákba írt novellái olvashatók, a harmadikban pedig mostani élete néhány vidám epizódját villantja fel. Mindezek mel­lett rövid, humoros írások is helyet kaptak benne. De ejtsünk szót Skolik Ág­nes többi könyvéről is. - Az Első verseskönyvem­ből a legkisebbek tanulhatnak a színekről, állatokról, mada­rakról, rövid versikéken ke­resztül ismerhetik meg az őket körülvevő környezetet - folytatta a szerző. - A Csibe­mese már az óvodás korosz­tály számára íródott, szintén a gyermekeket körülölelő vi­lágról szólnak a mesék és ver­sek az évszakoktól a barátsá­gig. A csodatermő fa címet viselő kötetem az ovisok, kis­iskolások számára készült, ol­vashatunk benne például a címadó csodatermő fáról, az öreg gőzmozdonyról és egy kiscicáról, aki nem szereti a tejet... A történetekben való­ságos és mesés elemek egy­aránt találhatók. Az idén meg­jelent négy kötet körülbelül 10 év termése - tette hozzá Skolik Ágnes. - Azért tártam csak most őket az olvasók elé, mert külföldön dolgozom és nagyon nehéz lett volna összehozni egy könyvbemuta­tót - vagy igen kis időre jöt­tem haza, vagy nem készült el a kötet arra, amire kellett vol­na. Most azonban, hogy ke­zemben van mind a négy könyv, azt gondoltam: a kará­csonyt megelőző időszak ép­pen megfelelő egy író-olvasó találkozóra... Skolik Ágnesnek valamennyi korosztály számára van érvényes mondanivalója Fotó: Szakony Attila Átlagosan 23 ezer a számla KÖRKÉP Indul a fűtéssze­zon, ami a nyári időszak­hoz képest havonta több tízezres plusz kiadást is je­lenthet a családoknak. A Fundamenta által 25-35 éve­sek körében végzett reprezenta­tív kutatás szerint télen 20 ezer forintnál is többet költünk fű­tésre, 23 ezer forint az átlagos fűtésszámla. A fővárosban fize­tik a legkevesebbet, körülbelül 17 ezer forintot, ezzel szemben falán a 30 ezer forintot is átlép­heti a havi számla. Jelentősen lehet azonban faragni a költsé­gekből, ha odafigyelünk ottho­nunk energiahatékonyságára. A megkérdezettek szinte kivétel nélkül a hőszigetelésben és a nyílászárócserében látják ennek megoldását: a vidéken élő fia­talok 97 százaléka említette ezt a beruházást legfontosabbként, de a fővárosiak és a kisebb vá­rosban élők is egyértelműen ablakcserével karcsúsítanák ki­adásaikat. Redőnnyel és egyéb árnyékolástechnikával a na­gyobb városok lakói és a fővá­rosiak több mint fele segítené a hideg elleni védekezést, fűtés­korszerűsítéssel pedig a főváro­siak 45 százaléka, míg a kisebb városok, falvak lakóinak har­mada könnyítene az anyagi ter­heken. A megújuló energiafor­rások is egyre népszerűbbek. S érdemes nagyobb figyelmet fordítani fűtőberendezéseinkre, és ha szükséges, lecserélni azo­kat, hisz az elavult készülékek jelentősen megemelhetik a re­zsiköltséget, s meghibásodásuk veszélyes is lehet. 7. MAGAZIN ZALAI HÍRLAP . A legrégibb olvasható írásemlék Varga Géza immár negyven esztendeje folyamatosan kutatja a székely rovásírás eredetét GYURICZA FERENC gyuricza.ferenc@zalaihirlap.hu SZENTGYÖRGYVÖLGY A világ egyik legrégibb, jól olvasható írásemléke az a csupán tenyérnyi tehén­szobor, amit 1995-ben ta­láltak az őrségi település közelében - állítja Varga Géza írástörténész. A budapesti Írástörténeti Ku­tató Intézet vezetője szerint a szobor felületét olyan belevé­­sett, rovátkolt írással látták el, amelynek nyelvezete rokon a magyaréval. Varga Géza erről annak a Magyar hieroglif írás­­ című kötetnek a megjelenése kapcsán beszélt, amit élete fő munkájának tart. - Közel ötven éve foglal­kozom írástörténettel, hiszen a tudásért tanulni kell, az nem jön önmagától - mondta Var­ga Géza. - Ez egy kemény és fárasztó folyamat, ami renge­teg áldozatot és lemondást is követel az embertől. Negyven esztendeje kutatom a székely írás eredetét, és gyakorlatilag azóta folyamatosan publiká­lok is. A tanulmányaim a leg­különbözőbb helyeken, így folyóiratokban, szakmai kiad­ványokban és gyűjteményes kötetekben, valamint a saját könyveimben jelentek meg.