Zalai Hírlap, 2018. május (74. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-10 / 107. szám
2018. MÁJUS 10., CSÜTÖRTÖK KRÓNIKA - MAGAZIN ZALAI HÍRLAP . ZALAEGERSZEG A Huncut fesztivál sztárjai Többéves múltra tekint vissza a tegnap az Apáczai VMK-ban megrendezett Huncut fesztivál, amely a kisdiákoknak kínál tehetségkutató bemutatkozást, melynek keretében műfaji megkötöttség nélkül (mese, vers, ének, hangszeres produkció, tánc, jelenet, stb.) bizonyíthatják tehetségüket. Tegnap 92 gyermek előadásában 33 produkcióról döntött a zsűri, így találtak gazdára az arany, ezüst és bronz elismerések. Képünkön az Eötvös József általános iskola 1. osztályosainak táncfellépése adzs Fotó: Katona Tibor Magyar zenéről szóban és dalban A zenetörténet jeles képviselőiről és szerzeményeikről szólt az előadás LENTI Barangolás a magyar zenetörténetben címmel tartott előadást tegnap a városi könyvtárban Balás Endre nyugalmazott pedagógus. Az áttekintést István király koránál kezdte és a 20. századig kalauzolta a hallgatóságot. Az iskolai zenetörténet érdekes dolog, és érdemes foglalkozni a diákénekekkel, amik a mai fülnek is élvezhető anyagot adnak. Meg kell említeni Eszterházy Pál herceget, aki zenét is szerzett, majd a verbunkos zene nyomán elindulva beszélünk a magyar nótáról, illetve Erkel Ferenc munkásságáról. A zenetörténeti barangolást a Szózattal zárjuk - mondta elöljáróban az előadó. Balás Endre hozzátette: a magyar zenetörténet 20. századi alkotói és művei, elsősorban Kodály Zoltán és Bartók Béla a legismertebbek, de jelentős a 19. század zeneművészete is. Emellett a verbunkos zene fontos részét képezi a magyar zenetörténetnek. A rendezvényen a Szivárvány Kamarakórus működött közre, előadásukban Eszterházy Pál, Erkel Ferenc és Kocsár Miklós egyes művei is felcsendültek. Az A Szivárvány Kamarakórus a rendezvényen Fotó: Korosa Csabai Márk Lóvá tett igazság 4.: A hazugságspirál Ott, abban a percben azt éreztem, mindennek vége. Tudtam, ha maradok és asszisztálok a nyomozónak Szofi abajgatásában, addig a társa kénye-kedve szerint barangol körbe a háztájon úgy szimatolva, mint egy kanos vadászkopó. A másik eshetőség, ha kimegyek ahhoz, akkor meg ez a colos okozhat kellemetlen perceket, ha megunja a ló pofájának a vakargatását. Tudtam, ha véletlen eltévelyedik a tekintete, olyat láthat, ami árulkodó, sőt mi több, gyanúkeltő lehet rám nézve. Már nagyon bántam a tegnap estét. Márta arca villant be. Abban a pillanatban megéreztem, hogy az alkoholból kijózanodtam, és már leginkább a félelem kábított. Egyre csak az járt az eszemben, hogy mit mondok, ha észreveszi a munkapadon megalvadt vérfoltot. Nem volt már erőm visszajönni eltakarítani. Egy percet sem tudtam itt lenni. A történtekre nem számítottam, ahogyan a vendégekre sem. Biztosan sok kérdést vetne fel, hogy kié az alvadt vér ott a pulton. Aztán meg mi lenne? Hazudhatnék, ahogy tettem Mártának is, hogy elvágtam a kezem, amikor a bowdennel szarakodtam. Ez nem jó megoldás, egyre csak ez zakatolt a fejemben, és újra és újra lejátszódott minden előttem. Ekkor kapva kaptam az alkalmon és hangos szentségelés közben indultam kifelé a pajtából, remélve, hogy felkeltem a jóbarát kopó kíváncsiságát. - Hogy a rossebbe, már megint itt jártak ezek a férgek! - dühöngtem, mintha csak számítana, és nem én hagytam volna itt a kerti szerszámokat. Elkezdtem sorra szépen visszarendezni a pajta sarkában szanaszét hagyott lapátot, gereblyét és csákányt. Meglehetősen körülményesen pakoltam be őket