Zalamegye, 1883. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1883-06-03 / 22. szám

Előfizetési díj: Egészévre 4 it., Félévre 2 t­t., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: :1 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyil­lér petitsora lá kr. társadalmi, közművelődési és gyászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. vrl szám. A Z­a­l­a m­­e­g­y­e­i 2. a­z (1 a s­á­r»­i e iz­y­e­s­ü­­let h­i­v­a­t­a­l­o­s k­ö­z­l­ö­n­y­e. Társadalmi miseriák és azok gyógyszerei. (Vége.) I­nne! tekints eme kiaszott csontváz méh­en fek­vő szemeibe, szemléld ezt az örökös redőkbe vont homlokot, figyeld meg reszkető tagjait, lassú, vontatott járását s ha mindezt s még többet is láttál, úgy kérdezd magadtól, hogy hova tűnt el az arcról az ifjúság i­desége, hova mennek fén­ye, testének rugékonysága? tűnt sze-Honnan van, hogy ez ifjú, ki csak néhány évvel ezelőtt is maga az élet volt, most mint a megtestesült komolyság beszél, s mint egy valódi agg gör­nyedez húsz vagy egy néhány éveinek terhe alatt? S ha ezt a hirtelen változást magadnak megmagyarázni nem tudod, úgy fordulj az or­vostanh­oz, mely feleletül bő felvilágosítással fog szolgálni, mely meg fogja magyarázni neked, hogy e változás a korai életnek következménye. S még csak hagyján, ha a fenn említettem kép csak egyes ifjakról szólna, de az a legszomorí­tóbb körülmény, hogy e két­ ifjúságunk nagy részével s így társadalmunkkal is közös. Igen korán kezd ifjúságunk élni, nem gondolva meg, hogy a nagyobb lánggal égő gyertya korábban is alszik el; nem gondolva meg, hogy a tivor­n­­ázásnak mily szomorú utóhatásai vannak. Igy­élnek, mintha csak ma lenne, s rájok nézve a holnap fel se virradna. I­eilig csalódnak, fel fog virradni s ők kön­­nyes szemekkel fognak elpazarolt napjaikra visszatekinteni. S az ily öreg­ fiatalok akarnak aztán családi tűzhelyet alapítani, az ilyenek akarnak egy derék erkölcsös nőt nyomorult sorsukhoz, tán ápolóként kötni?! S ha ama fénytelen szemeknek mégis sikerül egy ártatlan keblet megnyerni, oh mily sors várhat e sze­gényre! — szeretet nélkül lesz kénytelen az életet átélni, vagy ha szeretet nélkül ell­ínni nem képes, a­mit férjében föl nem talált, másban fogja felkeresni, s ekként férjének ifjúkori bűnei miatt a nő le fog zuhanni szűz tisztaságának ol­táráról. S a családi boldogság? oh az örökre lmcsut vesz, nem hagyván egyebet hátra a fél­tékenység- s ügyetlenségnél; már pedig Sallutius­ként: „Concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur," s így ássák meg az ifjú­kori bűnök a család s ezzel együtt a társada­lom sirját, s ezek miatt oly kevés a boldog, elégedett. Tisztelt olvasóim engedjenek meg egy kö­vetkeztetést: a statisztika újabb időben az ön­gyilkosok számát nagynak tünteti fel; részemről meg vagyok győződve, hogy ezek nagy része épen az erkölcstelenek táborából kerül ki; mert a tivornyázó elfecsérelvén vagyonát, vagy pro­letár, vagy zsebmetsző lesz, vagy pedig össze­tépvén azt az utolsó köteléket is, mely az élet­hez fűzte, gyáva öngyilkosságra fajul. Hasonló, de sokkal szánandóbb sorsa van a fajtalannak, m­ert gyöngeségének érzetét mindenüvé magával viszi, s mintegy furiáktól üldöztetve nincs nyu­godt pillanata a lelkiismeret zakatolása folytán. Szánja-bánja a múltban elkövetett de a természet mgsértőjével szemben ballépéseit, kérlel­het­ién s előbb utóbb megbosszulja magát, s igy midőn e szerencsétlen látja, hogy nincs menek­vés, hogy számára e világ csak tövisekkel bir már, leszáll a viz tündéréhez, a hol nincs többé szenvedés, s a hol az annyiszor megkönnyezett múltra többé maga sem emlékezik. A kinek tehát szú­ért fek­szik közületek az ifjak s leányok társadalmunk, hazánk üdve és jóléte, az törje össze az érzékiség, a