­­ Ezért is tartottam most már­­ fontosnak, hogy a kutatásaim­­ eredményei egybegyűjtve is­­ megtalálhatóak, elérhetőek le­gyenek. Az írástörténész hozzátette: a kötet öt munkáját tartalmaz­za, hiszen nem egyszerűen gyűjteményes kiadásról, azaz korábbi publikációinak újbóli megjelentetéséről van szó, ha­nem tankönyvszerűen dolgoz­za fel a témát. Minderre azért volt szükség, mert ugyan nép­szerű téma a rovásírás, sokan foglalkoznak is vele, azonban hatalmas tévhitek is élnek vele kapcsolatban.­­ A rovásírásról az az álta­lános vélekedés, hogy az gya­korlatilag a betűírással azonos - magyarázta Varga Géza. - Én viszont azt vallom, hogy a betűírás mellett szó- és mon­datjelei is vannak, de talán az még inkább valószínű, hogy a most betűjelként ismert rová­sok is szójesek voltak valami­kor, csak időközben változott a jelentésük. Az írástörténész azt mond­ja, e tekintetben a rovásírás is egyfajta hieroglif írásnak szá­mít. A hieroglifa szent vésetet jelent, vagyis ha ezt a kifeje­zést használjuk, vallásos tar­talmú jelekről beszélünk.­­ A könyvben rengeteg új s már ismert leletet mutatok be - folytatta tovább a szerző. - Ezeknek egy kisebb része eh­hez a térséghez, Zala és Vas megyéhez kapcsolódik. Cso­dálatos őrségi korsók jutottak el hozzám, amelyeket ősi val­lásos szimbólumokkal díszí­tettek a készítőik. A legértékesebb lelet a már említett szentgyörgyvölgyi te­hénszobor, amit egy 1995-ös ásatás során talált a település határában, az úgynevezett Pi­tyer-dombon a régész Bánffy Eszter. Azóta megállapították, hogy a lelet 7500 éves. Varga Géza azonban nemcsak a ko­ra miatt tartja különösen fon­tosnak, hanem a rajta találha­tó rovátkáii írás miatt is. Ráa­dásul a szentgyörgyvölgyi te­hénszobor készítői ugyanazt a jelkészletet használták, mint a későbbiekben a magyarság. Bánffy Eszter régész talált rá 1995-ben a 7500 éves agyagszoborra­­ Ennél régebbi, jól olvas­ható írásemléket nem ismer a tudomány a Kárpát-medence területéről — szögezte le.­­ A Záhonyi András által megfej­tett tatárlakai tábla, amiről ma azt gondoljuk, hogy az való­jában egy csillagtérkép, hate­zer éves lelet, ám mégis jóval többet beszélünk róla, mint az agyagszoborról, de a szakiro­dalomban is sokkal gyakrab­ban szerepel. Ez elsősorban a távolságtartásnak tudható be. Annak idején, amikor egy pásztorfiú talált egy kardot, és azt elvitte Attilának, a hun ve­zér gazdagon megjutalmazta érte. Ha egy marhapásztor ma talál kincset, nem vesznek ró­la tudomást, mintha nem lé­tezne. Varga Géza azt mondja, ez az agyagszobor olyan jelentő­ségű lelet, mint a willendorfi Vénusz, a glagolita írás vagy az említett tatárlakai tábla. Az írástörténész ezért azt is szor­galmazza, hogy a megismer­hetősége érdekében el kellene készíteni köztéri szoborként a mását. Varga Géza szerint egy ilyen lelet iránt ugyanis lenne érdeklődés, akár még a térség idegenforgalmát is rá lehetne építeni. Varga Géza írástörténet-kutató a közelmúltban megjelent új kötetével­Fotó: Gyuricza Ferenc

Next