a kalodába. - Valami gond van? - jött utánam a colos érdeklődve, így kijjebb tudtam a pajtából az ürgét. Valamivel nyugodtabban, de újfent hazudtam. - Tegnap éjjel hangokat hallottam - kezdtem, és nagy átéléssel ecseteltem neki, hogy a zajra felriadva kijöttem körbenézni. A szakadó esőben megpillantottam vagy három mitugrászt itt a pajtánál. Rájuk kiáltottam, mire betojtak és futásnak eredtek. - Mit akartak? - végre előkerülve közbeszólt a hordó. - Nem fogja kitalálni, Sherlock! Lopni! - vágtam rá. - Errefelé így megy ez, az ember megdolgozik a sajátjáért, aztán meg mások learatják azt. Aztán kezembe vettem az egyik husángot, azt ott, amott mutattam valamivel odébb a földön heverő vaskos fadarabra. - Azzal a kezemben eredtem a nyomukba, hogy elkergessem őket a birtokról. - Értem. Értesítette ezzel kapcsolatban a rendőrséget? - kérdezte a köpcös. - Ugyan minek? - vontam meg a vállam. - Elég gyakori eset ez erre. - Lezártnak tekintettem a témát. Láttam, ahogy a kisgömböc a kút körüli sáros talajt fürkészte. Rém izgalmas lehetett számára, hiszen újra és újra visszakalandozott rá a tekintete. Egy hosszan elkent sárfolt kötötte le a figyelmét. - Arra menekültek , mutattam a kút irányába a sárpacára. - Az egyik ott zakózott el sietségében, azt hittem, ott is marad. Igaz, nem lett volna kár érte... Kíváncsiak még valamire? - kérdeztem a tőlem telhető legudvariasabb módon, érzékeltetve velük, hogy már nincs mit mondanom. A colos értett a szóból, látszott, hogy nem most dobták ki valahonnét először. Sietős léptekkel rontottam be a házba. Mikor beértem, már alig álltam a lábamon, megszédültem, és úgy kapaszkodtam a konyhapultba, mintha csak részeg lennék. Pedig nem voltam az, sajnos. Egyre csak tisztult a kép, ahogy szépen lassan összeállt a fejemben minden apró mozaikkocka. Ki akartam törölni az emlékezetemből a tegnap estét. Azon gondolkodtam, mitévő legyek. Hiszen nem tudtam volna magyarázatot adni számos kérdésre. És ennél a ténynél már csak az aggasztott jobban, ahogyan elváltunk a nyomozókkal. Sürgősen levegőre volt szükségem, és az ablakhoz léptem, kinyitottam azt. Reméltem, hogy csak álmodom ezt az egészet. Elmerengtem és a kertet vizslattam egy darabig, végül előhalásztam egy névjegykártyát a köntösöm zsebéből. Sajnos egyre biztosabbá vált, hogy nem álmodtam. Miközben a kártyát néztem, a fejemben visszhangzottak a nyomozókkal folytatott párbeszéd utolsó percei. - Nem, köszönjük, mindent láttunk - mondta a colos, és átadott egy olyan gyűrött névjegykártyát, amit elnézve simán el tudtam volna képzelni, hogy már vagy száz ember kezébe nyomta és azok mind vissza is adták rendre-sorra, bízva abban, hogy nem náluk köt ki ez a szamárfüles kartonlapocska. - Ha bármi eszébe jutna, ami fontos lehet a felesége... - Volt... - szúrtam közbe. - ... a volt felesége eltűnésével kapcsolatban, kérem, haladéktalanul keressen minket - javította magát a colos. - Fogom! - közöltem, és a köntösöm zsebébe csúsztattam a névjegykártyát. A két kopót a ház verandájáig kísértem, onnét sorsukra hagytam őket, bízva abban, hogy egyedül is eltalálnak a kocsijukhoz. A kisgömböc beszállt az anyósülésre, a colos még visszaintett! - Nagyon köszönjük még egyszer az idejét! - harsogta. - Én köszönöm, nagyon remélem, hogy gyorsan kézre kerítik az elkövetőt! - szóltam vissza sarkon fordulva. Ekkor mintha villám csapott volna belém. Izgalomtól pörgött a gyomrom. Éreztem, ahogy izzadságcseppek futnak végig rajtam a tarkómtól le a köntösöm alá, mélyen