szenvedé­lyek bilincseit s tanuljon a költőtől szép dalo­kat, a szónoktól szép gondolatokat, s az édes anyáktól szívnemesítő eszméket. Igen az édes anyák azok, kiknek hatalmukban áll gyerme­keik keblébe a szép, jó és nemes eszméit cse­pegtetni. Igen az anyák kezeibe van letéve a gyermek­nevelés alapja. Ha pedig az alap hi­ányzik, az amúgy is gondatlan s könnyelmű­ségre hajló gyermek oda hagyja a küzdelemmel járó erény útját. Hogy az anyáknak valóban ily nag­y ha­talmuk van az apró gyermekek fölött, azt saját tapasztalásából tudhatja mindenki, a­mely ta­pasztalásunkat Napoleon és­­'ampán asszony' között folytatott eme dialóg is megerősíti: „A régi nevelési rendszerek nem érnek semmit sem, mire volna hát szükség, hogy az emberek he­lyesebb nevelésben részesüljenek?" Anyákra­válaszolt­­'ampán asszony. E válasz teljesen fel­világosítá Xapoleont. „Igaza van" mondá, „ez egy szó egész nevelési rendszert tartalmaz." (Aniné Martin) Anyákra van szükségünk, kik fölfogják nagysz­erü hivatásukat, kiknek céljuk nem a tündöklés, hódítás, hanem gyermekeik erkölcsös nevelése; anyákra van szükségünk, kik gyermekeik szeretetében találják a boldog­ságot, kik mintegy gyermekeik szeretetében él­nek.­­ „Asszonyok­, anyák! tőletek függ a hon jövője! ok fogjátok fel hivatástokat! Ti vagytok a család élet­ gyökerei, a házi erények alkotói, a gyermekek lelki ha­jlamainak első ido­mítói tőletek függ a jelen, a nemzet belső élete, a jövendő előkészítése." (Gr. :Mikó­ Imre: „Nőink hivatása"). Legyetek jelzőre, a melyet a gyermeki méltók ama szép szi­ az „édes" szóban fejez ki. Legyetek erényesek, nehogy gyermekeitek e jelzőt tőletek megtagadni kény­teleníttessének. Oh az édes anyák által belénk oltott jó tanítások soha sem mennek feledésbe, magunkkal vis­szük azokat az iskolába s innen az életbe. Ha erkölcsösen nevelitek tehát gyermeke­iteket , ha már az otthon is megkedveltette az ifjúsággal az erényeket, ugy nincs okaink pa­naszra, s meg fognak szűnni jajaink; de ha a házi nevelés és ezzel együtt az iskola, sajtó, színház mind az erkölcstelenség marasztalóivá csapnak fel, úgy jaj nekünk, jaj szegény tár­sadalmunknak, jaj szegény hazánknak! Szívleljék meg tehát szavaimat azok, kik hatással lehetnek az ifjúságra ; nevelj­k ifjainkat erkölcsösen, s tudom, hogy már egy pár évti­zed múlva látni fogják, hogy az ifjúság már többé nem az a szabad pórázra eresztett ifjúság, milyen előbb volt; látni fogják, hogy mint iz­mosodik s duzzad társadalmunk az életerőtől. Inkább jellemeket, erkölcsös ifjúságot kér a haza társadalmunktól, mint nagy tudósokat; pedig ilyeneket csak az erkölcs nevelhet. Scherer István: „Zalamegye" tárcája. Páris, 1883. április hó. Egy diák városból Elösíó mint részben egy kW excusatió. — Felforgató dal s a kik éneklik. — Száraz diner s ingyen ital. — Kisasszony mint mathematicus. — Pere Violet, Quartier latin s tudományos intézetei: Eeole de droit. Sor-bonne, College de Frauee, Polytechnieum, Ecole des beaux arts, Ecole de pharmácie, Eeole des mines, Institute de France, Biblio­theque Saint Genevieye. Boulevard Saint Michel este és éjjel. — Szelid útonállók. — Brasserie és h­ülgyei. — Sára nénik. — A sokoldalú művész. Closerie des Lilas Hazamenet onnét. A nagy világba jöttem. Kissé korán ugyan, még csak 18 éves korral, de azért komoly szándékkal meg­ismerni, tapasztalni, tanulmányozni és hogy minden­nek haszna legyen, megtanulni az életet, a mennyire korom és állásom szerint lehetséges hozzáférhető­ részle­teiben s rétegeiben, nemes irányában ugy mint terdesé­geiben, követésre amazt, óvakodásra emezt. Hát meg kell fordulni némelykor ott is - de csak tanulmányozás okáért a hová bizonyára nem fogok menni -Majd ha az időnek önsúlyai nyomnak , vándor botját kezem