végig a hátamon. Vártam, hogy halljam a kocsiajtó csapódását, és hogy a colos ráadja végre a gyújtást, majd elhajtsanak. De nem hallottam, helyette egy kérdés döfött hátba. - Kire gondol, milyen elkövetőt? - hallottam hátulról, és a lehető legmagabiztosabban fordultam a nyomozóhoz. - Természetesen a Bolyka! Biztos köze van hozzá! - válaszoltam. - Mihez? - Hát a gyilkossághoz... vagy mit tudom én, mihez javítottam gyorsan magam. - Egy szóval sem mondtuk, hogy gyilkossági ügyben járunk itt - kisvártatva válaszolt a colos, aztán csönd ült közénk. Csak a közeli madárcsiripelést lehetett hallani. - Még beszélünk! - szakította félbe a madáréneket, és feloldozásként ért, amikor végre ráadta a gyújtást a kocsira és elhajtottak. Folytatás holnapi lapszámunkban. Idén már informatikát és angolt is tanulhattak (Folytatás az 1. oldalról.) Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere megköszönte az egyetem kezdetektől pozitív hozzáállását a helyi idősügyi tanács kezdeményezéséhez. A hallgatók igényeit messzemenően figyelembe véve tovább bővítik a lehetőségeket - az utolsó szemeszteren már informatikát és angol nyelvet is tanulhattak a szenior akadémisták. Pácsonyi Imre, a megyegyűlés alelnöke kiemelte: a Senior Akadéma ország-világ előtt jó példa. Lambertné Katona Mónika, az egyetem Kiemelt Projektek igazgatója pedig - aki kezdetben dékánként egyengette az idősek útját az intézményben - megköszönte a város erkölcsi és anyagi támogatását, hiszen a jelenlegi tanév a testület nyer-Remélik, szeptemberben még népesebb évfolyammal kezdhetnekes pályázatának köszönhetően valósult meg. Az igazgató reményét fejezte ki, hogy 2018 szeptemberében még népesebb évfolyam rugaszkodhat neki a tanévnek. A hallgatók nevében Danai Lászlóné köszönte meg a város, a megye és az egyetem (úgy a vezetők, mint a hallgatók) támogatását. Végül a Senior Akadémia követelményeinek megfelelt hallgatók dr. Gubán Miklós dékántól átvehették a kurzus elvégzését bizonyító tanúsítványt, amihez Balaicz Zoltán és Pácsonyi Imre is gratulált nekik. Izs Balról: Szatmári Bálintné, Szabóné Tollár Judit és Szabóné Szép Mária büszkén mutatja a megérdemelt, a dékán és a polgármester által is aláírt tanúsítványt Fotó: Fincza Zsuzsa Megvan a pisai ferde torony titka LONDON Ugyanannak a laza talajnak tulajdonítható a pisai ferde torony „földrengésállósága", mint amelyik a torony süllyedését és dőlését idézte elő több száz évvel ezelőtt, derítették ki olasz és brit mérnökök. A világhírű műemlék nem sokkal építésének kezdete, 1173 után elkezdett dőlni a laza talajréteg és a rosszul lefektetett alapok miatt, dőlésszöge elérte az 5,5 fokot, ennek ellenére az 58 méter magas torony legalább négy pusztító földrengést túlélt épségben 1280 óta, emlékeztetett a Phys.org tudományosismeretterjesztő hírportál. A mérnököket régóta foglalkoztatja a kérdés, miért élhette túl az erős földrengéseket a pisai ferde torony. Az építmény sebezhetősége miatt a szakemberek úgy vélték, már egy mérsékelt földrengésnek súlyos károkat kellene okoznia az épületben. A Római Tre Egyetem és a Bristoli Egyetem tudóscsoportja megtalálta a választ: a dinamikus talaj szerkezet-kölcsönhatás jelenség áll a rejtély hátterében. A torony nagy magassága és szilárdsága együtt a talaj lazaságával jelentős mértékben módosítja az épület vibrációs sajátosságait oly módon, hogy a torony nem rezonál a földrengés talajmozgásával. Ez a pisai torony fennmaradásának kulcsa, olvasható a Bristoli Egyetem közleményében. mti