fáradtan emeli." Helyzetemnél fogva sokat érintkezem a fiatalság­gal. Elég tágas tér, nagy anyag, s tán nem is hálátlan az em­piriumra. Hiszen az ifjuság az élet tavasza s mi­ként a tavasz a lefolyandó évnek — az ifuság a jövő­nek reménye; a jelen a jövő csirája s azon jö­vendő az ifjúságé, nem érdektelen tehát azon ifjúságot, mely egykor hivatva lesz Franciaország sorsát intézni ismerni komoly törekvéseiben s pezsgő vére kedvtelé­seiben már csak azért is, hogy összehasonlítást tehes­sünk ifjúságu­nkká­, mely a jövőben hazánk sorsát tartja intéző kezeiben. Lássunk tehát egy pár ecset-vonást, nem akarván e becses lap úgy is szűk terét szerénytelenül igénybe venni. * * * Mulatozánk soliban és sörözénk áhítattal barátom és én. A sörödő hölgyei igen kétes értékű sopran hangon olvadoztak. Mind fiatalok vagyunk,­­enkit nem botrán­koztatunk, de meg sem is szól bennünket senki­ .jó lesz ha kicsit bele secundálunk: Quand on n* a pas de tabac On le fume des autres Quand on 11' a pas de cognac (>n le prend des autres. .Jó kedvben azt is elmondhatná valaki, szép vers. vig a dallama, practicus az eszméje, illik a jelenlegi itteni tár­sadalom „genius epidemicus" ához. ..Ha nincsen dohá­nyod, szid el a — másét, ha nincsen cognacod idd meg a — másét­ — de ha franciául nem volna, el nem hinné senki, hogy a szellemes franciának még ilyen dala is van. Különben habár látszatra kissé com­munistikus, de nem valami felforgató eszmék. Felfordítják a dohány­tartót, hogy az utolsó port is elszívják, fel a cognac-os üveget, hogy az utolsó cseppet is hasznosítsák. Ennyi az egész felforgatás. A dalt jó barátok éneklik egymás között, rázendítjük mi is, meg az a fél tucat jogász honfi, kik egymás kabátjának szélébe kapaszkodva a brasserie ajtaját berúgva, a fenti nótát ugyancsak tele torokkal bőgve megjelentek rosszangyal­okként a "para­dicsom" angyalai között. A középen bókot csinálva széjjel oszoltak, az asztalokon minden illatot megittak, majd a dal végére érve sorompóba álltak és úgy ahogy jöttek eltávoztak. „Mi ez?" kérdő barátom bámulva, ki még ilyes­mit soha sem látott és azon csudálkozott leginkább, hogy egyenkint ki nem dobálták őket az ajtón. Felvi­lágosítani, hogy némely brasseriekben a furfangos tulaj­donos a vendégek csalogatása végett azt a furcsa szo­kást hozta be, hogy deák törzsvendégei eg­y hónapban egyszer, mikor azon mostoha napokhoz érnek, hogy ja­tékossági számításból még pénzolvasásra is vetemedné­nek csak volna és mikor bizonyos lantalus-féle kellemetlen érzések megszüntetése céljából a pékkel kell alkudozásokba bocsátkozni miután meggyőződést sze­reztek arról, hogy a kisasszony nincs ott benn) az ily száraz dinerhez szükséges italhoz ily módon juthassa­nak. „Ejnye micsoda sehonnai népség lehet, ki ilyesmire vetemedik" — mondá barátom.­­Nem bizon. E jogát még az is fogja gyakorolni, kinek pénze a hónap vége felé el sem fogyott." _Ez utóbbi feltevés nagyon is ingadozó lábon áll vete ellen barátom jóformán tapasztalásból és ép azért, mond csak, e manoeuvre mindig az esetleg itt lévő vendégek kárára megy ?" _Sőt inkább a felemésztett italt a vendégeknek megtérítik és a kárt a tulajdonos jobban mondva tulaj­donosnő viseli. I­de annak sem kára, mert 30-szorosan assecil­álva van ő már azon tű­z ellen, melynek oltásával ezek épen elfoglalva voltak." Barátomat megbékítem e haladási eszmékkel .­ Alig várta, hogy törzsvendég legyen, hogy mint monda gyakorolhassa jogát. „Majd meglátod, elmegy a kedved tőle." Csakugyan! Fizetésre kerülvén a sor, jön egy kisasszony és számos megfoghatatlan mathematikai ügyességgel, kihozván azon összegnek, a mely fizetendő lett volna, háromszorosát. Barátom oda ad egy Napoleon aranyat, mire a művelt hölgy elég szerény volt bájos

Next